Szabályzatban található jelszó: "Kurosaki-kun, Kurosaki-kun... NE HALJ MEEEEG!"
Karakter infók:
Név: Zirohachi Taro
Becenév: Ty
Kaszt: Shinigami
Nem: Férfi
Kor: 26-nak néz ki, de 99. évét éli.
Felszerelések: Egy zanpaktou.
Születési dátum: 07. 15. (Július 15.)
FELVÉTELIZETT A 10. OSZTAGBA!
Jellem: Mindig van valami "hülye" beszólása. Bátor és jó harcos. Vágya elérni minimum a Hadnagyi rangot. Nagyon jól kezeli a feszült vagy félelmetes helyzeteket és a Kardját. Előszeretettel használja a Shikai képessége mellet az egyéb Shinigami támadásokat.
Kinézet: Hosszú fakó vörös haj. Magas és széles testalkat. Jó képű. Fejpántot hord. Nyakán hord egy kendőt, amit gázmaszknak is használhat, ha a körülmények megkövetelik. Világító kék szemei vannak. A kardját a hátán hordja, úgy, hogy a hüvellyel párhuzamosan megy egy szíj amire fell van "fűzve". Kendőjével takarja el szemét vakon gyakorlás közben.
Szokásai: Vakon gyakorolni.

Kaszt infók:
Zanpaktou neve: Akumehanone (Démonagyar)
Zanpakuto fajtája: Tűz
Zanpaktou shikai előhívása: Moeagaru Akumehanone (Lángolj Démonagyar)
Zanpakuto shikaia:
A Shikai képességekor a kard kétféle képpen változhat át:
1. A kardot még nem használta hát elkiáltja a hívó szót és miközben húzza ki a hüvelyből a kardot az nagy fényléssel átváltozik.
2. A kard használatban van, elkiáltja a hívó szót, majd a markolattól a penge végéig húzza a tenyerét és nagy fényléssel átalakul.
A kardja Shikai formája: Egy vékony, kinézetben Kurosaki-éhoz hasonló hosszú penge, végén kampószerűen visszahajlítva.

Zanpkauto támadásai:
-Tenkyuu: A kardot ferdén a földhöz tartja egy kézzel ( a penge érinti a földet), majd egy erőteljes mozdulattal körívesen előre rántva egy igenerős gömb a Tenkyuu (tűzgömb) keletkezik a kampó ívében ami a körív végén elrepül a cél felé. A Tenkyuu erőssége attól függ, hogy mennyi ideje van felkészülni a támadásra. A támadás legkisebb felkészülési ideje annyi, amíg leereszti a kardot a földre és előre rántja. Ekkor egy kb. olyan erejű labda repül el ami egy toronyház egyik emeletét kompletten felégeti/felrobbantja.
A Tenkyuut egymás után 4-szer tudja használni.
-Hitsuki: Ottvan a másik támadása a Hitsuki (fellángolás), ilyenkor a kard pengéje körül láng keletkezik ami védedkezés képpen elég jó, mert sok mindent elnyel, azonban ez sok lélekenergiát vesz igénybe.
-Hisuki kaihou(ezt később fogja megtanulni): A Hitsuki-t még egy féle képpen lehet használni. Ez a Hitsuki kaihou (fellángolás elengedése), ilyenkor a kard körüli láng, csóvaként távozik. Ezt úgy tudja használni, hogy nyíl egyenesen a cél felé állítja a kardot pengével előre.
A Hitsuki kaihout egymás után csak 2-szer tudja használni.


Előtörténet:
Született: 1910. Július 15. Tokyo
Szülei földművelő, parasztemberek voltak. Éppen csak annyit kerestek, hogy megélhetésük mellet fiúkat Tokyoba jártassák iskolába. Egy Tokyo melletti, kis faluban éltek. Taro az általános iskolát a faluban végezte. Átlagos gyerek volt, átlagos képességekkel. Kedvenc tantárgya a matek volt.
Sokat játszott a földjük mögötti erdőben. 14 évesen szülei beíratták egy Tokyoi kollégiumban, ahonnan egy földművelési szakközép iskolába járt. Itt kitűnő eredménnyel zárta összes évét.
Szülei földjén dolgozott 24 éves koráig, miután beköltözött Tokyo belvárosába és újra iskolába járt. Most kereskedelmi képzést akart végezni. Két éves képzésének végén járt, mikor Február 20.-án meghalt.
Reggel korán indult, az egyik kisebb főút mellet kellet menni. Félúton lehetett, amikor meghallotta egy nő sikolyait. A fiú minden habozás nélkül megindult a sikoly irányába. Futott két utcányit, mikor egy balra lévő kis sikátor szerű utcában meglátta a nőt és két férfit késsel a kezükben. Sajnos Taro nagyon vakmerő volt és neki iramodott a két férfinek. Mikor oda ért hozzájuk azonnal rávetette magát a nagyobbik, bal oldalon álló alakra.
Ráugrott a hátára, aki hirtelen mit sem sejtésében el is vesztette egyensúlyát. Taro felállt, és kirúgta a férfi kezéből a kést. A nő addigra elfutott, de Taro-nak nemvolt szerencséje, mert a másik férfi már kitért a sokkból és mikor Taro megfordult, azonnal a szívébe vájta kését. A fiú a fájdalmaitól összeesett, majd elájult. Mire a mentők bevitték, addigra meghalt.
"Szellemi" éveit annak a sikátornak a környékén töltötte, ahol meghalt.
Két évvel halála után egy magas, széles termetű, kicsit őszhajú ember járt a sikátor felé.
Taro csodálkozott mert eléggé szokatlan, 700-as évekbeli ruhát hordott és Katana volt az oldalán.
A legfurcsább az volt, mikor az ember megszólította Taro-t, aki idáig azt hitte, hogy senki sem látja.
A párbeszédük végén kiderült, hogy az ember egy Shinigami volt és, hogy azért jött, hogy elküldje őt Soul Societybe.
Pár hét telhetett csak el, mikor dél környékén megéhezett. Ez elsőre nem hangzik, olyan nagy dolognak, ám Soul Societyben ugye a lelkek nem éhesek. Egy kivétellel, ha a lélekerejük nagyon nagy. Ilyenkor persze nagy lehetőséget ragadhatnak meg. Shinigamik lehetnek.
Taro az éhségét ugyancsak furcsának találta. Felkeresett egy lelket, aki már több, mint 100 éve élt Soul Societybe. Az ő tanácsára ellátogatta a Shinigami akadémiát, ahol sikeresen felvételizett.
Onnantól kezdve megváltozott az "élete". Kardjának lelke az akadémiai utolsó éveiben alakult ki teljesen. Sok barátja volt az akadémián. Mondhatni mindenki az volt, egy ember kivételével. Az évfolyamon minden tantárgybóll a legjobb tanuló Koriu Sosuke volt, egyetlen kivételével: az általam Kardforgatásnak hívott óra volt. Az igazi nevét nem tudtam, lehet, hogy pont ez volt. Ezen az órán a Zanpaktou-inkat gyakoroltuk használni.

Délután volt. Taro szokásosan az akadémia melletti erdőben gyakorolt.
Mint már megszokta, vakon, kendőjét a szeme elé téve. Egymás után ugrott a fákra és egyet kettőt le is vágott, bár most csak ügyességét fejlesztette. Fülébe süvített a szél, így hát nem is hallhatta, hogy valaki közeledik. Látását pedig ugyebár nem használta. Az ismeretlen Shinigami egyre gyorsabban közeledett.
Taro megállt, hogy a következő csapáshoz készülődjön, (ezt másodperceknek kell érteni) ekkor azonban elállt a szél süvítése, így meghallhatta azt a lombzörejt, amit a közeledő ember keltett.
Az ismeretlen éppen megérkezett Taro mögé, mire a fiú egyáltalán felfogta, hogy nincs egyedül.
Hallotta a mögötte, hangos levegő vétellel álló embert. Kardját tartó keze akaratlanul, megindult hátra. A következő pillanatban a Taro már csak két kard csattanását hallotta. Még mielőtt lekaphatta kendőjét, megszólalt egy hang a fejében:
~Máskor vigyázz jobban.- mondta a hang.
Taro ekkor már tudta, hogy ez a hang a fejében szól, és nem lehet másé, mint a Zanpaktoujá-é.
~Te gondolom a kardom lelke vagy, ugyebár?- kérdezte Taro.
~Igen, a nevem Akumehanone. Én vagyok a Zanpaktoud.- mondta a kard.
Taro-t örömmel töltötte el, hogy végre megszólalt kardja. Ez a pár másodperc alatt lezajlott beszélgetés rádöbbentette, hogy épp egy harc kellős közepén van. Gyorsan levette kendőjét és megfordult. Nem nagy meglepetésére Sosuke állt mögötte. Taro nem kérdezősködött. Hátra ugrott, majd feje fölé emelve kardját elrugaszkodott és megindult Sosuke felé. Az ifjú shinigaminak ideje sem volt reagállni, éppen csak kardját tudta felemelni, mire Taro kardja ledületből eltalálta azt. Taronak sikerült egy gyors mozdulattal kicsavarni a kardot Sosuke kezéből, majd sajátját a fiú vállára tette, éllel a nyaka felé, majd így szólt:
-Hát nem jöttél még rá, hogy közelharcban sosem fogsz legyőzni?- kérdezte Taro.
Sosuke némán állt Taro-al szemben, majd lelökte válláról Akumét, összeszedte saját kardját és lehajtott fejjel elsétált.

Nemsokkal később Taro és Akume neki álltak közösen edzeni, majd Taronak sikerült előhívnia a Shikait. Ezekben a napokban kiderült, hogy Akumehanone egy igen viccelődő, ám erős harcos jellemű lélek.
Eljött a nagy nap, elküldték az első küldetésére. Az úgynevezett "vizsgára".
Az emberek világába kellet mennie, hogy legyőzzön pár Hollowt.
.......
Megérkezett az emberek világába évfolyam társaival, ahol két kapitány, négy hadnagy és egy maroknyi tiszt várta őket, akik a körbekerített részért voltak felelősek, ahol a vizsga zajlott. A kapitány üdvözölt minket, aztán páros csoportokra osztották be a tanoncokat. Ekkor már elkezdték beengedni a gyengébb Hollowokat.
Az én párom egy karcsu, gyenge alkatú lány volt, aki az évfolyamon egyedül velem versenget gyorsaságban.
*Nah, a két leggyorsabb került egy csapatba.*- gondoltam magamban, furcsa mosollyal a számon. Üdvözöltem a lányt, majd elindultunk az elkerített rész közepe felé. Út közbeni beszélgetésünk során kiderült, hogy ő a mágiához, míg én inkább a kardforgatáshoz értek, ezért kitaláltuk azt a stratégiát, hogy én vívok Ő lő. Mikor megérkeztünk, vélhetőleg a terület közepére, már elég sok csattanást, durranást és sikítást hallottunk. Egy Hollow pont az orrunk előtt jelent meg. Egyből előrántottam a kardom és beugrottam a lány elé aki felé egy fénycsóva szerű támadást indított a Hollow. Szerencsére a támadás tényleg valami fény alapú dolog volt, mert amikor elérte a kardom, akkor tükröződve irányt váltott. Eközben mögöttünk is megjelent egy Hollow. A lány egy sebes mozdulattal felém ugrott és az üvöltő Hollowoktól nem hallottam semmi, csak azt láttam, hogy a láy tátog, majd a mondata vége hozzám is elért.
-Soukatsui!- kiáltotta a lány.
Ezután egy kék, nagy, szikrázó gömb indult meg a Hollow felé, amit miután elért egyből meg is semmisült.
Nem tétováztam, meg akartam mutatni képességeimet, hát elkiáltottam:
-Moeagaru Akumehanone!
Majd tenyerem végighúztam a kardom pengéjén, ami egy kisebb fénycsíkkal átváltozott.
A kard éppen csak átváltozott, megint elordítottam magam:
-Tenkyuu!
Kardot magam mögé, ferdén a földhöz szegeztem, majd egy erőteljes mozdulattal előre rántottam. Egy tűzgömb repült a Hollow irányába, majd nagy robbanással el is találta azt. A Hollow azon nyomban megsemmisült. A lány a Hollow fellobbanásakor már mellettem állt, de meg se lepődött azon amit látott. Még két Hollow jelent meg előttünk. Most a lány látszólag mormogott valamit az orra alatt, ezután a kardja egyszerűen átalakult. Hosszabb, szélesebb lett és a végén egy rózsaszerű vésés jelent meg. Meg se kellet szólalnunk, én a kardom azonnal a megszokott ferde pózba tettem, míg a lány két kézzel a feje fölé emelte.
Abban a pillanatban, hogy én elröpítettem a Tenkyuu-t, egy tüskés inda nőtt ki a lány kardjából és az a tűzgömbbel párhuzamosan haladva belesüvített az bal oldali Hollow-ba, az én gömböm pedig a jobb oldaliba.
Mindkettő megsemmisült. Egy-egy bólintással jeleztük a szép munkát, és megindultunk a gyülekező hely felé.
Mindketten átmentünk a vizsgán.

Ezek után kardjával eljutott a Shikai szintig, amit mára már mester fokon használ. Jelentkezett a 10. osztaghoz. Tapasztalt lidérc támadások terén. Eddigi kihelyezései során több, min 100 lidércek elleni harcban vett részt. Jelentős szerepet vállalt egy Menos legyőzésében is. Igazi harcos jellemű, főbb vágyai közé tartozik bekerülni a 10. osztagba. Ez főként azért érdekes, mert a legerősebbek közt szeretne lenni, hogy segédkezhessen a Lidércek és Bountok legyőzésében. Shinigami élete nagy forduló pontja volt az, mikor saját szülei váltak Hollowá és neki kellet megtisztítania őket. (Ez az eset még mindig rejtélyes.) Előszeretettel gyakorolja Shikai képességeit Hollowokon. A kardjának a neve Akumehanone (Démonagyar). Shikai hívó szava a Moeagaru!

valaki olvassa újra lécci

Szia!
A nevemet megváltoztattam, így már japánosabban hangzik.

A Zanpaktou támadások közül, a harmadikhoz oda írtam, hogy később tanulja meg.

A korát kijavítottam helyesre.

Ami elgépelést találtam azt javítottam.

Most már, megéheztem és így teljes a belépésem is.

A gondolati síkon való társalgást javítottam.

Kérlek olvassátok újra.