Jelszó: "Kurosaki-kun, Kurosaki-kun... NE HALJ MEEEEG!"

Név: Matetsaku Kai

Kor: 97, de mindössze 22-nek látszik

Kaszt: Shinigami, 10. osztag 3. tiszt

Kinézet: 183 cm magas, fekete hajú és szemű férfi. Szabadidejében kedvenc ruháit hordja. Szinte állandóan a kezében van a cigarettája, ugyanis kis túlzással láncdohányosnak is nevezhető. Olvasáshoz pedig szemüveget használ.

Jellem: Művelt, hallgatag személy, akinek mindenre van válasza. Tisztelettudó, becsületes, és mindenekelőtt hódító - egy valódi ideál.

Zanpakutuo neve: Noctis

Zanpakutuo előhívása: Kagayakasu, Noctis! / Ragyogj föl, Noctis! /

Zanpakutuo szelleme: egy gingitsune
Zanpakutuo típusa: szél


Zanpakutuo támadásai:

- Ginjigoro / Ezüst tánc /: A zanpakutuo felveszi eredeti alakját, pengéje körül apró tornádó formálódik, melyből suhintásra több apró, ám ugyanolyan szürke tornádó távozik, melynek belsejében elektromosság keletkezett.

- Tsuki raion / Hold pajzs /: Egyszerű ezüstszínű, enyhén világító pajzs veszi körül Kait, mely az egész testét beborítja; és megvédi a támadásoktól – természetesen a nála erősebb shinigamik vagy arrancarrok támadásai képesek áttörni a pajzsát.

Előtörténet:

*Nem emlékezett a gyermekkorára, egy folyó partján tért magához. Ha nagyon megerőltette az agyát, egy sikoltozó nő és egy égő ház képe villant be neki. Véres ruha volt rajta, és csak a neve jutott az eszébe: Matetsaku Kai. Hetekig kóborolt s városban, és nézte a hiányzó végtagokkal rendelkező embereket. Az első világháború véget ért-, de a hatásai szemmel láthatóak voltak. Még itt is éheztek az emberek; és csak úgy tudott megélni, hogy lopott. Ezért undorodott magától – pedig annyit vett el csak, amennyi az életben maradásához nélkülözhetetlen volt. A sok rémes dolog hatása azonban nem tudta elpusztítani személyiségét: ha meglátott egy neki tetsző nőt, addig nem volt maradása, míg mg nem szerezte magának – természetesen hosszú időre. Imádta a nőket, azok is őt – de ezzel sosem élt vissza. Kivételnek talán csak akkor lehettünk szemtanúi, ha kölcsönös vonzalomról volt szó. Őrültnek tartotta magát: hiszen mindenféle fekete lényeket látott, és halott emberek lelkeit, vagyis szellemeit. Bár nem hitt bennük, sokkolta, amikor látta hogy egy pókszerű lény felfalja egy apró lány lelkét. Nem tudott tovább uralkodni magán, odarohant, és ordítva próbálta megakadályozni a tragédiát:*
- Ne tedd! Mi vagy te? - *elkésett; a lány lelke eltűnt... A lény feje viszont felé fordult.*
- Ohóó milyen finom illatod van! A sok elkeseredett lélek között igazi ínyencség leszel...
- Micsoda?! - *még mindig nem értette, de lassan rájött hogy mit akar vele tenni a lény.* - Engem nem falhatsz föl! - *kiáltott haragosan. A mellette elsietők rémült pillantásai meggyőzték őrültségéről, de már nem érdekelte.*
- Dehogynem! Olyan gyors lesz, meg sem érzed! Én pedig erős hollow leszek! - *duruzsolta a lény, miközben egyre közelített felé. Ő pedig hátrébb lépett, és megragadta a özelben levő, törött fa ágát. Ahogyan körülnézett, megállapította, hogy egyedül vanak a játszótéren. Egészen megnyugodott: ha neki mégis vége lesz, legalább nem fog mást bántani ez a hollow... Bár, csak most nem. El kellene pusztítani. De ezzel a faággal? Ezzel nem sokra megy majd. Megindult a lény felé, de mielőtt lecsaphatott volna, az egyik lábával belérúgott, és ő nekirepült egy fának, amiről hangos csattanás tájékoztatta a lényt.*
- Ne is tiltakozz... - * kacagott a hollow. Ám ekkor egy feket ruhás, ziháló egyén került elő, kezében hatalmas karddal. A meglepett Kai azonban nem figyelt: testét átszúrta a hollow lába. A másik férfi szitkozódva pusztítotte el a hollowot, de a férfin már nem segíthetett.
Mikor magához tért, feltápászkodott, és kereste a cigarettáját. Biztos volt benne, hogy az egészet csak álmodta. Azonban megdöbbenten meredt a mellkasából kiálló, elszakadt láncra. *
- Ez meg mégis micsoda?! - *kiáltott fel megdöbbenten. A fekete ruhás férfi előlépett egy fa mögül, és megszólalt:*
- Most pedig elküldelek egy Lelkek Világa nevű helyre, ott jól fogod magadat érezni. - * szólt, és kivont kardjával lépett Kai felé. A markolatot homlokához közelítette, de Kai ellépett.*
- Mégis... mi ez? Mi történ velem? -* nézett értetlenül az inferült shinigamira.*
- Meghaltál. Most pedig lépj tovább a következő életedbe! -* szólt, és megérintette a férfi fejét.*

* Egy napos helyen tért magához, mellette egy idős ember ült. Felült, és egy szürkés ruha volt rajta. Körültekintett, és gyismerősnek tűnő helyet látott maga előtt. Békés, nyugodt volt az élete, és jelentkezett az Akadémiára, amikor hallott róla. Szerette a tanárait és a barátait, jó tanuló volt. Kifejezetten élvezte a démoni mágiával foglalkozó gyakorlati órákat. Azonban a zanpakutuoja lelkét sokáig nem ismerte meg. Erre az első hollow elleni harca alatt került sor. Négy társával együtt leváltak a csoportról, a parancsnak megfelelően, és egy hollow felé vették az útjukat. Az erdőben szél támadt fel, és a fákról még három hollow mászott le eléjük. Kainak ismerős volt az alakjuk, de tudta, hogy még nem látott hozzájuk hasonlót. Zöld kígyótestü volt, és a nyelvük is ugyanilyen színben pompázott. Egy hollow máris megközelítette, ő pedig zanpakutuoja élével hárította támadását. Mégsem bírt vele, hiába rúgta. Egy társával végzett a saját hollowja, és az is őt vette célba. Hatalmasat ugrott, és kardjának élével levágta a lény egyik farkát. Azonban a másik beleszúrta a sajátját a vállába, ő pedig térdre esett. Ekkor mintha minden megfagyott volna körülötte... Eltűnt előle a két hollow, a társa holtteste, és egy sötét, téli erdőben találta magát. Felette ragyogott a Hold, és egy gyönyörű, ezüstösen világító, szinte derengő gingitsune lépett elé.*
- Üdvözöllek, Kai. Én vagyok a zanpakutuod szelleme...
- Noctis... - * Kai számára magától értetődő volt a név, bár még sosem hallotta. Szinte megbűvölten figyelte a kecses, gyönyörű állatot. Ekkor eltűnt előle a megnyugtató, szép vidék, és ismét a hollowok előtt találta magát. Zanpakutuoját maga elé tartotta, és megszólalt:*
- Kagayakasu, Noctis! - *Zanpakutuoja kéken fölragyogott, és Kai gondolkozás nélkül suttogta el a következő szót:* - Ginjigoro! -* a penge körül kialakult egy tornásó, és a támadásával azonnal végzett a két hollowwal. Bár így is beszerzett jónéhány sérülést, boldogan tért haza, hiszen megismerte zanpakutuoja erejét.
Az Akadémia elvégzése után a 10. osztaghoz jelentkezett, és szinte végtelen örömmel tapasztalta, hogy jelentkezését elfogadták: ő lett a 3. tiszt. Erre azért nem számított, hiszen nem tartotta magát olyan erősnek, de... ezek szerint tévedett egy keveset. *