/ piálás az álmos részeggel/
- Ugyan nyugodtam máskor is adok csak szólj rendben? - Avval pár húzásból lehúztam italomat nehogy a végén még azt is ellopja tőlem. - És mondd mit akarsz most csinálni? - Avval észrevettem egy pár lányt akik minket bámultak. Nyilván rájöttek, hogy shinigamik vagyunk. Na mindegy. Remélem nem szerettek belém.

/ piálás az álmos részeggel/
-Ezt a kérdést passzolom komoki találj te ki valamit, ha még tudsz.
Ismét mosoly volt az arcomon
-De csak akkor, ha nem vagy túlságosan részeg hozzá hogy gondolkodj.
Ezzel a hátra dőltem és vártam a válaszát
-Itt vagy még komoki?? Nem válaszolt. Hangosabban szóltam neki
-Komoki élsz még??

/ piálás az álmos részeggel/
- Azon gondolkodok hülye gyerek - Avval fejen ütöttem. - Na mindegy először is. kérek 20 csomag szájfrissítőt.
- Már miért? Igaz hogy büdös a szád, de szerintem jobb fegyvered nincs. - Egy shunpoval a pultnál és leadtam a rendelést.
- Na akkor azt mondom keressünk pár ellenfelet valahol. Rendben? Remélem kipihented magadat. - Avval vártam a válaszát Ishigaminak.

/ piálás az álmos részeggel/
-Elenfelet?? Jól hangzik. Kit? Hol?
Tetem fel a kérdést és felálltam az asztaltól
~Ezt már szeretem, hogyha harcolni kell jó ötlet komoki jegyeztem meg magamban~
-De mégis minek a szájfrissítő?? Beteg vagy azért veszel mentolos cukrot?

//Sake Wars: Yuusuke és Yuusuke, avagy hogyan rúgjunk be a délután közepén... xD//

Egyik nap délután, mikor semmi dolgom nem volt épp (leszámítva a jelentéseket), na szóval semmi dolgom nem volt és unatkoztam. Ma már a kardommal is beszélgettem...szóval ez is letudva. -Ki kéne nézni a városba, ha már nincs semmi dolgom. -gondolkodtam hangosan. - Csak az a baj hogy szinte senkit sem ismerek. Na nem baj, azért kimászok és körülnézek. - ezzel elindultam felfedező körutamra. Mivel már egy ideje császkáltam az utcákon és elég meleg is volt, kezdtem szomjas lenni. Sorban hagytam el a boltokat, büféket.
Unohana és Ukitake Büfé? -Majd máskor inkább.
Okashi édességbolt? -Most pia kell nekem nem édesség!
A Kumo Étterem? -Ehhez meg nincs elég pénzem.
Shobai játékterem? -Ööö....
Aztán megláttam azt a helyet amit kerestem. Kenpachi Ivója. -Na ez az ami nekem kell! - Örültem meg és sebesen a helyiség fele vettem az irányt. Beértem és körülnéztem. Egy-két shinigami lézengett csak ilyenkor ott. Nem is baj, a sakét jó egyedül inni, merthogy sakét fogok inni az tuti. Ugyanis kóros saké ivási hajlamom van. Odamentem a pulthoz és köszöntem.
-Jónapot! Egy saké lesz.-mondtam.. -(Egyelőre) -ezt már magamban gondoltam.
-Jónapot! Máris adom. -köszönt vissza a pultos és már nyújtotta is az isteni nedűt. Elvettem tőle, megköszöntem és elindultam egy asztal felé. Leültem egy távolabbi helyre és ránéztem a piámra. Sóhajtottam egyet majd rávetettem magam a sakémra mint egy vadállat a zsákmányára. Nagyon jól esett főleg hogy kilométereket legyalogoltam a városban tikkasztó melegben. Jónéhány korty ital után elkezdtem keresni a cigimet.
-Hová tehettem? Csak nem? - csak de. Ott hagytam a szobámban. Morogva hátradőltem a széken, és kortyolgattam tovább a sakémat és nézegettem az utcán elhaladó embereket.

[Sake Wars: Yuusuke és Yuusuke, avagy hogyan rúgjunk be a délután közepén... xD]

Tikkasztó meleg és unalom. Ezzel a pár szóval tudnám jellemezni a mai napomat. Nem elég, hogy egész nap jelentéseket kell körmölnöm, de még egy ablakot sem nyithattam az irodában, mert hadnagyom szerint valami gonosz szélvihar biztosan elfújná az általa gondosan rendszerezett papírhalmokat. Szóval ilyen spártai körülmények között telt a délelőtt, aminek köszönhetően én úgy nézek ki, mint akit több órán keresztül pároltak lassú tűzön, fedő alatt. Izzadtan döntöm el, hogy nekem ebből elegem van. Mikor Katai épp nem figyel rám, egy gyors Shunpoval az ajtóhoz vetődöm, és máris érzem a szabadság illatát. Amint kilépek huzat keletkezik a helyiségben, és természetesen felborítja a rendszerezett irathalmot. Előre félve a reakciótól, inkább egy nagy ugrással a közeli ház tetejére érkezem, majd villámtáncomat használva inkább olajra lépek. Felfrissítő érzés, ahogy a menetszél belekap nedves tincseimbe, bár az már kérdéses miképp fogok kinézni, ha megállok a végén. Pókembert megszégyenítő ügyességgel ugrálok ide-oda az épületek felett, miközben a város felé veszem az irányt. Most nem biztonságos az osztagok területén tartózkodnom.
~Talán meg kellene látogatnom Chiyo-chant...~ - elmélkedem magamban, de vélhetőleg ő épp a dolgát végzi, s nem ellóg előle, mint én. Kissé elszontyolodva ugrálok tovább, viszont ekkor bevillan az isteni szikra! Mit csinál az ember ha szomorú? Csokit eszik! Jah, nem-nem, ezt a nők szokták. Egy férfiember mit tesz ilyenkor? Természetesen beül a legközelebbi kocsmába, s a sárga földig issza magát. Megörülve saját zsenialitásomon, az egyetlen ivó felé veszem az irányt, amit ismerek. Ez pedig az öreg Kenpachié lesz. Ha jól emlékszem, különösen ízletes ott a saké. A gondolatra gyorsabb tempóra kapcsolok, és nem is telik bele sok időbe, hogy feltűnjön előttem az épület. Egy utolsó szaltóval földet érek a bejárat előtt, aminek köszönhetően több Shinigami hölgyre is a szívbajt hozom. Sűrű bocsánatkérések közepette behátrálok az ajtón, azután kifújom magam tudván; biztonságban vagyok. A pulthoz sétálok, mit sem törődve a figyelő szempárokkal. Mintha még nem láttak volna egy Kapitányt inni járni...
- A szokásosat... - vetem oda a csaposnak, aki egy bólintással kirakja elém a sakés üveget, valamint a csészét. Eközben én felmérem a terepet. Valami normális emberhez kellene leülni, hisz'" csak az ökör iszik magában. S én nem vagyok az! Tudom, mert már sokszor lebaromoztak az évek során. A kocsma egyik füstös sarkában egy világítófejű srácot veszek észre. Nem, valójában nem is füstös a sarok, mert a csávónak nincs mire rágyújtania. Egy intéssel jelzem a tulajnak, hogy írja a számlámhoz, azután felmarkolom a cuccost és az ismeretlen Shinigami felé veszem az irányt.
- Szevasz, leülhetek? - kérdezem, majd választ sem várva helyett foglalok. Belső zsebemből egy cigarettásdobozt halászok elő, majd miután ajkaim közé csúsztattam a bagót, kérdő tekintettel nyújtom felé a dohányárut.

//Sake Wars: Yuusuke és Yuusuke, avagy hogyan rúgjunk be a délután közepén... xD//

Már jó ideje szürcsölgettem a sakém és néztem az utcát és az utcán járkáló embereket. Kezdett eléggé cigihiányom lenni, de hát azt meg otthagytam a szombámban. Épp magamat szidtam érte mikor egy shinigami hirtelen a semmiből előugrik és pont a kocsma elé érkezik meg. Ezzel a módszerrel sikerült a környéken tartózkodó összes nőt elkergetnie, de sebaj, most úgyis iszom épp. Ahogy a ruháját elnéztem egyből észrevettem, hogy egy kapitány érkezett az ivóba. Belépett az épületbe és italt kért ki magának. Ahogy néztem sakét iszik ő is. -Hm..tudja mi a jó. -jegyeztem meg magamban. Miután megkapta a piát körülnézett a helyiségben, meglátott, és elindult felém. Gyorsan körülnéztem magam körül, mert biztos voltam benne hogy nem ide jön hozzám, de miután nem találtam senkit sem a környékemen, kezdtem biztos lenni benne hogy az illető az én asztalomhoz tart.
- Szevasz, leülhetek?-kérdezte, de mielőtt befejezte volna azon kapom magam hogy már le is ült.
- O.o ....öh..igen..-feleltem, bár nem tudom minek mondtam mert teljesen mindegy lett volna. Miután kényelembe helyezte magát a zsebében kezdett turkálni és cigit vett elő. Szemem megcsillant az értékes anyag láttán mert már igencsak kezdtem remegni a cigim nélkül. Nyilván ezt ő is észrevette és megkínált. Hálásan vettem egy szálat és már pöfékeltem is.
- Köszönöm, egyébként Watanabe Yuusuke vagyok, most kerültem a 13. osztaghoz. Éppen semmi dolgom nem volt, a papír munkát leszámítva, és mivel elég meleg van gondoltam iszok pár sakét. - Az ismeretlen kapitány előbb rágyújtott egy cigire és csak aztán szólalt meg.

[Sake Wars: Yuusuke és Yuusuke, avagy hogyan rúgjunk be a délután közepén... xD]

Elvesz egyet a fölkínált cigaretták közül, majd jóízűen rágyújt. Szám szélén egy félmosollyal veszem elő ezüst öngyújtómat, azután rögtön fel is villan a láng. A papír sercegve égni kezd, s már érzem is a dohány megszokott izét. Miközben véletlenül a szemembe fújom a füstöt, ő addig bemutatkozik. Hitetlenkedve hallgatom amit mond, míg könnyező szemeimet törölgetem. Létezik, hogy pont úgy hívják, mint engem? Sőt még a osztagunk is megegyezik? Elvigyorodom a hihetetlen egyezésre, majd miután egy nagy adag füstöt kifújok nekikezdek a mondókámnak.
- Milyen kicsi a világ... -kezdek bele, s elnyomom a csikket a közeli hamuzóba. Nagyon gyorsan fogynak ezek a mai cigik. Bezzeg a mi időnkben! - Sierashi Yuusuke, 8. osztag és amint a csili-vili haorimról látszik, kapitány vagyok. Áhh, látom hasonlóan vélekedünk a papírmunka elvégzéséről...
Laza mozdulattal kilöttyintek magamnak egy csészényi sakét, de egyetlen csepp sem megy mellé. Már csak az hiányozna, hogy kiborítom a drága piát, amikor 25 ryou decije. Gyorsan lecsapom az egészet, majd elégedetten csettintek a a nyelvemmel, amit az alkohol legördül a torkomon. Kint rohadt meleg van, viszont itt kellemes hűvös uralkodik. Nem hittem volna, hogy a tulaj megfogadja a tanácsom, amit részegen mondtam el neki. Ha ezt tudom, akkor részesedét is kértem volna a légkondiért. Bezzeg a mocsokja fű alatt lerendezte Kisukéval, így egy petákot sem fogok látni abból a pénzből. Inkább más felé terelem a gondolataimat, mert a végén még felidegesítem magam. Újabb kört öntök magamnak és beszélgető partneremnek is. Hova halad a világ, ha már napközben is iszok... Főleg munka helyett.
- Na és mi a helyzet a 13. osztagnál? - kérdezem, és egy újabb szálra gyújtok rá. - Néhány hónapja még én is Hanae alatt szolgáltam... Mármint Kawazoe Taichuo alatt...
Mióta megengedte, hogy tegezzem, azóta nem is nagyon szólítom a vezetéknevén. Egyszer azért, mert az olyan távolságtartó. A második ok az, hogy lusta vagyok kimondani a hosszú neveket. Ha a lustaság hajtaná a biciklimet, akkor biztosan kontrázva mennék fel a Mount Everestre. Magamban jót röhögök saját kis viccemen, ami az elmeháborodás következő lépcsőfokát jelzi. Kíváncsian várom a válaszát, hisz' a múltkor is csak Chiyo-chanhoz néztem be. Megint eltűnik egy csésze ital, míg körbehordozom tekintetem a helyiségben. Szabadnapos vagy lógós Shinigamik mindenhol, szerencséjükre egy 8. osztagos sincs közöttük, mert megjárnák, ha itt italoznának és nekem nem szólnának. Ahhoz képest, hogy örök naplopó voltam, mostanában alig 10-12 órát töltök henyéléssel a szokásos 16 helyett. Nem is csoda, hogy mindig fáradt vagyok.

//Sake Wars: Yuusuke és Yuusuke, avagy hogyan rúgjunk be a délután közepén... xD//

- Milyen kicsi a világ... - kezdett bele a kapitány. - Sierashi Yuusuke, 8. osztag és amint a csili-vili haorimról látszik, kapitány vagyok. Áhh, látom hasonlóan vélekedünk a papírmunka elvégzéséről... Azzal nagy körültekintéssel öntött magának egy csészényi sakét. Közben visszatért belém az élet, ami kezdett kiszivárogni belőlem a cigihiány miatt, és kiittam a csésze alján lévő sakét, majd újratöltöttem magamnak. Közben értelmeztem is azt amit mondott nekem Yuusuke-kapitány.
-Hm, valóban ugyanaz a név, ugyanazok szokások, és ahogy látom mindketten szeretjük a cigit és a sakét. - vélekedtem jókedvűen. Sorban fogytak a csészényi saké adagok, lassan elfogyott az egész adagom és lehet hogy kicsit ferdén is látok? Gyorsan megnéztem Yuusuke adagját is és az övé is tisztességesen fogyott. -Szóval ő is fogyaszt rendesen ha italról van szó, hehe. - jegyeztem meg magamnak. Megint elfogyott 1-1 csészényi saké, és most a kapitány öntött magának és nekem is.
- Na és mi a helyzet a 13. osztagnál? Néhány hónapja még én is Hanae alatt szolgáltam... Mármint Kawazoe Taichuo alatt...
- Igazán? -csodálkoztam el. - Akkor még ebben is hasonlítunk egymásra. -kezdtem igencsak jókedvre derülni, hogy az italtól vagy a jó hírektől-e azt nem tudom.
-Hát az osztagban minden rendben van. A Taicho szokásához híven egész nap az irodájában ül és körmöl, illetve a jelentésekkel foglalkozik. Nem is tudom hogy bírja. Olyan törékenynek látszik, persze ez nem jelent semmit.
- Igyon Yuusuke-taicho! - töltöttem meg csészéjét mikor láttam hogy kiürült. Miután kitöltöttem mindkettőnknek az italt, az enyém el is fogyott.
- Hát az enyém kifogyott, hozok újat, magának nem kell kapitány? - hát nem tudom mi vezetett erre de a választ meg sem várva felkaptam Yuusuke-taicho üvegét is és futottam újratöltetni. Vigyorogva tértem vissza a sakéval teli üvegekkel, és elfoglaltam helyem Yuusukéval szemben. Kicsit kezdtem spicces lenni.
- Kapitány kérhetnék még egy szál cigit? Ígérem visszaadom!- kérdeztem óvatosan. Már amennyire óvatosan tud az ember kérdezni spicces állapotban.

[Sake Wars: Yuusuke és Yuusuke, avagy hogyan rúgjunk be a délután közepén... xD]

Ki gondolta volna még az irodában, hogyha elindulok ilyen társaságba keveredek? Nem csak a nevünk, de még a szokásaink is hasonlóak. Sőt, ha jobban belegondolok, kicsit még hasonlít is rám, habár a fehér haja egy az egyben elüt hollófekete üstökömtől. Nagyon újonc lehet, hisz' nem láttam az én időmben az Akadémián. Azonban botorság lenne azt gondolnom, hogy mindenkit ismerhetek, aki velem egy időben fordult meg Soul Society környékén. Viszont tekintete teljesen más, mint az enyém. Még fiatal, nem volt annyi szörnyűségben része, mint nekem. Remélem, nem is lesz... Kinézetre idősebbnek tűnik, de biztos csak azért, mert később halt meg. Heheh, kicsit se morbid dolog azon filozofálni, hogy mikor halhattunk meg. Ez poén, hiszen mégis élünk, gondolkodunk, létezünk. Csupán néhány kiváltságos lélek mondhatja el magáról, hogy a Halálistenek közé tartozik. Mégis, szinte minden izomagyú tuskóból shinigamit tudnak csinálni.
~Szar a rendszer...~ - gondolom fanyar mosollyal, miközben kiürítem újra a csészémet. Kicsit elkalandoztam, így csak az elviharzó srác porát látom, de hamarosan visszatér még két üveg sakéval. Áhá, biztosan utánpótlásért ment! Kérdésére előveszem a dobozt, azután egy nemtörődöm mozdulattal az asztalra dobom.
- Szolgáld ki magad nyugodtan. - csendül hangom halkan, miközben sikeresen elnyomok egy csuklást. Egyre melegebb kezd lenni az ívóban, pedig amikor bejöttem még kellemes hűvös uralkodott. Szomorúan kell konstalálnom, hogy már ennyi is elég ahhoz, hogy kicsit berúgjak. Borvirágos arccal öntök mindkettőnknek még egy kört, azután újabb cigarettát halászok elő a papírcsomagolás alól. A tűzgyújtó eszköz majdnem kicsúszik a kezemből, így is csak hihetetlen reflexeimnek köszönhető, hogy az utolsó pillanatban sikerült elkapnom. Egy "Hoppika!" felkiáltással jelzem megilletődöttségemet, azután meggyújtom a bagót. A dohány kesernyés izét, egy újabb kortynyi sakéval űzöm el. Valahol a tudatom határán felrémlik, hogy nem kellene ennyit innom napközben, de ezen gondolatot gyorsan el is hajtom. Egyszer élünk, nemde? Olyan érzésem támad, ami azt súgja nem a saját lábamon fogok távozni a kocsmából. Szerintem hülyeséget beszél, mert még csak éppen szédelgek. Füstkarikákat eregetve dőlök hátra a széken, s egy ideig csak a plafont bámulom. Mivel egy idő után kezd a fejembe szállni a vér, és egyre inkább elkap a rosszul lét, úgy döntök rápillantok Sukera. Istenesen fogyaszt a cigimből, ha ez így folytatódik, akkor lesz mit visszaadnia következő találkozásunk alkalmával. Az ingyen cigi gondolata eléggé felvillanyoz, így bárgyú mosollyal, de éberen csillogó tekintettel nézek rá.
- Hanae sokkal jobb Kapitány, mint én. - térek vissza a beszélgetés eredeti témájához. - Attól, hogy egyfolytában jelentéseket bogarász, szerintem odaverne mindkettőnket egy összecsapásban. Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy együttes erővel sem lenne esélyünk ellene. Olyan elfojtott erő árad belőle, amit te fel sem tudsz fogni. Viszont beszéljünk valami vidámabb dologról... Van valami nő a láthatáron?
Kérdésem személyes, azonban nem nagyon érdekel. Sok szép shinigami lány szaladgál Seiretei szerte, bár az én szívem csak egy nőért dobog. Chiyo-chan gondolatára ismét elvigyorodom, majd felkönyökölök az asztalra, s államat megtámasztva várom a srác válaszát.

Nehézkesen, de rá találtam a hírhedt ivóra. Külleme mosolyt csalt az arcomra, és kis idegességet is okozott. Kicsit idegesen benyitott, körbe nézet és látta, hogy a hely tele van, emberel. Abban a pillanatban akart sarkon fordulni, de az még kellemetlenebb lett volna. Így hát, kiszúrva a bárpultot, odasietet és megpróbálva a legkevésbé fel tünést kelteni. Kikért elég nagy mennyiségű alkoholt és dohányárut, utána pedig egy magányos placchoz sietet ahol úgy gondolta, hogy biztonságban lehet. Kecsesen helyet foglalat italt töltött, rá gyújtott egy cigarettára. Oldaláról lelógó szütyőjéből előbányászott egy könyvet és próbált belemélyedni, de kis idő után feladta a próbálkozást mivel mindig elvonta a figyelmét a beszélgetések halk moraja. Mosolyogva figyelte a körülötte lévő embereket és lehúzott még egy csészényi szakét.

//Sake Wars: Yuusuke és Yuusuke, avagy hogyan rúgjunk be a délután közepén... xD//

Kezdett elég meleg lenni a helyiségben. Valószínüleg nem azért mert bedöglött volna a légkondi, hanem azért mert kezdek igen csak részeg lenni. Na mindegy, belefér, csak nehogy összetalálkozzak részegen a Taichoval, mert annak nem lenne jó vége. Yuusuke-kapitány valamit magyarázott a Taichoról, de nem sokat hallottam belőle mert a cigimmel voltam elfoglalva, és közben azon gondolkodtam hogy valóban sok a közös bennünk. Talán még barátság is lehet a dologból. Vagy egy közönséges tisztnek nem kéne egy kapitánnyal barátkozni? Nem hiszem, majd kiderül.
- Van valami nő a láthatáron?-kérdezte egyszer csak.
Kicsit meglepett a kérdés, nem azért mert személyes volt, hanem mert ráböbbentem hogy valóban kéne valaki már.
- Őőő..hát nem nagyon találkoztam még senkivel sem. Illetve, Yasuji Chiyoko-channal, a Taichoval, meg volt egy lány még a kapitányi szobában mikor bejelentkeztem, de őt el is vezették a szobájához. Szóval még nincs, de igazából keresnem is kéne valakit.-elmélkedtem nagy komolyan..már amennyire a helyzet megengedte a komolyságot. Közben kifogyott mindkettőnk csészéje így nagy buzgón újratöltöttem. Közben egy lány bejött a kocsmába és elszelelt valemerre hátra felé. Valahonnan nagyon ismerős volt. Jól megnéztem magamnak, sőt mivel eléggé spicces voltam, talán kicsit jobban megnéztem mint kellett volna. Erősen gondolkodtam hogy utána menjek e, de most Yuusukéval partizgatunk épp. Azért utána mutattam és megjegyeztem Yuusukének hogy az a lány pont az esetem. Közben két korty között beugrott hogy honnan volt annyira ismerős az a lány. Ő volt az akit kivezettek a kapitányi irodából hogy megmutassák neki a szobáját.
-Na majd később odamegyek hozzá, vagy máskor, majd ha kijózanodtam megkeresem és talán elbeszélgetünk egy jót kettesben.-döntöttem el magamban.
-És neked?..öh..ugyértem Önnek? Van valaki aki megdobogtatja a szívedet...szivét?- ha már ő megkérdezte akkor én miért ne? Mellesleg már beszélni se nagyon tudtam...de azért a nőket meg tudtam nézni magamnak.
A kapitány épp az újratöltött csészét kortyolgatta és rámnézett komolyan. Az első pillanatban azt hittem hogy levágja a fejemet a tegezésért, aztán más lett a dologból.

Poharak tartalma egyre csak fogyatkoztak. A kép és hang lassan összefolyt. Kicsit elszenderegtem és mikor ismét magamhoz tértem észrevettem a szomszéd asztalnál ülő fiú tekintetét. Emlékeztem rá a Kapitányi irodából, kicsit megijesztett, mivel eszembe jutott, hogy egy osztagba tartozunk.
- Mit fog rólam gondolni? ,hogy itt nő létemre egy kocsmában ülök. Még hozzá kissé részegen…- morfondírozott ijedten. - És ha elárulja a Kapitánynak? Akkor végem…
Nem bírva tovább a terhelést felpattantam az asztalkától, és azzal a lendülettel löktem le mindent róla. Ijedtemben és idegességemben hirtelen azt se tudtam, hogy mit csináljak. Ezért gyorsan összeszedtem a szétrepült tárgyakat.
- Bocsánat! Ne haragudjanak a felfordulás miatt, folytassák csak nyugodtan iszogatást… vagyis hát a beszélgetést.- Hajoltam meg vörösen, és megpróbáltam a legfeltünéstelenebbül ki slisszolni az ajtón, de az már lehetetlen, mert minden szem felém szegeződik.
- Nah… ha ezt valaki nem vette észre vagy vak, vagy részeg…- sóhajtotta gondterhelten.

[Sake Wars: Yuusuke és Yuusuke, avagy hogyan rúgjunk be a délután közepén... xD]

~Ez de furcsa!~ - fogalmazódik meg bennem a gondolat, miközben az egyre csak forgó helyiséget figyelem. Képtelenségnek tartom, hogy a többi ember nem esik el, amikor ekkora kozmikus tájfun tombol itt. Viszont a legtöbben látszólag észre sem veszik a jelenséget, így arra kell következtetnem, hogy túl sokat ittam már. Természetesen az újabb csésze szakét gond nélkül küldöm elődei után, miközben meghallom Suke válaszát. Ehh, még nagyon újonc lehet, ha nem találkozott Seiretei csinibabáival. Mondjuk számomra máig rejtély marad, miként sikerült elvégezniük az akadémiát, de kétségtelenül itt vannak. Habár a ruhákhoz és a cipőkhöz sokkal jobban értenek, mint a hollow-öléshez. No nem azt mondom, hogy mindenki legyen olyan híróó, mint én. Mindenki jó valamiben, s szerencsés vagyok, amiért a harc a specialitásom. Amint tovább hallgatom beszámolóját, kiderül: ismeri Chiyo-chant. Szerencséjére nem mert nála bepróbálkozni, mert annak csúnya vége lett volna. Ezek után visszakérdez, habár elég furcsán teszi. Talán nyelvi nehézségei vannak, de szinte minden szót megismételt. Természetesen az alkohol hatása miatt nem tudom feldolgozni, hogy ő most tegezni próbál. Gyorsan rágyújtok, majd kiöntök magunknak még egy kör piát.
- Idd meg gyorsan, mert úgy látom gondok vannak a szóalkotással! - szólalok meg vigyorogva, majd lehúzom a csésze tartalmát. Kicsit megrázom a fejem, azután kényelmesen hátradőlök a székemben. - Visszatérve kérdésedre... Igen, van valakim. Az a Yasuji Chiyoko, akit említettél. Úgy érzem benne megtaláltam azt, amit kerestem. Nem lettem túl nyálas, ugye?
Arcomon nemtörődöm félmosoly játszik, ami azt szándékozik szimbolizálni, hogy az sem érdekel, ha annak tart. A múltkori látogatásom óta érzem ezt így. Előtte is voltak apró jelek, de erre nem gondoltam... Beleestem, mint vak ló a szakadékba. Bár ebben az esetben életben maradtam, míg szegény ló sajnos elpusztult. Mily' kegyetlen is az élet! Elmorzsolok egy könnycseppet szerencsétlen állat emlékére, míg egy újabb csésze sakét helyezek kilátásba.Azonban ekkor egy rettenetes dolog történik! Amint felemelem az üveget, érzem, hogy már nem lötyög semmi az alján. Arcomon a teljes rémület tükröződik, miközben felpattanok eddigi helyemről, s a pulthoz vágtatok. Az idegességtől kissé remegő hanggal adom le a rendelést, míg kezeimet tördelem. Hopsz, ha ezt így folytatom, akkor a végén még tényleg alkoholista leszek. Eközben csörömpölést hallok a hátam mögül. Gyorsan felkapom a két rizspálinkás butykost, azután visszaszambázok az asztalunkhoz. Fél szemmel felmérem a kislányt itt mellettünk, azután Sukéhoz fordulok.
- Figyelj és tanulj! - mondom kacsintva, majd megigazítom haorimat, s a még mindig hajbókoló nőhöz lépek. - Szia! Ismered Yuusuket? Ha nem, akkor kérlek csatlakozz hozzánk egy italra.
Intek fél kézzel ülőhelyünk felé. Az már nem nagyon érdekelt, hogy mit szól Watanabe a kis akciómhoz, mert a véleményét elfelejtettem megkérdezni. Sebaj, úgyis nőt akart az előbb. S én, mint segítőkész kapitány, szívesen segédkezem ebben.

-Szia! Ismered Yuusuket? Ha nem, akkor kérlek csatlakozz hozzánk egy italra. - fordult felém egy hang mosolyogva. Tátott szájal néztem fel a férfire. Pár pillanat kellet, amíg eljutottak a szavak az agyamig, és még kb. ugyan ennyi, hogy felfogjam. Még mindig szégyelltem magam az előbbi ramazúri miatt ezért azt se tudtam mit válaszoljak. Kis bátorságot nyerve végre képes voltam megszólalni.
- Szia. Futólag már találkoztunk.- mosolyogtam rák vörösen. - Ayashi Ume....Ayashi Ume vagyok....amúgy. - nyújtottam kezet és továbbra is mosolyogtam zavaromba. Megpróbáltam egy értelmes mondatot összetenni a fejembe, de mire a külvilággal is megosztottam volna elfogyott a bátorságom. Így hát csak egy:- igen, nagyon szívesen csatlakozom- csúszott ki. Az asztal felé indulva megpróbáltam egyenesen menni, hiszen már bennem is dolgozott a nem régibben benyelt majdnem üvegecske szaké. Mikor az asztaloz értem széles mosollyal köszöntöttem a helyén ülő fiút. - szervusz. Örülök, hogy újra látlak. - kecsesen helyet foglaltam majd az asztalka szélét idegességembe elkezdtem kapargatni. Nem igazán értetem, hogy miért pont engem szólítót meg. És miért pont akkor mikor menekülni akartam a kínos helyzetből.
- bocsássatok meg az előbb hangzavarét- pirultam el ismételten- nem akartalak meg zavarni titeket.
- Csömörből… vödörbe- nevetgéltem magában, megpróbálva kissé feloldani a gátlásaim.

//Sake Wars: Yuusuke és Yuusuke, avagy hogyan rúgjunk be a délután közepén... xD//

Ezek a fránya sakés csészék nagyon gyorsan fogytak. Szerintem direkt túl gyorsan fogytak hogy minél többet igyunk. Vélekedtem nagy bölcsen, miközben a székemben üldögéltem és néztem a kocsmát, mert az érdekes módon mozgott. Valószínűleg részegedem, és ezért. Na nembaj azért csak iszok tovább. És még egy csésze sakét öltöttem mindkettőnknek. Yuu csészéje még félig volt de azért csak töltöttem bele nehogy azt higgye hogy sajnálom tőle. Közben magyaráztam neki ezt-azt, de inkább csak próbálkoztam mert nem nagyon sikerült már az alkoholtól.
- Idd meg gyorsan, mert úgy látom gondok vannak a szóalkotással!-vigyorgott rám és ő is ivott egy csészével miközben hátradőlt a székében.
-Való igaz, iszom is!-feleltem jókedvűen.
- Visszatérve kérdésedre... Igen, van valakim. Az a Yasuji Chiyoko, akit említettél. Úgy érzem benne megtaláltam azt, amit kerestem. Nem lettem túl nyálas, ugye?-folytatta a beszégetést.
-Miért lenne nyálas?-kérdeztem. -Ha szereted akkor szereted, nincs ezen mit nyálazni vagy akármi.-mondtam nagy komolyan, és a komolysághoz egy csuklás is hozzájárult, amitől teljesen komolytalan lett, na mindegy. Jóízűeket kortyolgattunk az alkoholból, ami eléggé fogyott megintcsak. Úgy éreztem hogy lassan kiittuk az ivót a saké készletéből, ami szerintem nem volt olyan csekély mennyiség. Éppen egy jóízűt cuppantottam a saké ivás után, mikor ránéztem Yuura és rémülettel vegyes döbbenetet fedeztem fel az arcán. -Mi a..?- gondoltam kicsit komolyabban.
Félelmem alaptalannak bizonyult mert kiderült hogy azért vágott ilyen képet mert elfogyott mindkét üveg saké és elfutott újratölteni. Míg távol volt és a rendelést intézte kicsit körbenéztem a kocsmában. Az a lány aki az én osztagomban van és nemrég viharzott el hátrafelé, most indulni készült. Yuu, aki közben visszatért a sakéval minden bizonnyal észrevehette azt, hogy a lányt bámulom, mert megszólalt.
- Figyelj és tanulj!-kacsintott rám és elindult a lány felé.
-Mi? Mi csinálsz? Amikor azt mondtam hogy lehet megszeretnék vele ismerkedni azt úgyértettem hogy józanul!-kiáltottam utána rémülten, de nem használt. -Úristen..mi lesz most..semmi nem lesz belőle ha most idehívja szegény lányt. Nemhogy megkedvel, hanem megutál majd. - Előbbi magabiztosságom egyből elillant.
-Na mindegy. Most már ide fogja hívni, így hát viselkedj józanul, légy kedves. Még semmi sincs veszve. Mély levegőőő.-próbáltam nyugtatni magam. Még egy szál virág sem volt nálam a fenébe.
Beszéltek néhány mondatot és elindultak az asztal felé. -Végem van.-gondoltam megsemmisülten. Mikor ideértek láttam a lányon hogy ő is ideges..és lehetséges, kicsit spicces is volna?
- Szervusz. Örülök, hogy újra látlak.- köszönt nekem, majd helyet foglalt. Kicsit idegesnek tűnt, amit nem is csodáltam. De ha már így összehozta nekem Yuu akkor már nem hagyhatom veszni a helyzetet. Ha összejön valami duplán adom neki vissza a cigit.
- Bocsássatok meg az előbb hangzavarért, nem akartalak meg zavarni titeket.-pirult el.
- Semmi baj, nem zavartál meg minket Ume-chan.-feleltem. -Watanabe Yuusuke vagyok, ő pedig Sierashi Yuusuke.- mutattam be magunkat.
- Éppen a szép női shinigamikról beszélgettünk mikor megláttalak téged, és gondoltam bemutatkozom, barátkozom egyet. -Napuff..ez de béna volt istenem. Remélem nem volt túl tolakodó így az első percben és túl modortalan. Mindegy már, kicsúszott.
- Beszélgessünk egy kicsit.-indítványoztam. - Mit szoktál csinálni szabadidődben? Mik a hobbijaid? -próbáltam rendes épkézláb mondatokat alkotni.
-Kéne valahonnan egy csokor virág vagy valami, de előbb találkozok össze egy pingvinnel a kocsmában mint egy csokor virággal.-gondoltam.
Ume-chan még mindig ideges volt, demélem nem intéztem el ezt a csírázó kapcsolatot kettőnk között már az első percben.

*Kohime, szokásait félretéve kicsit beugrik az ivóba, hátha akad társaság, mielőtt a hadnagy által tartott edzésre menne. Remélhetőleg társaság az lesz, csak ne részeg bandába ütközzön, habár mit is vár egy kocsmaféleségtől? Barna, térdéig érő haja lobog utánna, ami rendesen bámulására készteti az embert, így kissé furcsa látványt kelt azzal, hogy ő utálja az alkoholt, mégis ott van. De nem piálás céljából. Remélhetőleg nem tűnik fel senkinek, hogy ő nem iszik az ég viláon semmit, csag társalgási célból kóvályog egy kicsit edzés előtt.*

*Seireitei felfedezetlen területei közé tartozik a kocsmaszerűség is; igaz, Suwunnak még nem volt ideje felfedezni a város minden egyes zugát. S hát, az első szabadnapja, vagyis épp ideje ráhangolódnia a shinigamik által szolgáltatott szórakozási lehetőségekre.
Kenpachi ivója; a név eredetéről hallott már egyet s mást, s igencsak azt sugallja főhősnőnknek, hogy a helyszín tele van tesztoszteron túltengésű hímegyedekkel. Egy fintor jelenik meg a gondolatra Suwun arcán; nincs sok kedve holmi mihaszna férfiakat levakarni magáról. Próbáljanak csak meg bevágódni nála, és biztosan Suwun egyik illúzió csapdájában végzik!
Belépve a kicsit zajos, de a maga módján hangulatos helyiségbe azért meglát egy pár embert; a férfiakkal meg mit törődik? Inkább rendel magának egy üveg szakét, és mellé egy doboz cigarettát, és gondoljanak róla azt, amit akarnak.
Így hát, a pulthoz ül, ahol azonban egy korabelinek tűnő nő is álldogál. Legalább is, külsőre nagyjából egy idősek lehetnek, talán Suwun egy pár évvel idősebbnek. Igaz, shinigamik között nem tudni, ki mennyi idős valójában. A nyolc évesnek tűnő kislány is lehet, elmúlt már pár száz éves.
A szakét így hát megrendeli, s a forró ital és a kis porcelánedényke is a pulton koppan, valamint a doboz cigaretta és a hamutál is Suwununk elé kerül.
Aztán ismét a tanácstalanul álldogáló lányra pillant. Magában már csóválja a fejét, hogy mit meg nem tesz egyesekért. De végül sóhajt egyet, oldalra fordul, s szemeivel a másik tekintetét keresi.*
- Hé… Nem ülsz le? Szerintem jobban jársz te is. - *biccent így a hangoskodó, bár szerencsére velük nem törődő hímnemű egyedekre, azután pedig a mellette lévő bárszékre tekint.*
- Verashu Suwun vagyok. - *nyújtja felé egyik kezét. Tekintete most is üveges, mint általában mindig, amikor éppen nem színészkedik. Most nem fogja magát megjátszani, hogy ő milyen fantasztikus. Hiszen valamikor az igazi oldalát is ki kell élnie, nem igaz?*

*Észreveszi, hogy közwelednek felé, természetesen nem utasítja vissza a társaságot.*-Nem, köszönöm, nem maradok sokáig, nemsokára edzés lesz az osztagomban.*mond nem et a kérdésre, miszerint leül-e? Nem szándékozik sokáig maradni, elvégre neki ma mé dolga is van.*~Ha elkések, a hadnagy megöl. Hetedik tiszt vagyok, felelőségteljesen kell viselkednem, tehát no pia.~*gondolja, közben alaposan végigméri a lányt, és magában zsörtölődik, hogy már a nők is kezdik az alkoholizálást.*~Nem elég hogy tegnap este a fél osztag...~*-Kohime Shiroyuzuki, nyolcadik osztag hetedik tiszt.*mutatkozik be, és mélyen reméli, hogy őt nem akarják leitatni. Ahogy szokott lenni, a férfiak többsége rendesen megbámulja őt, de már megszokta, hogy akármerre megy, mindig a figyelem központjába kerül.*- CSak tudnám miért akad meg rajtam a szemük akáárhova megyek.*csóválja a fejét, és remélhetőleg a másik lány nem lesz sértődékeny, amiért nem marad sokáig.*

*A cigarettát eközben ki is bontja; ekkor jut eszébe, hogy öngyújtó nincs nála, úgyhogy egy ideig csak forgatja az ujjai közt a cigarettát, s hallgatja, amit a másik nő mond.*
- 8. osztag, mi? - *vonja fel a szemöldökét. Igazából még saját osztagából sem ismer szinte senkit; azért jó tudni, hogy kik a shinigami társai. Nem mintha egy kicsit is egyenrangúnak tartja őket saját magával; senki sem lehet olyan, mint ő.
Ez az általános lenézés mások iránt most is érződik. A lila szemek üveges tekintetéből s a szájának gúnyos elhúzásából azért érződik, hogy Suwun nem egy olyan személy, aki szívesen bájcseveg csak úgy akárkivel. S ha ez a Kohime úgy gondolja, hogy még csak le sem akar ülni Suwun mellé – hát, ő tudja, hogy ki neki a jobb társaság. Ő, vagy a sok hímegyed.*
- Te tudod. - *fordul el tőle, s keresi tekintetével a pultost.*
- Ha neked én rosszabb vagyok, mint azok ott, akkor gratulálok. A te döntésed.
*Ezzel természetesen arra a néhány randalírozó férfira gondol; általában a férfiak nehezebben közelítenek meg olyan lányokat, akik együtt mulatoznak. Bár néha inkább helyzettől függ. Azért van, akit ez sem tart vissza.
Eközben Suwun pillantásra se méltatja a másik shinigamit; inkább a pultostól kér egy öngyújtót, s gyorsan kifizeti, hogy aztán meggyújthassa az első szál cigarettáját. Ettől kicsit úgy néz ki, mintha valami sznob kisasszony lenne; ujjai közt kecsesen, már-már gúnyosan úrhölgyesen tartja a nikotinrudat, s békésen eregeti a füstkarikákat. Ha pedig Kohimének tényleg társaság kell, akkor úgyis leül mellé.
Most pedig nem hivatalban van. Akkor meg minek stresszeljen? Az osztaga és a rangja ilyenkor felesleges. Úgy se jegyzi meg senki. Úgy is csak a briliáns személyiségére emlékeznek az emberek. Csak arra, hogy ő milyen fantasztikus egyén; arra a tökéletes maszkra, melyet csak nekik tart fent.*

-Igen, az én döntésem. Szolgálati időben nem fogok dorbézolni, elég volt, hogy tegnap a fél osztag beivott.*jegyzi meg, és fütyül arra, hogy mennyire gúnyos és úrikisasszonyként viselkedő a kedves társa.*~A hetedik tiszti rang eléggé magas, és nem fogok szolgálati időben nem engedem el magam. A hadnagy úr megöl, ha emiatt kések az edzésről, amúgy is...~*zsörtölődik magában, közben távolambb áll a pultnál. Nem, a férfiakkal eszébe sincs kommunikációt nyitni, hiszen nem éppen a legjobb hely, főleg, ha már több mennyiségben fogyasztottak alkoholt.*-Nos, örülök, hogy megismerhetlek, de inkább megyek, felkészülök a közös edzésünkre.*köszön el, majd Shonpuval már távozik is, mielőtt még elkéshetne.*

*Kohime valószínűleg félreértette Suwun szándékát; eszében sincs leitatni valakit, akiből nem húzhat hasznot. A kapitányát hajlandó leitatni, ha éppen az kell a ranglistán való feljebb jutáshoz. De holmi más osztagbeli hetedik tisztekkel nem tud mit kezdeni; nincs semmi, amit tudna adni Suwunnak a bájos álszemélyiségéért cserébe.
Hát, ha nem, akkor nem. Oda se tekint, amikor Kohime beszél hozzá. Hisz ő döntött így. Bár nem tudni, mit vár, ha egy kocsmába lép be. Ez a hely az ivásra való, és a társasági életre. Meg persze arra, hogy a magányos típusok békésen iszogassák a forró szakét.
Igazából már fel se tűnik Suwunnak, hogy Kohime hirtelen elshunpozott. Jobban érdekli őt, hogy a cigijét a szájában tudja egyensúlyozni, miközben az egyik kicsi porcelán pohárkába önti a szakét. A forró ital édeskés ízébe belemerülve legalább van ideje kicsit elemezni az imént „megismert” Kohimét. Legalább van min gondolkoznia, miközben elfogyasztja a szakét. Hiszen remek emberismerő…
Aztán, végül elengedve ezt az emléket, hiszen úgy se fontos, hörpinti ki az utolsó kortyot. Hisz holnapra úgyis elfelejti. Ahogy Kohime is meg fog feledkezni róla. Vagy ha még sem – magának köszönheti, hogy szolgálati időben kocsmába tette a lábát.
Aztán, amikor már végzett az ivással, s még egy szálat elszívott, Suwun is itt hagyja az ivót. Hisz csak ennyit akart, nem többet…*

Idegesen ücsörögtem a helyemen, megpróbálva csillapítani a feszengésem rá gyújtottam egy szál cigarettára. Épp egy mélyet szippantottam mikor Yuu-chan megszólalt.
- Éppen a szép női shinigamikról beszélgettünk mikor megláttalak téged, és gondoltam bemutatkozom, barátkozom egyet. - mikor a mondat elért az agyamig a tüdőmbe tartózkodó cigi füst hirtelen köhögéssel párosulva a felszínre tört. Meg se tudtam mukkanni úgy meglepett az információ. Mikor végre összeszedtem magam mosolyogva csak egy köszönömöt tudtam kibökni. A fiút nem ijesztette vissza szűkszavúságom, ami az igazat megvallva egyáltalán nem zavart, sőt még örültem is neki.
- Beszélgessünk egy kicsit. Mit szoktál csinálni szabadidődben? Mik a hobbijaid?- kíváncsiskodott. A kérdéseket hatalmas mosollyal fogadtam, kis gondolkozás után az én nyelvem is megeredt.
- Igazság szerint nem igazán szokott szabadidőm lenni, eddig az akadémiára jártam. Még csak most végeztem… Kb. évek óta ez az első úgy igazán szabad estém,mikor tudom, hogy , bármikor haza eshetek, mert nincs holnap dolgom. –nevetem ki önmagam-a hobbijaim? Hmm… hobbinak számit a háztetőn alvás,a felhő és bogárszámolás,az olvasás és a rajzolás? Mert ha igen akkor ez a hobbim. - ahogy a kis apróságaimról beszéltem olyan boldogság töltött el, hogy már ideges se voltam, sőt jól éreztem magam.
- Hát mondjuk, nem éppen vagyok a legizgalmasabb személyiség. – kuncogtam meg magam ismét –de hát én jól elvagyok magammal… vagy mifene.
- Egyébként nem vagyok valami nagy ivó, vagyis hát inni szeretek, de nem igazán bírom a strapát- mutattam a régebbi ülő helyem felé. Hátra néztem és hangos nevetés tört ki belőlem, amit én magam se értetem, hiszem semmi komikus dolog nem történt, de hát ez teszi a szaké… Nevető görcs lecsillapodása után felkönyököltem az asztalra és a kósza eltévedt (méteres) hajszálaimat lesepertem az asztalról. Majd felnéztem a két fiúra.
- Ne haragudjatok, csak túljó a hangulatom – mosolyogtam rájuk, kissé elpirulva-, de most ti vagytok soron! Tessék magatokról mesélni!

[Sake Wars: Yuusuke és Yuusuke, avagy hogyan rúgjunk be a délután közepén... xD]

Örömmel konstalálom, hogy a lány csatlakozik hozzánk, miközben én teljesen figyelmen kívül hagyom Suke tiltakozását. Kacskaringós léptekkel vezetem az asztalunkhoz, miközben válaszol az előbb feltett kérdésemre.
- Szia. Futólag már találkoztunk. Ayashi Ume....Ayashi Ume vagyok....amúgy. - mutatkozik be, de ezt már csak fél füllel hallom, hisz' szemeim a sakes üvegekre összpontosítanak. Kezdem érezni, hogy porzik a májam, s ezen gyorsan változtatni kell. A srác, ahhoz képest mennyire tiltakozott, egész jól elbeszélget a csajjal. Kissé feleslegesnek érzem magam, ezért legjobb barátomhoz fordulok. Sake Sanyi mindig megért és sosem pofázik bele a beszédembe. Csak valami beteges vonzalma van az állatokhoz, hisz' legtöbbször rókával jár. Ha bunda lenne belőle, akkor még meg is érteném, de ez valamiféle folyékony fajba tartozik. No, nem mintha bajom lenne a szőrmével. Még csak az hiányozna, hogy PETA aktivista legyek. Minden pénzem rámenne a vörös festékre. Jól fizet a kapitányi állás, ám ennyire nem! Hirtelen Suke hangja ránt vissza a valóságba. Ez a mocsok Sanyi kezd elhagyni már megint. Alig lötyög valami az üveg alján, pedig alig öt perce hoztam. Druszám a szokásos tiszteletköröket futja, ami szerintem ennyi alkohol után már teljességgel felesleges. Ume valószínűleg semmire nem fog emlékezni a mai napból, hogyha tartani akarja velünk az iramot. Arcomon unatkozó kifejezés ül, miközben cigimről egyre csak a haorimra hullik a hamu. Rendes esetben odafigyelnék erre, sőt nem is vettem volna fel. Viszont úgy látszik, hogy ez a nagy meleg az agyamra ment. Természetesen ismét akkor révedek fel, amikor a piálásra terelődik a szó.
- Egyébként nem vagyok valami nagy ivó, vagyis hát inni szeretek, de nem igazán bírom a strapát. Ne haragudjatok, csak túl jó a hangulatom... - beszél, majd egyszer csak hosszú nevetésben tör ki. Szemöldököm egy kicsit megemelkedik, azonban nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget a dolognak. Vannak olyanok, akik szomorúak lesznek a szesztől és olyanok is, akiknek kicsattanó jókedvük lesz. Úgy tűnik a kislány az utóbbiak közé tartozik. - ..., de most ti vagytok soron! Tessék magatokról mesélni!
Mivel Suke eltűnt az asztal alatt, így a válaszolás lehetőségét előbb én kapom meg. Biztos leejtette a drága cigimet! Ajánlom is neki, hogy felkapkodja. Száraz a nyelvem, így gyorsan megnedvesítem egy kis sakéval. Egy jóleső böffentés hagyja el a számat, azután beszélni kezdek.
- A 8. osztag kapitánya vagyok, bár most nem igazán látszik a tiszteletreméltó oldalam, ugye? - kérdezem vigyorogva, majd meggyújtok egy szál cigarettát. Egyszerre leszívok vagy három slukkot, s érzem, ahogy a füst kaparja a torkom. Rövid füstoszlop emelkedik, azután karikák gyártásába kezdek. Miután elfogyott a füst a pofámból, tovább folytatom megkezdet mondandómat. - Szabadidőmben dolgozom vagy épp henyélek valahol. Hobbim a sake ivás, valamint a világ védelmezése... Nah jó, az előbb csak vicceltem. Ha-ha!
Mondatom végére már horkantva röhögök, azután egy laza mozdulattal az asztalra borulok. Az én Drágaságom most már biztos otthon van, talán meg kellene látogatnom... Kicsit el vagyok ázva, de neki biztosan van valami jó gyógyszerre a berúgásra. Mert Ő olyan szép... meg okos... és kedves...
Miután ezt ilyen szépen kigondoltam, piától csöpögő képpel az ajtó felé tántorgok. Egy nagyhangú shinigamit egy az egyben lefejelek, mert érces hangja bántja a fülemet. Fájó homlokomat dörzsölgetve mászok ki az ajtón, azután nekidőlök az ívó falának, s lecsúszom a padlóra. Tiszta fáradt vagyok, talán aludni kellene.

Ha egyszer belekezdek… sosem fejezem be. Észre se vettem, hogy ennyit tudok fecsegni. Amíg én itt nyeltem a levegőt az egyik Juu-chan megismerkedet még egy palack szakéval.
- Ennyire unalmas lennék?- morfondíroztam magamba. De mielőtt kétségbe estem volna, életjelet adott maga felöl a kissé ittas fiú.
- A 8. osztag kapitánya vagyok, bár most nem igazán látszik a tiszteletreméltó oldalam, ugye?- vigyorgott és közben egy nagyadag füstöt szabaditok fel a tüdejéből. Én meg közben az álamat kerestem az asztal alatt. - Szabadidőmben dolgozom vagy épp henyélek valahol. Hobbim a sake ivás, valamint a világ védelmezése... Nah jó, az előbb csak vicceltem. Ha-ha! – fejezte be a mondatát alkoholtól mámorosan. Majd eldőlt az asztalon és motyogni kezdet valamit. Pár pillanat múlva fel pattant az asztallapról, egy kis „agy” munkával lecsendesített egy részeg hangoskodót és eldőlt. Én meg csak álltam tátót szájal, elejtet cigivel és csak pislogtam. Az agyamat gyorsan újra indítottam és oda siettem a félig alélt, piától csöpögő Kapitányhoz
-Yuu-ch… vagyis Kapitány úr! Jól van?- hajoltam felé, bár feleslegesen kérdeztem meg tőle, hogy jól van-e hiszen tudtam.
- Részeg… de nem is kicsit- mosolyogtam magamba
- segíthetek? Vagy továbbra is alulról akarja szemlélni a helyzetet?- mosolyogtam kicsit kábán. – vagy inkább mi csatlakozunk ide le a földre? –szédelgett kellemesen a lány.