Út a dinnyéhez :3 - magánküldetés //Lezárva//

Ledöbbenve fixíroztam a felbukkanó homokpasit. Mint valami tetves képregényműmájer nyálcsorgatós oerverz barom, aki megtalálta álmai Wonderwomanjét. Pontosan így leste kocsányom lógó, redvedtül dülledő szemekkel a mellettem dekkoló kiscsajt. Az meg mintha félzombi lenne a frásztól... Ehh, törődök is vele... valahogyan el kéne terelni a fószer figyelmét.
- Édesegyetlenem! - veti magát elém. Kis híján szívgörcsöt kaptam a nyálgép fejétől, undorodva ugrottam volna arrébb. Ekkor esett le, hogy a mögöttem gunnyasztó csahszinak nyavajog. - Gyönyörű szépszeműkém! Hol voltál? Nem láttalak! Édeske, imádlak! - tejóég! Pervezr barom állatok szaladgálnak szanaszéjjel... szerencsétlen csja már biztos lelkinyomorék lett az ilyen túlromantikus dumától. Holtra biztos voltam benne, hogy valami nyálképző könyvből blamálta be a szöveget a faszi, mert ha ez magától jön neki; komoly problémák vannak vele. Kuizu remegve csimpaszkodott belém, én pedig felfortyanva ordítottam le a degenerált gatyamókust:
- Mi a francér' zaklatod ezt a szerencsétlent?! Eredj, keress kutyát, ha kangörcsöd van, bazmeg! - durrogom neki idegesen. Úgy tűnik, csak ekkor vesz észre engem. Savószeme homályos, értelem fénye semmi. Nulla agyú a pasi...
- Segíts, kérlek! - bújt hozzám a megszeppent kiscaj. Aggresszív képemből a pasi látta, hogy itt verkeszés lessz. Mondjuk eléggé megmogorvultam rá, mert utálom a liliomtipró majmokat. Megidéztem íjamat, és megfeszítettem a nyilat.

Az egyik ablakon besütő fény megvilágítja az arcát. Kezdi visszanyerni eszméletét. Ez abból látszik, hogy újra pislogni kezd, s nyel egy nagyot. Ujjait lassan mozgatni kezdi, egyiket a másik után. Kezét lassan felemeli és végigtapogatja magát, hogy meggyőződjön róla, még minden testrésze a helyén van.
Szerencsére mindent rendben talál, s úgy tűnik nem is tört el semmije, felállni mégsem képes. Teste olyan ütést kapott, amitől mintha remegne is kicsit. Megpróbál feltápászkodni, de nem megy neki. Nincs más választása, várnia kell, amíg elmúlik a sokk, s újra tudja uralni testét. Hirtelen bevillan neki, hogy mi történhet most Natsukival és a kislánnyal. A quincy most magára van utalva, remélhetőleg megbirkózik a feladattal...
Régóta nem bánt el így senki sem Love-val, sőt, eddig még senki. Valahogy sikerült mindig összeakadnia olyan ellenfelekkel, akiket mindig sikeresen legyőzött komolyabb sérülések nélkül. Ám ez a mostani... Az espada még nem volt fáradt, mégis hirtelen következett be a meglepő csapás, ami nem mellesleg erős is volt. Ha a resurrection formájában lenne, akkor valószínűleg már rég felugrott volna és harcolna, hisz' abban a formában a fizikai sérülések sokkal kevésbé hatnak rá. Habár... Nem tudja, hogy hogyan győzhetné le azt a férfit. Az ereje elég érdekes és veszélyesnek tűnik.
Légzése normalizálódik, immáron nem is köhög, ingere sincs rá. Lassacskán visszatér izmaiba az erő, minek segítségével - csak úgy mint az előbb - felül. Elnéz jobbra, elnéz balra, majd fülel. Nem hall semmit. Vagy bedugult a füle, vagy pedig nem történik semmi a szomszédos szobában. Vagy pedig már meg is történt azalatt, amikor ő magánkívül volt. Ismét nyel egy nagyot. Bal keze felé közelebb van a fal, így kinyújtja karját, hogy megtudjon valamibe kapaszkodni. Ujjaival elér egy falon húzódó vezetéket, majd erősen belekapaszkodik. Lassan felkapaszkodik rajta, majd próbálkozik a lábra állással. Először csak csetlik botlik, végül újra rátalál az egyensúlyra.
Ugyan nem rohanva, de gyors sétával közeledik a másik szoba felé, hogy megtudja; mi történik odabent..?

Még mindig összehúzott szemmel méregettem a fickót, aki szinte megszállott fejjel meredt Kuizura. Előbbi idegösszeomlásomat erőteljesen legyűrtem, de ettől még elég agresszív fejjel meredtem az ipsére. Mellesleg annyira nem volt csúnya, csak hát szerencsétlent perverz hajlamokkal áldották meg...

Út a dinnyéhez :3 - magánküldetés //Lezárva// - Page 2 1174236581_l1

A nyilat még mindig az emberke szíve felé irányítva tartottam, és nem mozdultam. Vagyok elég gyors ahhoz, hogy betaláljak, bár a képességéből kiindulva változhat mondjuk egy homok-tornádóvá is... Az illető még mindig hatalmas szemekkel bámulta Kuizut, nekem pedig kezdett furcsa érzésem lenni. Ebben az országban végülis ilyen is előferdülhet... nem kell mindent európaiasan látni... kellett nekem pár évet külföldön tanulni...
Miközben Love felé pislogtam, kezdtem aggódni. Ha ilye könnyen elvágta, velem seperc alatt végezhet... de azt lesheti, hogy feladom... akkor is felállok majd, ha a fél karom béna.. Eleresztettem a nyilat, mely megállás nálkül röppent felé, egyenesen a szíve irányába...

Örömére nem sok minden történt a helyiségben, mióta átkényszerítették a másik szobába. Nem tudja ugyan, hogy mi történhetett azalatt amíg ő nem volt jelen, de minden esetre Natsuki még egyben van és ez jó hír. Love végigméri a szőke férfit, akiről egyértelműen meg lehet állapítani, hogy egy ember, akinek különleges képessége van, méghozzá elég erős. Nem lehet tudni, hogy mekkora a lélekenergiája, de mivel mindenki ereje a reiatsun múlik, így akár egy ember is erősebb lehet egy espadanál.
A quincy ekkor egy nyilat lő a férfira, aki egyszerűen szétbontja magát apró homokszemekre, így elkerüli a támadást, majd újra összeáll ember formára. Love már biztos benne, hogy alapformája nem lesz elegendő ahhoz, hogy egy ilyen szintű ellenséget terítsen le. De talán... Natsuki segítségével ketten egyszerre már komolyabb ellenállást lehetne kifejteni és egyben meg is lehetne keresni ellenfelük gyenge pontját. De vajon mi lehet az? Mi a homok gyengéje?
- Tempestad! - kiáltja el magát, majd egy kisebb füstfelhő nyeli el, amiből nemsokára feltűnik az erősebb resurrection alakja. Teste piros, átlátszó, szemfogai, körmei megnőttek. Fizikai ellenállása mostantól sokkal nagyobb, mivel teste akár az acél.
*Sajnálom Natsuki, remélem nem nyomlak agyon a lélekenergiámmal...* - Gondolja, majd egy sonidoval a homokférfi előtt jelenik meg, s jobb karját egyetlen nagy tüskévé formálja, amit beleszúr ellenfele gyomrába. Semmi vér, csupán homok folyik ki a tüske mellett. A férfi arcán egy rezdülés sincs. Love gondol egyet, s így ahogy most van, elsüt egy barát, ami a férfin belül robban fel, s így az szétszóródik a teremben. Na de nem hús-vér módon, hanem kis homokszemcsénként. Egy ideig azt lehetne hinni, hogy vége is van ezzel az összecsapásnak, ám ekkor a teremben elkezdenek keringeni a homokszemek, s azon a ponton gyülekeznek, ahol előbb a férfi állt. Egymás után illeszkednek be a helyükre, majd rövidesen újra ki lehet venni a férfi alakját.
- Ez így nem lesz jó... - Mondja kissé elhaló hangon, majd a férfi jobbkezéből formált nagy homokbuzogánnyal meglegyinti, amitől pár métert hátrébb gurul, kb. Natsukién mellé. Resurrection ereje miatt nem érezte meg az ütést annyira, mint amennyire ellenfele szerette volna. Miközben feláll, észreveszi, hogy a annak a falnak a törmelékei közül, amiket még ővele tört ki a férfi, víz folyik ki. Hát persze! Ha a homok vizes lesz, akkor nem tud szétoszlani, mert összeragad!
- A víz... - súg oda a Quincy fülébe, aki remélhetőleg ebből is megértette, hogy Love mire céloz...

Az események felpörögtek, én pedig letaglózva álldogálltam nagyon nyugodtan. Love végülis resurrection formát vesz fel, és odagurulván mellém ammyit súg a fülembe, hogy "víz". Nem is kell több, szépen és gyorsan, észrevétlenül a falhoz léptem, majd átbújtam rajta. Odaát nagyon gyorsan kapkodta elő pár Gintou-t, és elhelyeztem őket. Nem volt tökéletes, de nem is bántam olyan nagyon - nem szerettem volna az egész épületet magunkra robbantani. Bár a kockázat így is túl nagy, és több mint valószínű, hogy le kell lépnünk. Kuizu a fal mellett állt, tőlünk távol, és plüssöket idézett meg. Egy nagy kék fókát, egy sárga medvét... bár láttam rajta, hogy nagyon fárad, és csak azért gyűjti maga köré a játékokat, mert fél az ipsétől. Love nagyon jól lefoglalta a férfit, nem is vett engem eddig észre. Love-ra viszont nagyon beindult, mert két karját egy- egy háromágú tüskevalamivé változtatta, és azzal támadta szerencsétlen Espadát. Ráadásul mintha ki lett volna képezve a harcra! A mozdulataiból legalábbis nagyon ez jött le. Kuizu a plüssöket a férfi felé irányította, én pedig észbekaptam. Kezeimet a falra tettem, és halkan elsüttogtam az aktiváló parancsszavakat:
- "Tilt the goblet to the west - Emerald Grail!" - mondtam, és a Gintouk létre is hoztak egy aprónak egyáltalán nem nevezhető robbanást. A vízvezeték kiszakadt, illetve inkább kirobbant a falból, és a vízezerfelé spirccelt, megállíthatatlanul. A férfi szemében félelem és eszeveszett düh villanta - észrevett engem. Szinte repül felém hegyes, homokbuzogány karjaival, csapásra lendítette magát- ám ekkor beterítette a víz. Legalább már nem tud szétbomlani! Megidéztem az íjat, és kilőttem egy halálpőontos nyilat. Átfúrta a férfi testét, de minth a meg sem érezte volna... Aztán repedés futott végig a testén... Nem vártm meg, hogy mi fog történni - Hyrenkiakuval Kuizuhoz léptem, megragadtam, és megálltam. Remegés futott végig az épületen, és valami halk ropogás ütötte meg a fülem. Lehet, hogy valamit mégis elszámoltam, és nem stabil ponton robbantottam?! minden jel erre utalt... mind a felénk száguldó, őrült és perverz férfi, mind a mennyezetről potyogó faldarabok...

Szerencsére Natsuki tökéletesen megértette, hogy Love mire céloz, s nem húzta az időt, máris elindult, hogy valamilyen formában véghez vigye tervét. Love feladata úgy tűnik az a férfi visszatartására koncentrálódik, aki most karjaiból méretes homoktüskéket faragott. A kislány is tőlük távolabb áll, remélhetőleg nem lesz baja a közeledő kisebb összecsapástól. Az espada visszafordul ellenfele felé, s tudja, hogy időt kell nyernie. Még mindig nem tudja, hogy milyen nagy lehet az ereje, hisz' az előbb lehet, hogy csupán egy szerencsés ütést tudott mérni és még egyszer nem sikerül. Egy módja van ezt kideríteni...
A férfi megindul felé, jobb karját felemeli úgy, hogy könyöke vállának magasságában van, így, mint akár egy jobb horog sújt le az espadara, akit maga elé kapja időközben tüskévé formált karjait. Az ütés éppen annyira erős volt, hogy a lány hátracsússzon pár centit. Már éppen vissza akarna ütni, mikor a férfi bal karával is egy hasonló ütést indít, ám ez a támadás lentről felfelé érkezik. Love sikeresen elhajol, a férfi pedig ezzel a lendülettel megfordul a tengelye körül, s jobb karjával egy vízszintes csapást indít. Eltalálja a lány oldalát és nekicsapja a falnak. Ez az ütés nem volt elég erős ahhoz, hogy falromboló hatású legyen, de az espada még így is megérezte. Fájdalmas tekintettel kap bordáihoz, miközben féltérdre ereszkedik. Egy újabb támadás indul meg feléje, mégpedig egy erőteljes rúgás, ám egy sonidoval sikeresen elkerüli. A férfi a falba rúg, amiből jókora darabok vállnak ki. Jobb karját felemeli, de tenyerét lefelé tartja. Tenyere közepéből homok kezd kifolyni, majd Love szinte elfehéredik, mint egy fal, mikor a kifolyó homok egy kasza alakját veszi fel, s a férfi immáron két kézben tartja. Az espada nem is tudja, hogy mit kellene most kezdenie. Az egymáshoz préselődött homokszemek akár borotvaélesek is lehetnek. Szerencsére nem kell nekimennie ennek a fegyvernek, mivel a Natsuki által generált robbanás eltereli a férfi figyelmét, aki hiába figyel fel a cselekményekre, már a Quincynek sem tud ártani, mivel telibe kap egy jókora vízáradatot. A víz gyorsan lefolyik, de a férfi már nem bír homokká változni, a fizikai támadások végre hatásosak ellene. Ez abból is látszik, hogy Natsuki képes volt rajta sebet ejteni.
Az épület ekkor morajlani kezd. Talán túl nagy volt a robbanás ereje? Még az is lehet... A Quincy újra a kislány mellett terem és a férfi is felocsúdott annyira, hogy ismét támadjon. Love Natsuki felé fordul, s így szól:
- Amint végeztem a támadással, amilyen gyorsan csak lehet, vidd ki innen a lányt... - Mondja, majd figyelme a feléje közeledő férfira koncentrálódik. Jobb karjával rá mutat, s azt egy nagy tüskévé alakítja, melynek a végén lila sugár jelenik meg, majd pár pillanat múlva ellő egy lilásan izzó cerot. Ezt a csapást biztos nagyon megszenvedi az épület, de valószínűleg magától is összedőlt volna. A keletkező robbanás telibe találja a szétesni nem képes férfit és kirobbantja az épület falát...

Miközben Kuizu elé álltam, egyik kezemmel táskámba nyúltam. Még elég Gintoum és Seele-m volt. Figyeltem a támadó Love-ot, és szavaira bólintottam. Kirázott a hideg. Félelmetesen erős volt, lehet úgy is fogalmazni, hogy esélyem sincs ellene. Egy - két sérülést talán tudnék neki okozni, de ennél többet nem... Talán akkor, ha a Sanrei kesztyűt felhúznám, de azt csak a legvégső estben fogom használni. Ha valaki olyat kell megvédenem, ha valamit úgy érzem, muszáj megtennem, és nem szabadulok tőle. Odapillantottam a kislányra, akit félrerántottam egy faldarab alól. Végül felvettem a karomba, és úgy iramodtam ki az épületből Hyrenkiakuval. Jó pár méterrel arrébb tettem le a lányt, és rogytam le mellé.
- Elegem van... Love... merre van? - néztem körül, de nem láttam. Felsóhajtottam, és feltápászkodtam. Körbenéztem, de semmi szokatlant nem láttam. De csak pár pillanatig volt ilyen szerencsém, ugyanis a környék pár hollowja megjelent előttünk. Morogva utasítottam a lányt magam mögé. Teljesen elfeljtkeztem a képességéről, és így kissé ideges voltam. Materializáltam az íjamat, és kilőttem az első két nyilat, ami két hollowwal egyből végzett. Azonban még így sem akartak fogyni. Csöppet sem lelkesen lődöztem a nyilakat, és olykor - olykor kénytelen voltam az apró plüssöket megidéző Kuizut is magammal vinni. Úgy tűnik, fáradtágának növekedése miatt egyre kisebb plüssöket idéz meg. Szerencsétlen... Megeresztettem egy félsóhajt, miközben képen rúgtam az egyik hollowot, és átfordulva érkeztem földre. U˙tánna egy elegáns rúgássorozattal kiszedtem a hollow alól a lábait, és szétlőttem pár nyilat. Kissé fáradtan pislogtam körbe, hogy Love vajon merre van még. Őszintén reméltem, hogy semmi baja nincs....

A csapás határozott és erős volt. Az épület nagy része romokban. Love sonidoval távozik az épületből, ami lassan összeomlik. Az udvaron találja magát, ott, ahol bejöttek a létesítmény területére. Tekintetével körbejárja a helyet, de nem látja ellenfelét.
A tőle nem messze lévő kocsirakásból fémes hang hallatszik. Mintha valaki hajlítgatná az autók alkatrészeit. A nap erős sugarai visszatükröződnek a szélvédőkről, lecsiszolt területekről, így Love hogy óvja szemeit, máris napernyőként arca elé rakja jobb kezét.
A nagy rakás autóroncs közül hirtelen kiugrik a férfit, mégpedig olyan lendülettel, hogy pár Suzuki is megemelkedik. A férfi földre érkezésekor úgy behorpasztja a földet, hogy az kisebb kráternek is elmenne. Az autóroncsok közül pár leborul a rakásról, s többnyire fejre fordulva állnak meg. Behorpadt tetők, széttört szélvédők, üvegszilánkok. Ez az, ami most körbeveszi a két szemben álló felet.
A férfi ekkor mellkasához kap, s ott is a Natsuki által okozott sérüléshez. Nagyon szívós a tag, de úgy tűnik, hogy a vizes-ceros támadást már komolyabban is megérezte. Egyszer csak elkezd süllyedni. Love csak ekkor veszi észre, hogy a férfi immáron száraz, valószínű, hogy a cero párologtatta el róla a vizet. A férfi még egy utolsót kacsint az espadara, majd szó szerint elnyeli a föld. Elmenekül, de még biztos fogják látni... Hogy egy ember ilyen erős legyen. Két fajnak is össze kellett fognia, hogy le bírják győzni.
Amint ellenfele eltűnik, Love megfordul, s az összedől épületre néz. *Remélem ki tudtak jutni... Jobb, ha megkeresem őket!* - Gondolja, s máris nekivág, hogy a törmelékek között eljusson a volt épület másik oldalára. Valószínűleg Natsuki is odament.
Elzárta resurrection alakját, s fegyverét visszaügyeskedte a kardhüvelyébe. Ahogy ott gyorsan lépkedett, mellei fel-le ugráltak, s haja is néha szemébe lógott, ám ez most nem zavarta. Egy kicsit meggyötört állapotban van, de majd kiheveri. Néha felszisszen, mikor megérzi sajgó oldalának lüktetését.
Amint átverekedte magát a törmelékeken, máris megpillantja Natsukit...

Végre megpillantottam Love-ot. Kicsit fáradt, kicsit kikészült lehetett, bár nagyon reméltem hogy azért félregondoltam. Ő vagy hatszor erősebb volt nállam, nehogymár ő is kikészüljön! Aggódó pillantásokat lövelltem felé, majd visszakoordináltam magam a valódi felogásom felé. Love egyenlő Espada. Natsuki egyenlő Quincy. A két faj egyenlő ellenség. Miután ilyen jól tisztáztam magamban a dolgot, tovább pislogtam Love felé, majd intettem neki egyet, és ugyanazzal a mozdulattal pofánnyomtam egy hollowot, aminek érdes nyelve felhasította a bőröm.
- Kiskukacok másszanak bele a seggedbe! - morogtam rá, és belerúgtam, de olyan vehemenciával, hogy behorpadt. Na, csöppnyi lelkiismeret-furdalásom sem volt. Agresszív pillantás kíséretében eresztettem bele egy nyilat, ami átsegítette a másvilágra. gyorsan összeszámoltam őket, és felsóhajtottam. - Love, nem akarnál segíteni? - kérdeztem unottan. Azok a rohadt dögök együttes támadást indítottak ellenem, és hol savat, hol jéglabdát kellett kikerülnöm Hyrenkiakuval. Lihegve fékeztem le Kuizu mellett, aki magát egy apró plüssökből álló hegy alá temette be. Kirántottam onna, felkaptam, és megiramodtam vele Love felé. Kuizut Love kezébe nyomtam, majd megfordultam, és a közelgő hollowokra nyomtam egy sorozat íjat. Mivel maradt egy kis időm, elővettem egy jópár Gintou-t, előreHyrenkiakuztam, lepakoltam őket a támadófélben levő hollowok elé, és bevisítottam, miközben az egyik ütése nyomán a levegőben elszálltam:
- Tilt the goblet to the west - Emerald Grail! - és beépültem a törmelékbe. Éreztem, hogy valamim reccsen, és iszonyatos fájdalom hasított a testembe. Legszívesebben felüvöltöttem volna, de ehelyett egy nyögést engedtem meg magamnak. Könnyes szemmel tápászkodtam fel, és érintettem meg a törött karomat. Ezzel már nehezen fogok harcolni, tekintve, hogy hülye szögben áll, fáj, és még mozgatni se tudom.Az viszont örömmel töltött el, hogy sem Kuizunak, sem pedig Love-nak nem esett baja... de a hollowok elpárologtak.

Natsuki igen hősies mozdulatokkal, cselekvésekkel mutatja, hogy ő bizony nem hagyja el magát, akármilyen forró a helyzet. Szép egymásutánban, majd egy nagy fináléval zárva mészárolja le a szerencsétlen hollow-kat. Az eseményhez Love nemigazán tud kommentálni, mivel igazából ő maga is egy hollow volna, de mivel ki nem állhatja az ilyen tökkelütött fajtársakat, így inkább csak "semmilyen" fejet vágva nézi végig pusztítást.
A Quincy ügyes volt, minden "ellenséget" eltett láb alól, ám Love a tartásából úgy veszi ki, hogy ő sem úszta meg sértetlenül. Közelebb megy a lányhoz, s jobban is szemügyre veszi.
- Gyorsan el kéne menned egy olyan kórházba, az emberi világ orvosai gyorsan rendbe tudnak rakni.
Mondja, majd figyelme a kislány felé irányul, aki szintén elég meggyötört állapotban van. Ha más nem is, az izgalom biztos kifárasztotta, mert szemében látni lehet a kimerültséget és a gondolatok összekuszáltságát.
- Vele mi legyen?
Fordul vissza Natsukihoz, de nem néz a kislányra, s nem is mutat rá. Biztos benne, hogy a lány érti miről beszél. Látja, hogy a Quincy túl fiatal ahhoz, hogy befogadja a lányt, ám ő sem viheti magával Hueco Mundoba, mert a végén Szayel kísérleti alanyaként végezné, azt pedig nem bocsátaná meg magának.
- Talán... El kéne vinni az emberi világ hatóságaihoz... Ők jobban meg tudnák mondani, hogy mit kéne tenni... - Egy kicsit elgondolkozott. - Én nem tudok segíteni ebben, engem nem látnak...

Hallom Love kérdését, ami aggodalommal tölt el. Nem hagyhatom továbbra is magára... de nem vihetem haza sem, hiszen nekem ott van Zed... már így is kicsinek tűnik a lakás, és amiket néha lefolytat, az túl érdekes lenne egy kisgyerek számára... Mélyet sóhajtottam, és felnéztem az égre. törött karom fájt, szinte üvölthetnékem volt. Talán ezért is sikeredett annyira érdesre a hangom, amikor megszólaltam:
- Love, az a helyzet, hogy nincs helyem a számára... a lakótársam meg nem igazán szívleli a kicsiket. - mondtam szomorkásan, és megbökdöstem Kuizu fejét; aki elmosolyodott. Miközben kivettem a kezéből a dinnyét, és Love kezébe nyomtam, azon tűnődtem, mi legyen a lánnyal.
- Kuizu, ugye neked van otthonod? És ugye elszöktél a szüleidtől? A ruháidból nekem nagyon úgy tűnik, hogy vagyonos családod van.... -pillantottam rá, miközben felnyögtem. A karom egyre jobban és jobban fájt, és már elkezdett dagadni is... Leültem szépen, és vártam hogy legyen valami reakció. végülis kaptam egy bólintást, aminek megörültem. - Akkor menj csak haza szépen! Miért jöttél el egyáltalán?
- Mert a nővérem kidobott... azt mondta hogy egy korcs vagyok a képességemmel együtt... - megdöbbenve pislogtam felé, majd az Espada lányra.
- Tudod mit? Hazaviszlek. - mondtam határozottan. Ezt meg fogjuk majd beszélni azzal a nővérrel. Nem gondolhatta komolyan....
Kézenfogtam a lányt - persze az ép karommal - a másik túlságosan fájt. Ráérek még, kibírom, volt már ennél rosszabb is... köhögtem párat, és elindultam, majd búcsút intettem Love-nak. Reméltem, hogy jót fog a dinnyéjéből enni, és hogy ha legközelebb találkozunk, nem ellenségként tekint majd rám, mert én egészen megkedveltem - annak ellenére, hogy Espada.

// Köszönöm a játékot! Nagyon jó volt! Very Happy

//

Hát hűűű és haaa Very Happy

Szép, három oldalas küldit hoztatok itt össze kettecskén. Ezért kaptok 2000 lp-t és 2500 ryout. ^^ Gratulálok! Very Happy