Eredeti név: Ismeretlen
Használt név: Tanaka Hitoshi
Rang: 8.osztag 5.tiszt .. bár még nem vagyok osztagban ^^
Nem: férfi
Kor: 21 éves
Születésnap: 11. 01
Magasság: 186 cm
Súly:69 kg
Felszerelés: egy egyszerű shinigami ruha ,egy zanpakutou valamit egy egyszerű
maszk ,mely egy démont ábrázol:
Kinézet: Átlagos shinigami. Különlegessége ,hogy meglepően nagy a reiatsuja. Általában barátkozó természetű. Nem túl nagy az inteligenciája , külsőleg átlagos. Harcban hasznos társnak bizonyult. Egy tetoválás van a háta közepén.
-Gigai külső:
Nem túl hosszú fehér haj, mélykék szemek, izmos sovány test hétköznapi ruhákban.
-Shinigami külső:
Nem túl hosszú fekete haj, mélykék szemek, izmos sovány test shinigami ruhában van.
Zanpakutou: Ankoku Kami (Sötétség Istene)
Fajta: Káosz
Parancs: Motarasu kareno sekai, Ankoku Kami! /hozd el a világod Sötét Isten/
Alapforma: hosszú kard
Shikai kinézet:
a bal oldaiZanpakutou képessége:
Ankoku Kami támadáskor a tulajdonosa szellemenergiájából táplálkozva egy fekete villámot idéz meg mely a föld fölött pár centivel suhan az ellenfél felé. Ha eltalálja az ellenfelét körülveszi és teljesen lebénítja. Ilyenkor nem lehet megsebezni az ellenfelet és csupán pár percig tart.
I.Kurai Akutoku (Sötét Bűn)
Ankoku Kamiból hirtelen két lánccsáp jön elő ami rátekeredik az ellenfélre ezzel gátolva őt a mozgásban.
Előtörténet:
Egy kellemes reggelen indult a történetem. Gondoltam magamban, hogy ez biztosan egy szokásos nap lesz. Elindultam otthonról, nyugodtan sétáltam az utcán. Elértem egy kereszteződéshez és megálltam. Hirtelen egy lökést éreztem a hátamon, valamint, észrevettem hogy meleg árasztotta el a mellkasomat. Lenéztem és láttam hogy kilyukadt a mellkasom. Fájdalmamban kinyitottam a számat és üvölteni akartam, de a hirtelen felbugyogó vértől nem tudtam megszólalni. Ezután a közelemben állók elkezdtek sikoltozni. Megint éreztem egy lökést a hátamon, viszont ez sokkal erősebb volt. Egy pillanatra elvesztettem az eszméletemet. Amikor magamhoz tértem láttam hogy a testem az út másik szélén fekszik mozdulatlanul. Elkerekedett a szemem és megdöbbentem. Lenéztem a mellkasomra és ott csüngött rajta egy szakadt lánc. Mozgást hallottam a hátam mögött. Megfordultam és szembe találtam magam egy olyan ocsmány és nagy szörnnyel amivel még életemben nem találkoztam.
Elfogott a félelem. Hirtelen nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Az elkövetkező percekben dermedten álltam. A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy minden erőmből futok az izé elől. Az a dolog, ami szerintem megölt, utánam futott. Sokkal gyorsabb volt, mint ahogy ezelőtt gondoltam. Addig futottam amíg bírtam szusszal, viszont a maszkos szörnyeteg a nyomomban volt, mintha csak játszana velem. A következő pillanatban sok minden történt egyszerre. Megbotlottam a saját lábamban, mivel már az erőm végét jártam. A maszkos lény az eddiginél is gyorsabban utánam vetette magát. Aztán a következő pillanatban két részre szakadt a lény. Ahogy zuhant vér fröccsent ki a testéből viszont mielőtt földet érhetett volna szétporladt. Ezután megláttam a volt tetem mögött egy fekete ruhás szamuráj kardos embert. Megfordult és komoly tekintettel nézett rám.
-
K..kérlek n..n..ne bánts!.-
Dadogtam a félelemtől reszketve. A fekete ruhás fazon elmosolyodott.
-
Nincs szándékomban. Most el foglak küldeni egy jobb helyre, ahol nincsenek ilyen szörnyek.-
Mondta azzal közelebb lépett hozzám. Elővette a kardját és a markolatot fordította felém. Egy gyors mozdulattal a homlokomnak nyomta és visszalépett. Melegséget éreztem a tagjaimban és megnyugodtam. Éreztem, hogy a testem egyre könnyebb lesz. Aztán a következő pillanatban elaludtam. Lassan kinyitottam a szemem. Egy házban voltam. Lassú mozdulatokkal felkeltem.
Éreztem, hogy éhes vagyok. Gondoltam biztos tartanak ételt, így elindulta megkeresni a ház tulajdonosát. Mindenhová benéztem, de sehol sem találtam a tulajt.
"
Megnézem kint is hátha ott megtalálom"
Gondoltam magamban. Kimentem az ajtón és megdöbbenve láttam ,hogy egy másik világban vagyok. Elgondolkoztam.
-
Mégis hol lehetek? Bár ha azt nézzük előbb egy jó adag ételhez lenne kedvem, mint ezt kideríteni. Nos akkor szerzek egy kis kaját és megtudom, hogy hol vagyok.-
Mormogtam magamnak biztatásképp.
Ezzel az ötlettel kiléptem az utcákra és elkezdtem sétálni. Pont jött velem szemben egy kedvesnek tűnő öregember.
"
Megkérdezem hátha tud segíteni nekem."
Döntöttem el magamban, azzal odaléptem és illedelmesen megkérdeztem.
-
Jó napot, uram. Tudna nekem egy kicsit segíteni?
-
Persze fiam, mi kéne?
-
Megtudná mondani ,hogy merre találok egy boltot vagy valamilyen helyet ahol ételt szerezhetnék?-
Erre az öreg nagy szemeket meresztett rám és kicsit megdöbbenve azt mondta:
-
Hát boltot nem találsz de ha abba az irányba mész, akkor pont bele fogsz botlani egy akadémiába ahol adnak enni.
-
Komolyan? És ahhoz előbb jelentkezni kell az akadémiába?
-
Mondd csak azt, hogy éhség gyötör és be fognak engedni.-
Mondta az öreg azzal egy fejhajtás kíséretében továbbment.
Elindultam hát abba az irányba, amerre mutatott az öreg. Éppen két ház közötti kis sikátorból jöttem ki, amikor megláttam az Akadémiát. Hatalmas volt. "Itt aztán lehetnek jó páran" gondoltam, azzal továbbindultam. Elérkeztem a bejárathoz ,ahol fekete ruhás őrök álltak. Ugyanolyan ruhát hordtak, mint az az idegen aki megmentett a lénytől. Az éhség miatt magabiztosan odaléptem a legközelebbihez és megkérdeztem tőle:
-
Hello! Meg tudnád mondani, hogy merre lehet itt ételt szerezni?
Kérdeztem.
-
Hmmm. Odabent természetesen. De oda csak akkor mehetsz be ha Shinigaminak akarsz tanulni. Igen veszélyes és felelőség teljes munka tehát csak akkor menj be, ha komolyan gondolod.-
Öhm.. El tudnád nekem mondani mi az, hogy shinigami?
-
Halálisten. Elküldi a lelkeket ide, Soul Societybe az emberi világból, valamint elpusztítja az ott megjelenő Hollowokat. Általában ez a feladatuk.
-
Hollow?
-
Hollow, azaz bukott lelkek. Szörny testük és fehér maszkjuk van, könnyű felismerni őket. Jellegzetességük, hogy lelkeket esznek.
-
Értem, és köszönöm a segítséget! További szép napot.
Mondtam azzal az újonnan szerzett tudással beléptem a kapun. Innentől megváltozott az életem. Mindig kaptam enni, viszont itt nagyon sok mindent kellet tanulni, edzeni, valamint gyakorolni. Tanultuk a kidoukat kezelni, kardforgatást gyakoroltunk valamint rengeteget tanultunk. Mindenki aki túlélte az elejét a kiképzéseknek, azok azon voltak, hogy megszerezhessék a zanpakutoujukat, valamint, hogy megtudják annak nevét. Én az elsők között jöttem rá, és kardforgatásban én voltam a legjobb. Viszont a tanulással akadt egy két probléma, mivel ezekben nem voltam túl jó. A kidouval még megbirkóztam, viszont a tanulás az sehogysem sikerült. Végülis pont a határon tettem le a vizsgámat, mely az eddig tanultakból állt. Úgy döntöttek, ha élesben le tudok győzni egy Hollowot akkor úgy veszik, hogy letettem a vizsgákat. Ezután elmentem az emberi világba keresni egy általános szintű Hollowot. Köröztem a városban, ahová küldtek, viszont sehol sem találtam, egy ellenfelet sem. Amikor éppen feladni készültem hirtelen 3 Hollow jelent meg a hátam mögött. 2 kisebb és 1 nagyobb. A nagyobb hátul maradt, amikor a kettő kicsi rámvetette magát. Ekkor villámgyorsan előrántotta a kardomat. Ennek köszönhetően az egyik Hollow belevetette magát a kardba és ebben lelte a halálát. A másik viszont kitért. Úgy döntöttem biztosra megyek, így két kezembe fogtam a kardomat és a pengét lefelé tartottam és ezt kiáltottam:
-
Motarasu kareno sekai, Ankoku Kami!-
A kardom átváltozott és a Hollowok dermedten nézték végig az egész folyamatot. Ekkor hirtelen a nagy Hollow felé csaptam. Villámok csaptak ki a pengéből és hirtelen körülvette a nagy hollowot. Az megpróbált megmozdulni, de a villámok amik körülvették még szorosabban körülvették amitől hirtelen felüvöltött. Ezek a villámok pontosan annyi áramot adnak ki, hogy lebénítsák az ellenfelet, de az ne szenvedjen sérülést. Ekkor a kis Hollow felé fordultam és a következőt mondtam:
-
Kurai Akutoku-
A kardomból láncok csaptak elő amik körülvették a Hollowot. A Hollow megpróbált kiszabadulni de a láncok minden mozdulatnál szorosabbak lettek. Villámgyors lendítéssel kettévágtam a Hollow fejét, majd a nagy hollow felé fordultam. Közelebb sétáltam, aztán felemeltem a pengém és vártam a pillanatot amikor eltűnik a zanpakutoum képessége. Nem kellet sokat várnom, mivel pár másodperc múlva el is tűnt. Ekkor hirtelen lecsaptam a pengémmel, ezzel elpusztítva a Hollowot. Visszatértem Soul society-be és ezt követően Shinigami lettem. Bekerültem a 8.osztagba. Pár hónap múlva már felküzdöttem magam az 5. tisztségig.És tervezem, hogy még feljebb török.
