Név: Kotuchisey Shirovataru
Kaszt: Shinigami
Rang: 3. osztag tagja
Nem: Férfi
Kor: 80 (kb. 28 évesnek néz ki)
Felszerelések: Zanpakuto, Shinigami köpeny amit csak bevetéseken használ.
Születési dátum: VIII. 16.
Kinézet: Szeméig érő barna, haj, szép barna szemek. Egy sárkány formájú tetoválás "éktelenkedik" arcán, melyet még nagyapja tetovált rá. Nyakán egy feltűnő bőrszíj van, de nem tudni, hogy miért. Mind két kezén biciklis kesztyűt hord, hogy eltakarja mancsai sebeit. Ha nem shinigami köpenyét viseli, akkor egy bordó színű pulóvert, és fekete bőrgatyát visel. Fekete pólója eltakarja mellkasán elhelyezkedő hatalmas heget.
Zanpakuto neve: Toge Satsujinki [Tüskés Gyilkos]
Zanpakuto fajtája: Föld [Védelmező]
Zanpakuto parancsszava: Ooi [Védőborítás]
Zanpakuto shikaia: Zanpakuto támadása: Védelmező: Zeppeki [Sziklafal]. Mikor kimondja a használó a Zeppeki szót, akkor körülveszi őt egy hatalmas sziklafal ami szinte áttörhetetlen. Az egész úgy néz ki, hogy a használót teljesen körbefogja a töménytelen sok, és erős szikla. A folyamat több percbe is beletelik, de amint végzett a shinigami teljes védelmet élvez a támadások elől.
Előtörténet:Shirovataru Japánban született, és ott is halt meg. De ne szaladjunk már ennyire előre. Elmesélem a születéstől a haláláig az egészet, ja és azt is beleszövöm hogyan is lett hősünk shinigami. Először is megszületett egy hatalmas kórházban. A szülei nagyon boldogok voltak, hogy megszületett harmadik porontyuk. Igen- igen hárman voltak testvérek. A legidősebb egy könyvelő volt, és nem utolsó sorban egy jóképű férfi. Volt még egy nővére is aki otthon segédkezett az anyjának. A család két férfi tagja tartotta el őket. Shirovataru egy életrevaló, és vidám kis kölyök volt. A szülei, és a testvérei sokat foglalkoztak vele, és nagyon szerették. A fiú nőtt, és nőtt. Öt éves koráig minden szépen, rendben, és jól ment amikor anyukáját elütötte egy autó. Az ifjúnak hatalmas lelki traumát okozott ez az egész, és elég sokáig nem tudta ezen túltenni magát. Két évig csak gyászolt, és gyászolt, és gyászolt. Aztán élete második tragédiája, akkor kezdődött, amikor bátyát megölték egy merénylet során. Néhány terrorista bement a bankba ahol Shirovataru bátyja tartózkodott. Természetesen a pénz kellett nekik. A bankigazgató nem volt hajlandó fizetni, ezért a terroristák megöltek mindenkit kivéve az igazgatót, aki mint később kiderült a fő cinkostárs volt. Egy év elteltével elfogták a bűnözőket, és kivégezték őket. Ez persze nem enyhítette Shirovataru fájdalmát. Ezeknek a rablóknak volt még néhány társuk akik szabadon kószáltak, és bosszút forraltak. Ugyanis Shirovataru apja kerítette kézre a bűnözőket, mert rendőr volt. Egy reggelen gázszivárgásra ébredt fel az "egész család". Már majdnem az összes gáz kiszivárgott a palackból, és az egész házat ellepte. Elég volt egy szikra és vége mindennek. A szikránál sokkal rosszabb jött. Egy egész gyufát hajítottak be a szobába. Amint betörte az ablakot a téglára erősített gyufa, a ház az égbe szállt. AZ egész család meghalt. Shirovataru, kóbor lélekként "élte" tovább életét. Egy napon, megtámadta valami hatalmas, maszkos szörny. Több kilóméteren keresztül futott előle, de eredménytelenül, mert végig követte. Egy fekete ruhás, hölgyemény tűnt fel előtte, aki nem mutatkozott be, csak megölte a szörnyet. Miután végzett az ellenféllel,a kardja végével, "ráütött" egyet a fiú fejére. Az ifjú nem tudta mi történik, és azon kapta magát, hogy nagy fényesség világít a szemébe. Kicsit hunyorgott, majd felült, és körbenézett. Szép táj tárult a szeme elé. Felkelt, majd keresett egy embert, hogy megkérdezze, hogy hol is van.
- Elnézést uram! El mondaná nekem, hogy merre vagyok?
- Persze! A Lelkek Társadalmában, a Peremvidéken.- mosolygott a férfi. Shirovataru, ledöbbent, mert még sosem halott erről a helyről.
- És ez melyik városban van, ez a Lelkek Társadalma?
- Mondhatjuk ez a menny, a lelkek számára.- mosolygott, még mindig. Majd mivel a fiú szava elállt tovább ment. Még sokáig nem találta a helyét ebben a világban. Hamar szerzett néhány ismerőst, akiknél, alszik. Megtudta, hogy itt vannak shinigamik. Nem tudta mik azok, de felkeltette az érdeklődését. Még többet meg akart tudni róluk, ezért elment, egy idős bölcshöz, aki beavatta a dolgokba. Sokat gondolkozott, majd úgy döntött, hogy elmegy arra a kiképzés szerűségre. Mielőtt elment volna, harapott valamit, mert eléggé megéhezett. Egy lélek észrevette, hogy eszik, azaz, hogy éhes. Az a lélek egy shinigami volt, aki egyből elvitte az akadémiára. Mikor odaértek, megtudta, hogy ez egy iskola, ahol kiképezik a jövő shinigamiait. Kicsit meglepődött, majd jelentkezett. Rövid, időn belül, mindent megtudott, mindent, és még eltökéltebb lesz. Tanult a hollowokról és, hogy ki ellen érdemes kiállni kezdőként. A kidouk elég jól mentek neki, de azért volt mit csiszolni rajta. Nem mondta magát jó tanulónak, sőt az elméleti oktatáson alig volt meg a hármasa, még is a gyakorlati feladatokon elérte volna az ötös szintet is. Egy napon eljött egy vizsga féle amint csak az mehetett át, aki be tudta mutatni a zanpakutoját. Három hónap állt a rendelkezésükre, de aki előbb végez, az bemutathatta előbb is. Az ifjú másfél hónap után ott állt ahol kezdte a nullán. Valahogy nem sikerült megformálnia. Tudta, hogy hogyan jönnek létra ezek a különleges kardok, de nem ment neki. Az utolsó hetekben szembe került egy gyenge hollowwal. Még elég kicsi volt, és az ereje nem haladhatta meg Shirovataruét, még is sokáig küzdöttek. A harc kellős közepén megformálódott a kard. Nem sokat tétovázott a fiú, és egyből támadott. A fiú eléggé legyengült, és ha a kardja nem árulta volna el a nevét, a fiú biztosan feldobja a talpát, megint. Ám az utolsó csapások közepette mindent elárult magáról a kard. Amint legyőzte a hollowot, kicsit jobban elbeszélgetett a kardjával. Vagy is csak ő beszélt a fegyverhez. Bemutatta a zanpakutoját, és ezzel együtt átment ezen a vizsgán. A harmadik osztagba. Lassan fejlődött az ereje, de egyre erősödött. Már egyedül képes volt elbánni, több hollowwal egyszerre. Persze csak közepes erejűekkel. Ha valami erősebb, nagyobb ellen kellett küzdenie, akkor a maximum ellenség az az egy darab. Többel nem bír.