Fesztivál shinigamiéknál

Tárgy: Re: Fesztivál shinigamiéknál Csüt. Szept. 17, 2009 11:18 pm

.:: ♪ ♫ Hana&Hitomi találka és oda-vissza-fárasztás ♫ ♪ ::.

Teljesen elmerültem a nagy nézelődésben. A rengeteg csinos holmi láttán meg csak a nyálamat tudtam csorgatni. Óriási csillogó szemekkel koslattam végig a kínálatot. Sajnálatos módon, amit kinéztem magamnak, olyan árban volt, hogy azt a kevéske shinigami fizetésem nem fedezné, így egy sort hüppögve rajta, próbáltam egy olcsóbb darab után nézni. Mivel nem találtam meg a megfelelőt, ezért már arrébb is akartam állni, mikor a semmiből, egy aprócska lény olyan elemi erővel ugrott a hátamnak, hogy majdnem beborultunk közös erővel a standba. A pillanatnyi szívrohamomról nem is beszélve. Úgy éreztem a lelkem is kiugrott a testemből. Mikor sikeredett lenyugodnom, már kíváncsi voltam, ki is okozhatta ezt a hatalmas támadást. Ahogy megfordultam, kicsattanó örömmel tudtam meg, hogy a drága Hitomi szúrt ki engem.
-Hát sziaaa, Aranybogár! Jaj, de rég láttalak! Hát hogy vagy, te kis rosszcsont?
Kaptam fel rögtön és jól meggyömöszöltem. A leányzó csak nevetgélt bájosan, amitől -mint mindig- csak olvadozni tudtam. A nagy hancúr közepette két ölelés között azért rákérdeztem, hogy hogyhogy egyedül van.
-Na és az anyu? Merre hagytad el te csibész?
Nem is kellett sokat várni, a nagy tömegben hamarosan megpillantottam egy erősen csápoló alakot. Hamarosan már mellettem is termett. Szinte ki tudtam bújni a bőrömből, annyira örültem nekik.
-Sziaaa, Hana!
Tettem le a földre a leányzót, majd anyukáját is jól megszorongattam.
-Bizony, elég rég találkoztunk, már erősen hiányoltalak benneteket! Jaj köszönöm, megvagyok! Élek és virulok! És most hogy találkoztunk egyenesen szuperül érzem magaaam!
Vigyorogtam és pattogtam hatalmas jókedvemben.
-Jaj, istenem, olyan nagyot nőttél, Hitomi, mióta nem láttalak! Na megállj csak! Namie néni majd igyekszik többször meglátogatni titeket, rendike?
Guggoltam le elé és puszilgattam össze, majd felnéztem barátnőmre.
-Na és felétek, mi a helyzet? Hogy vagytok? Ti már körbejártátok a fesztivált?
Kezdtem kérdésekkel bombázni Hanat, ahogy kézen ragadtam a kicsi lánykát.
-Szerintem sétálgassunk, és majd úgy mesélj!
Vetettem fel az ötletet, majd el is indultunk az utcán.
Tényleg sajnáltam, hogy egy csomó ideig nem láthattam őket, de sajnos mindig úgy adódtak a problémák, hogy nem tudtam rendesen beosztani az időmet. Mondjuk a hajnalig tartó körmölések még mindig megvannak, de már nem olyan nagy mennyiségben. Én is azért csak beletanultam úgy ahogy. Most ezekben az időszakokban úgy látszik több idő fog felszabadulni, ezért biztosan meg-meg látogatom őket. Tutira veszem, hogy Hananak is jót tenne, ha néha-néha felszabadítanám az anyaság gondjai alól, és én meg amúgy is imádok Hitomival együtt lenni.

Tárgy: Re: Fesztivál shinigamiéknál Vas. Okt. 18, 2009 12:31 am

°:::.... Váratlan Összefutás ....:::°

- A-a-a legyezőm… A legyezőm után szaladtam. -
Emeli fel a fejét, és igyekszik a góliát mögül kisasolni, pontosan arra, ahol legutoljára észlelte a fránya tárgy jelenlétét. Azóta talán már még messzebb sodorta a szél, így akarata ellenére is felsóhajt.
- Úgy látom, már árkon-bokron túl van… -
Húzza oldalra száját. Miközben helyreigazítja kimonóját gondolatban túl is tesz az elvesztett legyezőn, pedig igazán a szívéhez nőtt egy darab volt. Végtére is nem is igazán tudna miért haragudni, hisz Ő maga vette. Talán, ha mondjuk egy számára fontos illetőtől kapta volna ajándékba, úgy esetleg lehetne miért felháborodnia. De az egész incidenst nézve, igazából magára lehetne mérges, ugyanis szerencsétlen férfi csak rosszkor volt rossz helyen.
- Mindegy, úgyis régi darab volt. Épp itt az ideje egy másik után nézni…-
Igyekszik minél jobban beletörődni a gondolatba, talán ezért is jegyzi meg hangosan, ami épp akkor fut át agyán. Mivel pillanatokon belül beáll a csend, kissé zavarodottan kezd bele egy teljesen más témába.
- Ha már így „összefutottunk”, mit szólnál ahhoz, ha együtt néznénk körbe? –
Pillant rá a nála jóval magasabb szerzetre, kicsinyke vigyort ejtve. Reménykedik benne, hogy nem valami orbitális visszautasításnak lesz fültanúja, bár voltaképp maga sem tudja, miért is vágyik a kékhajú társaságára. Mivel az is megfordul a fejében, hogy talán egy határozott „NEM!” fogja pofán csapni, ezért kicsit próbál finomítani előző kérdésén:
- P-persze csak akkor, ha nincs semmi dolgod… vagy, ha már indulóban voltál, akkor nem akarlak feltartani! –
Pillant el másfelé, tarkóját vakargatva. Nem tudja felfogni, miért is jött zavarba. Először arra gondol, talán még mindig nem sikerült leküzdenie félelmeit. Bár mindent megtett, hogy a „kis nyámnyila Clarie-t” a süllyesztőbe kényszerítse, mégis az néha-néha újból felszínre tört. Másodszor már nem is akarta újragondolni a dolgokat, mivel a második ötlete a férfi iránti érdeklődés lett volna, amibe nagyon nem akart belemenni. Viszont akárhogy is akart másfelé nézni, valamiért vonzotta a tekintetét Eiji személye. Mindig is imádta az olyan férfiakat, akiknek gyönyörű mosolya és –vagy- világító szemei voltak. Ezt lehetne nevezni ideálnak számára. Sajnálatos módon ezek Clarie-nek csak szép tündérmeséknek tűntek. Valahogy sosem volt mersze a haverkodáson kívül másfelé mozdítani a történetet. Ha lépésekről volt szó, Ő inkább mindig hátrafelé haladt. Pedig aki ismerte a lányt, az állíthatta róla, hogy Ő az a „mindig szerelmes” típus.
Nagyot dobban a szíve. Most jön rá arra, hogy egy szimpatikusnak tűnő férfi társaságát kéri, de nem csak magában. Végre kimondott egy olyan dolgot, ami számára óriási lépés, igaz lehet másoknak ez olyan természetesen jön, mint a levegővétel. Ha már a merész –új- stílusa nem is adott neki több önbizalmat, ez a pár mondat használt. Már csak egy bólintásra kell várnia, és a várva várt önbizalom mennyiséget le is tudhatja a mai napra. Nagyon csalafintának érzi magát ezekben a percekben, azért palástolni sem tudja vidám hangulatát. Meg is mutatkozik arcán egy széles mosoly képében.
- Ó, de buta vagyok! Be sem mutatkoztam rendesen! A nevem Clarie Toshihiko, a 3. osztag 4. tisztje. Örülök, hogy találkoztunk, Eiji! -

Tárgy: Re: Fesztivál shinigamiéknál Csüt. Nov. 19, 2009 8:07 am

X×o Váratlan összefutás o×X

Megkapva a várva várt válaszát villantja ki fogait vészjósló mosolyával párhuzamosan. Kezeit álla alá támasztva, óvatosan hajol lejjebb hímneműekhez képest tökéletesen pucsítva. Vigyáznia kellett kiszámíthatatlan mozdulataival, mert ha elijeszti a lányt oda a borzongató képzelgés arról a jelentről, ahogy saját bevallása szerint erei páratlanul finom gyümölcsét megkóstolja. Időszerű rángatózás közepette teljes csendben figyeli Clarie zsörtölődését, némi időütés gyanánt ujjait fürgén járatva másik kézfején.
~ Minő mennyei gyötrelem! Itt van egy karnyújtásnyira és tudatom gátat szabja állati ösztöneimnek! Gyakrabban kéne látnom! Oh, te bámulatos szobor! Engedd, hogy látványod mérgezze mindennapjaim! ~
Monológja után arra kellett észhez térnie egyik ujját rágcsálva tekeredik törzse szinte törött madárijesztő képében a megszökött legyező távozási irányába. Jött is az ötlet! Vesz másikat! Ha azt is elhagyja, megint hallhat ilyen mesés önmarcangolást! Mégis, jobban kielemezve a helyzetet inkább a mosolyára volt már kíváncsi. Azért égnek emelte mutatóujját karót nyelt zseni ékes bizonyítékaként. Kiélvezve a helyzetet fordult vissza a lányhoz és repülő zuhanást imitálva bökdöste meg az orrát.
-Remetésen remek ötlettelen ötlet!- hirtelen jókedvét leárnyékolta a térkép nélküli helyzet. Leginkább egy a Sikoly festmény alakját bemutatva sápadozott szörnyülködve, alig két másodpercig. Ezt követte egy határozott nyöszörgéssel tarkított ugrás áldozata háta mögé, majd laza eleganciával rákönyökölés a pont tökéletes magasságban pihenő fejre. Tűnődve hümmögött két sort. Nem tudta merre is van azaz arra! Egyetlen legyezőt sem látott ekkora tömegben, tömegben, sok vérbankban, még több étvágygerjesztő nullásban és felfordulásban. Akármerre nézett mindenhol volt valami, csak pont LEGYEZŐ nem! Miközben szeme egyre veszett ütemben kapott idegrohamot, addig belső világa szinte tombolt a befuccsolt tervétől.
~ TRAGÉDIA! TRAGÉDIA! Kudarc, kudarc, kudarc! Miféle ördögi szövevény csapott le rám?! Hogy lepjem meg sugárzó személyét vörös...vééér...vörös,vééér...VÖRÖS lótusz mintás legyezővel?! Világvége! Meghalok. Meghaltam. ~
Összeomlás szélén táncoló törékeny lelkét bemutatkozással mentették meg. Álmából ébredve eresztette el időközben tépkedett haját. Körbeforgatva szemeit elemezte ki az információkat. A siker érdekében még egyhelyben hintázott is, töménytelen mennyiségű "ööö" társaságában. Ráébredve a keresett valamire, hajolt újfent közelebb szerencsétlen lányhoz. Erélyesebb hangon csattant fel, ami valószínűleg rémisztően hathatott.
-Sikeres herceg?!-
-Tessék? Nem érte...-
-Toshihiko! Nemtelenül nem kegyed neme,de nemes név!- tartotta oda a karját és lódult neki a távnak katonásan emelgetve lábait. Még mindig nem tudta az arrát, viszont valamerrét legalább már választott. Fütyörészett is jókedvűen, néha-néha oldalra fordítva fejét, hogy lássa Clarie-t.
~Clarie! Hmmm...vérpezsdítő név!~

Tárgy: Re: FESZTIVÁL SHINIGAMIÉKNÁL! Pént. Nov. 20, 2009 3:04 am

- Akadémiai tanuló crew -

A reggeli kelés rossz dolog. Ezért kelek délben. Csöngetek a cselédemnek. Jön, és egy szórólapot hoz a kezében.
~ Aha, szóval shinigami fesztivál. Hát ez zsír. Vajon miért nem szólt nekem erről senki a suliban...? Ja, hogy azért talán, mert még egyszer sem voltam benn a héten.
Ez a tömör gondolatsor fut végig a fejemben, mikor a kezembe kapom cselédtől a meghívót, ami nem tetszik, mert rózsaszín.
~ Najó, ha fesztivál, akkor fesztivál. Talán összefutok valami ismerőssel. Neadjisten egy ismerőssel a suliból, és nem apa valamelyik kőgazdag és unalmas üzlettársával. Talán még jól is fogok szórakozni a végén. Bár tudja a fene.
Magamra öltök egy normálisabb ruhát a gigantikus gardróbomból, és elindulok egykedvűen, gyalog. Nincs nálam semmi, csak a lélekbankkártyám, meg némi KP a standokhoz. Az utcán megbámulnak, mert hiába vettem fel relatíve visszafogott ruhát, süt rólam a nemesség. Shit happens.
Amikor megérkezek a fesztivál helyszínére, két random biztonsági őr, akik felismerik a jellegzetes Hiebara Hajfonatomat, hajlogva elém rohan, és felajánlják, hogy utat nyitnak nekem a tömegben.
- Ej no! - mondom nagy bölcsen.
- Most magamban járnék-kelnék. - és elhajtom őket.
Kicsit csalódottak, mert ugyebár fizettem volna nekik a szolgálataikért.
A tömeg egy kicsit taszít. Egyelőre egy ismerőst sem látok. Itt-ott egy híresebb shinigami feje felbukkan, nem egy kapitány is. 5., 6., 7., 8., 10., 13. osztag. Na azért az általános műveltségem nem olyan rossz, ha így arcról felismerem őket. Hú, ha itt lenne pár évfolyamtársam, biztos mennének autogramért. Én nem, köszönöm szépen. De azért egy évfolyamtárs felbukkanhatna, mert kezd unalmas lenni a szituáció.

// itt jön egy inro belépő, csak hogy ráhangolódjak a fílingre//

A feldíszített utcán egy TELJESEN ÚJ SZEREPLŐ jelenik meg. Annyira új szereplő, hogy még a külön hatásvadász cutscene is jár neki:
1. snitt sor: Először a lábait látjuk, közelről, ahogy a szandálban kaffog - utána a ruhája egyik ujjának vége lobog, és a kézfejéből látszik egy kicsi - aztán a füle melletti kis szekcióról egy közeli, ahogy a haja hátul lobog - végül kitávolodik, és meglátjuk a teljes alakot
2. snitt sor: a drámai szél süvít, közeledik az utcán a 170 magas, vékony alkat, fehér, suhogós ünnepi kimonóban, hosszú, fura algoritmusban font hajjal. A nőies és enyhén gay összhatást kompenzálja a roppant férfias arcvonáskomplexum, és a sablonos betonkemény tekintet.(felcsendül a theme song)
3. snitt sor: képbemerevítős átszínezős képek, amibe hangeffektel beúsznak a roppant stílusos betűk
Hiebara Kaijou/151 éves
Hajszín: Fekete
Szemszín: Barna
Foglalkozás: Shinigami Akadémiai tanuló

Tárgy: Re: Fesztivál shinigamiéknál Kedd Nov. 24, 2009 10:48 pm

§§§§° Hana & Namie találka és oda-vissza fárasztás °§§§§

Látva micsoda extázisban van barátnőm, kezdett a vérnyomásom is lejjebb csúszni. Nem is csináltam mást, csak követtem a szemeimmel és sóhajtozás közben vigyorogtam ezerrel. Elvégre a hírhedt Namie reakciókat képtelenség utánozni. Innen szoktam tudni, hogy nem álmodozom sok engem váró harci papír felett. Békés pillanataimban is aggodalmaskodni. Még csak az hiányozna! Azért bóbiskolok, mert pihire vágyom! Nehogy már csöppségem növésével arányosan találjanak rám az egyre súlyosabb rémálmok. Előre retteg ettől! Tutibiztos idő előtt őszülnék és válnék rokkant nyugdíjassá. A végén még két szép zanpakuto-mból gyártatnék járókeretet. Borzalmas! Nem alacsonyodhatok le ide! Ki fogok tartani! "Küzdök az anya ösztönökkel!" Vágtam be elszánt fejet visszakanyarodva az előttem kicsattanó életkedvvel magyarázó fesztiválozó társunkra.
Némi zavarodott röhögéssel gördült le egy izzadtság csepp homlokomon, miután imádott kislányom helyeslő kacaj vagy csalapálás helyett, csak könnyedén homlokon csapta a gyakori vizitekről csacsogó tizenharmadik osztagost. Azért vigasztalóan megveregettem szegény teremtés vállát, hiszen nem ő az egyetlen, akit szeret hasonló dolgokkal terrorizálni.
-Ez nem jelent nemet! Nekem a hajamat szokta rángatni, ezért is vágattam le!-
-Áh, értem! Pedig olyan szép frizkód volt!-
-Tuhudoooom!- törtem össze pillanatok alatt, belül hisztérikusan siratva hosszú tincseim. Sajnos a teljes igazság úgy szólt, hogy rágót passzírozott fekete hajszálaim közé, amit fájdalmak árán sem lehetett kiimádkozni, úgyhogy visszaút híján le kellett nyisszantani. Életem traumája! Imádtam! Télen melegítette a hátam és nem fáztam annyira. Tudtam áll bajuszt gyártani és viccelődni szakállas viccekkel. Ha feltűztem volt súlya a fejemnek! Ráadásul mindig csikizte az orromat! Kész depresszió rá gondolni!
-Ugyan már! Kell egy frissítés és jól áll!-
-Köhösziii!-
-Nincs mit! Neked sose hazudnék!-
-Máááh! Ezt is tudooom!- szipogtam ezerrel, túlélve a energetikus ölelgetést. Némi orrfújás-pislogás kombináció után újult erővel karoltam bele barátnőmbe, illetve előtte le kellett pakolnom őfelségét, mert sétálni akart. Előre rettegtem tőle. Biztosra vettem még elő fog adni váratlan kirohanásokat. Épp ezért pakoltam inkább kettőnk közé! Két felnőtt csak elbír vele! Nyújtottuk is a praclinkat, de fejét sértődötten csóválva közölte nem hajlandó élni az ajánlattal. Kissé elkenődve bambultam rá. Próbáltam kideríteni mi lehet a probléma. Aztán jött a felismerés! Szépen áttoltam bártosném másik oldalára és sűrű bökdösések közepette szuggerálással továbbítottam gondolati síkon, hogy mondjon valami okosat, mielőtt tervet módosítana Hitomi. Szerencsére gyorsan leesett neki és elemi lendülettel pacsizott hármasunk legkisebb tagjával, amíg ők szeretetük jeleként szívecskéket dobáltak egymásnak, addig kirekesztett tagként távolabb húzódva haldokoltam negatív felhőben. Miután kiörömködték magukat elindultunk egyenesen előre, hiszen mindig ez az irány válik be, ha fogalmad sincs merre menj. Persze az érdeklődésről nem felejtkeztem el, így egy hatalmas levegővételt követően kimerítő magyarázást adtam elő, széles gesztusokkal. Beszámoltam mindenről, ami csak az eszembe jutott. Miket művel kislányunk az oviban és miért verekszik. Hogy húztam His-t csőbe és varázsoltattam újabb tetoválást rá, illetve a készítő balekságára is kitértem. Aztán ott volt még a harmadik osztagos buli, amire meghívattam magam. Itt ki kellett vesézni a tényt, mennyire jó volt megint kirúgni a hámból, plusz panaszkodni férjecskémre, amiért eltiltott az alkohol fogyasztástól és emiatt nem mehetek az ivóba. Ebből pedig jött a siránkozás! Az az igazság, hogy társaság központú énecskémnek szörnyen hiányoztak a baráti bulizások. Szóval lényeg a lényegben, ez a felem rosszul viselte az anyasággal járó változásokat. Viszont nem szerettem össznépi kedvet lelombozni! Váltottam is azonnal a szomszég faggatásra. Kíváncsi voltam vele mi történt! Hogy alakul az élete, na meg mit alkot vagy inkább nem alkot a féleszű Kaien.

Tárgy: Re: Fesztivál shinigamiéknál Csüt. Dec. 03, 2009 4:27 am

.:: ♪ ♫ Hana&Hitomi találka és oda-vissza-fárasztás ♫ ♪ ::.

A kicsi Hitomi -mint mindig- most is Duracell nyuszika formájában pattogott. Eszméletlen egy kislány! Csodálom is érte drága barátnémat, hogy még mindig életben van. Egy ilyen kis rosszaság mellett nem könnyű létezni sem. Ráadásul ő tölti be az anya szerepét, szóval az őszintét megmondva, mindent neki kell elintézni. A leányzót, a házat és a vele járó munkát, a férjet... Egy percre bele is gondoltam a dolgokba. Mi lesz velem, ha én is belevágok ebbe? Vajon bírni fogom, vagy simán összetörök? Abban reménykedek, hogy ez a butácska Kaien mindenben támogatni fog, és így ketten talán képesek leszünk még a lehetetlenre is.
Az folyamatos gondolatmenetemből kicsi ördögöcske zökkentett ki. Persze, tudtam én, hogy szeretné, ha csak vele foglalkoznánk, ezért minden gyermeki trükköt alkalmazott célja eléréséhez. Anyukáját kiközösítve játszadozott velem, mit két elérzékenyült szipogás közepette szívesen vállaltam. Hana-t visszarázva az életbe vonszoltam vissza köreinkbe, majd Hitomi-t kézen ragadva indultunk meg egyenesen, bele a tömegbe. Ha jól láttam, a standok felé irányultunk. Gondoltam tetszeni fog a kicsi leányzónak. Még szerencse, hogy hoztam magammal egy kis költőpénzt. Magamnak amúgy sem hiszem, hogy vettem volna valamit. Viszont azt sajnáltam nagyon, hogy Kaien nem tudott eljönni. Ezek a rutinmegbeszélések kikészítenek! Minek ez a sok ellenőrzés? Bízhatna már ennyire a vezetőség a beosztottjaikban!
Hana meséjét örömmel hallgattam. Örültem, hogy barátnőm élete nem változott, Hitomi születését leszámítva. Ugyanolyan, mint volt. Hiányzott már a közös dumaparti. Persze, ahogy regélt, rengeteg közös emlék is felszínre tört bennem. Viszont a Hisagi-féle terrort nem hittem volna, hogy megcsinálja, s ezen egy jót nevettem. Mégiscsak volt annyi vér a pucájában, hogy megcsináltassa azt a tetoválást, mit Hana már olyan rég hajtott neki. A traccsparti közepette elértünk egy olyan standhoz, hol rengeteg játék volt kipakolva. Persze nemcsak nekem, hanem Hitominak is rajtaakadt a szeme.
-Szeretnél egy olyan plüsst?
Guggoltam háta mögé és nyomorgatni kezdtem.
-Na mutass rá, melyiket szeretnéd?
-Jaj, kislányom, már így is kiszorít a játék a házból minket!
-Ugyan már, Hugica mindent megérdemel! Meg különben is, hagy legyek már én a rossz nagynéni, aki mindent megvesz nekiiii!
Nyüszítettem hátrafelé egy sort a fejét fogó Hana-nak, ki egy hajtás után fehér zászlót lobogtatva adta be a derekát. Diadalittasan vettem meg a leányzónak a kiválasztott játékot, majd a kezébe adtam. Kis pirospozsgás arca most már még jobban virult.
-Estenem, de drága vagy! Nagyobb az a játék, mint te!
Kacagtam rajta, olvadozva, ahogy továbbindultunk. Most egy kicsit Hitomi is megnyugodott, így én következtem a mesélésben. Szép, srojában el is regéltem a történteket. A Kaien-nel való viszonyomról is beszéltem egy "pár" mondatot. Elmeséltem neki, hogy igazán jól megvagyunk ketten, sokszor vagyunk együtt, s egyre jobban egymásra hangolódunk. Már az is megfordult a fejemben többször, hogy hamarosan valami nagy meglepetésben lesz részem, ugyanis már párszor megemlítette, hogy valamit tervez. Igazából nem akartam túlreagálni a dolgot, de reménykedtem benne, hogy egy romantikus estet hoz össze, minek a végén a meglepetés egy aprócska dobozkában elrejtett jegygyűrű lesz.

Tárgy: Re: Fesztivál shinigamiéknál Szomb. Dec. 05, 2009 4:13 am

°:::.... Váratlan Összefutás ....:::°

-Nem én választottam ezt a nevet...
Morogja el az orra alatt, mihelyst leesik neki, Eiji előző kirohanása. Többet nem is foglalkozik a dologgal, ugyanis nem akarja elárulni, miért is ez a neve. Más ember először arra gondolna, hogy édesapjától örökölte tovább, s így elég mulatságos véletlen jött ki, de az ő sztorijához semmi köze sincs. Ugyanis a módosított lelkeknek nincsenek szülei. Csak teremtőik, akiket soha nem neveznének szülőknek. Az ő átkozott életét megteremtő élőlények nem érdemelhetik ki.
Végre valahára elindultak. Őszintén szólva, szinte biztos volt benne, hogy sem Eiji, sem pedig jómaga nem tudja, merre is tartanak. Az volt csak biztos, hogy előre. Egymás mellett haladva nézelődtek. Jobban mondva, Clarie biztosan. Bár kissé unta az egyforma képi világ. Emberek, emberek, emberek, stand, stand, emberek. Már kissé irritálta, a zsúfoltság. Sosem szerette a tömegnyomort. Legszívesebben most is helyet csinált volna magának. Vagy egy ösvényt vágott volna, amin csak ő mászkálhatna. Hamarosan még a nikotinhiány is rátört. Ujjait tördelgetve haladt előre továbbra is, majd 5 pec után végleg feladta a harcot.
-Öhm, zavarna, ha rágyújtanék?
Pöckölte meg gyengéden a férfi karját, hogy az odafigyeljen. Miközben feltette kérdését, szeme sarkából megpillantott egy kifőzdés sátrat. Mikor közelebb értek, az ínycsiklandozó illatok egyre jobban csapkodták orrát. Fel is kordult üresen kongó gyomra is, mire kicsit elszégyellte magát.
-Fú, lehet előtte ennem kéne. Bocsi! Izé, van kedved csatlakozni?

Tárgy: Re: Fesztivál shinigamiéknál Kedd Dec. 29, 2009 9:16 am

X¤× A negyedik osztag kivonul... ×¤X

Már az első sarokig is alig tudtam eljutni a kis lurkóval, hiszen állandóan talált valamit, amivel játszani kezdett: faágak, kavicsok, és persze a plüssmackó, amit indulás óta szorongatott.
Végre megérkeztünk a nagy kapuhoz, ami a fesztiválnak helyet adó tért választotta el az utcától. Szinte rohamléptekben kellett haladnom, hiszen nem akartam elveszteni a kis tisztünket.
Természetesen már az első standnál meg kellett állni, hiszen teknőst kellett szereznem. Kissé feszülten álltam a pulthoz, mivel régen játszottam ilyesmit. Mégis sikerült a második dobással eltalálnom az egyik üveget, így szerezve egy kis bátorítás magamnak.
-Úúúú, még egy ilyeeeeeeet, és meglesz a tekiiii! -rángatta a kimonómat, hogy szinte leesett rólam.
-Ha rángatsz, nem tudok célozni! És akkor nem lesz teknős...
-Neeeem, én akajoooom a tekiiit! -kezdett el hisztizni.
-Kössünk alkut! Ha nem sírsz, és engeded, hogy lőjek, megnyerem neked. Oké?
Némán bólintott, én pedig ismét a feladatomra összpontosítottam.
~Már csak két üveget kell eltalálnom, gyerekjáték lesz! -biztattam magam, miközben egy újabb lökésre készültem, aztán még egyre.
Sikerült végrehajtani a mai jó cselekedetem első felét, ezzel mosolyt csalva az úrfi orcájára.
-De ügyeeees vaaaagy! -ölelte magához az új szerzeményt, miközben a másik kezében a medvét tartotta. Megpillantva a vattacukrot a mackót a kezembe nyomta és rohant a bácsi felé. -Kai néééni! Nézd, milyen sokféle van! Én kérek vaníliásat és meggyeseeeet! -mutogatott az ízesített cukorral töltött üvegek felé.
-Csak egyet! Nem szeretném, hogy megfájduljon a hasad!
-De én mind a kettőt akarooom! -toporzékolt.
-Na jó, akkor kérek mindkettőből, de! Az egyik az enyém, viszont megengedem, hogy megkóstold! Megegyeztünk?
-Nem! -fordított hátat, miközben durcáskodott.
-Akkor egyet se veszünk... -próbáltam egy kis fordított pszichológiával rávenni a beleegyezésre, mikor ismerős arcokat pillantottam meg.

Tárgy: Re: Fesztivál shinigamiéknál Kedd Dec. 29, 2009 9:24 am

>> Nobu-Hinode duó bolyongása <<

Miközben Nobut vártam az előző napon vett ruhámban, már-már azon tűnődtem, mikor kell hívni a 4. osztagot sürgősségi ellátásra. Nagyon megijesztett az ájulása és az, ahogyan kiviharzott a fürdőbe. Reménykedtem, hogy nem komoly, és nem kell hívni az ápolókat. Odaosontam az ajtóhoz és karba tett kezekkel vártam. Szerencsére valami puffanás meggyőzött arról, hogy még eszméleténél van, mégis aggódva kérdezgettem. Végre kilépett az ajtón, kissé fakó arccal, én pedig nem hagyhattam szó nélkül.
-Minden rendben? Szeretnéd, hogy maradjunk? Hozzak valamit? -simogattam a falfehér bőrét, mire egy kis szín visszatért belé.
-Jól vagyok, mehetünk! -fogta meg az ujjaimat, majd kisétáltunk az ajtón.
Szinte némán baktattunk végig a térig, ahol már rengetegen voltak. Jó pár méterrel a kapu előtt elengedte a kezem. Gondoltam integetni akar valakinek, de nem ez történt. Babrálni kezdte a gyűrűjét, és éreztem, hogy valami bántja. Nem tudtam, mit is szeretne. Abban biztos voltam, hogy zavarban van, de elképzelésem sem volt, mitől.
~Lehet mégsem kellett volna megvennem ezt a ruhát! Biztosan rám akar adni valahonnan valami felsőt, hogy ne bámuljanak... De akkor miért nem szólt előbb? -tanakodtam, mire végre kinyitotta a száját.
Földbe gyökerezett lábakkal hallgattam végig, majd könnyekkel küszködve borultam a nyakába.
-Én is szeretlek, Amai! -suttogtam a fülébe, mire ő erősen átölelt.
Éreztem, ahogy egy hatalmas kő zuhant le a szívéről. Nem gondoltam, hogy ennyire fontos leszek számára -amilyen furán indult ez az egész kapcsolat. És most mégis itt vagyunk, egymás karjaiban, kölcsönös érzelmekkel... Már most tudom: soha nem akarom Őt elengedni! Most mégis véget kell vetnem az ölelésnek, hiszen épp az út közepén sikerült megállnunk. Gyorsan letörölve a könnyeimet ragadtam kézen életem éltető nektárját, hogy végre beljebb merészkedjünk.

Tárgy: Re: Fesztivál shinigamiéknál Vas. Feb. 07, 2010 5:50 am

4. osztag kivonul

Egyszerűen annyira, de olyanra annyiraa~ akartam azt a csudijóságosan aranyosan kinéző teknőcöt, hogy elhatároztam magam abban a szent pillantásban, hogy addig nem megyünk haza, míg Kai néni meg nem nyeri nekem! Biztos voltam benne, hogy addig rázom és ütögetem szegény kobakját, míg képes lesz arra, hogy eltalálja az összes üveget. De mennyire nagy meglepike volt, mikor már az első próbálkozásánál leborította az összes palackot! El sem tudtam hinni, olyan boldog voltam, legszívesebben még a bent álló bácsit is halálra ölelgettem volna! Persze mikor végre a kezembe adta a nyereményt, egyszerűen azt sem tudtam hova legyek, hova ne legyek, mit tegyek, mit ne tegyek! Igazándiból első dolgom az volt, hogy nagyon de nagyon megölelgessem a nénit, aki olyan kitartóan dobálta a labdát. Kár, hogy nincs kicsit hosszabb kezem, mert azt a két játékot már alig bírtam. Persze szuperhősként viselkedtem, így nem nyarvogtam egy percig sem!
Ám mikor elértünk a vattacukroshoz, fel sem fogtam, hogy a nagy macit átpasszoltam a néninek, és rögvest arrafelé vettem ez irányt. Óriási csillogós szemekkel nyomtam bele tekintetemet a megannyi színes, édesen puhán összedolgozott cukorkába. Legjobban a két szélsővel szemezgettem. Nem is telt bele sok időbe, ahogy mellémért Kai néni egyből bele is kezdtem a követeléseimbe. Nem éhezhet egy szuperhős, hát muszáj neki megfelelő mennyiségű kaját adni! És erre a legmegfelelőbb az édesség! Főleg ilyen olvadós, ragacsos, édes kiszerelés a legideálisabb! Természetesen, mint a legtöbb felnőtt, így Kai néni is rendesen alkudozott. Követeléseimnek egy percig sem engedtem. Nade ekkor jött az, hogy már zsarolt is! Kicsi –ám eszes- eszem megállt! Azt hiszi egy a felnőtt, hogy lekenyerezhet azzal, hogy nyert nekem egy vacok plüsst, s már semmi másra sincsen szükségem?! Mi van itt, ez nem igazságosság!
Persze nagyon bepipultam, ezért hátat is fordítottam neki, de a zsarolást nem hagyta abba egy percig sem. Hát mit tehet piciny gyermek, csak engedni kell neki, hogy a zsarnok felnőttek egy kisebb kérését teljesítsék. Végtére is az is már valami, hogy egy vattacukorban kiegyeztünk.
- Jólvan, nem bánom…-
Motyogtam fintorogva nózikám alatt.
- Melyiket szeretnéd?-
- A meggyeset…-
Nyöszörögtem folyamatosan, ám mikor végre kezeim közé került a csoda, édes vattacukor képében, egyből jobb hangulatra derültem. Belemerülve a majszolgatásba, eszembe sem jutott volna Kai nénit megkínálni. De butus vagyok! hisz mégiscsak kaptam tőle valamit, és ráadásul tekit is nyert nekem. Csak meg kell valahogy ajándékozni őt is. Úgy láttam, a néni nagyon figyel valamit vagy valakit, ezért kihasználva a pillanatot, gyorsan hátrébbszaladtam, mert a földön megpillantottam egy nagyon szép virágot. Gondoltam, Kai néni is biztos lány, ezért csak szereti az ilyen virágokat. Ráadásul ezt pont ismertem is. Kamillát mi is termesztünk az osztagnál, emlékszem ám még arra a gyógynövénykertes esetemre. Óvatosan kitéptem eddigi lakhelyéből, s megböködve oldalát a nénink az orra felé próbáltam nyomkodni a kicsiny virágocskát.
- Ezt neked szedtem!-