Miután Maya-chan leszedtem rólam a másik két macskát, kicsit fellélegezhettem, mert már csak egy volt velem szemben. Bár az elég idegesnek tűnt, fújtatott rám meg kapkodott felém a mancsával. Alap esetben semmi bajom nem lenne a macskákkal, mindig is szimpatizáltam az állatokkal, és szerettem őket. Viszont ezután az eset után kétszer is meggondolom, hogy melyik nyulat, hörcsögöt, vagy macskát simogassam meg.
- Csak aztán alaposan fagyjon meg. - szólt hozzám vidáman kedvenc 6. osztagbeli hadnagyom.
- Abban biztos lehet! -kacsintottam rá. - Mirelit macska lesz vacsorára! - szóltam jókedvűen én is. Jókedvem azonban inkább csak a lánynak mutattam, mert már nagyon elegem volt ebből a küldetésből. Csupa seb vagyok, fáradt is és éhes is. Nem vágytam már másra, csak arra, hogy elláthassam a sebeimet, vegyek egy forró fürdőt, egyek egy jó kiadósat, és lefeküdjek aludni. Ez azonban még kicsit odébb volt, hisz egy termetes "cica" állta el utamat az üdvösségtől. Nem teketóriáztam sokáig, egyből lehívtam shikaimat.
- Hyouketsu! Aoki! -szóltam (immár nem is tudom, hogy ma hányadszor), és kezemben máris átváltozott katanám a jégcsapkardommá. Rögtön el is indítottam egy jéghullámot, ám a macska kitért a támadás elől és rám vetette magát. Ennek kövezketzére nekiszálltam a falnak és bevertem amúgy is fájó vállamat. Cseppet sem volt kellemes érzés, ám most a fenevaddal kell foglalkoznom, a sebek ráérnek később. gyors pillantást vettem Maya-chan felé, ő éppen a "grillezett macska" nevű ételt készítette elő bőszen. Kezdtem nagyon unni a helyzetet, megembereltem magam, majd lélekenergiát gyűjtöttem. A macska nem sokkal előttem állt és támadni készült. Ráküldtem gyorsan egy Byakuray-t majd mielőtt reagálhatott volna, felé küldtem egy fagyhullámot, ami végre valahára célba talált. Ezzel alkottam egy tökéletes két méteres macska alakú jégszobrot. Közelebb sétáltam a megfagyott bestiához, majd cseppet sem könyörületes módon átvágtam a szobrot és ezzel ezernyi apró darabra hullott szét. Észrevettem, hogy a korábbi támadásokhoz képest, ezekkel meglepően hamar végeztünk. Lehet, hogy Frankieéknek sincs már ötlete, vagy esetleg kezdenek ők is kifáradni? Esetleg azt hitték, hogy ezekkel a macskákkal végleg megszabadulhatnak tőlünk? Nagyon elegem volt már a dologból és kissé morcos volt a hangulatom. Odabattyogtam Maya-chanhoz, aki épp most végzett áldozataival. Nem mondom, eléggé elhúztam az orrom a terjengő bűz miatt. Ez van, ha valakit egy tűz alapú zanpakutoval sütnek meg. A jég legalább nem hagy mocskot maga után, gondoltam magamban.
Láttam Maya-chanon, hogy neki is elege van már. Hát igen, mindketten kikaptunk jócskán a jóból a mai napon.
- Kezd elegem lenni belőlük. még egy ilyen húzás, és ellátom a bajukat...-morgott a lány is. Teljes mértékben meg tudtam érteni. benyitottunk az ajtón, ami a terem végében volt. őszintén reméltem, hogy már nem lesz más meglepetés, és azokat találjuk bent, akikért alapból elindultunk a küldetés elején. Egy félhomályos terembe értünk. Néhány gyertya volt itt-ott, középen pedig egy ágy és azon ült Frankie és Mac és cseppet sem barátsáok szemekkel néztek ránk.
~ Ejjha, mégiscsak romantikus helyet tudtak csinálni maguknak...-gondoltam magamban.
- Hűh, Nabe-kun... milyen jól bevált az ötletem. -szólt Maya-chan. a szerelmes pár már épp támadásba lendült volna újra, mikor gyorsan Maya-chan odaszólt nekik.
- Várjatok! Nem ellenségek vagyunk... féllreértettetek valamit. Azért küldtek minket, hogy... -azzal a nem ellengések vagyunk résszel nem teljesen értettem egyet ugyan, de inkább nem szóltam közbe. Igazság szerint kiakasztottak Frankie elmebajos trükkjei. Mielőtt végigmondhatta volna a lány a mondanivalóját Frankie közbeszólt.
- Nagy francot. Azt hiszed, bedőlünk nektek? Azért jöttetek hogy kicsináljatok minket. Olyan ge... - viszont most Ő nem tudta befejezni a mondókáját, mert Maya-chan rájuk szólt idegesen.
- Elegem van, hogy támadtok. mi a francért nem lehet megérteni, hogy olyan helyre akarunk vinni titeket, ahol mindenféle probléma nélkül lehettek együtt?! - nem szóltam semmit, inkább helyeslően bólogattam Maya-chan érvelésére. Eltettük katanáinkat mindketten, majd vártunk a reakcióra. Sok választásuk nem volt, elmenekülni nem tudtak.
Láttam rajtuk, hogy nehezükre esik eldönteni, hogy tényleg nem akarjuk bántani őket.
- Nos akkor, velünk jöttök magatoktól? Semmi bajotok nem lesz, de ha itt maradtok, továbbra is galibát okoztok Karakurának. Jinta miatt nem kell izgulni. Három hétig ő takarítja a WC-t. - hehe, röhögtem egy jót magamban Jinta szívásán, aztán várakozóan a szerelmes párra néztem. Úgy gondoltam, nekem is ideje lenne valamit szólnom. Hangomba belegyötörtem egy kis kedvességet, majd odaszóltam a párnak.
- Tényleg nem kell aggódnotok, csak visszaviszünk titeket SS-be. Ott aztán együtt maradhattok örökké. -szóltam. -Jut eszembe Frankie...legközelebb NE küldj rám nyulakat meg hörcsögöket, meg macskákat. -szóltam a lánynak ,de azért elmosolyodtam. Pár másodpercig hezitáltak, aztán úgy döntöttek, hogy velünk tartanak. Visszamentünk Urahara boltjához, leadtuk a póttestjeinket, majd nem sokkal ezután visszatértünk SS-be. Ott elbúcsúztunk Frankieéktől, majd elindultunk a 4. osztaghoz, hogy ellássák sérüléseinket. Úgy gondoltam, hogy végül sikeresen zárult a küldetés, a kezdetleges nehézségek dacára is. Miután ellátták sérüléseinket én is elbúcsúsztam egy nagy ölelés keretében Maya-chantól, majd fáradtan, éhesen, de azért boldogan elindultam a szobám felé.

VÉGE


//Köszi a játékot *.* *megnyomorgatja Maya-chant.*//