A Cero elől kénytelen voltam Shunpoval kitérni, és mire lefékeztem az Arrancar előtt, már aktiválta is magát. Hatalmas szárnyai és karmai nőttek, és mindenáron meg akart ölni. Nem hagytam ennyire eldurvulni a helyzetet, és hárítottam. Harmadjára azonban mégis sikerült elég csúnyán megvágnia. Miután a földből kiszedett egy elég nagy nyársat, azzal kezdett el idegesíteni. Azonban megfigyeltem, hogy a nyárssal sosem támadt. Ezt ki is akartam haszbálni, majd a fejemet törve mondtam ki az aktiváló szavakat. Majd...- ranpu ibara. - hallatszott a dohos teremben halk hangom. A tüskék összeégették az Arrancarr testét, aki így menekülőre fogta. egy Ceroval lekötött, majd Kait felnyalábolva kiugrott az ablakon. Én gondolkodás nélkül követtem őket, majd rémület kerített hatalmába, amint megláttam Kait törött lábakkal a tetőn. Odaintéztem magamat, felnyaláboltam, és indultam vissza Uraharához. Ott azonban valamiért furcsán nézett rám mind Yuke, mind pedig Urahara. Kiderült, hogy szépen beleestem egy illúzió - csapdába. Ettől teljesen elszomorodtam, de Yuke átölelt, és a zanpakutuojával Hueco Mundoba teleportált minket. Az elmúlt huszonnégy órában annyiszor volt részem ebben az élményben, hogy már kezdtem megszokni. Bár még mindig nem éreztem kellemesnek. Yuke letett a homokra, majd levágta az Arrancar szárnyait. Az elém zuhant, rá pedig a bátyám alélt teste esett. Kait gyorsan lehúztam róa, és Zanpakutuomat egy pontos csapással az Arrancar teste felé irányítottam. Hamarosan fej nélkül feküdt az Arrancarr... Sóhajtva térdeltem le Kai mellé, de ekkor Yuke kapott fel minket, és mire észre tértem, megint Uraharánál voltunk. Hevesen pislogva küzdöttem a szédülés ellen, majd felálltam. Egy pohár vízért járkáltam vagy két percig, míg Ururu meg nem könyörült rajtam, és oda nem adta nekem. Én visszalépkedtem vele Kai-hoz, és megitattam vele. Tudtam, hogy ideje lassan hazatérni... Láttam Kaion is, hogy tisztában van vele: közel a búcsú perce.
- Vigyázz magadra, Kai. - szóltam szomorúan, és megöleltem. Miután elengedtem, mosolyogva mondtam neki: - Tessék családot alapítani. Nehogy kihaljon a Chizuki - klán. - a végét már vidáman mondtam. Egy darabig még beszélgettünk, majd Yukéra pillantottm, és visszaindultunk SS-be. A szobámban nem égett a villany, de világosan láttam, hogy a padló máris ki van javítva. Yuke nem engedett ki az ölelésből, én meg nem nagyon tiltakoztam. Igaz, hogy hullafáradt voltam, de örültem ennek a napnak. Tényleg úgy éreztem magam, mint aki megszabadult egy ólomsúlytól.
- Egy ígéret beteljesült. - hallottam meg Yuke hangját, és elmosolyodtam.
- Köszönöm... - mondtam halkan, és megpusziltam Yukét. - Szóval, milyen házi csípős kaját szeretnél? - kérdeztem mosolyogva.


// Köszönöm a küldetést és remélem nem rontottam el sokmindent.^^ //

VÉGE