Befutott Kouga, aki szintén harcba kezdett az egyik Bountoval.
- Na végre, hogy befutottál.- jelentettem ki, ezt követően elvigyorodtam.
- Te most velem foglalkozz!- szólított fel Frederik, aztán a levegőben pörögve támadt rám. Mikor odaért, a katanáját kifelé tartva, akár egy propeller egy helyben forgott a saját tengelye körül. Csak a Zanpakutomat magam elé tartva tudtam ez ellen védekezni.
- Szépen kihasználod az akrobatikus képességeidet. A baj csak annyi, hogy ez nem a cirkusz...- mondtam neki gúnyosan, majd hátrébb ugrottam, s egy Barat lőttem felé, ám kettéhasította. Ekkor a lábamat szerette volna kirúgni, viszont a levegőbe emeltem őket, az ő rúgása pedig alattam haladt el. Amint újra a talajon voltam a jobb lábammal hasbarúgtam. Következőleg ökölbe szorított kézzel egy ütést indítottam felé, csakhogy kihajolt előle, ő kevert le egy nekem.
- Csak ennyi?...- kérdeztem, majd Sonidoval a levegőben jelentem meg, s az arcába léptem. Megfogtam a felsőjét, a levegőbe hajítottam. Vele egy vonalban haladtam a plafon felé, ezalatt mélyen a szemeibe néztem. Frederik vicsorítani kezdett, pengéjével rám akart volna mérni egy csapást, de megállítottam a saját katanámmal. Toltuk a fegyvereinket előre, ám nem bírtunk a másikkal. A sötét kék és lila lélekenergia láthatóvá vált, amint erősen taszítják egymást. Az ő arca a kétségbeesés vonásait mutatta, ellentétben velem, aki csak összeráncolt homlokkal, jobbra húzódó félmosollyal álltam vele szemben. Villám gyorsan a talajon tűntünk fel.
- Úgy tűnik a te Rai Odori- d olyan gyors, akár az én Sonidom. Azt hiszem ez dicséretre méltó.- közöltem a Bountoval, ezt követően megpörgettem magam előtt a katanámat.
- Valóban. Köszönöm. Folytathatjuk?- kérdezte Frederik, mialatt suhintott felém a pengéjével.
- Természetesen.- mondtam, következőleg két kezemmel a markolatra fogtam, szúrni készülő pozícióba állítottam a Zanpakutomat, úgy suhantam pár centire a föld fölött ellenségem irányába. A Bounto szintén így tett, de ő maga mellé helyezte katanáját. Ahogy egymáshoz értünk ismét összecsaptunk. Nem tartottuk sokáig egy helyben fegyvereinket, mivel csapdosni kezdtük a másik fegyverét. Szikrázott az acél. Ekkor kicsit hátrébb pattantam, majd bal kezemet behajtottam, maga elé tartottam, az alkarom alul pedig egyenes szúrásokat indítottam ellenfelemre. Ő elkezdett hajolgatni előle, ám a ruháját többször kilyukasztotta a kardom hegye. Hirtelen átszúrtam a vállát, a vére az arcomra fröccsent.
- Ááá!!- ordított a férfi, miután elengedte kezéből a kardot.
- Sajnálom, de most meghalsz!- szóltam, ekkor kirántottam a sebből a pengét, és a nyakához helyeztem.
- Neeem!!!!- kiáltott egy hang, aztán már Albert állt előttem. Két kézzel ellökött magától.
- Nem engedem, hogy bántsd Herr Weilandot! Dögölj meg Arrancar!! Zeige dich Zerstörend!!- ordította az idegbeteg tudós, aztán előtűnt a bábja, ki azonnal le is másolta alakomat.- Öld meg az Espadat!!!
- Értem...- válaszolta rekedt hangon Zerstörend. Elindult felém, csakhogy én a muató ujjamat ráirányítottam, majd így szóltam:
- Uneune Hi Rensa!
Öt tűzből álló lánc kötözte meg a hasonmásom két lábát, két kezét, plusz a nyakát. Ezek égető érzést kölcsönöztek, s erősen szorították az áldozatot 2 percig.
- M-m-mi ez?- érdeklődött Albert.
- Höh... Öt lánc, amelyek lefogják a lélekenergiát, tehát nem lehet tőlük mozogni.- avattam be a dologba, ezt követően Sonido segítségével Zerstörend elé érkeztem meg, kettévágtam a katanámmal. Nem sokkal később Albert térdre esett, kezei már elkezdtek elporladni, keserűen ordított. Odabballagtam hozzá, s leguggoltam vele egy szintre.
- Hmhmhmháháháháháháhá!!!!- nevettem a képébe teljesen őrült hangon.
- Mégis kinek hitted te magad?... Na viszont látás! Bounto...- köszöntem el tőle, végül megpöcköltem a homlokát, s az azt követő pillanatban teljesen elporladt.
- Albeeeert!!!!- kiabált Frederik, és felkelt a földről. Magához emelte a fegyverét.
- Nem bocsátok meg neked!
- Nincs is rá szükségem...
- Valamint eztán nem hagyok neked esélyt! Végzek veled itt és most.
- Hát csak rajta!
- Zeige dich Wahrheitsklinge (Igazság Penge)!!!
A Bounto katanája teljesen átalakult, kinézete egy démoni kardra hasonlított.

Védekező állásba helyeztem magamat.
~ Az ereje érezhetően hatalmasra növekedett... Na de legalább kezd izgalmassá válni a dolog.~ gondoltam magamban.

Bementem egy hatalmas szobába ahol Kodama és Kouga volt meg 2 bounto. Azon gondolkoztam eleinte, hogy Kodamának vagy Kougának segítsek egy bounto ellen. Majd pár másodperc után egy bounto lépet be az ajtón így megoldódót a kérdés hogy ki ellen harcoljak. Ennek a bountonak szintén hosszú haja volt, mint Gaufrid Von Sternnek és elégé hasonlítót rá az ő kezében egy kard volt talán az volt a bábja.

Elkezdtem a bounto felé sétálni és így szóltam:
- Először is bemutatkozok neked, mielőtt megöllek téged bounto.... a nevem Michinaga Ishinomori. - mondtam neki gonosz vigyorral az arcomon.
Erre ő elnevette magát és így szólt:
- Elégé vicces vagy arrancar létedre és nagyképű is de azért elmondom én is a nevem. Az én becses nevem Igor Von Stern. - mutatkozott be Igor is.
~ Úgy látszik a testvére Gaufridnak. - gondoltam és elkezdtem nevetni.
- MI OLYAN VICES?!- kérdezte ordítozva a bounto[img]
- Csak az, hogy a testvéredet megöltem. - mondtam neki mosolyogva.
- Hogy lehet az, hogy lehet az, hogy EGY ILYEN HÜLYE BÉNA BAROM GYŐZTE LE ŐT?! - tette fel a költői kérdést kiabálva a bounto.
- Hogy mi van?! Neked inkább most félned kéne és ezt mondani: olyan erős és bölcs vagy Ishinomori, hogy legyőzted a testvéremet. - mondtam neki idegesen. Erre Igor így szólt:
- Majd tudod, hogy mikor mondok ilyet egy ilyen lúzernek!
- Na, mindegy inkább harcoljunk. - javasoltam Igornak. Erre ő rábólintott és így szólt:
- Zeige dich begehen sie einen mord das schwert eines sodes! - kiáltotta a bountó majd elkezdet a kardja átalakulni és a teste is olyan átlátszó lett, hogy a csontját is lehetet látni.

~ Máris használja a bábja eredeti formáját. Ugyan mire lesz képes így? - gondolkoztam ezen.
Elkezdtem felé futni és amikor közel értem hozzá csaptam egyet. Az ellenség nem is próbált védekezni így végigvágtam a kardomal a karját mintha hagyta volna, hogy megvágjam.
Megdöbbenve éreztem, hogy iszonyatosan fáj az egyik karom pedig látszatra semmi baja nem volt. Eztán így szólt Igor:
- Tudod az én képességem az hogy aki megvág az érzi a fájdalmat ugyan ott ahol engem is megvágott de én nem érzek semmit ha még a nyakamat is szúrják is át. Sajnos ez a technika még csak a fájdalmat adja vissza az ellenségnek és a kárt nem és sajnálatos módon meg is lehet ölni, de nem könnyen. Gondoltam enyi előnyt adok hogy elárulok mindent a technikámról. - mondta Igor vigyorogva. Eztán hátra ugrottam pár métert de pár pillanat múlva a Igor elkezdet felém futni és én is elkezdtem felé futni. Amikor közel értünk egymáshoz mind a ketten ütötünk egyet a katanánkal és ő azal az egy csapással elütött az óriás szoba közepétől a végéig majd úgy beleütköztem a falba hogy kiütöttem.
- Na szerintem ideje lesz átalakulni. Sashikomu kanpa! Shiomizu tobari! - mondtam ki a parancsszavakat és megkezdődött az átalakulás. Feltartottam a zanpakutomat és fekete felhők gyülekeztek felettem majd, elkezdet esni az eső. Pár másodperc múlva több millió esőcsepp egy sugárba jött le a fekete felhőből a katanámba. Aztán a kardom pengéje kéken világított és egy hatalmas vízhullám jött ki belőle, így nyugodtan folytathattam az átalakulást. Aztán csont páncél húzódott a testemre és két csont szárny keletkezett a hátamon. A Zanpakutom teljesen átalakul. Majd amikor befejeződött az átalakulás a kardom abbahagyta a vízhullám kibocsájtását.
- Így szerintem már nem fogsz olyan könnyen ellökni. - mondtam és egy hatalmasat ugrottam Igor felé eztán ő is felém ugrott. Összecsaptunk a kardal majd tartottuk egymás kardját és próbáltuk a másikat félre lökni. Pár másodperc múlva sikerült legalább 2 m arrébb löknöm Igort. Eztán így szóltam:
- Na így már izgalmasabb lesz a harc.
Eztán vártam Igor támadását és védekeztem.

A harc kelős közepén észrevettem, hogy Kodama elég nagy bajban van épen elkezdtem volna felé menni, hogy segítsek neki. De ő így szólt:
- Ishi...- vért köpött. - Ishinomori!! Kouga!... Öh... Ne!! Ez most... parancs! - nyögte végül ki, Kodama. Eztán gyorsan visszapillantottam és a bounto már csapni akart volna le de a Sonido segítségével sikerült arrébb mennem a csapás elől.
- Jó gyors vagy arrancar létedre, de tudod, én sokkal gyorsabb vagyok nálad. - mondta Igor.
- Óóó tényleg? - kérdeztem majd Igor háta mögött bukkantam fel a Sonido segítségével és a kardomról vér csöppent le. A bounto csak néz maga elé a semmibe. Majd a vállából kifröccsent egy csomó vér eztán gyorsan megfogta a vállát. De én is megfogtam a vállamat a keletkezett fájdalomtól. - Na, most ki a gyorsabb? - kérdeztem vigyorogva Igort.
- Úgy látszik, hogy alábecsültelek tényleg gyors vagy. - mondta Igor.
Elkezdtünk egymás felé rohanni, majd amikor összecsaptunk volna gyorsan felugrottam és a háta mögé kerültem aztán felé fordultam eztán barákat lőttem a háta felé. Ő elugrott majdnem mind elől egy kivételével, ami a vállát találta el. A fájdalmat én is megéreztem, de hirtelen előttem teremt a bounto és végigvágta a hasamat és egy kicsit a mellkasomat is aztán én még gyorsan megakartam volna vágni, de sajnos nem sikerült mert elugrott.
- Ezt még megbánod! - kiáltottam hangosan.
- Húú de félek. - mondta a bounto nevetve.
- Fejezzük be ezt a küzdelmet. - mondtam már lihegve, mert mindenem fájt.
A lélekenergiánkat a katanánkba vezettük, majd egy hatalmasat ugrottunk egymás felé és, amikor 1 m-re voltunk körülbelül egymástól mind a ketten csaptunk egyet a kardunkkal. Amikor a 2 katana érintette egymást hatalmas lélek energia szabadult fel és tartottuk egymás kardját. De pár másodperc múlva széttört Igor kardja és én hatalmas lendülettel kettéfeleztem.
~ Úgy látszik, hogy a bábja széttört már azt a fájdalmat se érzem, ahogy kettévágtam, sőt semmi fájdalmat nem érzek, amit neki okoztam. - gondoltam és mosolyogva néztem, ahogy esik, le a kettéfelezet bounto.

Miután megöltem Igort így nem volt más választásom, leültem és néztem a 2 harcot. Először Kouga harcát akartam látni így elkezdtem nézni a harcukat.
- Tudod az én képességem nem az erőre vagy a gyorsaságra megy, amiért felgyorsultam az csupán az volt, hogy mindig lassabban szoktam harcolni, hogy a naív ellenségeim, azt higgyék, hogy csak ez változott. Viszont tévednek, mert a kardom a regenerálódásra specializálódott, így tudtam meggyógyítani magam...- mondta Kouga miközben leereszkedet elé pár méter távolságot.
- ÓÓÓ....hát ez meglepő... - mondta a bounto meglepő nyugalommal, miközben a hátából dőlt a vér.
- Vége...az utolsó összecsapás jön ha nem tévedek...vagy már azt sem bírod ki???... - kérdezte tőle Kodama.
- Nana...azt azért még kibírom.... - mondta a bounto, majd a felállt és leporolta magát és a kalapját megigazította.
Felrepült Kouga ismét a levegőbe és támadásba helyezkedet, mire a baunto is felvette a támadást, mivel közöttünk ez lesz az eldöntő csapás... Eztán ránéztem Kodama harcára.
- Elmondom neked barátom, mi volt a te hibád. Túlságosan előre akartál törni, nem számolva a vereség esélyeivel. Csak ennyit szerettem volna megtudni. - közölte vele Kodama, aztán suhintott egyet a kezéből kiálló fegyverrel, jelezve, folytathatják a harcot. Összecsaptak, ezt követően egy vágást indított Kodama furdulatból, aminek köszönhetően kicsit kibillentette az egyensúlyát a Bountonak. Elkezdet villám gyorsan szurkálni a bounto teste felé. Egy párszor sikerült is megszúrnia, de azok nem hatoltak mélyre. Le akart a bounto Kodamára csapni, csakhogy Sonido segítségével a bal oldalán jelent meg, rámarkolva az alkarjára. Ő viszont arcon csapta Kodamát az öklével, amitől elengedett a szorítás. Hátraugrott a Bounto, s így szólt:
- Todesbalken!
A lila sugár Kodama felé közeledett. Ekkor ő elordította magát:
- Haru Hanone!
Hatalmas robbanás keletkezett, szinte hátrarepült Kodama az energiájától.
Aztán valamit suttogott Kodama de nem hallottam és egy sötétkék sugár indult el Frederik felé.

Kodama harca után megint ránéztem Kouga harcára. Hihetetlen sebességgel közeledtek egymás felé. Összecsapott a két hatalmas erő és a lélekenergiájuk összeolvadt, majd szikrázni kezdett. Mind a kettő elsonidozott egymás mellől és háttal álltak egymásnak. Kouga mellkasán egy hatalmas vágás keletkezett, amiből folyt a vér.
- Tartogattál még valamit ugye???... - kérdezte Kouga meg tőle félig hátrafordulva, majd térdre esett.
- Hehe...igen...még egy kis fájdalmat... - mondta a bounto, majd lassan elkezdett porladni, majd már csak a sapkája fedte a hamvait. Sikerült Kougának meggyógyítania magát.
- Jó harcoltál...de nem eléggé... - mondta Kouga a sapka fogságába esett hamunak.
- De most elengedlek... - folytatta Kouga és a sapkát elrúgta, majd a hamu a szélben lassan elszállingózott.
Lassan odaballagott Kouga hozzám és visszaalakult..
Leült Kouga mellém, de nem szóltunk csak bólintottunk egymásnak és Kodamát figyeltük. A bounto terem közepére zuhant. Térdre esve lihegett, kezei a semmibe lógtak. Egy lyukon a hold fénye körívesen világította meg a férfit, Kodama ő pedig lassan leereszkedet elé az égből.
- Ismerős szituáció. - közölte vele Kodama majd a jobb karját Frederik arca felé nyújtotta. A kék Cero előjelei már láthatóak voltak. Az utolsó percben a feje fölé emelte Kodama a karját, a sugarat pedig a kristály felé indította el. A gépezet, melyben el volt helyezve teljesen megsemmisült a tartalmával együtt.
- Miért?... Miért nem?... - kérdezte a Bounto.
- Azért, hogy tapasztald meg te magad is, amit rólunk állítasz. Most már nincsenek barátaid, követőid, szeretteid. Soha nem tehetsz többé olyat, amiért a következő ellenfeled életben hagyna, mert indokod sem lesz majd mit mondani. Egy lélek vagy a sötétben... Egyedül... Magányosan... Jelentéktelenül. Az élet elveszíti az értelmét cél nélkül. A te célod ezennel meghalt, ám te élni fogsz... és szenvedni
- Azt hittem...
- Mit? Hogy majd magunk közé fogadunk, vagy megdicsérünk? A saját szavaiddal élve: mi csak lelketlen gyilkoló gépek vagyunk. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Hát te beleestél barátom... Nem is kicsit. - mondta Kodama.
- Háháháháhá!! - nevetett képébe, szinte már félelmetesen.
Eztán felkeltem, mert már tudtam, hogy vége van a harcnak.

Kodama megdicsért minket ennek nagyon örültem. Kodama odament Frederik bábjához majd kirántotta azt a kövek közül.
- Itt a fegyvered! Frederik Weiland. - jelentette ki a 8. espada, miután elhajította felé a kardot, az pedig a földön csúszva Frederik lábához ment.
- ... Köszönöm!... Soka... Sokat tanultam tőletek... - szólalt meg a bounto, eztán rámarkolt a bábja markolatára, ezt követően eszméletlenül zuhant a padlóra.
- Höh! Igazán nincs mit. - szólalt meg a 8. arrancar gúnyos hangon. Majd váratlanul lélekenergiákat lehetett észlelni.
- Értem... Ahogy megszűnt a kristály hatása, a Shinigamik azonnal ide küldtek egy felderítő csoportot. Nem mondom gyorsan reagáltak... Ezt csípem ezekben az idiótákban. - mondta Kodama, közbe meg csak vigyorgott. A távolból már lehetett hallani a hangokat. Pár pillanattal később egy hatalmas lyuk keletkezett a tetőn és hat Shinigami jött le a lyukon keresztül. Nem volt túl nagy a lélekenergiájuk, ha tisztek voltak, akkor is kb 10 felett lehetett a rangjuk.
- Hát nem volt jó ötlet idejönnötök Shinigamik. Kodama kiiktathatom őket? - kérdeztem Kodamától majd vártam a válaszát.

Amint szembe kerültünk a Shinigamikkal, megnyugodva tapasztaltam, nem jelentenének nagy kihívást számunkra.
- Hát nem volt jó ötlet idejönnötök Shinigamik. Kodama kiiktathatom őket?- tette fel a kérdést Ishinomori.
- Nem én adom a parancsot, de szerintem csak időpazarlás lenne a vérüket ontani a pengénkel, mivel már itt a feladatot befejeztük és ideje jelentést tenni...- adta az ötletet Kouga, aztán várta a parancsomat.
- Maximálisan egyet értek Kougával. Sajnálom Ishinomori, ígérem következő alkalommal eljátszogathatsz velük, amíg meg nem únod.- közöltem a 77. Arrancarral, és már meg is nyitottam egy Gargantanát.
- Mégis mit képzeltek Arrancarok? Nem futhattok el előlünk!- ordította oda az egyik Shinigami. Hátrafordultam, s így szóltam:
- A küldetésünket beteljesítettük. Innentől kezdve nem áll szándékunkban megölni benneteket. Talán majd legközelebb... További szép estét!- köszöntem el, ezt követően beléptem a dimenziós kapu belsejébe.
- Gyertek! Ideje indulni.- szólítottam fel a két fracciónomat. Miután ők is a Gargantana belsejében voltak, bezártam mögöttük az átjárót. Elindultunk vissza Las Nochesbe, hogy jelentést tegyünk Hueco Mundo urának, Aizen- samának a missziónk sikeréről.