A Pokol históriájában fontos szerepet játszanak a pogánynak titulált természeti erők, valamint az őket képviselő istenségek. A természet összes formájában megjelenő és anyagtalan világban élő halhatatlanok, mindig zavartalan nyugalomban kísérték az élet folyamát. Háttérbe húzódva figyelték az emberiség történetének alakulását. Néha, maguk is részt vettek sorsuk jobb, esetlegesen rosszabb irányba terelésén. Hol segítették, hol nehezítették boldogulásuk. Akárhogy döntöttek, mindig abban bíztak, próbáikkal erősítik az erényekkel megáldott faj isteni szintekre emelkedését.
Egyre drasztikusabb lépésekre szánták el maguk, míg egy napon Aska a tűz szelleme, úgy nem határozott megkeresi az ő kegyét élvező sötétség Urát. Egyezséget kívánt kötni a Pokol vezetőjével. Találkozásuk eredményeként, megszületett a démonok körében mindmáig elterjedt rituálé. A családokhoz kerülő és ezzel tiszta vérűek közé fogadott pokollakók, beavatási szertartáson vesznek részt. A démon kiválasztottá (roghnaithe) válik. Megkezdődnek az előkészületek családban történő üdvözlésére. Ezen alkalomon a Pokol legnagyobb családjai, illetve az adott házzal előnyös kapcsolatokat ápoló, vagy ápolni készülő családok vesznek részt.
Fényűző bált rendeznek. Ember áldozatot mutatnak be, látványos kínzásokkal fokozzák a hangulatot és az úgynevezett istenek oltára (dewa mezbah) nevezetű eseménnyel pecsételik meg az ünnepséget. Utóbbi alkalmával, kizárólag a szűk család, valamint a legnagyobb családok fejei vesznek részt. Egyfajta beavatási ceremóniaként képzelendő el. Kitüntetett szereplő (sagart, pap), megidézi Aska tüzéből álló üstöt. Mindegyik családfő - szolgálatában álló természeti erőt jelképező – tárgyat helyez a szoba közepére helyezett edénybe, majd a sagart Aska áldását kérve, démoncsontból készült merőkanálon egy kortyot kínál az üstben kavargó bizarr folyadékból. Az összes jelenlévő iszik belőle az isten tiszteletére, végül a kiválasztott megköszöni az istenek kegyességét és leöntik az üstben gőzölgő, tűzforró masszával.
Kiválasztott egész testét égési sérülések lepik el, amitől kegyetlen fájdalmak között jajveszékel. A hiedelem szerint, nem haszontalan szenvedés okozása a cél. Mindez szükséges ahhoz, kiválasztott testébe férkőzhessenek a természet erői. Úgy vélték, ahogy bőrébe ivódik a forró massza, úgy válik fokozatosan részesévé a másik, anyagtalan világnak. A rituálé következtében a démon, hosszas gyötrődés után, felemelkedik. Tiszta lelke elhagyja testét és belép az anyagtalan, többségében űrhöz hasonlító világba, ahol minden súlytalan. Apró fényként kering a beazonosíthatatlan semmiben. Körülötte színes fények cikáznak, amik szivárvány színeiben izzó épület felé tartanak. Hatalmas építményhez, melynek egyszerre van és nincs alakja. Távoli délibábra emlékeztet. Megérintve falát könnyed, selyemszerű tapintással rendelkezik. Ha pedig át kívánnak rajta nyúlni, fennakadás nélkül megtehetik. Ennek ellenére az épület masszívnak látszódik. Biztosít róla, nem eshet bántódása annak, ki belép ajtaján. Biztonságról megnyugodva, kicsi lélek közelebb lebeghet a bejutást jelentő lépcsőhöz. Ekkor felveheti emberibb alakját. Innentől fogva két lábán sétálhat keresztül a fölé magasodó oszlopcsarnokon.
Útja során megszámlálhatatlan hozzá hasonló apró fénypont cikázik körülötte. Minden pontocska sebesen jön-megy az épületben. Bármit tesz, végig zavartalan marad barangolása során. Miután, úgy határoz, kilép a fényáradatban úszó oszlopok közül, egy óriási terembe érkezik. Kékes-feketén vibráló űrbe téved, megannyi színes csillaggal. Ijesztően hathatna a sötét közeg, ám a helység megnyugtató hangulatáról különös fényekben játszadozó fa gondoskodik. Közelebb lépve a hívogató természeti csodához, kedves hang üdvözöli a látogatót. A vendégeket fogadó Araw, Aska isten felesége és a világ úrnője. Általában fa magasabb ágain ücsörgő, fényből álló kismadár képében jelenik meg. Érdeklődve kérdezősködik látogatója felől. Mindenre kíváncsi az életével kapcsolatban. A kicsiny léleknek, pedig töviről hegyire, hazugság nélkül kell mesélnie. Mindezt megteszi, alkalmasnak találtatik arra, istenek tanácsa (dewan ta’allat) elé járulhasson, kik döntenek sorsáról. Történetét minden istenség végighallgatja és eldöntik felajánlkoznak e önszántukból a lélek támogatására, avagy visszautasítják kérését, ezzel megfosztva kegyüktől. Ha egy isten démon szolgálatába áll, azzal jelzi, megjelenik előtte valamilyen állat alakjában. Elmondja ajánlatát, melyet, ha a lélek elfogad, megköttetik a szerződés.
A szerződés kisebb fizikai fájdalomként megélt szenvedéssel jár. Istenség egyfajta billogot helyez el a lélek testen. Maga dönti el, mit és hogyan kíván tenni. Általában állati természetére jellemzően viselkedik – például madár, akkor valahol megcsípi - . Kapocs által kijelölt helyen kirajzolódik a szerződést mutató ékszer. Ennek segítségével hívható anyagi világba a pártfogó. Többségében, azaz isten lép elő, aki érdekesnek találja az elé járuló lélek birtokolta mágiát, vagy ellensúlyozni tudja saját képességével.

-Én is üdvözöllek, Halla nafas-ban! - Fogadja csarnokba tévedő vendégét egy magasabb férfihang, majd a hozzá tartozó bizarr kinézetű tulajdonos. Viszonylag alacsony, törékeny testalkatú, félmeztelen férfi lép elő a fa mögül. Járása különös, mondhatni állatias. Kicsiket lépked, lábfejét mindig a másik elé helyezi. Csípője komikusnak mondhatóan kileng, mialatt felsőteste ezzel ellentétes irányba, szinte harmonikaként mozog. Háta mögött kéklő, bozontos farkincája minden harmadik lépésnél kikandikál teste takarásából. Rövid, kék haja között megbújó kutyaszerű füleit érdeklődve hegyezi. Mosolya mögül néha sejtelmesen kivillannak tűhegyes fogai. Sárgán világító szemei egyenesen vendégét fürkészik. Karmokban végződő ujjai békésen pihennek teste mellett. Megjelenése ellenére nem hat rémisztően az előtte döbbenten ácsorgó lélekre. Egész személyéből áradó hűség, bizalom, valamint megbízhatóság, nyugtatóan hat az előtte álló, jóval magasabb démonra. Mindezt segíti, egyetlen váratlan, felesleges mozdulatot sem tesz. Végtelen türelemmel áll meg vendégétől pár méterre. Békésen várakozik a pillanatra, viszonozzák köszöntését, bártortalan meghajlással.
Kölcsönös üdvözlést követően halk hümmentéssel dörzsöli meg állát. Eddig mutatott nemesi viselkedése, sokkal közvetlenebb formát ölt. Csípőre tett kezekkel, szemében tükröződő játékos hangulatban fordítja oldalra fejét. Füle meg-megrándul, ahogy végigméri látogatóját. Élőmustrájával haladva, farkincáját egyre hevesen csóválja. Kedvére való a látvány. Ezt hamarosan csatakiáltással összekötött vágtával fejez ki. Kiszemeltje lábához rohanva karolja át és dörgölőzik hozzá örömtelin. Rég nem látott gazdiként, boldogság ugrálással üdvözli. Fogyhatatlan lendülettel pattogja körbe-körbe, míg meg nem kapja a neki járó fültővakargatást. Erre szokásosan, ütemes lábdobolással válaszol, majd kijáró köszöntéstől elégedetten, nyelvét lógatva telepszik le vendége elé. Kinézetéhez alkalmazkodva néhány kört ír le, mielőtt terpeszben felhúzott lábak között megtámasztott karokkal helyet foglalna, és újra szóra nyitná száját.
-A nevem Kesetiaan. Az erdő szellemének őrzője vagyok. Rendelkezz velem, tuan!*-
Mosolyodik el szeretetre éhes kutyaként, aki nem vár többet, csak egy házat, ahol alhat és egy csontot, amit elcsócsálhat. Valóban nem kívánt mást. Egyszerű, őszinte, gyerekes isten volt. Nem törekedett világuralomra, világmegváltásra, csak szolgálni akart. Valaki hűséges társa lenni, annak élete végéig. Tudta, minden tőle telhetőt megtenne érte. Vele lenne jóban, rosszban, csonthalmazban! Pontosan ezért nem értette a felé intézett kérdést. Nem látszódna rajta, mennyire elhivatott?
-Cén fáth ar roghnaigh tú dom?*- Értetlenül elfordítva fejét mered kérdezőjére. Tanácstalan volt, de sugárzóan boldog mosollyal igyekezett kisegíteni.
-Kerana kita muat ke dalam!*-
Farkincája ütemes csóválásával pislog vendégére. Türelmetlen fészkelődéssel várakozik, megbékéljenek a helyzettel, őt kapták társul és ugrásra készen áll, ha jelét mutatják az együttműködésnek. Legnagyobb örömére, beleegyező biccentés érkezik irányába. Rögvest helyéről felpattanva válaszol rá. Egyenesen újdonsült gazdája nyakába vetődik. Arcon nyalással köszöni meg társsá fogadást és mindenféle figyelmeztetés nélkül, kisebb morgással, hüvelykujjon harapja látogatóját. Fájdalmas üvöltésre fülét behúzva szégyelli el magát, de bűne enyhítésére, erősen bökdösött a sérült területre. A támadás helyén „K” betűt körbefonó gyűrű rajzolódik ki.
-Szólíts, ha szükséged van rám, tuan!-
Fűzte hozzá örömtelin, mielőtt teste szertefoszlott volna és apró színes pontokként, vissza nem tért volna a terem közepén ágaskodó fára. A helységet újra belepte a néma csend, majd az épület színes körvonalai halványodni kezdtek, míg az istenek színe elé járult vendég, zuhanásba nem kezdett, hogy újra a Pokolban ébredhessen.

A feloldást támogatom, szerintem éppen ideje volt annak, hogy ezek a korlátok megszűnjenek. A módosításokat elfogadom, remélem, könnyebb lesz így játszani és küldizgetni a karakterrel. ^^