Jobb vagy mint az eredeti? - avagy hozzászólás más szemén át

Gondolkodtál már azon, hogy milyen lenne más bőrébe bújni? Egy hozzászólás erejéig itt megteheted.
Az első teendőd, hogy a kiválasztott kari userétől engedélyt kérsz a kari kijátszására.
Ha megkaptad az engedélyt, a kijátszandó kari usere élhet azzal a lehetőséggel, hogy megadja neked, hogy milyen szituációban kell kijátszanod a karakterét. De ha nem kíván élni vele, akkor teljesen a fantáziádra van bízva a történet.

A játék célja: minél élethűbben visszaadni a kari stílusát, és azt hogy hogyan reagálna egyes helyzetekre.
(Itt lehetőleg tartózkodjunk a parodizáló irásmódtól, arra külön topic áll rendelkezésre)

Egy hozzászólás felépítése:
-Kijátszandó kari neve
-Szituáció röviden
-Hozzászólás

(amennyiben úgy írtok, hogy arra előzőleg nem kaptok engedélyt, a hozzászólát automatikusan törölni fogjuk)

Jó játékot kívánok!

Közkívánatra: ezentúl az eredeti történetben szereplő karaktert is kijátszhattok a topik keretei közt :3

Engedély: megadva
Karakter: Masaki Sachi (milyen meglepő XD)
Szituáció: Hősünk reggeli rituáléja közben azzal a szörnyű ténnyel kell hogy szembesüljön, miszerint bálványozott hajegyenesítő eszköze félúton bemondta az unalmast. Minden ügyességét és leleményességét latba vetve igyekszik keríteni egyet magának, hogy befejezhesse a frizuráját.

Tököm tele van a kibaszott áramzabáló tüzesvassal…

Szokásos ágybólkiszaltózó, kikúrt parkettakóstoló ébredésem után betépett csiga sebességgel vonszoltam magam keresztül a szobán. Faszomért kellett nekem ennyi retkes bútort idepakolni, amiben minden reggel szilánkosra zúzom mindkét járóalkalmatosságom. A végén még perelhetem saját magam, amiért lerokkantosít valami kivénhedt pénzéhes kuruzsló. Aztán majd mindig ott baszhatom az eget a postán a sok löttyedtseggű nénikével a segélyért. Szép is lenne mondhatom, igazi nyugdíjasálom. Még a végén valamelyik nekemtámadna a és agyonverne a járókeretével, mert nem tetszik neki a méretes pofám amivel visszaszólok ha elkezd nekem az időjárásról vakerálni. Csorbacsík gombás lábának kisujjkörmét se érdekli, hogy mikor esett utoljára szaros jégeső. Ha annyira tudni vágynék rá, hogy máson se tudnám járatni a méretes észhelyemet, megnézem az időjárásjelentést a médiaszemét dobozban.
Mivel látni még mindig nem láttam a temérdek csipától, a rohadt kemény fejemnek most szó szerint is hasznát vettem a GPS utánzatként. Akkorákat koppant a tuskóm az ajtófélfákban, hogy még a szottyadt marslakók is hanyatt zakóztak le ijedtükben a stelázsipolcról miközben a gyomorforgató zöld trutyis befőttjeiket rámolták. Csak nehogy egy apokaliptikus invázióval bosszulják meg a kificamodott bokájukat.
Kábé akkor kezdtem magamhoztérni, mikor pofával előre beleszédültem a kerámiavályúba, és a nyakambazúdult az eszkimótavasz legnagyobb ajándékaként idejuttatott sarki fagyos klórszennyezmény. Mivel féltettem a seggem a tüdőgyulladástól, ezért hamar át is kapcsoltam sivatagi fokozatba. Hirtelen úgy megszállt a karitász, hogy még Gyümölcslének is hagytam egy keveset, nehogy takonykórt kapjon nekem. Felbuzdulva fenenagy jótékonyságomon, mára le is tudtam a szaros napi jócselekedetet. Aztán ne hadováljon nekem egy csuhás szentfazék se, hogy majd vasvillával kevergetnek odalent egy díszpiszkapálcástól elcsórt üstben.
Bevágódva a saját magam eltorzított arcberendezését mutató vakablak elé, kezelésbe is vettem az örök átkot rámzúdítva szanaszét kóválygó hajzatomat. Kurvára nem akart sosem úgy állni ahogy nekem megfelel, akármennyire kitartóan bámultam ráfelé. De erre találták fel a baszott unatkozó seggarcok a hajvasalót. Hogy mennyivel megkönnyítették a sóher kis életemet. Neki is álltam lekezelni a búrámat, mikor hirtelen elkezdett szikrázni a kezemben az az istenverte elektromoshulladék. Azzal a lendülettel basztam is a földhöz, mert semmi ingerengiám nem volt ahhoz, hogy agybajos őrült tudóshoz hasonlítsak így kora reggel. A zárlatos szarja mostmár nem sárga konnektorpofájú egeret játszott, hanem rapityára tört. Szarom le, majd odaadom a csicskának, oszt hátha szerzek neki egy gyereknapot, míg azzal tököl hogy próbálja összerakni. Azonban egy valami csak igen lassan akart eljutni az agycsökevényemig, de mihelyst bedörömbölte az ajtót, akkora erővel vágott hanyatt a felismerés, hogy majdnem visszazakóztam a kádba.
-A jóbüdös ku*va életbe! Most mi a faszt csinálok a fejemmel?! –bámultam bele üveges szemekkel a tükörbe. Tisztára úgy néztem ki így félkészen, mint valami taknyos kezdő hajkurtító tanonc elcseszett remekműve. Kezdtem oltárira kétségbeesni, és járatni a gógyimat, hogy honnan a rákból szedjek egy másik szart, amivel befejezhetem a fejem. Díjnyertes világmegváltó ötletként a búrámra tosztam egy kikúrt törölközőt, és egy szál alsógatyában kommandóztam ki az ajtó elé. Öltönyös nyálgép nulla nullát megszégyenítő beleéléssel kúsztam a padlón célirányzékba véve az agyatlan egyiptomi múmia kriptáját. Hamár úgyis mindig olyan kibaszott zsírul be van lőve a sérója, mesélje be a halálnak hogy nem rejteget az odújában egy vasalót. Elérve az ajtót gigászi szemekkel körberadarozva surrantam be a piramisvigyor szobájába, mert ha rajtakap valamelyik surmó, a jó büdös életben nem magyarázom ki magam. Csurkás terroristának, meg gecire az lenne az első dolga hogy lecerozza a fejemről ezt a szart és a pofámbaröhögne. De addig élne a csitrije. Úgy megkóstoltatnám vele az öklömet, hogy még ketcuhpot is kérne rá.
Miután meggyőződtem róla, hogy egyik trógernövendék se mereszti erre a bagolylesőit, besurrantam az oroszlánbarlangba. Hát nem mondom kikúrt oroszlánszag volt itt az biztos.
-Ez a szarházi sose szellőztet?- morogtam magamban, miközben azt kagylóztam, nem tolja-e errefelé a képet valaki, mert akkor kurvára szarban vagyok.- Hol a büdös picsában rejtegeted a hullaegyenesítődet? –pislogtam körbe ritka értelmes fejjel, aztán az éjjeliszekrényen szemet szúrt vágyaim tárgya. –Elmondok egy imát annak a főmuftinak odafent, mert ilyen egy terhány surmó vagy fáraóutánzat. –csaptam le örömkönnyekben úszó szemmel az éjjeliszekrényre. –Az ízlésed viszont a tavivarangy büdös segge alatt van. –emeltem fel a madzagjánál fogva a banánzöld cuccot- De a semminél jobb. –vágtam a hónom alá, majd kiviharzottam az ízlésficamos fogkrémreklám hálózugából.
De hogy ne legyen teljes az a hangyafasznyi kis boldogságom, az ajtó előtt szemben találom magam a sorozatgyilkosok rémére átváltott ezervattos vigyorral. Úgy megijedtem hogy majdnem összehugyoztam magam ott helyben, de ha már eddig eljutottam, még maga vasvillás pokollakó sem szedi el tőlem a banánzöld csodát.
-Mit kerestél a szobámban Masaki. –villogtatta meg a szemeit- És mi az ott a kezedben?
-Pofádat ku*va gyorsan befogod, és ezt kölcsönadod, vili. –toltam a képébe a masinát, beverve a még mindig vásári vursli méretekben pompázó vigyorát. Majd kihasználva a pillanatnyi hatásszünetet, mint akinek rakétát dugtak a seggébe, úgy viharzottam vissza a szentélyembe és basztam magamra az ajtót. Újra a tükör előtt állva akkora erővel öntött el a mennyei megkönnyebbülés mikor döglött nyúl ékágájaként láttam lehullani szerteágazó hajtincseimet, hogy egy oltári bamba vigyor ült ki az arcomra. Egy beszívott füves megirigyelte volna, és ha meglátna itt tarhálna a nyakamon, hogy honnan szedtem az anyagot.
Miután végre befejeztem az egy a faszomnak se hiányzó akciójelenettel gazdagított riutálém, a szokásos ütemben folytattam a napomat, vagyis a nemkívánt lakótársak idegeinek hivatásszerű fogyasztását.

Nos hát eltelt egy fél év, és én gondoltam újra megmérettetem magam szeretett vaizardom fejébe képzelvén magam szemlélni egy különösen létidegen szituációban. ^^

Karakter: Kettőt lehet tippelni... XD
Szituáció: Színházlátogatás

Műgúnyás ripacsok válogatott kínzásai
Színházlátogatás Masaki módra

Pusztuló ibolyát kenterbe vágó színű fingom sincs, hogy a raktári trógerek honnan a Mari néni köszvényes csigolyatokjából jutottak a mellesleg kurvára privát cetlivel bíró infóhoz, hogy világrajövetelem elcseszett napján sipítozó istenverések felségterületén csillantottam meg a buggyosgatyás erkélymászót megszégyenítő hányingerkeltően pofábamászó őskori vakerom. Ha megtudom melyik blikkszemetes lesifotókra áhítozó mocskos paparazzi állított rejtettkamerát a pofámra, expresszpostafordultával protéziselem ki vele a kapafogait, decsak miután keresztpályára állítottam az ominózus felvételeket a kajanyelő szuflacsövén. Meg sem fordult az asztallapkoccolómban, hogy esetleg égbőlpottyant szikraeső köpte be a mutatványom, hiszen nyomorult luvnyája akkortájt minuszba rúgó memóriachippel fogyasztotta a részemről is tőzsdekrachban leledző idegszálakat. Szóval ennek a matahari kettős spiclinek a fantomképe baszottul olyan homályban leledzik mint az a köcsög fakó szalmazabáló a szmogban.
De hiába pazarlom tovább a mechanikus ketyegő helyett sivatagból akciósan összelapátolt, aztán méregdrága búrába toszott homokkal hajszolt másodperceket, egy dolog kicseszettül nem fog változni. Ezek az istenverte állatok „alázzuk be Masakit még jobban” napot tartva befizettek valami kornyikálós ripacskodós májerkedésre, hogy művelődj bazdmeg hamár szavalsz. Megy a halál! De asszed hallgattak rám? Ezek a pokollakók ördögparasztföldművelő villával nyomulva angyali bájvigyorral köpték a lágcsóvákat, én meg naná hogy féltettem a szaros seggemet előlük. Legbeszívottabb ágybanfetrengős hallucinogén kóromban se hagynám a perverz libájának, hogy rajtam próbálgassa a szexturkálóban összekukázott gönceit meg ostorait. Egyet kattani se volt ideje az agycsökevényemnek, mire rühes sarki pingvin aliaszban találva magam állítottak induló pályára.
-Faszomat fogok ebben végigcsörtetni ezen az egész kibaszott városon! –dörömböltem a bejárhatatlan vaskapun, mire tarkónvágtak az egyik bördzsekimmel. –Kösz a semmit, anyaszomorító ingyenélő istenverte szarháziak. Ilyenkor bezzeg kurvára nagy az egyetértés, hogy tömne halomra anyátok lóhúgyos nutellás stanglival… -rángatózott dobszólókat megszégyenítő ritmusban a szememet felülről árnyékoló szőrképződmény. Hacsak nem akartam egész napkukorékolásig az ajtó előtt csonttá fagyatni a lábujjaimat, kénytelen voltam becaplatni arra a sarki totyogó madár és vásári páva találkozóra. Ebben a gúnyában még a húgy is készült jégcsappá dermedni bennem, mire kibökte a lepénylesőmet a jól fizetett színpadon vonagló sárgaháziak puccos tanyája.
Alighogy betettem a csülkeimet a küszöbön, egy surmó zsinórmentés suhanc máris rácuppant a kabátomra és hiába ordítottam le a fejét, hogy takarítsa el az egómról a nyeszlett piszkavasujjait, addig pofátlankodott, míg le nem rágatta rólam a fél göncömet, és el nem szelelt vele valami ruhatárba. Tököm se figyelt arra mit habogott, mikor a gatyámat próbáltam magamon tartani. Olyan sprintet levágott, hogy legülüzni se bírtam.

To be continued...

hátöö igen, még nincs befejezve... ^^"

Kijátszandó kari neve: Natalie Salazaar *__*
Engedélyke: Slarin-channak megadtam Surprised

Pillangóságos meglepetés *_* Jobb vagy mint az eredeti? - avagy hozzászólás más szemén át Kaos-pinkusagi08

Pillangóistenek pillantottak le rám! Pillanthatatlan pillangó küldetésem van ezen az éjszakán, úgyhogy még ne aludj el, hatalmas Las Noches, mert Natilás elérkezett, hogy megajándékozzon minden arrancart! *________* Persze ezt egész végig titokban tartottam ám, még Kiyo néninek is csak kacsintottam, amikor megkérdezte, mit csinálunk, mert sok-sok előkészület is tartozott ehhez, úgy ám! Surprised

Remélem, mindenki nagyon pillangós hangulatban lesz tőle, és akkor mehetünk mindannyian fogócskázni, még az espudám is jól érezné magát! *_*
Rózsaszín, karácsonyi ruhám és pillangókkal díszített, karácsonyi sapkám meg pillangósan csíkos, pillangósan pillangós, rózsaszín harisnyám pillantom magamra, mielőtt elmennék körbeajándékozni az összes espudát! Kiyo néni remélem, nem haragszik meg rám, amiért kicsit magára hagyom, mert akkor lehet, nem jön el velem fogócskázni. T_T Persze neki is készítettem ajándékot ám, és ha szépen megvár és nem haragszik rám, akkor bizony odapillangolom neki a pillangóságosan pillangós pillangót, amit csak neki készítettem! *___*
Az espudák már mind egy helyen, én pedig oda is pillangolok hozzájuk, hiszen már csak rám várnak. Slarin-chan, remélem, tetszik az új ruhám, te is felpróbálhatod, ha akarod, biztosan nagyon pillangó lennél benne! *>* Olyan kis aranyos mindenki, ahogyan várnak és figyelnek rám, és akkor még nem is tudják, hogy bizony ám, nem jöttem üres kézzel! Pont úgy festenek, mint a bábok, amik már éppen mocorognak, és amikből hamarosan kikel egy igazi, élő pillangó! Az egy nagyon szép, csodás, ritka látvány! Szerencsés vagyok, amiért láthatom őket, olyan izgatottak, olyan aranyosak mind!
- Hűűűű, hogy ti milyen türelmetlenek vagytok! *.* – pillantok a kicsi espuda-pillangókra, akik már mind-mind a kezemben lévő kis csomagokat nézik. Olyanok mind, mint a kis marslakócskák! *.* Oda is pillangolok az asztalhoz, és egy pillanat alatt előhúzom az egyik kicsi, pillangó formájú, pillangó mintájú, pillangó csillámos csomagolást, ami nem nagyobb egy pillangónál, és amit oda is adok Krampusz bának. Majd megpillangolok felé egy pillangóságosan vakító, pillangós mosolyt, és a többi kicsi marslakócskát is meglepem egy-egy pillangós kis ajándékkal. Persze gondosan ügyelek arra, hogy Slarin-chan a másik pillangócskás ajándékocskát kapja, nem akarom, hogy megharagudjon rám, amiért nem gondoltam rá. TT_TT
- De szép sálad van! Olyan, mint egy igazi pillangószárny! *_* – érek oda Cellux úrhoz, akinek igazi rénpillangók vannak rajta a sálján! *.* Bár jobban állna nekik, ha az orruk rózsaszín lenne. Talán ha megkérem rá, hoz nekem is egyet! Odaadom neki is a kis pillangócsomagolású, pillangós ajándékot, majd jó alaposan meg is igazítom rajta a sálacskáját, hogy semmiképpen ne fázzon ám meg, hiszen nem lenne ám jó, ha beteg lenne ezekben a vészterhes időkben! Pedig tudom ám, hogy Slarin-chan biztosan a gondját viselné, nagyon pillangó lenne, ahogyan pillangolja őt!
Lizi néni úgy tűnt, hogy nem szereti a pillangókat. O_o T_T De azt hiszem, hogy mindenkinek tetszett a kis ajándékom, még Slarin-channak is, mert én látom ám rajta, hogy örült neki meg minden. Krampusz bácsi az első, aki kibontogatja a pillangócska szárnyait, és egy apró, kicsi süteményt találhat benne, amit én csináltam, csak nekik. Remélem, hogy ízlik mindenkinek, mert sokat dolgoztam vele, úgy ám! Surprised

Pillangóságosan csillámosan szökkenek vissza Kiyo nénihez, ugyanis már csak az ő meglepetése maradt hátra. Rózsaszín, csillámos, lepkemikulás ruhám csak úgy csillog a levegőben, ahogyan hamarosan már Kiyo-néni szeme is csillogni fog, miután bekapcsoljuk a monitorokat a laborban, hogy megmutassam neki a külön ajándékom. Sok szeretettel készítettem neki, biztosan tetszeni fog neki, hiszen mindenki szereti a pillangókat. Már majdnem olyan viccesek és aranyosak, mint pillangókat festegetni Eras nénivel.
Boldog Pillangónapot Mindenkinek! *_______________*