A játékról: A játék a LULZ-ra épül. A szituáció a következő; Szayel megvizsgálná Aaroniero fejét, kutatási célokból. Utóbbi persze hevesen tiltakozik.
Szereplők:
Aaroniero Arruruerie - Zel Syneza Kaabel
Szayel Aporro Grantz - Verashu Suwun

*Las Noches falai ismét megcsodálhatják szépségemet; kár, hogy nincs szemük, hogy tökéletességemet bámulhassák. Pedig ha lenne szemük, és agyvelejük, mellyel mindezt felfoghatnák, biztosan áhítattal csodálnának engem. Nem is lenne rossz szemeket műteni a falra. Az idegpályákat pedig néhány vezetékkel is helyettesíthetném.
Szép kis tervek, ám ehhez szükségem van egy idegpálya megvizsgálására. S míg rózsaszín, gyönyörű hajam lobogtatom, ahogy elhaladok bambán lustálkodó fracciónom mellett, már meg is fogalmazódik bennem zseniális tervem. Hiszen nincs is másra szükségem ahhoz, hogy a falnak is legyen esze, mint lemásolni egy társam agyát. Úgy rémlik, Aaroniero Arruruerie-nek pedig kettő is van belőle. Kettő miniatürizált, így még csak nem is lesz oly sok munkám a másolással.
Így hát, lépteim most Aaroniero területe felé vezetnek. Kopogás – arra nincs szükség. Hisz engem még ez a rondaság is biztosan szívesen csodálna naphosszat.
Nagyra nyitom hát az ajtót, arcomon kéjes mosoly, ahogy espada társamat keresem.*
- Üdvözletem. - *köszönök neki, s hagyom, hogy a lengőajtó hangosan csattanjon mögöttem.*
- Bár még nem tudod, miért jöttem, ám lenne egy kis szívesség, amit megtehetnél értem. - *mondom neki. S a kéjes mosoly szinte ráfagy arcomra, még őrültebbé téve képemet. Beszéd közben ujjammal az egyik rózsaszín tincsemet csavargatom. Nemsokára úgyis válaszol nekem. Csak nem lehet kifogása a fenomenális kísérletem ellen…*

A játékról: A játék a LULZ-ra épül. A szituáció a következő; Szayel megvizsgálná Aaroniero fejét, kutatási célokból. Utóbbi persze hevesen tiltakozik.
Szereplők:
Aaroniero Arruruerie - Zel Syneza Kaabel
Szayel Aporro Grantz - Verashu Suwun

Úgy határoztam, hogy kivételesen ma kimegyek a fényre. Bátor ötletnek tűnt tőlem, de már Aizenm nagyúrt is megvárakoztattam lassan, így muszáj volt elhagynom, az én hőn szeretett sötét, árnyékos tornyomat.
Kilépve a fényre ismét elkapott a rosszullét. Gyűlölöm a fényt. Egyszerűen rühellem, de ezzel sajna egyedül voltam és senki más nem volt képes felfogni az én szomorú sorsomat. De azért épelméjű voltam és a maszkomat felvetettem magamra, hogy ne kelljen elviselnem közvetlen azt a kínzó hősugarat. Egyenest Aizen-samahoz mentem, mivel már így is késésben voltam. Nem tudtak érdekelni az utamba akadó kis férgek, akiket legszívesebben magamba szívtam volna, annyira szerettem őket. Odaérve Aizen nagyúr trónterméhez kissé megfagyott a fej burámban a folyadék, reménykedtem csak, hogy a nagyúr nincs rossz kedvében, mert esetleg rám szabadítja az Exequiast. Belépve úgy rátekintettem Aizen-samara és ő a szokásosan mosolygott felém, ettől kicsit lehiggadtam és megindultam felé, hogy elmondhassa mit óhajt tőlem, amiért magához hívatott.
-Igenis Aizen-sama? -hajoltam meg illedelmesen előtte, majd figyelmesen hallgattam a nagyúr minden szavát.
-Aaroniero... Arra kérlek írj nekem egy részletes beszámolót arról, hogy pontosan hány lelket szívtál magadba, mekkora volt az erejük és, hogy mik is voltak azok.
-... -*buborék hangok*
-És, ha végeztél vidd el Ginnek.
-... -*ismét*
-Megteszed ugye?
-Természetesen Aizen-sama... De megtudhatnám, ha nem nagy tolakodás, hogy miért is ilyen fontos ez?
-Az lényegtelen. -erre a szóra inkább jobbnak láttam, ha nem kérdezősködök tovább, hanem teszem a dolgom.
-Értettem Aizen-sama. Akkor, ha megbocsát... -vettem vissza felé az utat a tornyomba és, ha látni lehetne az arcomat, akkor most egy megkönnyebbült vigyort lehetne leolvasni róla, mivel visszatérhetek az én hajlékomba. Jobban örültem most annak, hogy a papír fölött kell görnyednem az árnyékban, minthogy kiküldenének arra a mocskos napra. Be is mentem a tornyomba, majd elkezdtem papír és toll után kutatni. Nem is telt bele sok idő és meg is találtam őket. Leraktam a tárgyakat az asztalomra, majd még elakartam előtte gondolkodni vajon miért bízhatott meg a nagyúr ilyesmi feladattal. De még mielőtt nagyon belemerülhettem volna ebbe, meghallom, hogy valaki benyit hozzám és közben a napfény is behatolt így egyből összehúztam a nemlétező szemöldökömet. Megfordulva látom magam előtt a ,,kolléga" ként elkönyvelt Szayel Aporrot, aki a szokásos bárgyú mosolyával és gesztusaival köszönt.
-Üdvözletem.
-... *ismét buborék hangokat lehet hallani a burából*
-Bár még nem tudod, miért jöttem, ám lenne egy kis szívesség, amit megtehetnél értem. -ekkor már sejtette, hogy a mániákus őrültnek, megint valami eltorzult ötlete támadt arra, hogy hogyan tudna kísérletezni.
-... Légy üdvözölve szerény kis hajlékomban. -köszöntöttem azért magamhoz illően illedelmesen, majd egy két ,,buborék szünetet" kihagyva érdeklődni kezdtem a már nem jól kezdődő ötlete iránt. -Mégis.. mi miféle... szívességet? -bár már fel voltam készülve a válaszra, hiszen Szayelről beszéltünk.

*A bugyborékoló hangok, melyeket a szünetek közben ad ki a másik arrancar, emlékeztet arra, hogy milyen érdekes teremtménnyel is van dolgom. Sose gondolná az ember, azaz mivel embernek anatómiai és lélektani szempontból már nem számítunk embernek, hogy egy arrancaroknál egy szinttel alacsonyabb rendű lény is képes felkapaszkodni az espadak szintjére.
Érdekes, felettébb érdekes. Ahogy hallgatom a békés bugyborékolást, s selymes tapintású hajtincsemet csavargatom mutatóujjammal, belegondolok abba, hogy milyen fantasztikus lény is az előttem álló, akváriumfejű lény. Annyi képességet rejt… Egyszerűen csodálatos! Majdnem olyan csodálatos, mint jómagam. Persze az elég egyértelmű, hogy melyikünk fantasztikusabb. Hiszen ő csak a Novena Espada, én pedig az Octava. Octava, mely a tökéletes szimmetriát, az izgalmakat, s magát a végtelenséget is szimbolizálja… Oly csodás, hogy ezt a megtisztelő címet én viselhetem. Bár nem mintha bárki más méltó lenne rá.
Szóval, ha már épp kész vagyok léket vájni az akváriumba, hogy kivegyem belőle legalább az egyik fejet egy szimpla átmásolásra az újabb gonosz és titkos tervemhez, akár már azt is megvizsgálhatnám, hogy hova rejti a beszívott képességek halmazát. Valószínűleg a képességek is elemi részecskékből állnak; s ha azokban a csinos, ökölnyi méretű, vörös fejecskékben tárolja azt, akkor bizonyára képes vagyok megalkotni ezek mását. Klónozásnak is nevezik ezt az emberek világában. Ami azt jelenti, hogy ha Aaroniero kollegám tökéletes, képességekkel teli mását képes vagyok megalkotni, akkor a többi Espada-t is meg tudom alkotni. Így már nem csak az idegrendszer hollow mását tudom a falba építeni; egy új hadsereget építhetek. Aizen-sama bizonyára engem tesz meg kedvenc palotapincsijévé, ha a shinigamik ellen nem tíz, de akár száz vagy kétszáz espada is támad. Na jó, szerintem nem tűrnék meg húsz Grimmjow-t. Nem tehetek róla. Nem bírom a stílusát, s annyira se érdekes, hogy az egyik kísérletemnek vessem alá. Még egy Grimmjow se hoz nekem semmilyen hasznot, és húsz se hozna többet.
A szerény kis hajlék megnevezésre szemeimet körbeforgatom a helyiségben. Nem sokban hiányzik a laboromtól azt leszámítva, hogy a laboromban legalább lámpa van, és van mivel foglalkozni, miközben fracciónom, avagy az a sok nyomorult torzszülött, kiket egy egyszerű injekcióval sikerült egy autista szintjére lebutítanom, léggömböket játszanak a sarokban és bambán merednek maguk elé.
Reakciójából úgy vélem, sikeresen felkeltettem az érdeklődését. Nem csoda, hisz rólam van szó. Úgyhogy miközben agyonkínzom a hajtincsemet – nem mintha lenne agya - , már folytatom is gonosz tervem előadását.*
- A szívesség amit kérnék, tényleg csak egy kis apróság lenne. Minden esetre Aizen-sama biztosan örülne annak, ha ezzel sikerülne a céljaihoz közelebb vinnem őt. Ehhez viszont az kell, hogy feküdj oda pár órát a laboromba. - *engedem le végre a kezem, s fonom össze gyönyörű, nyúlánk karjaim. Kétség se fér hozzá, nekem vannak a legszentebb kezeim a világon. Annyi műtétben segített már… Annyi kutatást elvégzett…*
- Csak megnézem, mi van azokban a fejekben. Ne félj, nem fog fájni, korszerű technikákkal dolgozok.
*A vigyor ekkorra már eltűnik; inkább parancsoló képet vágok. Csak nem mer majd így ellenkezni, hisz rangban felette állok, és amúgy is… Én tökéletes vagyok!*

Engedély: Chiyo megadtaaaaa *-*
Karakter: Hittatrutty xD
Szituáció: A „kicsi” Menos Karakura parkjában sétál, ahol pechére felbukik, és kicsit se rövid orra találkozik a sáros földdel, majd hogy tovább tetézzük szerencsétlen egyre rosszabb napját, találkozik egy nem mindennapi kutyával. Szerencséjére azonban a nap végén minden jóra fordul, és boldogan ugrál a pillangókkal, nem kis ijedtséget okozva ezzel Karakura lakóinak. Majd ezekután a kifáradt, bamba Gillian nyugovóra tér a park kellős közepén.

Sztori:



„Egy napon, mikor Hittatruttynak, semmi dolga nem akadt, eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat, elment tehát Karakurába…” hogy kicsit kisétálhassa magát a virágokkal, állatkákkal és pillangókkal teli parkban. A levegő, szélirány, és miegymás ideális volt óriásnyuszinknak a sétára, így hát útnak indult. Az aszfalt néhol besüppedt a lába alatt, ezzel kisebb riadalmat okozva a néhányszáz méterrel lent tartózkodó futkosó néniknek és bácsiknak.
- Moaaaaah!
Nézet le a picuri, rohangáló színes pöttyökre. Nem sokkal ez után meg is érkezik a parkba, ahol bambaságának köszönhetően felbukik az egyik fában, és orral bele esik az egyik közeli sártócsába. Nem is kell neki sok idő, hogy elkezdjen bömbölni, akár egy túlméretezett óvodás. Szemei hatalmas, a krokodil könnyeitől is hatalmasabb, leginkább tengerszemhez hasonló könnyekkel telik meg.
- Mo-moaaaaah! Mooo~aaaaaaaaah!
Orrát fogva bőgicsél, miközben az egyik padra próbál leülni, ami azonban összetörik gigantikus hátsója alatt. Mondhatnák, hogy szegény Hittatrutty kövér, de sajnos nem lenne igaz, hiszen pont olyan fess, jóképű, mint az összes többi Gillian. Lehet hogy az egyforma maszk teszi? Ezzel mit sem törődve üldögél bánatosan, mikor egy csaholó négylábú ugrik elé.
- Vaaaaú! Vau-vau!
Ugatja meg a kutyuka, majd erőteljesen beleharap a bambán felé pislogó, törött orrú Menosba. Neki se kellett több, azonnal patakokban, sőt, folyókban kezdtek ömleni a könnyei. Ha a kutya eddig nem fürdött, most biztos bepótolta. Már csak egy kefe, és kutya sampon hiányzott volna szerencsétlennek, hogy meglegyen a havi fürdése. A kicsit vizes kutya, nyüszítve hagyta el a terepet, amíg lehetett. Kitudja, hogy miféle ördögi módszereket tartogat még számára ez a Gillian…! Hittatrutty búslakodva ugyan, de azért még bambán üldögélt a parkban. A gyerekek boldogan rohangáltak jobbra balra, és kergették a szebbnél szebb pillangókat. Félénk Menosunk halk „Moaaah!”-kal színesítette a gyerekek visítozását. Hirtelen egy pillangó repül a kissé betört orrocskájára, és gyönyörű, többféle színben pompázó szárnyát csapdosta.
- Moaaah…
Szólalt meg ismét a szófukar Hittatrutty. Mélyen ülő, vörös szemeiben ismét könnyek jelentek meg. Valószínűleg meghatódottságtól. Gyorsan felpattant a helyéről, és boldogan kezdett el ugrálni a repkedő pillangókkal. Az emberek visítozva rohangáltak „Földrengés!”-t kiáltozva, pedig nem volt itt szó ilyesmiről… Egyszerűen csak Hittatrutty érezte jól magát. Miután a pillangók elrepültek, óriás bébink egyre fáradtabb lett, így ledőlt a park közepére. Azonnal elnyomta az álom… Senki se tudja, hogy miről álmodhatott, de annyi biztos, valami szépről…

Engedély: van van *.*
Karakter: A Felülmúlhatatlan Sierashi "Yuu-chan" Yuusuke xD
Szituáció: egy átlagosnak nem mondható kapitány átlagos reggele

Sztori:

Reggel. Oldalamra fordulva nyújtózom egy nagyot, miközben egyik szememet félig kinyitom, és azon gondolkozom, miért is lenne érdemes ma felkelnem. Ez is csak egy átlagos nap mint a többi, és a papírmunka annyira nem vonz, Katai úgy is kéjes perverzióval körmöl helyettem is, minek kellek én oda? Persze tudom, hogy nélkülem közel sem olyan kellemes a nap, mint amilyen velem lehetne, de néha magamra is kell gondolnom! Áhh, nem megy. Hiába, nehéz az élet, ha az ember egy nélkülözhetetlen szuperhős, akinek a vállán megannyi súlyos teherként pihen a felelősség, amit egy egész világ jóléte iránt érez.
Kelletlenül kikászálódok hát az ágyból, ami zokogva kapna utánam, amiért megfosztom az örömtől, hogy hab testemnek fekvési lehetőséget biztosíthasson.
Mielőtt a fürdő felé venném az irányt, felteszek főni egy adagot a legjobb teámból, hogy méltóképp ünnepelhessem önmagam csodálatosságát ezen a korai órán. A zuhany alatt némán tűröm, ahogy a vízcseppek alélva élvezkednek hibátlan bőröm érintésétől, és inkább igyekszek az aznapi teendőim listájára összpontosítani. A feladat egyértelmű, ám koránt sem olyan könnyű, annak ellenére, hogy rólam beszélünk: a Világ megmentése! Kissé fárasztó dolog száznegyvennyolc éven keresztül folyamatosan, minden egyes nap szuperhőst játszani, de tisztában vagyok vele, hogy az univerzum csak az én erőmre számíthat a gonosz ellen folytatott harca során, és mivel tökéletes sónen főhős vagyok, nem hagyhatom cserben azokat, akik számítanak rám, és hisznek páratlan képességeim felérhetetlen ragyogóságában.
A zuhanytálcáról lelépve még csodálom magam egy ideig a tükörben, íriszeimmel tökéles hasfalam teljesen szimmetrikus és páratlan kockáira fókuszálok. Muszáj néha elgyönyörködnöm a látványában, nem látni ilyet minden nap! A hajamhoz, hozzá se nyúlok, teljesen hibátlan az úgy ahogy van, bár ha jobban belegondolok ez elég logikus, hiszen nekem még az is tökéletesen állna, ha csíkokat nyírnék éjfekete hajzuhatagomba nullás géppel.
Az aznapi egyenruhámat magamra kapva távoztam a fürdőből a konyha irányába, ahol már epekedve várt a jól megérdemelt reggeli teám, amit hamarosan abban a kegyben részesítettem, hogy jóízűen elfogyasztottam, miközben a világ nagy dolgairól elmélkedtem magamban, ahogy azt a nagy emberek szokták. Ez a remek ital még remekebb az én számban, igazán sajnálom az embereket, amiért nem élhetik át ezt az élményt. Közben egy szál cigit is az ajkaim közé emelek, majd hamarosan az ismerős sercegés is felhangzik, amint a tűz dohányt ér. Egy utolsót még nyújtózok az asztalnál, majd felállok, és magabiztos, erőt sugárzó léptekkel elhagyom a helyiséget.
Ahogy kiérek az osztag folyosójára, hunyorogva farkasszemet nézek a Nappal, amit természetesen én nyerek, amint egy bárányfelhő úszik a képbe. Miután egy laza mosollyal konstatálom győzelmem egy darabig a türkiz különböző színében játszó égboltot kémlelem lélektükreimmel. Ismét megállapítom, hogy nyilvánvalóan csak az én kedvemért nyújt ilyen csodás látványt, és csupán az én személyes jóindulatomon múlik, hogy nem sajátítom ki magamnak, amikor megtehetném. Hm, ki tudja... Egy ilyen csekélység végül is még belefér...

Eléggé zavarba ejtette szerény személyemet a szünetek hossza, valamint az, hogy el kellett viselnem a látványát ennek a celeb kinézetű Yachiru imitátornak, mintha most lépet volna ki egy időben a Kék Osztriga bárból és a Cirkus ,,Freak Show" osztályáról. Ráadásul az az igen feltűnő sárga szemek a szemüvegre emlékeztető maszkján túl, ami már szinte sértette a magánszférámat, amit a fejemben tárolok. Egyszerűen nem értem Aiznen-sama, hogy képes elviselni ennyi szennyező, zavaró és bosszantó tényezőt az oldalán. Főleg Szayelt és Grimjowot. A tökéletes kifejezés illik Szayelhez, de csak, ha nem felefkezünk meg arról, hogy róla beszélünk, ami annyit tesz ő egy ,,Tökéletesen elfuserált Espada". Na és Grimjowról ne is beszéljünk. Amennyi lelkesedése van Starknak, körülbelül akkora önuralma és emberi beszédkészsége van neki. Ráadásul állandóan megszegné a szabályokat, ami súlyos hiba, mivel Aizen nagyurat egy ilyen kis pondró, mint Grimmjow le nem győzhet. Meg aztán az égi meszelő, Nnoitra. Ő az, akit már annyira nem lehet megérteni, hogy ő lenne vajon Grimjow és Zaraki elkorcsosult fia, vagy egyszerűen csak annyira összeragadtak egy sorban a fogai, hogy már muszáj káromkodnia emiatt, illetve egy másik lehetőség, hogy bepöccent Uri Gellerre, amiért meghajlította a kanál fejét. Ha tehetném azt a listát, amivel Aizen nemrég megbízott, velük kezdeném.
-A szívesség amit kérnék, tényleg csak egy kis apróság lenne. Minden esetre Aizen-sama biztosan örülne annak, ha ezzel sikerülne a céljaihoz közelebb vinnem őt. Ehhez viszont az kell, hogy feküdj oda pár órát a laboromba. -ekkor azt hittem belefulladok a saját vizembe, amiben úsznak a fejeim.
-Csak megnézem, mi van azokban a fejekben. Ne félj, nem fog fájni, korszerű technikákkal dolgozok. -most kell ellent mondanom, mert, ha itt nem állítom le még komolyabb nyomokat hagyna valamelyik szépséges fejemre. És még azt a fura arc vágást is hozzáadva még inkább nem tetszett a dolog. Szinte éreztem, ahogy a tűt a fejembe nyomja.
-... *blugy* *blugy* *blugy* ... Nem... -válaszoltam határozottan, erre persze hatalmas káosz tört ki Szayel Aporro barátom agyában, de én folytattam. -Nem óhajtok részt venni a te ,Tökéletesnek" vallt kísérleteidben, amelyeket a ,,Tökéletes" kezeiddel hajtod végre, miközben a ,,Tökéletes Hajadat" csavargatod. A végén még hajszál kerül a burámba. Elég nehéz ügynek tartanám azt kiszedni onnan. Különben is... Most akad fontosabb dolgom is. Aizen-sama megparancsolta, hogy írjak listát. Tehát, ha itt akarsz maradni, akkor kérlek ne lábatlankodj..... -szóltam felé, majd újabb buborék hangokat hallatva visszatértem volna az asztalomhoz.

Név: Kovács János
Nem: Igen, vagyis férfiú, de ne kérdezz rá többet, mert megsértődök, oszt kapsz egy olyan pofontót az arcodra
Kaszt: Hollow terelő szép szál halálisten
Kor: bezony van az már 40 esztendő is
Kinézet: Csizma a lábon, a szokottnál is bővebb hakama, darutollas kalap a fejibe húzva, szép pöndörödött bajusz, a sok napfénytől szemek szélén apró ráncok.

Zanpakuto:
-Neve: Hétmérföldes nyolcfejű sárkány leverő
-Előhívása: Jüjj má elő, kicsi rózsám
-Kinézet shikai formánál: egy karikás ostor
-támadások:- Csípd meg: támadáskor az ostor kinyúlik és olyan csípős hangot lejt, amitől a JÓISTEN is fel köl álmábúl
-Jüssz ide nagyon gyorsan: az ostor eltűnik egy pillanatra, majd a bajuszt megtoldja és így két hatalmas harcsa bajusz pöndörödik a gazdája arcán, ami két iránybúl tud így már csapni


Előhistória

A verőfényes nap sütött a Hortobágy kicsinyke parasztkúriájára aznap reggel, mikor előbújtam jó édesanyám szeretett méhéből. Amikor kibuktam, gyorsan felsírtam, nehogy visszadugjanak. Azt mikor látták, hogy élek virulok, mindjárt mutattam, hogy kire ütök a legjobban. Édesapámnak igen szép bajsza volt, hát fogtam, azt egy jót penderítettem rajta én is, mikor kezeibe vett, Nagyon büszke volt rám, egybűl vett egy csizmácskát a lábimra, nehogy megfázzak. Jó nevelist kaptam, anyám gyakran mondogatta, hogy olyan anyatejet kaptam, ami az erős paprikánál is erősebbé tesz engemet. Cseperedtem, cseperedtem, nőttem mint a gomba, ha eső esik rája. Apámtúl megkaptam első kicsi csikómat, azt naphosszat csak a Józsi nevű lovacskával játszottam. Ez tett engem olyan jó csikóssá, mint amivé váltam. Gyerekkoromban sok érdekes bestiát is láttam, de apám mondta, hogy " Ne félj fiam, az csak egy délibáb". Így hát felnövögettem és gyakorta mentem a szomszédos faluba, hogy meglátogassam a szeretett Juliskámat. Ő volt az én szívszerelmem, máig szeretem őt, ha meg nem halt. Hát történt egy nap, mikor a napkorong már a szikes legelők végiben nyugodott, hogy a falu felé menvén megint láték egy bestiát. Szegény Józsi úgy megijedt, hogy ledobott a hátárúl, azt fututt heted hét ország, a szélrózsa minden irányába. Hátamra estem, majd fölpattantam, leveregettem vállaimrúla port és a koszt, majd szemügyre vettem a bestiát. Hát bezony az nem délibáb volt.
-Miféle szerzett vagy te itt a szikes szép Hortobágy mezein?- kérdeztem tűle, de nem válaszult. Ez olyan neveletlen ember kölyke lehet, hogy csak jó indulatból belé akartam verni egy kis tisztességet. Ahogy megcsaptam máris meg eredt a nyelve, de olyan tájszúlása volt, hogy egy madárlátta szót se értettem belűle. Csaptam még rá egyet kettőt, de ekkor visszacsapott hatalmas kezeivel és eszméletimet vesztém. Azt fölém hajola.
-Ajj te ördög műve, hogy szakítalak ketté.- üvöltöttem, mikor magamhoz tértem, majd csizmámat a száráig az arcába nyomtam. Nyögött a lény, de nem múlt ki. Sőt, ördögi erőt vett magán azt úgy támadott. Előkaptam ostoromat, azt csaptam rá, de kitért. Felém ugrott és lelapított szépséges anyaföldem mellére. Mikor újra magamhoz tértem, akkor aztat láttam, hogy látom a saját testimet. Rajta fekszik a lény, rajta pedig egy sötét ruhás alak. Kard volt a keziben és a bestia szájának tartotta. Úgy hasította ketté, mint a kis bugyli bicskám a kacsazsírt, ha a legelőn megíheztem. Azt oda jütt hozzám, beszélt nekem, de egy szót se értettem ebbűl se. Nem tudom én, hogy miféle tájrúl jöttek ezek, de ennek még a szeme se állt jól. Reám fogta a kardjának a markolatát és jól kupán csapott vele. Ezután megérkeztem egy helyre, amit még most se tudok, hogy miféle lehet. Gondoltam, hogy biztos innen jövék ezek a népek, mert mindenkinek a szeme ferdítve állt orcájukon. Hát épp próbáltam volna beszélni valakivel, de hatalmasat kordult a gyomrom. A népek átkaroltak és vittek egy épülethez. Ott betessékeltek a kapun. Lám lám pár esztendűbe is bele tellet, de kitanultam én ott azt a tájszúlást, és megtanultam fénygömböket varázsolni a kezembűl, továbbá lovagiasan bántam már a karddal is.

Folyt köv. PÜ-ben adhattok ötleteket hozzá, vagy írjatok, hogy valamit írjak át.

Kovács János shinigami kalandjai (folytatás)

Miután minden míves mesterséget magamívá tettem az osklobában, hát csuportot kellett választanunk, hogy ott aztán derekasan helyt álljunk. Jöttek is a nagyurak, a kapitány emberek szemrevételezni minket. Hát nem megesett az egyiknek a szíve szegény jó János személyemen? Azt mondá, hogy hűen idézzem derekas szavait:
- Kedves Jánosom! Azt szeretném, ha az én osztagomat erősítenéd nagy szíveddel, magyar szürke marhát szarvánál megfogó két erős keziddel és rackajuh pöndörödő gyapjújáéhoz hasonlatos szép bajuszoddal.- hát ilyen szép kérésnek nem tudtam ellenállni, jó ízűen megpödörtem bajszomat, majd az uniformisom alól elő kaptam egy jó kis háztáji ágyas pálinkát, ittunk egy párat, míg orcánk már vereslett a jó kedvtől, majd mondtam, hogy egye fene, megyek én szolgálni néki. Így is lett, így kerültem a helyi uralkodó nép kegyelt bandériumába. Ott aztán míg erősebbivé váltam. Egy esű verte korai pitymallódon a kapitány uram mondá, hogy nézzek körül a király birudalmában, mert egy bestia megint felfalná szegény szerencsétlen jó emberek lelkit. Hát fogám kardomat az oldalamra, azt magam mellé állít a kapitány még két derék embert, hogy ne vesződjünk annyit a bestiával. Hát ahogy a várust kikerülvén messzibb vidékre kalandoztunk, hát megjelent az ellenfíl. Böhöm nagyra nőt, nagy fekete csuhája jó méterekkel tornyosult fejünk fölé, ahol máskor a fecske madár szállna.
- Hej de nagyra nűttél te Lyukas, de nem tántorítsz el minket, még ma, mikor a nap a fejünk felett jár hát fejedet vesszük!-kiáltottam néki. Megfordultam, látván mennyi szép jó bátor lelket önté szavaim a pajtásaimba, de azok mint a kámfur, eltünék. Ej de elöntötte a méreg a keblimet, hát szabad e ilyet csinálni tisztes jó emberek közt? Haragomat a szörny felé fordítottam, előrántottam a kardomat és neki estem hegyesedő csizmájának. Vágtam itt, vágtam ott, csaptam, szúrtam ütöttem ahol értem, de kardom nem ejtett rajta egy sebet se. Felém rúgott a lény, gyorsan villám gyurs szapora lábaimmal kitértem elűle. De hát mi tévő legyek? Hát fogtam és egy nagy varázslathoz készültem, hátha az majd megfogja. Lett is belőle egy nagy fényes gömböc a kezimnél, olyan nagy, mint ami egy falu díszpolgárit bekapná. Elengedtem szabadjára a labdát, szállt is a Lyukas felé, de ez se horzsolá meg a testit. A szörny viszont kinyitotta a száját és ő is egy hatalmas gömböt fújt felém. Épphogy kikerültem, szép bajszom meg is pörkölődött az erejitől.
-Hát a te édes anyád is Erős Pistán nevelt, apád meg pálinkás kenyérrel altatott, hogy ily erős lettél?- kérdeztem tűle, de a neveletlen megint felém hajítá a tüzes gömböcöt. Ez már sajna eltalált, mérföldeket repített rajtam. Nagy nehezen magamhuz tértem, kardomra támasztottam testemet és pillanatra megpihentem. Ekkor szólalt meg egy hang a fejemben. Azt hittem, hogy a nap ártott meg, de továbbra is beszélt hozzám valaki. Hirtelen megint a szép Hortobágy mezein találtam magamat, de itt 9 lyukú híd helyett egy 100 lyukú volt, a hídon pedig egy alak inté felém, hogy menjek oda. Mentem is, siettem.
- Hej barátom, elég rosszul áll a szénád, még a bajszod is megpörkölődött.- mondta az idegen. A nő pont, mint Juliska, dagadó keblein egy szép ruha volt, rokolyáján szép rózsa minta volt reá hímezve, vállin pedig egy ostor lógott a föld felí.
- Ki vagy te, ha szabad tudnom szépasszony?- kérdeztem tőle.
- Tudom, hogy illetlenség, de néked kell kitalálni, és ha kitaláltad, hát megsegítlek.
- Hát te olyan mesebeli jó tündér vagy?
- Olyasmi, csak én nap mint nap ott vagyok melletted.
- Hát akkor jó örző angyalom volnál?
- Fogjuk rá pajtás, de must találd ki a nevemet.
- De hisz tudom én, más nem is lehet a neved.- mondtam, majd visszatértem a testi valómba, ahol a szörny rút orcájába néztem, majd elkiáltottam magam.
-JÜJJ MÁ ELŐ, KICSI RÓZSÁM!- kardom átalakult az ostorrá, mi a szépasszony vállán pihent nemrégiben. Fogtam hát, nagyot csettintettem véle azt a bestia lábait vettem támadásba. Csaptam itt, csaptam ott, úgy durrogott az ostor, mintha puskák százai lőttek volna. Hát a bestia is ellen állt, megint varázsolt egy tüzes golyót és felém dobta.
-CSÍPD MEG!- kiáltottam, az ostor kinyúlt, majd mintha egy ágyú dörrent volna ketté választotta a hangja a golyót, majd ezzel egy időben a bestia feje is megoszlott. A csatározás után visszatértem a zászlúm alá, ahol a kapitány fogadott, elmesíltem neki, hogy mi történt.

Folyt köv. továbbra is várom az ötleteket.

Riport Kovács Jánossal, a legendás magyar shinigamival
Riporter: Eisei Oki

EO:- Jó napot kedves..János. Ugye jól ejtettem a nevét?
KJ:- Bezony kedves shinigami pajtás, de barátok közt csak Jani, ha úgy könnyebb.(Kacagás)
EO:-Oh köszönöm, ez megkönnyíti a dolgomat. Szóval Jani, nem rég megtudtuk, hogy hogyan ismerkedett meg a Zanpakutojának a szellemével. Mi történt ezután?
KJ:-De fura színe van Kendnek, tán rosszul érzi magát? Tessik itt egy kis debreceni, ettül visszatér az vír a fejibe.
EO:-Oh, köszönöm, de ez nálam alapszín, tudja volt egy kis balesetem régebben.
KJ:-Azért csak fogadja el. Meg tessik egy kis pálinka is. Ami marad, örök harag.(átnyújt egy kupicát)
EO:-Ööö..rendben...köszönöm.(Megissza) Szóval visszatérve a kérdésre, mi történt ezután?
KJ:-Igyunk még egyet. Azt utána elmesílem magának.(tölt)
EO:-Oh..jó, de utána térjünk a lényegre.(elveszi a következőt és azt is megissza)
KJ:(mocorog)-Jaj de kínyelmetlen ez a szék, még a szeretett Józsim nyerge is kényelmesebb ennél. Nu de kemény fábúl faragtak, ahogy ígértem, elmesílem a história folytatását.
EO:-Köszönöm, az olvasók nevében is.
KJ:- Na szúval. Miután a kapitány úrnak elmeséltem, hogy micsuda csatát nyertem én ott kinn a pusztán, hát egybűl elűléptetett engem az osztag harmadik fejínek. Nem vertem a mellkasomat, szerény féle emberség szorult anno belém, mikor anyám nevelt még. Este egy jót mulattam, majd kirúgtam a vályú falait jó kedvimben. Azt szorgalmasan tettem a dolgimat, így telt el vagy 5 esztendű.
EO:-Az osztagánál hogy fogadták a hirtelen előléptetését?
KJ:-Jó hogy mondod pajtás. Hát volt, akibűl a sárga irigység csak úgy patakzott, mikor elűliptettek, de egy nevelő tenyeres az arcán meghozta az eszit mindnek.(kacag) Oszt neki álltam az én kis Rózsámmal megerősíteni magunkat. Hallottam innen onnan, hogy van ilyen, hogy bankaj. Hát egy küldetés során láttam is, hogy micsuda boszorkányos erőt ad az valakinek. Jól fel paprikázta az a hadnagy koma kardját. Hát egy csudálatos róka volt az, ami olyan fagyos volt, hogy a havas szentek is megirigylették volna tűle. Jujj, még most is libabűrös leszek, ha felidézem (megint tölt) Igyunk hát a hadnagy koma bankajjára.
EO:- Lehet, hogy lassan már sok lesz.
KJ:-No, igya meg maga is, ökör iszik magában, azt kap egy tenyerist, ha ökörnek níz engemet.(felpattan a székéből)
EO:-Rendben, rendben, megiszom, csak üljön vissza.(átveszi és megissza)
KJ:-Ahhhj...de jól esett, máris tuvatűnt a libabűr.(bajuszt pödör) Tehát elmentem én a Rózsikával edződni. Tudja, így becízem én a drágámat. Persze közben összecsaptunk pár lyukassal, csak hogy tartsuk a rutint. Látja milyen mívelt vagyok? Nem rég hallottam ezt a rutin szót, hát egybűl bekerült a János ezeket a szavakat ismeri részibe itt a kobakomban. Hát az, hogy erősebbivé váljunk, hát nem vult egy cicomátlan feladat. Sok-sok esztendeje már, hogy hadakoztunk, ozt már érződött, hogy erősebbivé váltam, de bankajom még nem volt.
EO:- Míg ön a bankaira edzett, addig ha jól tudom, a hadnagy...
KJ:-Jajj ne is mondja, de szerettem azt. Ő volt az egyik legjobb cimborám, hát de szegény(szemei könnybe lábadnak)...a szegény...elnézését kérem, csak tudja Kend...
EO:-Jajj, bocsánat, nem tudtam, elnézést.
KJ:-Nem tehet rúla, ín tehetek rúla. Hát igen, egy csatában elesett a szegény pára. Akkor fogadtam meg, hogy must már tényleg elírem azt a bankajt. A kapitány megtett öngemet a hadnagy úriságnak, mivel én vultam csak olyan erűs, hogy ezt a nemes rangot megkapjam. No de igyunk egyet a hadnagy emlikére.
EO:-Huhh, rendben, de ez már az utolsó legyen.(iszik)Uhhhh..tehát átvette aaaa hadnagyi rangt, és keményen edzett, hogy végre elérje a bankai.... szintet.
KJ:-Pontusan, barátom. Azt nagy szerencse csillag ragyoghatott fölém az egyik íjjel. Hát megint küldetésre küldtek a nagyurak ott a 46-ok köriben. Az emberek világiba küldtek öngem egy kisebb csuporttal egyetimbe. Mondtam nékik, hogy "Ej kedveskéim, ma olyan jó kedvimbe vagyok, hogy 100 ellen is kövés, hogy megizzadjak."(kacag és bajuszt pödör) Hát nem belé csaptam? Jött is a sok bestia, vágtam így, vágtam úgy, tűntek is elfele, ahogy csaptam kettí a fejüket.Egy vágással 100-at.(kacag) Azt láss csodát, kiderült, hogy szerevzitten jöttek ezek, és csapdába csaltak minket..
EO:-Elnézst, hogy félbe szakítom, de azt mondja, hogy vagy... 100 hollowt semmisített meg egyetlen egy egyszerű vágácskával?Milyen fura szó: vágácska.(kacag)
KJ:-Úgy bízvást, szeretett édesanyám életire esküdök, hogy úgy volt az, ahogy mesílem. Na szúval, hát körítést húztak körénk, jöttek az erősebb bestiák. Egyik másikat a puszta kezemmel ütöttem agyon, de már a kardomat is úgy használtam, mint a legjobb huszár. Ozt mikor már oly sokan voltak, hát előhívtam én a Rózsikát.
EO:-Bocsánat, de kezd kiszáradnia torkom. Nem töltene egyet?
KJ:-Ugye ugye barátom, hogy jót tesz ez a színének, már kezd némi élet szorulni a fejibe(kacag és tölt)
EO:-Köszön..öm. Brrrrr..folytassuk.
KJ:-A Rózsika nagyon elemibe vult aznap este, amikor megjelent egy olyan csuhás, mint régen, mikor megismertem, hát úgy csapta ketté a fejit, mint Lehel bátyám jó kürtje a német vitézit. Ám ez után ulyat láttam, amiről csak olvastam az oskolában. Egy csuhás vállán ott ült a legerősebb ellenfelem. Fehér gúnyája volt, fején egy sisak, ami olyan volt, mint a többi lyukas arcfedője. Leugrott a csuhás válliról, és egy vágással kettészelte két társamat. Olyan düh és vörös felhő záporozott a szemim elé, mint régi szép mellényem hímzett jó virága. Egyből odacsapúdtam a harcmezin, de ő közben hangos kacorászás közepette vágott itt, vágott ott, sorra hullajtá el pajtásaimat. Kiáltottam néki: Gyere ide te, kezdjíl a magad erősségi vitézzel teeee nagy sápadt kutya. Hát jött is felém, kardját suhogtatta. Feli intéztem Rózsika csípős végit, de kitért a csípés elől. Azt megállt elibém. Így ni, állj fel egy pillantásra, megmutatom.
EO:-Hehe, jó van.. legyen..mutasd. Ugye nem gond...haaa tegezlek.
KJ:-Áh dehogy, má vártam is, hogy így szólítsál. No tehát, ő így állt, én meg így, azt előrántá a kardját a háti mögül és felém csapá. De a Rózsika..tartsd így a közidet..a Rózsika rátekergőzött a kardra, mint a bajszom az ujjamra, de sikerült neki kihúzni még idejiben és meghasította a vállimat.(visszaül) Na ezután úgy elfogott a virtus, hogy ésszerűtlenül támadtam. A kardom csapta a levegűt, de eredménytelenül, a fehér gúnyás mindvégig elfutott, mint a kámfur. Azt pökhendi módon feltűrte az ingujját ahogy szokás, hát az alkarján ott volt egy hatalmas 21-es szám. Kérdezte, hogy miféle tisztességet töltök be, hát nagy büszkén kiáltottam felije. Már egy jó ideje csatároztunk, már nagyon tikkadtam, ő viszont továbbra is csak kacarászott az égen cikászva. Ozt hirtelen a többi pajtáshoz fordult, és egy hatalmas izzó gömböt varázsolt a tenyere közül és elsüté azt társim felé. Rohantam, ahogy csak bírta a lábim és belefutottam a gömb elibe.(kacag) Na ekkor beszéltük meg Rózsikával, hogy jobb lesz, ha már végre előhozzuk azt a bankajt.
EO:-Ha szabadna... részletesebben.. megtisztelnél.
KJ:-Hát visszatértem arra a szép Hortobágy idéző tágas helyre, ott volt a Rózsika. Rózsika egyből lesüvített, hogy lehetek ily meggundolatlan. Nem hallgattam reá, közelebb hajoltam feléje, azt én ordíték vele úgy, mint szikes pusztán a vándorló szél a jó csikós fülében.(kacag) Látta a bátor szívemet, és elárulá a bankaj titkát.
Visszatérvén leporoltam az uniformisomat. Szembe állék az ellenfíllel.(tölt, Oki elfogad és iszik)
-Hát legyen. BAN-KAJ! HASÍTSD A KANCSÓT, DRÁGA RÓZSÁM!- hát erre az uniformisomra ráöltöttek egy szép hímzett mellényt, darutollas kalapom is kicserélődött egy fácánmadár tollasra. A Rózsika ott volt a kezimben, de még mívesebb lett, és ulyan lett, mintha a borbúl lenne. Ám a bankajom igazi hatása az égre volt tűzve. Sok ezer* Miska kancsó lebegett a föld felett. Hát mikor rá akartam csapni a fehér gúnyásra, a Rózsika nem mozdult, de egy kancsó az égbűl reá zuhant. Ám erős volt a gúnyás és két kezivel kitartotta, áma Rózsika ekkor belenyúlt a kancsóba, súlyosbítván azt, és maga alá temeté a gúnyást. Majd széttöré a kancsó, apró ripityára és szilánkjai belehasítottak az ellenfíl húsába.(Kacag, bajuszt pödör és tölt). Hát így értem el én a bankaj szintet.
EO:-Hát barátom(bárgyú arccal kinyújtja kezét János felé) kö-köszönöm, hogy hukkk megosztottad ezt velünk-velem.
KJ:-Szívest örömest. Igyunk erre.
EO:-IGYUNK HÁÁát!
KJ:-Ismered azt a nótát, hogy a csitári hegyek alatt..
EO&KJ:... régen leesett a hó, azt halottam kisangyalom véled....!

Ajánlom felebaráti szeretetből, a kedves modoknak és két adminunknak. * Szadista hajlamait kiéli. * xD

Jelszó: ****
Név: Kavaszaki Dájszuke
Kaszt: haláliisten
Kor: 17
Emberként: 0
lélekként: 17
Nem: fiú *.*

Kinézet: Nagyon szép és kimondottan kedves tud lenni. haja fekete. Szeme kék. Bőre világos. Ha küldin van, kimenő kimonot visel, fekete kömtös izével, ami van a halálisteneknek, de tényleg nagyon cuki benne.

Jellem: Barátságos és kedves. Mindenkivel jobban van. Ujj világszemléletessége van, ugy hiszi a szeretet és a bajosság leküzd minden akadájt.

Felszerelés: Kavaszaki motor és bördzseki, fűrészelt csövű sottgán. Katanálya is van, ami zanpakutolya. Ja és meg a kimenő kimono, ami akkor van ralyta, amikor küldire megy.

Zanpakuto
Fajta: Tüzesvilám
Név: Mérges Kígyó
Alap kinézet: A legszebb katana, amitláttál meg énekel is.
Shikáj parancsaszava: Harapj Mérges Kígyó!
Shikáj kinézet: A parancsszó elhangzása után, megháromszorozza az erőmet és a gyorsaságomat. Mert ugye a Mérges Kígyó nagyon erős és gyors. Zöld lesz a pengge. Piros a kardtok. És a markolatkosár átalakul, szárnyas csukóvédővé.

Támadások:

Tüzméreg harapás: Amikor shikáj formában megvágom az elenfelet, az tüzes mérgezésbe kezd. Az ellenfélnek lerohad a bőre és meghal. Lp az nem nagyon számít, mert a Mérges Kígyó, erős és úgyis gyorsabb .. még a Bjakujánál is.

Vilámméreg farok csóválás: A shikáj támadás nagyon erős, mert a penge ingadozni kezd és az ellenfel el is alszik. Ja meg sérül is. Az mindenkori Lp-m értékével egyenlő/2-t.

Előtörténet:

1995-ben születtem. De nem éltem sokáig, mert a globális felmelegedés miatt anyukám nagyon beteg léett, amikor szült, meg utána is és meghaltam. Seireitei utcáira kerültem kisbabaként és akkor jött Mireo Tatszuki, aki a negyedik osztag kapitánya volt és magához vett és felnevelt. Mindig arra tanított, hogy legyek illemtudó, köszönjek tisztességesen az utcán, főleg, ha majd kapitányokkal találkozok. 11 éves koromra nagyon illetudó is lettem és mondtam anyukámnak, mert úgy ismertem meg, hogy anyukám. Szóval mondtam anyukámnak, hogy - én éhes vagyok. Ő erre nagyon megőrült, s beszélni kezdett a halálistenekről. Biztosított, hogy nagyon jól nevelt és okos vagyok, hiszen őkiképzett sokmindenre. Meg azt is mondta, hogy ne féljek egy csepet sem, mert ez annak a jele, hogy lehet belőlem halálisten.

El is mentem anyukámmal a lélek továbbképző akadémiára, hogy jelentkezzek. Felvettek, mert anyukám a 4. osztag kapitánya volt. Sok érdekeset tanultam a démonmágiáról, például, hogy lehet vele gyógyítani. De az nem érdekelt, engem az érdekelt, hogy másokat tudjak befojásolni de jó irányba.

Így a kidoukat kezdtem nagyon alaposan tanulmányozni és lassan az évfolyamom legfrankóbb halálistene lettem. A vizsgát gyorsan letettem és a shikáj formát is megtanultam, mert szorgalmas voltam és mert anyukám mindig azt mondta, hogy bízz magadban. Szóval küldetésre mentünk és akkor jöttek a lidércek, ezer számával. Azt mondta Mérges Kígyó.
- Kiáltsd a nevem és megseggítelek.
Én kiáltottam.
- Harapj Mérges Kígyó!
S akkor átalakult a zanpakutom és tudtam használni a shikájomat, ami azt eredményezte, hogy a társaim, akik jöttek utánam, mert azt mondta a főkapitány.
- Jó gyereknek tűnik ez a Kavaszaki. Menyétek vele és vigyázzatok rá, ha túl éli a sokk lidérc támadását, akkor kapitánnyá nevezem ki.
De én erről ne tudtam, ezért nagy akarattal és vérszomjal öltem a lidérceket, akik jöttek egymás után ellenem. Én pedig megöltem mindet, de nagyon sajnáltam a társaimat, mert volt amelyiket felfalta a lidérc. Volt egy nagyon jó barátom, akivel az akadémián ismerkedtem össze, úgy hívták Bjakuja. Látam, amint egy lidérc keményen támadja. Én gyorsan oda shunkoztam, és a lidérc engem talált el, de nem haltam meg, mert nem tudott kettéharapni, mert csak. Akkor elővettem a hátamról a lefűrészelt csövű sottgánomat és arcon lőttem a lidércet, akinek leszakadt a félmaszkja. A lidérc felüvöltött és ekkor a Mérges Kígyóval kiáltottam.
- Tüzméreg harapás!
A lidérc bőre lerohadt és kezdett meghalni. Felpattantam a közelben talált kavaszaki motorra és elrobogtam Bjakujával. Ekkor Bjakuja azt mondta.
- Köszönöm, hogy megmentettél és a társainkat, ezért te leszel a kapitány.
Nem tudtam miről beszél, de bólintottam, hogy rendben.
- Menjünk vissza a főkapitányhoz.
Mondtam és visszamentünk a főkapitányhoz. És a főkapitány kinevezett a 10. osztag kapitányává és ezt mondta.
- Dájszuke, tudtam, hogy jó vagy. mert anyád mondta. Ezért te leszel a kapitány.
Én szerénykedtem és azt mondtam.
- Inkább legyen Bjakuja a 6. osztag kapitánya én meg leszek egyszerű halálisten. Anyám így is büszke lesz rám.
A főkapitány azt mondta, hogy legyen ahogy akarom, de azért bevesz maga mellé és megtanítja nekem a Bankájt. Alig telt el pár hónap és a főkapitány megtanította nekem a bankájt. Anyukám nagyon büszke volt. Én pedig bekerültem az osztagába, mint testőr.

Szeret
- Ölni
- Lidérceket ölni
- Harcolni
- Küldetéseket
- Bleach animet
- Yoruichit, mert ő az admin
- Azért Szayelt is, ne hari érte

Nem szeret
- Ha piszkálják
- ha bírálják
- a lidérceket
- a nyavalygást
- türelmetlenséget

Úgy gondoltam, akkor pár kitalált technikával leplek meg benneteket. Igaz, Dájszuke kapitányi és vaizard pályázatát ígértem, de ahhoz remekbe szabott ötlet kell, hogy Dájszuke előtörténetéhez hasonlóan csattanós pályázat szülessék. Fogyasszátok szeretettel addig, az e havi baromságaimat.

Harmadik szem technika
Név: Behunyt szem
Leírás: Az adminisztrátorok és moderátorok behunyják a szemüket. Kell ezt jobban részletezni?
Hollow képességek: 1
Ár: Tábla csoki Yorunak és Szayelnek, a moderátoroknak nemtől függően, három szál rózsa vagy egy üveg jóféle bor.

Hakudou: 00,0
Név: Atomvillanás
Leírás: A shinigami produkálja jobbik oldalát, aminek hatására lelkének egy atomi részecskéje megvillan. Akinek nincs sapka a fején, az megvakul. Kivéve a használó.
Kidou: 1
LP korlát: az minek?
Ár: 11. osztagosoknak ingyen, mindenki más sírjon Yorunak

Álmatag Mormota
Leírás: a technika visszavezethető az ősi mormotákig, akik már akkor ( 10000 évvel ezelőtt ) is keményen tudtak ásítozni. A támadó ráásít ellenfelére, mire az elalszik. Senki sem tudja, hogy reiatsu vagy szájszag alapú-e a támadás.
Egyedi képesség
Ár: viccelsz? tökéletesen ingyen van, 5 hétig ne moss fogat és működik

Vaksi Mongúz
Leírás:
Hakuda: 25 pont
Ár: a csillagos ég
Megjegyzés: (te se látsz a leírásnál semmit, látod már a hatása alatt állsz )

Egyelőre ennyi

Genki Takashi ihletére megalkottam Kavaszaki Dájszuke nagy ellenségét!

Jelszó: asdasd123
Név: trangarungabung aszakiszoszoszomatedoja
Kaszt: hollow
Rang: kapitány
Kor: 681
Emberként: 642
lélekként: 0
Nem: egyéb

Kinézet: szép

Jellem: gonosz

Felszerelés: hógyakó gömb

Képesség(ek)

szuper saiján
trangarungabung aszakiszoszoszomatedoja haja sárga lesz és ő lesz a legerősebb ninja a kalózok között

szuper képesség
trangarungabung aszakiszoszoszomatedoja megöli azt akit nem szeret

Zanpakuto

Neve: si ombre / a végítélet halálos démoni harsona beütésű vonalzója /
Parancsa: adj enni
Resurrección: trangarungabung aszakiszoszoszomatedojának szárnyai nőnek, amikből kasza áll ki, kezéből macska lesz és sárkányfarka, a szemében démonok táncolnak és egy tórnádóvá alakul feje

Támadások:

gondolatolvasó tűzvíz klónok illúziója
a név magáért beszél

törlés
trangarungabung aszakiszoszoszomatedoja ezzel a képességgel mindent kitöröl a világból még a fórumot is így megnyeri a játékot

Előtörténet:

krisztus közben 250 ben születtem és már gyerek koromban készen álltam arra hogy nagyon erős módosított lélek legyek. emberként tengettem a módosított lélek életemet miközben shinigamikat vadásztam a hollow képességeimmel. egyszóval nagyon vérpistának éreztem magam de aizen és icsigó lejött hogy megöljön. én persze megöltem mindkettőt de annyira elfáradtam hogy a dunában estem egy nagyot. kétszáz év múlva felkeltem és felúsztam hogy vegyek levegőt ekkor ismertem meg leendő anyámat és apámat. épp a szemem előtt csináltak engem ezért egy dupla espadás ceroval ami a szememből jött ki megöltem mindenkit mint küklopsz bácsi az xménben. mivel nem volt élet a földön még ott éltem körülbelül kétezer évet mikor eldöntöttem hogy én biza hollow kapitány leszek. oszt akkor jött a józsi a szomszédból akit felélesztettem a shunpom használatával és átadta nekem a hógyókut amivel még erősebb lettem. ezzel az erővel mentem át szerjertejerierejeibe egy garganta képességgel és visszakézből arcon vágtam a vezetőt aki szörnyet halt és nachóba lett száműzetve. mivel nem öregedtem szerjertejerierejeibe (bocsi nem tudom leírni de biztos így kell kimondani ha meg mást mondasz buta vagy és szólok huginak) ezért 0 a korom ott. ezért nagyon sok idő óta én ülök a trónon és szövöm a terveimet hogy elpusztitsam kavaszaki dájszukét aki nagy ellenségem.

Szeret
- nyerni
- világot hódítani
- folytogatni

Nem szeret
- kavaszaki dájszukét
- az adminokat mert ők olyan buták és én mindent joobban tudok
- irni

Egy tárgyat hoztam nektek. Fogadjátok szeretettel és kitartó rekeszizmokkal.

Gondolkodott már azon, hogy bírja a kísérleti alanyait az elvártnak megfelelő viselkedésre? Gondolt már arra, hogy mivel lehetne az engedetlen kísérleti hollowokat megzabolázni? Vagy ellenfeleinek pusztán meglepetést akar okozni? Akkor önnek találták ki a Nagyon Alattomos Sokkoló Alkalmatosságot!

A Nagyon Alattomos Sokkoló Alkalmatosság, röviden NASA, a legkorszerűbb technológiával készült öv. A rétegelt, komposit anyagokból készül övet, könnyedén az alany csuklójára, nyakára vagy bokájára csatolhatja. Ekkora az Anti-Hierrro fúrófejekkel ellátott szegecsek belerágják magukat az alany bőrébe, hogy az Ön számára, egy eltávolíthatatlan fegyelmező eszközt nyújtson a kísérleti alanyok megzabolázására.

Hallgassuk meg néhány 12. osztagos felhasználó véleményét:

Mamasuke Tsudayo: Amióta NASA-t használok, fotelből végzem a kísérleteket. Csak felcsatolom a hollowokra és maguknak adják be a legújabb Neurotoxinokat.

Con Thár Yobbantudya: A NASA-val szórakozás a munka. Nincs több: Nem akarom! Nincs több: Nem csinálom! Csak felcsatolom a kísérleti alanyra és az magától, önként és dalolva végrehajtja a teszteket.

A megszólított felhasználók nem színészek, nem kapnak érte pénzt. Vásárolja meg most Ön is a NASA-t.

Működése az idegpályákon futó jelek azonosítására épül. Amikor az alany ellenkezne vagy erőszakos cselekményre vetemedne a NASA törpe feszültséggel jutalmazza a próbálkozást. Hallgassuk meg a feltaláló, Kamioka Shinrou véleményét.

- A Nagyon Alattomos Sokkoló Alkalmatossággal játék lesz a munka. Nem kell többet erősködnünk, hogy legyenek már szívesek végrehajtani a teszteket. Amint ellenállnak, idegpályáikat 64 volttal terheljük túl, ami megrázó élményben részesít bármilyen lidércet vagy akármilyen konok arrancart. Vegye meg most ÖN is a Nagyon Alattomos Sokkoló Alkalmatosságot és tegye élménnyé a munkáját már holnap.

Számos elavult fegyelmező eszköz van, mint a neuro korbács, villanyostor. Ezektől elfáradt a kezünk, vagy mellé ütöttünk. De most itt a forradalmian új Nagyon Alattomos Sokkoló Alkalmatosság. Nem kell többet az izomláztól tartania, ha egy konok lidércet kap tesztalanyként. Csak felcsatolja a nyakára vagy csuklójára és máris hátra dőlhet. Élvezettel és elégedettséggel tekintheti, ahogyan végrehajtja minden kívánságunkat.

Hallgassuk meg a 12. osztag vallató tisztjét.

- Korábban szadista voltam. De ma már hóhér sebész vagyok. Anatómiai ismereteim bővítését a NASA nyújtotta kényelem és szabadidő tette lehetővé. Köszönöm neked NASA!

Kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg a 4. osztag hadnagyát vagy 12. osztagos ismerősét.