NÉV: Cephalus Ó-Madaidhín
NEM: férfi
KOR: körülbelül 223 év (nagyjából 20 évesnek tűnik)
KASZT, RANG: 41. arrancar (Midoriiro Hikage fracciónja)
FELSZERELÉS: zanpakuto

KINÉZET, JELLEM:
Átlagos magasságú; vékony, nem túl izmos testalkatú férfi. Haja változó hosszúságú, néhány hosszabb tincse aranyszínű karikával van összefogva, a tövénél halványlila, és fokozatosan vált át narancsvörösbe. Maszkja teljesen eltakarja orrát és a bal szeme alatti arccsontját, a hollow-lyuk mellkasa alatt, középen helyezkedik el; szeme pedig sötétvörös színű. Arcán szinte mindig halvány mosoly ül, és egész megjelenése nemesi eleganciát sugároz, ami érthető is, hiszen emberként az volt - arról már nem tehet, hogy erre egyáltalán nem emlékszik, tudat alatt azonban még mindig ennek szellemében él… Beszédstílusa szintén a nemesi viselkedésre hajaz, udvarias, tisztelettudó. Felettesének minden parancsát teljesíti, és semmi pénzért nem árulná el, a többi espada és az áruló shinigamik utasításaival csak akkor foglalkozik, ha arra Hikage is rábólint.
Azonban van egy másik oldala is, amit Las Noches lakóinak többsége nem ismer… Saját fracción-társait ugyanis húgaiként, már-már lányaiként kezeli; fiatal külseje ellenére nagyon atyáskodó. Igyekszik minél többet foglalkozni velük és szívesen gondoskodik róluk. Nagyon türelmes, nyugodt és komoly. Szabadidejében szívesen olvasgat vagy rejtvényt fejt, legkedvesebb hobbija viszont a kötögetés… Szobájában jó néhány könyvet lehet találni ebben a témában, bár igyekszik eltitkolni ezt. Az egyetlen dolog, amivel ki lehet hozni sodrából, az, ha úgy megzavarják kötögetése közepette, hogy belekavarodik a leírásba… Társainak rendszeresen ajándékoz is pulóvereket, sálakat, állatfigurákat és egyéb kötött holmikat, amikről ugyan általában váltig állítja, hogy az emberek világából hozta őket – ez azonban elég átlátszó, mivel csak nagyon ritkán hagyja el Las Nochest.

ZANPAKUTO:
http://fc07.deviantart.com/fs42/f/2009/059/2/0/Deato_Kurufo_by_Misuzee.jpg
Neve: Perro Rabioso („Veszett kutya”)
Parancsszava: Hoetsuku! („Üldözd!”)
Kinézete: az átlagosnál vékonyabb pengéjű katana, díszes markolattal és keresztvassal. Ez utóbbira vékony ezüstlánc van kötve, melynek végén két apró vízcsepp- és lángformájú ásvány fityeg.

RESURRECCIÓN:
Kinézete: http://fc09.deviantart.com/fs4/i/2004/213/f/8/Werewolf.jpg
Cephnek hosszú karmai nőnek mind a kezein, mind pedig lábfejein, és szőre is lesz, ami még ellenállóbbá teszi amúgy is elég kemény bőrét. Fogai kihegyesednek, füle pedig szintén megnyúlik. Két lábon is tud állni, négy lábon azonban sokkal gyorsabbá és magabiztosabbá válik mozgása ekkor. Tulajdonképpen egész megjelenése leginkább egy göthös farkasra emlékeztet, emiatt aztán csak legvégső esetben hajlandó felvenni valódi alakját, mert méltóságán alulinak tartja ezt a formáját.

KÉPESSÉGEK:
- Karmai nagyon élesek, szinte bármit át tud vágni velük.
- La ilusión del lobo („A farkas illúziója”): illúziós technika, melyet csak kardjának előhívása után tud használni. Nagyjából húsz, hozzá hasonló farkas jelenik meg, és rátámadnak az ellenfélre, mialatt Ceph feltűnés nélkül tud közel férkőzni ellenfelére, majd súlyosan megsebezni azt. A klónfarkasok száma ezalatt nem csökken, akárhányat elpusztíthat az áldozat közülük, mindig ugyanannyian maradnak, de tényleges sérülést nem okoznak, amire akár az ellenfél is rájöhet, ha sikerül átlátnia a képesség lényegét.
- Teatro de marionetas („Bábszínház”): szorosan összefügg Ceph másik képességével, általában egyszerre használja a kettőt, bár ezt a technikát csak legvégső esetben alkalmazza. Néhány vércsepp vagy hajszál szükséges hozzá, ezért általában megkarmolja először ellenfelét, majd pedig a megszerzett „alapanyagból” egy nagyjából tenyérnyi méretű babát hoz létre, ami úgy néz ki, mint áldozata. Ezt a figurát használja fel a továbbiakban, ugyanis tulajdonképpen ugyanolyan hatást ér el vele, mintha közvetlenül hozzáérne ellenfeléhez (például hozzáérve egy testrészhez, nyomást érez azon a területen az áldozat is, illetve meg is sebesülhet), így megfelelő távolságban maradhat az esetleges választámadástól. Ha elég gyakorolt lenne képessége használatában, irányítani is tudná az ellenfelet bizonyos fokig, azonban tisztességtelennek érzi a technikát, így szinte csak akkor használja, ha az élete múlik rajta.


ELŐTÖRTÉNET:

*Hueco Mundo kietlen sivataga… Ameddig ellátni, csak két alak töri meg az egyhangúságot: egy fiatalnak tetsző férfi, akit rendíthetetlenül próbál megsebezni valamiféle szörny, de a férfi nemes egyszerűséggel folyton kitér a támadások elől, sőt, közben még elmélyülten magyaráz is valamit...*
- Érzed a benned tomboló dühöt, haragot? A pusztítás iránti vágyat? Csak ölni akarsz, nem érdekel semmi más… Régen ilyen voltam én is, még élénken emlékszem rá. Egy öntudat nélküli gyilkológép…
Kíváncsi lennék a múltadra. Meg tulajdonképpen a sajátomra is, mert nem emlékszem az emberi létemre… Ki lehettem akkor? De most abban sem vagyok biztos, hogy tényleg nagyjából kétszáz emberi évvel ezelőtt váltam-e ilyenné… Majd egyszer biztosan te is hasonlítani fogsz rám és társaimra, ha túléled a jelenlegi állapotodat... Még gyenge vagy. Azonban ahhoz, hogy erőssé válj, ölnöd kell… Ahogy nekem kellett. Bárkit, válogatás nélkül… A saját fajtársaidat, és mindenki mást. És tudom, hogy ezt meg is fogod tenni, ha lehetőséged lesz rá… Hiszen már engem is megtámadtál. De nem tudod, hogy felesleges volt, mert te nem győzhetsz le… Legfeljebb akkor, ha jó néhány év múlva majd te is találkozol vele... Azzal az áruló shinigamival. Ő segített nekem is megerősödnöm. Fájdalmas, nehéz lesz, és megállás nélkül kell majd edzened, hogy életben maradj. Azonban addigra már hozzászoksz a folytonos küzdéshez…
Ha pedig szerencséd van, segítheted a tíz legerősebb egyikét fracciónként. Tudom, hogy téged úgysem érdekel jelen alakodban, de én is ilyen arrancar lennék. Nem is akarok feljebb kerülni a ranglétrán – az túl sok plusz feladatot jelentene…
Bár ahhoz is szerencse kell, hogy jó feletteshez osszanak be. Szerény személyem két különböző espadát is szolgált…
*Aztán a férfi hangja kis híján elcsuklik, és, hogy ezt leplezze, gyorsan megigazítja egyenruhájának nyakát. Amennyire magabiztos volt eddig beszéde, most annyira megváltozik szinte egész megjelenése… Hisz hogyan tudna mondani bármit is róla? Első feletteséről?
René Zubarán. Az espada, akit mesterének tartott és legjobban tisztelt Las Noches falain belül. Akinek minden parancsát gondolkodás nélkül végrehajtotta, mert bízott benne. És aki szó nélkül eltűnt hirtelen, Aizen Sousuke megjelenése után nem sokkal… Élénken emlékszik arra a napra. Éppen egy különösen bonyolult pulóver kötésmintáját bogarászgatta, és rendkívül örült, amikor hibátlanul sikerült befejeznie a ruhadarabot. Ennek hatására büszkén trappolt ki szobájából – persze csak miután gondosan becsomagolta a potenciális ajándékot -, hogy odaadhassa az espadának műremekét, de amikor benyitott a szobájába, senkit sem talált ott… Még a csomag is kiesett kezéből, annyira meghűlt ereiben a vér. Pedig nem történt semmi szokatlan… Pontosabban szólva csak annyi, hogy René-sama köddé vált annak ellenére, hogy biztosan a szobájában kellett volna lennie… Amikor pedig magyarázatot kért Aizen-samától, csak azt a választ kapta, hogy ura merényleteket tervezett, árulóvá vált, és elmenekült, de „szerencsére” időben sikerült megakadályozni szökését. Mégpedig azzal, hogy egy „hős” arrancar útját állta, és harcolni kezdett vele, melynek során megölte… De Cephalus természetesen ezt nem hitte el, mindig is abban reménykedett, hogy egy szó sem igaz a történetből. El is határozta, hogy amikor ismét úgy intézi a sors, hogy találkozzanak, majd kiszedi az igazságot a volt espadából.*
- Hol is tartottam? Ó, igen, persze… Szóval két felettesem is volt; az első elvesztette rangját. A mostani espada pedig, akit szolgálok, Midoriiro Hikage. Nem is gondoltam volna, hogy egyike leszek azon arrancaroknak, akiket maga mellé választ fracciónjának, különösen azok után, amiket műveltem előző uram khm… „távozása” után. Pontosabban szólva semmit sem csináltam. A parancsokat is megtagadtam és ki sem mozdultam a szobámból. Igaz, nem túl régóta ismerem Hikage-samát, de úgy gondolom, végre ismét olyasvalakivel találkoztam, akiben megbízhatok... Két másik társam is van, Amargo Flamenco és Nereida Remedios de Vivar, akiknek bármiben szívesen segítek. Örülök, hogy végre ismét találtam olyasvalakiket, akik talán hasznomat veszik…
Apropó, még be sem mutatkoztam! Hogyan is lehetek ilyen udvariatlan… Cephalus Ó-Madaidhín lennék, Hueco Mundo 41. arrancara. Te pedig, miután az előbb sikerült megsebezned, amíg nem figyeltem, elég rátermett vagy arra, hogy a vacsorámmá válhass…
*Villan szokatlanul előbb tekintete, majd pedig a vékony pengéjű kard is a nagydarab hollow irányába, hogy aztán a következő pillanatban elnyelje a végleges pusztulás a talán jobb sorsra érdemes lidércet...*