Elmentem a kapitányúr Irodájába és kiakartam hívni egy barátságos meccsre.
- Kapitányúr ráérne egy kis csatára?

- Maximálisan megfelel uram.
Így hát a kapitánnyal felkerekedtünk és elindultunk a küzdőtérre.
Mi voltunk csak ketten és ennek nagyon örültem.
- Nos, kapitányúr ön kezdi a támadást.
- Megfelel önnek?

Észrevettem a kapitány támadását de nem tudtam kivédeni és eltalált, egy nagy felhő vett körül ekkor megpróbáltam kijutni.
Nem láttam semmit végül kiugrottam a füstfellegből
Gyorsan kiengedtem a kardomat
Ezután a Kapitány úr felé vettem az irányt
Nem voltam valami gyors , mert láttam hogy követ a szeméve.
Mikor mögé kerültem lesújtottam a kardommal és egy nagy csattanást hallottam.

Láttam a közeledő veszélyt, de fittyet hánytam rá az utolsó pillanatban kitértem előle, de majdnem eltalált hát ez közel volt. Ezután jobban felmértem a terepet és újra elkezdtem futni a kapitány felé csak már gyorsabban.
Most szemből támadtam párszor lesújtottam a kardjaink egymás után újra megy újra csattantak.
Mindenhol fémes csikorgás és szikrák voltak.
Később a kapitány nagyot lökött kardján és eltolt engemet magától.
Fáradtan néztem hogy támadásaim kudarcot vallott.
- Hát ez nem jött össze. Na most mit tegyek hogy győzzek?

A Kapitány többszörös támadás csak egyvalamire akar utalni a kardomat felakarja hevíteni.
Így megpróbáltam kitérni mindegyik elől, de a jobb karomat eltalálta.
A francba erre nem számítottam. De eszem jutott a kapitány, biztató szavai és ettől új erőre kaptam. – Tudom kapitányúr, hogy nem győzhetem le de…. mégis megpróbálom a lehetetlent , mondta Katekarin.
Gyorsan a Kapitány mögé kerültem és egy jól irányzott rúgással a levegőbe emeltem.
- Nos Kapitány úr ez jó lesz? és abban a pillanatban kardommal lecsaptam és nagyot lökve rajta és így lefelé zuhantunk mindketten. Mikor a földbe csapódtunk egy nagy füst felleg keletkezett én gyorsan kijöttem belőle nehogy meglepjen a kapitány de már úgy éreztem hogy több csapást nem leszek képes kibírni.