Sierra Montero vs Akki Enzeru ~ Egy Espada a fraccion-ja ellen

Délutáni szunyámat folytattam intenzívem Las Noches fehér és száraz falai között. A tétlenség kipihenése vége felé már nem tudtam nyugodtan aludni csak forgolódtam jobbra -balra míg a végén meguntam és felültem az ágyamon. * ideje edzeni egyet, még nem engedhetem meg magamnak, hogy itt lustálkodjak * - Gondoltam miközben szememből kitöröltem a fáradságot és elfeküdt végtagjaimat kinyújtóztattam. Amint végeztem a pihenés fáradalmainak lerázásával Kardomért nyúltam majd felcsatoltam derekamra. Amint végeztem a ajtóm felé indultam majd kinyitottam és a végtelennek tűnő folyosóra léptem. Az ajtóm becsukása eléggé zajosra sikeredett, de nem feltétlen az én hibámból. * Mintha az ajtó is sírna * - Gondoltam miközben nyikorgása közben sikerült becsuknom. * Nha most merre mennyek edzeni? * - Gondoltam miközben szét néztem a folyosón vállat vonva. Kisebb hezitálás után elindultam Las Noces előtt elterülő sivatagos rész felé mivel ara felé nem igen járnak se Arrancar-ok se semmilyen Espada-k. Lépteim kissé egyhangúan festettek, s tartásom úgy hathatott, mint egy épen gubbasztó csirke és ezt az érzetet zsebre rakott kezeim csak erősíthették. Tekintetem nem jártattam a folyosókon, feleslegesnek tartottam, hisz a kopár és egyhangú falakon kívül mást nem lehet látni és nem mellékesen szorongás és bánat töltött el ha a falakra és az azok felett áthidaló gerendákra tekintek. Teljesen magamba felejtkezve folytattam utamat egészen addig a pillanatig míg váratlanul össze nem ütköztem egy olyan személlyel akivel a legkevésbé vártam. Gyorsan felpillantottam s miután tudatosult bennem annak a személynek a személy azonossága akivel koccantam fejemet újra lesütve elnézést kértem.
- Elnézését kérem Sierra Montero - sama. Magamba felejtkezve sétáltam. Megtud nekem bocsátani? - szóltam hozzá lágy és teljes tiszteletteljes hangon.
A válasza nem éppen a legnyugtatóbb volt, de nem is volt túlzottan félelmet keltő. Lassan felálltam majd gyorsan egy kérdést intéztem hozzá:
- Nem lenne kedve eljönni velem a kopár sivatagban egy laza kard lengetésre ?
A Helyeslő választ megkapva arcomon félreismerhetetlen csodálkozás mutatkozott. Kisebb tétlenség után folytattuk utunkat az unalmas folyosón. Én hátul haladtam pár lépésre lemaradva előjárómtól evvel is megadva a maximális tiszteletet. A csend megtörésére tettem pár kísérletet amik több kevesebb sikerrel sikerrel jártak. Eközben kiértünk Las Noches előtt elterülő végeláthatatlan sivatagos részre. Az idő erre felé nem sokban tért el a benti állapottól...ugyan olyan rossz, sivár és letörtséget sugárzott tán annyi különbséggel, hogy a szél néha lágyabban fújt és a négy falon kívül mást is lehetett látni. Ahogy kileptünk a szilárd talajról a homokosrészre lépteink hal kopogását felváltotta a homok érdes sercegő hangja.
- Elnézését kérem Montero - sama, de innen szeretném én kiválasztani a helyett ahova mennénk....tudja nem igazán szeretem ha kíváncsi szemek nézzenek hogy kigúnyolják minden mozdulatomat. - szólaltam meg, kissé remegő hangon mivel szinte soha nem beszéltünk és nem is találkoztunk ezelőtt és ezért is lepődtem meg, hogy belement abba, hogy velem egy még jelentéktelen fraccion-nal "eddzen". Ő egy bólintással elrendezte s ahogy tudatosult bennem a helyeslő magatartása olyan messzire sonídóztam, hogy Las Noches ne legyen látható a horizonton. Montero - sama követett nem mintha nehéz dolga lett volna ebben. Amint megérkeztünk még egy kérdést intéztem felé... kicsit zavart a csend, hisz eddig csak magamban edzettem a kíváncsi szemek elől elbújva s a magány homályába zárkózva.
- Montero - Sama nem tudom mióta vagyok a fraccion-ja, de szinte semmit se tudok magáról, alig találkozunk s szinte semmibe nem avat be. Nagy probléma lenne ha felületes szinten elmondana magáról valamit ? Természetesen nem kell válaszolnia hisz nagy megtiszteltetés számomra, hogy eljött velem erre a helyre persze csak akkor ha nem akar nagyon móresre tanítani. ha úgy gondolja teljesen felesleges válaszolnia akár kezdhetjük is. - intéztem hozzá egy kisebb monológot nem tudom mire számítva. Közben a szél keltette kisebb homokrengetegek keringtek körülöttünk. A szél teljesen felszárította a verejték cseppeket a homlokomon amik az izgalom vagy a félelem érzése keltett. Magam se tudom melyiket érzem most magamban. Kezemet Katanámra rakva vártam Montero - sama válaszát eközben a szél szállította homokszemek hol el tűntek, hol pedig a messzeségben összeálltak egy kisebb domb érzettét keltve.

Már egyre inkább kezdtem unni Las Noches fehér, és egyhangú falait. Szerettem volna kiszabadulni ebből az épületből, de mivel Aizen-sama megtiltotta, nem tehettem mást, minthogy egy kis sétával enyhítsem rosszkedvem. Unottan sétálgattam a girbegurba folyosókon, amikor valaki belém ütközött, és majdnem sikerült fel is löknie.
- Elnézését kérem Sierra Montero - sama. Magamba felejtkezve sétáltam. Meg tud nekem bocsátani?
Szabadkozott Akki, és mivel sosem voltam az a kegyetlen diktátor típus, természetesen megbocsátottam neki ezt a kis ütközést.
- Semmi gond, Akki.
Bólintottam, és már indultam volna tovább, amikor ismét megszólalt:
- Nem lenne kedve eljönni velem a kopár sivatagban egy laza kardlengetésre?
- Mivel úgy sincs jobb dolgom, legyen.
Egyeztem bele, majd tovább indultunk a folyosókon. Útközben csendben haladtunk, Akki mögöttem jött, megtartva a tisztes távolságot. Amint kiértünk a nyomasztó épületből, egy még nyomasztóbb sivatagba kerültünk, ahol mindent csak homok borított, és csak itt-ott kandikált ki a földből néhány megkristályosodott fa.
- Elnézését kérem Montero - sama, de innen szeretném én kiválasztani a helyett, ahova mennénk… tudja, nem igazán szeretem, ha kíváncsi szemek nézzenek, hogy kigúnyolják minden mozdulatomat.
Mondta kissé félénken, amire én rá bólintottam. Én se szerettem, ha valaki néz, miközben edzek. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miért viselkedik ilyen alázatosan, bár ami azt illeti, eddig nem sokat beszéltünk vagy találkoztunk. Valószínűleg ennek tudható be, hogy ennyire távolságtartó velem szemben. Akki elindult a kiszemelt helyszín felé egy sonidoval, én pedig követtem.
- Montero - Sama nem tudom mióta vagyok a fraccion-ja, de szinte semmit se tudok magáról, alig találkozunk s szinte semmibe nem avat be. Nagy probléma lenne, ha felületes szinten elmondana magáról valamit? Természetesen nem kell válaszolnia, hisz nagy megtiszteltetés számomra, hogy eljött velem erre a helyre persze csak akkor, ha nem akar nagyon móresre tanítani. Ha úgy gondolja teljesen felesleges válaszolnia akár kezdhetjük is.
- Hát legyen… Kezdjük talán azzal, hogy megígéred, hogy a keresztnevemen szólítasz. Legyek egyszerűen Sierra, hiszen sosem szerettem a túl hivatalos hangnemet, azonban attól még a felettesed vagyok, és meg kell adnod a tiszteletet.
Mondtam enyhe mosollyal. A szél kissé erősebben fújt, mint eddig, így felkavarta a homokot. Az apró homokszemcsék szinte táncoltak, hol eltűntek, hol feltűntek szemem előtt. Kicsit megnyugtatott ez a látvány. Kezemet a zanpakutomra helyeztem, majd becsuktam a szemem, és egy percig élveztem a szelet, ahogy simogatja arcom.
- Részemről kezdhetjük.
Mondtam, majd egy sonidoval kissé hátrébb mentem, végül megindítottam az első támadást. Egyenesen Akki felé sonidóztam, hol jobb, hol bal oldalt jelentem meg, közben pedig egy gyengébb cerot töltöttem a tenyerembe.
- Ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel.
Szóltam ismét hozzá, miközben egyre közelebb és közelebb kerültem hozzá, majd mikor már elég közel voltam hozzá eltűntem, és legközelebb felette jelentem meg, és ellőttem a már betöltött cerot. Reménykedtem, hogy kivédi, hiszen ezt még egy mezei shinigami is képes lett volna kivédeni, mivel nem sok lélekenergiát töltöttem bele.
~ Ha ezt nem tudja kivédeni, akkor valószínűleg rosszul választottam, amikor fracciónommá tettem.
Futott át az agyamon, miközben figyeltem, hogy sikerül-e eltérítenie, kikerülnie, vagy kivédenie a támadásom.

A nemrég feltett kérdésemre hamar válasz kaptam.
- Hát legyen… Kezdjük talán azzal, hogy megígéred, hogy a keresztnevemen szólítasz. Legyek egyszerűen Sierra, hiszen sosem szerettem a túl hivatalos hangnemet, azonban attól még a felettesed vagyok, és meg kell adnod a tiszteletet.
Az arcára eme mondat után kisebb mosoly húzódott.
Kicsit meglepődve álltam, teljesen másképp képzeltem el a stílusát és az "alattvalóihoz" történő kötődést. Ennek hatására számon nem csúszott ki hang így nem igazán erőltetem csak egy illedelmes bólintást ejtettem meg az egyetértés jelként. Látszólag tetszett neki ez a kopár és kietlen táj. Szemeit becsukva adta át magát a táj "szépségének". Afelől a tény felől, hogy itt kisebb "harc" fog kialakulni csak az emlékeztettet, hogy közben kezét Zanpaktoujára helyezte. A szél tovább fújt, hol kissé erősebben hol pedig lágyan. A hátamon lévő köpeny a szél hatására fel fel kúszott és befedte fejemet. ~ Nha jó meguntalak csak hátráltatsz és idegesítesz - Gondoltam majd egy határozott mozdulattal levettem magamról s szabadjára engedtem a szél áramlásával. Amint a köpeny felemelkedett és szélsebesen eltűnt a horizonton Sierra - Sama kinyitotta szemét majd megszólalt:
- Részemről kezdhetjük.
- Ha óhajtod Sierra - sama és ha készen állsz. - feleltem alázatos hangon biztos ami biztos alapon. Ekkor hirtelen arra eszméltem, hogy eltűnt előlem s azon a helyen ahol pár pillanat előtt láttam állni csak a homok furcsa mozgását véltem felfedezni. Tekintetemmel végig kémleltem a tájat s megláttam nem messze tőlem. Ahogy arcomat is a szemem irányába fordítottam elindult felém. Hol bal hol jobb oldalon közeledett. ~ Remélem tisztában van vele, hogy az egyik fraccion-ja vagyok és annak se valami erős... - Gondoltam magamban miközben egyre közelebb ért hozzám. Szememmel nem teljesen tudtam követni a mozgását mivel nem harcoltam még nálam ennyivel erősebb ellenféllel. Ahonnan eltűnt kisebb forgószél szerű örvények jelentek meg amikben a homokszemek gyors forgása volt látható és azon a helyen ahol megjelent szinte megállt a levegő áramlása. ~ Még nem szoktam hozzá a gyors mozgásához, remélem lesz rá lehetőségem....addig is a homok és a levegő mozgását is figyelnem kell és jobban koncentrálnom kell a Szellemi energia kisugárzására...de mi az a fénylő valami a kezében ami furcsán világít ? Csak nem...? - Gondoltam miközben figyeltem az Espadám mozgását. Érzékeimre egy kisebb aggodalom szele települt ami azonnal ki is mutatkozott arcomon. A szél jobban eltámadt, kezemet katanámra helyeztem s vártam, hogy ugyan milyen kombinációval fogja rám lőni a nemrég a szemem által felfedezett Cero-t és azon gondolódtam miként tudnám kikerülni esetleg egy ellentámadást miként tudnák indítani ellene.
- Ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel. - Hangzott hirtelen felőle. A koncentrálás hatása alatt voltam még így nem igazán fogtam fel a kérdése értelmét.
~ Ha abból indulok ki, hogy a Cero egy sugár szerű Reitsu kiáramlás akkor addig nem tud elmozdulni a megadott helyről amíg a "betöltött" Szellem energia teljesen ki nem áramlik onnan ahonnan előtte...ilyenről még nem hallottam s hamar kifog derülni, hogy a feltevésem igaz-e. minden esetre nem volna szerencsés ha elsőre sikerülne eltalálnia vele...nyugalom. - Gondoltam magamban miközben szemeim jobban hozzászoktak Sierra - Sama mozgásához aki egyre közelebb és közelebb ért hozzám.
- Mit Gondol Aizen - samáról és a cselekedeteiről ? - tettem fel a kérdésemet ahogy agyam feldolgozta az információt amire előzőleg engedélyt kaptam.
A szél Gyengéden fújt. Vörös hajamat előre simogatta. Már nem messze volt tőlem mikor Zanpaktoumat kijjebb húzva feszülten figyeltem Sierra - Sama egyre erősebbé váló alakját. Lila haja teljesen hátra simult. Már láttam az arca formáját és az azon megbújó zöld színben pompázó szemeit és a szemöldöke felett elhelyezkedő kis maszk foszlányt amikor eltűnt a szemem elől. Majd megérezvén a magas szellem energia áramlást nem olyan magasan felettem kicsit remegve megmozdultam s nem néztem a baj jósló energia irányába majd nem sokkal a fölé sonídoztam. Amikor megérkeztem a nem éppen előzőleg kiemelt vagy gondolt helyre megpróbáltam gyorsan felmérni a helyzetet. ~ Ugyan sikerült Sierra - Sama mögé sonídoznom ami jó hír, de az a Cero amit előtt alig volt erősebb egy Shinigami gyenge Kidou-jánál... ami azt jelenti még se áll szándékában nagyon megagyabugyálni viszont az érzékeim nem voltak pontosak a támadásával kapcsolatban... Most kiderül, hogy az előbbi filozofálásom helytálló-e avagy sem... - Gondoltam közben Sierra - Sama éppen ellőtte a Cero-t amit nemrégiben töltött be.
- Sierra - sama - próbáltam alázatos hangon megszólalni - nem volna, gond ha kicsit gyengébben és lassabban támadnál? A sebességedet alig tudtam követni ami akár a végzetemet okozhatta volna. Egy dolgon gondolkodtam amíg felém tartottál a Cero-val kapcsolatban. Sajnálatosan csak úgy fogom megtudni, hogy igazam volt-e ha kipróbálom. Bara. - fejeztem be a mondatom s tenyeremből Sierra - Sama felé indítottam a Barámat, majd arrébb sonídoztam nehogy az éppen becsapódó Cero és Bara lökés hullámai megsebesítsenek. Ahogy lábam földet ért a nem éppen kellemes érzést keltő homokon sarkon fordultam és tekintetem arra felé irányult ahol éppen robbanás moraja és fénye volt érzékelhető. közben Katanámat kihúztam hüvelyéből evvel is több esélyt adva magamnak egy támadás kivédésére. Tekintetemet végig futtattam a környéken Sierra - Smamát keresve, de szerencsémre vagy szerencsétlenségemre nem láttam sehol a közelemben. A robbanások keltette fény hamar megérkezett , de a robbanások együttes ereje nem volt olyan intenzív, hogy az általuk keltett széllel együtt szálló homok teljes terjedelmével eljusson hozzám, csak a légszelével szálló homok terítette be a környezettet, de még így is látni lehetett a légörvénnyel felfele futó porfelhőt ami a robbanás másik hatása volt azon a helyen ahol nemrég álltam. Tekintetem és érzékeimre jobban odafigyelve kémleltem a horizontot körülöttem. ~ Remélem Sierra - Sama nem lesz mérges ezért a támadási kísérletért. De nem azért mert el találhattam mert ha el is találta a Barám akkor se esne semmi baja az ő erejével, inkább a környezetért amit nemrégiben oly nagy kedvel élvezett. - Gondoltam magamban miközben megéreztem Siera - Sama energiáját a hátam mögött.
- Remélem nem haragszik rám, de ezt ki kellett próbálnom. - felettem továbbra is háttal állva Úrnőmnek akinek ereje szinte mint sem változott. Tekintettemmel nem akartam az övével összefuttatni féltem az esetleges arckifejezésétől. ~ Remélem ezért nem fog komolyabban harcolni - gondoltam magamban miközben Kardomat jobb kezemben tartva szorosabban markoltam s megpróbáltam felkészültem egy ujabb támadás elkerülésére esetleges kivédésére.

- Mit Gondol Aizen - samáról és a cselekedeteiről?
Kérdezte meg végül Akki. Kissé meglepett a kérdés, de egyelőre csak a támadásra koncentráltam, majd miután ellőttem a ceromat, válaszoltam.
- Természetesen tisztelem, és megpróbálok minden kívánságának eleget tenni. Hálás vagyok neki azért, amiért segített ilyen erőhöz jutnom.
Mondtam nyugodtan, miközben kíváncsian néztem az épp ellőtt cerom után.
- Sierra - sama nem volna gond, ha kicsit gyengébben és lassabban támadnál? A sebességedet alig tudtam követni, ami akár a végzetemet okozhatta volna. Egy dolgon gondolkodtam, amíg felém tartottál a Cero-val kapcsolatban. Sajnálatosan csak úgy fogom megtudni, hogy igazam volt-e ha kipróbálom. Bara.
A kérdésre fejbólintással válaszoltam, és vártam, hogy a bara és a cero egymásnak ütközzön. A két támadás hatalmas robajjal és erővel találkozott. Néhány méterrel hátrébb sonidoztam, mivel még nem szerettem volna, ha egy ekkora támadástól bármi bajom is esne. Miután láttam, hogy az energianyalábok találkozását követő fény és szél jelenség elérte a földet, majd eltűnt, egy sonidoval visszatértem a nyugalmat adó homokra. Sosem szerettem a levegőben harcolni, mindig szerettem, ha nagyjából szilárd talaj van a lábam alatt. Épp Akki mögött találkozott a lábam a homokkal, amibe kicsit bele is süppedtem.
- Remélem nem haragszik rám, de ezt ki kellett próbálnom.
Mondta nekem még mindig háttal. Hirtelen elnevettem magam, ami kicsit máshogy hangzott, mint általában. Legtöbbször, ha nevetek, leginkább a gúnyolódás a cél vele, így legtöbbször gúnyosan hangzik, ám most ez inkább egy barátságos nevetés volt. Nem is tudom, hogy mikor nevettem ilyen jókedvűen utoljára.
- Akki, nem harc a harc, ha senki sem támad vissza, így csak tedd nyugodtan. Ha csak én támadnék folyamatosan, és te csak védekeznél, úgy elég unalmas lenne. Nincs igazam?
Mosolyogtam még mindig. Örültem, amiért sikerült a támadásomat megsemmisítenie, hiszen így, amitől féltem nem igazolódott be. Zanpakutomat még mindig nem vettem elő, pedig láttam, hogy fracciónom már megtette ezt, ezzel is kihasználva a védekezés lehetőségét.
- Mondd csak, Akki… mikor felajánlottam, hogy legyél a fracciónom… miért fogadtad el? Persze ha nem akarsz válaszolni, akkor sem leszek veled keményebb, mint eddig voltam.
Kérdeztem tőle. Miközben válaszolt gondolkoztam, hogy hogy is kéne véghezvinni a következő támadást, majd rájöttem. Kezemet hátratéve kezdtem el tölteni egy újabb cerot. Úgy terveztem, hogy miután sikerült betöltenem, azt bele lövöm a homokba, amitől egy időre felkavarodik a homok a becsapódástól. Alig pár pillanat alatt be is töltődött a lila színű cero, amit ki is lőttem a homokba. Jól gondoltam, hiszen a homok tényleg felkavarodott. Előhúztam zanpakutomat, majd az eddigieknél kicsit lassabb sonidot alkalmazva, megtámadtam Akkit egymás után többször is. Miután leülepedett egy kissé a homok, már abbahagytam a támadássorozatot, és vártam, hogy Akki teszi-e meg a következő lépést, vagy ismét nekem kell-e.

Sierra - Sama válasza arról a kérdésről, hogy mit is gondol Aizen - Samá-ról meglepődtem, de ezt az érzelmet igyekeztem elrejteni.
- Természetesen tisztelem, és megpróbálok minden kívánságának eleget tenni. Hálás vagyok neki azért, amiért segített ilyen erőhöz jutnom.
~ Amit mond valamilyen téren igaz is, de nem véletlenül adott nekünk ilyen erőt. Nem vagyunk mások mint egy Shinigami láncra vert kutyái... -Gondoltam magamban s hatalmas robbanás.........
Az iménti robbanásból visszamaradt homok szemek amik a szél segítségével egy gyengének mondható homokviharrá alakultak, kezdenek leülepedni. Az iménti elnézés kérésem hatására Sierra - Samából egy jó ízű nevetés tört ki. A nevetés jó kedélyű volt és egy kicsit se hangzott gúnyosnak. Az eddig kavargó homok is szinte teljesen leszállt a talajra. A nevetésnek lassan alább hagyott s kissé komolyabb hangnem költözött a helyére:
- Mondd csak, Akki… mikor felajánlottam, hogy legyél a fracciónom… miért fogadtad el? Persze ha nem akarsz válaszolni, akkor sem leszek veled keményebb, mint eddig voltam. - hangzott egy meglepő kérdés. A pupilláim kissé kitágultak s légzésem kissé rendszertelenné vált. A válasz adáshoz lassan Sierra - Sama felé fordultam. A homokot szállító szelek kissé alábbhagytak és ahogy hozzá értek arcomhoz kellemes bizsergetés éreztem.
- Sierra - Sama őszintén szólva ezen még nem gondolkoztam el eddig. - bal kezemet államhoz emeltem - talán azért, mert úgy gondoltam , hogy valamivel másképp vélekedik Aizen - Samáról. Ha nem venné tolakodásnak és illetlenségnek megmondaná, hogy engem miért tett a fracción- jává? - intéztem hozzá gyors kérdést míg jó hangulatban van. ~ A kezében megint összegyűjti a szellemi erejét. Megint Cero-t fog használni. - Gondoltam miközben kezemet leengedtem magam mellé, lábaimat ellazítottam, hogy könnyebben kitudjak térni a támadás elől. Eközben már szabad szemmel is lehetett látni Sierra - Sama kezében összpontosuló energiát ami egy lila Cero formáját öltötte fel. kicsit meglepődtem, hogy milyen módját is választotta a Cero ellövéséhez...nem is inkább a célon lepődtem meg egy kicsit. A betöltött Cero egyenesen az alattunk húzódó homoktengerbe csapódott be aminek köszönhetően a tájat teljesen belepte a légáramlatokkal felfelé haladó kis homokszemek amik itt - ott egy elég masszív homokfalat alkottak. ~ Ugyan mire készülhet ? - gondoltam miközben kardomat két kezembe vettem és szorosabban fogtam. A homok érdes hangot adó neszei teljesen elnyomták az előttem álló Sierra - Sama felől áradó neszeket. Teljes mértékig csak abban bízhattam, hogy ha megint Sonídot használ a homok mozgása megtörik valamint a Szellemi energia érzékelésemben ami az imént igencsak félre vezetett. Érzékimet a körülöttem felfele mozgó homokszemekre összpontosítottam. pár pillanat után meg is érkezett Sierra - Sama ujabb támadása. A homok mozgása előbb jobb oldalról változott meg és z első támadás is onnan érkezett , de ezúttal a Zanpaktou-jával támadott amit sikeresen és szinte túl könnyen ki is tudtam védeni. A homok sercegésével kavarodott a kardok egymásra találásának hangja...valami rettenetül hangzott...~ ennyi idő alatt hozzászoktam volna a sebességéhez? Nem...az teljesen ki van zárva....inkább vissza vett a sebességéből és az erejéből... - gondoltam miközben tovább figyelve a homokot próbáltam kivédeni a támadásait. Az első pár támadást még könnyen hárítani tudtam a körülöttem lévő homok mozgásának figyelése segítségével, de a többi támadást éppen hogy csak sikerült kivédenem mivel hiába vett vissza a sebességéből a Sonidoval keltett légörvény megmaradt, mert mindig gyorsabban mozgott mint ahogy a homok visszanyerte volna eredeti örvénylését. ~ Ez így nem lesz jó... a homok eddig az én oldalalmomon állt, de most ellenem fordult... Addig ki kell tartanom míg egy kicsit lecsillapodik , hogy már ne kelljen a mozgására hagyatkozzak s szabad szemmel lássam a támadásait. - Gondoltam miközben védekeztem. A kitartásom meghozta gyümölcsét a felkavarodott homok kezdett csendesedni. Amikor már olyan mértékben leülepedett, hogy láttam Sierra - Sama mozgását ő abba hagyta a támadásokat és nem messze tőlem megállt mintha várt volna valamire. Nem sokat hezitálva rászántam magam egy nem éppen szokványos kombináció kipróbálásával.
- Sierra - Sama ha jól emlékszem ezt mondta nekem nem sokkal ezelőtt :
- Akki, nem harc a harc, ha senki sem támad vissza, így csak tedd nyugodtan. Ha csak én támadnék folyamatosan, és te csak védekeznél, úgy elég unalmas lenne. Nincs igazam? - evvel teljes mértékig egyetértek, de a támadásaim semmilyen nehézséget nem fognak okozni az ön számára. Akkor megpróbálok valamit tenni az ellen, hogy ne legyen egyoldalú a harc. - Szóltam hozzá miközben kardomba gyűjtöttem a szellemi energiámat valamint a bal kezemmel is hasonlóan tettem. Ahogy a homokfergeteg egyre lejjebb ülepedett elérkezettek éreztem az időt egy támadásra. Sok veszteni valóm úgy se volt. Megpróbáltam utánozni Sierra - sama első támadásánál használt Sonídó mozdulatokat így közelebb kerülve hozzá. Arcáról leolvasható volt, hogy nekem van még mit tanulnom a Sonídó terén. Ahogy sikerült közelebb érnem hozzá katanám-mal egy felülről intézett támadást indítottam amit sikeresen ki is védett mint ahogy ez várható is volt. Zöld szemeiből kisebb csalódottság volt kiolvasható. A Katanák egymáshoz feszülése egy élesen csikorgó hangot keltett. Nem haboztam tovább összeszedtem minden bátorságomat.
- Kisokutadashii Jiboujiki! - Engedtem szabadjára a kardomban összegyűjtött energiámat. A technikám sikerességéról nem volt időm meg győződni így egy - két Sonídó-val messzebb mentem tőle közben kardomban újra áramoltatni kezdtem az energiámat és az eddigi bal kezemben összpontosított energiát Sierra - Sama felé lőttem amikor elég messze kerültem tőle.
- Rairin Shakkahou ! - Engedtem el egy energia gömböt a bal kezemből s rögvest újra töltöttem a felhasznált energiámat ugyan abban a kezemben. Majd megpróbáltam úgy időzíteni a következő támadást, hogy a Rairin Shakkahou után egyből megérkezzen. - Kyouaku Kaze ! - legyintetem meg kardomat Sierra - Sama felé. Az ebből kiengedett támadás jobban felkavarta a port maga mögött. ~ gyorsan keresnem kell egy másik helyett, nehogy visszatámadjon - Gondoltam magamban miközben egy Sonído-val helyett változtattam. A bal kezemben összpontosított kisebbe mennyiségű energiát szintén megpróbáltam úgy időzíteni, hogy az előző két támadásom után érkezzen...amikor elérkezettnek láttam az időt el is lőttem.
~ Sose próbáltam még ki, hogy a Rairin Shakkahou ami ugye tűz típusú támadás a Kyouaku Kaze - val kombinálom mi lesz, mert ez meg egy szél elemű támadás. A legjobb tudomásom szerint ha a tűzet levegő éri intenzívebb lesz. A Bara nem tudom milyen hatással lesz az a Shakkahou és a Kyouaku Kaze kombinációjára...de ez a kísérletezések pillanata, melelsleg azt se tudom, hogy Sierra - Samát ártalmatlanítani tudtam - e a Kisokutadashii Jiboujiki - vel így jobb lesz figyelnem egy esetleges támadásra teljesen más irányból mint ahonnan a támadás sorozatom be fog csapódni. - Gondoltam miközben katanámat ismét két kézzel fogtam s vártam mi fog kisülni ebből a támadás sorozatból. Tekintetem a Rairin Shakkahou és a Kyouaku Kaze kombinációra szegeztem amik egy irányból haladtak előre, majd a Barámra tekintettem ami teljesen más irányból közeledett. Hatalmas robaj hallatszódott amikor a támadásaim célba értek. ~ ugyan sikeresek voltak a támadásaim? - gondoltam miközben szememet kissé eltakartam a fény káros hatásai elől és közben egy támadástól tartva egy másik helyre Sonídóztam.

- Hogy miért tettelek fraccionommá? Ez látod egy kitűnő kérdés. Valószínűleg azért, mert megláttam benned a képességet arra, hogy akár Espada szintre is fejlődj.
Válaszoltam kérdésére, miután leülepedett befejeztem a támadássorozatomat.
- Sierra - Sama ha jól emlékszem ezt mondta nekem nem sokkal ezelőtt :
”Akki, nem harc a harc, ha senki sem támad vissza, így csak tedd nyugodtan. Ha csak én támadnék folyamatosan, és te csak védekeznél, úgy elég unalmas lenne. Nincs igazam?” - evvel teljes mértékig egyetértek, de a támadásaim semmilyen nehézséget nem fognak okozni az ön számára. Akkor megpróbálok valamit tenni az ellen, hogy ne legyen egyoldalú a harc.
Mondta, és már gyűjtötte is a lélekenergiáját a kezébe, valamint a kardjába. Hirtelen nem tudtam, hogy miért is gyűjt lélekenergiát a kardjába és a kezébe. Először azt hittem, hogy Cerot, vagy Barat akar használni, de tévedtem. Sonidoval egyre közelebb és közelebb került hozzám. Látszott rajta, hogy még sok gyakorlás kell számára, hogy tökéletesen ki tudja használni a sonidot. Amint közelebb ért, le is csapott. Kicsit csalódott voltam, hiszen elég gyengécske egy támadás volt, így elég könnyen hárítottam.
- Kisokutadashii Jiboujiki!
Engedte szabadjára lélekenergiáját. Ez a támadás teljesen váratlanul ért, így sikeresen telibe talált. Hirtelen minden érzékszervem összekuszálódott, és kissé pánikba estem. Akki egy újabb támadással lepett meg, ám ezt nem sikerült blokkolnom. Talált telibe a támadás, mire én egy sziklába csapódtam. Mondhatom nem volt kellemes érzés, azonban szerencsémre az érzékszerveim valamennyire már használhatóak voltak.
- Kyouaku Kaze!
Kiáltotta ismét, majd meglengette zanpakutoját. A támadás csakúgy süvítette, és kavarta fel a homokot, így láthattam, hogy milyen sebességű, és hogy milyen irányba megy a támadás. Ezelől a támadás elől is éppen hogy sikerült kitérnem egy sonidoval. Kissé kifárasztott a folyamatos ugrabugra, ami valószínűleg látszott is rajtam, valamint a sorozatos támadás is megtépázott egy kicsit. A hasam hihetetlenül fájt, hiszen ott ért az előző támadás, és látszott is rajta, hogy nem csak megcirógatott, hanem sikerült valamennyire áttörnie a Hieromat is. Szerencsére sikerült úgy elsonidoznom, hogy egy Barát is kikerültem.
- Nem rossz. Sőt, egyenesen remek. Őszintén szólva kicsit rosszabbra számítottam.
Jelent meg az arcomon az a bizonyos mosoly, ami akkor látható, ha valakit idegesítek, vagy ha a szokásosnál is jobban élvezem a harcot.
- Lássuk, ezzel mit kezdesz.
Hunytam le a szemem. A nem messze tőlem lévő egykori szikla darabja remegve kezdtek a levegőbe emelkedni, majd nagy sebességgel egyenesen arra indultak, amerre Akki volt. A néhány kő porfelhőt kavart maga után, úgy száguldott fracciónom felé. Szorgosan összpontosítottam a sziklákra, ég gondoskodtam róla, hogy célba érjenek. Csak nagyon ritkán használom a képességemet, hiszen nem mondható látványosnak, ezért nem is tetszik. De ha muszáj, akkor természetesen bevetem. Nagy robajjal csapódtak a földbe, ezzel még nagyobb porfelhőt kavartak, én pedig amíg az nem ülepedett le, betöltöttem egy újabb Cerot, amit a betöltés után azonnal arra lőttem, amerre a kövek is repültek, majd ezután feszült várakozás következett, hiszen nem tudtam, hogy támadásaim közül melyik is találta el ellenfelem.

A fény káros hatásait még mindég éreztem. A támadásaim becsapódásai során a homok felkerekedett ott ahol a centruma volt. Egy szökőárhoz hasonlóan emelkedett magasban a homokfal majd indult el, hogy maga alá temesse a környéken lévő kisebb fákat. Erre én gondolva sikerült olyan messzire mennem, hogy csak a bal jósló szél és hang egyvelege ért el. Ahogy a homok szökőár kezdet csillapodni, majd teljesen eltűnni tekintettemmel ami még nem jött teljesen rendbe az iménti fényjátéktól amiben sikeresen belenéztem az óvintézkedéseim ellenére is végig pásztáztam azt a helyet ahol a becsapódásokat véltem. Felfedeztem pár kráter szerű mélyedést, de Sierra - Samát sehol nem láttam.
~ Hol lehet? A támadásaim nem voltak olyan intenzívak és jól kiformáltak, hogy életveszélyesen megsebesítsék őt vagy megsebezzenek egy vele egy szinten lévő harcost, ehhez én kevés vagyok! Hol lehet? ~ közben pár mély lélegzetet vettem, mivel a hirtelen történő nagy szellemi energia csökkenés nagyon kifárasztott és ez látszódott is rajtam. Testtartásom kissé meg görnyedt, légzésem mély volt, és homlokomról jobban folyt a víz.
- Lássuk, ezzel mit kezdesz.
Hallottam nem messze attól a helytől, ahol harcoltunk. Egy széttört sziklától nem messze hallatszódott a hang. fejemet oda kapva kardomat két kézbe véve figyeltem. Túl későn vettem észre pár szikla darabot amik felém száguldoztak. Amint ki akartam előlük Sonídozni, a fáradságomnak és az forró fejűségemnek köszönhetően reflexeim nagyon lelassultak, épp előtte találta el bal lábamat egy nagyobbacska darabocska aminek köszönhetően nem oda és nem úgy érkeztem meg ahova akartam. Miután megérkeztem valahova a mellkasom nagyon égett és zihálva kapkodtam levegő után, lábamon egy jókora zúzódás ami szinte lehetetlenné tettem számomra a Sonídozást. Leguggoltam és a sajgó lábamhoz kaptam.
~ Fene, nagyon fáj! Csak kevésszer tudom használni a Sonídot evvel a sérült lábbal, de remélem nem kell többet használnom. ~ eközben furcsa hangot hallotam és hirtelen nagy Reitsut éreztem közeledni felém, és felálltam és ennek irányába fordultam.
~ Heh ? Úgy látszik Sierra-sama elfelejtette, hogy nála jóval gyengébb vagyok. Nem tudom kikerülni ezt a Cerot, ahhoz túlságosan legyengültem. Nincs más választásom és esélyemse sok, esély a sikerre minimális. Kit érdekel? Ilyen erős ellenféllel még nem harcoltam, csak úgy forr a vérem, legyőzni nem tudom, de edzésnek és a jelenlegi határaim tesztelésének tökéletes alkalma van jelen. ~ Gondoltam miközben az eddigi tiszteletteljes arckifejezésemet olyan mosoly váltotta fel, ami önmagáért beszélt: a harc élvezete járta át az agyam és evvel együtt minden porcikámat. Kardomat bal kézbe vettem úgy, hogy a helye az alattam elterülő érdes homokra mutatott a hegye. Eközben a sziklák keltette por ami nem messze tőlem csapódtak be és amik közül egy el is talált, hátulról érkezvén a homokfelhő beterített. Jobb kezemmel a rajtam lévő köpenyt ledobtam hiszen csak zavar egy ilyen szintem folyó harcban.
Amint a homok beteríttet semmit nem láttam, csak a felém száguldó zöld nyalábot, ami ellent mondás nem tűrően felém száguldozott, a homokot maga előtt félre dobálva mintha csak egy célja lenne: eltörölni aki az útjában áll!
~ A hirtelen megemelkedett energiámnak és ha közben jobb kezembe összpontosítok lélek energiát használok védekezésre, elégnek kell legyen, hogy megállítsam...talán sikerülni fog...Nem!Sikerülni kell. ~
- Utsu Katakidoushi Konran Heijin - Mormogtam el mély hangon amiből tükröződött, hogy az agyamat teljesen elöntötte az az izgalom ami a nagy harcok során éreztem. Hallani lehetett, hogy már nem vagyok teljesen ura önmagamnak. Jobb kezemet előre tolva Reitsut gyűjtöttem bele. A felélesztés elkezdődött. körülöttem a homok egy szabályos kör formát vett fel és én voltam a közép pontban. Egyenletesen haladtak körülöttem vízszintes irányban balról jobbra. Egyik se akart tolakodni. Tekintetem a Cero-ra összpontosult. Amint úgy éreztem, hogy ez a megfelelő idő, nem próbáltam visszafogni, lelassítani a felélesztés folyamatát. Az eddig körülöttem szabályos formát leíró homok hirtelen robbanás szerűen felszökött a magasba. A Cero is megérkezett egyenesen a jobb kezembe csapódva. Éles, szúró fájdalmat éreztem. Egy óriási robaj kíséretében a homok körülöttem nagyobb térségben száguldozott felfelé, kicsit messzebb hirtelen megindulva hozzám viszonyítva elfelé igyekezett.
~ Lehet nem fog menni? Csak ennyire futotta tőlem? Ez majd kiderül ahogy ennek vége. Még valamit megpróbálok, hisz veszteni valóm nincs ebből a helyzetből. ~
Majd több energiát összpontosítottam jobb tenyeremben és próbáltam megformálni amennyire csak kitelt tőlem ebben a helyzetben.
- Rairin Shakkahou! - hallatszott a nagy morajban csendesen, majd ezután egy nagyobb robaj keletkezett.

A kövek közül egy eltalálta Akkit, ami nem lepett meg, amilyen sűrűn felé repültek, ráadásul látszólag már eléggé le is fáradt. Hirtelen azonban a homok felcsapott fraccionom körül, mely jelezte, hogy nagy mennyiségű lélekenergiát engedett szabadjára. Bár ami azt illeti, nem csak így derült ki számomra, hogy szabadjára engedte erejét, hiszen tisztán éreztem.
~ Nocsak… Ressurectión?
Néztem érdeklődve a homokgömböt, ahogyan a Cerom felé süvít, és elsöpör maga elől mindent. Ha el is találja, nem okozhat számára nagy sérülést, hiszen nem akarom megölni, és mellesleg Ressurectión alakjában minden sebe begyógyul, amit eddig szerzett.
- Rairin Shakkahou!
Hallatszott Akki kiáltása, majd egy hatalmas robbanással találkozott a két támadás. A robbanás által keltett légörvény csak úgy fújta a homokot. Kezemet arcom elé tettem, hogy még véletlenül se legyen tele a szemem és a szám homokkal. Két hónapig éreztem volna a homokot a számban, ami elég kellemetlen tud lenni, főleg hogy egész életemet a homokban éltem le.
Miután a homok kissé leülepedett, úgy gondoltam, hogy támadok, ezért még néhány sziklát repítettem Akki felé, melyek nagy port kavarva érték el céljukat, ami remélhetőleg maga Akki volt. Miután becsapódtak a kövek, ismét támadásba lendültem, ám ezúttal a zanpakutomat használtam. Egy sonidoval közelebb mentem, majd néhányszor meglengettem kardomat. Miután befejeztem a támadást, hátrébb sonidoztam, majd vártam, hogy mit lép ellenfelem.

Amint a Rairin Shakkahoum ! Össze találkozott a Sierra Cerojával egy nagyobb robbanás rázta meg a tájat és az evvel járó szél jobban felkavarta a homokot. A Nagy Reistu kiengedésemnek hála a homok nem zavart, mert ellökte körülöttem lévőket és nem engedte hozzám nagyon közel.
~ A lábamban érzett fájdalom szinte teljesen megszünt, a fáradságom is csökkent, de korántsem az igazi. Nem lehetne most rám mondani, hogy "újult erővel vágok neki a harcnak". Fáradságomat kár volna palástolni. ~ Gondoltam miközben tekintetem a leülepedő homok szemeken át Sierra - samat kereste. Hirtelen ujabb kövekre lettem figyelmes amik az előzőhöz hasonlóan gyorsan közeledtek. Szerencsére ezeket kitudtam kerülni a Ressurectióm által nyert sebességnek. A becsapódásuk helynénél ismét felkavarodott a homok. Tekintetem akaratlanul is oda kóborolt. Hirtelen Sierra - sama szellemi energiáját éreztem a közvetlen közelemben.
~ Huh...nem kellett volna bámészkodnom. Nagyon gyors. ~ gondoltam miközben Sierra pár kard csapást intézett felém amiket üggyel - bajjal sikerült hárítanom, majd ezek végeztével hátrább Sonídozott. Testemen éreztem pár új sebet amiket Sierra - sama katanája okozott,
~ Úgy látszik Sierra - sama kicsit belefelejtkezett a harcba, mert a mostani ereje jóval nagyobb mint amit eddig használt. Kezdi élvezni. ~ Gondoltam miközben tekintetem ráragadt Sierra-ra.
- Sierra - sama. Jobban tenné ha kicsit komolyabban venné ezt a harcot. Tudom, hogy legyőzni nem fogom tudni, de megelőzni az ujabb sérüléséket és mellesleg teljes erőmet szeretném használni. - Mondtam kicsit féltő és tiszteletteljes hangnemben miközben katanámat a vállamra helyeztem. Ekkora már a környéken csak a kráterek és a széttört sziklák tanúsították az iménti robbanás sorozatok tényét. Amint a környék teljesen kitisztul a még mindég a vállamon lévő katanámba erőt gyűjtöttem.
~ Még egyszer nem fog bedőlni a Kisokutadashii Jiboujiki-m nek. Már minden támadásomat ismeri, abban viszont nem vagyok biztos, hogy ő már megmutatta az összes technikáját. Semmi oka nem volt eddig rá. Nincs mit tenni, szemből kell támadjak ~
Majd kettő - három Sonídóval közelebb ugrottam hozzá és katanámmal elkezdtem támadni a felső testét, ott ahol az iménti támadásom eltalálta. Majd abban a helyzetben amikor kardjain egymáshoz értek huzamosabb ideig szabadjára engedtem a kardomba gyűjtött energiát.
- Kyouaku Kaze! - mondtam halkan mire Sierra - sama kardjával tartotta vissza és lökődött el kicsit messzebbre.
Majd hátrább Sonídoztam és egy Rairin Hero-t lőttem el felé amit az ugrásom közben össze gyűjtöttem a tenyerembe.
~ Az előre kigondolt támadások nem lesznek hatásosak ez biztos, de vajon mit kezd az improvizáltakkal? ~ gondoltam miközben szemeim a Rairin Hero mozgását követik. Katanámat szorosabban fogtam és vártam, hogy honnan fog ismét támadni Sierra - sama, habár még nem érte el a Rairin Hero-m, de biztos vagyok benne, hogy nem is fogja.

- Sierra - sama. Jobban tenné ha kicsit komolyabban venné ezt a harcot. Tudom, hogy legyőzni nem fogom tudni, de megelőzni az ujabb sérüléséket és mellesleg teljes erőmet szeretném használni.
Hallottam Akki hangját. A környék már tele volt törmelékekkel, és homokba ágyazódott kráterekkel, hála a robbanásnak, és a támadásoknak. Az a homokkal teli, kihalt terület, ahol épp harcoltunk úgy tűnt, hogy kezd még kihaltabb lenni – ha ez egyáltalán lehetséges. Már a környező kristályfák is darabokban hevertek a homokbuckák tetején, és a környező sziklák is szanaszét hevertek.
-Csak akkor veszem komolyabban, ha a következő támadásod eltalál.
Mondtam, majd az eddigieknél nagyobb lélekenergiát engedtem szabadon, ami kékes-lilás színnel borított be, mint valami védőpajzs, majd mikor megláttam Akkit felém közeledni, hirtelen abba maradt, ez a csodálatos és színes jelenség. Innentől minden energiámmal Akkira koncentráltam. Egy ideig csak vagdosott a kardjával, melyeket könnyedén kivédtem. A szikrák gyönyörű, szívet melengető táncot jártak, akárhányszor egymáshoz ért a két a két katana. Azonban úgy tűnt, ismét meglepni készül egy támadással, hiszen a zanpakutojában összegyűjtött energiát szabadon bocsátotta.
- Kyouaku Kaze!
Hallottam az újabb támadás nevét, mely tényleg meglepett. A támadás először nem is láttam, csupán azt érzékeltem, hogy a szél egyre erősebb, és valami egyre erőteljesebben hátrébb tol. Már nem tudtam előle kitérni, így megpróbáltam zanpakutommal hárítani, azonban egy idő után már nem bírtam tovább, és a légáramlat az egyik távoli oszlopnak lökött, ami azonnal összeomlott. Alig pár pillanat múlva egy újabb támadás érkezett, ami elől egyszerűen csak elsonidoztam.
- Hát legyen…
Hunytam le a szemem, majd kisvártatva ismét kinyitottam. Zanpakutomat vízszintesbe helyeztem, majd ismét megszólaltam:
- Mivel ennyire szeretnéd, komolyabban veszem a harcot. De nehogy azt hidd, hogy könnyű dolgod lesz.
Mosolyodtam el, majd kimondtam zanpakutom parancsszavát.
- Alancear, Asesino…
Amint ezt elmondtam, körbe vett ismét az a lilás-kék aura, majd hirtelen felcsapott körülöttem a homok. Amint ez leülepedett, láthatóvá vált kardom feloldott alakja, a ressurectionom.
- Ne feledd… Te szeretted volna, hogy komolyabban vegyem a harcunkat, Akki.

Ahogy a támadásom Sierrámak ütközött és tolta tovább a homok felkavarodott, szinte teljesen ellepte őket. Ezután csak a sercegő hangból tudtam, hogy még mindég nem lökte el magától. Ahogy a Rairin Sakkahoum utánuk ment egy tölcsér keletkezett a felkavarodott homok felhőn. Láttam amint Sierra - sama egy sziklához csapódik és azt is, hogy sikerült ki Sonídóznia előle.
~ Hát, tudtam, hogy sok hatása nem lesz rá, de hogy abszolút semmi az azért már bosszantó. Most kéne megtámadni míg menekül így sebezhetőbb. Csak tudnám merre ment. ~
Körülnéztem és láttam, hogy a táj ami eddig se volt mondható valami szépnek most teljesen új arculatot öltött. Szinte minden amit le lehetett rombolni vagy el lehetett robbantani már nem áll. A Homokban néhol méteres kráterszerű lyukak vannak. Tekintetemet vissza meresztettem a homokfelhőre mikor hallottam, hogy az iménti támadásom ami elől Sierrának gond nélkül sikerült kitérnie most csapódott be. A robajt fokozta a még több homok. Mintha végtelen lenne és soha nem akarna elfogyni. éreztem, hogy gyengülök habár már a felélesztet formámban vagyok.
~ Sok technikát használtam szinte egyszerre, ezért természetes ha gyengülök. Úgy látszik a ressurection nem teljesen adja vissza és növeli meg az energiámat. Valószínűleg többet kell edzek azért, hogy a testem is elbírja ezt a terhelést. Talán amint leült a homok lesz esélyem egy ujabb támadásra. ~ Gondoltam miközben feszülten álltam és vártam, hogy a homok lejjebb csillapodjon. A légzésem újra nehézkes lett. Tudtam felesleges lenen titkolni hisz attól nem leszek jobban. A homokfergetegből Sierra - sama hangja hallatszódott.
- Hát legyen ... Mivel ennyire szeretnéd, komolyabban veszem a harcot. De nehogy azt hidd, hogy könnyű dolgod lesz. Alancear, Asesino…
Ennek a mondatnak a hallatán számomra meg magyarázhatatlan remegés tört rám. A Hang alapján nem tudtam behatárolni a helyzetét így vártam mi fog kisülni belőle.
~ Remélem azért nem akarja túl komolyan venni. Csak egy kicsit kellene neki bele erősítenie és nem sérülne meg. De...kicsit bele élte magát... legalább láthatom milyen is valójában. ~
Gondoltam miközben Sierra - sama energiája egyre jobban növekedett és a remegés ennek megfelelően erősödött bennem. A homok jobban felkavarodott. El kellet takarjam a szememet, hogy ne érje ártalmas baleset. Ahogy a homok leülepedett tekintetemet a megnövekedett reitsu felé fordítottam. Sierra - sama körül lilás- feketés aura jelent meg. A hátán bőr szerű szárnyak nőttek ki, Körmeinél karom szerű nyúlványok vannak valamint egy farok ékesítette. Az energiája hihetetlenül megnőtt. Az Arcomra széles mosoly húzódott.
- Ne feledd… Te szeretted volna, hogy komolyabban vegyem a harcunkat, Akki.
Erre sokat nem tudtam reagálni nyeltem egyet majd kardomat a vállamra helyeztem. eközben gondolatok tömbkelege futott át a fejemen.
~ Hát... mit is mondhatnák erre. Csodálatos. Ha volt egy szikrányi esélyem is arra, hogy megizzasszam az most tova tűnt. Nem kellett volna annyira tétlennek lennem amikor nem tudtam, hogy hol lehet. Vesztettem. ~
Amikor a kardomat rendesen elhelyeztem a vállamon megszólaltam.
- Sierra - sama szerintem félre értett. Azt mondtam, hogy kicsit komolyabban vegye a harcot.
Ha szabad megjegyeznem, nagyszerű energiája van. Eddig nem tudtam mitől remegek, de mostanra rájöttem. Nem teljesen a félelem volt az, de nem is igazán az izgalom volt az amit átjárja a testem. Egyszerűen egy ösztön, ami minden porcikámat a harcra késztetni. - Közben egy lépést tettem Sierra felé - Semmi kivetni valóm nincs ellene mivel eddig is így cselekedtem, - Kardommal suhintottam egyet és megállítottam a lábam előtt úgy hogy a hegye a homok felé mutatott. A por kicsit felkavarodott a gyorsasága miatt kialakult légörvénynek köszönhetően. - de feltudom ismerni, hogy mikor van esélyem arra, hogy nyerjek és azt is mikor esélyem sincs nyerni. Már most többet értem el a maga elleni harcban mint vártam. Láthattam a ressurection-ját. Ne haragudjon meg, de értelmetlen tovább fojtanunk ezt a harcot. Feladom. - Majd vissza zártam a kardomba az erőmet. A kardomat szép lassan csúsztattam a hüvelyébe, ami kisebb csikorgással foglalta el helyét, mintha jelezné a nem tetszését. Meghajoltam és közben folytattam.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy segített az edzésemben. Mélységesen sajnálom, hogy nem folytatom tovább a harcot. Ha nem bánná később újra harcolhatnánk. Remélve hogy erősebb leszek és nem kell magát vissza fognia. - Fel egyenesedtem majd sarkon fordultam és elindultam Las Noches felé kipihenni magamat. Még vissza néztem és egy kérdést tettem fel:
- Aizen mennyivel erősebb magánál Sierra - sama? - kérdésem udvarias és tiszteletet sugárzott mint mindig.

A homok még mindig körözött egy kicsit körülöttem, hála a kiszabadított lélekenergiámnak.
- Sierra - sama szerintem félre értett. Azt mondtam, hogy kicsit komolyabban vegye a harcot.
- Sajnálom, ha azt hiszed, hogy félre értettelek… de nálam a komoly harc azt jelenti, hogy mindent bele adok, amim van.
Mondtam lehajtott fejjel, majd elindultam felé.
- Ha szabad megjegyeznem, nagyszerű energiája van. Eddig nem tudtam, mitől remegek, de mostanra rájöttem. Nem teljesen a félelem volt az, de nem is igazán az izgalom volt az, amit átjárja a testem. Egyszerűen egy ösztön, ami minden porcikámat a harcra késztetni.
Mondta tovább Akki, miközben ő is tett egy lépést felém. Jó volt hallgatni, amit mondott…
- Köszönöm a dicséretet. Igazán jól esik, viszont most nem ezért vagyunk it…
Álltam meg néhány méterre tőle, majd karba tettem a kezem, és úgy figyeltem tovább arra, amit Akki mond. A szél még mindig fújdogált, és hosszú, a ressurectiontól kifehéredett hajam hullámzott, ahogy a szél fújta.
- Semmi kivetni valóm nincs ellene, mivel eddig is így cselekedtem, de fel tudom ismerni, hogy mikor van esélyem arra, hogy nyerjek és azt is, mikor esélyem sincs nyerni. Már most többet értem el a maga elleni harcban, mint vártam. Láthattam a ressurection-ját. Ne haragudjon meg, de értelmetlen tovább fojtanunk ezt a harcot. Feladom.
Tette el zanpakutoját, és egyúttal zárta el ismét igazi erejét.
- Értem. Ahogy szeretnéd, rendben. Bármikor szívesen megküzdök veled újra.
Mosolyodtam el, majd én is elzártam igazi erőmet, így visszatértem emberi formámba.
- Aizen mennyivel erősebb magánál Sierra - sama?
Tette fel a kérdést még visszafordulva. Egy kissé meglepett ez a kérdés, hiszen senki se tudja, hogy Aizen-sama valójában mennyire erős…
- Fogalmam sincs. De ha egyszer le szeretnéd győzni, ahogy igen sokat kell edzened, mert annyi biztos, hogy mindannyiunknál erősebb.
Válaszoltam kérdésre, és én is elindultam, de az ellenkező irányba.

Szép harc volt, az ajándékotok 1000 ryou. ^^