Amargo Flamenco

Tárgy: Amargo Flamenco Csüt. Jún. 04, 2009 4:43 am

Név: Amargo Flamenco
Nem: nő
Kora: 145 /20-nak néz ki/
Jellemzői: világos, rózsaszínes haj, vékony testalkat, elég komoly típus, a lyuk a bal mellénél van, ezért sem mutogajta.
Kaszt: arrancar /12./ Midoriiro Hikage fraccionja
Zanpakuto: Apasionado pasadilla (szenvedélyes álom)
Resureccion: Sangriento Vampiro (kegyetlen vámpír)
A parancsszó kimondása után a teste megváltozik, haja szőkés barna lesz, fekete, hosszú ruhába bújik, amitől úgy néz ki, mint egy denevér. Fején 4 apró szarv is megjelenik.

Támadások:
Murciélago mano /denevér karom/
Kifeszíti a kezeinél lévő anyagot, majd maga elé suhint. Ekkor több ezer fekete tüske indul útjára, melyek hatalmas mennyiségű hőt termelnek, miközben a levegőt szelik. Képesek a hierron is áttörni, és égési sérüléseket okozni az ellenfélen.

Sanguinaria Amadora /vérszomjas szerető/
Illúziókeltő támadás. Az áldozat egy vörös szobában találja magát, ahol a falat bársony alkotja. Az anyagon át mindig máshol arcok, karok jelennek meg, amelyek megpróbálják megsebesíteni az áldozatot. Mihelyst sikerül az egyik támadását blokkolni /nem elég kikerülni, ellentámadni kell/, a szoba megszűnik és visszakerül a valóságba. Ha túl sok támadást sikerül bevinni az áldozatnak, akár agyvérzést is kaphat.

Ojival beso /gótikus csók/
Kezeit kitartja és a tenyerét a szájára szorítja, majd csókot dob az ellenfele felé. Az ellenfelet egy láthatatlan hurok veszi körül, ami megakadályozza a karok mozgását, és egyre szorosabban tartja.

Előtörténet:

Az 1800-as évek közepén születtem Japánban. Egyke voltam, amit nem is igazán bántam. Mindent megkaptam, amire szükségem volt, hogy normális életem legyen.
Minden szép és csodás volt egészen a 17. születésnapomig. A szüleim kitalálták, hogy ideje lenne férjhez mennem. Ezzel nem is lett volna nagy bajom, ha nem egy 35 éves rondaságot néztek volna ki nekem, és nem lettem volna fülig szerelmes az egyik környékbeli fiúba. Lassan egy éve jártunk titokban, hiszen abban a korban megvetették az efféle dolgokat. Hiába próbáltunk valamilyen járható utat keresni, még a kapcsolatot is felfedtük a szüleim előtt, nem volt más választásom. Napokon át sírtam éjjelente, majd egyre jobban kibontakozott egy ötlet: utazás.
A lehető legmesszebb akartam menni, persze kedvesemmel. Elmondtam neki is a tervem, és szerencsére mellém állt. Sikerült összeszednünk egy nap alatt annyi pénzt, hogy elutazhassunk Spanyolországba.
Minden zökkenőmentes volt, a hajóút is aránylag hamar és kevés rosszulléttel telt el. Mikor partot értünk nagyon meglepődtem: teljesen másak voltak az emberek, mint mi. Ennek ellenére hamar beilleszkedtünk. A szüleimről nem volt hírem, de nem is akartam felvenni velük a kapcsolatot.
Három év telt el a szökésem óta, mikor hazafelé mentet egy idegen kocsi állt a házunk előtt. Nem tudtam, ki az és mit keres ott, ezért a kocsishoz indultam. Azonban mikor odaértem, elhúzódott a függöny, és a régi kérőm nézett rám vigyorogva. Iszonyatos mennyiségű félelem szabadult fel bennem, a szívem a torkomban dobogott. A hájas pacák egyenesen felém tartott, én pedig futni akartam, de az inasa elkapott. Ekkor jelent meg a férjem, aki heves dulakodásba kezdett velük. Én futni kezdtem, de az utca végén elkapott valaki, vagy valami.. Sikítani próbáltam, de nem tudtam. Néhány perc múlva már melegséget éreztem a hasamon, ami a mellkasomból ömlő vért jelezte. Az ájulás szélén voltam, mikor megpillantottam a támadóm arcát, de csak körvonalakat tudtam kivenni.

Másnap, mint ha mi sem történt volna, felkeltem az ágyamról, kedvesem mellettem pihent. A fürdőbe menet egy lánc végét pillantottam meg a mellkasomon. Ekkor tudtam, valami nincs rendben. A tökürbe néztem, de nem láttam magam. Pánikolni kezdtem, nem tudtam, mi történik. Nem akartam felfogni a halálomat. Kirohantam az utcára, de senki sem vett észre. Ekkor már kénytelen voltam belátni: meghaltam.
Néhány évig tengődtem csak ebben az állapotban, menekülve az engem üldöző maszkos alakok elől, akik folyton a nyomomban voltak. A láncom egyre rövidebb lett, majd egy lyuk kezdett növekedni bennem. Nem tudtam, mit tegyek, semmi sem állította meg a folyamatot. Az arcomon egy fehér maszk alakult ki, olyan, mint az üldözőim fején volt. Rettegtem magamtól, főleg azután, hogy a testem is deformálódni kezdett.
Üldözöttből üldözővé váltam. Rájöttem, miért kellettem volna nekik: tápláléknak. És én is enni akartam, emberi lelkeket. Az egyik hajóra felszálltam, és visszaindultam Japánba. Nem tudom, mi vezérelt igazából, csak azt tudtam, mennem kell. Néhány matróz és utas szerencsére meghalt skorbutban, így volt mit ennem a partraszállásig.
Visszatértem az otthonomba, pontosabban csak a környéket jártam. Egyik nap fura szerzetek érkeztek a városba, és akik velük voltak lények, hasonlítottak rám. Rátámadtam az egyikre, csupán ösztönből. A felsőbb szintűek észrevették, de nem avatkoztak bele. A végén kisebb sérülésekkel én nyertem, és gondolkozás nélkül felfaltam a vesztest.
Magukkal vittek az ő világukba, ahol pár évtized alatt harcos vált belőlem. Megszenvedtem érte, de nem bántam, hiszen soha nem tapasztalt erővel ruháztak fel. Megmutatták, hogyan lehetek a teljes erőm ura, illetve hogyan zárhatom el egy részét egy kardba. Sikerült kifejlesztenem saját támadásokat, melyekkel könnyedén semlegesíthettem az utamba állókat. Fejlődésem egy embernek köszönhetem, akit azóta is tisztelek, Aizen Sousuke.
Az ő trojkája vezet minket, és célunk az, hogy elpusztítsuk Soul Societyt.

Tárgy: Re: Amargo Flamenco Pént. Jún. 05, 2009 7:19 am

Érdekes előtörténet és képességek, természetesen ELFOGADOM.

Lélekenergiád 5000, kezdőtőkéd 4000 ryou és első szintű vagy. Elkészítheted az adatlapodat is.

Üdv az oldalon, jó játékot! Very Happy