Szemétdomb/ Konyha

Tárgy: Szemétdomb/ Konyha Szer. Május 20, 2009 3:11 am

Ha nem szeretnél elcsúszni beazonosíthatatlan folyadékokon, a csempére ragadni vagy üvegszilánkba lépni, esetleg valami által kupán csapva haldoklani, akkor a legjobb ha be se teszed ide a lábad...

Egy romos és folyton koszos, kicsi helység a nappaliból nyílva. Van szép mosogató, amiben halmokban áll hetekig a mosatlan(már amikor maradnak tányérok és poharak). Vannak még üres szekrények is, valaha edényekkel és egyéb konyhai rémekkel megpakolva. Manapság csak néhány bögre és rengeteg papír, műanyag evőeszköz tömkelege foglalja feleslegesen a drága és mellesleg kissé viseltes bútorzatot. Bónuszként, ha elég figyelmes vagy megtalálod a fűszereket, teafüveket is! (Az eddigi legbizarrabb só felbukkanási pont a mélyhűtő volt)

Ezt a helységet tulajdonképpen csak reggelente szoktuk csoportosan használni, ezért ha túlélést és békességet szeretnél magadnak, inkább a nap további részében tévedj be!

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Szer. Május 20, 2009 5:41 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép//

Tudja a hóbelebancos német utcaszéli luvnya, miért kellett hátraarcba vágnom magam, de ha már ilyen rohadt aranyosan kértek rá, amitől még a jégszobor is levet eresztene, megtettem. Számolgattam az agysejteket, amik szörnyet fognak halni ha én nekiállok kotyvasztani. Már ott ferdén néz rám a nappali, ha beteszem a lábujjamat a trutyikavaróba. A halálfélelem nem alaptalan. Az eddigi próbálkozásaim kórházi kezeléssel kecsegtettek a kóstoló csöveseknek. Emlékszem a csurkás terrorista két hétig zöldellt bokorként, bár legalább harmonizált latex cica színkavalkádjával. A nyomoronc fogpaszta villogó meg a budin feszítve aludt, akinek időzítve dörömbölt a maradék, hogy takaroggyon kifelé. A legjobb akkor is az volt, ahogy füstölgő fémcső végelgyengülést kapott, mert kifogyott a muníciója én meg basztam neki elmenni nikotinért. Lesheti, mikor teszek neki retkes szívességet azok után, hogy folyton baszogat az idióta poénjaival.
-Kész! Akkor felhozom a maradék holminkat a teremből!-mire tettem egy fél fordulatot a túltöltött duracell nyuszija már be is kúrta maga mögött az ajtót. Én meg csak néztem akár Rozi a moziban, hogy milyen anyagtól ilyen ku*va gyors. Legyintve kettőt az én egyedi ruházatomat is feldobtam, na nem hawaii ingecskével. Attól mennék fejjel a titánfalnak! Elkészülve az otthonkámmal(rövid gatya, póló) levágódtam a kuplerájba, ahol csoportos faggatózás vészhelyzete állt fent. Nem bírva a hatalmas stresszt jó hangosan elordítottam magam.
-Mi a f*sz van itt?-
-Háh! Tetűláda!-bökdösött túlvilági gyilkos hajlamokkal sárgaláz.
-Neked is délutánt, apró pöcs!-
-Kurvára ne pofázzá mellé! Te zakóztál el abban a rohadt dobozban?!-
-Miva?! Kibaszottul nem! Keríccsé jobb bűnbakot! Kerekded darukereket kérdezted mán? -
-Hacchi itthon sincs!-
-Honnan a geciből tudnám én ezt?!-vontam vállat jelezve a suttyóknak, hogy húzás az utamból, mert lezártam az irtó értelmes bájcsevejüket. Levakarva magamról a papuccsal hadakozó bolhát beestem a pöcegödörbe. Olyan szag volt odabent, amit gázmaszk kíséretében is csak saját felelősségre lehetett elviselni. A sárga remélhetőleg narancs és nem kutyalében elbukdácsoltam a tetves ablakig és kibasztam a fenébe. Kész légfrissítő óceánszellővel bírt a cselekedetem. Jobban szemügyre véve a szaros lyukat azt kellett megállapítanom ehhez képest a második világháborús frontvonal lófasz se volt.
-Biztos akarunk mi itt alkotni?-pillantottam fel a bekandikáló lakó és vesztegető társamra. -Láttad valahol a felmosót?-matattam mindenfele pedig kurvára nem nagy franc körbejárni, de az a nyamvadt parókás bot felszívódott.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Szer. Május 20, 2009 7:00 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép//

Visszaérve a szobába nem találtam Masaki sehol.
-Elkerültük volna egymást? -néztem körbe- Mondjuk tény hogy elég célirányosan közlekedtem... -pakoltam le a kezemben lévő tárgyakat és célba vettem a konyhát. A nappaliban zsörtölődő tömeg már jelezte merre járt az én egyetlenem.
-Biztos be akarsz oda menni? Masaki nagyon bevette oda magát, de fogalmunk sincs mit tervez... -látott el szorgos aggodalmakkal Shinji
-Haggyad csak, ha hozzábasz valamit az az ő baja lesz. -próbálta újra doboz alakúvá varázsolni az előbb balesetet szenvedett kacattárolóját Hiyori, nem kis szidalomáradattal körítve.
-Köszönöm, de azt hiszem boldogulok... -eresztettem el egy morcos pillantást Hiyori felé, de szerencsémre épp nem figyelt.
A konyhába belépve az ablakban levegőző Masaki fogadott. Körülbelül oly annyira elhanyagolt egy helyisége ez a raktárnak mint a föld alatti terem, szóval nem nagyon törődnek a rendbentartásával.
-Biztos akarunk mi itt alkotni?-pillantott fel
-Máris feladnád? Pedig még el sem kezdtük... -szomorodtam el egy kicsit.
-Láttad valahol a felmosót?-
-Tényleg nem ártana először kitakarítani... -néztem körbe a viseltes helyiségen. Ráadásul a tisztaság Masakinak amúgy is mániája...
-Azt hiszem legutóbb a konyhaszekrény tetejére láttam repülni, úgy két hete.... -gondolkoztam el, majd kihalásztam az asztal alól egy széket, és a konyhaszekrény elé cipeltem. Ezután felmásztam rá, de komoly kötéltáncosmutatványt igényelt az hogy egyenesben maradjak és ne vágódjak le róla egyenesen neki a betonasztalnak. Mert miért is ne, nyomorult széknek már majdnem kitört az egyik lába és úgy ingadozott hogy csak a szentlélek tartotta egyben. Gyorsan megkapaszkodtam a szekrénysorban, hátha az stabilabb pontot nyújt, de egyáltalán nem volt túl bíztató mikor elkezdett recsegni.
-Istenem ez a konyha tényleg százéves... -nyújtózkodtam fel a szekrény tetejére, és ragadtam meg a tényleg ott leledző felmosót.
-Ezek szerint jól emlékeztem. -dobtam oda neki, de így fél kézzel el kellett engednem a "biztos" támaszomat, így cseppet meginogtam, majd gyorsan vissza is kapaszkodtam.
*Kész mázli hogy tényleg ott volt, mert különben a semmiért kockáztattam volna az életem...* -egyensúlyoztam magam lefelé. Mikor újra szilárd talaj volt a lábam alatt, megkönnyebbülten sóhajtottam egyet.
-Én keresek pár használható edényt. -mosolyodtam el, majd lemásztam az alsó fiókokhoz. -Ha eltűnnék, akkor biztos elkapott a koszos edények terrorszervezetének maréknyira zsugorodott utódbandája. -nyújtottam ki a nyelvem, majd tűntem el félig a szekrényben némi csörömpölés kíséretében. Nagy nehezen sikerült összeguberálnom egy ép lábast és egy palacsintasütés céljának megfelelő serpenyőt a sok rozsdás vagy félig behorpadt, jobb időket is megért konyhai felszerelések között.
Miután ezzel a hatalmas sikerélménytől diadalittas arccal kimásztam a szekrényből, egyből meg is rohamoztam a mosogatót, hogy használhatóvá tegyem a szerzeményeimet. Belekerült pár percbe és jónéhány liter mosogatószerbe mire annyira tisztának ítéltem meg az edényeket hogy emberi fogyasztásra szánt dolog kerüljön bele. A serpenyőt ott hagytam a mosogató mellett a gázon, a lábast pedig kikészítettem az asztalra, amit Masaki már közben letörölgetett a padló felmosása után.
-Akkor most össze kellene szednünk a hozzávalókat...kell liszt, tojás, tej olaj, cukor, só meg mivel szódánk nem hiszem hogy van esetleg ásványvíz. -idéztem fel a receptet.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Szer. Május 20, 2009 11:09 pm

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

*Masaki tisztaságmánia útmutató: Körülbelül úgy nézhet ki főhősünk mint egy frissen szabadult gyogyós. Eszelős fejet vágva addig nyúz egy területet, amíg el nem halnak az ujjai vagy el nem éri a kívánt ragyogást. Ilyenkor teljesen megszűnik körülötte a világ. Akár szidni, rugdosni vagy ütögetni is lehet! Észre se fogja venni, csak tovább fog sikálni közben szorgosan motyogva és vicsorogva a fogai között. Talán ez a titka és a puszta kinézetétől elmenekülnek a baktériumok is...
Egyetlen fontos figyelmeztetés létezik, amikor Masaki ebben az állapotban tombol. Ne tegyél le semmilyen koszos tárgyat vagy lépj a frissen mosott parkettára, mert szörnyű halálod lesz!*

A faszom pulibot tartózkodásának belövése után szeretett élősködő társam hozzáfogott lekanalazni a Nasa kilövési pózából. Amíg ő szórakozott a magasság leküzdésével, ahelyett, hogy lazán rám ugatott volna emeljem le azt a vackot, nálam ku*va gyorsan beköszöntött a frász pillanata. Ettől a dzsuvától olyan mértékű hányinger kapott el, hogy biztosra lehetett venni addig fogok itt köténykében feszítve villogni, amíg a bohócos műanyagóra is úgy nem fog csillogni mint a kisbaba segge napfényen. Rögtön fel-alá is kezdtem viharzani az egész szefós épületben, akár egy köcsög nikkelbolha, akiben felforrt a szesz. Legóráltam az összes létező fertőtlenítő, zsíroldó, felmosó, bútorápoló szaromat, amiből mellékesen egy egész retkes vegyszerbolt vígan éldegélt volna évekig és gumikesztyűt húzva nekifogtam eszeveszett tempóban legalább ötödik kategóriára felrugdosni a konyha arculatát.
Olyan szélvész taifunként söpörtem végig, hála a fullra bekattant gyereknapnak, hogy mire kötéltáncos levágódott már félkészen vakította a betévedők retináját az egész lepraterep. Sóhajtottam egy orbitálisat, hogy garantáltan beleremegjen a rohadt csöves telep alapja is, aztán megkoronázva munkásságomat felnyaltam a padlót is. Útközben Kincskereső kisködmön bemászott aranyat lelni az egyik szekrénybe, bár az elhajított kommentjétől még nekem is röhöghetnékem lett. Hát igen, fájdalmas poén volt!
-Akkor majd hívom az terrorelhárító edényszervezet koszos fémekre specializálódott osztályának gyorsléptű kommandós osztagát!- erre csak egy hangos kongás volt a válasz, amiből még nekem se volt hej,de bonyolult rájönnöm, hogy bekúrta a fejét mimóza. -Eh, jól vagy?-
-Perszeeee...csak alacsonyan volt a tető!-
-A szemétje! Azért össze ne törd magad!-jegyeztem meg kurvára letekerve a hangerőmet, hogy lehetőleg csak a célszemélyhez jusson el ez a mondat a nappaliban kagylózok meg forduljanak fel a kíváncsiságtól. Ezután bemutattam, hogy némi illemet még összekapartam az utcán és felsegítettem gyümölcslét.
Na most jöhetett azon része az egész főzőcskének, amihez még egy szőke luvnya értelmiségével se voltam megáldva. A hozzávalókat én mindig lerendeztem annyiban, hogy amit felismertem azt beledobáltam, a maradékot meg tetszetős cuccokkal kipótoltam. Aztán még én döbbentem le, miért olyan debilszar kajákat hozok össze. Erősen koncentrálva az elhangzott listára odacsoszogtam a hűtőhöz. Már a kinyitás sem ment csettintésre. A rohadt fogantyú a baszott kezemben maradt. Feszegethettem azt a tetűládát naphullásig, mire sikerült szétszednem. Szép idegsokkos fejjel kirámoltam mindent, ami megragadt a felsorolásból. Bár így is szükség volt némi torokköszörüléses mutogatásra. Tisztára mint egy négy éves, aki csak útban sertepertél az anyja körül. A képet csak tovább erősítettem, miután megcsúsztam a rohadtul frissen mázolt talajon. Komoly artista előadás szükségeltetett, hogy ne vágódjam el az összes lommal együtt. Teljes arányban visszakanalazva az egyensúlyom dobtam le az utolsó kört is az asztalra.
-Sikerült végre mindent összecuccolnom?-vakarásztam a lámpaburámat iszonyat tróger módra. Azt se tudtam mit hova, merre, meddig, kinek a szájába kell belevágni. Kezdett ijesztő méreteket ölteni ez a sütés akció, főleg a tudatlan agycsökevényem miatt.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Csüt. Május 21, 2009 12:23 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

Lehet hogy kicsit gyorsan soroltam a hozzávalókat, mert erős fejvakarások közepette rohamozta meg a hűtőt. Mikor sikerült felfeszegetnie azt az ősrégi áramzabáló ketyerét felkapott néhány dolgot, majd heves torokköszörülések közepette kissé tanácstalanul pillantott hátra.
-Azt ott a bal kezednél... -mutogattam hevesen a tejesüvegre- Ne azt, az már egy hete lejárt... -hadonásztam mikor nem azt vette kézbe amelyiket kellett volna. Én közben előkerestem a konyhaszekrényből a lisztet, meg a sót és a cukrot.
-Vigyáá.. -kezdtem volna bele, mikor megcsúszott a nedves járólapon, de szerencsére nem vágódott hanyatt.
-Sikerült végre mindent összecuccolnom?-vakarászta a fejét, mikor lepakolta a dolgokat az asztalra.
-Igen azt hiszem minden megvan. -mosolyodtam el mikor végignéztem a hozzávalókon.
-Akkor most jön a neheze...hogy miből mennyi kell bele... -kezdtem el magyarázni a receptet, mert elhatároztam, hogy nem csak megcsinálom, hanem megpróbálom meg is tanítani neki a palacsintasütést. Bár ismerve a rémtörténeteket ez nem is lesz olyan egyszerű feladat mint amilyennek tűnik...
-Először is a három tojással kezdjük. -ütöttem bele őket az edénybe, majd egy fakanál kíséretében Masaki elé. -Kevergesd légyszíves míg beleöntöm a tejet meg a lisztet. -adtam ki az újabb utasítást.
-Így? -nézett fel halálkomoly arckifejezéssel. Gondolom elég erősen rákoncentrált, hogy mindent jól csináljon.
-Tökéletes...már csak az arckifejezéseden kellene egy kicsit változtatni. -mosolyogtam és kentem az orrára egy kis lisztet, miközben a maradék hozzávalót is beleraktam az edénybe- Főzni érzésből kell, nem lehet ilyen morcosan... -huppantam fel mellé az asztalra és kóstoltam bele a tésztába, hogy elég édes-e. -Hidd el nekem ezt a százéves tapasztalat mondatja velem. Kell még cukor. -dobtam bele még egy kanállal. -Csak úgy lehet finomat főzni, ha beleadod a szívedet is. Vagyis ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor inkább úgy mondanám hogy amibe beleadod a szíved az rossz nem lehet. -közben megint megkóstoltam- Na így már jó lesz. -pakoltam el a cukortartót a helyére. -Mégha az csak egy egyszerű palacsinta is... -pakoltam vissza közben a többi dolgot is a helyére- Ennek most igazából állnia kell egy kicsit mielőtt megsütjük. -léptem oda az ablakhoz és kihajoltam rajta.
-Emlékszem milyen nehezen tanultam meg főzni mikor egyedül maradtam....de hát muszáj volt megtanulni ha nem akartam éhenhalni... -vakartam meg a tarkómat, és pillantottam hátra egy erőltetett mosoly keretében, majd visszafordultam az ablakhoz és bámultam ki a szürkületbe

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Csüt. Május 21, 2009 5:46 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

Rögtön pánikba kezdtem esni, amikor megszólalt mellettem a sátán, hogy méricskélni kell. Lassan kezdett az az igen erős benyomáson lenni, ha agyonvernek se jövök rá, hogyan lehet élvezni a sütés főzés egészségre káros hatásait. Ki a fene ne patkolna el az idegsokktól, amikor rá kell zendíteni egy kibaszott beosztású szarral szenvedni, amin még a rohadt egységeket se tudod rendesen leolvasni. Azt hittem megszülöm az egész univerzumot mire egyáltalán azt megtaláltam melyik betűs vacakra is van jelen esetben szükségem. Gecinek pakolnak ennyi tetves és persze kurvára felesleges nyamvadékot egymás hegyére hátára?!
Ennyire retkes mázlistának még soha nem éreztem magam, miután elszedték tőlem azt az átlátszó műanyag vészt egy kiokítás mellett, hogy ez nem fog az én satu szerencsétlen mancsaim között megfordulni. Helyette valami bizarr sárga trutyit kellett kavargatnom, amiben elvileg csak tojás volt, de lehet az egész csibe belepottyant, amíg nem düllesztettem arrafelé a szemeimet. Ráadásul ilyen nyúlós undormányra hasonlított. Kész takonyember kinézetre hajazott az a szarság. Nekem meg egyre komolyabb kétségem támadt, hogy ebből ehető valamit fogok kicsiribázni. Persze a szakács asszonyság nyugalommal mászkált körülöttem. Nekem meg olyan szintű koncentrációs túltengésem támadt két perc leforgása alatt, hogy a fakanalat is el tudtam volna görbíteni. A kedves lisztezős szellemeskedésre se tudtam mit nyögni, sőt madárijesztőként dermedtem le azon, hogy ezt szívből kéne csinálni. Ha tényleg így állna a dolog, akár kavicsokat vagy sziklát is bedobhatnék a sütőbe.
-Nah, azt akkor senki se fogja átvészelni...-fortyogtam az orrom alatt, máris látva, hogy tömeges temetésre fogok vonulni két napon belül.
-Elég lesz! Hagyd egy kicsit állni!-fogták le a robotgép automatára beállított kezemet. Kisebb dörmögést eleresztve lepakoltam értetlenkedve a kezemben lófráló fakanalat. Valahogy nem fért bele a borsónyi agyamba, hogy csak ennyi volt az egész. Lövésem se volt mi a rákra számítottam. Biztos világot akartam váltani a hatalmas kotyvasztásommal.
-Én is próbálkoztam,de azt még a Pokolban se szolgálnák fel...nincs hozzá tehetségem vagy mi a fene...-csoszogtam oda a szellőzőhöz én is, hátha kireppen az irtó nagy feszkóm az ablakon. Ráadásul kicsit át is ölelhettem az asszonyt. -Hej, de sötét van már!-pislogtam hiperértelmesen. Kicsit se érzékeltem az idő múlását és kissé szíven ütött a tény, hogy este van.
-Bizony! Ha nem csipkedjük egy kicsit magunkat holnapra se leszünk készen.-
-Lovagi becsületemre esküdve megakadályozom ezt a borzalmas jövőt! Micsoda szívás lenne már, ha álmaim nője éhen halna a szemeim előtt!-nyújtottam ki a nyelvem igazi gyerekes mintára. Bármelyik parkban visítozó kis csóka receptért könyörgött volna, annyira hitelesen toltam. A ritka megnyilvánulásom után sóhajtottam egy brutálisat.
-Szólj, ha letelik a mittom milyen idő és serpenyő zsonglőrbe kell átcsapnom!- magyaráztam kissé zavarodottan. Fogalmam se volt lassan arról se milyen cuccok lelhetőek fel ebben a dohos szutyokban. Azért gyorsan nyomtam egy pusszancsot a lakótársacskám arcára, nehogy már túlzottan feltűnően alakítsam az elveszett báránykát.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Csüt. Május 21, 2009 6:51 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

-Én is próbálkoztam,de azt még a Pokolban se szolgálnák fel...nincs hozzá tehetségem vagy mi a fene...-lépett oda ő is az ablakhoz és ölelt át. -Hej, de sötét van már!-pislogott kifelé az ablakon.
-Bizony! Ha nem csipkedjük egy kicsit magunkat holnapra se leszünk készen.- fogtam meg a kezét és vonszoltam vissza az asztalhoz
-Lovagi becsületemre esküdve megakadályozom ezt a borzalmas jövőt! Micsoda szívás lenne már, ha álmaim nője éhen halna a szemeim előtt!-tért vissza hirtelen a színészi hangulat.
-És a kedvemért megküzd a tűzhely gonosz szellemével is? Nahát, meg vagyok hatva nemes uram. -morzsoltam el egy könnycseppet a szemem sarkában hódolatom jeléül, majd megkevergettem a tésztát, aminek úgy láttam kell még egy kicsi idő, de mindjárt nekiállhatunk megsütni.
-Szólj, ha letelik a mittom milyen idő és serpenyő zsonglőrbe kell átcsapnom!-ácsorgott mellettem kissé zavarban.
-Már mindjárt nekiállhatunk, szóval készülj fel lelkiekben. -kacsintottam, aztán székek híján megint felültem az asztalra.
-Amúgy az butaság, hogy valaki azért adja fel, mert azt hiszi nincs tehetsége ...csak egy kis elhatározottság és sok gyakorlás kell. És nem árt ha a könyveken kívül is van kitől tanulnod. -pillantottam fel rá, majd elmosolyodtam mikor eszembe jutott az a néni akitől én tanultam annak idején.
-Én sem teljesen egyedül tanultam, volt egy segítségem, aki sajnos szerintem már biztos nem él. Nagyon rég volt már....Egy nagyon kedves idős néni volt, akit még akkor ismertem meg mikor Okinawán laktam. Emlékszem ott lakott a szomszédban és egyszer majdnem kihívta a tűzoltókat, mikor azt látta hogy füst gomolyog ki a konyhámból -mosolyodtam el zavartan- De szerencsére előbb átjött, megnézni mi a baj, és látta hogy csak épp "főzök".... szegény nem bírta nézni azt a szentségtörést, amit én ételkészítésnek hívtam, ezért felajánlotta hogy megtanít az alapokra. Nemcsak tanított, de nagyon sokat mesélt is nekem közben. Nagyon sajnáltam mikor el kellett jönnöm onnan... -kevergettem meg újra kicsit elszomorodva a tésztát- Azt hiszem ez már jó lesz. -ugrottam le az asztalról, és elővarázsoltam egy merőkanalt és a palacsintaforgatót.- Tehát ha nekem sikerült megtanulnom rajtad sem foghat ki. -toltam oda a tűzhely elé.
-Megpróbálod egyből te, vagy előbb inkább mutassam be egyedül? -kérdeztem, egy határozottan bíztatónak szánt mosollyal, ami azonban nem igazán érte el a kívánt hatást. Masaki ugyanis szépen araszolni kezdett hátrafelé, hogy helyet adjon nekem. -Hát jólvan, de tudod hogy nem úszod meg.... -néztem ellentmondást nem tűrően, majd nekiláttam. Felmelegítettem egy kis olajat a serpenyőben, aztán belekanalaztam a tésztát, és persze közben mindent kommentáltam.
-Ha pont egy kis merőkanálnyit teszel bele, akkor lesz annyira vastag amennyire kell. Megpróbálod nagyjából egyenletesen eloszlatni, vársz egy kicsit, amíg úgy látod a teteje is kezd megszilárdulni és akkor megfordítod. Itt jön be a képbe az a lapos izé, ami a kezedben van... -mutogattam serényen a Masaki által szorongatott palacsintaforgatóra. Ő megint kicsit elbizonytalanodva a kezembe nyomta. Én pedig megfordítottam a palacsintát. -Most pedig vársz még egy kicsit, és közben megemeled egy kicsit hogy lásd az alját, és ha úgy látod az is elég sárga akkor kiveszed. És nézd, ha már begyakoroltad a célszerszámmal, akkor ezt is megtanítom majd neked. -dobtam fel a levegőbe fordítottam meg úgy a palacsintát- Látod a másik fele is rendesen megsült már. -toltam az orra alá, majd átcsúsztattam a tűzhely mellé kikészített tányérra a kész remekművet. -Ugye hogy ez sem olyan bonyolult mint amilyennek látszik. -toltam vissza őt a helyzet magaslatára- Meglátod pár darab, és már te is úgy fogod dobálni mint egy profi. -kacsintottam rá, majd odaálltam mellé hogy segítsek ha elakad.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Vas. Május 24, 2009 1:47 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

Totyogtam össze meg vissza, akár egy szarógalamb. Azt se tudtam mi a franc történik körülöttem. Annyit vettem csak ki a mazsolányi agyammal, hogy előttem egy rohadt viseltes kerek fém faszság meredezik, amibe bele kell varázsolni azt a Jabba szökevény, nyúlós trutyit. Viszont azt fel nem bírtam fogni a műholdas adómmal, hogy mégis miféle hurkapálcával kell kör alakú bizbaszokat gyártani bele. Szóval karót nyelt madárijesztő módjára ácsorogtam magamnak és kezdtem fejleszteni a multifunkcionalitásomat. Meresztettem a kagylóimat az épp teljes átéléssel vakeráló gyümölcsös életerőre. Düllesztettem a szemeimet az elviekben nyers kutyakaja származékokra és vakartam a rühes fejemet kifejezve a totális homályt, ami bennem úszkált a főzés szót hallva.
-Nekem aztán mindenem van,csak a türelmem húzott el a picsába eszét vesztve...-válaszoltam ku*va röviden az elkezdett eszelős okfejtésre. Kezdtem tetű erősen egy oktató film vendégszereplőjének érezni magam. Ki nem állhattam, ha valamihez satu hülye voltam,de azért rázendítettek el is magyarázni ezt. Kisebb morgás után örültem, hogy témát váltott és inkább arról lökte a sódert, őt egy sodrófával csápoló fogatlan vén banya tanította.
Én sem vagyok érzéketlen seggfej, annyira...emiatt elvigyorodtam a sütő odakozmálós résznél. Melyik hülyegyerek ne képzelte volna el?! Kimókázva magamat jöhetett a brutális terror. Közelebb lettem toszva a meleget árasztó, várszomjas masinához. Tele lett azonnal a liberóm. Kurvára nem volt ínyemre a szitu. Hárítottam is baszott szünet nélkül a melót pukkanó tűzgyárra.
Akkor égett ki az utolsó izzóm is, amikor elhadarta mit, merre, hány kilométeres távra kell pakolgatnom. Lehet csak az én értelmi szintemnek volt ku*va magas ez a cucc, de leragadtam ott, hogy megfogod azt a kiálló szart amiben felfortyantod azt a sárgás árnyalatokban pompázó undormányt. Valami bődületes mennyire nem vágtam ezt a palacsinta rakogatós süti-mütit. Legszívesebben tárcsáztam volna egy éttermet aztán kaja kipipálva. Kisebb dörmögést bemutatva fogtam szépen azt a nyeles ütőeszközt és felemeltem a tűzhelyről. Azonban voltam akkora lúzer, hogy rossz kezemet basszam rá, ezért vissza kellett tennem és váltanom. Utána elszórakoztam a rohadt cucc méricskélésével az időt. Sehogy se akart annyi maradni abban a flancos genyában, amennyire hajaztam. Kedvem lett volna kitépkedni szálanként a sörényemet, úgy felbaszta a méregindexem.
-Nyugalom! Jól csinálod! Elsőre amúgy se várj tökéletest!- próbálkozott a paprikavörös ábrázatom jegelésével, köbö mínusz egy sikerrel. Ha valamibe belevágtam a tetves fejszémet megfelelő végeredményt akartam összeszenvedni, amitől jelenleg fényévekre lebegtem az űrben.
-Igyekszem...-löktem vissza a csábosan amőba formában feszítő palacsinta utánzatomat. Kisebb bámészkodás után sikeresen megláttam a fordító céleszközt és kukkolgatni kezdtem mikor lesz elég sárga. Csak tudtam volna ez a sárga marhaság mit is jelentett. Szemkiverős neonságot a retro jegyében? Netán lájtosan naturisztikus színkeveréket? Kurvára nem vágtam mikor lesz kész.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Vas. Május 24, 2009 2:52 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

Lassan de biztosan...na jó, cseppet sem biztosan nekiállt a mutatványnak. Csak tudnám, hogy miért idegesíti fel magát ennyire mindenen. Szerettem ha kicsit elengedi magát. Azt remélni sem mertem, hogy annyira, mint odalent az edzőteremben, de azért mégis egy kicsit.
-Nyugalom! Jól csinálod! Elsőre amúgy se várj tökéleteset!- próbáltam kissé bátorítani, de ez megint épp az ellenkező irányba sült el. Morcosan kinyögött egy "igyekszem"-et, majd úgy bánt azzal a szegény palacsintával, mintha az épp az előbb gázolt volna a becsületébe. Bár lehet hogy meg is tette azzal, hogy kifogni készül rajta...
Csendesen könyököltem mellette a konyhapulton, mert nem akartam megzavarni, de mikor láttam hogy a palacsinta kezd a szénné válás irányába haladni, még gondoltam időben szólok.
-Ez már jó sárga... -igyekeztem minél kioktatásmentesebbnek tűnő hangnemben megjegyezni ezt a tényt. így még idejében állt neki küzdeni azzal hogy a másik oldalát varázsolja felülre. Ennek megint olyan lendülettel állt neki, hogy szegény tészta szakadt ahol tudott. Aztán az lett a vége, hogy egy újabb lendülettel kidobta az egészet a kukába.
-Na várj inkább csináljuk együtt. -mosolyodtam el, majd odaálltam szorosan mellé, és megfogtam a kezét, amivel a serpenyőt szorongatta. Majd amikor belemerte az újabb adag tésztát adtam az iránymutatást hogy hogyan forgassa meg az edényt hogy kör alakú legyen a palacsinta. Aztán mikor a megfordításhoz érkezett a sor, megfogtam a lapátos kezét is, és besegítettem a mozdulatban.
-Ez gyönyörű lesz. -csodáltam meg a felülre került, már megsült felét. Majd mikor kifordítottuk a tányérra megint megcsodáltam.- Na látod hogy megy ez neked...alig kellett segítenem. -kapott sutyiban egy büszke-vagyok-rád puszit az arcára.
-Még pár ilyen, és vonulhatunk is el enni. -virultam továbbra is, de aztán közben eszembe jutott, hogy én igencsak éhes vagyok. De nem emlegettem, mert nem akartam, hogy mégjobban felidegelje magát.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Pént. Május 29, 2009 11:43 pm

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

Jött a retek parancs, szóval nekiestem annak a fémszarnak. Azt se tudtam, hogy kell felkanalazni róla a lassan elfüstölő kaját. Emiatt pillanatok alatt varázsoltam zsemlemorzsa telepet abba a szerencsétlen, kerek faszságba. Azon se lepődtem volna meg, ha a fémlapot is felvésem. Akkora tetves energiával álltam neki, amivel akár mintákat is vésegethetnék egy korhadó fa ku*va törzsébe. Természetesen köcsög fogvájó segédeszköz használatával.
Rábökve a gorillákat is szemmel irtó tekintetemet a művemre, még a hatalmas mogyoró méretű gógyimmal is levágtam, ezt elkúrtam istenesen. Fogtam is az egész turhát és kilöktem a kukába. Hátha a baci bulin gazdasági válság van és beburkolják. Talán még azok a kórterjesztő szektások is felfordulnak tőle. Kész globálisan semmirekellő haszon vagyok!
Vonszoltam vissza a csontos kufferom a lángokat köpködő rémhez. Olyan baszott jó kedvem volt, hogy még neki is szívesen elpofáznék, mikor és kinek lobogjon itt ilyen veszett kóros módon. Hiányzott a tetűládának egy kiadós nyugtató, minimum rinocéroszokra belőtt adaggal. Ez a kattant gondolat is mutatta mennyire fejkiverősen magasan lézeng az idegbajom. Szerencsétlen gyümilét is majd nem elküldtem retket szedni Vietnámba, miután odavágódott a drótkerítéssel elzárt halálzónámba. Persze rá ha atomtámadást indítana sem tudnék két baszott pislantásnál tovább puffogni, úgyhogy kupán vágtam az egomat és figyeltem jó diákot alakítva mit is kellett volna megvalósítanom. Maradjunk annyiban egy tetvészkedő legyet se tudnék grillrácsra feszíteni...
A dícséretszerű képződményre csak dörmögtem. Én már kevésbé éreztem magam büszke kutyának, aki retek papírhalmot kapott, hogy idomítva van. Persze a kapott arc nyálazáson elvigyorodtam. Kissé hatásosabb meggyőzés volt, hogy "én-vagyok-a-Jani-a-kibaszott-gáton". Vissza is tért az egész vityillót betöltő ovis lelkesedésem. Valaki még belógatott volna egy cukorkát a ku*va szaglószervem elé, tutira átmegyek villámkézbe is.
Szigorúan a főnökasszony segédlete alatt legyártatottam még pár dögöt. Némelyik úgy festett mintha frissen szabadulna egy baszott buriz bárból. Gőzölgött össze-vissza, meg olyan alakzatban virított, amit ki nem fejtenék. Közben hihetetlen lassan az én gigantikus felismerő képességem is megvilágosodott, hogyan kell a fordításhoz időzíteni. ku*va biztosan haladtam cél felé. Mire a kilencszázadik csuklógyilkoláson leszek túl, már kész profin fogom tolni a kör alakú trutyi gyártását.
-Sok szar van még?- hisztiztem műkörmét tört plázanövendék módjára.
-Hmmm...szerintem még két, maximum három kör.-
-Jaj, de jó!- dünnyögtem továbbra is a boldogság szemernyi jelét se villogtatva. Utána meg elküldtem szolizni a palacsinta másik pofáját is. A dobálós cuccal inkább nem kísérletezgettem, mert a végén összedől az egész kóceráj.
-Ugyan már! Ezen csukott szemmel is túl leszel már!-
-Remélem, mert már rohadtul unom...kész kínzókamra ez a helység!-
-Befejezzem én?-tették fel az univerzumot betöltő sértő kérdést. Szerintem még a Plutón is fogták a bolhafasznyi kiscsákók a felháborodásomat.
-Ha mán eddig elszenvedtem azt a kicsi vackot is beleöntöm ebbe a kerek sütővasba!-magyaráztam kitartóan némileg csápolva a mancsaimmal.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Szomb. Május 30, 2009 12:58 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

A sikerélmény némileg visszahozta a lelkesedését, ami az elkészült palacsinták számával arányosan nőtt, aztán kezdett el újra csökkenni. De szerencsére a tésztás edény is kezdett kiürülni. Egész jól ment már neki egyedül is, ezért én csak álltam mellette és mosolyogva figyeltem.
-Befejezzem én? -kérdeztem, mikor hangot adott annak hogy már nagyon unja. Azonban a büszkesége nem hagyta hogy a végén feladja, ezért letettem erről a szándékomról.
-Rendben, ahogy szeretnéd. Akkor addig én feltúrom a kamrát valamiért amit beletehetünk a palacsintáidba. -mosolyodtam el, és megrohamoztam a kamrát. Hogy ott mennyi minden volt....némelyik porlepte üveg talán még a múlt századból ragadt itt.
-Na ezt biztos nem merném kinyitni. -lestem át egy biztató színű üvegen, miután letörölgettem róla a félméteres porréteget. Úgy gondoltam beljebb nem is merek körbenézni, mert ott talán még régebbi régészeti leleteket találok, így inkább az ajtóhoz közeli polcokon keresgéltem.
-Hm.. ez egész életképesnek néz ki. -emeltem le egy narancssárga üveget, majd letekertem a kupakját. -Baracklekvár, ez egynek jó lesz. -tettem félre. Nem sokkal mellette találtam még egy meggybefőttes és egy ribizlilekvárt is. Már épp azon voltam hogy diadalittasan becipeljem a konyhába a szerzeményeimet, mikor a polc legtetején megláttam még egy nagyon ígéretesnek tűnő üveget.
-Csak nem? Azt hittem abból már nem maradt. -próbáltam kivenni mi lehet benne, de mivel nem igazán láttam, lepakoltam a kezemből a többi üveget és felnyújtózkodtam hogy lepiszkáljam. Csak nem értem el, pedig sima átlagmagassággal rendelkezem, és mégis ezt a polcot mintha Masakinak tervezték volna. Miután zsörtölődtem egy sort, nekiálltam ugrálni is. A polc széléig sikerül elküzdenem az üveget mikor egyszer csak lebillent és zuhanni kezdett. Komoly reflexmutatványt kellett végrehajtanom, hogy ne a padlón kössön ki a féltett kincsem. Nagy nehezen elkaptam és egyből ki is nyitottam.
-Eperlekvár! Remélni sem mertem volna hogy ilyen kincsre akadok. -kóstoltam bele boldogan, majd fogtam a többi üveget is és beegyensúlyoztam velük a konyhába. Miközben lepakoltam az asztalra soroltam hogy mi micsoda, az időközben már az összes palacsintával elkészült Masakinak.
-Találtam baracklekvárt, ribizlilekvárt, meggybefőttet, és...eperlekvár! -mutattam rá diadalittasan az üvegre.- De ha szeretnéd, azt hiszen van még egy kis mogyorókrém is valahol a hűtőben. -soroltam a lehetőségeket, majd odapakoltam a gáz mellől a palacsintákat is az asztalra.
-Ez gyönyörű. -álltam csillogó szemekkel miközben a palacsintákat és a rendelkezésre álló töltelékeket bámultam. Először egy epressel kezdtem. jól telepakoltam a palacsintát, majd összegöngyöltem.
-Hát ez isteni. -sóhajtoztam mikor beleharaptam. -Kóstold meg te is a munkád gyümölcsét. -adtam a szájába.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Kedd Jún. 02, 2009 5:59 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

A kamra szó gigászi méretű szöget vert bele a képembe. Rekordtejelő tehénfingom se volt róla, hogy leledzik nálunk ilyen képződmény. Hirtelen nem is tudtam az ajtót láncoljam le vagy mellékeljek egy gázmaszkot az áthajtásra készülő pukkanó bombára, mert onnan aztán olyan biológiai fegyver szabadulhat fel hangyafasznyi sejtésem szerint, ami az egész országot hullahegyekkel fogja telepakolni. Én meg féltettem a nyomorult seggemet, hogy megint felfordul. Szóval kivert a víz, de olyan menő strandlabdázó pucér csókák módjára, akiket negyven liter olajjal öntenek le az optimális ragyogás érdekében. Miután még mindig "élőnek" könyveltem el magamat folytattam a lapos tetvek befejeztét.
A g*ci trutyi bezzeg nézésre szaporodott. Mindent csinált ott a bugyogástól kezdve a színváltásig, csak éppen felszívódni nem akart. Azért mutatni kellett ki a góré! Párszor rámeredtem a kedves 'takaroggyá-a-halál-isten-faszába!' pillantásommal és láss csodát úgy berosált a löttye, hogy pillanatok alatt löktem a végrendeletét az asztalra. Az én ábrázatomra meg soha nem látott elégedettség ült ki. Bár ez jobban hasonlított egy hentesre, aki frissen tesztelhette a kétélű baltáját! Egy széket barátságosan magam alá húztam és élveztem a laza semmittevés perceit. Néha azért odasasoltam a földrajzi felfedezéssel megáldott helységre, hátha tényleg terjeng ott valami dögvész. Kicsit kezdett gyanúsan sokáig bent rohadni vegalé. Sivatagi forróság módjára ajánlottam annak a redvatelepnek, hogy tartsa a milliárdnyi távolságot tőle, mert minimum atombomba lefejelő mészáros pofával szedem ízekre az univerzumot, ha elkap zaklató társam valami ocsmányságot. Mákjára a felháborodott morgásomat követően feltűnt a gyönyörűség és valóban kifosztotta az egész porfogót.
Mit ne mondjak ventilátor gyorsaságával kolbászoltam a címkék között, amiket az orrom alá dörgölgetett. Igazán nem akartam köcsög ünneprontó lenni, de ennyi lekvárral a tejutat is körbegravírozhattuk volna. Persze a mélázásom csak addig tartott, amíg hatalmas betonlapnyit nem koppant a felismerésem. Elemi erővel vetődtem a sor végén megnevezett kajára. Há taknyom nyálam egybefojt az örömtől, annyira betalált az eperlekvár. Azonnal bele is másztam minden létező szögből és végtaggal a szaros üvegbe.
-Ez de kibaszott finooooooom!- olvadoztam helyből, mint egy túlfűtött tiniszuka, aki fatálisan begerjedt az újságban trendin feszítő csupasz csiga modellfószertől. Rögtön böktem is az ujjammal egy kicsit a cuccból lopott bombagyár felé, de hirtelenjében még az évszakot se tudta nem, hogy mit toszogatok a szájához. -Nem kell? Akkor betolom én az egészet!- fordítottam hátat neki megszállottként védve a kincset érő kaját.
-Jaj, már! Csak nem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni.-
-Hogy a rákba ne?! Megdöglenék egy kis eperért huszonnégy rohadt órából huszonötön keresztül!-
-Remek! Akkor igazi nyalánkságot találtam! -bólogatok veszett denevér effektben, aki elfelejtette hogyan kell repülni. -Örülök, hogy tetszik!- kaptam egy puszit, amitől vigyorogni kezdtem. Úgy festhettem, akár egy beszívott hippi, ha a békéről lökik neki a vakert. Oda is röppentem az asztalhoz és rácuppantam hálából szerencsétlen áldozatomra, mint maci a mézes bögrére. Engem aztán ki nem robbantottak volna most gyümölcsturmix ölelgetéséből. Felőlem Godzilla is elszabadulhatott a nappaliban, le se szartam volna.
-Nagyon tetszik! Köszönöm! Nah! Megkóstolod ezt a vörös olvadt kocsonyára emlékeztető valamicsodát?-tartottam oda a szájához az ujjamat kiskutyaszemekkel szuggerálva.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Kedd Jún. 02, 2009 9:00 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

Nem gondoltam volna hogy az eperlekvár ekkora sikert fog aratni nála, ezért kicsit elcsodálkoztam mikor úgy csapott le rá mint egy kisgyerek a csokijára. Masaki ilyesfajta gyermeki lelkesedésével szembesülve egy cseppet meglepődtem.
*Nahát, ki hitte volna, hogy van valami amiért így tud lelkesedni...és ráadásul nem is a világ legbonyolultabb dolga, hanem egy egyszerű eperlekvár...különös* -merültem el a gondolataimban, ezért nem hallottam mit kérdez, csak arra eszméltem fel hogy az orrom előtt hadonászik, aztán elfordul.
-Mi tessék? -kérdeztem érdeklődve- Csak cseppet meglepődtem, mert nem gondoltam volna hogy ennyire tetszeni fog. -kezdtem el mentegetőzni, de annyira bele volt merülve a szerzeményébe hogy most szerintem azon sem sértődött volna meg, ha Hiyori beszól a hajára. Nem gondoltam volna, hogy ezt még lehet fokozni, de újból csak elkerekedtek a szemeim, mikor a nyakamba ugrott és ölelgetni kezdett. Aztán csak elmosolyodtam és adtam neki egy puszit, amit menten vissza is kaptam kamatostól. Kicsit aggódtam az esetleges kéretlen leskelődőktől, de amennyi puszit kaptam, bőven elfeledtette velem a rossz érzésemet.
-Nagyon tetszik! Köszönöm! Nah! Megkóstolod ezt a vörös olvadt kocsonyára emlékeztető valamicsodát?-tolta elém megint az ujját. Közben leesett hogy az előbb is miért csinálta ugyanezt.
-Azt hiszed nem ellenőriztem le, mielőtt odaadtam neked? -vigyorodtam el- De épp ezért nem hagyom ki ezt a lehetőséget, mert már tudom milyen finom. -lelkesültem fel, és gyengéden a számba vettem az ujját. Óvatosan lenyalogattam róla a lekvárt. Sokkal édesebb volt, mint mikor az előbb a kamrában megkóstoltam. Jólesően kényeztette az ízlelőbimbóimat. Mikor észbekaptam már azt vettem észre hogy egymás szemébe meredünk, nekem pedig kezd nagyon melegem lenni. Vonakodva bár, de jobbnak láttam lassan elengedni.
-Izé, tényleg nagyon finom. -pirultam el egy kicsit, majd magam elé húztam egy palacsintát- Mi lenne, ha ezekbe is raknánk belőle, ha már ennyit dolgoztál vele. -próbáltam elterelni a gondolataimat azzal hogy a palacsintákat kenegettem. -Mit szólnál hozzá, ha megcsinálnánk őket, és utána felvonulnánk enni? Itt a konyhán úgysem lehet rendesen leülni. -néztem körbe fejvakarva az igencsak ülőalkalmatosságok híján lévő helyiségben.
*Meg ha így folytatjuk a végén tényleg lefülel a banda...majd hagyok itt nekik pár palacsintát, akkor biztos nyugton maradnak* -gondolkoztam el.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Pént. Jún. 05, 2009 6:36 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát!- Masaki kukta színre lép //

Huh, hát hirtelen olyan hidegem meg melegem lett mint egy klimaxos tyúknak, ha pakolgatják nyáron a lófog rohasztó negyven fokról a harmincasra. Legyezgettem is a burámat hiperészveszelytősebességgel. Kicsit lefagyott a nyomokban fellelhető processzorom...Lehet még füstölgött is a gépezet, annyira belelendültem. Na, de ki a fene ne menne le helyből olvadt káposztás kockába, ha egy dögös pipi ilyet művelne le a retkes ujjaival?!
Miközben a mazsolányi agyam batyut ragadva iszkolt kibaszott fénysebességgel a fantáziák rühes világába. Egy képzeletbeli haverom ugrik mögém és zendített rá ütögetni a hátamat egy rohadt nagy perverz disznó táblával. Ráztam is a fejemet boogie est mintára, de nem akarództam magamhoz térni a kómából. Valahogy nagyon jól elhallucinálgattam a baszott békeidők emlékére.
Arra zakóztam vissza a valóságba, hogy valamit kenegetni kell. Rögtön gondoltam nem a Mari néni bütykeit kell emberirtóan büdös vacakkal ápolgatni, de közelebbi tájolásig a fenének se akartam eljutni. A tantusz akkor csapódott be gigászi erővel a padlóba, amikor el is láttam a fémbetkós asztallapig. Támadt is olyan univerzumot bevilágító fényesség, hogy E.T aszitte menten naphullás fenyegeti a szottyadt seggét. Araszoltam is kettőt arrébb, hogy be tudjak szállni a csőtöltő muriba. Bár lassan annyit totyogtam szaró galamb módjára, hogy soron kívül berántottak volna egy néptánc együttesbe. Kornyikálhatnék abban a dög ronda réteges kukaszoknyában. Könnyeket fakasztóan szánalmas látvány lehetnék, olyan hacukában.
-Jó ötlet! De a többiből is csináljunk! Ha már ennyi lekvárt kihoztál...-bökdöstem szerencsétlen színes cuccokat, mintha még a büdös életben postagalamb reggelis hírét se hallottam volna ilyen kinézetű kajának.-Egyet értek...ráadásul a pár méterre döglődő kis kakasok a számból szuggerálnák kifelé a kaját...-kezdtem el végre a bambuláson kívül értelmes foglalkozással lekötni a feles energiakisüléseimet. Jobban toltam mint a menzás néni a kenyér kenését. Hol spóroltam, hol túladagoltam a sárga lapokat. Na meg saját magam tartósított ízesítését se hagytam ki. Azt is megkockáztattam volna hatalmas megfigyelő képességemmel, hogy rajtam több cucc volt eloszlatva. Egyszerűen maga voltam a megtestesült szerencsétlen faszkalap!
-De a csürhének valamelyik szarból adjunk...már ha adunk.-vigyorogtam erőteljesen fejem felett aprócskának nem éppen nevezhető szarvakkal. Már csak a szervizben hagyott vasvillám hiányzott az összképhez és hóhért lefikázva melózhatnék valamelyik bűntől mérgezett városrészben.
-Te Shiori!-csörrent egyet az alkalmi evő és verőeszköz(vaizard használat), amitől garantáltan az Alaszkában döglődő vakondok is agyvérzést kapva támolyogtak a vészkijáratok felé.-Öhm...csak azt akartam kérdezni...megkóstolhatom?-pillantgattam nyálcsorgatva a kész remekművek felé. Kezdte piszkosul kívánós lenni! Nem olyan téren, ti mocskos állatok, akik olvassátok a postom! Kaja terére célozgattam! Kezdett a hasamon lidércekre hajazó kilátó keletkezni.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Pént. Jún. 05, 2009 8:12 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

-De a csürhének valamelyik szarból adjunk...már ha adunk.-vigyorgott elvetemülten.
-Naa, szerintem az lenne a legjobb ha itthagynánk mindent és ha idehozza őket az orruk úgyis kiszolgálják magukat. -adtam el a javaslatomat- De azért az eperlekvárt visszük magunkkal. -húztam közelebb magamhoz egy Masaki felé intézett kacsintás kíséretében. Akármennyire is jószívű voltam, azért az eperlekvárt nem bocsátanám közkézre...amennyit szenvedtem mire lehalásztam a szekrény tetejéről...Meg különben is, ki nem adnám a kezemből azt ami ennyire lázba tudja hozni Masakit. Elkalandozó gondolataim egy pillanat alatt ugrottak vissza a konyhába, mikor az asztalon oltári hangerővel csörrent meg egy kanál.
-Te Shiori!...Öhm...csak azt akartam kérdezni...megkóstolhatom?-nézegette nyálcsorgatva az elkészült palacsintákat. A legtöbb persze epres volt, de azért akadt köztük néhány a többi töltelékből is. Személy szerint a másik kedvencem a meggyes volt. Bár ha jobban belegondolok szinte minden gyümölcsöt imádtam. Elég sok félét volt már alkalmam megkóstolni, és csak nagyon kevés volt az ami nem nyerte el az ízlésemet.
*Hm, ez már csak akkor lenne jobb ha lenne benne egy kis likőr, vagy rum is hogy megadja az illatát* -gyönyörködtem az illatában mikor eljutott az agyamig hogy Masaki kérdezett valamit.
-Ja igen, persze. -fogtam kézbe mosolyogva egy természetesen epres remekművet- Na mondja mon amour, meg van elégedve szakácstudományával? -adtam a szájába a palacsinta végét.
Csendesen és ábrándozva figyeltem ahogy csillogó szemekkel ízlelgeti a falatokat. Majd egyszer csak azt vettem észre hogy egy kis lekvár lecsorog a szája szélén. Én nagyon nem tudom mi üthetett belém, de annyira magával ragadott a látvány, hogy az asztalra támaszkodva odahajoltam Masaki elé, és apró csókoknak álcázva a nyelvemmel eltüntettem a makacsul elszökdöső lekvárt. Elkerekedett szemekkel tudatosult bennem mit csinálok, de valahogy mégsem akaródzott abbahagyni. Biztos maradt még belőlem valami abból az edzőtermi Carpe Diem hangulatból...sőt egyre jobban erősödött. Miután nagyjából sikeresen elhallgattattam a gátlásos és eszméletlenül konzervatív részemet elmosolyodtam.
-Nem hagyhattam hogy az a fránya eperlekvár esetleg foltot ejtsen a karizmatikus megjelenéseden. Tehát vegyük úgy hogy ez életmentő beavatkozás volt. -húzódtam el sejtelmesen mosolyogva.
Masaki mellett megváltoztam. Vagyis mondjuk úgy megint kezdem azt érezni hogy élni akarok. Kihasználni az örök fiatalságot ami megadatott nekem, és vele együtt eltölteni. Annyi lehetőség áll még előttünk...nem zárkózhatom el az ezeréves hagyományaimba...Azt hiszem új ember lettem, és szeretném élvezni az életet.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Pént. Jún. 12, 2009 6:57 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

Egoista kijelentésem üres falakról csapódott vissza rám, teljes lelki terrorba kergetve áldott, hófehér lelkecskémet -látom is a gilisztányi gógyimmal, hogy erre a retkes mondatomra villámcsapásként képelnének fel Bud Spencer szakállas öklével-. Az álnok gyümölcslé tojt kicsiny lelkietlen sivatagi világomra és azt merészelte hablatyolni mindent hagyjunk itt! Yoda sem lőhette volna el menőbben a francia csipkés bugyiját röpködés közben, annyira szíven kúró jelenségre sikeredett a kiselőadása! Valahogy kurvára nem is nyerte el a vásári kofa megérzéseimet a gazdasági faszom világválságot is előidéző tervezete. A mocskos sáskaraj pillanatok alatt betermelné a melómat, amit vért izzadva basztam össze! Na, ne mán! Hagyjuk csak a természeti hiperokos rémisztgetést az illetékesen pocsék filmes gurukra! A sok orangután meg seggen csókolhat, ha kapnak egyet-egyet a retkes lőfegyver csövekből! Sőt még dicsőíthetnek is, mert vigyázok az amúgy is siralmas alakjukra! Lefölözném a Norbi tatát secpec alatt ebben a kacifántosan szánalmas nevű cuccban.
Persze a Tibetből visszhangzódó gyilkolási hajlamomnak nem adtam a látványomnál is vészesebb jelét, majd okosan levonszolom magam és elgórom minimum egy páncélszekrénybe a termésem! A nyomoronc lúzereknek meg levakuzom a köcsög ujjam és kitűzöm a rohadt hűtőre!
-Oké...-vontam meg a vállam, mintha magasról szarnék az ósdi témára és folytattam a hulla izgalmas trutyi adagolgatást. Igaz a pepecselést cseszettül hamar meguntam, mert frászt gerjesztve a falra sápadt rakétalady-ben támadt bikaüldözési mániám a vörös humusznövendéket tekintgetve a gülükéimmel. Kisebb rohadt idegölő várakoztatás után végre ráeshettem a kapcsoljuk ügyintézőnket gombra és nekiláttam rohadt nagy lendülettel zabálni. Mit ne mondjak a gigászi Nobel-díjat is megérő összetákolt kukatöltelékem megért egy misét. Kurvára belefért az ehető kategóriába, sőt Mikulás tekintély növesztésig tudtam volna burkolni belőle. Az isten kapuját káromkodva verő dicshimnuszom csak addig tartott, amíg az én drágalátos zaklató társam rá nem zendített buzerálni. A tököm is beleizzadt olyan kínzási eszközhöz folyamodott. Na, és ekkor maradjak hidegvérű köcsög, mi?! Beleugrottam volna az első tetves jégviskóba, ha akad egy bolhapöcsnyi esélyem, de egy anyaszomorító kis genyát se evett felénk a penész! Emiatt maradt a fikásra kent szobor hiteles alakítgatása, amíg el nem visz a mentő idióta szívinfarktus gyanújával! Bevallva a frankót jobban is tettem, ku*va bölcsnek is éreztem magam. Legalább megúsztam, hogy lesitteljenek szexuális zaklatásért. Gyönyörű lett volna, ha sok vén fasszal lettem volna összezárva, akik a ballonkabátjukat lengetve érték volna el, hogy előrébb hozzam az elhalálozásukat!
Kissé heves kutya pitizésre hajazó igenléssel bólogattam veszett tempóban. Egészen biztos vihettek volna seggriszálni valami puccos állatparádéra. Aztán sárga csíkot -nem, nem a hugyom- vontatva magam után a csaphoz navigáltam és felajzott vadállat módjára fújtatva letakarítottam a maradék dzsuvát az ábrázatomról. Addig is lekötöttem a trópusi esőerdőket touch down-ra fektető hangulatomat. Miután meg elég vizet folyattam el a rohadt nagy semmiért visszabotorkáltam az asztalhoz. Két pislogás után már tettem a kint fetrengő tehenész farmerokra. Minden nyikkanás nélkül az asszony kezébe basztam a csőrendszerrel díszített tányért és kézen ragadva meglódultam a szobám felé. A gubbasztó szekciónak, amint kocsányokon csüngő szemekkel kapták fel a fejüket megeresztettem egy "kussoltok-vagy-kivégzést-tartok" pofát, aztán sikeresen orravágódtam a lépcsőben. Annak a szemét talajnak is pont jókor kellett hegyi menetbe kapcsolnia...
-POFÁTOK BEFOGJÁTOK!-pattantam fel követhetetlen űrtechnológiás sebességgel és ordítottam visszafelé elmebeteg fejjel. Következett az újabb káromkodási felvonás, aminek a békítő szemmel verés vetett keserves véget. Szorgos morgások közepette hűséges öleb módjára folytattam az utam felfelé. A lenti népség meg hallhatta az ajtón bebaszását, jelezve, hogy esetleges pletykák felbukkanásakor mészárlást hajtok végre a kecóban.
-Agyam leszakad egy emeletet ettől a sok trógertől...-dünnyögtem tornádót gerjesztő lendülettel levágódva az ágyamra. Szerencsétlen vacak előbb vagy utóbb le fog szakadni a megpróbáltatásoktól, de anyám hüvelyujját bele! Veszek másikat!
Némi csendes pihenőt követően a nálam normál szintre szorítottam vissza a lázadó idegszálaimat vagyis a teljes káosz és egyszerű elmeháborodott közé félútra. Erőltettem is egy vigyort a szadista arcomra észrevételezve, hogy leültek mellém. Kioperáltam az öléből a baszott palacsintáimat, odatosztam a legközelebbi geciségre aztán nem volt egyéb dolgom mint a robbanó puskaporral foglalatoskodni. Körvonalazódtak is a hatalmas űrrel tátongó tojásfejemben a pocsékabbnál tragikusabb ötletek mihez is kezdjek az érzelmeit borzolgató perszónával. Végül bevágtam egy perverz állathoz tökéletesen passzoló mosolyt, miközben szó szerint odalöktem magam jó közel hozzá, nehogy levegőt is kapjon tőlem.
-Mit szólnál, ha most is megkóstolnék valamit?-támadtam le az áldozatom nyakát.-Mondjuk téged?-löktem a megnyerő rizsámat rálehelve a bőrére.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Pént. Jún. 12, 2009 10:40 am

// Basszunk össze valami burkolható palacsintát! - Masaki kukta színre lép //

*Érdekes...alig pár órája az edzőteremben még sokkal jobban tűrte a letámadós stratégiát...* -kuncogtam magamban, miközben a csaphoz viharzott és vagy húsz liter hidegvizet elfolyatott. Nem igazán értettem hogy most miért ilyen feszült, hiszen nemrég még elég nagy lelkesedéssel próbált megszabadítani a ruházatomtól. Najó...betudtam annak, hogy a nappaliban mindenre elszánt pletykaterjesztő és a cikizést egy jó ideig meg nem unó lakótársaink múlatják az időt. Nekem valahogy sikerült megfeledkeznem róluk, ami azért kicsit talán meggondolatlan, de valahogy most nem tudott érdekelni. Egyedül csak az érdekelt, aki nekem háttal állva a konyha másik végében épp a zubogó víz alá dugja a fejét. Mosolyogva néztem, bár ahogy elgondolkodtam hirtelen kicsit el is szomorodtam.
*Ennyire szokatlanul és rosszul tűri a gyengédséget...De így hogy már tudom mi történt vele, nem is kellene meglepődnöm rajta, engem viszont akkor sem hagy nyugodni. Tudom hogy nem változtathatom meg, de ha elég gyengédségben lesz része akkor talán tud is válaszolni rá, ahelyett hogy valami kényszercselekvéssel vezesse le az energiáit.
Vagy lehet hogy csak nem akart idelent nagyon belemerülni a dolgokba? Mert tény hogy elég szaporán vette a levegőt. Istenem hogy mennyire nem ismerem még...annyi mindent nem tudok róla. Egyik reakciójával rácáfol a másikra, majd a következővel az előzőre, és így tovább. Az ember teljesen elveszti a fonalat. Nem tudom mennyire viselkedjek visszafogottan, vagy épp nyitottan...Már megint túl sokat gondolkodom....* -ráztam meg a fejem, mikor azt vettem észre hogy visszatántorog és miután a kezembe nyomta a tálcát megragadja a karom és elkezd maga után vonszolni. Mielőtt teljesen eltávolodtam volna az asztaltól, gyorsan felkaptam az eperlekváros üveget, és egy kanalat is. Még épp idejében, mert egy pillanat múlva már a nappalin robogtunk keresztül. Az oltári nagy szemekkel ránk bámuló vaizardok felé nekem is csak egy hasonló pillantásra futotta, nameg némi arcszínárnyalatváltozásra. Inkább sietősre fogtam a lépteim, hogy minél előbb kiérjünk a reflektorzónából. És nem csak a paparazzókat megszégyenítően pislogásmentes éberséggel figyelő többiektől voltam zavarban, hanem Masaki eme határozott megmozdulásától is. Megint ott tartottam hogy nem tudok kiigazodni rajta. Eddig az volt a bajom, hogy nem tudja mit csináljon, most meg hogy csinált valamit. Megint épp elmerültem volna a lelkivilága általam gondolt felépítésének elemzésében mikor sikeresen megbotlottam benne és majdnem hasraestem miután elvágódott a lépcsőben. Azon ahogy felpattant és reflexből ordibált hátra a többieknek kicsit felvidultam.
*Na egy valami, ami legalább mindig ugyanaz* -siettem fel utána a lépcsőn szinte futólépésben a tempóját követve. Muszáj volt, mert ha lemaradok, akkor akkor a végén az én orrom előtt sikerül bevágnia a szobaajtót. Miután többé kevésbé zökkenőmentesen megúsztuk a nappalin áthaladást, és nekem is sikerült a csukott szobaajtón belülre kerülnöm, megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
-Agyam leszakad egy emeletet ettől a sok trógertől...-dünnyögte az ágyára dőlve.
-Lesz még egy húzós körünk velük ezek után azt hiszem... -sétáltam oda, és huppantam le mellé, de aztán mikor elvigyorodott én is mosolyogni kezdtem. Mikor épp kezdtem volna hozzá, hogy megint elétoljak egy palacsintát, kivette a tányérat és félretette az éjjeliszekrényre.
-Mit szólnál, ha most is megkóstolnék valamit?-csúszott közelebb hozzám továbbra is vigyorogva. Mielőtt elkezdtem volna mutogatni a palacsintákra leesett hogy mire gondol...főleg mikor a nyakam főlé hajolt. -Mondjuk téged?-lehelt rá a bőrömre. Közben megint újabb elméletek és felépített gondolatmenetek dőltek össze a fejemben ahogy a bőrömet érő meleg levegő bizsergető érzése átjárta a testem. Úgy döntöttem inkább nem gondolkodok tovább feleslegesen. Hagyom hadd történjenek meg a dolgok és csak azután építem bele őket a róla alkotott képembe. Nem pazarolom az időmet arra, és fosztom meg őt a figyelmemtől azzal hogy elmélkedek. Halványan elmosolyodtam és kicsit oldalra döntöttem a fejem, hogy mégjobban hozzáférhető legyen a nyakam. Az egyik kezemet pedig az arcára tettem és gyengéden simogatni kezdtem.
-Amit csak akarsz. Tudod hogy mindenem a tiéd. -néztem a szemébe még mindig mosolyogva mikor kicsit felemelte a fejét. Soha nem tudom megunni ezt a szempárt. Annyira gyönyörű...főleg hogy én olyat is láthatok benne amit más nem. Olyan mérhetetlenül boldog vagyok mikor másképp mutatkozik meg előttem, mint a külvilág előtt folyton szemöldökráncoló és ingerült Masaki. Teljesen máshogy fest, mikor megenyhülnek az arcvonásai és mosolyog, mégha ilyen kajánul is, mint azt most teszi. Engem egyáltalán nem zavar. Bármit megadnék neki, amit csak kér. Mikor kettesben vagyunk teljesen megváltozik a világ. Úgy érzem a kettőnk álmába csöppenek, és nem akarok felébredni belőle...most is ezt érzem.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Szomb. Nov. 03, 2012 10:54 pm

Így szelídítsünk vén rokont… (õ_ó)

Ki merengett volna azon, hogy a meló ilyen piszkosul fárasztó tud lenni? Mert én oszt’ nem. -_-’’ Első nekiröffenésre még tök „kakkoi” ötletnek tűnt, a mai rövidszoknyás cicababák nyelvezetével élve. De, hogy ennyiféle baromságot kell számon kérnem az egész nap a tetves zárda padjaiban döglő IQ-ninja felhozataltól… No, arra nem számítottam! Még, hogy éjszakázzak nyavalyás fecnik piros filces javításával, na, én ugyan nem! >_> Még szépséges Hito-chan jelenlétével esetleg megugrottam volna az esetet, de így naná, hogy nem! Hál’ égnek, hogy pihiidőszak köszöntött ránk és nem kellett tovább güriznem pár percnél. Amúgy is uncsi volt, egyik ennyit körmölt a másik pedig annyit, azt még pökkintsek rá egytől – ötös skáláig terjedő számozáson valamit egy karikába. Hát találomra firkáltam rá, hogy ne legyen egyforma, mindegyikre mást éppen azt, ami jött a sorban, azt cső! Minek kell eltúlozni az ilyesmit? Amúgy is a táblánál pampogónak van igaza, mert nála van a nyerő jegyfüzet, amibe csak ő cirkálhat, höh. Cool

Lehet, jobb melót kellet volna kiszúrnom a hírmondóból? Elég csekély zöld hasút adnak napi jó pár óra szenvedésért. :/ Vagy csak egy esti műszakot is kéne néznem a szürke hétköznapokra, hogy több menő helyre tudjam elvinni a Virágszálat <3?
A hírmondó árajánlatait lapozgatva a kajakreálóban lévő asztalkánál ücsörögtem tuti kényelemben, mivel a focicsapatból egy lélek sem volt éppen jelen, így kihasználtam az alkalmat. Cool

Csülkeimet az asztallapon pihentetve, a vitrinben talált dekós füles bögrét éltetősziruppal megtöltve szürcsölgettem. Igaz, ütött már bőven delet a kakukkos óra, de minek elsietni egy meló nélküli napot, nem? Cool

Morogva emésztettem az olvasottakat, már gatya zsebemben kotorászva a stressz levezető rúdért, ami mint kiderült a szemközti pulton heverészett éppen jókedvűen. A fránya ganajtúróját, hogy nem csináltak az okos tojások lábat a hasábnak! =_=’’ Zsörtölődve bújtam a hírmondót, mígnem edények igazi szimfóniás csörömpölésére fel nem eszméltem és kukkeroltam ki a monochrom lapköteg mögül, hogy megleshessem, ki akar globális halláskárosodást okozni az itt élő labdajátékosoknak. Meglepetésemre az öreg hátát villantottam meg, ki réges – régen egy messzi… na, mindegy annyira galaktikusan rég nem volt, de akkor is az első padban ülők oktatásának napján láttam utoljára, vajon mit csinált ez idő tájt a vén kujon? szemöldökrángatás

- Yo, véncsont! Megtennéd, hogy idedobod a kockadobozt ottan ni’ a pultról, kell a reggeli méreganyag a szervómnak, anélkül képtelenség megfelelően szuperálni a nap folyamán! – bökök fejemmel az említett irányba, ahol a füst rudak hevertek egy hasábban. Talán még neki is adok pár szálat hálám jeléül, ha lesz oly’ szeretetteljes DNS lánccal összeköttetésben lévő rokon, hogy megdob vele, hogy egy kis egészségtelen életmódot folytathassak reggeli indításként.
- Amúgy mit Sherlockozól ott öreg? Nem áll jól, tök ciki vagy így. Miért nem fogadsz fel kis rövidszoknyás Maid-samat, ilyen melóra? Bár ott van a csínos Tájcsó drága őt is cosplayezhetnéd, hogy kiszolgáljon. ~ Őt legalább el is lehetne nézegetni, míg ott pucsítva kutat a vitrinben. ~ El se hiszem, hogy anno te virítottál a fehér kabátban és nem én. (¬_¬) – kortyolok bele a fekete löttybe, miközben jól kioktatom a vénséget, hogy mit kellene kreálnia már ennyi idősen, mintsem egész nap sikálnia a focicsapat kéróját.

Tárgy: Re: Szemétdomb/ Konyha Hétf. Nov. 19, 2012 4:46 am

Álmodik a nyomornegyed, szonykapecír!

Kurvára balossal csattantam a redvásan emeletre polcolt táptalaj kibaszottul kemény fedelén, mert annak a szutykosan eldeformált nundzsaku doboz villantónak, naná be kellett hajnal hasadásos csillám punci sörényes ügetéskor a tetves elfekvő széltében nyiladozó virgácsai közé bukdácsolnia, hogy rohadtul vernyogó pláza töltedvényként ácsingózva se kanalzhassam összefelé, csak ívesen dobbanthassam pofával gerincre a rohadt kóceráj slattyogó lapját! Erre a szaros tarajos vakkantásra böffentem rá, kibaszott szopatós csipátlanítás! Nyominger korong felmászós, pálcika görényekkel tarkított, hónalj cirkálók gógyiját elrohasztó ótvarságot akartam csekkolni, erre szétkúrják a rendszerbe tápolt sugárzó begyűjtögetésem, mert cseszettül kifikkantanak vízszintesben, amitől kurvára műhódig kúszik az ideg mércém, oszt rizskókra baszom a teletabi navigátort vijjogó távlatokban ágaskodó tégla lerakathoz górva. Nesze, baszódjak meg! Kurvára kivéreztettem a leprás tapi rönköt és gecire nem nyomatom be a szánalom függőséget oda zombulok a vezetékes mazsola leszedáló elé, oszt csülökkel szerendázom végig az összes tetves csatornát. Lecsekkolom a retkes berregő kockán. Azon a szájber hálóval telibe kúrt vackon minden buzeráns faszság fent tornyosul, majdan rája mászok. Egyelőre baszottul kicsapatta a biztosítékom ez a köcsinger bolhapöcs. Nyomultam is légpárnázott tapírként az áztatóba, hátha levedlem a „kibelezlek, ha hozzám ugatsz” tenyész gócpontjaimat és a nélkül csörtetek le a dühöngőbe, szétkenjem valamelyik csatározó csita pofáját egy felturbózott ökölkoppintással.
Ucsó köhintést kiszedálom, mert így is úgy is lecsapatom a rohadtul vonalassal kipécézett zónámba kolbászoló marhalábszárakat. Szarni bele, majd legyalulom a csicskákat, addig is kigyökereskedhettem a lúzer pizsi rángatásomat és becsomosódott göndör foszlányként borulhattam vissza tente támasztékba. Picsámon a szabványra kockázott frottírral nyomattam a kurvára beduzzasztott vernyogó picsanyűglődést. Gecósan nem petézett inger mintázatom lószart se csapatni, csak kinyúvadni és mereszteni a valagam. Persze asszony retekre rácsimpasztott a szórakára, hogy csettintősen befittyenő nyomingerként koslasson farba a hízós kucu nyekergés, de nem minden kibaszott naptár görgetésnél! Ennek a gereblyével felszántott zeller ültetvénynek folyton akkor kellett felkapuzni, ha rohadtul nem csicsergett csülök bemoccintási ingerenciám.
-Szamócás pöttyedéket tolnék…-Dobbantottam be a baszottul univerzumot ripityára marcangaló balfaszságot.-Három tetves pont és kajabáló vonal! Lenyargalok és összeröffentek valami tápot.-
Moszeroltam bele az ülepemet egy redvás zöldelő levél takaróba, ne kotorjak le baszottul naturisztikus vonulatban. Rohadtul darabolós kattant csókába vedlettem volna, ha pápaszemes izgága fruska pont az én nyominger vonulatomra kattan rá okostojás téglaphone-nal. Annak a malterral dörzsölt bigének minden ótvaros vacakra futja, amikor kukkolásos bezsarolásról lökheti a sódert. Bele zakóztam már a sutyi mókáiba, piszkavassal kotorásszam arrébb. Így is a pofámat nyúztam cakkosra, amikor benyomulhattam a flamó szelektálóba és ott döglött piperkőc suhanc. Kurvára leszűrtem a cinkesen tréfa répás hahotát, szennylapot pörget. Ez osztán az atmoszférát lyuggató kamu szitu, de tojtam rá, had csapassa a selyempárnára hányt ficsúr reklám szlogent, addig kanalaztam előfelé a rosált bödönöket, valamiben készre gányolhassam a zabát. Kotricázás közben, rohadtul be kellett ugatnia, amire retek rázka székbe reteszelt fószerként kukkantottam hátra. Lecsekkoltam a facölöpre górt kátrány adagolót, csülökbe pattintottam, belesasoltam mennyi terpeszkedik benne, kiráncigáltam egy szálkát, képembe toltam, alá pöffentettem és rohadtul leszarom, mit vakeráltál pofázattal kukkantásba penderítettem a maradványokat.
-Lecsippentetted a bűvész kornyikát, diszkótök.- Kúrtam rezsóra szemétdombom díszelgő üstöt felbuggyanthassam benne a dobozolt múgató löttyöt.-Kell a szutyok, nyögd kirittyentett tuskóként! Tuszkolj már a tucskó pofádba illem eszenciát, cseszd meg!-
Eltiplizve a retkes frigóhoz túrtam fel a szaros bélrendszerét, merre tesped a feles hunnyantással ezelőtt bezsákolt vitaminforrást. Persze sárgáló tökfödőnek muszáj volt tovább koptatnia a műszerfalam. Rohadtul azért nyaldossa a detonációs központomat, hogy besüljön, akkor kurvára pöpec terepen kotorászik. Cseszettül berángott a drót szamaram, mekkora brutálisan elfajzott gyökérségeket kornyikál az éterbe. Majd pont az asszonyt csapatom be csicska gúnyába, hogy az ő rohadtul vakvágányra siklott dugger ingerületét feltorpedózzam. Takarodjon a hold pagodás gülü szemű, hormonlefittyenéses, deszka picsáktól hemzsegő, ótvaros szürcsölőkbe Rozika köddé szedált tőgyét csekkolni, ha erre gerjed. Asszonynak rohadtul nem házi meló nyominger cafka göncökbe vedleni, hogy flancos bige legyen. Azért a szuttyernyákosan paraszti vakerjáért kapásból akkora maflintást sóztam oda a mínuszokat cikáztatón döglődő lapos teflonnal baszottul bekunkorodott az alja.
-KUSSOLSZ! Degenerált cerka állító balfaszságaidból kurvára pengesd ki asszonyt.- Csekkoltam be a firka gyűjteményt, minek túrja ekkora baszott nagy vehemenciával. -Mi a katyvaszt bújsz? Kufirc rovatot? Azt ne adagoltasd be tente közben rád kattant a réz karikás fószer, keresztes nuku töcskölés lettél és melót kajtatsz…-
Lódultam a fekete savat csurgató kannához, hátha szambázik benne valami szuttyadék, de csak a kurvára eleresztett űr csiccsantott felém. Rohadtul tolongott bennem a szarakodási hajlam, még azt a nyamvadékot is fortyasszam felfelé, azért bepöccintettem témázást, mert baromira vinnyogott a rendszerem felzsongásért.
-Idegmérgre pályázol?- Kukkantottam pancser pacskerra, ne rinyáljon lecsusszantottam a kívánság listáról.-Légy pincsi és passzints ide a szemes zsákot. Am, merre lődörögsz mostanság? Ritkán veri ki a retinám a rusnya képed…-