Rukongai

Tárgy: Rukongai Szer. Feb. 18, 2009 2:18 am

Soul society egy lakatlan kerülete.
Az időutazó arrancarjaink itt rendezik be titkos bázisukat.

Tárgy: Re: Rukongai Szer. Feb. 18, 2009 2:33 am

Hueco Mundo nyugalmát egy különös hír bolygatja meg. Aizen Souske önkénteseket keres egy újabb ördögi tervéhez. Las Noches folyosóin lépten nyomon izgatottan sugdolózó arrancarokat látni. A küldetés részleteit ugyanis nem közölte mindenkivel, hanem csak azzal a néhány kivételezettel fogja ismertetni akiket kiválaszt a feladatra.
Nem is telt bele sok időbe, máris megvolt a jelentkező csapat. Összehívta őket a hatalmas gyűlésteremben, felemelkedett kőtrónjáról és belekezdett monológjába.
Az arrancarok csodálkozva hallgatták. Hueco Mundo urának terve hogy megbolygatva az idő folyását beavatkozik a 100 évvel ezelőtti eseményekbe majd kihasználva a keletkező zűrzavart, véghezvihesse az akkor meghiúsult tervét. Megszerezni az Oukent és uralkodni az egész világ felett.
Minden készen állt az induláshoz, azonban az arrancaroknak még el kell dönteniük elvállalják-e a feladatot, amit uruk rájuk bízott.
A küldetés nem kötelező ugyan, de ha sikerrel véghez viszik, jelentős pozícióra számíthatnak az "Új világban".
Vajon a becsvágy van olyan erős hogy megérje ezt a kockázatot?

(Megjegyzés: Ide írjanak a küldetésben résztvevő arrancarok)

Tárgy: Re: Rukongai Szomb. Feb. 21, 2009 7:47 am

A teafüggő barmot nagy áhítattal hallgatták a nyálgépek. Én a terem sarkából unottan bambultam magam elé. Mikor eldarálta az előre megírt szövegét a főgóré, a tagok tanakodni kezdtek.
-Miről folyik az ugatás??-léptem melléjük, s mindenki olyan kussban maradt, mintha karót nyeltek volna. -Mondom, mi a faszon tudtok ennyit rágódni?! Nem ésszerű! Bevonszoljátok a seggeteket abba a tetves átjáróba, oszt ennyi! Nem sima ügy?
-Nade, Cande! Nem, nem ilyen egyszerű! Nem hallottad Aizen-sama szavait?
-Ki a gecit érdekel?! Most ez tényleg nagy dolog, hogy átlépsz azon a szaron!-vakarásztam meg a fenekem értelmesen nézve a többiekre.
-De ez nagyon veszélyes!
-A szart veszélyes! Csak beszarik vagytok, az itt a kikúrt nagy büdös harci helyzet, vágod, kiscsóka?!-a talpnyalók gyülekezete csak nagyokat lesve felém hallgattak... kurvára idegesítően hallgattak. Idegesen viharoztam meg a füves keresztapa felé. -AIZEN URAM! AIZEN! Hol a faszomba tűnt már meg?!
-Mondd!
-Cső, apafej! Én bevállalom, hogy elsőnek megyek erre a izére...!
-Hm... Biztos vagy benne?
-Teljes mértékben! Van valami gáz?
-Nincs. Rendben van!
-Hurrá... örülök neki...-jegyeztem meg gúnyolódva.

Tárgy: Re: Rukongai Szer. Márc. 04, 2009 12:22 am

Szokásomhoz híven most is késve érkeztem. A terem előtt gyorsan bestoppoltam és megigazítottam a kinézetemet. Egy sóhaj után pedig belibbentem a helységbe.
-Tadaiiimaaaa! Mi ez a nagy tömeg?-pásztáztam körbe és vigyorogtam elégedetten.
-Megint késtél te szőke picsa!-
-Jaj, szija-mija Candeeee!-ugrottam volna a nyakába, de arrébb állt, úgyhogy a padlón kötöttem ki.
-Annyira gonosz vaaagy...-T-T
-Inkább skubizz Aizen-re! Van bőven mondandója.-
-Jah, okééés! Szia Főnööök!-igazítottam meg magam újfent és illegtem a trónja elé, hogy engem is beavasson.
Kaptam némi letolást a késésért, meg az előadott jelenetemért, de olyan jó fej Aizen-sama! Biztos már megszokta az irdatlanul gügye stílusomat és ezért nem szid le látványosan.
-Hűűűh?-*.*-Tök izgiii! Időutazáááás!-ugráltam izgatottságomban, de valaki leütött, amitől dudor kezdett nőni a fejem.-Valakiii egy kanalaaat! Gyorsan, gyorsan, gyorsaaaan!-rohangásztam körbe-körbe a teremben. Végül lehiggadtam és becsatlakoztam a kupatanácsba.
-Milyen veszélyek?-vakarásztam a fejemet értetlenül, hiszen a részecskés halálos részből nem sokat fogtam fel.
-Az, hogy elpatkolhatsz!-
-Juuuuuj...itt is meghalhatsz! Mondjuk futóhomokba lépsz!-okoskodtam két sort, de persze senkit sem hatott meg a fantasztikus példám. Még egy darabig hallgattam az értelmetlen szövegüket, aztán Cande mellé rohantam és heves jelentkezésbe kezdtem, hogy Aizen sama rám figyeljen.
-Igen, Elmira?-
-Én is, én is,én iiiiis-vettem gyorsan levegőt- megyeeek!-
-Ha ilyen hevesen ragaszkodsz hozzá nem mondhatok nemet.-
-De jóóóóó!-*.*-Köszi, Aizen sama!-kacsintottam rá egy szexi póz kíséretében.-Tök izgi leesz! És megint együtt megyüüünk!-*.*
-Huh, de örülök...-
-Most miért vagy ennyire lelkes?-T.T
-Oh, hogy nőne egy miteszer az orrodon!-
-Azt nem akarooom...csúnya lesz a cuki pofikám! Segítesz becsomagolniii?-*.*
-Egy frászt!-
-Légyszi, légysziiii!-néztem rá hatalmas szomorú kutya szemekkel.
-Akkor se! Egy óra múlva úgyis indulunk...szal iparkodj a csomagolással!-
-Igeniiiis!-távoztam tornádóként, hogy gyorsan összerámoljam a holmijaimat. A szobámba érve esett le egy fontos tényező.-AZ ESPADA SZÁMOM!!! Jelenleg egy daru van a helyéééén! Most mit csináljaaaak?-rohangásztam fel-alá.

Tárgy: Re: Rukongai Pént. Márc. 06, 2009 5:56 am

Az a tény, hogy Elmirával ismét egy légtérben kell végigszenvednem egy ilyen kibaszottul felelősség teljes küldetést, már magában egy sokk volt. Arról nem is beszélve, hogy a kis szőke picsa egész végig a nyakamon fog lógni, aminek az lesz az eredménye, hogy nem tudok rendesen koncentrálni a feladatra. Szal ku*va gáz lesz ez az egész küldetés!!
-Segítesz becsomagolniii?-*.*
-Egy frászt!
-Légyszi, légysziiii!
-Akkor se! Egy óra múlva úgyis indulunk...szal iparkodj a csomagolással!-mutogattam egyenesen az ajtó felé
-Igeniiiis!
Erőteljesen csaptam rá a homlokomra, hogy Isten megáldott Elmirával, aztán én is a szobám felé vettem az irányt. A jó öreg bőrtutyimat úgyis rég használtam már, az nagy is, sok minden belefér. Rádobtam az ágyamra és a szekrényemben kutatni kezdtem. Pár váltóruha, drága katanám, cipő, kevés smink és egy újság is helyet foglalt a táskában. Amikor kész lettem, még pár dolgot elintéztem, hogy Aizen semmibe se tudjon belekötni...
-Nah fasza, szerintem kész vagyok!-túrtam még át egyszer a cókmókot, és húztam le a belem, megint a nagyterembe.
Ahhoz képest tök jó kedvem volt, de amikor megpillantottam a pattogó gumilabdát, ahogy ott illegeti magát Aizen előtt, a hányás jött rám.
-Geh, jó a társaság... Üdv ismét Aizen! Cső Szöszke! Indulásra kész? Megvan mindened, vibrátor meg hasonlók...?-basztam le a földre a táskámat fújtatva egyet.

Tárgy: Re: Rukongai Csüt. Márc. 19, 2009 12:27 am

Igazán jó lenne, ha a nagyra becsült arrancarok, akik jelentkeztek a küldetésre végre kifacsarnának magukból egy retkes hsz-t! Leszarom milyen gagyi vackot hoztok össze, csak írjatok már! Hétfőn nem fog izgatni lezáratom ezt a részt, aki meg lemaradt az tudja be a saját marhaságának...Ha meg ennyire érdekelt ez a küldetés, akkor nem tudom mi a fasznak kellett jelentkezni...

Szépen elmondva: Légyszíves írjatok hétfőig egy bevezető hozzászólást, mert aki nem teszi, azt kizárom a küldetésből. Utána meg nem fogok foglalkozni a kifogásokkal!

Köszönöm a hatalmas figyelmességeteket!
Masaki Sachi

Tárgy: Re: Rukongai Hétf. Márc. 23, 2009 10:55 pm

Egy izgalmas könyvet tartottam kezemben, amikor valaki kopogással zavarta meg a csendes pihenőmet. Lemondóan sóhajtottam, aztán beinvitáltam az illemet ismerő vendégemet. Meglepő fordulat volt, hogy valaki még képes Las Noches-ben ennyire finoman közlekedni. Az elégedettségem hamar szerte foszlott, amikor a várakozásimat széttörve nem egy arrancar lépett be.
-Gin-sama?!-kaptam gyorsan észbe.-Bocsásson meg.-álltam fel gyorsan a székemből és hajoltam meg előtte. Hiába utáltam a szolga szerepet, elfogadtam a három shinigami-t világunk urainak, vagyis kötelességem volt velük szemben tiszteletet tanúsítani.
-Jaaaj, nem szükséges ilyen hivatalosnak lenned. Végtére is az otthonodban zavarlak.- a szokásos sokat sejtető mosoly, amitől sosem tudod eldönteni mit is akar valójában a tulajdonosa. Ichimaru Gin mindig is egy kiismerhetetlen pontja lesz Hueco Mundo-nak. -De udvariatlan vagyok! Feltartalak feleslegesen...-ezek a hízelgő szavak. A hideg kiráz tőlük. "Vajon mit akarhat tőlem, hogy így beszél?"
-Rá is térek végre a tárgyra, nem szeretném félbe szakítani a kikapcsolódásod.-sétált a székemhez és emelte fel a könyvet róla. A borítót meg se nézve lapozta végig. Igaza volt, a tartalom számít. Ezek után váratlanul szólalt meg újra.- Aizen sama magához hivatott néhány arrancar-t.-bólintok, hogy értesültem erről.-Mindig meglepsz a tájékozottságoddal...-visszateszi az előbbi helyére a könyvemet.- A küldetésnek roppant érdekes célja van...a múlt. Furcsa, nem igaz? Még a végén kiderül, hogy valami nincs rendben Aizen-sama fejében...Csak vicceltem!-mosolyodott el az ártatlant tettetve.-Egy kéréssel jöttem hozzád. Szeretném,ha velük tartanál!-
Immáron egyértelművé vált az egész. A célja, hogy miért jött külön közölni ezt a hírt. Újabb magánakciót tervez és engem szándékozik információs pultnak felhasználni. Tudta jól, hogy nem mernék nemet mondani a rangban felettem álló személynek, ezért döntött mellettem. Egy aljas, kétszínű féreg. Legalább lenne benne annyi becsület, hogy maga végzi el a piszkos munkát.
-Igazán köszönöm, hogy kisegítesz újfent! Egy hatalmas gondtól szabadítottál meg! További kellemes pihenést!-fordult vissza az ajtóból.- Oh, az indulás fél óra múlva lesz...és az a könyv nem a te ízlésednek való!-

Kivételesen nem érkeztem meg hamarabb, sőt talán késtem is egy keveset. Alig értem el a déli kaput, máris hallani lehetett a két nő civakodását. Felemelő élmény lesz velük egy légtérben kibírni akár két percig is. Rosszul viseltem mindkettőjük stílusát. A hisztitől migrént, a neveletlen trágár szövegétől pedig egyenesen frászt kaptam. Mégsem nézhettem őket levegőnek. Akármilyen idegesítőek, ugyanúgy létező formák mint én.
-Jó napot, hölgyeim!-sétáltam el mellettük. Kicsit távolabb húzódtam, amíg a többiek érkeztére vártunk. Talán az apró távolság segít elviselni a két espada szüntelen vitáját.

Tárgy: Re: Rukongai Szomb. Márc. 28, 2009 9:29 pm

//Mivel gondolom hagytam elég időt mindenkinek hogy írjon, ezért lezárom az első kört, és folytatom a mesélést...//

Meglepő talán, de a küldetésre összesen három ember vállalkozott. Aizen-sama mégsem elégedetlen, hiszen eredeti terveiben is csak két arrancar visszaküldése szerepelt. Miután ismertette a feladatot, hagyott némi időt hogy elkészüljenek. Egy óra elteltével a három jelentkező már készen állt a nagyteremben.
Aizen-sama már ott várta őket az időközben elkészített átjáróval. Sötét és rejtelmes...akárcsak a kiismerhetetlen Aizen. Pontos tervét ugyanis most sem közölte az espadákkal, hanem csak annyit amennyire a küldetés végrehajtásához szükségük van.
-Miután átértek a kapun keressétek fel Tousen-t, mert Hirako még gyanút fogna ha engem keresnétek, és adjátok át neki ezt. Ő majd eljuttatja nekem. -nyújtott át egy kis könyvecskét és egy papirosra írt üzenetet Tadeonak- Ezután pedig mindenben az ő rendelkezésükre kell állnotok...megértettétek? -nézett végig a csoporton, majd hátat fordított. -Indujatok.
-Az átjáróban figyeljetek hova léptek... -szólalt meg az eddig Aizen mellett csendesen ácsorgó Gin- A 100 évvel ezelőtti önmagatokat keressétek.

Az feladat ismeretének, és az átadandó üzenetnek a birtokában az espadáknak nem maradt más dolga minthogy átlépjenek a kapun. A kapu hasonló felépítésű mint amit Urahara készített a vaizardoknak. Tehát nem árt vigyázniuk.
Ha sikeresen átértek rajta, akkor a Rukongai egy külső és lakatlan területén érnek földet, és kell hogy végrehajtsák a feladatukat.
Első dolguk az hogy elrejtőzzenek, és egyelőre várjanak, mert csak akkor tudnak majd kapcsolatba lépni Tousennel, mikor este kiküldetésen lesz ebben a kerületben. Ugyanis nem lenne tanácsos három nagy lélekenergiájú arrancarnak a Seireiteiben mászkálnia...

Tárgy: Re: Rukongai Szer. Május 20, 2009 5:05 am

//Cande már nekikezdett egy új körnek a mesélés előtt, ezért én postolnék,ha nem gond^^''//

Miután felpakoltam a minden időjárási viszonyra és helyzetre felkészült túlélő holmimat egyenesen visszasüvítettem a főnök bácsihoz. Komolyan aggasztott a számocskám nem létezése. Így meg nem mehettem vissza. Mégis micsidit magyaráztam volna??? Nyaaaaa! A folyosókon végigrohanva estem be az ajtón és borultam szeretett gazdikám lábai elé.
-Aizen samaaaaaaa!-láttam neki keservesen sírni. Persze a hipertrendi főnököcskénk türelmesen végighallgatta kedvenckéje panaszát és zseniális ötletecskével állt elő. Azonnal kikerekedett, csillogó szemekkel pislogtam rá. Gin-i mini hozott egy olyan matricácskát, amire filcivel felírta a régi számomat és ráragasztották a tetoválásomra. Há rögtön olyan hippi-heppi lettem, hogy a rókuci képű nyakába ugrottam és agyonölelgettem. Párszor körbeforgolódtam biztosan jól áll e,de aztán bejött negatív hullámával Cande ciculi. Szóval gyorsan odaszökdécseltem hozzá. Megálltam előtte néztem egy darabig, aztán körbeugráltam, mert nagyon kevéskének tűnt a csomagocska, amivel egy ilyen viszontagságos utira neki akart leselkedni.
-Nyughassá mán, mer herótom lesz és le foglak csapni!-
-Nyaaaaa...olyan uncii vaaagy!-durciztam be látványosan közelebb rángatva a kékséghez a saját cuccomat. Miután sikerült a kimerítő melóka csak látványosan unatkoznom kellett, amíg vörike is befut. Legalábbis ezt mondta főnike. Meglátva morci-morcit neki is beköszöntem, de nem akarta venni a közeledésem. Csúnya és gonoszka vöröskeee!
Mivel a létszám meglett menőke előadta mit is kell csinálnunk, bár nekem nem tűnt túl érthetőnek a küldi. Megint ködösített a ravaszdija! Engem meg jobban lekötött figyelés helyett, hogy végigzongorázzam mit is tettem el. Megaciki lenne, ha valami fontosat hagynék itthon!>.< Kiérve a kapuhoz túl sötét volt.
-Nem látok semmiiiit! Mi lesz ha orra eseeeek?-hisztiztem Cande karját rángatva.
-Idióta! Vigyé zseblámpát, ha ennyire fosol!-
-Oksiiiii!-kezdtem el turkálni a csomagomban és húztam elő egyet.-Működiiik!-ugrottam oda az átjáróhoz és világítottam be, de a gonoszka kékike hátsón billentett, amitől belestem csomagostúl. Sikítozva és kapálózva zuhantam egy darabig, aztán megálltam és körülöttem csomó képecske futkorászott. Pislogva felkászálódtam és szétnéztem viszont nem tudtam merre kellett volna mennem.
-Vonszold a segged műpicsa!-ordítozott előttem Cande.
-Várjatooooook!-futottam a hang irányába hisztizve. Nehézkesen sikerült őket beérnem, de inkább nem bámészkodtam, mert nem szerettem volna egyedül maradni. Aztán komorka hirtelen oldalra fordult és kilépett. Cande morogva fordult utána viszont én elvesztettem a fonalat, ezért csak tanácstalanul forgolódva ácsorogtam egy helyben.
-Mozgás van! Kifelé a francba agyatlanka!-ugrottam utána csukott szemekkel, de a landolásom határozottan puhára sikeredett. Kinyitva a szemecskéimet Tadeo nyuszika mellkasán ültem. Szegény fejikéje meg közelebbi barátságba keveredett a szoknyámmal. Valamit motyorászott az áldozatkám, amin csak jót kuncogtam. Végül kegyelmeztem neki és feltápászkodtam.
-Köszikeeee a felfogááást!-vigyorogtam erőteljesen. Szétnézve a környéken legszívesebben visszafutottam volna az átjáróba.-De száraaaaz a levegőőőő...-nyöszörögtem magamnak.-Csupa pooor mindeeeeen!-toporogtam kényeskedően.

Tárgy: Re: Rukongai Szomb. Május 30, 2009 12:09 am

Mikor a kis csapat összekészült, egy szélsebes gyorstalpaló után el is húztuk a belünket. Az átjáró eléggé érdekes volt, sőt, kurvára furcsa... a sok kép meg minden szar, szinte teljesen összezavart. Ahogy vörös ipse méretes lábait szedte elől, a szöszkét hátul egyre többször kellett sürgetnem. Hamarosan sikeresen átértünk a megfelelő helyre, ahol még persze a kollagéntől gárgyult picsa szépen megérkezett Tadeora, amire én csak egy hatalmasat szóló homlokon csapással reagáltam.
-De száraaaaz a levegőőőő... Csupa pooor mindeeeeen!
-Idióta!-vágtam kupán, hogy végre abbahagyja a nyávogást. -Mégis mire számítottál, te sült bolond? Majd valami szánsájn bícsre érkezünk, vagy mi a halál?
-Nyaaaa de ezt akkor is miééért kaptaaam? Olyan undii vagy veleeem! T-T
-Fogd be, míg szépen mondom! Inkább tűzzünk és keressünk magunknak valami rejtekhelyet, ahol meg tudjuk magunkat húzni, egy ideig!
-Jóóó ötleeeet! Keressünk valami szép csilli villi házikót, amiben van nagy fürdőkád meg mindeeen ééés--
-Perszee, meg arannyal legyen kirakva minden bútor, és gyémántberakásos legyen a slozi is, mi? Hát kurvára esélyes, hogy pont itt, a semmi közepén egy ilyen kérót találunk! Annak örülj, Nyuszikám, hogy valami tető lesz felettünk!
-Mi lenne ha elindulnánk? Nincs sok értelme ennek a veszekedésnek...
-Cöh... igaza van vöröskének... jobb ha nekivágunk!-fogtam kézbe a holmimat, s Tadeo után igyekeztem. Egy kis fáziskéséssel a hátunk mögött kísánkodó Elmira is beért minket...

-Haaaaaaaajh, messze van mééééég? Úgy fáááj a kis lábikóóóm!
-Elmira, ne akard, hogy a táskámmal csapjalak agyon...
-De de deeee... annyira fáááj! És fáradt vagyóóóók, meg szomjaaaas is!
-Szerinted mi nem vagyunk azok, baszd ki?! Hamarosan odaérünk bírd mán ki!
-Haaaaaaaaaaaaaaaaaajh!
-Lehet meg kéne állnunk...
-Ó, vöröske, addig a faluig csak kibírja!-mutattam előre a pusztába, ahol egy kisebb falu képe rajzolódott ki. Mivel kis csapatunknak nem volt más ötlete, fáradtan elértünk a kis falucskáig.
-Vigyáznunk kéne itt, észre ne vegyenek...-jegyeztem meg, ahogy jobban körbenéztem.

Tárgy: Re: Rukongai Szomb. Május 30, 2009 2:23 am

A homlokomat dörzsöltem, amikor a bájaival kéjelgett a feletteseink előtt Elmira. Borzalmas volt nézni is mennyire közönséges, ahogy kihasználja az adottságait. Elhiszem, hogy buta, de pont ezzel a módszerrel próbálni takargatni a hibáját?! Ráférne egy gyönyörű és kellően kimerítő beszélgetés, ahol felvilágosítják róla, így öltözni és viselkedni a piros lámpás utcákban szokás. Ott még csak rá sem kellene játszania a szerepére. Ráadásnak annyi hímnemű csorgatná rá a nyálát, hogy egy időre garantáltan apadna a rendíthetetlennek hitt feltűnési viszketegsége. Jobban belegondolva ebben az épületben hemzsegnek az ilyen problémával megáldott személyek. Egy pszichológus vígan eléldegélne Las Noches falai között, mert a nap huszonnégy órájában lenne forgalma.
A fejfájásomra csak még egy hatalmas lapáttal rátett az egész helységben visszhangzó bőrönd becsapódása. Legalább egyértelmű jelzése volt a csodálatos szókinccsel megáldott espada érkeztének. Tisztes távolban maradtam inkább tőlük, amikor Aizen sama jelezte beszélni kíván. Nem akartam hallani a folyamatos szócsatájukat. Na meg, valakinek figyelnie is kellett volna miről fog pontosan is szólni a küldetésünk. Őket ismerve ugyanis pillanatok alatt kiesik a lényeg és csak bambán pislognak, ha felteszik a kérdést mit is keresnek itt. Utána meg mutogatnának rám. Olyankor jól jönnék mint 'főnök', akire mindent rá lehet kenni.
Türelmesen hallgattam a felettesünk minden szavát és kissé kelletlenül,de átvettem a kézbesítendő csomagot. Érdekesnek éreztem, hogy futári munkára leszünk csak átküldve. Túl egyszerűnek tűnt így ez a feladat. Persze ismerve a volt shinigami-t egészen biztos van bőven információ, amit nem közölt velünk. Például az első buktatót, máris tudatta velünk a sunyin meghúzódó Gin. Ő kért fel erre a feladatra és ezt még csak meg sem említette nekem. Csalódtam és dühös voltam rá, ezért a számító viselkedésért. Egészen biztos lettem ezáltal abban is, legközelebb visszautasítom a kérését, akármiről szóljon is. További parancsot meg se várva léptem be a megnyíló kapuba. Ennyi bőven elég volt belőlük. Több figyelmet nem érdemeltem meg a részemről.
Maga az átjáró hátborzongató volt. Sötét, nyirkos, akár egy dohos pince. Ráadásul az egész eddigi életem ott futott el mellettem mindkét oldalról riogatva. Szörnyű volt. Utáltam látni mivé váltam. Belegondolni sem szerettem milyen lelketlen szörnyeteg lettem. Ez volt az oka, amiért végig szinte rohantam az átjáróban. Szabadulni akartam ettől a rémálomtól. Meglátva az egyik ajtót hezitálás nélkül ragadtam meg. Tudtam ennek kell lennie. Nem tévedhettem.
A talaj kissé messze volt, mint számítottam rá. Az esést a sonido-m használatával csökkentettem, így még időm is volt visszanyerni az egyensúlyom. Az egész esetet megúsztam a viselt ruhám térd környéki koszolódásával. Ez a helyzet pár pillanattal később gyökeresen megváltozott. A felém zuhanó Elmira elől már nem tudtam hova menekülni, így a drága kozmetikai holmik fogyasztója egyenesen rám pottyant.
Mentegetőzhettem volna napnyugtáig, de akkor sem akartam ennyire intim közelségbe kerülni a fehérneműjével. A romlott perszóna pedig még élvezte is, hogy ilyen mérhetetlen zavarba hozott. Szerencsére hamar tovább állt, mert nem akartam mérgesen helyre igazítani az illemről. Kisebb torokköszörülés után igyekeztem a hajam színére törekvő arcomat lehűteni. Nem voltam hozzászokva hölgyek efféle támadásaihoz, amit inkább meg sem említettem, mert egészen biztos a berozsdásodott töketlen vagy ehhez hasonló jelzők sorozatát aggatták volna rám. Ezután a 'remek' műsor után, végre el is indultunk. A civilizáció jelei azonban messzire elkerülték a landolási helyünket. Hosszú órákba telt mire láttunk egyetlen falut is.
Nem tartottam jó ötletnek beállítani ilyen formában egy lelkek lakta övezetbe. Egyrészt azonnal lebukunk, mivel az egyszerű szellemek nem foglalják magukba a teljes tudatlanságot. Ennek hála pedig rövid időn belül a shinigami-k is tudomást szereznének rólunk. Viszont a két hölgy cseppet sem foglalkozott velem. Mentek előre, fel sem figyelve rám. "Ebből baj lesz..." Csóváltam meg a fejemet és értem be őket. Erővel még sem tarthattam őket vissza...