Előttem állt a hollowénem kardjával felfegyverkezve, ami különösebb és nagyobb alakja volt. A hollow énem maszkját ketté tudta nyitni hozzáérés nélkül, ami csupán az arc alsó felét védi. Haja jobban megtépázott volt. és a fehér ruhája… egyáltalán nem hasonlított az enyémhez.
- Helló Hito! Most azt teszed, amit mondok.
- Miért?
- Kezdelek unni, én akarok feletted uralkodni.
- Miért zendülsz? Képességeidet használom, kiélheted magad…
- … csak nem úgy, ahogy akarom.
Támadásba lendült a hollowom. A sonidozása közben minden lépte alatt a parketta eltört, s a törött darabok magasan az égbe repültek. a lélek energiája eléggé érdekes volt, nem dühös, csupán izgatott.
- Dakata Hakuryuujin!
Kardomat rég kihúztam a hüvelyéből, mielőtt utolsó két szavamat mondhattam volna, a shikai előhívása, pedig csupán gondolatokkal sikerült előhívnom, így nem csoda, hogy Haku egyik támadási formáját intéztem a hollow felé, de nem volt elég egyszer. Elég gyors volt a sonidokkal így minimum háromszor idéztem meg a támadást, végül ki tudtam találni, hoyg hova is fog földet érni, s egy kis szerencsére a sárkányom szája körül fogta a hollow énem nyakát.
- Mi van, csak Haku segítségével tudsz legyőzni?! Ennyire gyáva kis pondró lennél?
- Pondró? Nem tudod, mit beszélsz.
- Haku ugyan úgy részem, mint te.
- Mégis, ha valahányszor segítség kell állandóan Hakutól remélsz megoldást, mint egy kis fiú a mamájától.
- Jól vigyázz mit beszélsz te vonyító kutya, szavaid bajba kevernek téged.
- A 4. osztag volt hadnagya áll előttem és nem ás mindig, mint egy csicska. Soul Society szégyen foltja a 4. osztag és mégis oda mentél… bolond vagy.
- Olyan lény ne beszéljen, amely csupán a pusztításhoz ért, ami ha mindent elpusztítana, önmagát is megölné. Mond, te mit akarsz meg védeni? Miért élnél, ha teljesen „kiszabadulnál”? Senkiért és semmiért, én legalább találok egy célt és nem csak önmagammal foglalkozom. Megölted Nyuushuu-t, megölnéd mindegyik világot!
- Áááh szóval azt hiszed, hogy csak pusztításhoz értek. Aizen szolgálatában legalább hasznosabb lennél. És nem csupán senki lennél. Még mindig az a bolond Shinigami vagy, ami voltál.
- Hm… - elmosolyodtam – igen, talán még Hakut sem ismertem volna meg és nem hallgattam volna rá se. Arigatou!
- Ugyan mit hitvány?
- A szavaidból aggodalmat érzek, azt hittem te sosem fogsz érezni, és csak önfeledten pusztítani akarsz.
- Ha a fajtámat ölik, nem akarok karba tett kézzel állni és várni, míg mind elpusztulunk.
- Heh…
- Mi az?
- Nem is vagyunk annyira különbözőek, mint gondoltam.
- És?
- Gomenasai testvér. – a fogságot megszüntettem és nem is védekeztem.
A hollow ahogy földet ért átszúrt. Először hatalmas fájdalmat éreztem, s minden elcsendesedett. Vért köptem magam mellé, de nem vágtam dühös arcot. Kedvesen néztem rá.
- Miért nem tudsz te nyugton tovább feküdni? Mit akarsz még? Kezdelek téged is nagyon unni...
Felnéztünk, s hallottuk mindketten Shoko kiáltását.
- Szerinted még Shinigami vagyok? Ilyet csak egy ellenségem mondhat. – megfogtam a hollow énem kezét és fejét. A kezét tovább toltam, ami miatt még jobban véreztem. A fejét a vállamra tettem, s átöleltem. – Hogyan szólítsalak, ha nevedet sem tudom? Félek tőled is, de mutasd meg nekem, hogy tőled nincs miért félnem és számíthatok rád. Szeretnélek jobban megismerni. – a hollow csak jobban csodálkozott. – Kérlek, segíts…
- Múlnak a kötések, készülj! A nevem Suzu…
- … a bosszúálló… köszönöm. – térdre zuhantam s végig mosolyogtam.
- Nyugodj meg, megvédelek. Pihenj, épülj fel.
Suzu elfektetett, s egy füves réten éreztem magam. Felettem Nyuushuu közeledett hupi lila színben áradva. Lefeküdt mellém s hosszan besélgettem vele, akár egy szép álomban, vagy talán az is volt. Suzu, pedig elvonult s már homályosan láttam s el is tűnt.

Ekkorra a sárga lélekenergia keveredett a hollowom fehér lélekenergiájával. Suzu átvette az irányítást a testem felett. A maszk megjelent az arcon, s egy hollowcsontszerű páncél is felkerült a bal vállamra és a sípcsontjaimra. Suzu üvöltése jó pár hollowot megijesztett, de mind szinte vigyázban álltak, mozdulatlanok voltak. A sarlók hatása egyre gyengültek, talán mert Naito épp valami mással van elfoglalva, s azt könnyedén összetörte Suzu nagy erőlködéseivel. Feltápászkodott és felemelte Hakuryuujint. A válla felett átnézett és látta a meglepődött arcokat.

//https://bleachszerpjatek.hungarianforum.com/adatlapok-f4/hokorashii-hito-t400.htm?highlight=hito az aljn van a hollow képe.//

Suzu sétálni kezdett, és látván Shoko támadását, még se tett semmit hollow társain. Shoko mellé állt és nézte Nai arckifejezését, ráadásul az égő sebet. Egy nagy hollow sóhajtás után a gyorsított Shunpoval Nai elé termett. A megmaradt hollowok már támadtak is, de Suzu parancsszavára:
- Álljatok meg, vagy kitiporlak a maszkotokból titeket! – megállt az egész banda, ki tudja miért is hallgattak rá.
Vigyázban álltak, mint a katonák és várták a további parancsot.
Az én Suzum letérdelt Naitohoz, a lány motyogását egyikünk sem értette. Megragadta a lándzsát, s azt szorítással lélekenergiára törte. Ahogyan felállt, olyan gyorsan Gargantanát nyitott a kétségbe esett Arrancar.
- Viszlát uraim! – köszönt el kicsit gúnyosan Nai, s a Gargantana bezártult Suzu és Nai közt.
A hollowom megfordult és Shoko mellé Shunpozott karba tett kézzel.
- Megpróbálsz legyűrni és itt maradsz, vagy haza akarsz menni velem együtt, úgy hogy Garganatanát nyitok? Te döntessz.