Amióta új kapitány érkezett az osztaghoz kicsit több szabadidőm is akad, mint előtte, mint az ex-kapitány, Kiochi távollétében. Nem, mintha az új főnök annyira megbízható és munkamániás lenne, de legalább nem az én vállamon van az összes felelősség.
Ilyen kissé nyugisabb napnak indult ez a mai is, szóval egy korai sétával indítottam a reggelt. Mialatt az osztag zeg-zugos kanyargós utcáit róttam megpillantottam egy ismeretlen bizonytalanul lépkedő leányzót. Mivel ritkák voltak nálunk a vendégek így közelebbről is szemügyre kellett vennem a látogatót.
-Csak nem eltévedtél, kislány? - szólítottam meg a háta mögé érve.
-Nem, még nem. - hangzott a kissé ijedt és nem túl meggyőző válasz.
Mivel még mindig mögötte voltam, így elé sétáltam és mélyen a szemébe nézve folytattam a lány faggatását. Nem vagyok az a túl gyanakvó típus, de azért sosem árt az óvatosság.
-Aha, értem. Ki vagy? - kérdeztem kissé ridegen és talán modortalanul is.
-Sensai Hinode, a 7. osztag 5. tisztje. - kaptam a választ.
A lány a karszalagomra pillantva kicsit elgondolkodott majd mélyeben meghajolt.
-Szóval a 7. osztag tagja vagy... - tartottam egy kis hatásszünetet, hátha mond valamit, de nem, így folyattam.
-Eddig még nem láttalak! - mégegyszer körbesétáltam, mivel valami szokatlant éreztem ebben a lányban, majd mikor körbe értem megáltam előtte és bemutatkoztam.
-Az én nevem Katai Siraseru, és a 8. osztag hadnagya vagyok. Segíthetek valamiben?A lány hallgat. Közben Sora inazuma is érdekesen bizseregni kezdett.
-Mivel nem hagyhatlak csak úgy mászkálni az osztag területén így szívesen elkísérlek a Kapitányi Irodához, az körlet határára vagy ahová szeretnél eljutni, feltéve, ha megosztod velem az uticélod. - bíztam benne, hogy ezzel válaszra bírhatom a shinigamilányt.
~Jobb lesz, ha szellem tartalak kislány, amíg rájövök, hogy miért is viselkedik ilyen furcsán a Zanpaku-tom Tőled.

-Igen... Te kiállsz ellenem, én pedig odaadom a papírt, amit kérsz. A zanpakutom már nagyon szeretne megismerkedni a tieddel. - rámarkoltam a zanpakutomra és érdeklődéssel vártam a reakcióját.
~Egy éles harcban mutatkozik meg, hogy ki milyen ember. Nem kéne itt lenned és ezt mindkettem jól tudjuk. De most majd kiderülnek a céljaid, Sensai Hinode. Ha tévedek és csak paranoiás vagyok legalább edzünk egy jót. - vitattam meg magamban jó alaposan mindent.
-Nem hagyott túl sok választási lehetőséget számomra. - hajtotta le a fejét kissé kétségbeesetten.
~Ugyan kislány, nincs félnivalód, ha a szándékaid tiszták.
-Nem vagyok az az ellentmondást tűrő típus. Sajnálom! De oda se neki! Ez csak egy _edzés_. - nyomtam meg az edzést szót határozottan a végén.
-Esetleg van valami kifogásod egy hadnagy kérése ellen? - tettem fel a költői kérdést kissé fennhangon.
-NEM, azt hiszem! - újabb bizonytalan válasz.
Az osztag épületegyütteséből kiérve a gyakorlóközpont felé vezettem a shinigami lányt. Mialatt haladtunk az ezdőterem irányába folyamatosan szemmel tartottam és figyeltem minden mozdulatát. Szándékosan felüsztséget teremtve a "jaj nehogy érszrevedd, hogy figyellek" felpillantásaimmal.
Egy keresztutcához érve hírtelen, kitartottam jobbra a zanpakutomat, szinte a lány nyakát érintve. Hinode, majdhogynem megfagyott ijedtében.
-Az edzőterem arra van. - adtam magyarázatul a tettemre.
Az gyakorlókomplexumhoz érve már ki lehetett hallani az osztag edzésének hangjait. Beléptünk a termebe és a legmagasabb rangú tiszt kiadta az utasítást.
-Sensei ni rei! - hajolt meg mindenki egyszerre felénk.
-Folytassák! - intettem, majd elvonultunk az egyik sekikőből készült hátsó edzőterembe, mely a magas reiatsujú gyakorlásra volt kialakítva.
-Noss Hinode, hajrá! Kápráztass el! - tartottam ki magam elé a még bot formájú zanpakutom.

Bár Hinode kissé le volt hangolva, hogy ennyire erőltettem a harcot, de nem kellett túl sokáig győzködnöm, hogy nekem rontson. Bár a támadásai eléggé erőtlenek voltak, de a lelkesedés megvolt a lányban. Szinte rögtön shikai formába hívta a kardját, de még így is igen csak harmatosak voltak a csapásai.
Már éppen kezdtem a saját megérzéseimet kétségbe vonni, mikor az egyik támadásához összekapta magát és a két penge találkozásakor apró szikrák jelentek meg. Ebben a pillanatban Sora inazuma ismét produkálni kezdte a már korábban is érzékelt bizsergést. Gyorsan hátrébb shunpoztam! Egy darabig néztem Hinode-ra, majd beugrott valami.
-Milyen típusú zanpakutod van, kislány? - változtattam a korábbi hangnemet kissé barátságosabbra.
-Úgy látszik nagyon felkeltette az enyém érdeklődését... - mosolyogtam rá a rémült lányra.

~Nocsak, nocsak? Összekaptuk magunkat? - kezdett tetszeni a tiszt elszántsága.
A lány felemelte katanaját és azon hamar szikrák futottak végig. Majd hatalmas elszántsággal a szemében hangzott el a technika neve: Boruto! A következő pillanatban a kardja markolatától indult meg felém egy villám formájú energianyaláb.
~Na kislány, abból nem eszel! - nyújtottam ki előre a kezem, tenyeremet a támadás fel tartva.
Célom az volt, hogy puszta kézzel állítom meg a támadást, de kissé elkalkuláltam magam. Hinode összkaptam magát a harc kezdete óta és a technika sem úgy működött, ahogy azt elképzeltem. A fény nyalábot - bár rövid ideig sikerült visszatartanom, - körbetekerte rajtam és ezzel okozott égési sérüléseket végig a testemen.
Hirtelen megrogyott a térdem, de volt annyi erőm, hogy megtartsam magam. Kissé még szédültem, de már kezdett tisztulni előtte a shinigami alakja.
~Én barom! Ezt jól kiagyaltad! - szidkozódtam magamban, miközben még mindig az előző támadás hatásaitól szenvedtem.
-Nagyon érdekes technikát használsz, Hinode! - szedtem össze az erőmet és szólaltam meg a kissé bugyutára sikeredett mutatványom után.
-Én már túléltem a Te támadásod, de most Te jössz! - ráncoltam össze a szemöldököm, majd kezdtem a shikai előhívásához.
-Konseki sitahe tengoku, Sora inazuma!
Az égbolt beborult és sötét felhők gyülekeztek mindenfelől. A zanpakutomat rögtön két felé választottam, mert tudtam, hogy még szükség lehet Sora inazuma védekező képességére is. Mikor erőm kezdett tetőzni kinyújtottam sekkyokutekina-t Hinode felé támadásra készülve.
-Ez az én kardom shikai alakja! Most pedig Te jössz kislány! RAKURAI! - kiáltottam el magam.

A villámcsapásaim elérték Hinode-t és fájó sebeket ejtettek rajta. Bár korán sem sikerült olyan hatékonynak a támadás, mint arra számítottam, de ez csak a tiszt felkészültségét dícséri. Kis szünetet tartva, hogy ne koporsóban vigyék el a shinigamit a gyakorlásról megnéztem, hogy bírja az elektromos kiképzést. Szusszanásnyi időhöz jutva ő sem tétlenkedett sokáig és egy újabb technikát vetett be ellenem.
-Mabushii pikapika! - miután egy kört rajzolt maga elé, furcsak energiafoszlányok jelentek meg előtte.
Talán ezt már nem kéne védkezés nélkül kipróbálni. Ki tudja mire számít a leányzó és a végén még alul maradok egy ilyen presztízs csatában. Nega-t gyorsan magam elé kapva indultam egy shunpoval indult ellenfelem irányába, miközben előhívtam az első pajzs technikámat.
-Nomikomu soyokaze. - hangzott a parancs, majd nega gyorsan átváltozott egy fehér fényű pajzsá.
Az apró lélekenergia fonalak már majdnem elértek, mikor egy bukfenccel Nega-val védve magamat átugrottam a felém tartó támadáson. A pici reiatsufonalak a pajzshoz érve felszívodtak ezzel is bizonyítva az elnyelő képességét.
-Hopsz, ez meglepő! Mi? - szóltam a lányhoz szinte az arcába hajolva.
~És még nincs vége. - gondoltam magamban mialatt a másik kardommal Hinode felé vágtam a nyakától a dereka irányába.

A törékeny külső ellenére Hinode eddig nagyon jól helytállt, ám a macska-egér játékban kezdett kicsit pánikba esni. Az egyik pillanatban megállt és felém fordult. Gyors pillantást vetett az ég felé, majd újra visszanézett rám.
~Mire készült kislány? Rájöhettél volna, hogy a pajzsom védelmet nyújt a legtöbb támadás ellen. - gondolkodtam magamban a mozdulatait fürkészve.
Kardját az ég felé fordította, ami hamarosan izzani kezdett, de különösebb reiatsu növekedés nem történt.
-Sanryoukyou!
A következő pillanatban a zanpakutója olyan fényes izzásba kezdett, hogy teljesen elvakított. Ekkor hallottam meg, hogy a shinigami lány egy kidou technikával próbálkozik. Gyorsan a hang és a növekvő lélekenergia irányába fordultam.
-Hadou no 33, Soukatsui!
~Na olyat én is tudok! - próbáltam a szemem kinyitásával, de még mindig nem láttam semmit.
-Hadou no 33, Soukatsui! - lőttem a támadás vélt irányába, hogy megsemmisítsem a lány technikáját, majd a pajzsomat magam elé tartottam az esetleges sérüléseket enyhítése végett.
Már éppen reménykedni kezdtem, hogy megúsztam a dolgot, amikor megéreztem az oldalamon a kidou támadás égető hatását.
~Lehetetlen. - gondoltam, miközben totálisan oldalba kaptam a lövést.
Jó pár méter repültem és csak a gyakorlótér fala állított meg. Kisebb tántorgás után sikerült visszaszereznem az egyensúlyomat, de komoly sérüléseket szedtem össze, mivel lebecsültem az ellenfelem. A szemöldökömből ömlött a vér a szemembe, a végtagjaim sajogtak, és a kardomat is nehezemre esett tartani. Ám nem adhattam fel ilyen könnyen.
-Azt hiszem itt az offenzíva ideje, Hinode. - koncentrálni kezdem és a szememben megjelent a reiatsu kékség.
A sötét viharfelhők ismét gyülekezni kezdtek a környékről, körülöttem pedig a nagy mennyiségű lélekenergia miatt izzott a levegő.
-Azt hiszem erre a támadásra többet már nem támaszkodhatsz kicsi Hinode! - fűztem egy kis fenyegető megjegyzést a borús időhöz.
A következő pillanatban a lány mögé shunpoztam és a gi-jénél fogva a föld felé rántottam. Valószínűleg a korábbi rakurai támadásom miatt meggyengül az anyaga így egy jókora darab maradt a kezemben, ami meglepetést okozott a lánynak és nekem is...

-Tökéletes! - tette hozzá Hinode miközben levágta a zavaróan lógó darabokat
-Azt hiszem folytathatjuk! - és azzal felém emelte a kardját.
-Hoppá, elnézést! - pillantottam a lányra kissé zavartan, és bár próbáltam leplezni a kínos helyzet igen csak vörösre festette az arcomat.
~Legalább kicsit visszazökkentünk egy "baráti" edzésbe az előző gyilkos megmérettetés után. Hm... Miért is harcolunk? - töprengtem magamban.
-Jah, hogy folytathatjuk? Akkor hajrá! - biztattam magunkat kis várakozás után.
Magam elé emeltem a kardjaimat és egyikkel magamat fedezve, a másikat Hinode felé tartva indultam meg a lány felé. Mivel a ruhája méretre szabásához a sarokba menekült így eléggé leszűkültek a menekülési lehetőségei. Ezt a helyzetet kihasználva próbáltam még inkább csökkenteni a mozgási lehetőségei. Mikor már a háta a falat érte bevetettem az addig csak védekezésre használt kardomat és két irányból csaptam le a szorult helyzetben lévő shinigamira. Egyik katanámmal felülről csapok rá, másikkal jobbról próbálok keresztbe vágni...

~Fene ezekbe a kidou technikákba, még mindig nem figyelek rájuk eléggé. - mérgelődtem, mivel eléggé megéreztem az előző elektrosokkot.
Ezt leszámítva gész kellemes kis harcba bonyolódtunk. Kimondottan élveztem, az éles gyakorlást, ám ez a partneremről kevésbé volt elmondható. Folyamatos fejfájást okoztam Neki a dupla kardos harcmodorommal. Közben felmerült bennem a tradicionális kardforgatás gyakorlása is.
~Már elég régen forgattam csak egy kardot a kezemben és rám is férne a gyakorlás. - villant át az agyamon, miközben Hinode-t semmi pénzért nem hagytam volna támadások nélkül.
Egy kicsit félrelöktem magamtól a lányt és egy rakurai-jal a földre lőttem, jókora föld és porfelleget teremtve ezzel a harctéren. Távolabb shunpozva az ellenfelemtől a terem másik végébe érkeztem.
-Úgy látom komoly gondot jelent Önnek, hogy két karddal kell foglalkozni. Megoldanám a gondjait. - illesztettem össze a két kardot.
Mielőtt még felocsúdhatna a meglepetéstől megmutatom Neki milyen is Sora inazuma totális offenzív módban. A lánynak rontottam egy shunpoval, aki még mindig a felkavarodott törmelék felhőben állt. Mikor összetalálkoztak a zanpakutoink rögtön erődemonstrációba kezdtem.
-Gondolom észrevette, ... hogy a kardom két fele teljesen eltérő, de ha összeillesztem akkor csak a pusztítás a céljuk. Fél Hinode kisasszony? - néztem mélyen a szemébe.
Bár sikerült megállítani a kardomat, a pengém egyre közelebb került hozzá...

-Gondolkodom, talán baj? - állt tétlenül a lány, miközben nyugodtan közelítettem felé.
-Yare, yare Hidone-san! A harcmezőn márpedig nincs szünet. Ha megáll meghal! Ez nem sakk, hogy gondolkodni lehessen a következő lépésen. A harcnak ösztönszerűnek kell lenni és a csata hevében kell az ellenfél likvidálását szolgáló lépéseket kitalálni. - értem szinte karnyújtásnyi távolságba. - NINCS IDŐ GONDOLKODNI! - támadtam meg újra.
Hinode egyre bizonytalanabbul állt a lábán és már a katanája markolása is láthatóan erőfeszítésekbe került. Egy kicsit már kezdtem sajnálni, de úgy gondoltam jobb, ha kontrollált körülmények között éli meg az erejének a határát, mintha egy éles küzdelemben kell szembenéznie a tehetetlenségével.
~Tehetséges és megjelenéséhez képest jóval több van benne, mint azt elsőre gondolhatnánk. Viszont azt hiszem itt az ideje a "lelkesítésnek".
-Ennyi volna Sensai Hinode? Eddig futotta az erejéből? Azt akarja mondani, hogy kész akár meghalni is? Ezekkel a képességekkel nevezi magát shinigaminak? - feszítettem pattanásig az idegeit, hátha az indulat megteszi hatását.
Hogy szavaim ne tűnjenek hiteltelennek néhány rakurai-jal adtam nyomatékot figyelve, hogy elkerülhesse a csapásaimat, de kellően közel legyenek, hogy feszélyezve érezze magát.
-A shinigamik dolga, hogy megvédjenek másokat, de még önmagát sem képes megvédeni! Szedje össze magát, különben itt ezen a helyen fogja érni a végzete. - ordítottam a megtört lányra.
A lány gyűlölettől égő szemekkel pillantott rám, mialatt én - elegendő időt adva neki következő tervének kitalálásához - ismét szétválasztottam Sora inazumát. Ha figyelt, akkor tudhatja mire készülök. Ha nem akkor bizony hosszasan magyarázkodhatok majd Sanada kapitánynak, hogy mi is történt a tisztjével...

Hinode különös kidou választása igen csak meglepett és elég érzékenyen érintett, hogy magáévá tette zanpakutom egyik részét. Mintha a testem egy darabjától választottak volna el.
~Meglepő leleményességről tesz tanúbizonyságot szorult helyzetében. - gondoltam, de leginkább csak magyaráztam a bizonyítványom.
A lány szinte rögtön sajátja ként tartotta kezében Negát. Furcsa és egyben gyerekes irigység kerített hatalmába, mint amikor egy gyerek játékát veszik el. Ráadásul nem is akár melyiket, hanem a kedvencét.
-És most mit fog tenni Hinode-kisasszony? A saját kardommal fog győzelmet aratni felettem? - kérdeztem kissé gúnyos módon.
A bennem égő érzés, hogy vissza akarom szerezni Negát különös tettekre ösztönzött. A lány elé shunpoztam váratlanul és megvártam, hogy lecsapjon rám. Számítani lehetett rá, hogy saját kardjával fog először vágni így készültem a támadásra. Így is történt, amit könnyedén tudtam védeni. Már éppen Negával akart felém sújtani, amikor megfogtam az eltulajdonított kard markolatát Hinode kezével együtt és magamba döftem.
-A Zanpakuto a használója lelkéből fakad. - mondtam a megrendült lánynak, miközben a kard hegye eltűnt testemben.
-Sokat kell még tanulnia. - szinte ki sem mondtam és egy másik helyen találtam magam.

A hely persze egyáltalán nem volt ismeretlen számomra. Belső világom volt a maga szilág kopárságával, borongós egével és a sziklával, aminek tetején ott trónolt Sora Inazuma két különböző személyiségű fejével.
-Halott vagy! - vágta felém Nega sértődötten.
-Viszont akkor Ti is azok vagytok! - jegyeztem meg.
-Ne kezelj minket egyként. Habár egy test, de két lélek vagyunk. - kaptam a szokásos kifogásokat
-És én nem a gyengeségeimről vagyok ismert. - szekálta Sekkyokutekina másik felét.
-Hogy Ti sosem változtok. De, ha már itt tartunk. Miért vagyok most itt? - érdeklődtem kardom lelkénél.
Persze, ha az én bőrömre lehet kritikát megfogalmazni, akkor már azt hihetetlen egységben képesek megtenni. Így hangjuk egyszerre mennydörgésként hatott rám.
-Elvesztetted egyikünket, és nem élhetünk a másik nélkül! Ezt már megtanulhattad volna! Nem egyszerű tárgyak vagyunk, amit ha elhagysz, talán idővel megkerülnek. Ne játssz az ellenfeleiddel! Minden harcot vívj úgy, mintha az legyőzhetetlen ellenféllel állnál szemben KATAI. - kaptam egy újabb ismeretet arról, hogy Sora Inazuma miként vélekedik a harcról.
Mialatt a sárkányt hallgattam végig az a furcsa érzésem volt, mintha rajtunk kívül még lenne ott valaki, de ez a lehetőség teljesen lehetetlen, mivel senkinek nincs bejárása lelkem világába.
A sárkány végül kiterjesztette szárnyait, azzal teljesen beterítve az eget, így a következő pillanatban már a valóságban eszméltem.

Megnyugtató módon Sora Inazumát összeállt formában tartottam a kezemben és jobban szorítottam, mint eddig bármikor. Hinode arcáról lerítt, hogy nem érti az egész helyzetet, de nem volt időm magyarázkodni. Bizonyítanom kellett, hogy igenis képes vagyok komolyan venni minden harcot.
-Lássuk tényleg csak a két kard zavarta, kisasszony! Most _csak_ Sora Inazuma teljes erejével kell megbirkóznia! - mosolyogtam rá.
Az edzőterem távolabbi pontján koncentrálni kezdtem a reiatsumat és a lehető legtöbbet összegyűjteni. Nem végezni akarok a lánnyal, de véget kell venni ennek a játszadozásnak. A levegő körülöttem sárgás izzásba kezdett, testem felületén pedig apró villámok cikáztak ide-oda. Kétségtelenül nagy energiákat mozgósítottam a gyakorlásunk lezárására.

Kicsit elgondolkodtam, hogy miért is veszem ennyire komolyan ezt a harcot. Hiszen csak "játék" az egész, de valahogy ma túl életszerűre fogtam a gyakorlást, de talán betudható ez Sora inazuma hangulatának. Bizonyára az Ő mentalitása is hatással van rám. És végső soron még mindig ezerszer jobb itt megsérülni, mint egy valódi harcban, valamint mindketten hasznos tapasztalatokkal lettünk és leszünk gazdagabbak. Már csak be kell fejezni úgy, hogy lehetőleg ne essen komoly bajunk.
Hinode türelmetlenkedése zökkent vissza a csatánkhoz.
-Csak nem türelmetlen Hinode-kisasszony? - nézek rá elégedetlenül.
-Ez Kendo. Egy hibás mozdulat... és vége! Ahhoz pedig idő kell, hogy ne egy elhamarkodott döntés miatt veszítsünk. Koncentráljon, mert ez lesz a végső összecsapás! - igyekeztem fellelkesíteni a lány, mert eléggé elveszítette a harci kedvét.
Nincs is annál rosszabb, mint egy tétlen ellenfelet legyőzni. Még, ha a szól legszorosabb értelmében nem is mozdulatlan, de ha nem ad bele mindent, akkor nem az igazi a győzelem.
Remélem összeszedi magát és mutat még valami érdekeset, mert az lenne a harcunk igazi megkoronázása.
Rövid ideig még nézzük egymást és mintha mozdulna Hinode.
~Itt az alkalom! - jegyzem meg a shunpo előtt.
Teljesen frontálisan indulok a lány felé. Nem trükkel akarom legyőzni, hanem kardtechnikával. Ha szúr vagy jobb felől vág, akkor a támadását kivédve balra kitérek és mögé kerülve a nyakának szegezhetem a zanpakutomat, így egyértelművé téve a győzelmet. Ha balról támad, akkor végre rájött, hogy mi a gyengém és talán nem egymozdulatos lesz a finálé...