Miután bemutatkoztam Abarai kapitány úrnak úgy gondoltam megismerkedek egy másik kapitánnyal is. Előtte még beugrottam Zaraki ivójába és ott találtam rá Shoko kapitány úrra valószínűleg megérdemelt pihenőjét töltötte itt. Odamentem hozzá mivel felismertem, majd leültem mellé és megszólaltam.
- Egy sört - Mondtam a csaposnak majd a kapitány felé fordultam - Jó napot kívánok! Hogyhogy itt van? - Majd vártam a mentségeit , de még mielőtt válaszolt volna gyorsan észbe kaptam és eszembe jutott hogy nem ismer engem úgyhogy gyorsan elhadartam- A nevem Sorikaze Komoki a 9.osztag 3. tisztje!

A sok fárasztó és nehéz ülésezésen vettem részt, legszívesebben leléptem volna az emberek világába nyaralni, de mivel ezt nem tehettem meg, így maradt Kenpachi ivója. Se a hadnagyot, sem senki mást nem találtam, akivel együtt ihattam volna, szóval csak magányosan tengettem az időm és kortyoltam az italom. Nemsokkal később belépett valaki, aki mellém telepedett le. Nem agyon érdekelt, hogy ki ő, mindaddig, amíg meg nem szólított:- Jó napot kívánok! Hogyhogy itt van?-kérdezi felém fordulva.- A nevem Sorikaze Komoki a 9.osztag 3. tisztje!-nos, legalább gyorsan bemutatkozott, nem teszek neki erre megjegyzést.-Tudod, hogy én meg ki vagyok, nos, gondolom nem tartozok neked magyarázattal... De ha már így kérdezted... Lazítok...-mondom neki, majd meghúzom az italom.-Segíthetek valamiben?-kérdezem tőle, mert egyfolytában engem néz úgy, mint ha akarna tőlem valamit...

-Tudod, hogy én meg ki vagyok, nos, gondolom nem tartozok neked magyarázattal... De ha már így kérdezted... Lazítok... - Válaszolta nekem majd egy ideig néztem hátha észreveszi- Segíthetek valamiben? - kérdezte tölem. Egy kicsit gondolkodtam majd közben megjöt az italom és egyből lahuztam az egészet és csak utána válaszoltam.
- Nos igen talán tudna .... eddzeni szeretnék ..... volna kedvem harcolni?
- Rendben amint megittam az italom mehetünk

Időközben kihozták az italát, így elkezdte azt inni, de egy idő után felém fordult ismét.- Nos igen talán tudna .... edzeni szeretnék ..... volna kedve harcolni?-kérdezi. Végighallgatva a kérdést számításba vettem, hogy mit csinálhatnék mást. Itt maradhatok és ihatok, vagy mehetek harcolni valami 3. tiszt ellen.-Szóval gyakorolni akarsz? Máskor erre nemet mondanék, de lásd kivel van dolgod, hajlandó vagyok az időm arra szánni, hogy edzek veled...-mondom neki, majd megiszom a maradék italt, ami még a poharamban volt. Felállok, fizetek Kenpachinak, majd az ajtó felé veszem az irányt. Komoki lelkesen a nyomomban volt mindvégig. Nemsokára megérkeztünk a küzdőtérre...

Miután elérkeztünk a küzdőtérre elöször is meglepődtem hogy mekkora a hely majd megszólaltam.
-Nos akkor hogy akarja kezdeni pusztakézzel vagy rögtön karddal a kezünkben? - Majd végigmértem Shokot. Bizonyára képes a bankaira , de úgy gondolom ellenem nem fogja használni. Nem lesz szüksége rá, de én mindent bele fogok adni az biztos. - Ohh és köszönöm hogy lelépett a 6.osztaghóz ha nem lép le akkor még csak 5.tiszt lennék és ha megkérem rá akkor elmondaná a hadnagyának is hogy köszönöm?

Megérkeztünk a küzdőtérre, akkor Komoki megszólalt:-Nos akkor hogy akarja kezdeni pusztakézzel vagy rögtön karddal a kezünkben?-kérdezte, majd mielőtt megvárta volna a válaszomat, ezzel folytatta:- Ohh és köszönöm hogy lelépett a 6.osztaghóz ha nem lép le akkor még csak 5.tiszt lennék és ha megkérem rá akkor elmondaná a hadnagyának is hogy köszönöm?-mondta.-Nos, meg fogom neki mondani... Bőven elég lesz, ha a zanpakutoinkat használjuk...-válaszoltam. Felálltunk egymással szemben. Lassan elő előhúztam a kardom, amin a nap fénye megcsillant. Felemeltem a karom és karddal Komoki felé mutattam. Szabadon engedtem egy kisebb mennyiségű reiatsut is, de vigyáznom kell, mert ellenfelem nálam sokkal gyengébb, véletlenül sem lenne jó egy erősebb csapással a halálát okozni...

Szintén szép lassan előhúztam a zanpakutom, ám úgy gondoltam jobb lesz ha egy kis meglepetést okozok az ellenfelemnek. Egyik kezemben fogtam a másik kezemmel pedig Shokot céloztam be.
- Hadou 31 - majd az ujjamat magam alá nyujtottam és mondtam - Shakkahou - A robbanás nyomán körülöttem kisebb ködféleség keletkezett, ami eltakart engem majd ismét becéloztam Shokot és megint kiáltottam.
-Hadou31 Shakkahou - A kapitány jobbra shunpozott én pedig körülbelül 20 méterrel mögé shunpoztam és ismét becéloztam . -Hadou 04: Byakuray

Valami támadással porfelhőbe rejtette magát, majd onnan nyitott tüzet. Shupoval odébb mentem pár méter, de újra megtámadott, immár egy Byakurayel. Nem akartam sokat mozgolódni, a felém tartó támadást egy laza mozdulattal kettéhasítom. Megcsóválom a fejem, hogy tudassam ellenfelemmel, ennél bizony többet vártam. Shupoval elé kerülök és kardjaink nagy szikrázással összecsapnak. Fémes csikorgással elcsúsztak egymáson, majd hátrébb kerültünk.-Talán itt lenne az ideje annak, hogy magasabb szinten folytassuk a harcot...

Nem mondok egyenlőre semmit majd shunpóval körülbelül 10 méterrel hátrébb megyek és elkiáltom.
- Kakamau kyo Chimei Gonsou narabini ie Hu-Ja - A kardom felveszi Shi-kai alakját és a kezemmel egyesül. Majd rögtön támadom Shokot a golyóval majd miután könnyen kitér előle a golyó a falba csapódik. Gyorsan oda shunpozok a falhoz hogy azt a látszatot keltsem a golyót vissza kell raknom. Majd ezután gyorsan felvetem a kardom védekező állását a támadásra várva.

Nem valami erős ellenfél, de annyit talán megérdemel, hogy megmutassam az én shikaimat, na nem mintha szükségem lenne rá, de csak azért, hogy lássa, kivel van dolga. Ráadásul ez a furcsa zanpakuto is... Nem tűnik valami hatékony fegyvernek, de biztos megvan a saját értelme is... A kardomat magam elé tartom.-Ragyogj... Hikariouji!-mondom, majd a zanpakutom izzani kezd és néhol lángcsóvák csapnak fel belőle. Ezzel együtt hatalmas lélekenergia mennyiséget is engedek el, ami rendesen 'izzik' körülöttem. Belesuhintok a levegőbe és megindítok két tűzgolyót ellenfelem felé...

A támadásra a kardom 5 ágú végét átalakítottam hogy az egész testemet védje. A támadást sikeresen kivédte a kardom habár egy kicsit felizzót majd újra a normál shi-kai alakjába tetem a kardom. Majd shunpóval a kapitány elé kerültem és támadtam így a 2 kard összecsapott . A kardom 5águ vége pont shoko arca felé irányult. Majd megszólaltam.
- Vigyázzon!- Avval a golyót kiküldtem a kapitány felé ő shunpoval kitért a támadás elől a golyó a falba csapódott. Úgy gondoltam jobb ha egy ideig ott marad és ismét megtámadtam a kapitányt de már egy normál alakban az 5 ág nélkül.

Kezd idegesíteni ez a furcsa fegyver. A támadásai ellenem hatástalanok, persze ezt megdobja az is, hogy én már kapitány vagyok. Összeráncoltam a homlokom, majd így szóltam:-Érdekes kardod van... De az enyémnek a nyomába sem ér...-koncentrálva a reiatsumat shunpoval a háta mögött termettem és megbombáztam újabb tűzgolyókkal, majd egy byakurayt is elsütöttem az irányába. Egyenlőre ennyi elég lesz, meglátjuk ezzel mit kezd...-gondolom, miközben figyelem, ahogy a támadásaim Komoki felé tartanak...

Megpróbálok a támadásai elől shunpoval kitérni de a lélekenergiája miatt elégé lelassultam a byakuraya elől sikerült kitérnem is de 4 tűzgolyó eltalált de szerencsére sikerült gyorsan eloltanom őket. Ezután ismét támadásba lendültem shunpoval elé kerültem és most a reiatsum nagy menyiségét kardomba vezettem , de még így is jóval erősebb. Többször is összecsaptunk kardjainkkal, ilyenkor általában nekem kellett menekülnöm egy shunpoval. Majd az egyik alkalommal eléggé hosszasan voltak a kardjaink egymás ellen, mert egyre csak növeltem a lélekenergiámat szinte minden erőmet felhasználtam már nem maradhatott sok erőm és megszólaltam.
- És mondja a maga kardja miért olyan jó? - Közben a gömböt a plafonról elkezdtem a kapitány háta mögé irányítani. A kardunk folyamatos csikorgása miatt valószínűnek tartottam hogy nem hallja lélek energiáját pedig talán nem veszi észre mivel elégé elenyésző a 2 kardban lévő lélekenergiához képest./ mint egy normál zanpakuto a shi-kai alakja nélkül/

Támadásaim kivédve felém közeledett. Szabadon engedte a lélekenergiájának nagyobb részét, de még így is fényévekre volt az én szintemtől. Többször összecsaptunk, de nem akartam lenyomni, hagy higgye azt, hogy elbír velem.-És mondja, a maga kardja miért olyan jó?-szegezte nekem a kérdést.-Azért, mert az én kardomat a napfény és a végtelen tűz erősíti...-mondom, majd erőt viszek a támadásomba és ellököm magamtól Komokit...

Körülbelül 5 métert repülhettem hátra fele majd a kardomat a földbe döftem és úgy álltam meg. Időt kell nyernem , de nem hallhatja meg a golyó hangját se a lélekenergiáját nem veheti észre úgyhogy ismét megszólaltam.
- Tehát ha most egy sötét hideg szobában lennénk sokkal gyengébb lenne a kardja? - Mondtam szép lassan és közben feltámasztottam majd közben próbáltam egyre nagyobb lélek energiámat szabaddá engedni közben pedig a golyómat is egyre közelebb küldtem Shoko úr felé. Egyszerre a 4 dolog sajnos nem nagyon sikerült jól. A golyó kb. 5 méterre lehetett tőle.

Hátrébb csúszott, de meg bírta állítani magát. Úgy saccoltam a küzdelemnek nemsokára vége lesz.- Tehát ha most egy sötét hideg szobában lennénk sokkal gyengébb lenne a kardja?-hadarta el gyorsan.-Ha a napfény ereje nem is, de a tűz fénye bevilágítaná a szobát...-mondtam, miközben elindultam felé.-Elérted az erőd határát, add fel a harcot, a maga módján jó volt...

-Ha a napfény ereje nem is, de a tűz fénye bevilágítaná a szobát... Elérted az erőd határát, add fel a harcot, a maga módján jó volt... - Felkeltem a földről majd a kapitány szemébe néztem. Úgy gondoltam ideje bevetnem a golyót és közben megszólaltam, hogy legalább egy picit ne hallja.
- És mondja maga feladná a helyemben most? - A golyó körülbelül fél méterre lehetett tőle, így bőven van egy kapitánynak ideje kitérni a támadás elől.

- És mondja maga feladná a helyemben most?-kérdezte tőlem. Nem tudtam mire vélni a kérdést, hiszen a harcnak már régen vége volt.-A harcnak már vége van...-mondom, majd egy méterrel hátrébb shupozok. Erőt viszek a kardomba és egy erős suhintás után a golyót tűzgolyókkal agyonbombázom, majd Komoki felé fordulok.-Na mi van? Meglepődtél? Azt hitted, hogy majd nem veszem észre az apró reiatsu rezdüléseket? Nevetséges vagy, ha azt gondoltad, hogy ezzel a stratégiával majd meg bírsz lepni...-mondom neki, miközben összeráncolom a homlokom.-Ha te nem mondod ki, hogy itt a vége, akkor majd én megteszem...-lassan visszacsúsztattam a kardom a tokjába.-Az edzésnek vége...-szólok, majd egy shunpoval távozok...

//Nos voltak itt problémák dögivel, de azért jó volt megmozgatni magam, szóval köszönöm az összecsapást//

/én is köszönöm az összecsapást/
-A harcnak már vége van... - Mondta nekem csak reménykedni tudtam hogy nem veszi észre a golyót majd tűzgolyókkal támadja a golyót majd az megsemmisül, de nem véglegesen hiszen egy zanpakutót nem lehet széttörni -Na mi van? Meglepődtél? Azt hitted, hogy majd nem veszem észre az apró reiatsu rezdüléseket? Nevetséges vagy, ha azt gondoltad, hogy ezzel a stratégiával majd meg bírsz lepni... - Végül is nem fűztem a stratégiához nagy sikereket de hogyha majd erősebb leszek és tovább bírom majd a strapát akkor minden bizonnyal hatásosabb lesz. - Ha te nem mondod ki, hogy itt a vége, akkor majd én megteszem... - Nos igen én soha nem fogom feladni az egyszer biztos. - Az edzésnek vége... - Mondta avval elshunpozott tudtam hogy veszíteni fogok még sokat kell fejlődnöm az is biztos, de addig is remélem hogy sok harcban lesz részem és, hogy egyszer majd újra megküzdhetek Shokoval.

Gratulálok, mindketten kaptok 1500 ryout ^^