Daisetsu Hattori vs. Usake Tedeko avagy a szelek istene a kígyók ura ellen

Tedeko kora délután a város forgatagában nyüzsgött.
Boltokba járt, mozifilmet nézett, és utánnajárt a város nevezetességeinek.
Tavasz létére nem volt túlzottan meleg. A nap csak néha-néha bukkant elő, és a szél is feltámadt időnként.
Három óra körül, éppen a város legmagasabb felhőkarcolóján, távcsővel páztázta a várost.
De hirtelen felkapta a fejét.
Olyan furcsán ismeretlen, de mégis ismerős reiatsura lett figyelmes, hogy még ő is meghökkent.
Ez csak egyvalaki lehet, gondolta magában. A feljáró felé pillantott, majd egy másodpercel késöbb meg is jelent a jól ismert arc, akit már istentudja mióta nem látott.
Mindketten meglepettnek látszódtak. Ezután a férfi közelebb lépett.
-Milyen régen is volt.-mondta Tedeko, mintha a kőpadlóhoz beszélne.-Daisetsu. Semmit sem változtál, ezalatt a hosszú idő alatt.-folytatta, de mostmár az ismerős arcába nézett.-Mond csak, hogy megy a sorod a városban?-
Önkéntelenül is Tedeko keze a kardja markolatán pihent.
Megint feltámadt a szél.
A két volt kapitány halálos csöndben bámulta egymást.
Acélcsörgés hallatszott, és Horiakurjo előbújt a hüvelyéből, egyenesen a vele szemben álló Daisetsu felé.
-A lélekenergiád figyelemre méltó, mint mindig. Lenne kedved egy kis baráti "edzéshez"?
Egy kis nosztalgia a régi idők emlékére?-

~ Már megint nekem kell elmenni a boltba. – morogtam miközben kiléptem az ajtón. ~ Bár igaz… Zekka nem ér rá és nincs más. – sóhajtottam miközben megéreztem egy ismerős, de rég nem érzett lélekenergiát.
- Usake Tedeko, a 9. osztag kapitánya. – suttogtam, de ekkor egy kis furcsaságra lettem figyelmes. – Nahát, nahát. Tehát ő is vaizard lett, de az ő reiatsuja még nem olyan tiszta és egyértelmű, mint a többi vaizardnak. Lehet, hogy még nem kerekedett fel a belső hollowján. – gondolkoztam hangosan, amiért a többi járókelő hülyének nézett. Azonnal elindultam a lélekenergia irányába, egy felhőkarcoló tetején összpontosul minden reiatsu.
~ Reggeli torna, heh? – vakartam meg a tarkómat miközben elindultam a lépcsőn.
- Daisetsu, semmit sem változtál, ez alatt a hosszú idő alatt. Mondd csak, hogy megy a sorod a városban? – nézett rám Tedeko.
- Úgy beszélsz, mint vén nyanyák, pedig még csak 246 éves vagy Tedeko. – mosolyodtam el.
- A lélekenergiád figyelemre méltó, mint mindig. Lenne kedved egy kis baráti „edzéshez”? Egy kis nosztalgia a régi idők emlékére? – kérdezte, majd láttam, hogy ő a kardja markolatára tette a kezét.
- Nem utasíthatom vissza egy régi barát kérését. – mondtam.
~ A francba nem hoztam a kardomat. – sóhajtottam, majd úgy tartottam a kezemet, mintha a zanpakutomaít fognám. Eközben lélekenergiát koncentráltam a tenyerembe.
- Fujin. – suttogtam, mire megjelent a kardom a kezembe.
~ Tehát még mindig képes vagy erre a technikára Fujin… Figyelemre méltó. – dicsértem meg a szellemet.

A hangja és a stílusa sem változott semmit.
- Úgy beszélsz, mint vén nyanyák, pedig még csak 246 éves vagy Tedeko. –
-Mi az, hogy CSAK? Ne nevettess. Más meg sem éli ezt a kort, én pedig még életem virágjában vagyok.-mondtam neki.
Kissé bamba ábrázattal adtam tudtára, hogy tetszett, ahogy előhívta a kardját
-Hmmm, szép trükk. Látom, hogy a te vén csontjaid is jól mozognak még.-
Ezután egyet-kettőt vágtam a levegőbe a kardommal, mivel már én is igen be voltam rozsdásodva.
-Akkor kezdjük.-mondta inkább magának, mint az ellenfelének.
Elrugaszkodott a földtől, és a felhőkarcolóra szerelt időjárás figyelő gép tetején ért földet.
~Daisetsu nagyon erős ellenfél, mindenképpen figyelnem kell rá.
Elég ellene egy rossz mozdulat, és megjárhatom.~

- Akkor kezdjük. – mondta, majd elrugaszkodott a földtől, és a felhőkarcolóra szerelt időjárás figyelő gép tetején ért földet.
- Nekem 8. – sóhajtottam, majd látva milyen feszült parádésan hátat fordítottam neki és hátrébb sétáltam, miközben Fujint a vállamra akasztottam. Látva, hogy nem használta ki a lehetőséget egy mosolyt eresztettem el.
~ Ahogy gondoltam. Ne akar, pontosabban nem mer ő kezdeményezni. Azt várja, hogy támadjak és hibázzak. – sóhajtottam ismét, majd unottan felemeltem a bal karomat és felé mutattam.
~Remélem ezzel sikerült arra sarkalnom téged, hogy minden erődet használd.
- Hadou 88: Hiryu Gekizoku Shinten Raihou! – idéztem meg kidou arzenálom egyik legerősebb technikáját.
~ A francba. Mivel nem gyűjtöttem reiatsut, csak simán előttem a karomban felgyülemlett energiát nem lett olyan pusztító hatású a támadás, mint egyébként, de azért megizzaszthatja… - összegeztem az eredményt, majd a shunpo segítségével felé ugrottam és felé ütöttem. Tedeko az ütésemet könnyűszerrel blokkolta, majd felém ütött, de mi előtt eltalált volna egy shunpoval ismét távolabb jelentem meg Tedkeo felé pillantva, aki egy kidouhoz készült.
- Hadou 31: Shakkahou! – kiáltotta, mire egy vörös labda indult felém. Mivel már késő volt pajzsot emelni a raietsumat a kezembe irányítva próbáltam meg minimálisra csökkenteni a sérülést. Ez sikerült is. A két lélekenergia ütközésekor az enyém volt túlsúlyba, és így ksiebb égési sérülésekkel megúsztam.
~ Ohh. Ez kellemetlen. – csóváltam a fejem, majd a mutatóujjamat felé tartva előttem egy fehér villámot.

Az első támadásomat sikerült kivédenie. Meg is lepődtem volna, ha nem sikerül neki. Daisetsu kétséget kizáróan nagy erőt képvisel, de túlzottan beképzelt, és én ezt ki fogom használni. Ameddig ő nagy erejű támadásokkal fog próbálkozni, én a lehető leg minimálisabb erőfeszítéssel fogom kivédeni őket. És ha elfárad akkor nyert ügyem van.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Addig még ki is kell bírnom.
Nem volt időm tovább elmélkedni, mert egy fehér villámot lőtt felém. Én hátraszaltóztam, de alig hogy az aszfaltra értem, már shunpozhattam is el a következő támadás elől. Ezúttal a felhőkarcoló egyik csücskében álltam.
Szerettem volna megtudni, hogy mi történt vele azóta, hogy elhagyta a tiszta lelkek városát, de úgy éreztem, az ijesfajta kérdésekkel még ráérek.
Ideje volt, hogy én lendüljek támadásba.
-Hadou 54: selejt láng!-szerencsére ennek a kidounak nagy használója voltam, ezzel csak arra tudom sarkallni, hogy használja a szél kardját. Minden oka azt hinni, hogy egy ilyen támadás ellen előnyben van vele.
Csettintettem, mire körülöttem lángok jelentek meg. Tekergőztek minden felé, majd kézmozdulatom nyomán elindultak Daisetsu felé.
Biztos voltam benne, hogy megpróbál majd elugrani előle, ezért minden lehetséges hely felé, ahova érkezhet tüzet küldtem.
Majd kiváncsian vártam mit csinál.

- Hadou 54: Selejt láng! – kiáltotta, mire körülötte lángok jelentek meg, majd egy kézmozdulattal rám uszította őket.
> Dai! Használd a Gufuu-t és akkor a saját tüzét küldheted vissza, csak sokkal erősebb verzióban! – jelent meg mellettem Fujin.
~ Nem! Szeretném megpróbálni ezt a harcot a te képességeid nélkül megnyerni. Bakudou 81: Dankuu. – mondtam ki gondolatban a védő pajzsnevét, mire egy hatalmas falszerű energiafal jelent meg körülöttem.
~ Ez még pár támadást ki is fog vészelni… - gondolkoztam miközben Shunpoval Tedeko mögött jelentem meg.
- Hadou 04: Byakuray. – suttogtam. Ekkor egy vékony villámsugár hagyta el a mutatóujjamat, mely lézermódjára száguldott a vaizard felé. Tedeko még épp idejében eszmélt fel és sikerült félre ugrania a villám útjából.
~ Kezd kicsit unalmassá válni ez a játék. Ideje átállni védekező taktikára. – gondolkoztam, miközben előhúztam a Zanpakutomat, hogy azzal háríthassam a közelharci támadásokat.
- Ideje támadni is, nem csak menekülni… - pillantottam rá, miközben a kicsit enyhítettem a markolat szorításából, míg a bal kezemet úgy tartottam, hogy bármikor meg tudjak idézni egy kidou-t.