Kuro Umes vs. Daien Syneza Kilien -Túra az Emberek világában

~Nem igaz, hogy nem lehet SS-ben egyetlen csokitojást sem kapni.. -bosszankodtam, miközben egy átjárót nyitottam Karakurába.- Ha itt sem lesz, komolyan felmondok!! -érkeztem meg végre a városba, ahol Urahara felé vettem az irányt a póttestem miatt. Próbálta rám tukmálni a saját portékáját, de jobbnak láttam, ha nem fogadom el, ki tudja, milyen hatásokat váltana ki a többiekben.^^
Belebújtam a testbe, és a közeli éjjel-nappaliba tartottam. Sikerült bevásárolnom, így egy kisebb pakkal indultam vissza a boltba. Út közben elgondolkodtam, hogy minek kell ennyi csokitojás.. ~Hiszen nincs is ennyi férfi az osztagban.. -baktattam az utcán, mikor az egyik kereszteződésnél egy biciklis elém vágott és majdnem elütött.
-Hé, figyelhetnél egy kicsit jobban! -pördültem meg a saját tengelyem körül.
-Bocs, nem figyeltem. -nézett fel rám, és mit ne mondjak, elég ijesztően festett.
~Ez nem ember.. valami azt súgja, különleges képessége van.
-Pedig jobban tennéd ha figyelnél!
-Ezért nem szeretem a shinigamikat, túl sokat hisznek magukról. -szállt le a bringáról, és elém állt.
~Ez meg mi a fenét akar??

Éppen a gitárórámról bringáztam hazafele, mikor egy kereszteződéhez értem. Eléggé gyorsan is tekert, majdnem el is ütöttem azt a lányt, aki előttem fordult be az utcán. Érezni lehetett, hogy egy Shinigami.
-Hé, figyelhetnél egy kicsit jobban!-mondta miközben gyorsan megfordult.
-Bocs, nem figyeltem.-mondtam miközben megvizsgáltam a lányt.
-Pedig jobban tennéd ha figyelnél!-erre kicsit fölkaptam a vizet.
-Ezért nem szeretem a Shinigamikat, túl sokat hisznek magukról.-mondtam miközben leszálltam a bringáról és elé álltam. A Shinigami lány kicsit furcsán nézett rám, ami érthető, hiszen nem voltam az a hétköznapi látvány. közelebbről is megnézve eléggé harcra képesnek találtam a lányt, meg is fordult a fejemben, hogy senkivel sem tudtam ezidáig edzeni, és jólenne valakin letesztelni, mire is vagyok képes.-Ha netán valami bajod lenne velem, akkor gyere és edzés közben lerendezhetjük!-a lány eleinte csak nézett rám, hogy hogyan jött nekem ez az ötlet, de ahogy elnéztem benne lenne. Vissza mentem a biciklimhez, majd fölültem rá.-Gyere el a vízeséshez, az erdő közelébe, ott lakom és senki nem zavarhat minket. Persze csak akkor, ha akarsz velem küzdeni. Nah viszlát...van egy olyan érzésem, hogy még találkozunk!-mondtam, majd elhajtottam hazafele és otthon vártam a vízesés mellett ülve a Shinigamit, hátha eljön.

Eléggé egyértelmű felhívást kaptam egy "edzésre", pedig nem vettem nagyon a szívemre ezt az egész incidenst. Mégis úgy éreztem, el kellene mennem, hiszen én sem vagyok a legjobb formámban, hátha kicsit helyrerázódnék egy csatában.
~Na egye fene, elmegyek, megnézem mit tud ez az ember, de előtte hazaviszem a cuccot, amit vásároltam. -baktattam vissza Uraharához, hogy leadjam a póttestem. Ismét tukmálni akart valami teafűre emlékeztető dolgot, de mondtam, hogy sietek, és nyitottam egy átjárót.
A hadnagyhoz mentem, leadtam neki a csomagot, szóltam, hogy ne keressen, mert az Emberek világába mentem. Eléggé elcsodálkozott rajta, így elmondtam a történetet. Engedélyt kaptam, ezért visszatértem Karakurába, de a testért már nem mentem el, hiszen felesleges lenne.
Az erdő felé shunpoztam, és meg is találtam a vízesést. Mellette egy családi ház állt, tele ablakokkal. Be kell vallanom, nagyon megtetszett. Leültem a vízpartra, egy kicsit nézelődtem, majd bekopogtam. Reméltem, ő fog majd ajtót nyitni, és nem valamelyik családtagja.
Szerencsére így történt, és egyáltalán nem lepődött meg rajta, hogy itt vagyok.
- Tudtam, hogy el fogsz jönni. -zárta be az ajtót maga mögött. Egy holló ült a vállán, ami eléggé furán méricskélt engem, de a srác kinézete után már ezen sem csodálkoztam.
-Kíváncsi vagyok, mit tudsz. A lélekenergiád nem hétköznapi.. Csak emiatt jöttem. -indultam lefelé a lépcsőn a kis tisztás felé.- Mégis milyen edzésre gondoltál?

Miután hazamentem, kicsit leültem a vízesés mellett, majd mivel úgy láttam, még nem jön, ezért bementem egy kicsit a házba, mert már megéheztem. Gyorsan bekaptam pár falatot, majd megkerestem a TV távkapcsolót. Belehuppantam a jó nagy kanapémra, majd bekapcsoltam a hatalmas televíziómat. Idő közben már úgy gondoltam, már lassan megjöhetne, hiszen nem tudhattam mennyi ideig fog elhúzódni az edzés. Majd egy pár perccel később meghallottam az ajtó csengőt. Felpattantam a kényelmes kis fekvő helyemről, majd ajtót nyitottam.
-Isten hozott!-köszöntöttem.-Tudtam, hogy el fogsz jönni.-mondtam miközben bezártam az ajtót.
-Kíváncsi vagyok, mit tudsz. A lélekenergiád nem hétköznapi.. Csak emiatt jöttem.-vágta rá gyorsan, mire én csak furán bámultam a lányt egyetlen használható szememmel, valamint Kizasi is meglehetősen érdekesen bámulta a lányt.
-Ööm...izé..nem kérsz előtte valamit?-kiáltottam utána, miközben a kis tisztáshoz sétált éppen le.
-Nem azért jöttem ide, hogy lebzseljek! Edzést akartál, hát most meg is kapod! Mégis milyen edzésre gondoltál?
-Hát..sima egyszerű edzésre, semmi extra. Sokat edzettem már, de soha nem akadt a Hollowokon kívül más ellen felem.-mondta miközben én is lesétáltam vele szembe, egy jó tizenöt méterre.-És ha gondolod akkor el is kezdhetjük...Nem de?-majd elmosolyodtam, bár ez a ruhámtól nem lehetett látni-...Karaszu!-suttogtam halkan, majd hollók serege kezdette hirtelen felém jönni, végül gitárt formáltak a kezemben. Ezután csak vártam mi lesz az első lépése a Shinigami lánynak.

Amikor megidézte támadását, én csak álltam, és néztem, hiszen ennyi madarat még életemben nem láttam. Valami bámulatos volt az a jelenség, amikor egy gitárrá álltak össze az ember kezében. Nem tudtam, mi a szándéka vele, de volt egy olyan érzésem, ez lesz a fegyvere ellenem.
-Szép hangszer. -mondtam kicsit félszegen, hiszen a rám szegeződő szempár elég magabiztos volt.
-A te kardod sem csúnya. -nézett rá Yabai Ryuu-ra.- Kezdhetjük?
-Persze. -vettem fel a védekező állást, miközben árgós szemekkel figyeltem minden mozdulatát.
-Akkor induljon a koncert! Maebure!
A kezében tartott gitárok ismét hollóvá váltak és egyenesen felém tartottak. Gyorsan kellett döntenem, milyen támadást indítsak felé.
~Remélem ez használni fog!
-Nezumiiro tenkuu! -indítottam meg a szélörvényt a felém közeledő madarak ellen, akiket sikerült eltérítenem. Még egyszer próbálkoztak, de a tornádó még mindig forgott, és nem tudtak a közelembe férkőzni.
Visszafordultak, és ismét egy gitárrá álltak össze. Megszüntettem a szelet, és újabb támadáson törtem a fejem.
-Nem volt szép, hogy így elűzted őket! -valószínűleg mosolygott a hangjából ítélve.
-Nem szeretem őket! -indultam meg felé, és a gitárra támadtam Ryuuval. A húrok szépségesen vinnyogtak, miközben gazdájuk védte a támadásaimat.
Nem sokáig harcoltunk, újra elmondta a támadást, így a gitár szétszéledt.
-A fenébe.. -shunpoztam hátra, mielőtt az összes madár rám telepedett volna.- Shukan Hagane!
A tűzörvény szerencsére néhány hollót megégetett, így egyre kevesebben jöttek felém.

A lány meglepett arca kisebb mosolyt fakasztott arcomra. Sejtettem, hogy számára nem lesz hétköznapi a látvány a holló rengeteg, de erre azért mégsem számítottam. Mikor teljesen a sok holló teljesen átformálódott gitárrá, a lány megcsodálta.
-Szép hangszer.
-A te kardod sem csúnya.-jegyeztem meg miközben a kardját néztem.-Kezdhetjük?
-Persze.-majd fölvette a védekező pozícióját és figyelte mit lépek.
-Akkor induljon a koncert! Maebure!-kiáltottam, majd a kezemben lévő gitár ismét hollókká változott és egyből a lány felé vették az irányt.
-Nezumiiro tenkuu!-idézett be vele egy szélörvényt, amivel a madarak nagyját sikerült visszavernie, majd ismét próbálkoztak, de sikertelen volt, mivel a tornádó még mindig erőteljesen forgott. A hollók föladták a próbálkozást és visszatértek a kezembe, gitárként.
-Nem volt szép, hogy így elűzted őket!-szóltam mosolyogva.
-Nem szeretem őket!-válaszolt, majd megindult felém és a gitáromat próbálta támadni, de újra visszaváltoztattam hollókká, szétszéledtek és ismét a lányt támadták.
-A fenébe...-kiáltott föl, majd a lehető leggyorsabban elshupozott.-Shukan Hagane!-erre egy hatalmas tűzörvényt idézett meg. Sok hollót fölemésztett,de én csak figyeltem, hátha elér valamelyik a lányt. Miután az utolsó holló is megégett a tűzben, körbe néztem a sok tetemen.
-Vége volna?*heh*-kinyújtottam a kezem lefele tartott, nyitott tenyérrel, majd kicsit feketésen világított a kezem. A hollók kezdtek újra lábra kelni, vagy már rögtön a kezem felé vették az irányt.-Nehogy azt hidd hogy ennyivel kimúlnak, kedves...Szívósak a kis drágák.-eközben ismét a hangszerem került a kezembe.-Bár szépen mozogtál idáig...-megtettem pár lépést előre, majd meghajoltam a lány előtt.-Remélem azért tetszik az előadásom, kisasszony.-majd kiegyenesedve eszembe jutott egy kérdés, amit már korábban is föl akartam tenni.-Jut eszembe...még be sem mutatkoztam...A nevem Daien Syneza Kilien...de önnek csak Maebure.-erre újra mosolyogtam, de ezt sem lehetett látni.-És megtudhatnám az ön nevét, hölgyem?-de mielőtt válaszolhatott volna elkezdtem pengetni gyorsan a gitáromat. Egyetlen egy témát játszottam, hogy kicsit gyengüljenek az érzékei, majd elkezdtem egy erősebb, ütősebb dallamot, hogy hátha ezzel elérek valamit.

Meglepetésként ért az a "szertartás", amivel a madarakat hamvaikból és dög testükből újraélesztette. Magam elé a földbe szúrtam Ryuu-t és vártam, mi sül ki ebből az egészből. A gitár újra összeállt, ő pedig bemutatkozott.
-Jut eszembe...még be sem mutatkoztam...A nevem Daien Syneza Kilien...de önnek csak Maebure. És megtudhatnám az ön nevét, hölgyem?
~Egész udvarias, ennél rosszabbra számítottam. És ahhoz képest, hogy ember, egész jól technikázik az erejével.
-Kuro Umes vagyok, a Lelkek világából.
-Na akkor ha már így túlestünk a bemutatkozáson, folytathatjuk.- a kezébe vette e gitárt és egy dallamot kezdett játszani.
Éreztem, ahogy elhomályosul a látásom, a hallásom egyre tompább, a lábaim remegnek, és a környező fák bódító illatát sem éreztem
~Mi történik velem? Valami nagyon nem stimmel... A gitár!- világosodtam meg.
Ekkor egy erőteljesebb, markánsabb dallam ütötte meg a fülem, amitől néhány érzékszervem visszatért, köztük a fülem is, ami ettől a hangsortól elkezdett zúgni, és az egyensúlyérzékem is cserben hagyott. A földre rogytam, és valami megoldáson törtem a fejem.
-Bakudou 9: Geki! -bénítottam le ellenfelem, így szerencsére abbamaradt a számomra kínzó hang.
Megpróbáltam felkelni, ami kisebb szenvedés után sikerült is. Kihasználtam azt a kis időt, amíg ellenfelem nem tud mozogni, és a gitárja ellen terveztem egy "merényletet". Mielőtt kimondhattam volna a parancsot, a hangszer ismét madarakká vált, így nem tudtam megsemmisíteni.

-Kuro Umes vagyok, a Lelkek világából.-válaszolt a kérdésemre.
-Kuro Umes...szép név...Na akkor ha már így túlestünk a bemutatkozáson, folytathatjuk.-vettem ismét kezembe a gitáromat, majd ekkor kezdtem rajta játszani a dallamot. A lány szemmel láthatóan érzékelte a gitárom hangjait és kezdtek meggyengülni az érzékszervei. Majd mikor már az erősebb ritmust pengettem már, a lány már kicsit össze is esett. Már éppen azon lettem volna, hogy egy kicsit vissza vegyek a lendületből, amikor megszakított.
-Bakudou 9: Geki!-kiáltott mire én teljesen megbénultam. Kuro egyből a gitárt támadta, de azt bármeddig is próbálná...szét törni nem tudja, ugyanis a gitárom azonnal visszaváltozik, amint veszély fenyegeti, de még ha sikerülne is elvágnia, akkor is csekély lélekenergiáért cserébe újra hívhatom a hollósereget és ismét létrehozhatom a gitárom.
-Ez szép próbálkozás volt...-tettem hozzá, mikor már épp kiszabadultam a bénító támadás alól, majd a nap felé néztem.-Azt hiszem kezd egyre melegebb lenni...jobb lesz ha leveszem magamról a sok fekete ruhadarabot.-jegyeztem meg, kicsit furának tűnhetett pont a harc közepén, de sosem törődtem az ilyen dolgokkal. Gyorsan kioldoztam magam a sok szíj alól, majd levettem a fölsőm, így látható lett a szépen kidolgozott felsőtestem, kivételesen a fejemből is látszott valamennyi, legalább is annyi amennyit a hajam nem takart el. Miután eldobtam jó messzire a ruhákat visszafordultam lányhoz és csak vártam, hogy nem-e ijed meg a számon lévő vastag varratokon vagy esetleg mástól.
Majd fölkaptam a gitárom, lekapcsoltam róla vállra akasztót, majd a nyakánál kezdve fogtam meg. A gitárt elkezdtem deformálni, hogy a maga a gitár teste vágjon is. Kis idő múltán sikerült megfelelő élre deformálnom a hangszert, majd vettem egy mély levegőt és neki indultam, de egy ujjamat figyelmesen az egyik húron tartottam, hogy eltudjam téríteni az esetleges ellentámadást.

Eléggé meglepődtem a dolgok további alakulásán: miután a kidoum erejét vesztette újra összeállt a hangszer.
-Azt hiszem kezd egyre melegebb lenni...jobb lesz ha leveszem magamról a sok fekete ruhadarabot. -hangzott a meglepő kijelentés, majd beindult a folyamat.
-Mit csinálsz? -szóltam oda neki, de nem hallotta, vagy csak nem akart válaszolni.
Egyre több ruha került re róla, én pedig azt figyeltem, mikor állítja le magát. A testét hegek és jól kidolgozott izomkötegek borították, de nem sokáig nézegettem, hiszen nem ezért jöttem.
Illedelmesen megvártam, amíg "könnyít" testén, majd felveszi a gitárt. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a gitár átalakult fegyverré. Még mindig megvoltak a húrjai, de a széle megváltozott: elvékonyodott, és csak sejtettem, hogy ezáltal éles lett, akár egy kard.
Kilien felém indult, minden lépésénél az izmai megfeszültek és egyre fenyegetőbbnek éreztem őt. Felemeltem Ryuut és vártam, hogy támadjon, de nem tette.
-Valami baj van? -kérdeztem, de közben éberségem nem lankadt.
-Nem, semmi. Várom, hogy támadj! -intett a másik kezével, hogy induljak meg.
-Oké, rendben van! -léptem egyet hátrébb, és még én is meglepődtem a támadásomon.- Hadou 33: Soukatsui! -lőttem el a labdát Kilien felé.

-Valami baj van?-kérdezte mikor megálltam,arra várva hátha támad
-Nem, semmi. Várom, hogy támadj!-intettem neki.
-Oké, rendben van!-majd egyet hátra lépett és a kezét föltartotta.-Hadou 33: Soukatsui!-kiáltott, majd egy hatalmas labda szerű Kidou tartott felém. Nem kellett hozzá már sok és elért volna, de gyorsan pengettem egyet a magas E húron és kicsit megzavarta a golyó útját, így még csak ki sem kellett térnem előle. Megpróbáltam fölülről megvágni a gitárral, de ahhoz kicsit lassú voltam, hogy sikeresen bevigyem. Egy pillanat alatt kapcsolt a lány és kivédte a támadást.
De azért, hogy kiegyensúlyozzam a lassúságom, megpengettem a mély E húrt, miközben Kuro kardjára támaszkodtam. Ezzel kicsit sikerült összezavarnom, majd megpróbáltam újra megvágni, de ezúttal sem sikerült, ugyanis azonnal, amint meghallotta a hangot, elshunpozott.
~Hmm...Ez nem lesz így könnyű...-gondoltam magamban.-Szép védekezés! De talán egy Kidou helyett rendesen is támadhatnál. Ne pocsékold az erődet ilyenekre!-szóltam a lánynak, majd visszavettem a hangszeremet a kezembe és újra játszani kezdtem rajta. Azért vigyáztam nehogy esetleg túlzásba vigyem, mert ha túl sokáig csinálom előfordulhat, hogy beszakad a dobhártyája.
Majd készen arra, hogy ismét végjak egyet neki rohantam Kuronak, de közben még mindig a gitáron játszottam.

Nem hittem volna, hogy egyetlen pengetéssel ki tudja védeni az egyik legerősebb technikámat. Támadásba lendült, de még időben felemeltem a kardom, hogy ne hasítsa ketté a fejem. Amit furcsálltam, hogy nem hagyta abba a támadást, még a fejem felett maradt, miközben a kardomat lefelé szorította, és egy pengetés után máris fájni kezdett a fejem.
~Már megint a hangokkal próbál meg összezavarni! -szorítottam össze a szemem egy pillanatra, hogy összeszedjem magam, és a támadása elől elshunpoztam.
-Szép védekezés! De talán egy Kidou helyett rendesen is támadhatnál. Ne pocsékold az erődet ilyenekre! -okoskodott, miközben tovább játszott.
A hangok iszonyatos fájdalmat okoztak a fejemben, alig tudtam észszeszűen gondolkodni. Tudtam, valamit forral a fejében, és ébernek kell lennem, különben talán végzetes támadást intéz felém.
-Nem hiszem, hogy neked kellene ötletekkel ellátnod! -emeltem ismét magam elé Ryuut, és egy támadást idéztem meg.- Nezumiiro tenkuu! -próbáltam a hangok terjedését megállítani, vagy legalább lelassítani, és ezzel időt nyerni.
Szerencsémre a tervem bejött, a szél másik irányba terelte a hullámokat, így eléggé kitisztult a fejem ahhoz, hogy normális támadáson gondolkodjak.
~Mivel nem számít kidoura, talán azzal kellene próbálkoznom.
-Bakudou 75: Gochuu Tekkan! -idéztem meg a szélörvény szemén át a technikát, és vártam, hogy abbamaradjon a forgás, és lássam az eredményt.

-Nem hiszem, hogy neked kellene ötletekkel ellátnod! -válaszolt vissza, majd a kardját maga elé helyezte és fölkiáltott. -Nezumiiro tenkuu! -erre azonnal egy tornádó kezdett el forogni előtte, ami képes volt arra, hogy a gitárom által kiadott hanghullámot eltérítse. Azonban máris hallottam egy újabb kiáltást. -Bakudou 75: Gochuu Tekkan! -fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, mivel néhány Kidouról, amit a Shinigamik használnak volt fogalmam, de ez sajna nem tartozott közéjük. Egy pillanatra körbe forogtam, de semmit nem láttam, majd fölkaptam a fejem és csak akkor pillantottam meg a felém közeledő öt oszlop szerű tárgyat. A mozdulat, hogy elugorjak bennem volt, de sajna már túl közel volt ahhoz, hogy teljesen kitérjek előle. A jobb kezemnél fogva szegezett a földhöz az egyik oszlop és egy másik pedig a jobb lábamnál kapott el.
-Hmp... -hangzott el a nem túl érthető felszólalás. Kicsit a fájdalom miatt is és kicsit a tehetetlenség miatt is nyögtem így föl. Gondolkodni kezdtem, hogy mit tegyek, hogyan szabadulhatnék ki az oszlop nyomása alól. Végül mivel nem tudtam mit kitalálni elkezdtem koncentrálni a lélekenergiámat a két leszorított pontba. Elég sokáig kellett viszonylag ezt tennem míg végül sikerült kiszednem a végtagjaimat az oszlopok szorítása alól.
Bár se a lábam, se a karom nem törött el, mindkettő szerzett zúzódásokat, amiket azért jobbnak láttam, ha begyógyítok, viszont, ha használom a gitárom erejét hozzá, akkor Kuro is gyógyulni fog, már ha sérült egyáltalán.
-Hát legyen... -egyenesedtem ki, majd kezembe vettem a gitárt. -Tengoku Onszei! -hangzott el tőlem a parancsszó, majd egy szép, kellemes dallamot kezdtem el játszani. A hatást pillanatokon belül érezni lehetett. A kisebb karcolások és zúzódások kezdtek begyógyulni és valószínűleg a lány is jobban érezte magát ettől. -Ne haragudj... De mára ennyi elég volt a harcból. Inkább mennyünk be és igyunk valamit, jó? -kérdeztem, majd visszavettem a ruhámat, hogy a lány ne lása többet a sebeket a testemen.

Ahogy várható volt: eltalálta a támadásom, és sikerült kettővel a földre szegeznem. Mégsem lankadhatott a figyelmem, hiszen nem tudtam, mire készül ellenfelem. Lassan közelebb léptem felé, de nem mentem túlságosan közel, hiszen éreztem a lélekenergia-növekedést. Felemeltem Ryuu-t és vártam. Nem akartam hinni a szememnek: sikerült leemelnie magáról az oszlopokat. Már egy újabb támadás is megfogalmazódott a fejemben, de ekkor rádöbbentem, valami megváltozott a hozzáállásán. A parancsszó elhangzása után bizsergést éreztem az egész testemben, amit a lágy dallam idézett elő. Fogalmam sem volt, mit csinál, de határozottan jól esett.
Szinte megújultam, tombolt a véremben az energia. Lejjebb engedtem a kardom, amit idő közben visszaváltoztattam mezei zanpakutóvá.
-Ne haragudj... De mára ennyi elég volt a harcból. Inkább mennyünk be és igyunk valamit, jó? -indult el a ruhái felé, én pedig csak pislogtam az előbbi mondatán.
-Ezt most komolyan mondod? -furdalt egy picit a bizalmatlanság tűje, emiatt óvatosan közeledtem felé.
-Igen. Tudod, sosem értettem, miben különböztök annyira tőlünk, de most hála ennek a harcnak, azt hiszem, kezdem megérteni a dolgot. -bújtatta ki a fejét a felső nyakán.
-Csak a kíváncsiságod miatt hívtál ide harcolni? -hüledeztem, s közben a hüvelyébe csúsztattam a kardom.
-Mondhatjuk így is, bár nem teljesen ez az igazság. -indult el a ház felé.- Odabent elmesélem.
-Te most komolyan félbeszakítod a harcot? -vontam össze a szemöldököm, hiszen erre még nem volt példa, mióta shinigami vagyok.
Csak visszapillantott, elmosolyodott, majd tovább indult a ház felé. Nem volt mit tenni, követtem.

Kuro, mivel Killien NJK lett, ezért most kapsz 2000 ryout ^^