Név : Sorikaze Komoki
kaszt : shinigami
Nem : Férfi
Kor : 24
Felszerelés : Zanpakuto
Születési Dátum : szeptember 14
Kinézet : Kicsivel nagyobb az átlagosnál , kék haj , barnászöld szem, ruhája általában a szokásos shinigami ruha

Zanpakuto neve : Chimei Gunsou/gyilkos testőr
Zanpakuto fajtája : Erő
Zanpakuto shikaia : A kezemmel egyesül és a kard végén 5 kisebb ág jelenik meg amik mozogni tudnak (mint a kezem ujjai)
Zanpkauto támadása : Az 5 végét gömbölyű alakká tudom tenni, ki tudom lőni az ellenség felé a golyót, úgy mint egy ágyút, de ezt tudom mozgatni és ekkor a az 5 ág nélküli sima kardom lesz a kezem helyén és ember nagyságúvá tudom változtatni az 5 végét pajzsnak de nem túl sokáig egyiket sem , és egyszerre a kettőt természetesen soha nem tudom használni
Shikai Parancsa : Kakamau kyo Chimei Gonsou narabini ie Hu-Ja/ védd meg gyilkos testőr a kezemmel

Előtörténet : Ibarakiban születtem 1972-ben. A családom nem volt átlagosnak mondható. A házunk akkora volt, mint egy palota. A kék hajam miatti konfliktusok elkerülése végett engem magántanárhoz járattak. A családom mellett nem sok időt töltöttem úgy gondoltam nem nekem való a gazdag élet. Ezért elszöktem otthonról egy kis pénzzel. Elutaztam Kínába azon belül is Pekingbe annyi ember közt, ha a rendőrség keres is nem talál meg. Az utcán nőttem fel, mikor Pekingbe kerültem 17 éves voltam. A pénzem, amit családomtól loptam kevés étkezésem miatt 19 éves koromig kitartott. Ez után azt gondoltam, hogy hazamegyek a kikötőben találkoztam egy gyönyörű és kedves lánnyal, aki velem egyidősnek tűnt . Mivel megtetszett ezért hátulról odalopóztam hozzá, így nekem hátal állt és megszólítottam.
- Helló, a nevem Sorikaze Komoki. Megtudhatnám a tiedet? – Mivel háttal álltam neki ezért meg kellett fordulnia.
- Te szóltál? – Kérdezte tőlem, gondoltam, hogy nem fogja tudni, hogy ki szólította meg.
- Igen én voltam a nevem... – Itt a szavamba vágott.
- Tudom ki vagy hallottam mit mondtál csak nem tudtam, hogy ki mondta. Az én nevem Takashi Gemmei. – A neve nem tetszett túlságosan, de ez mellékes volt láttam a száján, hogy akar még valamit mondani. – Csak nem te is egy tolvaj vagy?
- Nem, dehogy én nem vagyok tolvaj. Miből gondolod, hogy az vagyok? – Kicsit zavarban voltam a gyanúsítás miatt. Édesanyám mikor még náluk laktam azt mondta a szememen látszódik, hogy mit érzek. – Mondd nincs egy felesleges férfi napszemüveged? – Ahogy jött az ötletem hogy kérek egyet úgy is jött a kapcsolás, hogy ez úgy tűnik, mintha nem adnék neki más lehetőséget, úgyhogy gyorsan hozzátettem. – Természetesen fizetnék érte.
- Igen, van. Ugye valóban nem vagy tolvaj? – Avval kutakodva nézett rám.
- Nem, nem vagyok az. – Avval kicsit elfordultam, hogy ne vegye észre hogy most már zavarban is voltam.
- Értem akkor tessék – Avval felém nyújtott egy napszemüveget, én készségesen elvettem és felvettem. legközelebb akkor szólalt, meg amikor pénzt kezdtem el keresni a zsebemben. – Nem, nem kell pénz. Csak annyit kérek, hogy tarts velem rendben?
- Rendben, de miért? – Meglepődtem, hogy azt akarja, hogy vele tartsak, de természetesen elfogadtam.
- Szeretnék beszélni rólad az édesapámmal. – Ezután nem kérdeztem tőle semmit és ő se tőlem. Mikor a házukhoz értem meglepődtem, de nem nagyon. A házuk szinte ugyanakkora volt, mint a családomé. Mikor bementünk levettem a cipőmet. És ekkor szólalt meg újra Gemmei. – Várj meg itt! – Parancsolta és én készségesen megvártam majd mikor újra feltűnt 2 fekete kabátos ember volt vele. A 2 fickó nem szolt, semmit. – Légy szíves tarts velük rendben?
- Rendben, de pontosan mit akarsz tőlem? – Kérdeztem tőle.
- Lennél a testőröm? Ha gondolod, akkor ide is költözhetsz akár, de persze hogyha csak a szüleid is engedik, és persze ha akarnak ők is ide jöhetnek. – Meglepett a kérés, úgyhogy egy kicsit később válaszoltam.
- Igen, persze de – Gondolkodtam egy kicsit, hogy mit mondjak mi történt a szüleimmel – sajnos a szüleim meghaltak, úgyhogy őket nem kell megkérdezni.
- Rendben akkor velük tartanál? – Kérdezte tőlem.
- Igen persze. – Avval a 2 fickó elvezetett egy olyan szobába, ami tele volt fekete kabátokkal, majd azt mondták nekem, hogy vegyek, fel egyet ez jelzi, hogy a Takashi család testőre vagyok. Ez után egész nyáron edzettek, hogy meg tudjam védeni Gemmeit. Őszre már szinte mindent kitanultam. Ősszel Gemmei kisasszonyt az iskolába kellett kísérnem, de mivel én nem nagyon szerettem sétálni ezért általában egy-egy fáról néztem, hogy mi a helyzet vele, szerencsére az úton, amelyen járt teli volt fákkal. Az első pár hónapban egyetlen támadás se érte majd egyszer mikor hazafelé tartott akkor megtámadta pár iskolatársa körülbelül 2 évvel lehettek idősebbek nálunk és kiskésüket fenyegetően tartották a kisasszony felé. Ekkor én leugrottam a fáról a kabátom úgy suhant utánam mintha szárnyam lett volna majd a kisasszony elé érkeztem. Ekkor megszólaltak a srácok.
- Ki vagy te?
- Takarodj, az útból különben végzünk veled!
- A nevem Sorikaze Komoki egy testőr.
- Na, ne röhögtess, inkább menj az útból!
- Még ha tehetném, se mennék!
- Te tudod. – Ekkor felénk rohantak mind az öten. Mint képzett testőr nem voltak nagyon ellenfelek a számomra, gyorsan a vállamra kaptam a kisasszonyt majd felugrottam vele együtt a fára ahol figyeltem őket.
- Kérem, maradjon itt. - mondtam az úrnőmnek. Avval visszaugrottam a srácok elé. Úgy gondoltam eljátszadozom velük egy kicsit. Picit meglepődtek, hogy visszatértem, úgyhogy némi fáziskéséssel támadtak meg. Az edzésem alatt sokkal gyorsabban támadtak, úgyhogy ezek elől könnyedén kitértem. Körülbelül fél percig hagytam, hogy hagy támadjanak és persze, hogy Takashi kisasszony hagy aggódjon egy kicsit. Ekkor az egyikük a vállamat megsebezte, nem nagyon fájt, de azért akkora már meguntam, úgyhogy ellentámadásba mentem át. A támadóknak ellöktem testem közeléből a kezüket a késükkel együtt majd hasba térdeltem őket. Körül belül 1 percig tartott mire mindannyian eltűntek a látókörzetből. Ezután ismét védencem mellett teremtem és visszavittem az útra. Beszélni akart velem, de sajnos a testőrök első és legfontosabb szabályát nem, feledhetem: „Ne szólj a kisasszonyhoz, ha továbbra is itt akarsz dolgozni”. Úgyhogy nem válaszoltam neki semmit. Így teltek az állandó napjaim. Majd egy napon szabadságot kértem a főnökömtől. Ez volt életelem első hibája ugyanis egy újoncot küldtek most a kisasszony védésére, akit nem nagyon képeztek ki, mert állítólag ő már volt testőr. De nem volt az kiderült, hogy hazudott rögtön elrabolták a kisasszonyt. Úgy gondoltam, hogy ez az én hibám, úgyhogy meg kellett keresnem a kisasszonyt amint meg tudtam, hogy eltűnt. Minden egyes területet végig kutattam. Nem találtam semmit, de pár dolgot megtudtam a rendőröktől. Még szerencse hogy az utcán nőttem fel így onnan is tudtam meg dolgokat. Végül megtudtam, hogy kik rabolták el a kisasszonyt egy banda volt a nevük: a mérges kígyók. Majd kb. 2 órával később megtudtam hol rejtőznek az emberrablók az egyik fickó, aki tagja volt a bandának elárulta némi pénz és a hallgatásom ellenében. Ezután megtámadtam a bandát mivel miattuk követtem el életem nagy hibáját ezért úgy gondoltam nagy büntetést érdemelnek. Az egész bandát kinyírtam egy katonai felszereléssel, amit az utcán vásároltam egy alaktól, gépfegyverekkel, gránátokkal és füstbombák segítségével. Majd hazavittem a kisasszonyt, de tudtam, hogy a gyilkosságok miatt börtönbe fognak zárni ezért fejbe lőttem magamat. Ez után egy másik világba kerültem egy öreg tata elmondta, hogy mi ez a hely. Megtudtam, hogy létezik a 13 őrosztag úgy gondoltam jobb lesz kijárni először az akadémiát azután jelentkezni oda. Mivel eléggé sokat nem tanultam és sokat is kellett hallgatnom ezért elméleti és démoni varázslatokból épphogy sikerült elérnem a közepes szintet ám kardforgatásból mondhatni, hogy az osztály legjobbja voltam. Majd egyszer mikor épp egy óráról lógtam elmentem egy erdőbe ahol találtam egy kardot, ami, amikor közelítettem felé izzani kezdett. Mikor felvettem a földről mintha beszélt volna velem, azt mondta, hogy az ő neve Chimei Gunsou. Elmondta a zanpakutok használatát nekem és az ő parancsát is a shi-kaira: Kakamau kyo Chimei Gonsou narabini ie Hu-Ja. Majd miután végeztem az akadémián jelentkeztem a 13 őrosztag 9. osztagába.