Figyelmesen hallgatom végig az osztaghoz tartozó tudnivalókat, amit a kapitány ecsetel részletesen. Hát az biztos, hogy nem sok olyan osztagvezetővel találkoztam az életemben, aki gyenge pórázon tartja az embereit. Azt hiszem, erre mondják, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Percek teltek el Hyozanryuuval folytatott szóbeli marakodásom során, jószerével a külvilággal kapcsolatban ismét lekapcsolt a relém, amíg egymást becsméreltük a fejemben.
- Ne hallgass rá, nyugodtan mondd ki, amit gondolsz. Én sem szoktam figyelni a Zanpakutuom dorgálásaira. Mondtam, nekem nem kell magyarázkodnod. - mintha a kiégett égőt most cserélték volna, ki bennem úgy kapcsolok ismét, ahogy hallom a jóindulatú tanácsot. Tény, hogy nem rossz ötlet de, ha kimondom mindig, amire gondolok az esetek háromnegyed részében Hyozanryuunak lenne igaza és azt sose bírnám elviselni. Bár... Várjunk. Honnan tudta, hogy éppen a zanpakutommal társalogtam? Ennyire feltűnő lenne, ha éppen belső világom kis lakosával vagyok elfoglalva? Nem is akarom tudni, hogy nézek ki olyankor.... meredek magam elé, mint egy zombi vagy valami hasonló...ehh...ha tényleg így van, akkor nem csoda, hogy rájött... A hirtelen témaváltásra leszek figyelmes, aminek belül örülök is, mert úgy megfogott a szabadidős kérdéssel, hogy hirtelen azt se tudtam, hogy shinigami vagyok-e vagy sem. Rendben tudom, hogy az vagyok. De nem szoktak menni az ilyen alapismerkedések, rossz dolog, ez van. Mondjuk, aki jobban szenved, az azt hiszem a kapitány. Rengeteg újoncot kérdezhetett már ki így. Mint valami kihallgatás egy bűntett miatt vagy valami hasonló és jelenleg én vagyok a gyanúsított. De a legújabb kérdése se jobb, kis híján lefejelem az asztal szélét, ezt hallva. Úgy vélem kezd kifogyni a jó kis témáiból.
- Az-az igazság… - direkt, hagyok egy kis szünetet, az ember ilyenkor azt hiszi valami eget rengető válasz jön, pedig csak végiggondoltam mit lenne jobb felelni. - Édesség fan vagyok. - vigyorodok el, bár ki nem szereti az édességet? *-* Aki nem szereti, az csakis rossz ember lehet. - Úgy amúgy nem vagyok válogatós, mindent megeszek, szóval a konyhának nem kell aggódnia. xD - hát igen, addig a konyhásoknak nincs mitől félniük, míg a süteményeket nem szúrják el, bár úgy hallottam, hogy ahhoz nagy tehetség kell, hogy valaki rosszul süssön. Ha, mégis... pár kegyetlen, gyilkos gondolat fut végig a fejemben, hogy hogyan végeznék egy konyhással, ha elszúrnák a kedvenc süteményeim egyikét. Csúfos vég lenne belőle azt hiszem...
- Ha van kedved és időd, szívesen kihívlak egy kis edzésre most az edzőtermek valamelyikében. Harcban lehet legjobban megismerni azokat, akikkel együtt dolgozol..legalábbis itt, a 10. osztagnál. – kissé meglepődök az ötletnél, ami az arckifejezésemre is kiül pár másodpercig. Hát, ilyenen sem vettem még részt… Netán látja a baljóslatú gondolataimat és meg akarja akadályozni, hogy ily’ kegyetlen módon végezzek a konyhássokkal egy „edzés” álszöveggel? Vagy a belső szándéka a régen való harcolás miatt egy egyszerű tiszt földbedöngölése egy bankaial? Na, azért azt nem hiszem, hogy egy egyszerű tiszt ellen bevetne ilyesmit. Van egy olyan sejtésem, hogy az első kidou csapástól, amit elejt még az is olyan erős, hogy ki is ütne vele. Bele se izzadna a dologba… Várjunk csak! Miért is írom le én ennyire Magamat?! Nem vagyok Én olyan gyönge, hogy egy kapitány első csapásra kiüssön! - vagy mégis?- Megmutatom neki, hogy rossz emberrel akar kikezdeni, még ha egy kis erőfelmérős harc is a dolog.
- Rendben! - pattanok fel hirtelen a fotelből, miközben bal kezemmel az asztalra csapok. - Elfogadom a kihívást! - mutatok jobb mutatóujjammal rá, nagyot nőtt a magabiztosságom, illetve az egoizmusom. Vagy csak túl komolyan vettem a dolgot –bingó >_<”- . Lehet, hogy most írtam alá a halálos ítéletemet? Talán nem ártott volna a válaszadást kicsit vissza fogottabban adni...? Elképzelem, hogy nyugodt békés körülmények között ülök továbbra is a fotelban, nagy relaxációs zenével a háttérben és úgy válaszolok. Na, jó az abszolút lehetetlen, hogy Én visszafogott legyek. oO Na, de mindegy is. A lényeg, hogy engem keményfából faragtak nem fogom hagyni, hogy elsőre kiüssön! xD
~ Anao… fel se hozott ilyesmit… ~ teszi megjegyzését szánakozva Hyozanryuu az egész gondolkodásmódom miatt. Hangjában hallani, ha tehetni most egy kemény falba verné emiatt a fejét, hogy ismét ilyen meggondolatlan voltam.

Trónbitorlás, zöldségismeret, avagy a két isteni lángelme haori szuperhősnek áll

Kapva Simán Csak Keisuke-sama ötletén araszoltam el Watanabe – tájcsó irodájába, hogy megnézzem, van e ott Kavicsnak rokona, illetve az esetleges papírmunkát is elvégzem, ha már ott vagyok… Így történt, hogy halkan osonva Keo-báró-samatól kapott 3D-s kaviccsal kirakott napszemcsiben osonok a kapitány irodájához vezető folyosón – legalábbis remélem ez már végre az a folyosó, amelyik nekem kell *>*’’ - . Egy kis váza mögé bújás, egy kis földön csúszás, egy - két tigris bukfenc, fél méter kúszás katona módra és már ott is vagyok! Felpattanva rúgom be a kiszemelt ajtót, melyre valami iroda volt írva így reménykedtem abban, hogy ez a Kapitányi dolgozószoba. Bedarálva Chuck Norrisos karate rúgásommal a bejáratot lesek körbe, hogy van e itt valaki, s mivel nincs, habozás nélkül vágtattam be, azért ott is ügyelve, hogy észrevétlen maradjak. Így tartottam magam a menő osonáshoz, vázák és gazok mögé bujkálva – melyből egyet sikeresen feldöntöttem, véletlenül természetesen -, míg észre nem vettem azt… azt a kapitányi széket… a trónt. *.*
- Nekem… az… KEEEEELLLLLL!!! – hangos kiáltással vetődtem az ülőhely felé, hogy ledozerólva az asztalon található legtöbb tartalmat, leülhessek a kényelmes királyi székbe. Vagyis azt hittem, hogy kényelmes, meg menő, meg minden, mert általában úgy ülnek bene a gonosz haoris uralkodó katonák, de ebben sem volt semmi érdekes, ahogy Simán Csak Keisuke-sama székében sem. Pedig az sajtbugeszokkal volt bélelve! Megpróbálva kényelembe helyezni magamat, hátha ez a baj fekszek el a székben félig, lábaimat lazásan az asztalra vágva. Már csak a korona hiányzik, hogy úgy nézhessek ki, mint egy igazi menő király. Hm… Sir. Anao Queen? *3*
Merengve a szépséges gondolatokon kezdek el körülnézni a szobában, s megakad a szemem a sok papíron egy – két apró pillanatig. Hát igen… sok lesz itt az idő folyamán az Ördögűzői feladat. :/ Vajon ki lehetett az a trehány Shinigami, aki nem végezte el e csodálatos kötelességet, míg a Tájcsó nyaralni ment? Ch, hogy mindent nekem kell megcsinálni! Még jó, hogy Én vagyok a legprofibb az Ördögűző szakmában (ˇ.ˇ), persze Simán Csak Keisuke-sama után (^.^). Tekintetemet tovább vezetem egy feldöntött díszvirág felé. Megvakarva tanácstalanul fejemet nézek a felborított aljnövényzet irányába. Mégis, hogy van tartva ez a virág? Jó neki az, ha ki van döntve? Vagy luxus vigyázni ezekre a díszes gazokra itt? :/ Lélektükröm másik megállója egy nagyobb szekrény volt, kérdőn vizslattam a tárolót és egyre inkább azon agyaltam, hogy vajon mit rejthet magában? Lehet, hogy ruhát, vaaagy egyéb „titkos” – csak nem nekem - dolgokat? Meg van a hely, ahol kontárkodni kell. Szememet a következő egyik áldozatom után, végül az utolsó megállóhelye felé vezetem, a kidöntött… ajtó (o_O) irányába. Miért van a nyílászáró kiesve a helyéről? :scatch: Ki lehetett az a vandál, aki leamortizálta a bejáratot. Hát normális az ilyen?
Nagy kidöntött ajtónézegetésem közepette vélek felfedezni valakit a folyosó végén, ki nagy sebességgel közelít az iroda felé. Felvont szemöldökkel, a részben lecsúszott 3D-s kavics szemcsit megigazítva próbáltam kivenni az messziről errefelé iramodó illető még élethűbb képét. S ni’ csak, hát nem kedves Masa (Katsu) jön segíteni? *>* De nem emlékszem, hogy kértem volna segítséget az Ördögűzéshez. Lehet, hogy Simán Csak Keisuke-sama keze van ebben?
Nyugisan ücsörögve e tudat ellenére, várom meg, míg a közeledő osztagtárs ideér, hiszen nem árt rendesen üdvözölni, ahogy azt egy felségnek kell, bár a nagy sziesztázás közepette megzavarni az uralkodót trónjában… nagy bűn, nagyon nagy és hatalmas bűn… :/
- Szerbusz Masssaaa~ hogyhogy jöttél segíteni? *3* Nem, mintha bánnám, csak azt hittem, hogy ez egy magánakció lesz. – jelentem ki nagy csodálkozással hangomban, miközben egy iratokból választott lapból – természetesen a legalsó lett a kiválasztott, hagy dőljön az átkozott stóca - origamizott papírrepülőt röppentve felé, ahogy belépett az irodába. – Origamiröpcsi vészleszállás~ S.O.S.! – mondtam, ahogy már szállt is Masa (Katsu) felé.

Hogy tehette? Hát kérdem Én, hogy tehette?! Így félrelépni egy zuhanó repülőgép elől ahelyett, hogy megmentené! Kegyetlen nem létező origami katona gyilkos, mégis mi okból áldozta fel az ártatlanokat, miféle belső elképzelés vezette e kegyetlenségre?
- Masssaa~ (Katsu) megölted Őket! T.T – mutattam a földre zúgott papír röpcsi irányába, ahogy levontam drámaian szóló gondolataimban a galád tetet. De az origamiról hamar áttereltem eszmefutásomat egy igazán kegyetlen térre, amikor meghalom azt a nevet, amit csak egy valaki szokott hajtogatni az osztagban. Rosszabb, mint a Bolha! >.> Dühösen csillanó íriszemmel, ökölbe szorított kézzel ülök fel rendesen a székbe, hogy a balommal egy erőteljes csapást mérhessek az előttem lévő asztal lapjára, hogy szövegem hatásosabb legyen.
- TE! Panna ja nai! Anao da! >____> - nem szeretem, hogyha így hív a közelébe sem ér a nevemnek, legalább a „Nao” egyik változata lenne, de… így! Miért ver az Isten efféle becenevekkel? Miközben ezt aprítom elmémben lesből támadását – ami valójában szemből jött, de ki vagyok Én, hogy ezt csak úgy beismerjem – tripla brümbrüm támadást mért rám Masa(Katsu). Visszaszövegelésre meg bármennyire is törekszem épp a sorra homlokomnak csapódó kisautók kergetik el a legjobb gondolatfoszlányaimat erről a témáról. A harmadik még azt is elérte, hogy valami varázslatos okból kifolyólag lebillentsen a királyi trónról, ezáltal átadva a stafétát osztagtársamnak. Pedig azaz Én királyi székem volt, nem önszántamból adtam át, követelem vissza azt, ami az… „enyém”!
Kiterülve a padlón pár másodpercig igyekszem összekaparni a kemotoxal lefújt légy állapotomból magamat. Dörzsölgetve sajgó kocsi lenyomatos homlokomat, szemem sarkából már lesek is a hátam mögött kényelembe helyezkedett Masa-t (Katsut). >.> Szövegeléséből még azt is le tudom vonni, mintha az sem tudná, mi a szöszről dumcsizok itt neki. Hiába akarja adni a nagyokost! Pedig Juubantaios létére honnan nem lehet tudni AZ Akcióról?
- Nos, AZ Akció nem más, mint a… - kezdenék bele az észosztásba, de csak kez-de-nék, mert valaki volt olyan kedves, hogy az Ördög által teremtett gonosz dolgokat: a papírokat, rám lökte, míg a földről igyekeztem felállni! O_O Atyaúristen mi lesz, hogyha elkapok tőlük valami fertőzést vagy… vagy rosszabb? Kimászva a köteg papír alól, elsötétedett szemekkel, lángszerűen megnyilvánuló fekete reiatsumat áramoltatva testem körül állok fel, majd ragadok kezembe egy köteg íratott, hogy gyorsaságomat kihasználva papír repülőket origamizzak belőlük. De nem is akármilyeneket, felfegyverzetteket! A semmiből kaptam elő hozzájuk különböző zöldségeket, mint a brokkoli, avagy póréhagyma, sőt újhagymákkal is előhozakodtam. Szóval a felfegyverzett röpcsikkel, Villámtáncos gyorsasággal soroztam meg a székben lazuló kis Massaat (Katsuuut). >.>
- AZ Akció, nem más, mint, hogy megtanulod a nevemet! >.> Karfiolostul, káposztástul, krumplistul, mindenestül! - kaptam fel a repülő bombázás után az íróasztalt magam mellett, hogy hozzávághassam Masanak(Katsunak), miközben hasonlóan, mint Ő nevemet tagolva kajabálok rá. – A… NAA~ … - de sajnos elvesztettem az egyensúlyomat a nagy akcióban és ahelyett, hogy ráhajítottam volna, nevemet kiáltva, hátra dőltem elejtve a jócskán csak súlyos asztalt, befejezetlen nevemet megosztva vele. De e miatt az attrakció miatt be is ütött a baj… *<*” az asztal darabokban végezte a szoba kellős közepén, így megmutatva a fiókjaiban rejlő kincseket, a még több feláldozni való iratokat, egy – két kacatot és egy… kulcsot? Nagy csodálkozva nézek a zárnyitóra, majd mielőtt Masa(Katsu) bármit is reagálhatna, felkapom azt a romokból.
- Wohhoo~… ugye… arra gondolsz, amire Én? - mutattam felé a kulcsot, majd fejemmel a szobában lévő szekrény felé böktem, hogy vágja mit is akarok, de azon sem lepődnék meg, hogyha még így sem esik le neki , ezért hozzáfűzök némi magyarázatot. – Nézzzzzzük meeg~.. –ördögien kacarászva, el is felejtve miféle bosszú vezérelt még egy – két apró másodperccel ezelőtt Masa(Katsu) irányába. Hát igen a szekrény tartalma jobban érdekelt és nagyon is reméltem, hogy ez a kulcs nyitja a tárolót. Odaszaladva hozzá próbáltam meg a zárba tenni a kulcsot és… tényleg ez nyitja! *<* Gonosz fél vigyorral képemen tárom fel a szekrényt melyben... nincs is túl nagy dolgok. :|Mogorván döntöm jobbra – balra fejemet, ahogy végignézek tartalmán, ezzel kifejezve, hogy cseppet sem nyerte el tetszésemet mindaz, amiket találtam. Minimum dugi pénzre vagy egyéb titokra gondol az ember, erre kiszúrja egy osztagnyi kosszal és haorikkal a kíváncsiskodó szemét. Várjunk… ha-o-ri? *^* Körülnézek, nehogy bárki is lássa, amit tenni kívánok, hisz emiatt biztosan lekapnák a fejemet egyesek, de mázlimra senki sincs radar közelben, Masat(Katsut) meg úgy is lefizetem Ő nem veszélyes…
- Vedd feeel! *<* - veszek ki két fehér rangot jelző kabátot, s az egyiket Masanak(Katsunak) dobom, míg a másikat jómagam veszem fel. Kár, hogy sokkal nagyobb, mint Én, a Taichou egy fél óriás. :/ Nézegetve magamat benne pár pillanatig emelem tekintetemet Masara(Katsura). – Hát nekem jobban áll, mint neked KatsuSa~... - vonom le szerény véleményemet a haoriban való kinézéssel kapcsolatban, mondjuk ez nem kérdés… nekem van kavicsos 3D-s szemcsim, neki nincs. – Vegyünk fel valami csúcs isten vagy szuperhős nevet és kezdjünk zúzni! *-* - hozakodok elő egy nagyszerű tervvel, mielőtt megvétózhatná iménti kijelentésemet. Rengeteg munka itt az irodában így fölös a beszéd, no meg az osztagban is biztosan van még elszórtan egy – két teendő, amit be kell fejezni. KatsuSa~ meg jó tanítványnak ígérkezik biztos benne lesz az aprításban. - Vagy versenyezzünk és legyen a tét…… A Trón! Persze, hogyha nem félsz, hogy veszítesz. – böktem jobb mutatóujjammal a szinte már egyetlen egybe lévő tereptárgyra: a kapitányi székre. S vártam KatsuSa~ válaszát.

Nesze neked repülőflottás támadás! Még azzal a sárgával – spárga – sem lehetett überelni, mellyel KatsuSa~ próbált meg előrehaladni, hogy Ő vigye el a győzelmi zászlót. Még mit nem! Annál azért egymilliószor a köbön gyorsabb vagyok, hogy mintsem nemes egyszerűséggel lecsapkodjon engem! Meg erősebb is, s ennek bizonyítéka asztaldobásom lesz, mellyel felköszöntöm, ráadásul még a nevemet is megtanulja – alias első kitűzött akció végbemehet -! Legalábbis azt hittem vagyok olyan coolos 3D-s napszemcsiben, hogy rá tudok röptetni egy asztalt, de valami hiba lépett fel a mozdulatkorrigáló processzoromba… áh’ biztos a Juunibantai megdobott egy vírussal. >-> Mennének az Óperenciás tengerek túljárja, hogy pont a legrosszabbkor találtak be… ehh… ezt most úgy mondtam mintha szájborger klón lennék, pedig nem vagyok az. O.o
@.@~ Biztos túlságosan is betett a földön való landolás, a csudába, hogy nem jött össze! Megérdemelte volna, sőt akár jól is állt volna neki az, amikor szőnyegé avanzsálom. S most nézze a rossz ég, itt pózol felettem és alul nézetből, ráadásul 3D-s rájavítással kell szemlélnem az általa szuperhősi győzelemnek titulált beállást. Valamiért van olyan kellemetlen női sejtésem a déli sarkról üzent Holle anyótól, hogy voltaképpen belül igen jót kacarászik magában, amiért tripla – duplán letekinthet rám. >-> Persze újabb bosszúhadjáratomra indított origami zöldségrepülők felszállási engedélyt még nem kaptak egy egyszerű és nagyszerű, de annál menőbb ok miatt… a Kulcs! Sok mindenre jó egy kulcs, de ez egy olyan kulcs volt, mely csak egy dolgot nyithatott: a szekrényt! Naná’, hogy kipróbáltam egyáltalán illik ebbe a zárba – mert azért nem árt biztosra menni és ki tudja, hogyha nem ebbe jó, akkor miféle titkot zárhat el a kíváncsi szemek elől - szóval előrelátóan végeztem el egy zárnyitást, hogyha esetleg máshoz kell, akkor nyomozósdiba álljunk másodállás fejeként, de szerencsére a plusz szakma felvétele elmaradt, mert a kulcs nyitotta a szekrényt. *3* Feltárva annyi raboskodó Pokollepkét engedtem szabadjára, amennyit még életemben nem láttam, pedig valljuk be, nem vagyok mai csirke – khm… inkább csak csibe - na de a lényeg, sőt a kérdés, hogy vajon mennyi ideje lehettek fogva tartva? A Pokollepkék Molylepkékké változtak már ilyen hosszú távú rabság után. Né’ várjunk csak, hogyha Én engedtem ki Őket, akkor valami felszabadító lettem? *.* Vagy…
- Hé, KatsuSaa~… lehet, hogy a Tájcsó valami bűvész csak nem tudunk róla? Mert ha igen, akkor most tetted tönkre az egyik trükkjét… – még jó, hogy nem Én vagyok a hibás. Majd elviszi helyettem a balhét, hogyha így van, ahogy azt állítottam. De ha nem hisznek nekem… várjunk csak, miről beszélek?! Ki ne hinne nekem? *-* Bevetem a 3D-s napszemcsi mögött rejtőző óriási boci szemeimet oszt’ már le is vépéztem a társaságot. Viszont most nem akadhatunk le ezen a csiribi – csiribá effekten, ugyanis itt voltak a menő haorik, melyekkel egy magasabb szintre fejlődhetünk! Egyszerű tisztből -> szuper hőssé, kihagyunk pár ranglétrát, de az meg kit érdekel? Leellenőriztem senki sem látja e, mit kreálunk, hiszen csak meglepetésként mutathatjuk meg a jónépnek, hogy új védelmező alfaj bukkant fel Sereteiben, akiket nem győz le holmi kriptonit!
- Az Én nevem lesz Loki a ravaszság és aa~ - kívánnám hangoztatni a menő Isten nevet, melyet jelen események erejéig magamra aggatnék. Hisz ki más lenne a legjobb hozzám illő, ha nem: Loki, a gonoszság, ravaszság és ármány, avagy a tűznek istene – mellékesen megjegyezve a csekélyke istenismeretem közül most Ő jutott egyedül eszembe *<*” - és gondoltam sziporkázok egy keveset, hogy milyen okos vagyok e téren, csak a maradék, menő gondolatfoszlányomat is elkergette ifjú padavanomnak fogadott KatsuSaaaa~. >-> Egy istenhőshöz való művészi csattanást mutatózok be, vagyis… csak bemutatkoztam a talajnak! Igen! KatsuSa~ kényszerített arra, hogy köszöntsem… ez, ez nem az Én bénaságom volt, mielőtt valaki erre gondolna! És mondja a képembe az, aki nem hiszi el!
De amikor meghallom azt az ördögi ártatlansággal átitatott mondatot… elsötétült arccal keltem fel, majd ökölbeszorított kézzel cápafogsort növesztve és a belső volumet maximumra tekerve kezdtem bele a szövegelésbe.
- Fitty fenét! Valld be, szándékos volt!! Különben is, miféle szakképzetlenségi alapon művelsz ilyesmit? Villantsd a tanulmányit a varrási képzetséged felől, mielőtt ilyet csinálsz! >-> - a ruhaigazítás még „okés” lett volna – persze csak papírokkal -, de ez a kéz és lábtörésre ment ki, jómagam már csak tudom! „A Kavics” is megmondta és neki mindig igaza van – az pedig mellékes, hogy Hyozanryuu közvetítette -. Viszont most nekiállhatok valami új menő hősi nevet keresni poros gondolataim között, hiszen az előző nagyszerű ötletem az esés következtében egytől – egyig elfelejtettem! Ahogy csattantam biztos kiesett a fejemből és elpattogott, hogy ne találjam meg, mondjuk nem álltam le volna keresgélni úgy sem, majd visszajön, ha nem akar Ő is e szoba áldozata lenni. Viszont név nélkül nem lehetünk menők!
Beleélve magamat kezdek agyalni egy igazán coolos néven, amikor meghallom KatsuSaa~ padavanok padavanjának gúnyolódását. Hogy mer engem egy négylábú szamárhoz hasonlítgatni?!
- Hős lova… heee? >-> Inkább már egy sárkány, hogyha ilyesmivel illetsz! És A-NA-O, P nincs! >-> Am… a Te neved pedig… pfff… x”””D… khm…khmm… tudod mit? Én leszek Batman, de pedig a kis veréb: Robin ez legalább hősies. – fölényesen kihúzva magamat, egy öntelt mosollyal spékelem meg a mondandómat. Hiszen az a Denevérember is nagyon menő ám’! Van köpenye, és csúcs járgánya is, no meg repülni is tud. Ő kell ide! Az a Robin fecske mellette pedig úgy is padavan szinten volt, így no problemo, remekül illik KatsuSaa~ra EZ a hősi név. Viszont… azt hiszem nem nyerte el tetszését az előbbi, ahogy érzem hátamon lévő bigyusz számjelzőt telibe találni egy jókora paradicsommal.
- Ez tíz pontos találat volt… >->… Lássuk lesz e ilyen szerencséd a továbbiakban is ifjú padavan! De a győzelem már úgy is az enyém! >_> - jelentettem ki miközben két zellert kaptam elő – titok, hogy honnan -, hogy ezeket alkalmazhassam bunkósbotként. De Ő adta a start jelet, csak magára vessen! És ez még semmi, ugyanis itt jönnek a várva várt origami repülők zöldséggel felszerelve és kavics repülőhajó flottával az élükön! Természetesen a hajók cukorborsó lábcsapdákkal, míg a röpcsik karfiol bombával traktálnak.
- Ezt neked paradicsom! Egyél articsókát! – forgattam meg kezemben a zellert vagy mit és hajítottam RobinKatsuSa~ felé pluszba. Vagy elesik, vagy nem, akár meg is eheti, hisz éljen egészségesen, különben sosem fog nagyra nőni … Igaz… titkos adat, hogy: nekem is kell egy menő tíz pontos telitalálat! *__* Főleg, hogy NEM hagyhatom csak úgy győzni! >-> A szék az enyém lesz punktum! *^*
- A trón úgy csábít nagyon hív~ *<* - szólalok fel közben lelkesen dalolászva, amikor eszembe jut az Emberek Világában látott oroszlánokról szóló történet egyik betétdala, mely remekül illik az eseményekhez. Vidáman nézek körül, hogy nincs e a szobában valami zenelejátszó, ahol aláfestő - egybe ösztönző zenének be lehet e tenni, hagyd hallja az egész osztag, mit is partyzzanak. De midőn szomorúság egy kazetta vagy lemezfuttató sincs a környéken – aka a felborított asztal vagy a kirámolt szekrénynél -.
- Micsoda, mulasztás… a Tájcsó NEM ismeri a zene fogalmát… - állapítom meg elképedve ezzel levéve tekintetemet a zöldségdobálós RobinPadavan ellenfelemről, mely talán életem eddigi legeslegnagyobb hibája lesz… vagy ha lehet annál is nagyobb! Csak erre későn jöttem rá…*<*”

Magasztos hozzáértéssel villantottam mesteri ötleteimet újdonsült neveink terén, ügyet se vetve KatsuSaa~ véleményére, hiszen egyértelmű, hogy a csodás sziporkázásaim felülmúlhatatlanok, bármily más ötletességgel szemben. Ez a pofára esés, vagyis véletlen megbotlás meghozta az ihletet és nem haboztam kiélni minden egyes cseppjét! *<* Legalább megmutathatom KatsuSaanak, hogy varrás terén tudatlan tudományával kitöltött tudatlansága ezerszer felülmúlja az én tudálékos tudathasadástalan elmém a tudások bölcs tudásának tudását a tudásnak a… öhm mindegy.
Elmélkedésem során sokkosan hallom a csattanást és csattogást, amely tanúsítja, hogy figyelmetlenségem miatt fali dísznek lettem avanzsálva, micsoda félreértés! O_o
- Tetetettőtőtőtetettő! – keresem a megfelelő szót ötletességgel teli elmémben, amiért hirtelenjében sokasával jelentek meg és akartak kibukkanni belőlem. Közben eszeveszett rángatás kíséretében próbálom leszuperálni magam a karnisról, de túlzott biztossággal lettem felbiztosítva a helyre ahova, ha kívántam is volna sem akartam az életben kilyukadni. – Hm? Tényleg? Vagyis, hát persze, hogy feldobom! Nézd csodálatos külsőmet még jó, hogy passzentos vagyok ide! – söpröm ki lila hajamat egy elegáns mozdulattal szabad kezemmel arcom elől, ahogy hallom a kárörvendő dicséretet, melynek célzásait hirtelenjében nem fogtam fel, ízé… vagyis felfogtam csak másféle ágról – végről szóló értelemben. Így romhalmazokba csattogva omlott össze bennem egy kész Science Building létesítmény tudatalattimban, ahogy tudatosult tudálékos tudásomban a tudnivaló célzásainak célzatai. – Álljon meg a menet! >_> Te most sértegetsz engem?! Mondd a profilomba! Gyerünk, gyerünk! – belső dark site oldalam kifejezését elindító kis gombocska automatice bekapcsolásával kezdtem dühödt Rottweilerként csattogtatva precíz egyenességgel álló, Blend-a-med fehérségű fogsoromat feléje, mellyel körbeírom agresszív kisördög énem szülte haragot, amit feléje invitálok mostan. Ezt a dühödt még egy Sith lovag is megirigyelné! Noha, ha nem lennék feltűzve a fali fogasra, akkor minden bizonnyal torkának ugrottam volna mérgemben, így csak fogságba esett aranyhalként ficánkolok feléje.
Hápogva, mint egy kacsa, Donaldot, avagy a hírhedt Dodót imitálva reagálok fantasztikus ötleteimet lehurrogó szövegére. Honnan tudhatja, hogy a Batman és Robin nem az übercoolos style név forradalmárkodásunknak? No, meg a sárkányhoz több közöm van, mint neki! Nem veheti el a sárkányt! Én vagyok a sárkány! Én akarok lenni a sárkány! Csakis én! Senki más! >.>
- Garrrrrr… >.> Én vagyok a sárkány, csakis én lehetek, szóval nem veheted el ezt az inget, imidzset vagy imiget vagy mit!! – fogcsikorgatva, toporzékolva, fújtatva, sárkányszerűen lángot okádva fejezetem ki egyöntetű nemtetszésemet a gyíkozással kapcsolatban. A vérszívó kis Kullancsot már nem is említve! Szinte karnisszakító erővel, bika módra igyekeztem szabadulni és megrohamozni KatsuSaat, hogy egy – két zöldséggel dobáljam, e tervezet lépésemmel is megmutatva, nekem van igazam, nem neki!
Koktél paprikája – koktél paradicsomja – mely hátamon ért földet hatalmas bűntettként jegyezte föl magát elmémben, nem kellett volna hajszálvékony türelmemet elszakítania ezzel! Ördögűző lángban égő tekintetemet vizslattam felé, ahogy némi elmeorvost igénylő vicsorítást villantottam irányába és bosszúhadjáratomat máris indítottam; nincs menekvés! Nekem is kell egy top10-es találat! S még így részben falhoz kötve is csak úgy reppentek a zellerek, karfiolokkal és cukkínikkel, a repülő vadászhajókról nem is beszélvén, melyek bombázták megannyi babbal és karalábéval megtöltött fegyverarzenáljukkal őt.
A levegőben pezsgő izgalom miatt terjengő pozitív hatást keltő ionok csak úgy felhevítették jókedvemet, s ebből fakadóan kész operett muzsikába kezdtem a hírhedt „trón megszerző” zenével, csak az aláfestés hiányzott hozzá, hogy a hangszálaim által dalolászott dallam teljes legyen.
A meghökkentő hatás, mely támadássorozatom eredményezett elő, szinte talajig eső állal néztem végig, ahogy hátra bukfencet prezentált előttem KatsuSaa~, vagyis csak a csörömpölést hallottam, amiért szememet takartam, hogy ne legyen tanúja az esetleges töréseknek, mert amin nem lehet segíteni, annak nem lehet segíteni, viszont tanúskodni sem akarok a miérteket magyarázva! Így, ha nem láttam, egyszerűen annyit mondok, hogy mondjuk… „éppen pislogtam, így passz mi miatt vetett hátast és törte össze magát” vagy valami ilyesmi. *<*” Ahogy szemfültanúskodás miatti misszió elől mentegettem magamat, kész meglepetésként ért a kobakomat ért koppanás, mely tuti, hogy hatalmas nyomot fog hagyni maga után valami gigászi unikornis szarv képében. Szinte csillagokat és fejem fölött köröző bolygókat láttam kibontakozni lelki szemeim előtt, amint elemeltem mancsomat tekintetem útjából és kicsit szédelegve, tiszta becsiccsentett változatban felfelé kémleltem az újdonsült búbomat taperolva.
Viszont a papír és fatenger zöldség-halacskákkal megfűszerezett támadás elől való menekülést, ízé… precíz elkerüléses manőverért kiáltott, így ha már rajta függők az ablaktakarón, kihasználom a velejáró hasznot! Ráakaszkodtam, s Tarzan üvöltést hallatva futottam neki a falnak, majd rugaszkodtam el onnan, mint a menő indán „ájjájizó” majomember. Egészen addig manőverezve, míg egy – két aljas cékla – krumpli – meg nem talált, s lábamnak csapódva ki nem billentett jobbra – balra röppenéseimből, ezáltal felkenődve a nem is oly’ messze elhelyezkedő falnak, khm… mármint most fedeztem fel, hogy milyen közel is állt hozzám konkrétan a térválasztó!
Lecsordogálva a kemény falról láttam felsorakozni különböző leves tartozékokat. Kukorica – répa – és társai, melyekre még időben kapcsolván – miután egy fejbe talált – rájöttem, hogy ezek nem illúzióhallucinációk, hanem igaziak! Így trendi kitérőmanőverrel gurultam el a felém közeledő gyümölcsöktől – zöldségektől -. S sikeremet ízlelgettem közben, így az előbbi dalomat hangoztatva kerestem forgolódás közben keresni valami lemezlejátszó szerűséget, melybe némi háttérzörejt indíthatnánk ösztökélésképp. De óriásian nagy szégyenkén ruházta fel a tájcsót, mely szerint tán’ nem is ismeri a muzsika szép fogalmát!
- Mire fel a tiéd?! Meg mit lézerezel te itt nekem?! Az nem lézer, hanem fény, mint fénykard! Ennyit sem tudsz, Padawan?! – igyekszem kihalászni magamat a függönyfogságból, mert a menő elpörgéses műveletemnek hála teljes egészében és annál is nagyobb részben sikerült belecsavarodnom az anyagba, így fogságba ejtve saját magamat! o.o” Persze igyekeztem olyan fényben feltüntetni, mint aki számított volna erre és tök simán ki tud jönni a karnis vissza fogó marka alól! Bár lehet, hogy partra vetett hal vergődésem nem erre utal. De fel lehet fogni valami művészi ráhatásnak is! Persze attól nem félek, hogy Massaa…. ízé KatsuSaa~ kisasolna bármiféle művészi vénára utaló jelet! :<
Kisebb pörgéssel, meg Simán Csak Keisuke-samatól hallott átvitt értelmű szavakkal végül csak sikerült kiszabadulnom. Egy menő ninja pózt felvéve álltam szembe KatsuSaaval, vagyis már csak a hűlt helyével, ugyanis igen perfekt mozzanatot vetett be, mellyel képes volt kiváltani belőlem egy tüdőleszakító röhögő görcsöt, mely miatt földön fetrengve vergődtem. S igen nehezen sikerült kilábalnom belőle, vagyis egyáltalán nem, de az más kérdés. Kacajom során, csupán annyit igyekeztem kipréselni magamból, hogy: „Bagoly mondja kakukkos órának” vagy minek monológot, vagy szólást, vagy mit.
Halálos ítéletemet aláírt kacagást befüggesztette az újabb sértő szó, melyekre már koboldszerűen kiélesedtek már füleim. Vérben izzó szemmel pattantam fel az általam feltörölt talajról, közben ökölbeszorított kézzel prédikáltam utána.
- PANALÓ YUU NAA!!! - átköltött nevemet megvétózva, föld remegtető léptekkel kezdtem irányába trappolni. ~ Verseny? Legyen hát! Én nyerek, ez nem vitás! ~ Csak, hogy elkaphassam és pár citrommal – paprikával – tömhessem meg, mint valami levadászott szegény kis erdőlakó állatot, hogy szuvennnnyírként kitehessem a Pihenő falára. >.>
Majd saját kicsiny terveim szövögetésével foglalatoskodó gondolataimat lehidalva függesztem be, ahogy észreveszem, hogy ellenvetéses ellenségeskedésemet előhozó ellenségem megfutamodni látszik előlem. ~ Ez cseppet sem Kavics!!! T3T ~
- Hééé’ ez csalás! – indulnék meg rohamléptekkel nyomába, de a karnis továbbra is krokodilfogával visszatartva megakadályozza indulásomat. Ezért egy nagyobb rántás kivitelezésével szuperálom le magamról, vagyis helyéről a tereptárgyat. S az erőkifejtés hatására megbotolva a földön szétterülő szőlődarabokban –cukorborsókban - kész műjégpályai piruettet írtam le, utánam a fél függönnyel. Végül egy tigris bukfenccel hárítom el a KNP-t (kolosszálisan nagy pofára esést), hogy azon nyomban futhassak a csaló KatsuSaa~ után híperűrsebességget alkalmazva!
- Bruhaahahahahahahaa!!! Azt hiszed, hogy le tudsz győzni? - hangoztatom kárörvendéstől csepegő, ördögi örömkacagásommal megfűszerezve gonosz tervem első lépéseinek bevetése közepette, mely különböző módon vigyorgó dinnyesor – sütőtöksor – kipakolásában merült ki. Amivel útját állhatom a rendkívül szabálytalan módon közlekedő KatsuSaanak. – Nyehehehe! Én fogok nyerni!! – viháncolok, s már fordulok is sarkon tovább villámtáncitáncizva, hogy utána jól az orra alá dörgölhessem a dolgot, miszerint én értem előbb a folyosó végére, nem pedig ő.
Csak tömény tökéletességben törtető tervem meghiúsulni látszott haori szuperköpönyegem miatt, mely lábam alá mászott, s ez által kigáncsolt. ~ Áh’ miket is gondolok! Hiszen ez a szörnyűséges segéd padoncom bosszúja! >-> ~ Szép „ááá” sort áriázva terülök ki a földön, mint akin egy buldózer hajtott keresztül, alig pár millimétere a céltól. ~ Midőn szörnyű befejezés! T^T Hát lehet ennél rosszabb? T^T ~
Magamnak magamban feltett költői kérdésem közepette fel sem merült ama gondolatfoszlány elmémben, hogy a tökre tökéletes tökcsapdám, a töketlen törekvéssel törtető tökkelütött, éppen eme pillanatban hajthat a vigyorgó dinnyéken – sütőtökökön – keresztül. °.°’’

Spoiler:

Szolgálatra jelentkezünk, hai

Egy csomószor voltunk már Anao-tájcsónál, de ez a mai nap különleges, mert most hivatalosan is a tízedik osztaghoz tartozunk már. Visszagondolva, tök nagy szerencse, hogy egy helyre osztottak be minket, mert van egy csomó testvér, akiket különbontanak több fele, mint például anyu meg a tesója. Igaz, ők nem ikrek, úgyhogy azért kicsit más.
Tök ügyesen sikerült egyedül felvenni az egyenruhát, ezúttal hibátlanul, legalábbis, én nem látok rajta problémát. Ez az ujjatlan megtetszett, jól néz ki, főleg ugye rajtam, ha meg haori kerül rám, akkor úgyis mindegy lesz, hogy mit fogok viselni. A zanpu természetesen a hátamra megy most is, egyszer talán megpróbálom az oldalamon hordani, de az olyan túlzottan tömeg lenne. Különben is, Hitsugaya-sama a hátán hordta mindig, igaz, én elég magas vagyok, hogy ne zavarjon, de így még kevésbé zavar.
- Natsu-chan, jól sikerült felöltöznöm? Ugye nem gomboltam el semmit, hai? - persze, ezen a ruhán nincs is gomb, úgyhogy ahhoz még nekem sincs elég tehetségem, de azért biztos, ami biztos, kikérem a tesóm véleményét, ő nagyon ügyes ilyesmiben, mindig egy csomót segített öltözködni. Valahogy nem megy ez a ruhásdi.
Kavicstájcsónál nem izgulok annyira, sőt, semennyire, nem úgy, mint pár hete vizsgán. Évek óta ismerjük, most ez tényleg csak formaság, bemegyünk, elbeszélgetünk, és valószínű gyorsan kidobál minket, miután elmondta a formaságokat, mint például, hogy a jelentéseket égő papírhajó formátumban kéri, meg hogy ha létrára mászunk, hívjunk ki mi is magunkhoz negyedik osztagos tisztet, ahogyan anyu szokott, hogy rögtön bekötözhessék, ha leesett. Sajnos, apu már nem kapja el… áh, nemsokára elég nagy leszek, hogy elkapjam én, hai.
Kopogok az ajtón, meg közben mondom hozzá, hogy „kopp-kopp-hai”, és megvárom, hogy azt mondja, hogy bejöhetünk. Lehet, hogy épp az utolsó gyufájával készül begyújtani egy papírköteget arról, hogy mindenki kötelezően tetanuszoltást kap, és ha kinyitom az ajtót, akkor elfújom a tüzet, és akkor mindenki utálni fog. Jó, a gyújtogatás jól megy, csak meg kell próbálnom kidouzni, de én se örülnék, ha benyitogatnának a szobába hirtelen, kivéve persze Natsukit, mert ő jöhet bármikor. Hai. Suzumének is csak azért kell, mert lehet pont meghall valami nem kicsiknek való dolgot, anyunak meg azért, hogy el tudjuk rejteni a törött dolgokat.