Momichi Aki Ryakuren 4. Osztag Kapitányi Pályázat

Borzalmasan indult a napom. A gitáromon elszakadt három húr és túl lusta voltam átmenni az emberek világába, hogy beszerezzem. Ráadásul rengeteg papírmunka várt a szobámban, ki se látszottam a munkából. Végül még a kapitányomat is sikerült fölhergelnem.
Kimentem az egyik ház tetőjére, hogy lehiggadjak kicsit. Cerberust magam mellé raktam, majd lefeküdtem és csak bámultam az eget.
-De szép az ég...
~Hát nem is tudom.
~Szerintem mindig ilyen.
~Szerintem meg nem kéne itt lustálkodnunk, inkább gyakorolnunk kéne!-vitázott a Zanpakutom.
-Nyugodjatok már le!...Inkább élvezzétek a kilátást.-erre már nem feleltek semmit.
Egy kis ideig elgondolkodtam magamban, hogy jó-e nekem ott a 8. osztagban. Nem szerettem különösebben a harcokat. Én inkább egy visszafogott békés ember vagyok és valójában inkább arra vágytam, hogy valami hasznosabbal töltsem az időt.
Ezen gondolkodtam kicsit, majd félálomba merültem. De nem tartott sokáig a pihenés, ugyanis hirtelen azt érzem, hogy valaki beletaposott a gyomromba.
-ÁÁÁ, MI A...?!-kiáltottam föl fájdalmamba, majd kinyitottam a szemem és láttam, hogy egy lány az. De nem akármilyen, a Gotei 13 egyik tagja, Aori Yuusuzumi, a 4. osztag kapitánya.-Ehh..elnézést kapitány...mit óhajt a gyomromban?
-Jaj!-kapja föl a fejét, mivel csak akkor vette észre, hogy rajtam áll.-Bocsáss meg kérlek!-mondta zavarban.
-Semmi baj...de akkor lenne szíves leszállni rólam? Ugyanis eléggé fáj.
-*heh-nyögte, miközben leszállt rólam és a fejét vakarta.
-Hova tart ilyen sietősen kapitány?-kérdeztem miközben föltápászkodtam a földről.
-Az 1.osztag nagytermében állítólag gyűlés lesz.
Csak ekkor ugrott be, hogy a 4. osztag a gyógyító csoport. Szerettem a 4. osztagot, kedves emberek voltak ott, és nem volt az a harcolós fajta. Talán egyedül a kapitánynak volt harci képességű Zanpakutoja. Abban a pillanatban valahogy rám jött, hogy én a 4. osztaghoz akarok tartozni, de nem holmi csicskásként...kapitányként. Hogy végre ne mindig engem ugráltassanak, ha valami apróság akad.
-Nah akkor én indulok is tovább, sietnem kell.
-Várjon!
-Hmm? Mi az gyorsan mond kérlek!
-Kapitány...Mi lenne, ha átvenném öntől a posztját?-néztem rá elhatározottan.
-Hogy mi?
-Azt akarom, hogy megküzdjön velem és én lehessek a 4. osztag kapitánya!
-NE RÖHÖGTESS! 1. Most nem érek rá! 2. Amúgy sem lenne semmi esélyed...-ez kicsit fölhergelt és dühösen fölkaptam a Zanpakutomat.
-1. Ha én nyerek vállalom a felelősséget. 2. Ha amúgy sincs semmi esélyem, akkor semmi vesztenivalója sincs nemde?
-Na jó...kiállok veled. Úgy is csak öt percet vesz igénybe.
-Öt percet?*heh*-nevettem, majd kihúztam Cerberust a hüvelyéből.-*háháhá*Vameku...CERBERUS!-kiáltottam el magam, majd a kardom fölvette a Shikai alakját. A kardot, mérete miatt a vállamra raktam és megrohantam Yuusuzumit.
-Sarau, Arai Gufuu!-szólította ő is a kardját. Kicsit furcsán nézett ki a kardja, inkább egy shurikenre emlékeztetett, de az én fegyverem sem volt átlagos.
Fölülről próbálkoztam megütni, de mielőtt elérhettem volna a fegyverével egy tornádót kavart. Gyorsan felmértem a helyzetem és úgy láttam, ha nem akarom, hogy elsodorjon a hurrikán meg kell valamiben kapaszkodnom. gyorsan beleszúrtam a kardom a földbe, míg a szélfergeteg el halad.
-*heh* Nem is rossz kapitány...csakhogy egy kis szél ellenem édeskevés.-kihúztam a kardomat a földből, majd ismét a vállamra kaptam.
Újra a kapitány felé rohantam és ezúttal is a szélörvényt használta ellenem. De ezúttal nem tudtam kivédeni. A szél úgy kapott föl, mint egy tollpihét. Nagyjából három háznyit sodort magával, míg végül legyengült annyira, hogy megvethessem nagy nehezen a lábamat. Émelyegtem és szédültem, egyszerűen nem bírtam rendesen megállni a lábamon. Mikor már kezdtem úgy magamhoz térni , hirtelen azt vettem észre, hogy két újabb tornádó tart felém. Megpróbáltam ketté vágni legalább az egyiket, de túl gyorsan forgott ahhoz és hátra lökött. A két örvény közre fogott és ahogy elhaladtak mellettem, éreztem, amint darabokra akarnak szaggatni. Lassan viszont kezdtek elgyengülni, viszont engem már eléggé lesebeztek.
-Nah ugye, hogy nem tudsz velem harcolni?!-kérdezte gúnyosan tőlem a kapitány.-Add fel inkább!
-*hehe* Sajnálom Yuusuzumi kapitány...-válaszoltam, miközben lassan összeszedtem magam.-De azt nem tehetem.-Nem felelt helyette csak kicsit ridegen bámult rám.
-Sarau, Arai Gufuu!-mondta ki ismét a Zanpakutoja parancsszavát, majd egy hatalmas tornádót idézett meg, a fegyverével. Meg is rémültem, hogy mi lesz akkor, ha az az izé eltalál.
~Mondjátok csak...
~Mi az?
~Mond gyorsan!
~Ne vesztegesd kérdésekkel az időt! Támadj inkább!
~De előbb azt akarom tudni...Valójában mi a ti különleges képességetek? Vagy ti csak egy szimpla karddá alakultok át?
~Hát azt még meg sem hallottad mikor azt mondtuk neked?
~Nem.
~Akkor hátha most figyelmesebb leszel...
~Csak mond ki...
A kapitány eközben csak bámult rám, hogy miért állok ott egy helyben.
-Hát jó...Moeru Akurjó Inu!-mondtam ki Cerberus képességét, majd a kardból lángcsóvák kezdtek el szállingózni, amik voltaképpen nem égettek meg engem, sőt inkább úgy éreztem erővel tölt fel és egyre frissebbnek éreztem magam.-*huh* Ez jól esett...-majd újult erővel neki mentem a szél örvények, hogy ezúttal sikeresen kettévágjam.
Hatalmasat belevágtam és elsőre nem is volt rossz, de mikor már úgy éreztem gyengülök tanácstalan voltam. Sokáig próbáltam keresztül vágni rajta magam, ámde mindhiába. A karomat már túlságosan lesebezte az előző két szélörvény, ahhoz, hogy sok erőt kifejtsek belőle. Így hát nem volt más választásom, minthogy elhasználjam a gyűrűm képességét, hogy legalább a karomat fölgyógyíthassam. Erősen koncentráltam, hogy csak a karomat gyógyítsam, de ez nem volt könnyű mivel arra is oda kellett figyelnem,hogy megfelelő erővel toljam vissza az örvényt. A kövek a gyűrűimen vörösen izzottak, majd érztem, hogy minden sebem összeforr, ami a karomat érte. Éreztem hogy most már valószínűleg visszaverhetem a tornádót. Ahogy csak kitellett tőlem próbáltam elvágni. Nagyon nehéznek bizonyult, már a kezem is belevérzett, a nyomásban, de végül átvágtam magam rajta. Ezután megláttam, amint a kapitány fegyvere visszatér a saját kezébe. Most már legalább arra rájöttem, hogy addig védtelen, míg a fegyvere a szélt kavarja. Fölkészültem az újabb támadásra, de ezúttal nem a tornádót célzom meg hanem a kapitányt.
Elindított egy újabb örvényt felém, de sikeresen elugrottam előle, majd Yuusuzumi felé indultam szélsebesen. Csakhogy nem voltam elég gyors. Mikor oda értem elé, hogy megrúgjam, ő egy szempillantás alatt el shunpozott. A szememmel még megpróbáltam követni, de az sem sikerült. Mögém egy jó tíz méterre shunpozott, majd ismét a shikaija képességét használta.
~A rohadt életbe! Hiába vágtam ketté azt a nagyot, ha meg sem bírom sebezni.-kiáltottam fel, majd hátra néztem és az utolsó pillanatban még sikerült el shunpoznom.-A picsába...Szinte teljesen kimerültem már, ő meg ugyan olyan erőben van, mint mikor még el sem kezdtük a harcot.-majd elkezdtem tűnődni, hogy mit tegyek ez ellen. De erre sem jutott sok idő, mivel egy újabb szélörvény tartott felém. Ez elől is elugrottam, de így csak a saját erőmet pazaroltam, valamit kikellet volna találnom, ha nyerni akartam. Néhány másodperc múlva kigondoltam magamban egy tervet, csak nem voltam benne biztos, hogy működhet, mivel, ha a tornádóval sikerül végeznem, akkor a kapitány egy pillanat alatt eltűnik előlem, majd kezdődik az egész előröl. De ezt is megkellet próbálnom. A kardomat jó erősen megragadtam, egy kézzel, hogy elbírjam hajítani, majd kivártam az újabb tornádót. Majd miután létre hozta, én kivártam a megfelelő időpontot, majd belehajítottam a kardomat. A tervem idáig bevált, a kardom visszatartotta a szelet, én pedig megpróbáltam a kapitány mögé shunpozni, hogy a már előre a kezembe gyűjtött lélekenergiát kilőhessem rá. Mögé shunpoztam, majd egy Kidout használtam.
-Byakuray!-mondtam ki a Kidou nevét, majd távozott az ujjamból. Nagy szerencsémre a kapitány nem volt erre fölkészülve, így bemérhettem neki az első csapást. De ez kevés volt még ahhoz, hogy legyőzhessem.
Mikor a támadásom végbement, egy húsz métert vissza shunpoztam, hogy nehogy az orrom előtt idézzen hurrikánt. Kihúztam a fegyveremet a földből, mivel már az is végzett a ciklonnal és a földbe véste magát. Újra a vállamra kaptam fegyverem, majd az egyik kezembe újra lélekenergiát gyűjtöttem. Szemmel láthatóan ezt a kapitány is látta és föl volt már készülve az újabb Byakurayra, épp ezért nem is próbálkoztam vele. Helyette inkább elkezdtem mormolni egy varázsigét.
-...Az álmok ezen bűntelen falán
engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. Hadou 33. Soukatsui!-kiáltottam, majd a kék gömb szélsebesen távozott a kezemből a kapitány felé. A kardját kidobva rá elvágta és fölrobbant a Kidou, de mivel a robbanás által létrejött füst miatt nem látott, nem vette észre, hogy én közben felé tartok. Mikor kiértem a füstből megpillantottam a lány meglepett arcát, majd megpróbáltam egy olyan ponton eltalálni, ami nem életveszélyes.
Majd mikor oda értem hozzá megvetettem a lábam és deréknagyságban vágtam egy vízszinteset. Szerencsére kivédte, nem akartam bántani, viszont jókorát hátra repült, mikor pedig földet ért, a fejére zuhant és elájult. Oda mentem hozzá, hogy megnézzem nincs-e valami baja, szerencsére csak kisebb horzsolások voltak rajta, viszont azzal, hogy elájult nem tudtuk folytatni a harcot.
-Na most akkor mi legyen?-kérdeztem magamban zavartan.-Na mindegy.-mondtam vállat vonva, mivel szerintem amúgy sem tudná folytatni a harcot, ha fölkelt volna. Így levettem róla a kapitányi rangot jelző ruhát és fölvettem. Majd eszembe jutott, amit Yuusuzumi mondott, hogy gyülekező lesz.
Gyorsan el is indultam az első osztag nagyterme felé. Mikor oda értem, benyitottam az ajtón lihegve, majd eléggé zavartan föltartottam a kezem.
-Ümm...eheh..üdv!-mosolyogtam, majd csak vártam a felém érkező kérdések tömkelegét.
~Istenem...Biztos, hogy jól meggondoltam, hogy ez kell nekem?

Folytatása köv. a Bankai pályázattal, de csak miután ez jó^^""

Ma kissé szigorú hangulatomban vagyok....a pályázatodat egyetlen feltétettel fogom elfogadni!
Ha a harcodat kijavítod! Én elhiszem, hogy gyorsan akartad lerendezni, na de kérlek! Egy suhintással kicsinálni egy kapitányt? Azért viccet nem kéne gyártani...

Szóval nagyon szépen megkérlek azt ott javítsd ki, aztán elfogadom ezt a pályázatot, addig viszont ELUTASÍTOM!

Javítottam.

Remélem így jó lesz^^", de ha valami baj van még vele akkor szólj kérlek és azonnal kijavítom.

Nah, így mán mindjárt más a leányzó fekvése! Köszönöm a javítást, és így már azt mondom, hogy a pályázatodat ELFOGADOM!

Gratulálok a negyedik osztag új kapitányának! Hivatalosan is engedélyezem, hogy beküldhesd a bankai pályázatodat!

Nagyon szépen köszönöm^^

Belépésemet követő pillanatban csak ideges tekintetekre leltem. Mindenki engem bámult és csak úgy soroztak a kérdéseikkel. Nem győztem mindre válaszolni. Eléggé kínos volt abban a percben, de nem volt mit tenni, elválaltam, hogy ha én nyerek akkor engem cseszegethetnek. Végül az egyetlen kapitány, aki idáig nem szólt egy szót sem, kiállt és szembe fordult velem.
-Miért késtél?-tette föl a kérdést. Erre én csak nagyot néztem. Nem azon akadt fel, hogy ki vagyok és mit akarok, vagy ilyenek, hanem az a baja, hogy elkéstem.
-Hát izé...-vakartam meg a fejemet.
-Ne beszélj mellé! Válaszolj!-erre a mondatra kicsit komolyabbra vettem magam. Kihúztam magam és válaszoltam.
-Bocsássanak, meg...Az ok, amiért késtem, az az, hogy egy harcot kellett lebonyolítanom, a volt kapitánnyal Yuusuzumival.
-Harcot? *heh* Ugyan...én azt nem hiszem, hogy te legyőzted volna a kapitányt. Vagy ha mégis, akkor sem hiszem, hogy TE alkalmas lennél a helyébe!-mutatott rám, majd elkezdett visszaballagni a helyére.
-Ha...-nyögtem ki.-Ha ön nem bízik bennem, akkor álljon ki velem!-erre a mondatra megállt.
-*Cöh* Ugyan már...Kétlem, hogy netán 1% esélyed lenne ellenem.-fordult vissza felém.
-Akkor mi baja lehet belőle?-vágtam vissza neki a kérdést gúnyosan, mire ő csak mosolygott.
-Hát legyen.-ekkor fölkért még két kapitányt, hogy kísérjék figyelemmel a harcot.
Kisétáltunk egy kisebb tisztásra, ahol lebonyolítottuk volna a harcot. A férfi kihúzta a kardját, majd a földbe szúrta.
-Öhh...ön nem is óhajt védekezni?
-Nem...Úgysem jelenthetsz valami nagy kihívást.-majdnem elborult az agyam erre a mondatra, de megőriztem a szokásos hidegvérem.
-*Cöh*...-a lehető leggyorsabban megpróbáltam mögé Shunpozni, majd megvágni, de mire odaértem ő már mögöttem volt.
-Látod...velem te nem tarthatod az iramot.-mondta, majd megragadott és elhajított egyenest a falba. Alig bírtam föltápászkodni. Fájt mindenem, mivel már így is kész voltam az előző harctól.
-Meglehet...de akkor sem adom föl!-mondtam, majd eltökélten néztem a kapitányra.-Vameku...Cerberus!-kiáltottam, mire a kardom fölvette a Shikaiát. A kard adott nekem egy kis erőlöketet. Megrohantam a férfit, akinek még gondolkodni is alig volt ideje. A vágás előtt Shunpoztam egyet, majd lecsaptam és a kapitány háta mögött értem földet körülbelül öt méterre. De éreztem, hogy valami megvágott a fejemnél.
~Hát ilyen gyors lenne?
-*hehe* Mond csak, hogy hívnak?
-Momichi...Momichi Aki Ryakuren.-válaszoltam, majd fölkeltem és megfordultam.
-Nagyon örülök Aki. Az én nevem...-ekkor felém fordult.-A 8.osztag kapitánya...Örvendek!-mondta, majd felém Shunpozott és elkiáltotta magát.-Me ga sameru, Dotonryuu!-majd azonnal lecsapott rám.
~A 8. osztagé?! Dehiszen idáig én is odatartoztam! Ejj hát ennyire nem ismerném hova tartozom?
Szerencsére még időben észrevettem, hogy fölülről támad és kitudtam védeni. Ekkor azonban váratlan dolog történt. Yuusuke egy kicsit hátra ugrott, majd a földfelé tartotta a kardját.-Sabaku no Arashi!-kiáltotta, majd kődarabkák ezernyi darabja száguldott felém. Védekezésre időm sem volt, így szinte minden darabka eltalált. Elég súlyos sérüléseket okoztak nekem, így kicsit össze is estem. A kardomat beleszúrtam a földbe és azon támaszkodva tartottam meg magam.
-Heh...ennyi volt? Azt hittem többre vagy képes.-mondta, majd megfordult és elakart sétálni.
-Moeru Akurjó Inu!-kiáltottam, mire fölkeltem és a kardomat, egy kézzel a magasban tartottam. A kicsapódó lángnyelvek csak úgy ostorozták a körülöttem lévő földet, míg én azokból ,,táplálkoztam''.
-Nah azért!-mondta miközben visszafordult felém. Én még gyűjtöttem az erőmet a támadáshoz, majd végül vettem egy mély levegőt és neki indultam.
-Suna no Fusegu tate...!-mondta Yuusuke halkan és ezekre a szavakra egy védőpajzs keletkezett köré, ami megvédte a pusztító csapás elől. A lángok Yuusuke körül minden növényt felemésztettek, és kisebb lyukat is vájt alá, de neki semmi baja nem lett.
Mikor leengedte a homokpajzsot gúnyosan rám tekintett.
-Ej Ej...azt hittem azért legalább ezt áttöröd.-a mosolyától azt hittem herótóm lesz. Legszívesebben letéptem volna a fejét, de továbbra is nyugodt maradtam.
-Csak aztán nehogy túlságosan elbízza magát!-kiáltottam vissza neki, majd ismét támadásba lendültem, de ezúttal kilőttem felé két Byakurayt, hogy azokkal törődjön míg én a háta mögül támadok. Észlelte, hogy a háta mögött vagy ugyan, de a két Byakurayról elfelejtkezett, így azok hátba találták és ettől kicsit megzavarodott. Ezt kihasználva én gyorsan megvágtam, amitől szépen hátra repült, de gyorsan összeszedte magát és újra a homokviharát alkalmazta. Ismét eltaláltak, ha bár már a felét sikerült hárítanom Cerberus hatalmas élével.
-A francba...-szűrtem ki a fogam között egy jó adag vért.
-Ez igazán lenyűgöző volt kölyök...de már az elején megmondtam...még 1%-nyi esélyed sincs arra, hogy legyőzz!-mondta miközben a kardja újra visszavette a kardformáját.
-Nem érdekel...-tettem hozzá, majd a kardomra támaszkodva kiegyenesedtem.-Ha már idáig eljutottam, nem adom fel!-kiáltottam Yuusukének, aki csak sóhajtott egyet.
-Egek makacs egy kölyök vagy annyi szent...hát legyen...ha ez kell ahhoz, hogy belásd itt semmi keresni valód, akkor nincs más választásom...-ezekre a szavakra csak nagyokat pislogtam, mert fogalmam sem volt, hogy mire készülhet.-...Bankai!-hatalmas erő tört fel ekkor, ami majdnem el is sodort magával, de fal felfogta a repülésem, viszont így is rettenetes érzés volt. Életemben nem láttam még ekkora lélekenergiát, szinte már szikrázott a levegő. Megpillantottam ekkor Yuusukét, akinek újra megváltozott a kardja, ezúttal valami kristályos ezüst vívókardra emlékeztetett.-Naiyajin Dotonryuu!-mondta ki végül a Bankaia nevét, majd nem tétovázva, nekem rohant, de ezt csak feltételeztem, ugyanis semmit sem láttam a mozgásából. Túlságosan gyors volt hozzám, így mikor a támadását is befejezte visszaállt a helyére. Eleinte semmit sem éreztem, de egy pillanatra múlva érzem, hogy a testem, mintha szét akarna szakadni. A vér mindenhonnan spriccelt belőlem, szinte megállás nélkül.-Sajnálom...
Miután föleszméltem a shockból a gyűrűimet használva, újra megpróbáltam magam gyógyítani, ami bár ha csak nagyon felületesen, de sikerült is.-Mi a fenét művelsz kölyök?! A harcnak vége add fel! Súlyosan megsebesültél, ha továbbfolytatod meghalsz!
-És gondolja, hogy ezt én nem vettem számításba? Nem fogom rögtön az első nehezebb akadálynál föladni!
-Hiába beszélek neked ugye?
-*hehe*
-Hát akkor...készülj a halálra!-kiáltotta, miközben egy kört rajzolt a kardjával....Naiya Saberu!-egy óriási gyémánt színű pallos száguldott, a kitérés esélytelen volt, megfagytam az ijedségtől.
Az utobbi sebeim ismét fölszakadtak és csak még nagyobbak keletkeztek rajtam, tényleg úgy tűnt számomra, hogy meghalok.
~Hát ennyi lett volna...*hehe* Azért jó volt...Kicsit legalább úgy érezhettem magam, mint egy kapitány. De most...most megfogok halni...-ekkor szinte minden élet elszállt belőlem.
~KELJ FÖL AKI!-kiáltotta a csöndet megtörve Cerberus.
~Mi...?
~Nem érhet így véget te idióta! Kelj föl és harcolj tovább!
~Esélytelen nem látjátok?
~És akkor mi van?! Máskor is kerültél már reménytelennek tűnő helyzetbe, mégis te kerültél ki győztesként belőle! Akkor most mi van?
~Hmm...
~Gyerünk állj lábra és küzdj tovább! Míg akad benned erő addig nem halhatsz meg!
~Igazatok van!-ekkor minden erőmet összeszedve, megpróbáltam fölkelni a földről.-NEM ADOM FÖL YUUSUKE!-Yuusuke csak nagyot nézett, hogy lehetek még képes ezek után fölkelni.
-Mi a...?!
~Gyerünk Aki! Kiáltsd hát a mi szavunk!
-BANKAI!-kiáltottam ahogy csak bírtam. A lángok az egekig szöktek, éreztem, ahogy a sebeim többsége összeforr, és újra a legjobb formámban vagyok.-Mucsicudzso Necurecuna Kedamono...mondtam, majd kijöttem a lángok közül és látszólag máshogy néztem ki, a sebeim begyógyultak, a kardom is máshogy nézett ki, Yuusuke is csak csodálkozott.-...Cerberus!-majd egy suhintással beszívta a kardom a lángokat.-Nah mit gondol Sierashi kapitány?
-Hmm...egész szép! Igazán lenyűgöző!-tapsolt meg.-Most már talán 10%-nyi esélyed van ellenem.
-*hehe* Leteszteljük?
-Na gyerünk!-mondtuk mindketten mosolyogva. Mindketten a Bankaiunk támadását készültünk használni a legerősebb fokozaton. A magasba tartottuk a fegyvereinket és gyűjtöttük az erőt a legjobb támadáshoz.
-Akkor mehet?
-Én készen állok, ha te is!
-*Hmp* Rajta!-kiáltottam, majd Yuusuke felé rohantam, Yuusuke még a támadás előtt megrajzolta a kört, majd mielőtt kiengedte volna, felém rohant.
-Naiya Saberu! / -Dzsigoku Kaen!-kiáltottunk egyszerre. Az erők egy elég érdekes jelenségeket hoztak létre. Egy fénylő tűztornádó keletkezett, ami szinte az egész tisztást, fölemésztette. Miután összecsaptunk Yuusukéval elájultam, valószínűleg a kimerültségtől, de Yuusukéval nem tudom mi történt.
Miután fölébredtem, egy igazán puha ágyban éreztem magam, körülöttem díszes terem, pont mint egy kapitányi szoba. Az ágyam mellett egy lány ült, aki valószínűleg a gondomat viselte, míg nem voltam magamnál. Lány éppen egy tálcát rakott le, az ágyam melletti kis komódra, amin egy szépen díszített csésze és egy teás kancsó volt.
-Á, látom fölkelt Ryakuren úr.-szólt hozzám a lány.- Meghoztam a teáját.
-K-köszönöm...Hogy lehet, hogy még mindig életben vagyok?
-Nagyon sajnálom és nem voltam jelen, az önök harcuknál, így nem tudhatom.-válaszolt miközben átnyújtotta felém a teát.
-Hmm...-elvettem a teát, majd csak magam elé néztem.
-Viszont Sierashi kapitány megkért, hogy adjak át egy üzenetet...
-Éspedig?
-Azt üzeni nagyszerű küzdelem volt és mihamarabb gyógyoljon meg, mivel nem szeretné ha az új kapitány sokat betegeskedne.
-K-kapitány?!
-Igen...Miután a harcuknak vége lett. A jelenlévő kapitányok úgy döntöttek, hogy van még mit fejlődnie, de idővel jó kapitány válhat magából. Szóval gratulálok.
-*heh* Sosem fogom megérteni őket...-szóltam nevetve, miközben a lány kisétált a szobából, de még az ajtóban megfordult és visszaszólt.
-Ó, és még azt üzente Sierashi kapitány, hogy bár jól harcolt, ne reménykedjek benne, hogy valaha is legyőzheti, és hogy a mostani esélyei vele szemben csupán 20%.
-HOGY AZ A!!-üvöltöttem haragomban, a teámat kiöntöttem és ordibáltam. A lány kimenekült ijedtében. Miután lehiggadtam, visszafeküdtem az ágyra, majd kinéztem a mellettem lévő ablakon és az eget bámultam.
~Hát ezt is megcsináltuk...

_______________________________________

Bankai neve: -Mucsicudzso Necurecuna Kedamono

Bankai képessége: A kardja jelentősen megváltozik. Kisebb lesz, és ezáltal gyorsabb is lesz a használója. A Bankai megidézésekor eddigi sebek összeforrnak, mert a lángok gyógyítják Ryakurent, de csak ameddig a Bankai által létrehozott lánggömbbe van.

Bankai támadások: -Dzsigoku Kaen (Pokol Láng) - A kard óriási mennyiségű lángot von maga és a használója köré, majd kiengedésekor egy hatalmas robbanás, majd egy lángtornádó keletkezik.
-Naderu Hi (Simogató Tűz) - Ha ezt a szót kimondja, akkor a lánggömb egy időre újra megtud jelenni, így az újra képes gyógyítani a használóját és védelmet is képes nyújtani gyengébb lények ellen. (Ezt csak akkor lehet használni, ha az ellenfél vagy szándékosan hagyja, tehát nem avatkozik közbe, vagy ha a az ellenfelet lekötik annyi időre míg ezt használják. Különben a használó is megéghet a tűzben.)

Bankai kinézete: Ryakuren haja teljesen vörös lesz és a ruhája is megváltozik kicsit, egy fekete díszített öltözékké változik, valamint egy galléros köpeny is rákerül.
Momichi Aki Ryakuren 4. Osztag Kapitányi Pályázat Coolcloakeddude

Momichi Aki Ryakuren 4. Osztag Kapitányi Pályázat Coolcloakeddude

A kard kinézete:
Momichi Aki Ryakuren 4. Osztag Kapitányi Pályázat 21725471

//OFF: Bocsánat, hogy ezt nem színeztem ki, de nem akartam egy órát szenvedni^^""

98% röhögés, Yuyuu-n! 85% harc élvezete! 93% bankai tudása! 73%-ban tetszik a kardszellemed!...Asszem megfeleltél!XDXDXD *Kuro beslattyog és kupán vágja egy magazinnal, ezután Renji sértődötten megsimogatja a púpját és igyekszik letörölni a vigyorát*

Nah, nem poénkodok már itt egyfolytábanxD Szerintem nincs vele gond én azt mondom ELFOGADOM!

Hehe xD nagyon szépen köszönöm xD 100%-ig élveztem ezt írni xD