Espada: Egyik nap kaptam egy küldetést, amit a Földön kellet végre hajtani. Így hát lementem az emberek világába hogy megöljek egy Shinigamit. Egy kicsit meglepődtem, mert rég nem jártam itt és elég sokat fejlődött a halandók világa. De aztán visszagondoltam a küldetésemre és elkezdtem keresni a shinigamit. De sehol sem találtam. Egyszer csak váratlanul megtaláltam. Ő rögtön így szólt:
- Én Echiko vagyok a 12. osztag egyik tisztje és gondoskodok róla, hogy te most meghalsz arrancar.
- Nem nagyon hiszem, hogy engem egy tiszt letudna győzni. – mondtam neki és majdnem elröhögtem magam. Elkezdet felém rohanni és kardal lendületből vágott egyet. Én könnyen elugrottam a vágás elől. Majd elkezdet katanájával összevissza vagdosni, én ezeket a vágásait az újammal védtem ki. Kezdet egy idő után elfáradni Echiko.
- Shikai! – kiáltotta Echiko.
Mosolyogtam egyet és a sonido segítségével már előtte voltam ő ezen meglepődött és én gyomron rúgtam. Átrepült a tiszt pár házon és én jót röhögtem rajta. Majd pillanatok alatt ott teremtem az egyik háznál, ahol a fal feltudta fogta a lány esését.
- A játéknak vége. – mondtam és átszúrtam a Zanpakuto-mat a hasán, lelöktem a kardomról és eset lefelé. Miközben eset le a sonido segítségével a háta mögé kerültem és kettévágtam. A küldetést sikeresen teljesítettem. Majd visszamentem Las Noches-be Aizenek jelentést tenni. Amikor kimentem a teremből ahol Aizen-sama tartózkodott az egyik arrancarr pofázni nekem és már nagyon idegesített. Majd váratlanul elővette a zanpaktóját erre én is elővettem ez enyémet. És elkezdtünk harcolni egymással nagyon jól harcolt. Egyszer, amikor megvágtam a mellkasánál baloldalt a ruháján egy hatalmas vágás keletkezett és megdöbbenve láttam, hogy ő a 2. espada. De pár perc múlva elkezdtem röhögni. Ezen az espada felidegesedett, mert nem tudta, hogy min röhögök. Erre én így szóltam:
- Mindig is arra a pillanatra vártam, hogy megöljek egy espádát. – mondtam neki vigyorogva.
- Majd meglássuk, hogy ki öl meg kit. – mondta már nagyon idegesen és átalakult a végső formájába. Erre én elmosolyodtam és így szóltam:
- Sashikomu kanpa! Shiomizu tobari! – ordítottam és feltartottam a katanámat majd elkezdet esni az eső. Pár másodperc múlva több millió esőcsepp egy sugárba jött le a fekete felhőből a zampaktómba aztán a kardom pengéje kéken világított és egy hatalmas vízhullám jött ki belőle, így nyugodtan folytathattam az átalakulást. Egy csont páncél húzódott a testemre és két csont szárny keletkezett a hátamon. A Zanpaktóm teljesen átalakul. Majd amikor befejeződött az átalakulás a kardom abbahagyta a vízhullám kibocsájtását. Eleinte ő harcolt jobban majd kezdtem felküzdeni magam az ő szintjére. Alig bírtunk egymással, de végére ő már nagyon ki volt fáradva és énekem sikerült átszúrnom a Zanpaktómat a mellkasán. Egy idő után hamuvá vált, amit elfújt a szél. Így átvettem a helyét és én lettem a 2. espada.

Privaron Espada: Egész espada pályafutásom alatt csak egy fracciónom volt, aki név szerint Hidekazu volt, de ő ellenem fordult egyszer és megfosztott az espada rangomtól. Egyik nap egy küldetésen voltam a fracciónomal és bementünk Aizen tróntermébe éppen a jelentésemet kezdtem el mondani Aizenek, amikor a Hidekazu belevágott a szavamba:
- Ishinomori… kihívlak egy párbajra a 2. espada rangodért.
Erre én ígyválaszoltam:
- Hogy mersz belevágni a jelentésembe?! Amúgy is most jobb dolgom is van, minthogy téged megöljelek. – mondtam vigyorogva de Aizen erre így szólt:
- Fogadd el a kihívását Ishinomori! – parancsolta Aizen.
- De hiszen őt legyőzném még a zanpakutom nélkül is. – mondtam Aizen-samának.
- Azt mondtam, hogy fogadd el a kihívást!!! – kiáltott rám Aizen. Erre én megijedve aztán így válaszoltam:
- Igen is Aizen-sama.
- Ebben a párbajnak meghal, valaki csak nem én leszek az. - mondta fraccióm idegesítően.
Elkezdett felém futni a kardjával és én elővettem a zanpakutomat eztán magam elé tartottam, hogy védjem magam Hidekazu csapásától. Majd meglepődtem mikor összecsaptunk, mert hátrébb csúsztam a vágásától 3 m-rel, de még bírtam tartani az ő kardját nagy nehezen.
- Hogy vagy ilyen erős?! – tettem fel a kérdést, de ő nem válaszolt, hanem ellökte a zanpakutojától az én katanámat és hasba rúgott. A rúgástól nekiszálltam egy oszlopnak. Hidekazu feljött az oszlopnak, arra a pontjára ahol én voltam egy mélyedésben és a kardjával vágott egy hatalmasat. Gyorsan elugrottam az oszloptól a sonido segítségével és a hatalmas oszlop a csapásától kettécsúszott.
~ Ezt megúsztam, de így nem vehettem fel vele fel a versenyt, ezért használnom kell a ressurectiont. –gondoltam majd felemeltem a fejem fölé a katanámat.
- Sashikomu kanpa! Shiomizu tobari! - ordítottam és fekete felhők gyülekeztek felettem a teremben és elkezdet esni az eső. Pár másodperc múlva több millió esőcsepp egy sugárba jött le a fekete felhőből a zanpakutomba Aztán a kardom pengéje kéken világított és egy hatalmas vízhullám jött ki belőle, így nyugodtan folytathattam az átalakulást. Aztán csont páncél húzódott a testemre és két csont szárny keletkezett a hátamon. A Zanpakutom teljesen átalakul. Majd amikor befejeződött az átalakulás a kardom abbahagyta a vízhullám kibocsájtását.
Ezután így szólt Hidekazu:
- Ireru minagoroshi! Tsuin Gai! (Csinálj vérfürdőt! Iker kasza). - ordította el magát a fracciónom és egy hatalmas fekete energia borította el az egész termet. Pár másodperc múlva az energia eltűnt és meglepődve láttam a fraccióm átalakult formáját. Hidekazu testét csont páncél borította és két karján két csontkasza keletkezett.
- Vessünk véget a párbajnak Hidekazu. – javasoltam neki és ő erre csak rábólintott. Elkezdtünk futni egymás felé, majd amikor elég közel értünk egymáshoz csaptunk mind a ketten egyet a fegyverünkkel, amitől hatalmas nagy kék és fekete energia lepte el az egész termet. Amikor szétfoszlott a két hatalmas felszabadult energia annyit lehetett látni, hogy mind a ketten egymással háttal álunk és pár pillanat múlva a fracciómnak a vállából kifröccsent a vér. Aztán nekem kb 2l vér kifröccsent a hasamból és a mellkasomból majd összeestem. Odajött hozzám Hidekazu.
- Most meghalsz Ishinomori! – kiáltott fel a fraccióm és lecsapni készült a zanpakutojával amikor Aizen megállította a kezét, amiben a kardja volt.
- Nem szükséges megölnöd Ishinomorit. Elégé legyengültél ez a viadal azért volt, mert kíváncsi voltam, hogy a fracciod meghaladja az erődet. Tudod őt, már amikor először megláttam már akkor láttam benne a tehetséget. Így hogy most már hogy jobban megbizonyosodhattam róla, hogy ő az erősebb téged Ishinomori lefokozlak. – mondta Aizen-sama. Én nagy nehezen felkeltem és így szóltam:
- Köszönöm, hogy megmentette az életemet Aizen. De a lefokozásnak nem örülök.
- Nincs mit de, most távozz innen! – parancsolta Aizen-sama. Én erre csak ennyit mondtam.
- Igenis.
Ezután elkezdtem a kijárat felé menni, majd megnéztem a tenyeremet és a 102. szám volt rajta. Így lettem a 102. Privaron Espada.

Okés javítom