Akki Enzeru vs. Sakuranbo Kai ~ Avagy az elemek harca

Karakura townban voltam egy gyors Uruhara látogatáson. Tanácsokat kértem tőle a gyógynövényekkel kapcsolatban, és szerencsére tudott rám időt szakítani. Már visszafele sétáltam, amikor neki mentem egy férfinak. Fura érzésem támadt, lélekenergia foszlányait éreztem az ütközéskor. Egy kis energiát elengedtem, mire ő végre megmutatta magát: egy arrancar volt.
-Jó napot hölgyem!
-Magának is! -próbáltam meg kicsit gyorsabban menni, hiszen nem akartam harcolni.
-Ne siessen annyira! -fogta meg akarom, és ahogy visszanéztem, egy vigyor jelent meg az arcán.- Szeretném jobban megismerni.
~Remek, harcolni akar. Miért is nem maradtam otthon.. Áhh, most már mindegy!
-Mit akar tőlem?

Akki Éppen sétálgatott Karakura város utcáin mivel A Las Noches-i környezettett és a hatalmi harcokat megunta....nem neki való a politika...Kezeit maga mellett lóbálva halad a járdán gondoltai messze tőle. A Nap sugarai át-át bújtak a fák lombkoronáin amik a járda mellett bekerített törzzsel lengettek a lágyabb délutáni szellőben. Hirtelen neki koccant valaki ami nem lett volna elég visszahozni elméjét a testébe, de kisebb Reitsu áramlás is követte a koccanást amire Enzeru akaratlanul is vissza tért a való világba. Fejét felkapta és kíváncsian szemeit a vele szemben álló személyre meresztette... a szemeinek előbb nem akart hinni majd lassacskán felfogta, hogy Shinigami-val találkozott. Az előtte álló alak magasabb volt nála habár nem sokkal, haja színe kicsit haloványabb vörös volt mint Enzeru-é a hossza azonban kenderbe verte...Zanpaktout nem látott nála. Csak a körvonalakat tudta szemügyre venni, mivel a Napsugarai pont átszűrődtek a mellettük lengedező fa lombjain. Enzeru illedelmesen ráköszön, hiszen attól, hogy Arrancar még nem szakított előző életében szerzett udvariasságával.
- Jó napot hölgyem ! - üdvözli lágyabb hangnemben, de a harcgondolatától ott van a halovány mosoly az arcán.
- Magának is !- Hangzott a gyors válasz amiben kisebb sietséget lehetett hallani. Majd sűrűbb és szaporább léptekkel elindult Enzeru mellett folytatni az útját. Enzeru határozott mozdulattal megfogta a jobb felkarját a bal kezével majd odafordulva nagyobb mosollyal megszólal:
- Ne siessen annyira, szeretném jobban megismerni.
- Mit akar tőlem? - kérdezi vissza a Hölgy kissé kámpicsorodott tekintettel.
- Semmi különöset, csak egy kisebb harcot, mert ugye bár kegyed Shinigami. - Enzeru arcán a mosoly nem terebélyesedett tovább, hangja továbbra is lágy maradt - Ha nem haragudna meg elárulhatná a nevét, mert nem szeretném végig Shinigami-nak szólongatni ha nincs ellenére. - fejezi be Enzeru miközben el is engedte a Shinigami jobb felkarját és egy lépést hátrébb ment. A meleltük álló ház árnyékot vetett rájuk, mellettük a szél lágyan tovább lengette a fák leveleit és kisebb morajlást is hozott magával. Enzeru miközben várta a választ levette köpenyét és jobb kezét zanpaktouja markolatára helyezte, miközben szemei kiváncsian és óvatosan meredtek az előtte álló Shinigamira.

Még életemben nem találkoztam ennyire elszánt emberrel illetve lélekkel. Egy lépést hártált én pedig csak néztem ki a fejemből. Úgysem hagyna elmenni, látszik a tekintetén, mennyire szereti a harcot. Az bosszantott a legjobban, hogy póttestben voltam, így azt valahova még el kell rejtenem.
-Igen, Sakuranbo Kai, a 4. osztag egyik tisztje vagyok. Nem igazán szeretnék most harcolni, de ahogy elnézem, Ön annál inkább. Szóval keressünk valami eldugott helyet és essünk túl rajta! -bámultam a földet.
-Remek, az én nevem Akki Enzeru, és a 90. arrancar vagyok. A parkhoz mit szól?
-Tökéletes.. -morogtam magamban, hogy megint sikerült kifognom egy balhét.
Végre elindultunk, de nem szerettem volna vele beszélgetni, hiszen nem emiatt maradtam itt. Ő viszont megpróbált velem kommunikálni.

Egy kis idő elteltével a járdán álló lelkek közül a Shinigami törte meg a csendet.
-Igen, Sakuranbo Kai, a 4. osztag egyik tisztje vagyok. Nem igazán szeretnék most harcolni, de ahogy elnézem, Ön annál inkább. Szóval keressünk valami eldugott helyet és essünk túl rajta! . - Válaszolta a nem régen fel tett kérdésre. Hangja nyomatékos volt és kisebb zavarodottság volt érzékelhető benne.
- Remek, az én nevem Akki Enzeru, és a 90. Arrancar vagyok. - válaszolta Enzeru rögtön. * valószínűleg a póttest miatt nem akar most rögtön harcolni és valószínűleg azért is, mert ez az egyik forgalmas útszakasz Karakura városában... ilyen időben valószínűleg a parkban nincs senki és a testét is eltudja helyezni biztonságos helyre * - Gondolta Enzeru s gyorsan ismertette a helyet amire ő gondolt. - A parkhoz mit szól?
- Tökéletes - válaszolta, hangjában idegeskedés hallatszód ott.
Kis idő múlva Elindultak a park felé az utcákon sétálva mint ahétköznapi emberek. A Napot néha eltakarta egy kisebb bárányfelhő foszlány. Enzeru nézegette a boltok kirakatait, az eget és a nyüzsgő embereket. Teljesen hitt a Shinigami-nak, hogy addig nem fognak harcolni míg nem érnek a parkhoz. Enzeru néha rápillantott az előtte haladó Shinigami-ra és látta, hogy ő nem osztja azt a véleményt amint Enzeru, szemeit folyton Enzerun tartotta. - Sakuranbo Kai - san ha jól emlékszek ugye a 4. osztagot nevezted meg amiben szolgálsz? Ha jól vélekszek akkor nem ők a gyógyító alakulat? - kérdezi Enzeru lágy hangnemben mintha világ életében ismerte volna. Hangjában semmi erőszakosság és türelmetlenség. Kis időt várt, de válasz nem jött a kérdésére. Enzeru a fejét visszafordította az ég felé. Száját becsücsörítette kezeit hátul a tarkójánál összekulcsolta a megsértődöttség jelként és folytatta a mondandóját.
- Egyszerűbb és tisztább lett volna, ha megmondja miért nem akar ott helyben harcolni velem. Én úgy sejtem a pótteste miatt valamint ha ott harcolunk az embereknek bajuk eshetett volna... Ha beszélgetni se óhajt ami teljesen érthető egy szimpla válasszal is elintézhette volna. Mellesleg nem gondolja úgy, hogy tegeződhetnénk Sakuranbo Kai - san ? - fejezi be, és várja a reakciót és a válaszát. Ahogy haladtak a lépteik normálisnak hatottak, persze mint amennyire egy Shinigami és egy Arrancar normálisnak mondható ahogy egymással sétálgatnak. Az idő telt-múlt és a válasz nem igazán akaródzott jönni. Az égen a felhők tovatűntek, csak a Napsugarai díszesítették a hétköznapi utca látóhatárait. eközben Enzeru leengedte kezeit maga mellé és úgy folyatta az útját. A szél kicsit feltámadt és a fejüket hátulról fujta így a hajukat szemünkbe fújta.

Nem akartam túl sok mindent elárulni sem magamról, sem az osztagról, így inkább csendben baktattam mellette, bármennyire is feltűnően viselkedett. Végig rajta tartottam a szememet, hiszen nem akartam egy kellemetlen meglepetést.
Újabb kérdések, és további némaság. Talán ez jellemezte legjobban az utunkat.
Végül csak megunta a kérdezgetést, így csak a lábak dobogása kísért minket. Felpillantottam az égre, sütött a nap.
~Egy ilyen szép napot elrontani harccal. Kész pazarlás! -szedtem ki az arcomból a hajamat, amit a hátszél belefújt. Közben figyeltem, nehogy kedvet kapjon a támadáshoz, még mielőtt odaérnénk.
Szerencsére már nem sokan voltak az utcán, és mi is közel jártunk a kinézett csatahelyhez.
Egy kis ösvényen át közelítettük meg a park belsejét.
-Várj!- az egyik fa mellett megálltam, és letettem a testet.- Jó, mehetünk. -követtem ismét az arrancart.- Mint észrevetted, nem bánom, ha tegeződünk, és a testtel kapcsolatban is igazad volt. És amiatt nem válaszoltam, mert nem akartam, hogy bolondnak nézenek. Még valami?
-Nem hiszem, hogy lenne még kérdésem.
-Remek, akkor azt hiszem kezdhetjük. -értünk ki egy kisebb tisztásra, ami szerencsére elég eldugott volt a fák között.

Enzeru és Kai további utja a parkig szinte némasággal telt,csak Enzeru hallatott némi sóhajt unalmának kifejezésére. A szél tovább lengette a fákat és simogatta arcukat, a nap is szépen ragyogott. * Szépen süt a nap...egy kis harchoz tökéletes...Kai nem olyan gyenge szóval majd vigyázni kell vele...de ha jól emlékszek az ereje el van csökkentve, de erre nem vennék mérget. * - Gondolja Enzeru miközben bal kezével eltakarja kissé a szemét mikor az égre felnéz. Egyszer csak egy kisebb ösvényen haladtak tovább és hirtelen megszólal Kai:
- Várj! - és kiszáll a póttesből majd újra elindul miközben azt mondja: - Jó, mehetünk. kis idő után kisebb beszélgetés látszott kialakulni:
- Mint észrevetted, nem bánom, ha tegeződünk, és a testtel kapcsolatban is igazad volt. És amiatt nem válaszoltam, mert nem akartam, hogy bolondnak nézzenek. Még valami? - kommunikált Enzeru-val Sakuranbo. E bimbózó ismerkedést Enzeru egyhangú válasza folytja csírájába : - Nem hiszem, hogy lenne még kérdésem. * akkor ha eddig igazam volt valószínű, hogy a többiben is. Van rá esély de egyenlőre csak lehetőségnek kell számon tartsam az erő korlátozást mint ténynek. A kommunikálásnak lassan vége és kár lenne most mindent megtennem egy kis beszélgetésért...ha akar kommunikálni harcközben is megteheti. * -s gondolja közben Enzeru. Az útszakasz keskeny volt és a fák, bokrok leveli meg-meg csiklandozzák Enzerut. A fény ide kisebb mértékben jutott el mint az utcán ahol nemrégen sétáltak. Enzeru örömére végre kiértek a nem éppen kellemes ösvényről egy tisztásra, bár szebb és levegősebb volt mint az ösvény, de korántsem annyira szellős mint az utca. * végreee...már azt hittem sose jutunk ki abból az ösvénynek nevezett csapásról...* - Gondolta Enzeru s nagyot nyújtózkodott, majd levette köpenyét és eldobta magától....ajkai szóra nyitódtak, de megelőzték :
-Remek, akkor azt hiszem kezdhetjük. - szólt köbe Sakuranbo. Enzeru kicsit elszontyolodott majd bús hangon megszólalt :
- Eddig azt hittem én szeretnék harcolni, de látom nem teljesen helytálló ez a gondolat...megtehetted volna, hogy ott az utcán amikor találkoztunk elmenekülsz és használsz valami kidou-t az ártalmatlanításomra , de nem tetted...akkor nem értettem miért...de most már erősebb a gyanúm, hogy te is harcolni vágytál... - fejezi be Enzeru. Szemei megváltoztak. Az eddigi szolid pillantása helyett összehúzott harci pillantás nézett Kai-ra. Keze lassan Katanája markolatára indult, majd elérve azt lassú mozdulattal kihúzta hüvelyéből. A Kard sercegő hang kíséretében kikászálódik eddigi pihenő helyéből majd egyenesen ellenfele felé fordul.
- Nem tudom, hogy nálad is érvényben -e van az, hogy a Shinigamik szellemi erejét lecsökkentik míg az emberek világban vannak, de abban biztos vagyok, hogy az erőnk közt nagy különbség nincs, ha jó saccolom valamivel erősebb lehetsz ami nem ok arra, hogy ne vedd komolyan a harcot. Mivel önszántadból...jó ez erős túlzás volt... jöttél velem harcolni as ha nem veszed sértésnek megengedem...vagyis megtisztelve érezném magam, ha te támadnál először. - Mondja Enzeru kissé mélyebb és sercegő hangon. Katanáját eközben védekező állásba fordítja és várja Kai lépéseit. A szél teljesen alább hagyott és a nap is tovább ragyogott. a fűszálak halk sercegése jelezte, csak, hogy a két fél ide oda teszi lábait. A környék elcsendesedett mint a nagyobb viharok előtt. A várakozás minden másodperce hosszabbnak tűnt egy óránál is Enzeru számára...mintha megállt volna z idő...

Figyelmesen hallgattam őt, remélve, talán valamit elárul, mi a gyenge pontja vagy éppen mi az erős. Felkaptam a fejem, amikor az én hozzáállásom került szóba, de hát mi tagadás, igaza volt. Ha annyira nem akartam volna harcolni, egy kidouval ártalmatlanítom és elmegyek, de nem így történt. Ő nyitotta fel a szemem, hogy a kardom harcolni szeretne, hiszen ezt az ötletet blokkolta az agyamban Tennenshingen.
Pillantása szinte rémisztő volt, az eddigi barátságosságot hűvösség váltotta fel.
-Igen, talán igazad van... -tömörítettem össze gondolataimat egy mondatba.
Eközben elővette a kardját, ami felnyitotta a szemem, hogy már nincs visszaút. Meglepődtem a kérésén, hogy én támadjak először, de úgysem volt jobb ötletem. Annyival azonban még tudtam manipulálni a dolgokat, hogy a nem a kardommal támadok. Ő arra számíthat, hogy majd eszeveszetten vetem magam rá, pedig nem szabad elvesztenem a fejem.
Túlságosan nagy volt a csend. Tudtam, nem lesz egyszerű dolgom, de mikor van az? Egy shinigami élete tele van meglepetésekkel és nehézségekkel. Nagy levegőt vettem, majd kinyújtottam a kezem.
-Bakudou 01: Sai!

Enzeru meredten nézte az ellenfelét egy pillanatra se kalandozott el a tekintete csak néha egy -egy pislogást engedett meg magának. Reitsu kisebb mértékben növelte, hogy ne a harc közben kellejen erre időt vesztegetnie, igaz nem sok idő , de a harcban a másodperc tört része is az életet vagy a halált jelentheti. A Shinigami felől lágy hangot hoz a körülöttük kavargó szél mely a fűszálakat és a fákat is megtáncoltatja.
- Igen, talán igazad van... - Válaszolta a nemrégen feltett kérdésre Kai. Arca elárulta, hogy töpreng és kissé kezd izgatott lenni. Enzeru jobban odafigyelt mind a mag mind a Shinigami minden mozdulataira. * Úgy látszik hezitál vagy csak gondolkodik miként támadjon. sajna nem tudom, hogy a Zanpaktouja milyen típusú, de remélem nem villám, mert azt nagyon nem szeretném...óvatos...nem fog csak úgy nekem rontani, hanem stratégikusan fog eljárni...nem véletlenül tiszt a 4. osztagnál...nekem is törnöm kellene a fejem mit csináljak...dehogy * - rázta meg kicsit a fejét majd folytatta a gondolatatit * most csak arra kell koncentrálnom, hogy az első támadását kivédjem, találgatni nincs értelme mi lesz az...* - erősebben szorította kardja markolatát és jobban berogyasztotta térdeit, karját markolatát arcáig emelte, pengéje vízszintesen állt arcával, a nap fénye meg-meg csillant Zanpaktouján... A csend már-már ironikusnak hatot...a szél keltette kisebb neszeken kívül semmi mást nem lehetett hallani...Enzeru egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a Shinigami kinyújtja felé a kezét. Enzeru óvatosságból hátrább ugrott egy 2 lépésnyit majd tekintete még szúrósabban kezdte nézni az előtte álló lelket. * Egy kidu lesz? * gondolata után halovány mosoly kúszót arcára.
- -Bakudou 01: Sai! - Hangzott a Shinigami felől. Hangja nem tükrözte az iménti tétovázást amit az arcára volt írva.
Ahogy elhagyta tenyerét a koncentrál Reitsu a Shinigami haja és egyéb szabadon lengő ruhái hátra taszította, a fák meglengettek és a fűszálak elfeküdtek.* Szóval egy mozgás gátló technika...úgy látszik gyorsan túl akar esni rajta...mindegy nem szabad, hogy eltaláljon...* - tekintete végig szalad a Shigamin és tágra nyílik a szeme- * Zanpaktouját nem látom sehol, meg kell próbáljam most, mert lehet nem lesz lehetőségem rá... * - Gondolja Enzeru miközben felé robog a fehéren izzó fénygömb miközben az alatta békésen dülöngélő fűszálak két irányban arányosan és szabály szerűen elválnak hatására.
Enzeru-nak éppen hogy csak sikerült elkerülnie a támadást, a szele megcirógatta lábait. Majd a Sinigami mögé Sonidózott és karjával megcélozta azt az oldalát amelyik kezével használta a Bakudou - t remélve, hogy védtelenebb és Zanpaktouja híján sikeresebb támadást tud intézni. A támadás nem létfontosságú szervre irányult inkább pár karizom lassítására egy sikeresebb találta esetén. Bal kezét szabadon hagyva lábait ugrásra és védelemre készen tartotta egy esetleges ellentámadás kivédésének sikere érdekében. A Kard becsapódás előtt Kai Enzerura pillantott...

Sejtettem, hogy nem fogja ilyen könnyen adni a bőrét. A támadásomat simán kikerülte, és mögém sonidozott. Nem várhattam meg, amíg megsebesít, hiszen tudtam, ezt forgatja a fejében. Éreztem, ahogy megmozdul és mielőtt megsebesíthetett volna, felé fordultam.
-Nem kellett volna ennyire a közelembe jönnöd.. -vigyorogtam, és egy újabb támadás jutott az eszembe.- Bakudou 26: Kyakko! -tűntem el a szeme elől, és néhány méterrel távolabb shunpoztam.
Magamhoz vettem a zanpakutom, ami eddig a haorim alatt pihent. Tudtam, felesleges tovább húznom az időt, így nekifutásból támadtam.
Kardjaink sikítva csattantak össze, szinte izzott a fém.
-Végre nem csak technikákat vetsz be ellenem.
-Hm.. akkor ha jól értem, a közelharcot jobban szereted! -pördültem meg, és a feje fölé csaptam, de kivédte.
-Pontosan! -lendült most ő támadásba, én pedig éppen csak, de tudtam blokkolni.
-Remek.. -toltam vissza a kardját, és ismét hátrébb ugrottam.- Akkor most te támadsz!

Enzeru támadása közben amint Kai hátra fordult kisebb mosolyt lehetett látni az arcán majd ajkai elkezdtek mozogni:
- Nem kellett volna ennyire a közelembe jönnöd...Bakudou 26: Kyakko!
Enzeru-t váratlanul érte eme cselekedet. Ahogy a karja célt tévesztett azonnal védelmi állásba állt és körbe nézett. * A fene...eltűnt...dehogy...valami illúzió technika lehet. Koncentrálj...* - gondolta s becsukta a szemét. * nem jó...nem érzem a lélek energiáját...de mintha hallanák valamit...* - nyitja ki a szemét majd megszólal: - Arra! Szemeit a hang irányába fordította és megindult felé. Elhagyta azt a helyet ahova az iménti sikertelen támadás után leért, de két lába nyomat bele égetve hagyta a talajon fekvő füvekben. Hallotta, hogy Kai vélt helye felől katana előhúzásara hasonlító hang hallatszott. - Nocsak, csak rászántad magad?! - Szólal meg erőteljes és mély hangon. Ebben a pillanatban hatalmas csattanás hallatszódott, és újra előtűnt Kai. Enzeru ismét megszólal: - Végre nem csak technikákat vetsz be ellenem. - hangját kissé eltorzította a katanák egymáshoz feszülő halk sikításai.
- Hm.. akkor ha jól értem, a közelharcot jobban szereted! - tette észrevételét Enzerunak majd fordult egyet és Enzeru fejét célozta meg. Ismét sercegés hallatszódott, de ezúttal Enzeru hárította sikeresen a támadást.* egyre jobb lesz, úgy látszik belelendült! Kicsit erősebben támadok*- gondolta majd megerősíti Kai észrevételét.
- Pontosan. -felelte majd kihúzta Katanáját Kai-é alól és egy felülről indított támadást intézett.
Kai kicsit lassabban reagált így nehezebben tudta hárítani a támadást. A Kardok sercegő hangjától telítődött be a harctér. A küzdő felek teljesen elhidegültek a külvilágtól.
- Remek... Akkor most te támadsz! - Felelte Kai aki visszatolta Enzeru kardját. Enzeru hátrébb ugrott majd támadásba lendült. - Nem kell kétszer mondanod. - vágta oda Enzeru miközben Kai felé tartott, futása következtében a fűszálak ahova leért a lába belesüllyedtek a talajba. *lehet csapda, de mennem kell. Figyelem nem e akar megint valami kidou-t használni míg felé tartok, majd mikor elég közel kerültem hozzá felülről csapok a kardommal...valószínűleg sikerül kivédeni-e majd és ekkor a Bara-mal megcélzom a hasatájákát. Esetleges támadásokat megpróbálom kivédeni és nem szabad a levegőbe emelkedjek, mert a mozgást gátló kidou-kat nem fogom tudni könnyen kikerülni és jelenhelyzetben nem engedhetek meg magamnak efféle kockázatot * - Gondolta miközben rohanvást cikk-cakk - ban haladt Kai felé. - Itt jövök, ne lankadjon a figyelmed. - szólalt meg Enzeru amikor már majdnem elérte Kai-t.

Nem habozott, támadásba lendült. Cikk-cakkban közeledett felém, én pedig követtem őt a szememmel. Mikor megérkezett, hatalmas légoszlopot hozott magával, de jobban lekötött a kardja.
Ismét közelharc vette kezdetét, a két fém hangos csattanásokkal üdvözölték egymást.
~Túl erősen támad, nem tudom, meddig vagyok képes hárítani. Nagyon gyors, és nem fogja vissza magát. Egyszerű zanpakutoval nincs esélyem ellene, elő kell hívnom a kardom lelkét. Remélem, ezzel sikerül egy kis előnyhöz jutnom, vagy lefárasztanom egy kicsit.
Hátrálni kezdtem, egészen az egyik közeli fával való találkozásig. Mielőtt ellenfelem a nyomomba eredt volna, elkiáltottam magam.
-Tennenshingen! -hívtam segítségül a szellemet, és vártam az ellenfelem érkezését. Nem tudtam, mire készül, ha már ilyen alakban van a kardom, de nem veszthettem egy percre sem szem elől.

Enzeru amíg haladt Kai felé szemeit le nem vette róla és látta, hogy ő se tette ezt másként.
Mikor közel ért hozzá, Enzeru nagy hévvel kezdte támadni. A Kardok újra és újra találkoztak szikra függönnyel díszesítve az egyébként vészjósló erő fitogtatást. Enzeru egyre csak támadta ellenfelét aki védekezni tudott csak. * Elkaptam. * - Gondolta Enzeru miközben arcán a az eddigi mosoly kicsit alább hagyott. Az egyik kardcsapása előtt Kai hátrább ugrott. Enzeru kardja akadálytalanul csapódott a földbe hatalmas koppanás kíséretében. * Micsoda ??? * - gondolta Enzeru miközben a felcsapódó föld darabkák és fűszálakon átnézz Kai kitérésének irányában. Kai egészen egy fáig hátrált ahol kicsit megtorpant. * Most, tétovázik !* - gondolta Enzeru és ebben a pillanatban megindult felé. Az iménti sikertelen támadásból még nem értek le a törmelékek Amin Enzeru keresztül haladt a légőrvény amit keltett feljebb repítette őket. * Mit csinál? csak nem...?! * - torpant meg Enzeru amint látta Kai mozgó ajkait majd agyáig eljut a hang is: -Tennenshingen!... * Nem várhatok tovább itt van még egy esély, több nem valószínű, hogy adódik.* - Gondolja miközben a tekintete szúrósan rá ragadt Kai-ra.
- BARA ! . Majd egy energia "gömb" hadja el öklét ami sivítva halad a levegőt szelve , majd hátrább ugrik. Hallani lehetett a becsapódás robalyát, és az utánna keletkező törmelékeket.
Földetérve Enzeru körbenéz * Eltalltam? *- gondolta.

Tudtam, hogy valami erőteljes támadást fog felém intézni, hiszen a lélekenergiája olyan szinten megugrott, hogy lehetetlen volt nem észre venni. Kezei előtt egy színes gömbbe koncentrálta a felszabadult energiát, és egyenesen felém irányította.
-Bara! -kiáltotta el magát, és elengedte a golyót.
Hatalmas sebességgel közeledett felém, de szerencsére fel voltam rá készülve, és így arrébb tudtam ugrani előle a levegőbe. A fába, amely előtt eddig álltam, egy hatalmas csattanással csapódott be, majd egy reccsenéssel kidőlt. Apró szálkák és por keveredett a levegőbe, amit próbáltam kihasználni.
Mikor földet értem, gyorsan kellett cselekednem, hiszen észrevette, hogy mégsem sikerült eltalálnia, és már készült a következő támadásával.
Gyorsan a földbe szúrtam a kardom, mielőtt bármit is léphetett volna, és elkiáltottam magam.
-Tenneshingen, sangai!

Enzeru támadása következtében a felszálló por, fű és fa darabkák teljesen elrejtették szemei elől Kai - t. Hátrálása következtében még a levegőben volt. Eneru érezte, hogy Kai Reitsu-ja megváltozott. * Huh...ez két dolgot jelent...az áramlás mértékéből Shikai alakba változtatta a kardját, a másik, hogy nem sikerült eltalálnom...arra!* - kapja fel a fejét s pillant oda, ahonnan a z egyre gyűlő lélekeneregiát érezte. Majd a por és a törmelékeken keresztül egy hangra lesz figyelmes. - Tenneshingen, sangai!. Egyszerre maga alatt hatalmas robbanásszerűen megugrott lélekenergia növekedést érzékelt. * Nha ez nem jó.* - Gondolja miközben a földből előtörő indaszerű valamik közelítenek Enzeru felé, mintha elakarnák nyelni. Enzeru megpróbált kitérni előlük, több kevesebb sikerrel. Kardjával, hol védte, hol támadta a furcsa valamiket, tekintete megpróbált át-át látni az elülő törmelékeken keresztül, hátha meglátja ellenfelét. Kisebb zöldség aprítás után Enzeru megpillantotta akit annyira szeretet volna...azon nyomban felhagyott a növényekkel folytatott értelmetlen irtásával és megindult Kai felé. Kardját szúrásra alkalmasan maga előtt tolta és egyre csak közeledett felé. * Kicsit nehéznek érzem a testem, mi történt velem? * - szeme a lébén lévő sebre fut amit nem régen szerzett azonban támadásával nem állt le.

Elég rendesen megtépázta szegény növényemet, de nem adtam fel, még több lélekenergiát fektettem a támadásba, így folyamatosan nőttek az új indák. Mikor végre meglátott, egyenesen felém rontott, felhagyva a védekezéssel. Észre sem vette, hogy az egyik inda kinövésével egy fadarab állt ki a földből, és végighasította a bőrét, így a méreganyag még könnyebben került a szervezetébe.
~Még nem szüntethetem meg a támadást, hiszen nem sokára sikerrel járok! -ért hozzám vészesen közel, de ekkor az egyik inda előtte tört fel a földből, így kiesett a kard a kezéből.
Az eddig feltörő ágak most végre beérték őt, betekerték a lábait, amíg ő a zanpakutójáért nyúlt.
Végre sikerült egy kis időre a foglyommá tenni, így újabb technika után kellett néznem, hiszen a kardomat egy ideig nem tudom használni.
-Hadou 54: Haien! -indítottam felé a tűzet, remélve, hogy nem tud semmit sem tenni ellenük.

Enzerunak kicsit lassult a támadása ahogy közeledett Kai felé. * Kicsit nehezebbnek érzem a testem amióta az az inda megsebesített...vajon csak ez a hatása van ? * Gondolta Enzeru miközben az újbóli támadása majdnem célt ért, majd hirtelen egy inda előtte csapódott fel s pont eltalálta a kezeit és ennek következtében elejtette kardját. * Fene ebe a sebbe, nagyon lelassított... * - Gondolta és arcára teljes mértékben kiültek gondolatai. Háta mögött halasztódott az őt követő indák hangja amint a levegőben szállva és a földön kúszva utolérték őt... * Ah ne még ez is !! * - gondolta mire vissza fordult a s tekintette kardjára összpontosult amint nem messze tőle a földön hevert majd elindult, hogy mihamarabb feltudja venni de az őt üldöző indék kapták el lábait amik majdnem mozdulatlanná tették. * Fene !!!! Nem tudom, hogy zeke az indák csak akkor e fejtik ki hatásukat ha megsebzik vagy akkor is ha hozzá érnek...mihamarabb ki kell szabadulnom ! * - S tekintette megragadt Kai- on akinek lélek energiája megugrott s kezébe összpontosult. * Már megint ? * - és hallatszódott az ige is :
- Hadou 54: Haien! * Szóval nem csak bénítani tud hah? * - s mosoly futott az arcára.
- Látom nem akarod nagyon elnyújtani ! De nem adom ilyen könnyen magam! Rairin Heru !
- Ad hangot gondoltainak s bal tenyeréből elindult a lélek energia gömb Kai támadása felé. * Remélem kioltják egymást vagy sikerül időt nyerne míg eltudom kapni a kardom ! * Gondolta miközben jobb kezével sikerült elkapni a kardját s az őt fogva tartó növényeket sikerült levágnia magáról! Nagy robaj hallatszódot mikor össze találkozott a két támadás. Enzeru védte magát a törmelékektől és az esetleges támadásoktól amik bekövetkezhettek ez idő alatt!

Láthatóan lassult a mozgása a méreganyagnak köszönhetően, melyek az indákban voltak. A támadásomat egy energiagömbbel próbálta meg semlegesíteni, de így is sikerült őt kis mértékben megsebeznem. A por- és törmelékáradat szinte láthatatlanná tette őt előttem, de fel voltam készülve egy rohamszerű támadásra részéről.
Mikor kicsit tisztult a kép, és láttam, hogy nem forgat ilyesmit a fejében, én indítottam egy támadást. A lábán már nem voltak indák, így felesleges lett volna tovább tartanom azt a támadásom, kihúztam Tenneshingent a földből, és felé ugrottam.
Miközben mögötte értem földet egy halk szisszenés jelezte, hogy sikerült megvágnom a vállát. A vállam mögött hátranéztem, majd egy shunpoval távolabb kerültem az esetleges támadás elől. Az arcán düh rajzolódott ki, én pedig egyre szorosabban tartottam a kardom.
-Remélem már nem akarod sokáig húzni, dolgom van. -eresztettem el egy félmosolyt, miközben kisebb terpeszbe álltam, hogy felfogjam a támadását.

Enzeru védekezésének hála az energiagömbjén áthatoló Haien nem tett benne nagy kárt. Az indák méreganyagától reflexei romlottak és mozgása lelassult. * Ha kevesebbet mozgok és nem teszek felesleges mozdulatot akkor a méreg ami benne lehetett lassabban oszlódat szét a szervezetemben, de így a fizikai és más támadásai elől nem tudok kitérni ha ki is nem teljes mértékig. Mint kiderült nem képes felvenni velem a versenyt közelharcban erre kell alapoznom. * Gondolta miközben a felgyülemlett törmelék elrejtette és ahogy leülepedett kissé egy kisebb fájdalmat érzett a bal vállán amit halk szisszenéssel nyugtázott. * Remek, kezdem élvezni, de azért ez kicsit kellemetlen * - gondolja miközben Shuppoval elhátrált. Arc kifejezése nem tükrözte kedély állapotát.
- Remélem már nem akarod sokáig húzni, dolgom van. - Halovány mosolyt eresztve meg evvel Kai.
- Ohh még csak most kezd izgalmas lenni, hova sietnénk ? - Feleli Enzeru. * Az állásából ítélve elölről történő támadásra számít... hát most el kell kezdenem taktikázni. * - Gondolja miközben megemeli Reitsu szintjét, hogy megpróbálja kompenzálni a lassuló mozgását ami ennek hatására kezdett visszatérni eredeti állapotába. * jóóó... nha most, még abban bízik hogy lassabban mozgok * . Gondolja miközben Kardját jobban megragadja majd elindult Kai felé. Ellőről ijeszt s mikor majdnem lecsapott s látta, hogy Kai védekezni próbál, Háta mögé Sonído-zott majd tenyeréből eleresztett egy Rairin Shakkahou - t - Rairin Shakkahou !- hallani majd ami a Shinigami hátát telibe találta s hatalmas robaj és fény jelenség kísérte. Enzeru hátrább Sonído-zott és Kardjába áramoltatni kezdte reitsu - ját Majd Egy Bala-t eresztett meg Kai Reitsuja irányában habár a porfelhőben nem látta a pontos helyét. - Bara !- üvölti el magát, majd egy fához simult, hogy hátulról ne tudja megtámadni valamint jobban figyelt a földre s a védelmére.
- Remélem nem lepett meg a Rairin Shakkahou...ez a ti technikátokból van...ugye milyen hatásos? Remélem nem kell bemutatni neked milyen erőteljes ez a Kidou és mellesleg kombinálva is van a Rairin Hero-mmal ami jobban felerősítette a sebzését. - Majd fülel és koncentráltál, hogy nehogy váratlanul meglepje. A Bara A felszálló porfelhőn keresztül repül Kai felé.

Felém közeledett, de furfangosabb volt, mint vártam. Felém irányította az egyik kombinált technikáját, persze hátba támadás szintjén. Még el tudtam ugrani annyira, hogy csak a bal lapockámat találja el, de azt teljes nagyságban. Nagy levegőt vettem, de szerencsére a tüdőm nem sérült annyira vészesen.
Elég nagy fény- és poráradat vett körbe, miközben ellenfelem irányából újabb energianövekedést éreztem. Hátra pillantottam, de csak homályosan láttam a gömböt. Az is benne lehetett a pakliban, hogy még mindig folyt a hátamból a vér, és már zsibbadni is kezdtem. Eléggé meglepett a technika eredete, majd a felém közeledő bara kötötte le a figyelmemet.
Közelebb és közelebb volt hozzám, de nem hagytam, hogy elérjen. Gyorsan hasra vágtam magam a földre, így csak a hajamat pörkölte meg egy kicsit. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy nem lejjebb célzott. Kihasználtam, hogy még egy kis ideig por áll közénk, gyorsan megpróbáltam kezdeni valamit a sebemmel. Bekötöztem, amennyire kellett ahhoz, hogy ne vérezzek el.
A kardomra támaszkodva felálltam, vigyázva a kötésre. Valami támadáson törtem a fejem. A lábaim nem bírták tovább, összecsuklottak alattam, én pedig a földre zuhanva elájultam.
>Jobban kellene figyelned az ellenfeledre! -hallottam egy hangot, valahonnan a fejemből.
~Ismerős vagy valahonnan...
>Igen, én vagyok a kardod lelke... Muszáj volt meglátogatnom téged, mert nagy gondban vagy.
~Tudom. -kaptam a karomhoz, de nem volt rajta sérülés.- Ez meg mi? -csodálkoztam, majd ismét megvizsgáltam magam.- Hogy lehet ez?
>Még eddig nem ismerted ezt a képességemet. Tudom a használóm testét, és egy kisebb környezetét gyógyítani.
~Ezek szerint a fizikai valómat is tudod gyógyítani?
>Igen. Csak annyit kell mondanod, Tenneshingen, togu! És én teszem a dolgom. De vigyázz, csak nagyon szükséges esetben hívj elő, mert sok energia kell a gyógyításhoz. És most elengedlek. Használd a tudásod! -szűnt meg a hang, és éreztem a por kellemetlen illatát az orromban.
Felkeltem, és ekkor már tisztán láttam az ellenfelem. A szellem hangjai visszhangzottak a fülemben, majd elindítottam a folyamatot.
-Tenneshingen, Togu! -indult el a lepkeraj a sebeimre.

Enzeru koncentrált a fa tövénél és megpróbálta kitalálni Kai pontos tartózkodási helyét és a következő támadását. Ahogy a Bara repült keresztül a poron és taszította el magától Enzeru egy pillanatra megpillantotta Kai-t ahogy elkerülte támadását majd a bara hatalmas robajjal csapódott a mögötte húzódó fás területre, de ezt már csak hallani lehetett, mert amilyen gyorsan széttárult a por függöny olyan gyorsan el is takarta a környéket ismét. * Ha jól láttam a támadásom nem teljesen találta el, de így is elég komolynak látszó sérüléséket szenvedett láthatólag. Ugyan mit fog tenni, hiszen tiszt szóval nem valószínű, hogy csak ennyi lenne az ereje...de van egy olyan érzésem, hogy nem kellene megvárni mit tesz, mert a a nem régebbi támadásnál megbénított egy kicsit ami mostanra majdnem teljesen rendbe jött...veszélyes volt * - Gondolta Enzeru miközben a por kissé lejjebb ülepedik, de a látási viszonyok nem tértek vissza a normális tartományban. Egy lépést előrébb, ment kardját szorosabban fogta s jobban figyelte a földet az esetleges indák felbukkanásától tartva. * Mi történik? Egyszerre csak megnövekedett a Reitsu-ja...ez nem jó....fel kell éleszem a kardom ha élve akarom megúszni...* - majd kardja markolatát jobban megragadva majd pengéje hegyét feljebb szegezve kisebb mosollyal az arcán és izgalomtól remegő hangon szólítja a kardját:
- Utsu Katakidoushi Konran Heijin - Majd a penge a kezéből eltűnik és befonja őt egy fekete váz amiből szépen lassan kialakul Enzeru felélesztett formája. Farkát azonnal védekezésre próbálja használni és tovább figyeli az egyre jobban leülepedett por rengeteget. Ahogy a por majdnem elérte a talajszintet egy alak rajzolódott ki halványan amint éppen fel állt a földről. pár pillanat múlva teljesen tisztán láthatták egymást az ellenfelek. Enzeru megdöbbent a látványon s csak a maszk véget nem láthatta ellenfele az óriási megdöbbentséget rajta:
* Mi folyik itt...tisztán láttam a Rairin Shakkahou-m okozta sebeket rajta. Most meg mintha eltűntek volna vagy legalább is regenerálódnának...* - Gondolta miközben támadásra készen állva kissé feszülten farkas szemet nézz Kai-jal.
- Tenneshingen, Togu! - Hangzik a Shinigami felől egy hang s közben a pokollepkékhez hasonló lepkék jelentek meg amik teljesen eltakarták a sebeket amiket Enzeru okozott.
* Értem már...gyógyítod magad...igen a gyógyító osztagban szolgálsz így ezen nem kellett volna meglepődnöm de nm fogom hagyni, hogy teljesen begyógyítsd a sebeidet...túl nagy előnyt jelentene számodra...de mint ha a szellemi energiád folyamosan csökkenne ezáltal...nagy kockáztatott vállal evvel...* - Gondolja Enzeru miközben a tekintette a Kai karját beborító lepkékre irányul. Egyszer csak Enzeru megindul Kai felé óriási sebességgel majd mögé Sonidózik s megpróbálja farkával Kai-t a levegőbe kényszeríteni úgy hogy a bokálya magasságában támadja lábait. * Ha sikerül a levegőbe kergetnem megpróbálom a lábammal azonnal megrúgni, hogy messzebb kerüljön tőlem majd Egy Rairin Shakkahou-t úttanná lőni, hogy minél jobban el legyen foglalva sebei gyógyításával így a harcra nem vagy csak alig tud koncentrálni remélhetőleg. Közben a könyökömön lévő pengékkel megpróbálom kivédeni a kardjával esetlegesen intézett támadásokat valamint, ha Kidou-val próbálkozik megpróbálom egy sonído-val elkerülni és egy másik oldalról megtámadni ugyan így. * - Gondolta Enzeru miközben farkával már megindította a támadást Kai háta mögött a bokájára.

Éreztem, ahogy testembe áramlik a lepkék gyógyító nedve, és egyre jobb formában vagyok. Igaz, a lélekenergiám rendesen megcsappant, de még közel sem volt vége a harcnak. Felkeltem a földről és magam elé néztem, keresve az ellenfelemet.
Nem láttam, de mire az agyam felfogta a képet, magam mögött éreztem a lélekenergiát. Nem tudtam, mit tegyek, hiszen a lepkék rajtam voltak, és fogalmam sem volt, mi lesz, ha elshunpozok, vagy elugrok.
>Ugorj már! Nem tudod lerázni őket magadról! -szólt ismét a hang, így kockáztattam.
Felugrottam a levegőbe, és ahogy visszanéztem a földre, egy porfelhő mögött megpillantottam egy szörnyet.
~Úgy látszik, az eredeti alakjával akar tovább harcolni. -húztam elő a kardom, de váratlan meglepetés ért. Bal lábával egyenesen a gyomromba hatolt, én pedig zuhantam, egyenesen a föld felé.
>Ne hagyd el magad! Figyelj jobban, támadni fog! Használd az eszed és az erőd!
-Bakudou 01: Sai! -bénítottam meg, mielőtt megtámadott volna zuhanás közben.
Felkeltem a földről, majd az előttem bénultan fekvő arrancarra néztem. Már nem sok idő volt hátra addig, amíg felkel, ezért megtámadtam. Azzal azonban nem számoltam, hogy ilyen alakban még rövidebb a hatóidő, így mielőtt végeztem volna vele, felkelt, és megfogta a pengét, ami így csak kisebb sebet okozott a tenyerében.

Ahogy Kai megpillantotta Enzeru - t a háta mögött kicsit kétségbe esést- lehetett olvasni az arcáról ami pár pillanat múlva el is tűnt onnan és az eddigi tétlenség és meglepettség jelei szinte teljesen eltüntek arcáról. Enzeru farkával történő támadása sikertelenné vált, mivel Kai felugrott előle a levegőbe. * Rendben ez sikerült * - Gondolja magában és elindította a második támadását. Kai a levegőben még elővette a kardját és ránézett Enzerura. Arcáról leszűrhető volt, hogy nyugtázta Enzeru felélesztett formája ellen harcol. * Rendben tovább. * - Gondolta Enzeru miközben Kai után ment. A Kai előhúzta ismét előhúzta kardját de addigra Enzeru már egy rugást intézett a hasára aminek köszönhetően Kai elkezdett a föld felé zuhanni. Enzeru nem tétovázott, elkezdte gyűjteni a Rairin Shakkahou - ra a szellemi energiáját. körülötte a levegő sokkal jobban kezdett keringeni a tenyerében megjelenő és egyre nagyobbodó vörös gömb centruma körül. Mielőtt a támadást elintézhette volna Kai felől megnövekedett Reitsu jött, de mire Enzeru átgondolta volna az eseményeket Kai már elő is készítette a támadását:
- -Bakudou 01: Sai! Hallatszottak az éppen Zuhanó Kai felől majd Enzeru arra lett figyelmes, hogy technikája szerte foszlott és nem tud mozogni.* A fene esne bele, ilyen technikát alkalmazni ebben a helyzetben eszméletlen. Nem csak a támadásomat szüntette meg evvel védve magát az egyébként védtelen helyzetből hanem a mozgásomat is megbénította így egy esetleges támadás elől nme tudok menekülni és ujra támadni se tudok ujra. Minden elismerésem neki. * Gondolta Enzeru miközben Kai földet ért s helyét kisebb kráter és az onnan felszálló ujabb porfelhő terítette be a tájat.* Megint nem látok semmit. Nagyon megcsappat az erőm az iménti támadással ami nem is ért célba, de az a gyógyítót technika se volt valami energia spórolós, Nem tudo mennyi ereje maradt, de támadni még nem tudok és szerencsére ez a mozgás gátlás se marad rajtam ennyi ideig mint egelőször maradt volna köszönhetem ennek az alakomnak és az ő gyengülő Reitsujának. Szerencsére a farkamat nem tudta megbénítani így csak várnom kell egy ujabb támadást felőlle, addig is ki kell szabaduljak innen.* - Gondolta Enzeru miközben próbálta feloldani a mágiát s kémlelte a földet, ahonnan Kai támadhatott. Szinte azonanl támadott amint felkellt a földről és katanájával Enzeru mellkasát vette célba és szél sebesen közeledett felé. Enzerunak sikerült időben feltörni a mágiát így tenyerével hárította a támadást ami nek köszönhetően a penge átfúródott rajta. Enzeru nem sokat gondolkodott ráfogott a pengére.
- Nagy hiba volt szemből támadni ilyen meggyengült szellemi erővel. Most a Katanádat sem tudod használni valamint még a lepkék is rajtad vannak amivel valószínűleg magadat gyógyítod. Mi lesz ha megtámadom őket? - mondta Enzeru Kai-nak aki most előtte állt szinte tehetetlenül. * Farkammal megpróbálom megtámadni a hátát úgy , hogy a másik kezét támadom nem azt amelyiken a lepkéke vannak, Egy Rairin Hero-t próbálok rálőni arra a kezére amelyiken a lepkék vannak a jobb kezemmel, ilyen közelről nem tud kitérni előle, ha fogom a kardját.* - gondolja Enzeru miközben körülöttük elkezdet feltámadni a szél és mintha körülöttük táncolt volna.

Végighallgattam a prédikációját, majd egy nagy vigyor jelent meg a képemen. Nagyon úgy nézett ki, mint aki semmit sem sejt bizonyos dolgokról. A mérgező támadást követően a kardom minden egyes pontja mérget hordoz magában, amire csak én vagyok immúnis. Azzal, hogy megsebeztem a kardommal, még nem lett volna nagyobb baj, egy kicsit lezsibbad a tenyere, de így, hogy megmarkolta, egyenes utat adott a méreganyagnak bejutnia a vénáiba. Ez még veszélyesebb volt számára, mint az indás támadás.
Feltámadt a szél, én pedig vártam. Éreztem, hogy áramlik át az ő testébe a méreg, de még nem fejtette ki a hatását. Ez volt az elterelés a kard működésében: mikor az egész testet bejárta a vérrel, akkor lendül reakcióba.
Értetlenül nézett rám, majd megpillantottam a felém közeledő farkát. Egy gyors reflexszel a kardomra nehezedve kézre álltam, így nem tudott megütni vele. Első gondolatom az volt, hogy kirántom a kardot a kezéből, akkor azonban a támadásom nem lett volna elég hatásos.
Visszatettem a lábaimat a földre, majd az egyre homályosabb pillantást kémleltem. Elkezdett hatni a méreg.
-Úgy látom, mégsem kell estig itt lennem. -húztam ki a kezéből Tenneshingent, hiszen nem akartam megölni, csak egy időre kivonni a forgalomból.

Ahogy Enzeru támadása mellé ment elkezdte érezni, hogy a teste egyre jobban elnehezül. * Persze a méreg...már késő bánat...elkapott...* - gondolta miközben látta, hogy Kai egy kicsit hátrébb áll tőle és éles fájdalom jelezte, hogy a tenyeréből kihúzta a kardot. Ahogy teljesen átjárta a testét a méreg a földre rogyott háttal mint egy darab élettelen fa. A szél feltámadt és lágyan elkezdte lengetni a környéket körbeölelő fákat. Ahogy mozogtak Enzeru felélesztett formájának fejrészén hol felbukkant az lengő fák árnyéka, hol pedig eltűnt. * Teljes vereséget szenvedtem...de ahogy látom nem védekezik* - próbálja fejét kissé Kai felé fordítani * minden támadás értelmetlen, mert csak az időt tudnám húzni vele. Ebben az állapotomban akármit csinálnák egy suhintással megölhetne* - gondolja miközben tekintette a felette elfutó bárányfelhőkre irányul. kisebb bambulás után megpróbál felülni és jobb kezére támaszkodni s közben farkát levezeti a föld alá. * Úgy érzem magam, mint akit ló rúgott volna meg. Remélem elég nagy hangot keltek ami elnyomja a farkam földbe kúszó zaját...végig vezetem a föld alatt egészen Kai-hoz majd a háta mögött kihozom...szerencsére a farkam nem olyan része a testemnek, mint a többi végtagom, így akadálytalanul és méregtelenül tud mozogni...azaz semmi se változott...de erre felesleges alapoznom csak egy támadás lehetőségem van ha elszúrom végem...* - gondolja miközben farka átért Kai mögé. és látszólag a Shinigami nem vette észre./color]
[color=cyan]- Nagyszerű Kard ez a Tennenshingen. Örülök, hogy összehozott vele a sors. A gyógyító technikája is igen figyelemre méltó és ráadásul ahogy tudod használni és kombinálni ezeket a technikákat vele úgy gondolom őt csak te tudod használni. De... - szakítja félbe a mondandóját egy rövid időre majd újra folytatja. - Nézz a hátad mögé, elfelejtkeztél a védelemről, legalább valamiben előnyben lettem volna... - Farkával Kai haját megcirógatja - ...ha folytatom a harcot, de lássuk be arra alapozni, hogy nem veszed észre a farkamat és, hogy sikeres támadást tudok indítani ellened elég kicsi volt... - Fejezi be egy kis szünetet tartva míg Zanpaktouja és ő is visszatérnek a régi formájukba majd folytatja - teljes vereséget szenvedtem amiben én is igen nagy szerepet játszottam, de az érdem a tied. nagyon szépen köszönöm ezt a harcot Sakuranbo Kai, 4. osztag tisztje , Shinigami... megtiszteltetés volt. - Hallgat el miközben megpróbál feltápászkodni a földről.

Amíg ott feküdt előttem a földön, úgy éreztem, mintha egy nagy kő zuhant volna le bennem. Nagyon szoros küzdelem volt, mind a ketten tudtuk. Hiába mértem rá ennyire erős támadást, nem lett volna szabad ennyire elbíznom magam. A hátam mögött lélekenergiát éreztem, de azt hittem, csak a lepkék miatt van. Ám ez ellenfelem farka volt. Mire felvilágosított, hogy ez az ő testrésze, felesleges lett volna bármit is tennem, hiszen már eléggé el is fáradtam, na meg ha megfordulok, nem tudom őt szemmel tartani. Vagy ami még rosszabb, mellkason üt és nekem végem. Szerencsére nem volt ennyire durva, sőt: feladta a küzdelmet.
Nem akartam elhinni, hogy ennyi volt. Igaz, már nagyon vártam, hogy végezzünk, de csak bennem volt még a félelem, hogy valami újat kitalál ellenem. Azonban mikor megláttam, hogy visszaalakítja a zanpakutoját, ő pedig az emberibb formáját ölti fel, megnyugodtam.
-Ezt most úgy érted, hogy itt a vége? Nincs több hátbatámadás, hason rúgás, stb?
-Pontosan. -állt velem szembe, elég instabil állapotban.
-Akkor azt hiszem én most megyek is. -csúsztattam a hüvelyébe Tennenshingent katana alakjában.- Én is köszönöm, de remélem még egyszer nem kell összefutnunk. -fordítottam hátat, és egy shunpoval a közeli fa felé indultam.