Ahogy ott állt előttem Kai az Arcáról a megkönnyebbülés és kisebb értetlenség volt leolvasható. Az állásom kissé instabil volt. Elindult a közeli fa felé valószínűleg oda ahol a póttestét hagyta. A bénító méregnek köszönhetően nem tudtam tovább talpon maradni így fenékre rogytam és mélyeket lélegeztem, de nem a fáradságtól. A lágy fűszálak tompították az esés fájdalmát. Még Kai után néztem aki éppen a póttestébe bujt vissza. Felnéztem az égre majd hanyatt dőltem kezeimet a szétdobva két irányba néztem az eget, a fák lágy dülöngélését s a felhők rohangálását miközben a szél lágyan cirógatta arcomat. * Sokat kell még fejlődnünk....teljes vereséget szenvedtem...de jó harc volt. * - Gondoltam miközben egy kisebb mosolyt engedtem meg magamnak. kis idő múlva a mozgásom könnyebb lett de korántsem olyannyira, hogy teljes biztonsággal tudjak mozogni. Kai-t már nem láttam sehol. * Biztos elindult vissza Serentei-be ... igen különbözünk s mi dolga volna még itt. * - Nyugtáztam magamban a tényeket s kardomhoz nyúltam. Lassan kihúztam a hüvelyéből ami lágy sercegéssel kicsúszott majd az ég felé tartottam.
- Sokat kell még fejlődnünk. Sok mindent megértünk már, sok tapasztalatot szereztünk , de ez még mindig édes kevés a acélunk elérése érdekében. - Szóltam Konran Heijin - hez majd kivont karddal nézegettem tovább az eget. Amint úgy éreztem, hogy biztonságos elindulnom felkeltem, vissza raktam katanám-at helyére és elindultam a fák sűrűje felé, hogy ott nyissak egy garganatát. Visszanézve Láttam a harc helyét és hihetetlennek tűnt , hogy nem sokkal ezelőtt még harc folyt itt, most meg minden békés igaz a harc okozta nyomok még megvannak. Elindultam komótosan kissé még imbolyogva a fák felé s közben megnyitva a garganatát. Még egy futó pillantást vetve a mögöttem elfekvő tájra majd beléptem rajta.
