Felettébb kellemes ám, ha ez embernek egy ilyen előzékeny Mackómedvéje van, hiszen alighogy kimondtam, hogy záros határidőn belül fagyottabb leszek, mint a mirelit halrudacska, az én egyetlen Kucmorgóm máris tett róla, hogy ne ilyen szörnyű módon halálozzak el. Mikor már egészen emberien éreztem magam, és a gyilkos mínuszokat is sikerült valamennyire megszoknom, nekiláttam a tulajdonképpeni cél teljesítésének, méghozzá a hóangyalarmada azonnali megalkotásának. Fél szemmel azért igyekeztem Yuu-chancsit is bemérni, de ő láthatóan nagyon jól elvolt egy hógolyó falevelekkel való dekorálásával, ami arra engedett következtetni, hogy nem is baj, hogy nem kezdtünk idejekorán alkoholizálni. Mikor már kellően furdalta azért a kíváncsiság az oldalamat, odasompolyogtam meglesni Csupimacesz alkotását, amiről a kellő nézőpontból azonnal kiderült, hogy nem más, mint egy hóvérnyúl!
Jelét adva feltétlen csodálatomnak, ujjongva vetettem magam Mackónadrág nyakába, aminek következtében a kedves kisállat egy gigászi ívet leírva taccsant a raktár ablakán. Fájdalmas sikítással kaptam szétkenődő holtteste felé, de Yuu-chancsi még épp időben a tettek mezejére lépett, és elrángatott hógilliant gyártani. A tulajdonképpeni munka nagy része nyilván az enyém volt, mert amíg ő csak az alapot gyúrta össze, nekem be kellett vetnem minden kreativitásomat, hogy törött gallyakból meg egy-két kavicsból a legtöbbet kihozva, igazán remekséges díszítést applikáljak a hollowra. Persze azért istenítve, csillogó szemekkel pislogtam az én hősömre a munka végeztével, ám a meghitt pillanatok csak egészen odáig tartottak, mikor az egyik fura fazon a semmiből előbukkanva egy jól irányzott ceroval küldte a vérnyúl után a másvilágra szerelmünk gyümölcsét. Egy csöppet azért sikerült megilletődnöm, de Kuckómackó még nálam is szélsőségesebben reagált a merényletre, amire aztán igazándepicitse számítottam. A hólapáttal hadakozó szívszerelmemet elnézve arra a következtetésre jutottam, hogy nyilván mesteri munkáját siratja eképpen, és végül is biztos megterheli szegény egyetlenem idegeit ez a feszült állapot, amiben él a kilakoltatása óta!
A helyzetet, és azt tekintetbe véve, hogy már inkább hasonlítottam egy nagy padlizsánra, mint emberi lényre, én se tartottam túl nagy butaságnak visszaevickélni Bucó szobájába, habár sajnáltam a kimaradt hógolyózást, és Kucit még meg se fürdettem a hóban, de jobbnak láttam nem ellenkezni. Nem sok komoly vitánk volt még és igazán nem a saját születésnapomon akartam bevezetni ezt a nem túl praktikus szokást!
A szobaajtóhoz érve azonnal kerülgetni kezdett a heveny szívroham, amint megláttam a folyosón végighúzott latyakcsíkot, amit művészi gonddal sikerült beledolgoznunk a padlóba. Gondoltam sűrű bocsánatkérések közepette rohanok felmosórongykeresőbe, miután meggyóntam a nagy pink pandának bűntettemet, de Yuu-chancsi ismét gyorsabb volt nálam és határozottan betessékelt a szobába miután megváltam a kalucsnitól.
Amint letettem magam és neki álltam morfondírozni, hogy inkább a kádat nyomassam tele forró vízzel, vagy az egyik takarót csórjam le az ágyról, Mackómedve már megint elslisszolt valamerre. Olyan volt, mint a mérgezett egér, épphogy egy-két órája találkoztunk, de ő már lefutott vagy húsz kilómétert, mindig talált valami ürügyet a rohangászásra, akkor épp, mint utólag kiderült, valami koccintanivaló beszerzőtúrát járt meg.
Mákosborz köszöntőszerűségét hallgatva akaratlanul is kénytelen voltam ezerrel vigyorogni, valahogy nagyon mókás dolog a naaagy és erőőős és csodálatosságos Sierashi Yuusukét ilyen kis esetlennek látni, de ezzel az oldalával együtt csak még sokkal jobban imádolom, mint amennyire lehetne egyáltalán.
Na hát sok mindent kóstoltam már, amivel az emberek mérgezik az agyukat, de az a lötty, amit Kuckómackó a poharamba volt képes tölteni, az maga volt a kínkeserves pokol legmélyebb bugyra. Nem tudom mit gondolt, amikor azt a rettenetet pakolta elém, de hogy én annál potyékabb szörnyűséget soha de soha életemben nem ittam, és valószínűleg a későbbiekben sem attól jön majd meg az ijhajjcsuhajj rutyutyu, az biztos! Nem akartam látványosan szenvedni, úgyhogy minden önmegtartóztatásomat bevetve nyomtam el egy krákogást, minden esetre beletelt jó fél percbe, mire képes voltam magamból kicsikarni egy épkézláb mondatot.
- De tulajdonképpen 12? vagy 13? év nem is olyan sok idő ám! Azt nem lehet, hogy addig leszel velem, amíg protkós szottyosok leszünk? Bár tudom, hogy akkor már nem leszek valami kívánatos... - Böködtem ujjam lebiggyesztett szájjal magam elé meredve, elvégre százszázalék, hogy belegebednék, ha vénségemre Bagolybubó otthagyna valami fiatal luvnyáért! Biztos olyan lesz, mint valami papa szatír, aki suttyomban egész nap a fiatal bigéket kukkolja majd, de bárhogy is legyen, ő már csak az én Yuu-chancsim marad, amíg világ a világ.
A nagyszabású jövőbelátásomat épp az érintett szakította meg, amikor is nekilátott leszerelni rólam a coffadtra ázott ruhát. Nem telt bele egy pillanatba, mire már Kuci karjaiban pörögtem megválva a cuki szerelésemtől, ami persze még véletlenül se lett kiakasztva, hogy esetleg meg is száradjon, de miután egy tisztes puffanással landoltam az ágyon nem volt szívem felhánytorgatni a dolgot Mackónadrágnak.
Miután kelőképpen sikerült kinevetnem magam a pulcsival hadakozó Meggyespitémen, érdeklődve leskelődtem irányába, mivel egy csók után jó szokásához híven ismét magamra hagyott. Nyomban világossá vált a lelépés oka, mikor megláttam a képén elterülő kaján vigyort, amit a frissen kapott bilincsemmel való visszatérés közben sikerült megvillantania. Oké, hogy bőszen elhatároztam, Neki is megengedem a kedveskéimmel való játszadozást, na de milyen dolog már ez, hogy egyből a szülinapos csuklóján csattan az ajándék!
Minden bizonnyal Párizsisrántottám is érzékelte, hogy nem okés, hogy egyből a nyúl vigye a puskát, mivel még mielőtt hangot adhattam volna felháborodásomnak, kapásból célba vette a fülcimpámat, amivel rövid úton sikerült ártalmatlanítania. Már a szőrös bilincs szorítását sem éreztem annyira, viszont elég hülye érzés volt félig bénának lenni, így jobb híján a lábaimmal öleltem körül Pocok derekát. Úgy, félig még mindig átfagyva nagyon furcsa volt ahogy hullámokban tört rám a meleg, úgyhogy mielőtt még megtapasztaltam volna, hogy milyen is majd pár száz évvel később klimaxolni, arra jutottam, hogy ha már melegemnek kell, hogy legyen, legyen is melegem! Ebből a megfontolásból tápászkodtam fel, miután egy csókkal türelemre intettem Mackót, majd nagy elánnal a szörnyűségesborzalmas lőrét vettem célba. Mivel így is elég szerencsétlenül botladoztam zsibbadt lábakkal, és összebilincselt kézzel, nem akartam a poharakkal nyíglódni, úgyhogy csak az üveggel tértem vissza korábbi pozíciómba.
Hogy még érdekesebb legyen a dolog - meg mivel nagyon máshogy úgyse ment volna - gondoltam utána járok, tudok e úgy üvegből inni, hogy a két összebilincselt karom Yuu-chancsi nyaka köré van fonva, és végeredményként az jött ki, hogy nem tökéletesen épp, de tudok! A "nem tökéletes" jegyében ugyan egy nagyobb mennyiség folyt végig az én- és egy kisebb Bucó nyakán, de a csokitortás akció után ez már igazán nem tűnt nagy cuccnak. Fintorogva ráztam meg a fejem, miután benyakaltam egy tisztességesebb adagot, majd a hirtelen ötlettől vezérelve nagy lendületet véve feldöntöttem Csuproskörtét, nehogy már csak én legyek kiszolgáltatott helyzetben! Az üveg borzalomra igyekeztem azért vigyázni, így is rövid úton olyan szagunk lett, mint két masszív alkoholistának és nem akartam a napom hátralevő részét az ágynemű sikálásával tölteni, úgyhogy valahogy biztos távolságba applikáltam, ahonnan még elérhető, ha esetleg szükség volna még rá.
A kaján vigyor az én arcomon is hamar elterült, ahogy a plusz harmincöt fokban az alkohol kezdett a fejembe szállni. Diadalittasan hunyorogtam az ismét letepert Kucimókusra, hogy aztán az alsó ajka harapdálásával bosszuljam meg a nemsokkal korábbi cimparágását. A kötelező becsületkört lefutva megint magával ragadott az átkozott szentimentalizmusom, ahogy arcának gödröcskéit jártam be apró csókokkal. Az álla, az arccsontja, a zabálnivaló kis mosolygödrei, imádom minden egyes porcikáját egészen a kislábujja hegyéig, és ki tudja, hogy amikor a nap végén hazamegyek, mikor látom újra, ha látom egyáltalán valaha. Sosem mondta ugyan, de mindig ott volt bennem az a nyomasztó érzés, hogy nemhogy egyáltalán nem tétlenkedik, biztos megint minden erejével azon van, hogy a halálveszélyt keresve egyszer kicsináltassa magát. És hiába kérdeznék rá, úgyse mondana semmit, ahogy korábban sem avatott be az ügyes bajos dolgaiba. Még ha nem is feltétlenül tudnék segíteni, elképesztően bánt, hogy titkolózik előttem, hogy nem tart érdemesnek rá, hogy megossza velem a gondolatait. Hiába tudom, hogy csak védeni akar, ha egyszer ez nem magyarázat arra, hogy nem bízik bennem. Habár lenne még hova fejlődnöm, már rég nem vagyok az a végletekig naiv, ostoba kislány, aki megismerkedésünkkor voltam és iszonyatosan bántja az önbecsülésemet, hogy pont az nem veszi ezt észre, akinek a leginkább bizonyítani szeretnék.
- Tejesszusúristen Kuciiiiiiiiiiiiiii!!!!!! Megszállta egy goauld vadpingvin a karoooooooooood!!!! - Törte meg éktelen sikításom a szobába beállt csendet, miután egy hirtelen felüléssel való kísérlet közben tisztességesen lefejeltem Cukorbucót a nyaka köré lasszózott, összebilincselt mancsaimnak hála.
Történt ugyanis, hogy nagy lelki defektusom ellenére lelkesen puszilgattam Mackópajtás kulcscsontját és úgy általában a behatárolt területet, ameddig a "kikötözött" végtagjaim engedtek, mikor is a szemem sarkába sutty bevillant valami fekete mozgó izé, ami Yuu-chancsi csuklójára volt masszívan rátelepülve. Hát nem sokon múlt, hogy nem kaptam ott helyben szívinfarktust, így is olcsón megúsztuk egy fejeléssel!
Egy csöppnyit lenyugodva nyomtam egy óvatos puszit Mackó friss búbjára, miközben rettegve és gyanakodva szemeztem a csuklóján lakó szörnyűséggel. Számítottam én mindenre, de az izgőmozgó hegtetkó valahogy kimaradt az elképzeléseimből!

„Csokoládé, szenvedély, szerelem...
Az idő homokja lassan pereg, ismét tovaszállt egy év!”

Nem nagyon ízlik a whisky, ezt látom Rajta, de azért tisztességesen tűri, hogy csak ilyet tudtam hirtelen beszerezni. Hihetetlenül édes, ahogy összebilincselt kezeit nem használva próbál minél közelebb húzni magához. Nos, most legalább átérzi milyen is az, amikor magatehetetlenül ki vagyok kötözve az ágy támlájához és szó szerint fizikai fájdalmat okoz nem alkalmazni felső végtagjaimat. Már épp kezdene beindulni a dolog, amikor Akácmézessütim kikászálódik az ölelésemből és az asztalon hagyott itóka felé veszi az irányt. Arcomon széles vigyor tűnik fel, amint szerelmem visszakucorodik az ölembe, s egy embereset húz az üvegből. Úgy látszik, sikerült magát túltennie a kezdeti fázison, így már teljesen mindegy mi van az üvegben, csak alkohol legyen. Kuncogva gondolok vissza egy héttel ezelőtti kijelentésére, miszerint megint szexet és drogozást tervezek-e. Büszke vagyok magamra, mivel ezúttal biztosan megleptem, merthogy kábítószer helyett a másik önpusztító fegyvert vettem elő. Csupán zavaró tényezőként érzékelem a nyakamon lefolyó aranybarna löttyöt, sokkal inkább érdekelnek azok a patakok, amik Chiyo-chancsi testén indulnak el lefelé. Mielőtt piszkos gondolataimat még gyakorlatba ültethetném át, máris le vagyok teperve, ráadásul egy újabb pohárnyi skót csoda landol a képemen. Nyelvemet kidugva szeretnél legalább pár cseppet megmenteni belőle, hisz’ minőségi anyag és mint olyat, ezt se pazarolhatjuk el. Ám a józan ideák rögtön tovaszállnak, ahogy Nyuszómuszó puha ajkai bebarangolják vonásaimat. Szám széle felfelé görbül a gyengéd harapásokat érzékelve, ez a bosszúja a fülcimpájára mért támadásért. Örülnék neki, ha minden bosszú ilyen jóleső érzéssel töltene el, mint ez most. Egyre jobban kezd melegem lenni, azonban ezt nem bánom.
A hangulat valahogy rögtön eltűnik, amint felhangzik Dióeslepényem sikoltása, s homloka koppanása az enyémen sem szolgálja a meghitt hangulatot. Ugyan nem fájt annyira, de azért érezhető volt a koccanás. Kedvesem gyógypuszijától máris jobban érzem magam, viszont egy kis fájdalomcsillapító azért még elkél, ezért nyúlok is rögtön a butykos felé. Két méretesebb korty után rá kell jönnöm, miszerint ez egy nagyon rossz ötlet volt. Világ életemben nem bírtam a whiskyt, többek között ezen ital miatt is leltem halálom. Puha köd kezd az agyamra szállni, ami elhomályosít minden értelmes gondolatot. Úgyse tudnám most rendesen elmagyarázni mi az a cucc az alkaromon, szóval csak megrázom a fejem, s hagyom az ösztönöknek, hogy csináljanak, amit akarnak. Fél kézzel kikapcsolom életem értelmének melltartóját, ám ekkor nem várt akadályba ütközök. Értetlenkedve próbálom lehúzni Róla a felesleges ruhadarabot, azonban a bilincs és a fejem miatt ez képtelenségnek tűnik. Vonásaim töprengő kifejezésbe rendeződnek, ez egy olyan probléma, amire egyáltalán nem számítottam. Természetesen csak egyetlen ép ötlet bukkan fel az elmémből, ez pedig nem más, mint a pusztítás. Nemtörődöm módon megvonom a vállam, ezt követően két erőteljes rántással eltépem a ruhadarab felső pántjait, így már semmi akadálya annak, hogy egy laza lendítéssel a ruhácska mellé kerüljön. Bocsánatkérő kiskutyaszemekkel tekintek fel szívem választottjára, majd engesztelésként puszilgatni kezdem az állát. Még az eddiginél is közelebb húzom magamhoz, a puha dobocskák a mellkasomhoz nyomódnak. Ujjaimmal a gerince vonalát simogatom, miközben egyre szenvedélyesebben csókolom Őt, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy megtehetem. Lehet benne igazság, ezért még szorosabban zárom karjaimba.
Ismerem és imádom testének minden négyzetcentiméterét; a bosszús fintorba ránduló arcocskáját, ha épp valami kitalált szeretőm nyomait véli felfedezni a szobámban. Csokoládébarna szemeit, amik egykor áhítattal néztek Rám, most pedig a feltétel nélküli szeretet tükröződik vissza bennük. Egy pillanatra megállok akciómban és jobbommal végigsimítok az arcán. Sokszor megfogalmazódott már bennem, de most újra felszínre tör. Képtelen lennél nélküle élni, egyszerűen feleslegessé válna az életem. Eddigi tetteim, érdemeim mit sem érnének, ha nem lenne Ő, akivel meg tudom osztani ezeket. Valószínűleg összeroppantam volna, hogyha nem találkozhattam volna vele árulásomat követően. Nem tudom mivel érdemeltem ki a szerelmét, hiszen hibát hibára halmozok, egoista és narcisztikus jellem vagyok. Ezek ellenére mégis Velem marad, holott sokkal nyugodalmasabb élete lehetne más mellett. Gyorsan megrázom a fejem, felesleges hülyeségeken gondolkodni. Saját akaratából döntött úgy, hogy az idők végezetéig együtt leszünk, senki sem kényszerítette erre. Valami miatt mégis hálás vigyor árnyéka tűnik fel szám sarkában, miközben arcomat a vállába fúrom. A Földön élő legszerencsésebb flótás vagyok, ez már biztos. Lágyan csókolom meg nyakának vonalát, eközben ujjaim hegyével végigsimítok oldalán. Hirtelen mozdulattal kerülök felülre, összekötözött karjait pedig leemelem magamról. Egy-egy újabb kortyot engedélyezek mindkettőnknek, bár ezek egy két decis pohár tartalmával megegyező nagyságúak. Ha ilyen iramban fogyasztjuk, hamar el fog fogyni. Az üveg ismét az éjjeliszekrényen landol, Én pedig tovább folytatom elkezdett kalandozásaimat. Gyors mozdulattal szabadítom ki fél kezét, de csak azért, hogy ezt követően az ágytámlához rögzíthessem. Menekülni lehetetlen, habár valószínűleg nem is akarna. A vadnyugat hőse vagyok, legyőztem Abipónt a harcos indiánt!
A beállt szünetnek köszönhetően gyorsan lerángatom magamról a farmert, mert lassan kezdenek megfőni a tojásaim ebben a forróságban. Szerencsére ezt a mozdulatsort még kissé illuminált állapotban is végig tudom csinálni, szóval nincs gond. Immáron mackós alsógatyámban feszítek, mely tökéletesen passzol ehhez a helyzethez. Futó csókot követően módszeresen végigpuszilgatom az egész testét, kezdve a homlokától, egészen a csipkealsónemű vonaláig. Elérkezettnek látom az időt az utolsó védfal ledöntésére is, így takarómat magunkra húzom, ennek köszönhetően felvesszük egy alaktalan gombóc formáját. Nem telik bele pár másodpercbe és a zavaró textildarabok máris kirepülnek, nem zavarva ezzel tovább köreinket. Nos, az ezt követő történések valószínűleg egyértelműek, ráadásul olyan dolgok is történtek, amit nemigen mernénk bevallani, így övezze őket örök homály. Tudom, vannak néhányan, akik kevésbé jó fantáziával vannak megáldva vagy nem láttak elég ismeretterjesztő filmet ebben a témában, na azoknak azt üzenem, hogy szerezzenek egy életet vagy egy jó tékás ismerőst.


Néhány óra leforgása alatt teljesen megcseréltük a szerepeket, ami be kell valljam, nagyon bejött. Szemeimet nehezen kinyitva kémlelek körbe a szobában, ám minden csendesnek tűnik. A helyiségben félhomály uralkodik, mivel ablakok nincsenek és csak az ajtó alatt behúzódó fénycsikk szolgáltat némi világosságot. Felkapcsolva az éjjeliszekrényen álló lámpát kezem véletlenül egy ismeretlen tárgyba ütközik, ami hangos csattanás kíséretében törik ezernyi darabra a padlón. A fejembe hasító fájdalommal mit sem törődve fordulok irányba és csodálom meg szerencsétlenkedésem művét. A drága ital tárolóját sikeresen összetörtem, azonban egyetlen csepp se folyt ki. Ebből egyértelműen tudok következtetni a görcsös fájdalom és a hihetetlen piaszag okozójára. Beletelik néhány percbe, míg észreveszem a hátamban mindig érződő fájdalom hiányát. Lassan beúsznak az elmúlt órák eseményei, amelyek kaján vigyort csalnak az arcomra. Chiyo-chan egyenletes szuszogását hallgatva békesség önt el, s újra magamhoz ölelem a legcsodásabb nőt a világon. Egy puszit lehellek a vállára, miközben összekulcsolom ujjainkat. Már épp visszaaludnék, amikor furcsa jelenségre leszek figyelmes szerelmem hátán. Nem túl hosszú, de jól észrevehető vörös csíkok húzódnak a lapockájától, egészen a csípőcsont vonaláig. Bűnbánó arckifejezéssel csókolom meg a füle mögötti részt, aminek köszönhetően mozgolódás támad. Hamarosan már szembe fekszik Velem, álmos íriszei a fókuszt keresik. Halk szisszenéssel veszi tudomásul a nagy harc sérüléseit, azonban tudom, ezért még kapni fogok a fejemre. Emlékeim szerint egyetlen szóval sem említette akció közben, hogy fájna Neki, másrészt pedig csak egy módon tudok bánni az ostorral, ez van. Lassan előredőlök, ajkaimmal csak érintve az övéit.
- Boldog születésnapot, Cica! – szólalok meg rekedten, valószínűleg kiabálhattam is, mert alig van hangom. – Remélem nem hallgatózott az egész banda az ajtó előtt, mert akkor nem Love lesz az egyetlen, akit ma elástam a hóban. Habár van egy olyan érzésem, miszerint nem is kellett itt szobrozniuk…
Önelégült vigyorral a képemen fordítom magamra, mivel tapasztalatból tudom, hogy nem lenne tanácsos, ha Ő lenne alul. Miután elrendeztem magunkon az ágyneműt, megkísérlem elkerülni a csapások nyomait. Nem lévén más hely, így kezeimet a fenekén pihentetem, hisz’ nagyon elfáradtam a hajtásban. Mi sem bizonyítja azt jobban, minthogy tiszta izzadság vagyok még mindig. A fejemen egy kisebb dudor pulzál ritmusosan, ami újabb emékképeket csal elő belőlem.
- Hogy aludtál? – teszem fel először a kérdést egy orrapuszi kíséretében, azután jobb karomat kiszabadítva ismét elővillantom az iránytűt. – Szóval ez az izé nem egy goauld vadpingvin tojása, hanem egy ősi szerkezet, amit Mexikóból szereztem pár héttel ezelőtt. Nem csinál semmi különöset, csak megmutatja annak a dolognak a helyét, amire a legjobban vágyom.
Alighogy kimondom ezeket a szavakat, a tű megpördül és nyílegyenesen Chiyo-chan felé mutat. Érzem, ahogy megcsapolja lélekenergiámat, azután egy hologramra emlékeztető képet vetít ki az oldalfalra. Sötét szoba képe villan fel, de a plazmatévé világító ledjeiből, valamint a bútorok elhelyezkedéséből csak ez a helyiség lehet. A jelenség amilyen gyorsan jön, ugyanolyan gyorsan el is tűnik, így újra visszatér a szokásos fényviszony. Igazából szégyellnem kellene magam, amiért ennyire megijesztettem, azonban a whisky jótékony hatása minden rosszat elfelejttet. Nyomok még egy puszit Chiliscsokim homlokára is, amely valószínűleg azt a rettenetet okozta az enyémen. Ebcsont beforr, ráadásul Ottó2 segítségével már visszaadtam a kölcsönt.

„Csokoládé, szenvedély, szerelem...
Az idő homokja lassan pereg, ismét tovaszállt egy év!”

Ahelyett, hogy megkaphattam volna a kis lelkem megnyugtatására szolgáló választ, csak magatehetetlenül néztem, hogy jön elő szívszerelmemből pár bögrényi korty után a vadállat. Elvégre kit érdekel, ha Chiyo-chan az ablakon készül kiugrani a páni rettegéstől, ha van pia, meg egy lenge öltözékű nőszemély a közelben?! Az az egyetlen szerencséje, hogy az a bizonyos én vagyok, de azért így is rendesen zokon vettem, hogy az érzéseim a bennem tomboló félelemmel együtt a sarokba vannak állítva és tisztességesen le vannak tojva. Csak azért nem vágtam kapásból a fejéhez az igenis komoly és megalapozott sértődöttségemet, mert már így is elég csálén állt a két szeme, és megvolt az a sanda gyanúm, hogy ebben az elborult állapotában egy világpusztító armageddon se különösen zavarná abban, hogy asszonyává tegye Abipónt, a harcos indiánlányt.
Na de azért ami sok, az már sok! Az én agyam is lötyögött ugyan az elfogyasztott alkoholmennyiségtől, de azért na! Milyen dolog az, hogy a történtek után még fogja magát, és eltépi az egyik kedvenc nyuszisvirágos vúmenszszíkret melltartóm pántját, ami ráadásul nem is cserélhető?! És persze hülyeség lenne feltételeznem egyáltalán, hogy egy kósza pillanatig átfutott a fején, hogy cicifix nélkül leszek kénytelen hazavánszorogni a mínusz halálban! Az egy dolog, hogy teljesen meg fogok fagyni, de a bimbim abban a hidegben a meleg szivacs nélkül még egy acéllemezt is átütne, nemhogy a vékony ruhát meg a kis kabátot!
Aztán persze hiába hápogtam én minden botránkozásommal együtt, Padlizsánospite hirtelen olyan tűzzel csókolt meg, hogy egy csapásra párolgott el minden dühöm, ahogy az lenni nem mindig szokás, de akkor elég meggyőző akció volt állati teperése közepette az emberi oldalának megvillantása. Meg különben is, tulajdonképpen hiába kísérlek meg bárminemű ellenállást, ha egyszer szeretem ezt a világ idiótáját. Mikor végigsimított az arcomon, már az se rémlett, hogy haragudtam egyáltalán valamiért, összeszorított szemmel cuppantottam bele nagy maci mancsába majd a feje búbjára, mikor vállamba fúrta az arcát. Próbáltam olyan közel bújni, amennyire csak lehet, nem akartam levegőt kapni, csak megfulladni, elfonnyadni, eggyé válni az én Bagolybubókámmal mint az epres-csokis mályvacukor, és nem ereszteni soha soha többé.
Kissé elernyedve, hátracsuklott fejjel hunyorogtam a plafon felé nagyokat fújtatva Mackómedve nyakpuszilgatásának köszönhetően, így kissé sikerült megijednem, amikor egy hirtelen manővert követően hátam a puha matracon puffant. Egy pillanat erejéig hatalmas elánnal futott át a feltörő öröm, amikor egyik csuklóm kiszabadult a bilincs fogságából, de a Kucira vetődős, leteperős széttépős, szanaszétszeretős akcióm érdeklődés hiányában elmaradt, hiszen a kitörés helyett úgy rögzültem az ágytámlához, mint Góliát a törpék szigetének homokjához.
Feladva minden reményt, hogy valaha is kiszabadulhatok gyarmatosítóm fogságából adtam meg magam rabul ejtőm akaratának, miután ő a biztos hatás érdekében még belém öntötte a piásüveg tartalmának emberes részét, hogy aztán kényszeresen ficeregve adjak hangot tetszésemnek, már ami a testemet beborító puszikat illeti. Fura módon egész kezdett megtetszeni ez az amúgy borzalmas, feszítő érzés, ami egyre csak kínzott kikötözésem óta, hogy hiába minden vágyam jó szorosan átölelni Mézesmackót és belemarni a hátába, képtelen vagyok megtenni. Ahogy szaggatott zihálással szemeztem a számomra lassított felvételben felénk repülő takaróval, kezdett határozottan megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy ha Ottó2-t nem is biztos, Dzsekszont a bilincset még párszor biztos Kuckómackó rendelkezésére bocsájtom!


A fejemet feszítő irgalmatlan szivacs sose hagy helyet az álmoknak. Reggel, még inkább alfában mint ébren mindig innen tudom, hogy be vagyok csicsózva annak rendje és módja szerint. Bár sejtéseim szerint a reggel se stimmel, a másnaposság kérdése teljesen elvethető, hiába a nyavalyás fejfájás, még inkább voltam spicces mint józan. Máskor ilyenkor, űbernehéz agyzatom biztos elemi erővel húzna le a párnába, de a fülem mögé kapott puszi simán felülírja az alkoholizáció törvényeit, így egy nagy nyekergős nyújtózással fordultam a cefreszag másik kibocsájtójának irányába, aki feltehetően Yuu-chancsi volt, ha nem teleportáltam időközben valaki más ágyába. Megkönnyebbülten ismertem fel a nyúzott képben Sajtosstanglim vonásait, úgyhogy egy kocsmabukéjú puszi után kuncorogva öleltem át Mackó nyakát már a mellkasán fetrengve. Huncut mosolyom itt egy ponton hirtelen görcsös grimaszba ment át, ahogy eljutott agyamig a lassan cammogó felismerés, miszerint a hátam inkább hasonlít grillrácsra, mint bármi másra. Kétségbeesve turkáltam homályos emlékeim között, hogy megmagyarázzam a megmagyarázhatatlant, miszerint a Sötét Úrnőt letaszajtották trónjáról, és egész népe és serege előtt hódoltatták be! Lassan persze rá kellett jönnöm, hogy én hagytam Kucit Ottó2vel játszadozni a sok szenvedéséért kárpótlásul, és tulajdonképpen annyira nem is volt olyan vészes megismerni az érem másik oldalát... Csak aztán át ne essünk a ló túloldalára!
- Mint akit másfél óráig csapkodtak egy bőrostorral... - Csücsörítettem Kuci képébe a 'Hogyan aludtál' című kérdéskörre reagálva, aztán a mellkasára kucorodva hallgattam az esti mesét a Mackó meg az iránytű történetéről. Ha nem mondta volna, biztos elfelejtem, és képes lettem volna ugyanolyan rémülettel lefejelni, mint ahogy azt tettem első nekifutásra, úgyhogy talán szerencsésebb volt így megoldani a dolgot. Határozottan megnyugtatott a tény, hogy nem egy goauld vadpingvin bábjával töltöttem az elmúlt néhány órát, bár Csuprospiskóta nagy kalandozásait még mindig nem igen tudom hova tenni, márpedig egyre jobban fúrja az oldalamat a kíváncsiság és nyomaszt az aggódás, hogy fogalmam sincs róla, mi tölti ki Yuu-chancsi életét, és hogy szánt szándékkal miylen önygyilkos akciókba veti magát.
- Mexikó mi? Háváj, dizsi, napsütés, meg valagrázó kreol luvnyák? Azért egy hűtőmágnest hozhattál volna! - Kúsztam vissza Csokismálnán, hogy egy csók után csak még biztosabb lábakon álljon a csicsós állapotom, ezzel is elhessegetve a különböző összeesküvéselméleteimet.
Erre a célra és a cefreszagunktól való megszabadulásra igazán alkalmas egy jó zuhany, úgyhogy az ötlettől felbuzdulva tornáztam magam ülő helyzetbe, hogy aztán Kucit magammal rángatva bucskázzunk le az ágyról, ezzel kicsit sem segítve a testi nyomoromon. Nyöszörögve hemperegtem a földön erőt merítve, majd amikor már késznek éreztem magam a túrára, Mézesmackót magam után cibálva küzdöttem be magunkat a fürdőbe. Túl élénken élt még az emlékezeteben a múltkori, majdnem fulladással végződő fürdőzés, na meg türelmem se sok volt kivárni, amíg a kád megtelik, úgyhogy egy homlokdörzsölés után nagy nehezen megnyitottam a zuhanyt és mivel a koordinációs képességeim ebben ki is merültek, sikongatva bújtam Yuu-chancsihoz a ránk zúduló hideg víz alatt. A bújásból aztán hamar masszív kapaszkodás lett, mivel a lábaim köszönték szépen, és így spicesen, leharcolva nem igazán kívántak megtartani, úgyhogy minden bizodalmamat az én áltimét hírómba vetettem, hogy megvédje a lesántult, meggyötört Abipónt a fagyos cseppek aljas és könyörtelen támadásától!

„Csokoládé, szenvedély, szerelem...
Az idő homokja lassan pereg, ismét tovaszállt egy év!”

Válaszára halvány mosoly fut át ajkaimon, miközben kis bűntudattal gondolok a korbácsolásra. Csücsörítő száját hamar birtokba veszem és egy gyengéd csók kíséretében iktatok be egy kis szünetet a beszélgetésbe. A Mexikóról alkotott képe nem épp helytálló, mivel a felsorolt dolgok helyett csupán a dögmeleg, a masírozó hullahadsereg, valamint egy ártatlan lány halála úszik be emlékeim közül. Fejemet kicsit megrázom, ez nem az a pillanat, amikor az elmúláson kell elmélkedni. Látom Rajta, még mindig bántja, hogy nem avattam be minden tettembe és tervembe, azonban ez leginkább az Ő és a srácok biztonságát szolgálja. Még kicsit ejtőzünk az ágyban, eközben apró köröket kezdek mutatóujjam hegyével rajzolgatni a csípőjére. A szieszta azonban hamar véget ér, amint szerelmem felül, majd valami érthetetlen indok által vezérelve mindkettőnket lerántja az ágyról. Tapasztalatból tudom, hogy ez a lehető legrosszabb döntés ebben az állapotban, s az arcán átfutó fájdalmas grimaszból ítélve, most már Ő is tisztában van ezzel. Kézfejemmel szemeimet dörzsölgetve hagyom, hogy szó szerint berángassanak a fürdőbe, azonban Chiyo-chancsi szépségének varázsa erősebb bárminemű fáradságnál. Könnyedén lépek be magam is a zuhanytálcára, azután átkarolom kedvesem. A hideg víz Engem is váratlanul ér, ennek ellenére marad annyi lelki erőm, amellyel az összeesni kívánó Csokismeggyespitémet meg tudom tartani. Valószínűleg az alkohol jobban beütött, mint gondoltam volna, és ezért van olyan állapotban, amilyenben. Nehézség nélkül emelem ismételten ölembe életem értelmét, remélem, azért még össze tudja kulcsolni a derekamon a lábait, de ha nem, az se baj. A fagyos vízcseppek alatt csendben ringatózunk, régóta nincs szükségünk szavakra egymás megértéséhez.
A hideg zuhany jobb orvosság másnaposságra bármilyen gyógyszernél, azonban kellemetlenebb is. Pár percnyi ácsorgás után már kezdenek elzsibbadni a karjaim, valamint bőröm egész felülete libabőrös lett. Gyermekeim anyjánál is hasonló reakciók léptek fel, szóval jobbnak látom kiolvasztani magunkat, mielőtt még halálra fagyunk. Így is mínusz fokok röpködnek kint, nem lenne tanácsos még bent is ezt csinálni. Jobbommal erősen tartva a nőt szabadítom el bal kezem, majd egy csavarintást követően máris sokkal kellemesebb hőmérsékletű „zápor” kezd áztatni minket. Gyengéden csókolom meg ismét, a vadságnak itt már nincs helye. Szabad kezemmel nedves fürtjeit a fülei mögé rendezem, ezáltal megtisztítva az utat puszijaimnak, melyek a vállát veszik célba. Futó pillantást vetek a sérülésekre, miközben realizálódik bennem annak a krémnek a neve, amivel jómagam szoktam kenegetni a harci sérüléseim. Remélem Abipón már nem tekint Rám ellenségként, hisz’ asszonyommá tettem, immáron hűséggel tartozik Nekem. A gondolat hatására sikerül belekuncognom a nyakába, ami kétségtelenül csiklandozó érzést vált ki, s Chiyo-chancsi érzékenységét ismerve a hatás sem fog elmaradni. Igazéból a csikizéssel lehet a legkönnyebben harcképtelenné tenni, szerencsére Rajtam kívül ezt nem tudja senki, hisz’ máskülönben az arrancarok minden nehézség nélkül kihasználhatnák eme gyengeségét. Nevetséges dolog, hogy még egy ilyen egyszerű jelenséghez is kapcsolni tudok valami paranoiás cuccot. Legszívesebben fejem verném a falba, de mivel Csirkésgombócomé is itt van előttem, ezt nem fogom megtenni. Csupán fejben szidom magam még néhány percig, amiért egy ilyen csodás lány közelében se tudom teljesen elengedni magam. Legszívesebben kimenekülnék a világból Vele és a srácokkal együtt, azonban az ostoba kötelességtudatom nem engedi ez megtennem.
Mikor már mindkettőnk megfelelően ráncos lett a víztől, jobbnak látom kiszállni a zuhany alól. Nemtörődöm módon elzárom a csapokat egy-egy lomha csapással, ezt követően pedig a szemközti tükör előtt álló fürdőszobaszekrényizére teszem le, persze csak addig, míg nem sikerül valami törölközőt kerítenem. Rövid keresgélés után két hatalmas, fehér pamutcsodával térek vissza, melyek közül egyet derekam köré csavarok, míg a másikat szerelmem hátára borítom. Suta mozdulatokkal próbálom megtörölgetni mindenhol, de sosem sikerült magamtól finoman bánni a dolgokkal. Természetesen Rá teljesen más szabályok vonatkoznak, olyan oldalamat is elő tudja csalogatni, amelyről nem is tudtam, hogy létezik. Ilyen a közelében felbukkanó szentimentalizmus vagy romantikusság is. Igaz az utóbbin még lenne mit csiszolni, habár Nálunk már bevett szokássá vált, miszerint ilyen címen vagy berúgunk, vagy bedrogozunk és utána szeretkezünk egy orbitálisát. Ám Én ezt egyáltalán nem bánom, biztos kevésbé lenne izgalmas a kapcsolatunk, ha ezek az apró tényezők megváltoznának. Amint elég száraznak érzem mindkettőnket, a törölközővel egyetemben ismét felkapom, azután visszatérek a szobába. Egy pillanatra megállapodok a fürdő kijáratában és felmérem a keletkezett károkat. Szakadt párnahuzat, csoki krémes szőnyeg és össze-visszatologatott bútorok. Más már rég szívrohamot kapott volna egy ilyen felfordulástól, azonban jó családi vonásként bírom a stresszhelyzeteket. Ezért is tudom lerendezni egy vállrándítással a dolgot, mondván, volt már ennél rosszabb is. Hosszúra nyújtott léptekkel masírozok az ágyhoz, azután egy fordulatot követően háttal belevetődöm a puha matracba.
- Szeretlek… - súgom fülébe eme egyszerű szót, mellyel olyan könnyedén dobálózunk, pedig a világ egyik legfontosabb dolga. Mégis érzem, érte bármit megtennék, még a csillagokat is lehoznám az égről. Mert képes lennék rá, ilyen egyszerű. Jól esik egyszerűen ölelni Őt szótlanul, hallgatni szívének dobogását, érezni lélegzetének melegét a nyakamon. Olyanok vagyunk Mi ketten, mint a ying és a yang, a fekete és a fehér vagy valami hasonlóképp elvont baromság két része. Sok beszédnek sok az alja, eme gondolatok felkavarnak. Ajkaimmal kétségbeesetten keresem az övéit, érezni akarom érintését, s ettől a heveny whiskyszag sem tántoríthat el. Tudván, Nekem sincs kellemesebb bukém, nem foglalkozom vele, inkább finoman harapdálni kezdem a száját. Szerencsére a lötty legnagyobb részét már sikerült lemosnunk a testünkről, azonban az ágyba borulttal nemigen tudok mit tenni jelen helyzetben. Majd valamelyik holdkóros üldözési mániással kimosatom a cuccost, vagy másik lehetőségképp elküldöm Uraharának, Ő úgyis minden hülyeségben utazik. Kinézem Belőle, hogy egy ipari gyorstisztítót rejteget valamelyik titkos termében. Biztos vagyok benne, miszerint Boriszt, a régóta eltűnt orosz egykerekező medvét is a kalapos fószer tartja fogságban, azonban már csak idő kérdése és ki fogom szabadítani! A beteg ötletek egyre jobban felszínre törnek, ezen változtatni kell, mert különben pucéran fogok a raktár előtt cigánykerekezni a hóban. Ezt pedig nem ajánlom senkinek, főleg nem magamnak, szóval gyorsan elhessegetem a marhaságot gondolataim közül, mielőtt még valamivel tönkretenném ezt a tökéletes napot. Lehunyt szemekkel puszilgatom Chiyo-chan arcát, ahol érem, s ahová még különösebb mozgás nélkül el tudok érni. Lusta vagyok, ez van.
- Mi a helyzet odaát? – teszem fel a kérdést hirtelen, miközben ujjaimmal a hajával játszom. – A srácok rendben vannak? Suke nem sok mindent közöl Velem ilyen tekintetben, ráadásul Nekem mindig kimegy a fejemből megkérdezni Tőle.
Mire végigmondom monológomat, már rájöttem, hogy hibáztam. Legszívesebben homlokon csapnám magam, viszont ebből a kényelmes testhelyzetből nincs kedvem elmozdulni. Szerencsére nem egy vadidegen előtt lőttem le a poént, miszerint Watanabe, a 10. osztag kapitánya titokban még mindig tartja a kapcsolatot az áruló kapitánnyal, aki ráadásul meg is sebesítette menekülése közben. Halk szentségelést követően újra kinyitom acélkék íriszeimet és a csokoládébarna lélektükrökbe fúrva akarnék valamiféle bocsánatkérő üzenetet továbbítani felé. Talán ideje lenne Őt is beavatni a dolgokba, ha nem is mindenbe, de legalább azt joga van tudni, hogy milyen megfontolásból döntöttem a dezertálás mellett. Egyelőre csendben maradok és hagyom, hogy Ő tegye fel az első kérdést, természetesen miután válaszolt az enyéimre. Rövid időn belül össze kellene hozni egy találkozót is csemetéimmel, habár Ők még biztos nem fognák fel, ki is vagyok és miért nem segítek az anyunak a nevelésükben. Csak abban reménykedem, miszerint néhány éven belül vissza tudok térni a Seireiteibe és nem maradok le a fiaim felcseperedéséről. Nekem kell őket megtanítani vívni, s Tőlem kell elsajátítaniuk a királyság művészetét!

Egy megkönnyebbült "Uvaaaaahhh~" jelezte az emberiség számára, hogy jobban díjazom a meleg zuhanyt, mint a hideget, bár jelenlegi helyzetünkben inkább hasonlítottunk lajhármamára és csemetéjére. A kreatívabbak akár egy málhazsákot elöl hordó férfit is beleláthattak kettősünkbe, de lényeg, hogy sok mindenre hasonlítottunk, csak egy tisztességes emberpárra nem. Tulajdonképpen még csak átlagosnak sem vagyunk mondhatóak ezzel az árulós, szökdösős vonallal a viszonyunkban meg a két, hopphirtelenfelnőtt csudagyerkőcünkkel, bár ez még nem lenne elég indok, hogy egy ilyen lehetetlen pózban való vízalattállást nevezzünk zuhanyzásnak. Mackómedve viszont a nehézségek ellenére is elég szilárdan tartotta ernyedt, lamantin testem, úgyhogy egy kis nyíglódást követően legalább arra vettem a bátorságot, hogy minimális erőt karjaimba passzírozva, ne csak lógjak a nyakában, hanem tartsam is magam. Határozottan gyümölcsözőnek bizonyult a próbálkozásom, amiért egy oscar-díjas jelenetben lezajlott csókjelenet lett a jutalmam, óó az a klasszik esőbenállós, érzéki smaci, lassan már csak a Cassablancából kell begyűjtenem egy búcsúcsókot, hogy kipipálhassam az utolsó pontot is a "Mit akarok átélni a régi romantikus filmekből?" listámon. Kész szerencse, hogy a múltkori, csodadobozos-beégős eset után nekiestem SS főkönyvtárának és végignyálaztam "Tények és tévhitek az emberek világáról"-t vagy a "Kultúra és művelődés a halál előtt"-öt, és ha már a kezembe akadt, kivettem a 'Száz legromantikusabb filmjelenet, amit élő ember rendezett" című könyvet, amihez még DVD melléklet is járt! Úgyhogy a 12. osztag hathatós segítségével ugyan, de sikerült már látnom egészen százszor öt percnyi filmet, tehát nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy határozottan műveltnek számítok a romantikus alkotások terén, ezért nem is véletlen, hogy különösebb probléma nélkül képzelem bele egy, a zuhany alatt elcsattant csókba az Álom luxuskivitelbent!
Ködös ábrándjaimból azonban nem George Peppard, hanem az én egyetlen Pisztáciásmézeskalácsom rángatott ki egy nyakbakuncogással, aminek hatására heveny rángórohamban húztam be a nyakam, éles, sípoló hangot hallatva. Bár jobban belegondolva lehetne még gyötrőbb is ez az idegbénító görcs, ha az imént említett George Peppard idézte volna mondjuk elő, feltéve, ha még él egyáltalán a szerencsétlen. Minden esetre biztos kellemetlenebb, ha egy aszott öregember csiklandoz a protkójával, másrészt Kuckómackó mégiscsak Kuckómackó, úgyhogy a rohamom végeztével hajlandó voltam nagy kegyesen megbocsátani a rémséges rémtettét, miszerint megint előhívta az epilepsziámat.
A zuhany alól kipakolva, megárvult kisállatként kuporogtam a fürdőszobaszekrényen, amíg Bucómacó gyilkos lassúsággal telő, kerek másfél percig magamra hagyott, hogy aztán két törülközővel térjen vissza, így nem is meglepő, hogy gazdijának önfeledten visongó házikedvenceket megszégyenítő lendülettel és sikkantással vetettem magam a nyakába, miután rám került alkalmi pokrócom. "Vigyél hazaa~" szépennézéssel igyekeztem megszugerálni Yuu-chancsit, hogy biztosan nagyon szuper lenne neki, ha így, ölben cipelne vissza a szobába, és legnagyobb megrökönyödésemre úgy is lett. No nem mintha nem bíznék az efféle képességeimben, csak hát Mackónadrág annyit lázadozik a rezsim ellen, a legújabb, Ottót uralma alá hajtó merénylete pedig aztán már tényleg kettős birodalmunk szilárd falait rengette meg, hogy kezdtem attól félni, valóban leáldozott a Sötét Úrnőnek. Na de ha ehhez képest meg úgy vagyok cipelve, mint egy afrikai hercegnőkirálykisasszony, akkor minden bizonnyal csak átmenetiek voltak a zavargások az úrnő államában!
Az ágyra puffanást követően tehát visszatért uralkodói önbecsülésemmel lapítottam össze országom egyetlen alattvalóját, hogy aztán arcom a nyakába fúrjam. Nem akartam valami elcsépelt "én is"-el tönkretenni Mackómedve "szeretlek"jét, mintha parancsszóra vágnám rá, tudni amúgy is nagyon jól tudja. Csak szuszogtam szépen csendesen, magamévá téve az összes, pórusaiból távozó meleg levegőt, lehunyt szemmel hagyva, hogy a piaszagú puszik eljussanak az arcom minden zegébe-zugába. Még mindig sajgó, és egyre jobban búgó fejjel próbáltam kitisztítani az agyam, amiben nem sokat segített Kuckómackó határozott közelsége, úgyhogy egy idő után arra a következtetésre jutottam, talán egyszerűbb a törölközőket lerángatva Yuu-chancsihoz bújni és agyonszeretni, mint rendszerezni a fejemben zúgó tömény káoszt. Ennek szellemében puszilgattam hát lelkesen Karamelláspudingom adoniszi felsőtestét, mire hirtelen a semmiből azt a kérdést kaptam meg, amire leginkább számítottam. Egy csapásra lefagyva emeltem a tekintetem Kucesz ártatlanul bazsalygó képére, mintha csak egy délutáni tea mellett kérdezné csevegő hangon, "Mi a helyzet odaát?"
- Hóóóógy... odaát? - Kapartam magamra a törülközőt összes létező riadt zavarommal az arcomon, mintha legalább hat szeretőt tartanék otthon sutyiban, pedig csak arról volt szó, hogy még mindig nem szóltam egy árva mukkot sem neki arról, hogy a pici fiai tulajdonképpen nem is olyan picik, mint ahogy azt ő gondolja. Rengetegszer megfordult már a fejemben, hogy illene a tudomására hozni a történteket, de mindig visszavetett a szent meggyőződés, miszerint nem zargathatom feleslegesen az otthoni nyavalyákkal, amikor neki annyi, és nyilvánvalóan aggasztóbb problémákkal kell nap mint nap megküzdenie. Amúgy sem a jelenlegi körülmények a legalkalmasabbak a családalapításra, márpedig csibecsontjaim így pont abban a korban voltak, amikor a legnagyobb szüksége lehet két fiúnak az apjukra, viszont épp elég tehernek tartottam Buci vállán a tudatot, hogy még jó darabig távol kell lennie a csemetéitől. Így megmaradhatott a fejében az illúzió, hogy nem teljesen nélküle nőnek fel a srácok, hogy talán mire elkezdenek rohangálni a kertben, már neki se kell száműzött árulónak titulálva az emberek világában dekkolnia. Az iszonyú bűntudattól azonban, hogy olyasmit hallgatok el előle, amihez igen sok köze van, a szemébe se bírtam nézni, csak magatehetetlenül vártam, hátha megúszom valahogy a helyzetet. Épp elsüllyedni készültem emésztő szégyeneben mikor is valami elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy aztán egyre hangosabban rángassa a vészcsengőt.
- Suke?! Nabe-kun?! Hogy a micsi?! - Ráztam meg a fejem, amit már igencsak kezdett elönteni a vér, miközben szépen lassan kezdett kitisztulni a kép. Hirtelen a semmiből összeállt a kirakós Nabe-kun fura viselkedéséről és el-eltünedezéseiről, amit annak ellenére nem voltam képes kikódolni, hogy tulajdonképpen én is ezt csináltam már mióta. És bár tisztában vagyok vele, hogy Kucit igen szoros barátság fűzi az imént említetthez, annyi magamhoz való eszem még nekem is van, hogy kikövetkeztessem, nem csupán bajtársi jószándékból találkozgattak a legnagyobb titokban. Egyre csak lepték el az agyam a különböző összeesküvéselméletek, én pedig eljutottam arra a pontra, hogy nem dughatom tovább homokba a fejem és nem tehetek úgy, mintha Yuu-chancsi csak fizetett szabadságon lenne. Éreztem, ahogy egy pillanat alatt kicsúszik a lábam alól a talaj, hogy az összes kapaszkodóm, amik egyszerű kis naiv életem alappillérei voltak, semmivé válnak az orrom előtt.
- Mi... mi ez az egész Mackómedve...? Meddig csinálunk még úgy, mintha mi se történt volna? Mi dolgod van Nabe-kunnal és bennem miért nem vagy képes megbízni, ha benne igen?! - Suttogtam alig hallhatóan, mintha semmissé lehetne tenni a történteket úgy, hogy nem hallottnak könyveljük el őket. Tolongtak a fejembe a különbözőbbnél különbözőbb elképzelések arról, hogy mi mindent titkolhat még előlem, hogy egyáltalán van e így értelme ennek az egésznek, hogy én képes vagyok e ezt így végigcsinálni. Nem tudtam eldönteni, hogy ismerem e még egyáltalán, hogy az együtt töltött pár órán kívül ő még mindig ugyan az az ember-e, akibe akkor régen szó szerint beleestem... És ha igen, meddig mehet el az ember pusztán szerelemtől fűtött fellángolásból? Mi van, ha az, ami Yuu-chan szótárában a "helyes" fogalmába tartozik, az enyémben már nem..? Hiába nem tudtam még semmit az egészről, iszonyatos félelemmel töltött el a gondolat, hogy talán nem leszek majd képes megérteni a szándékait, nem tudom majd hátba veregetni, hogy "ezaz Kómac, csak így tovább"... Ha valami banális hülyeséggel tréfát csinálna az egészből azt is elhinném, csak ne keljen felébrednem a rózsaszín kis kettős birodalmunk világából. Soha-soha.

„Csokoládé, szenvedély, szerelem...
Az idő homokja lassan pereg, ismét tovaszállt egy év!”

Amúgy is elég rossz ötletnek tartottam a törölközők előkerítését, de más módon nem tudtunk volna megszáradni rövid időn beül, így muszáj volt eme eszközhöz folyamodni. Elégedett morgással konstatálom Chiyo-chan tevékenykedését, aminek köszönhetően a zavaró anyag rögtön elkerül a közelből. Testének közelsége teljesen magával ragad, egyszerűen megszűnik a külvilág, nem vagyok képes másra koncentrálni, mint a hihetetlenül sima bőrére vagy hajának jellegzetes illatára. Leginkább az eperre emlékeztet az aroma, de mindenképp valami gyümölcsösre. Puha ajkainak érintése a mellkasomon jóleső borzongást csal elő Belőlem, valamint egy kaján vigyort. Karjaimmal még erősebben magamhoz szorítom, ám azért vigyázok a miattam kapott sérülésekre, amelyek valószínűleg még mindig sajoghatnak egy kicsit. Abban a pillanatban, amint elhangzik a kérdésem, az egész hangulat eltűnik a szobából. Értetlenkedve figyelem a kibontakozó eseményeket, habár nem tudom, miért kezdi el játszani az ártatlan szűzkislányt, amikor mindketten tudjuk, hogy ezt a szerepet nem Rá szabták. Egy kicsit zavarodottnak látszik, s a pofijára kiülő pírból zsenialitásomnak hála kikövetkeztethetem, miszerint zavarban is van. Ugyan lövésem sincs mi ez az egész, s miért nem válaszol egyszerűen, ám mivel szerető férjjelölt vagyok, így közelebb húzódok és nyugtatólag adok néhány puszit a vállára. Miután ezzel se érek el eredményt, már tényleg kezdek kétségbe esni a Seireitei helyzetet illetően, amikor hirtelen témaváltás történik. Fásult sóhajjal korholom ismét magam, amiért elejtettem azt az idióta megjegyzést, azóta már ezerszer is megbántam. Tudtam, hogy valamikor úgyis meg kell Vele is osztanom a titkot, de nem épp a születésnapját tartottam erre a megfelelő alkalomnak, a mai napnak csakis Róla kellene szólnia. Viszont már régen megtanultam, a dolgok sosem úgy alakulnak, ahogy az ember eltervezi őket. Nincs ezen mit csodálkozni, ilyen a világ, bele kell törődni. Ennyi.
Miután Én is magamhoz ragadom a fehér anyagot, úgy döntök, ideje összefoglalnom a gondolataimat és végre tiszta vizet önteni a pohárba. Miután a puha anyagot a derekam köré csavarintottam, már teljes biztonsággal tudok ide-oda sétálgatni a szobában, semmi sem vonhatja el most már Tormásmajonézem figyelmét. A helyzet túlságosan komplikált, nem oszthatok meg Vele túl sok mindent, mert az akár veszélybe is sodorhatná az életét. Nagy menetelésem közben egy pillanatra megtorpanok, acélkék íriszeim elmerülnek a lány csokoládébarna lélektükreiben. Olyan mély szomorúsággal találom szembe magam, ami még Engem is szíven üt, pedig nem vagyok egy érzelgős alak, ezt mindenki jól tudja. Szinte fizikai fájdalommal jár belegondolni, mi is történhetne szerelmemmel, ha az ellenség netán megpróbálná felhasználni ellenem. Nem, nem veszíthetem el, sose fog magamra hagyni, az képtelenség lenne! Irritáló érzés keríti hatalmába látószerveimet, biztosan belement a por vagy valami ilyesmi. A fájó gondolatokkal karöltve rogyok térdre az ágy előtt, azután magam felé fordítom a szeretett nőt, aki nélkül elveszett lennék a kötelesség sötétségében. Homlokomat a térdein nyugtatom, még szükségem van egy kis időre. Félek, elképzelhetetlen módon kerít hatalmába a rettegés, holott semmi veszély nem leselkedik Ránk e falak között. Mégis, magam előtt látom szavaim következményét, a szenvedést, amiket ezek okozhatnak. Talán túlságosan paranoiás vagyok és a kelleténél többet aggódom, viszont valós ellenféllel állunk szemben, ezzel mindannyiunknak tisztában kell lennie. Néhány mély lélegzettel, s pár másodperccel később felemelem a fejem, tekintetemen eltökéltség csillog. Kedvesem apró, törékeny kacsóit megfogva merítek erőt magamba, most végre leadhatok egy keveset a lelkemet terhelő súlyból, habár az egésztől úgyse szabadulhatok meg, majd csak akkor, ha vége ennek az egész színjátéknak, és minden visszatért a régi kerékvágásba. Nagyjából…
- Az egész a Király szemének visszaszerzésével kezdődött… - kezdek bele nehézkesen a mesébe, ami igen hosszúra fog nyúlni. – Kenshin halálának pillanatában egy szörnyű esemény közeledtére figyelmeztetett, amely túltesz az összes csapáson, mellyel eddig Soul Societynek meg kellett birkóznia. Egy elképzelhetetlen erővel rendelkező tárgyat emlegetett, aminek képessége pusztulást hozhat mindenkire, amint rossz kezekbe kerül. Először nem hittem Neki, elképzelhetetlennek tartottam egy ilyen fegyver létezését. Még kapitányként rengeteget kutattam az ősi archívumok között, viszont nem jutottam eredményre. Bizonyosságra itt, az Emberek Világában találtam, onnantól kezdve már nem volt kérdéses, mi is a tennivalóm. Nem bízhattam a Gotei 13-ban, mindenáron használni akarták volna az ereklyét, amihez senkinek nincs joga. Rengeteg rossz dolgot tettem, köztük féltucatnyi tisztet megöltem, ám mindezt egy nagyobb jó érdekében. Shala’zhar utódja vagyok, muszáj beteljesítenem a Sorsom.
Igen méretes monológomon elmélkedve az egész olyan hihetetlennek tűnik, mintha egy shonen manga oldalait olvasgatnám. Fanyar mosollyal gondolok bele, miszerint tényleg úgy viselkedek, mint egy izgalmas történet főhőse, aki minden akadályon átvergődi magát, s a végén mindenképp eléri a célját. Valami narancssárga színűt kellene viselnem, akkor már teljes lenne az összkép. Sajnos a valóság nem ilyen egyszerű, itt a hibás döntésekért akár emberélettel is fizethetünk. Kicsit valóban könnyebb már, az örökös ködösítés kezdett teljesen az agyamra menni. Nem szerettem volna ma harcot, vagy bármi más összeesküvést emlegetni, viszont talán így volt a lehető legjobb. Beszédemet követően ismét visszamászok az ágyra, s Chiyo-chancsi mögé telepedek. Gyengéden próbálom magamhoz ölelni, habár fel vagyok készülve az elutasításra is, teljesen megérteném. Mindezek ellenére mégsem tol el vagy még mindig az első megrökönyödés hatása alatt van. Sajnálok minden olyan tettet, amelyet meggondolatlanságomban követtem el, és tudom, áldozataim halálomkor mind várni fognak Rám odaát. Nem épp a legjobb kilátás, viszont bűneinkért meg kell kapnunk a méltó büntetést. Karjaim lassacskán fonják körül Tojásosnokedlim vékonyka derekát, miközben államat a jobboldali kulcscsontjának támasztva pihentetem. Igaza van, felesleges úgy tennünk, mintha minden a régi lenne, mert olyan már sose lehet, mint volt. Mégis, szeretek néha néhány órára megfeledkezni a gyilkos küldetésemről, a homokos hógolyólopókról és a bosszantó shinigamikról is. Tudom, attól nem szűnnek meg létezni, ha nem foglalkozom Velük, ez csupán óvodában működött, s ott se mindig. Egyszerűbb lenne felcuccolni a srácokkal, meg az asszonnyal együtt, utána meg elhúzni jó messzire a fenébe, ahol soha sem találnának Ránk. Természetesen ez nem lehet több, mint egy vágyálom, megmentési kényszerem úgyse hagyna nyugodni, ennek köszönhetően pedig rövid úton visszatérnék. Vannak Nálam erősebb harcosok is, de valamiért még mindig abban a tévképzetben élek, mely szerint csak Én vagyok képes változást hozni, mindenki más gyenge hozzá.
- Watanabe Yuusuke a szövetségesem. – jelentem ki egyszerűen, mintha a férfi új kocsijáról beszélnék, pedig tudomásom szerint vezetni se tud. – A dezertálást követően realizálódott Bennem, miszerint egyedül képtelen leszek elérni a célomat. Ezért létrehoztam egy szervezetet, melynek célja megvédeni a Seireiteit, valamint az Emberek Világát, ha az Őrosztagok már nem képesek erre. Felkerestem néhány megbízható és tehetséges ismerősömet, akikkel egyetemben életre keltettem a Daitenshit. E okból kifolyólag tűnik el Suke rövidebb időközönként, ilyenkor a társasággal van.
Ezzel az utolsó információmorzsával a történet kerekké vált, ráadásul semmi konkrétumot nem mondtam el, így biztonságban van a Sors Dárdájának titka. Ennyivel talán megelégszik, így is rengeteg emésztenivaló információ jutott a birtokába. A meghitt hangulat elszállt, mint a lepke, viszont ilyen síri hangulatban egyszerűen lehetetlen ünnepelni, szóval valamilyen módon ismét lendületet kell hozni a partyba. Félre kell söpörnünk a rossz gondolatokat, s felszínre hozni a jókat, mert különben nem csak az idő, hanem az elválás is fagyos lesz. Egy apró csókot lehellek a füle mögé, mivel ezzel az egy mozdulattal lehet teljesen ellazítani is levenni a lábáról. Több ilyen is van, azonban választásom pont erre esett, szóval nincs értelme felsorolni a többit. Fél kézzel újra eltávolítom az idegesítő pamutfedőket, ennek hála már semmi sem áll az utamban, hogy ujjaim hegyével végigsimíthassak tökéletesen lapos hasfalán, majd utamat a hegységek felé vegyem. Úgy tűnik, egy nagy túrázó veszett el Bennem, jó mélyen! Biztos barlangász a szentem…

Hatalmas és súlyos lélegzetvételekkel igyekeztem visszanyerni a lélekjelenlétem, miközben Mackómedve szemöldökráncolva járkált fel-alá a szobában. Némelyik pillanatban megkönnyebbülten kaptam a gondolaton, miszerint megint csak az idióta üldözési mániám és kényszeres feszültségkeltésem számlájára írható a fagyos hangulat, és korántsem olyan rossz a helyzet, hiszen hajlamos vagyok bármikor előadni a "bolhából elefántot" című varázsmutatványt. A bizakodás perceiben az se különösebben zavart, hogy Yuu-chan gondterhes arckifejezése, és idegtépő hallgatása nem kimondottan a "nincs amúgy semmi extra" jele, elvégre ez volt az utolsó esély arra, hogy valami nem olyan szörnyű süljön ki a dologból, mint amire első felindulásomban számítottam.
Egy csapásra hagyott el az összes derűlátásom, amikor Mackómedve erőtlenül térdelt az ágy elé; bár még gyakorlatilag csak az elképzeléseim táplálták emésztő szomorúságomat, elképzelni sem tudtam aznapra torokszorítóbb pillanatot annál, amikor Ő, akin a legnehezebb pillanatokban sem látszik, milyen erővel sújtja a világ terhe, olyan elesettnek tűnt egy kósza percig, hogy legszívesebben elfeledkezve minden kétségemről csak öleltem volna, hosszú-hosszú órákon át, anélkül, hogy akár egy szót is szóltam volna. De Mackó nekikezdett a történetnek, aminek az elejét vele együtt éltem át anélkül, hogy a közeli barát árulása és elvesztése miatti bánaton túl bármi másnak beazonosítottam volna Yuu-chan különös viselkedését. Miután Ő elment, hosszú hetekig vergődtem esténként álmatlanul, próbálva megfejteni, miért voltam túlságosan vak, hogy észrevegyem a figyelmeztető jeleket, de így, hogy gyakorlatilag az orrom előtt volt minden magyarázat, még jobban fájt, hogy hagytam elmenni.
Önmarcangolásomat azonban hamarosan megszakította Yuu-chan további mondandója, ami először csak tétova visszhangként duruzsolt a fülemben, majd egyre hangosabban, végül szinte ordítva zúgott át hallójárataimon, hogy aztán átvegye az uralmat az egész agyam fölött, mintha csak életem végéig akarná a fejemben zúgva sikítani a szörnyű igazságot. Ahogy a szavak értelmet nyertek, egyszerre megszűnt minden kapcsolatom a külvilággal, nem volt más, csak én, és a tudat, hogy az ember, akit az életemnél is jobban szeretek az első pillanattól fogva, hogy megismertem, akinek minden szava megkérdőjelezhetetlen igazság számomra, akinek bármely döntésében vakon megbízok legyen szó akármiről is, Ő, Mackómedve, fél tucatnyi ember életét vette el, mondván egy nagyobb jó érdekében. Olyan tisztek haltak meg, akik ugyan úgy hittek Gotei 13 döntéseiben, ahogy én a szeretett férfiében, akik tiszta lelkiismerettel néztek szembe a halállal tudván, hogy a jó ügy érdekében cselekszenek... Pontosan ugyan úgy, ahogy Yuu-chan is képes lenne az életét áldozni a világ megmentésének oltárán. De mégis kinek van joga eldönteni, hogy melyik út helyes? Mi garantálja, hogy van e egyáltalán jó döntés? Létezik e egyáltalán a nagyobb jó, és ha igen, milyen áldozatot ér meg? Ha egyszer minden lélek elhagyja ezt a világot, kikért érdemes megmenteni? Biztos ezer és ezer ember van, akik mind mást gondolnak erről, de létezik egyetemes igazság..? Bármi is legyen az, nem ér az egész semmit, ha olyanok sérülnek, akikért van.
Nem hittem, hogy nem lett volna más kiút, de tisztában kellett lennem azzal is, hogy Yuu-chan nem néhány emberi életben gondolkodik. Az ő fejében nincsenek egyes személyek és a hozzá tartozó életek, számára csak a kollektív jó van, amit védelmezni kell bármi áron. Ha marja is a bűntudat, tudom, hogy századszorra is ugyan úgy cselekedne, és nem hibáztathatom érte. De azt már nem tudom, hogy van e nekem így hely az életében.
Bár minden szavát tisztán hallottam, amit Nabe-kunról és a szervezetről mondott, nem fogtam fel, hogy mit is jelentenek. Éreztem ugyan ahogy átölel, és állát a nyakamba fúrja, képtelen voltam viszonozni az érintését. Csak meredtem magam elé szótlanul, üresen kongva mint egy eldobott konzervdoboz, ami csak gurul, gurul, és nincs hatalma afelett, hogy hol áll meg végül. Úgy éreztem, sose leszek képes megmozdulni, ott ér a halál, némán, erőtlenül, hogy aztán eggyé váljak valami naggyal és fényessel, megtalálva az elveszett boldogságot.
Egy apró, bizsergető érzés a fülem mögött hívta fel a figyelmem arra, hogy tulajdonképpen még élek, ahogy az idegpályáimon eszméletlen gyorsasággal végigszánkázva idézte elő testem borzongását. Ez, a máskor olyannyira jóleső érzés azonban most mégis csak a könnyeimet csalta elő ráébresztve, hogy mindez épp olyan valóságos, mint Yuu-chan keze a hasamon, hogy nem egy időszakos zárlat következménye a bennem tátongó üresség, amit hirtelen ismét felváltottak Mackó szavai, azok minden társított jelentésével együtt. Ahogy egyre görcsösebben kerített hatalmába a sírás, éreztem, ahogy a szűnni nem akaró zúgás hatására elvesztem minden józan gondolatomat, amiknek a helyére erőszakosan tódult be az összes létező sérelmem. Bár a sós cseppek bár apadni kezdtek, semmivel sem éreztem enyhébbnek a mellkasomat feszítő fájdalmat.
- De hiszen te senkiben sem bízol... - Fordultam felé fanyar mosollyal, csak lassanként ráébredve szavaim jelentésére - Bár azt hiszed, csak te vagy képes megmenteni ezt a világot, mi biztosít arról, hogy neked van igazad, hogy a helyes módot választottad? Ez már nagyon régóta nem csak a te sorsod, hiába áldozod fel magad hős mártírként, ha ezzel másokat is a sötétségbe taszítasz! Mi lesz a legközelebbi nagy áldozat, mondd mi? Egy barátod élete?! Vagy a fiaidé?! Gyerünk Mackómedve, halljuk, mennyit ér ez az egész?! Gotei 13 nem dönthet a fegyver felől, de te ártatlanokat ölhetsz?! Ki élvezi majd azt a bizonyos "nagyobb jót", ha végül mindenki áldozattá válik?! Nem volt jogod ezt tenni! Érted?! Nem volt jogod hozzá!!
Ahogy kezdeti, fásultan csevegő hangom fokozatosan hisztérikus kitörésbe ment át, végleg búcsút kellett mondanom minden higgadtságomnak, hagyva, hogy a forrongó düh vegye át felettem a hatalmat. Mondandóm végeztével erőtlenül temettem kezeimbe előrebukott fejem, halvány kísérletként arra, hogy megemésztve a történteket, újra önmagam legyek. Azt hittem, belebolondulok, hogy nem leszek képes feldolgozni életem legnagyobb csalódását, de amint az egyenletes búgás csendesedni kezdett, szépen lassan visszatért minden tiszta gondolatom és érzésem. Ekkor fogtam csak fel, mi mindent vágtam Yuu-chan fejéhez, hogy én is úgy ítélkeztem felette, hogy csak a magam szemszögéből és elveim által vezérelve néztem a dolgokat, meg se próbálva esetleg megérteni az ő igazát. Megint túlságosan lekötöttek a saját fájdalmaim, megint cserbenhagytam Őt, megint megfeledkeztem róla, mit is jelent számomra. És bár ha hibásan is dönt ezeregyedszere is, én az ezerkettedszerre is ugyan úgy fogom szeretni, mintha nem létezne más ezen a világon, csak Ő és én. Ha neki az a feladata, hogy az emberiséget óvja, akkor az enyém az, hogy kettős birodalmunkat védjem bármi áron. És ha így lesz, nincs semmi de semmi ebben a gigász univerzumban, ami elvehetné őt tőlem. Soha de soha.
- Neharagudj... - Szipogtam tenyerembe ismét nekizúduló könnyáradattal küszködve, miközben kicsit se csodálkoztam volna azon, ha haragszik. Nem volt semmi más vágyam, csak semmissé tenni az elhangzott szavakat, visszaszívni mindet egytől eggyig, mintha sose hangzottak volna el. - Neharagudjneharagudjneharagudj, csak neharagudj, kérlek, nagyonszépenkérlek, neharaguuuuuudj! - Magamról ismét teljesen megfeledkezve borultam zokogva Kuckómackóra, hogy úgy szoríthassam, mintha az életem múlt volna rajta. Annyiszor megfogadtam már, hogy nem eresztem el soha többé, hogy úgy maradunk, amíg világ a világ, hogy majd sok száz vagy ezer vagy millió év múlva úgy találjanak ránk a földtúrkászok egymásba gabalyodva, összekócolódva, kibogozhatatlanul, mint egy őskori fonalgolyó. Jobban belegondolva tényleg az életem múlt rajta.

„Csokoládé, szenvedély, szerelem...
Az idő homokja lassan pereg, ismét tovaszállt egy év!”

Nem kell ahhoz nagy tudósnak lenni, hogy megérezzem a beállt légkörváltozást, melynek kezdetét az igazság megosztásának elejére tehetem. Valamiért jobbnak látom későbbre halasztani a további közeledést, mivel rossz előérzetem van. Chiyo-chan mindig is érzékenyebb volt Nálam, kapcsolatunkban Ő képviselte az érzelmeket, míg Én a tetteket. Hallom, amint mond, mégsem vagyok képes értelmet adni a szavaknak. Fájó zsibbadtság uralkodik el az egész testemen, egyszerűen képtelen vagyok megmozdulni. Sok mindenkitől számítottam Rá, miszerint szememre fogja hányja hibáimat, ám legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna szerelmemre. Lelkem egyik eldugott, sötét sarkából kárörvendő nevetés harsan, belső lidércem ekképp derül szenvedésemen. Egy pillanatra lehunyom acélkék íriszeimet, s olyan mentális csapással sújtom a démont, amitől remélhetőleg napokig nem lesz kedve újra röhögni. Mindig is tisztában voltam tetteim eredményével, a kioltott életeket nem vagyok képes visszaadni, bármennyire szeretném is. Tompa háttérzajként érzékelem csupán bocsánatkérését, valójában nem is értem mi történik körülöttem. Az ünnepi hangulat, a boldogság oly’ hirtelen illant ki a szobából, mint ahogy a villám belecsap a tisztás közepén álló öreg tölgybe. Érintések, könnyek… Némi pislogást követően realizálódik csak igazán bennem hol is vagyok, s miért zokog olyan keservesen az a nő, akiért még az életem is odadobnám. Ölelése más, mint eddig, sokkal szorosabban szorít vékonyka karjaival, úgy kapaszkodik Belém, ahogy a fuldokló a mentőövbe. A sós cseppek már a vállamat áztatják, Én pedig gépiesen kezdem simogatni nedves haját, nem is figyelve arra, amit csinálok. Tőle olyan valóságosnak és elborzasztónak hat minden vádpont, mely bűnlajstromomat alkotja.
El szeretnék futni, menekülni ebből az egész helyzetből és addig meg sem állni, míg a fáradtságtól össze nem esem. Megfogalmazódott már nem egyszer az Én fejemben is a gondolat, mely szerint teljesen feleslegesen teszek kockára mindent, amikor figyelmen kívül hagyhatnám az egészet és élhetném a saját, nyugodt életem. Mennyivel egyszerűbb lenne tudatlanként várni a vég eljövetelét, nem próbálva mindenáron keresztbe tenni a Sorsnak. Kérdéseire megrebbennek szemhéjaim, ahogy a haragos szavak utat találnak kemény koponyámba. Annyi áldozatot fogok hozni, amennyi szükséges. Nem érti a körülményeket, nem érti az okokat, és ami a legjobban fáj, nem ért Engem! Az indulat forró lávafolyamként tör felszínre mellkasomból, s kitörni készülődik, hogy mindent felégessen, ami az útjába kerül. Halk fújtatás közepette erőltetek magamra némi önuralmat, senkinek sem tennék jót azzal, ha most itt pusztítani kezdenék, ekképp vezetve le frusztrációmat. Gyengéden kibontakozok karjai közül, jobbom mutatóujjával felemelem az állát, ilyen módon majd egy szintbe kerül pillantásunk. Ujjaim hegyével végigsimítok a maszatos, könnyáztatta arcon, amely most oly’ ismeretlennek tűnik számomra. Tényleg nem tudom már kiben bízhatok, talán az annyira szeretett arc mögött is csak csalódás vár Rám? Néhány perccel ezelőttig eszembe sem jutott mennyire fájó lenne, ha döntéseim miatt elhagyna, most mégis kimondatlanul ott lebeg közöttünk. Biztosan jobbat érdemel Nálam, ehhez nem fér kétségem. Szám széle alig észrevehetően megremeg, nem bírnám épp ésszel feldolgozni a tudatot, miszerint más csókolja ajkait, más bújik hozzá esténként vagy más nevet néha együgyű megnyilvánulásain. Ez az Én reszortom, Ő a részem, nem engedhetem széthullani a szerelmünket!
Minden ellenérzésem ellenére cselekednem kell, először finoman eltolom magamtól Chiyokót, ezt követően pedig magamhoz ragadva elhajított törölközőmet feltápászkodom az ágyról. Lábaim az első lépéseket követően megbicsaklanak, hihetetlenül gyengének érzem a testem, mintha valamit kitéptek volna Belőlem. Miután a hófehér anyagot a derekam köré csavartam, lépteim az asztalhoz vezetnek, amin öngyújtóm és a cigarettásdobozom pihen. Szó nélkül indulok el az ajtó felé, nem merek oldalra nézni, félek, a szívem is beleszakadna a látványba. Alig érzékelve magam körül a külvilágot tántorgok el az ajtófélfáig, itt egy pillanatra elidőzöm. Még mindig fortyog bensőmben a harag, de nem engedhetem kitörni. A gyenge falrész összeroppan szorításom alatt, ahogy mélységesen szomorú tekintettel a lányra nézek.
- Igazad van, nem bízok senkiben… Sajnálom… - hangom távolinak tűnik, mintha a víz alól beszélnék. A nyílászárót lassú mozdulattal bezárom magam mögött, megpróbálok tudomást sem venni a felcsendülő zokogás hangjairól. A nyelvemre harapva, sietős léptekkel indulok el, minél távolabb kell jutnom a szobámtól, amennyire ez lehetséges. Fogalmam sincs mióta bolyongtam a kihalt folyosókon, ám hamarosan egy teljesen sötét szakaszra sikerül érkeznem. Ez a raktár kevésbé használatos része, még a világítás sincs megoldva rendesen. Szinte összeesek az egyik nagyobb láda takarásában, arcomat tenyerembe temetem. Legszívesebben sírnék, világgá kürtölném fájdalmam, azonban szemeim szárazak maradnak. Tarkómat a hideg betonnak támasztva meredek a sötétségbe; tényleg kiveszett már belőlem minden emberség. Némi keresgélést követően egy szálat csúsztatok ajkaim köz, aztán egy fémes kattanást követően létrejövő kis lángocskával izzítom be azt. A látószerveimet irritáló füsttel mit sem törődve meredek a tűzre, mintha most látnék ilyesmit először. Laza csuklómozdulattal zárom le a szerkezetet, ennek köszönhetően rögtön körbeölelnek az árnyak, hisz’ egy vagyok közülük. Tudhattam volna, hogy ez lesz a vége, egyszerűen éreztem az elmúlt hónapokban a változást. Régen még éreztem némi lelkiismeret furdalást, ha végeznem kellett egy-egy érző lénnyel, azonban mostanra már csak a kongó üresség maradt. Teszem, amit tennem kell, ez a kötelességem, a felesleges gondolatok csak akadályoznának. Már értem miben látta Kenshin a gyengeségem. Képtelen vagyok szétválasztani a magánéletet a küldetésemtől, ezáltal egyikben sem lehetek teljesen sikeres. Egy tökéletes csődtömeg vagyok.
A percek lassan telnek, vagy akár órák is lehetnek, elveszítettem az időérzékem az ücsörgés közben. Körülöttem rengeteg szűrőig szívott csikk hever, csupán ezek számából lehet következtetni mióta is fetrengek itt az önsajnálat posványában. Egyre hidegebb van, azonban ezt csak zavaró tényezőként élem meg, nem érdekel már semmi. Életemnek sincs már értelme, sikeresen elüldöztem őt magamtól. Térdeimet átkarolva, homlokomat a kemény csontnak nyomva dülöngélek előre-hátra, mint egy félőrült a diliházban. Százötven év sok idő, talán itt lenne az ideje lehúzni a rolót… Némi szikrát csiholok elő a zippóból, ezt követően újra némi fényt juttatok elgyötört lélektükreimhez. Mennyivel egyszerűbb lenne elégni, eggyé válni e hatalmas természeti erővel, megszűnni létezni. Egy pillanatra megrettenek a gondolattól, s akkora erővel hajítom el a kezemben lévő szerkezetet, hogy nekicsapódik a szemközti falnak és ripityára törik. Hitetlenkedve meredek kezeimre, habár nem látom őket, csak tippelni tudok milyen irányba lehetnek. Még nem jött el az Én időm, túl sok mindent kell megtennem, nem hagyhatom cserben azokat, akik bíznak bennem! A Daitenshi vezetője vagyok, össze kell szednem magam! Újult erővel kelek fel kényszerű pihenőhelyemről, majd vállamat a falnak vetve pihenek még egy kicsit. Akkora marha vagyok, hogy egy etióp falunak egy évig elegendő hamburgermennyiséget is kiteszek. Elég ramatyul nézhetek ki, tükör nélkül is erre a megállapításra tudok jutni. A másnaposság semmi ahhoz képest, amit most érzek, de valószínűleg nem vagyok egyedi eset. A konyha előtt elbotorkálva sikerül belefutnom a havas Loveba, aki most térhetett magához támadásomat követően, mivel még mindig elég fagyottan néz ki. Már látom, hogy épp szóvá tenné a dolgot, amikor tekintetünk találkozik, így ehelyett egy teljesen más ellátásban részesít.
Fogalmam sincs miért érezném magam jobban öt liter jégkrémtől, két kiló csokis keksztől, valamint némi csipsztől. Mindezektől csak korai szívrohamot lehetne kapni, habár a mostaninál talán még az is jobb lenne. Nevetséges látványt nyújthatok a piszkos pamutban, felszerelkezve egy hadseregnek is elegendő édességgel. Már sejtem miért olyan idegbeteg a feka vaizard, a sok cukor biztos az agyára ment. Mozdulatlanul álldogálok szobám ajtaja előtt, bentről semmi sem hallatszik. Talán Nyuszkó már haza is ment, nem hibáztatnám miatta. Mégsem merek benyitni, jó itt Nekem a hideg folyosón, már úgyis szétfagyott a talpam.

Kétségbeesve vártam, hogy egy szava véget vessen az egész rémálomnak. Senki más nem ismer úgy, mint Ő, aki számára egy kiterített fehér papírlap vagyok; éreznie kellet a szavaim mögötti dühödt keserűséget, a valós bűnbánatot, amikor a bocsánatáért könyörögtem... Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne lássa át egyből ez egészet, hogy ne azt mondja "Semmi baj, most már minden rendben lesz...". Csak az idő telt gyilkos lassúsággal, és a pillanat úgy tűnt sosem akar eljönni, annak ellenére, hogy szentül hittem, nem lehet másképp. Egyszerűen nincs más út, hiszen nincs az a Sors ami azt akarná, hogy nélküle éljek tovább.
Éreztem, ahogy szólásra nyitja a száját, de a vihart elmosó szavak helyett csak egy keserű sóhaj futott ki rajta. Kitágult pupilláim utolsó reményként próbálták elnyelni a fényt, hogy befagyasztva a pillanatot, ne kelljen megérniük a következőt; ujjaim görcsösen a hátába marva akarták örök bilincsbe zárni, még erősebben szorítva, amikor szabadulni próbált, hátha csak ideiglenes kényszercselekvés az egész. Amikor viszont óvatosan, de egyértelmű elhatározottsággal lefejtette magáról karjaimat, az erő, amely mindaddig szétfeszítette végtagjaimat, úgy hagyott el egy pillanat alatt, mintha sose létezett volna. Csak néztem magam elé, észre sem véve, hogy tekintetem az Övébe fúródik, képtelen voltam megmozdulni, vagy csak annyit mondani, "Maradj...". Rongybabaként ültem kissé előrebillenve, ahogy eltávolodott; csak az érzet, hogy álmodom, morajlott fejemben. Lassú léptei üresen kongtak a szobában, mintha azok maguk volnának utolsó szívdobbanásaim.
Szavai, és a történtek értelme rohamos gyorsasággal szállt meg, ahogy a zár kattanása jelezte, hogy elment. Újra feltörő kétségbeesett zokogással borultam a kupac ágyneműre, úgy szorítva azt, mintha csak abban reménykednék, így elhagy a lélek minden fájdalmammal együtt. Nem kaptam levegőt, úgy éreztem összeroppanok a koponyámat szorító, hatalmas képzeletbeli kéz súlyától, bordáim szilánkokra törnek a mellkasomra nehezedő fájdalom által. Tágra nyílt szemmel, zihálva küzdöttem az éltető oxigénért, amiről nem tudtam, tényleg akarom e igazán. A rengeteg jó, ami az életösztönömet táplálta, el sem jutott a tudatomig, esélyem sem volt mérlegelésre, a kínzó őrület kiirtott belőlem minden ép gondolatot. Gyűlöltem Őt a kilátástalan szerelemért, amit iránta érzek.
Ahogy a bénító magány lassan tisztára mosta a gondolataimat és a testemet rázó sírás is elhagyott, csak a tüdőmből néha felszakadó szaggatott lélegzetvételek tudatták velem, hogy még élek. Halkan zakatoltak bennem az elmúlt egy óra eseményei, időnként ráébresztve arra, hogy fogalmam sincs, mit tegyek. Túl gyenge voltam bármilyen fizikai cselekvésre, amúgy is rettenetesen féltem volna utána menni. Próbáltam elképzelni, hogy mi jár a fejében, hogy mit csinál éppen, de nem mertem szembesülni azzal, amit rólam, rólunk gondolhat. Többször is megkörnyékezett pár érv azzal kapcsolatban, hogy el kéne mennem, de nem voltam rá lépes annak ellenére sem, hogy talán soha többé nem akar látni. Nem tudtam elfogadni, hogy így legyen vége, hogy egyáltalán vége legyen. Csak vártam mozdulatlanul ölelve a takarót, amiből még mindig az Ő illata áradt.
A kimerültségtől és a sokkos állapottól hibernáltan, félálomban valami távoli neszezés ütötte meg a fülemet. Egy csapásra kitisztult érzékeim az ajtó túloldalára saccolták a zajforrást; kétségem sem volt afelől, hogy Ő áll a szoba bejáratánál. Nagy fújtatással igyekeztem csendre bírni kalapáló szívem, hogy aztán lassan és csendben, lábujjhegyen somfordálhassak oda a nyílászáróhoz. A hideg fához simulva próbáltam hallgatózni, de az egyenletes lélegzetvételen kívül semmi nem hatolt át a kettőnk közt lévő utolsó akadályon. Rémülten kaptam szám elé a kezem, ahogy éreztem, hogy újra hatalmába kerít a sírás; összeszorított fogakkal próbáltam visszacsábítani rég elveszett nyugalmam, hogy szembe tudjak nézni Mackóval. Oka van annak, hogy nem mert bejönni, de nem voltam benne biztos, hogy képes vagyok-e szembesülni vele. Rettegtem attól, ami a túloldalon várt; amit mondani vagy tenni készült; hogy beleőrülök a döntésébe. De nem volt más választásom, egy pillanatig sem bírtam tovább kétségek közt vergődve.
Annak ellenére, hogy azt terveztem, lassan nyitok ajtót, hogy aztán higgadtan állhassak elé az összes azzal kapcsolatos érvemmel, hogy miért kell nekünk az örök idők végezetéig együtt maradnunk, gondolkodás nélkül vetettem magam a nyakába miután feltéptem az ajtót, mit sem törődve a kezeiben lévő, elképesztő mennyiségű csemegével. Kapkodva csókolgatva húztam be a szobába, majd egy hanyag mozdulattal löktem be magunk mögött a tömör fát. Teljesen át volt fagyva, éreztem hogy még kába, mintha csak egy téli álmából frissen ébredezőt próbáltam volna életre kelteni a sok apró puszival.
- Nem... kell... hogy bízz bennem. - Hadartam néhány gyors csók között, miközben igyekeztem beljebb vezetni a helyiségben. Az ágyhoz érve nem került túl sok erőfeszítésembe ledönteni, ami nem is baj, tekintettel a felfokozott lelki és idegállapotomra, így könnyű szerrel kerülhettem fölé. Akkor sem eresztettem volna, ha ellök, bár rettenetesen féltem ettől a lehetőségtől, remegő kézzel túrtam a hajába, miközben sietve harapdáltam a még mindig szinte élettelen ajkakat. Nehezen sikerült csak magamra erőltetni némi higgadtságot, márpedig amit mondani készültem, megkövetelte, hogy valamennyire lenyugodjak. Azt akartam, hogy felfogja és megértse minden szavam, ezért arcát finoman kezeim közé fogva néztem a szemébe, hogy véletlenül se kerülhesse el tekintete az enyémet. Egy ideig csak némán meredtem az acélkék íriszekbe, anélkül, hogy tudtam volna, mit fogok mondani. Az elmúlt egy órában annyiszor lejátszottam magamban, megfogalmaztam a lehető legszebb vallomásokat, akkor és ott még se jutott eszembe egyetlen cifra gondolat sem, amivel elmondhatnám, mit is érzek iránta. - Amíg az enyém vagy, nem érdekel semmi más, csak a srácok és Te. Nem érdekel hol vagy és mit csinálsz, nem érdekel milyen elhatározásból teszed amit teszel, mert te vagy az az ember, akit tiszta szívemből szeretek és szeretni fogok az idők végezetéig. És ezen nem változtathat semmi a világon.
Az eltökéltség fura békességgel töltött el, amit csak a Mackó reakciójától való félelem tompított kissé. A szívem majd kiugrott a helyéről, mert így, hogy tisztában volt az én álláspontommal, semmilyen cikornyás monológ nem segített volna már rajtam abban az esetben, ha úgy dönt, köszöni szépen, részéről eddig tartott a dolog. Elvégre a szerelem nem minden. Ki ne lenne ezzel jobban tisztában mint én, akinek már annyiszor csavarták el a fejét, aki annyiszor esküdött örök hűséget, aki annyiszor csalódott és aki annyiszor szeretett újra, amikor azt hitte, már soha többé nem lenne rá képes. De ha Róla van szó, nem hiszek, hanem tudok. Tudom, hogy ha nem volna Ő, én sem léteznék. Ez ilyen egyszerű.

„Csokoládé, szenvedély, szerelem...
Az idő homokja lassan pereg, ismét tovaszállt egy év!”

Kínzó mozdulatlansággal meredek az előttem álló falapra, amit legtöbben ajtóként definiálnának. Tudom, mit kellene tennem, mégsem érzek magamban elég erőt egyszerűen csak benyitni, mintha mi sem történt volna, s folytatni a dolgokat onnan, ahol abbamaradtak. A megtörténteket képtelen vagyok semmisé tenni, bárcsak rendelkeznék egy ilyen képességgel, nagy hasznomra válna. Talán mégsem kellett volna beavatnom Chiyokot, akkor most is gondtalanul karolhatnám át, nem pedig a hideg kövön ácsorognék egy szál törölközőben. Szerencsére nem kell sokáig elmélkednem mitévő is legyek, hisz’ a nyílászáró elemi erővel csapódik ki, ezt követően csupán egy fekete villanást vagyok képes érzékelni, valamint a követelőző ajkak érintését. Nem látom értelmét ellenkezni, így szerzeményeimet a földre szórva viszonzom életem értelmének közeledését, bolond is lennék másképp cselekedni. Hamarosan ismét a puha ágyban talál magam, melynek hőmérséklete sokkal megfelelőbb összefagyott személyem számára, s jobb ágymelegítőt el sem tudnék képzelni a szeretett nő testénél. Az egész egy hatalmas félreértés, bármilyen hibákat is kövessünk el, Mi mindig is szeretni fogjuk egymást, ezen nincs ami változtathatna. Szavai ismét sűrű pislogásra késztetnek, biztos allergiás vagyok a lepedő anyagára vagy valami ilyesmi. Próbálok minél jobban belesimulni puha tenyereibe, miközben apró puszikkal halmozom el kezeit. Egyáltalán nem arról van szó, hogy nem bíznék benne, csupán meg szeretném védeni azoktól a veszélyektől, ami azokra vár, akik birtokolják a titkot. Lassú mozdulattal tornázom magam ülő helyzetbe, kedvesem pehelysúlya nem akadályozhat meg ebben. Érzem a mozdulataiban a visszautasítástól való félelmet, túlságosan sok időt töltöttünk már együtt ahhoz, hogy az efféle jelek elkerüljék a figyelmem. Ám nincs mitől tartania, már rég megbocsátottam Neki.
Jobbommal végigsimítók arcának vonalán, majd egyik hosszú, selymes hajtincsét a füle mögé igazítom, ezt követően pedig közelebb húzom magamhoz. Balom kényelmesen pihen a derekán, nincs értelme sietnem, ki kell élveznem minden pillanatot, amit Vele tölthetek. Tekintetem ide-oda vándorol szája és csokoládébarna íriszei között, nem tudván eldönteni, melyiket is bámuljam tovább. Elmélkedésemnek végül az ösztönök vetnek véget, amint lélektükreimet lehunyva engedem át testem az érzésnek. Gyengéden, első csókunkat idézve ízlelem meg ismét Nyuszó ajkait, lágyan tapogatózva, akár egy kiskamasz. Ujjaim hegyével a hátát simogatom fel és alá, a gerince vonalát követve. Mondataira felesleges válaszolnom, tetteim úgyis elmondják helyettem, mit is érzek ebben a pillanatban. Az ücsörgéstől elkoszolódott pamutot rövid úton az ágy mellé száműzöm, s nem sokkal ezután ilyen sorsa jut a Chiyo-chan testét fedő anyag is. Számtalan alkalommal láttam már meztelenül, de még mindig képes elkápráztatni szépsége. Valószínűleg a világ legszerencsésebb férfijának vallhatom magam, bár mindenki így van vele, aki már megtalálta az igazit. Ettől függetlenül Nekem biztos jobb, mert azt mondtam és kész. Szám mosolyra húzódik, miközben játékosan beleharapok a nyelvébe, nem túl erősen, épp csak érezni lehet. Mindkettőnk légzése egyre hevesebbé válik, igazából számítottam rá, miszerint a pár órával ezelőtt kis affér megint meg fog ismétlődni, csupán a drámát nem kalkuláltam bele a történetbe. Mindenre ugye Én sem számíthatok, mentségemre legyen szólva. Fenekébe markolva fordítom meg a felállást, ennek köszönhetően jómagam kerülök felülre. Felesleges már visszafognom magam, ismét egy akarok lenni Vele. Nem számít, mit gondolnak mások, életünk fonala már szétválasztathatatlanul összefonódott.
A percek órákká állnak össze, s ismét pihegve fekszek életem értelme mellett, semmi sem számít már igazán ebben a pillanatban. Nem érdekelnek a veszélyek, se az ellenség, de még a világ sorsára is teszek magasról. Most csak Mi ketten számítunk, minden probléma eltörpül emellett. Szavakkal elmondhatatlan az az érzés, amit gyermekeim anyja iránt érzek, felesleges a karaktert ilyesmire pazarolnom. Tudja Ő is nagyon jól, hogy meghalnék érte akár számtalan alkalommal, szörnyű kínok között, ha tudatában vagyok jóllétének. Ez a kis összezördülés is jelentéktelenné válik majd az idő múlásával, csak egy próba, mely kapcsolatunk elé gördült. Viszont a nehézségek még jobban összekovácsolnak bennünket, már ha ez lehetséges. Ujjaink összekulcsolva pihennek mellkasomon, nem merem elengedni őket, mert tartok tőle, ismét magamra maradok. Mézesbarackpitém egyenletes szuszogását hallgatva egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy összezördültünk. Kétségtelenül más mentalitással áldott meg Minket a Gondviselés, de ezért is vagyunk egyediek, nincs két olyan ember, aki mindenben egyetértek. A tisztek halála bizony sajnálatos, azonban végükkel közvetetten a Seireitei fennmaradásának esélyét erősítik. Meghoztam a szükséges áldozatokat a nagyobb jó érdekében, s habár tényleg nem volt jogom hozzá, Én mégis megtettem. Katonai vezető voltam és vagyok most is, a háborúban pedig vannak áldozatok, néha ártatlanok, néha nem. Nem tisztem eldönteni ki érdemli meg az életet, s ki nem, csupán abban a pillanatban az utamba álltak, ebből adódóan pusztulniuk kellett. Ám jobb, ha ezt nem nagyon hangoztatom Chiyo-chancsi előtt, mert a végén még mániákus tömeggyilkosnak néz. Szabad kezemmel haját simogatom, eközben egy puszit nyomok a homlokára. Őrült elhatározás kezd körvonalazódni bennem, azonban most semmi sem tűnik megvalósíthatatlannak!
- Cica, ma el foglak venni feleségül. – jelentem ki teljes komolysággal, s úgy is gondolom. Szokatlan fürgeséggel ugrom ki az ágyból, azután a ruhásszekrényhez rohanva dobálom kifele eszeveszett sebességgel a megfelelőnek ítélt ruhadarabokat. Egy ilyen fontos alkalomkor muszáj vagyok elegánsan kinézni, hisz’ milyen férj az olyan, akinek nincs egy cseppnyi stílusérzéke se? Régen érzett lelkesedés cikázik át testemen, miközben fél lábon ugrálva próbálok belemászni a boxerembe. Szerelmem még mindig mozdulatlanul, valamint értetlenül szorongatja a takarót, mint aki nem tudja eldönteni, viccelek-e vagy komolyan gondolom. Felszabadult kacagás tör elő belőlem, amint a kedvesemre vetem magam, majd egy csók kíséretében elkezdem kihúzni a fekvőalkalmatosságról, aztán megpaskolva hátsóját cselekvésre ösztönzöm. Szerencsére némi ruhája mostanában megtalálható a szekrényemben, mivel volt már rá precedens, hogy teljesen sikerült tönkretennem azt, amiben jött. Nem tehetek róla, jobban szeretem, ha nincs Rajta semmi. Az öltözködés most valahogy több ideig tart, mint ahogy szokott, ám végül csak leküzdjük a fellépő komplikációkat. Futó pillantást vetek tükörképemre, s be kell látnom, rohadt jól nézek ki. Stílusosan Vegasban szeretném megpecsételni szerelmünket, de egy olyan helyen, ahol biztos van engedélye az esketőnek. Közel 22 évet éltem Amerikában, ezen idő alatt nem egyszer megfordultam a szerencsejátékok fellegvárában. Persze az több mint száz évvel ezelőtt volt, ámbátor nem hiszem, hogy olyan sokat változott volna. Minden modernebb lehet, ettől függetlenül az életérzés ugyanaz. Némi pénzt is elhelyezek bársonyzakóm belső zsebében, mivel az ilyen attrakciók nincsenek ingyen. Szerencsére elég sikkasztó ismerősöm van, ennek köszönhetően sose kerülök pénzügyi zavarba.
A menyasszony mindig is sokáig készülődik, ezzel tisztában vagyok, ettől függetlenül mégis türelmetlenül sétálgatok a fürdő ajtaja előtt. Igazából csak megyünk és jövünk is vissza, nem szeretnék túl sok időt Japánon kívül tölteni. Úgy fél óra ácsorgás után végre elkészül a nagy mű, Én pedig tátott szájjal szemlélem a helyiségből kilépő csodát. Derekánál megragadva pördítem körbe a szoba közepén, majd óvatosan leteszem, és ismét megcsókolom. Egy kacsintás kíséretében fogom meg a kezét, ezt követően pedig leakasztom a falról Dotonryuut, hisz’ szükségem lesz rá. Egy kicsit talán hideg lehet nem épp megfelelő öltözetünkben, azonban a világ másik végén biztos jobb idő van, szóval nem mertem rétegesebben öltözni. Lélekölőmet lassú mozdulattal húzom elő, az acél halk sikollyal kúszik elő a sayából. Nemtörődöm módon előredöfök, majd elfordítom a fegyvert. Még mindig tudom a senkai nyitásának művészetet, habár érthető okokból nem sokat szoktam ilyen módon utazni, mióta megszűnt a munkaviszonyom a Gotei 13-mal. Két csettintést követően máris megjelenik egy pár, feketés kékben tündöklő pokollepke, amelyek segítik majd a tájékozódást. Utazhatnánk emberi módon, azonban így sokkal pénztárcakímélőbb, ráadásul rövidebb is. Nyugodt léptekkel indulok el az átjáróban, nem sietek sehova. A rizspapír ajtók bezáródnak hátunk mögött, így kis túránk kezdetét is veheti. ~Reszkess LV, jövünk!

>> Folytatás

[Judit bácsi és a királylány meséje]

Ez a mai nap is a teljes semmittevésbe fog fulladni, egyszerűen képtelen vagyok mostanában konstruktívan elfoglalni magam, amit nem is bánok annyira itt a Vaizard lakban, ha belegondolok, miszerint szakterületem a pusztítás és ezt a többi lakó biztos nem díjazná. Igazából nem foglalkozom túlságosan azzal, hogy mi a jó Nekik, hisz’ Hiyori ugyanúgy tarkón baszarint a papucsával, mint bárki mást, szóval ezzel a lendülettel Én is leönthetem kávéval a szabadidőruháját, mert miért ne? Amúgy is jó lenne beszereznie néhány csajosabb göncöt, mert ilyen kinézettel csak a perverz Shinji maszturbál rá sutyiban, különben meg az életben nem lesz pasija. Ilyen és ehhez hasonló dolgokon elmélkedve lebegek be a konyhába, akár egy nagy felhő, azután rögtön a hűtő felé fordítom lépéseimet. A szokásos reggeli összecsapások már elkezdődtek, fogalmam sincs, miért nem vesznek többet abból a gabonapehelyből, amit mindannyian szeretnek. Káromkodva hajolok el az egyik Felém repülő kanál elől, holott semmit nem tettem, csupán a frigóig próbáltam békességben eljutni. Nem csodálom, hogy itt mindig rendetlenség van, mivel körülbelül az egész bagázs egy óvódás csoport szintjén vegetál. Rövid válogatást követően egy fanyar grimasz kíséretében vágom be a fagyasztott pizzát a mikróba, pont ilyen tápláló ételre van szüksége egy korombeli, megtermett férfinak. Kensei szokott még néha főzőcskézni, de általában elsózza vagy elborsozza a kaját, mert hát Mashiro gyagyás viselkedése mellett senki sem tud kellően figyelni. Heveny fészpalm közepette szemlélem a kibontakozó csatát, csak azért rimánkodom a Gondviseléshez, miszerint Engem ne próbáljanak bevonni. Az átkozott masina, mintha értené gondolataimat, még lassabban melegíti a rettenetet, ami kezd a forgó tálcán egy alaktalan sajtmassza formációt magára ölteni. Nyami, ez kell Nekem!
Aknamezőn futni sokkal könnyebb feladat, mint a repülő kajacafatok között lavírozni. Számomra is érthetetlen módon tisztán és üdén ugrom ki a helyiségből, azután leellenőrzöm, hogy minden testrészem meg van-e, hisz’ itt be lehet kalkulálni néhány komolyabb sérülést is. Szerencsére most nem történt semmi ilyen, szóval lassú léptekkel és az egyik szeleten nyammogva szeretnék visszatérni saját kis kuckóba, ahol értelmetlen henyéléssel kívánom eltölteni a nap hátralevő részét. Ajtóm résnyire nyitva van, pedig tökéletesen emlékszem rá, miszerint bezártam. Rosszat sejtve nyitok be a szobába, ahol egyelőre minden mozdulatlannak látszik. Első pillantásommal leellenőrzöm a plazma tévé meglétét, s mivel még megvan, biztos nem rablás a behatoló célja. Hirtelen mocorgás támad a vízipipa-sarok felől, ám már a mozgás sem szükségeltetik ahhoz, hogy meghatározzam a behatoló tartózkodási helyét. Lélekenergiájának elrejtését még gyakorolnia kell, különben hamar elkapják bújócskában, ezt mindenki tudja. Rezignált arccal veszem tudomásul a nyakamba csimpaszkodó testet, amelynek gazdája kedvenc keresztlányom, azaz Rei-chan. Míg élek nem vallom be Neki a tényt, miszerint kicsit azért kedvelem, hadd tartson csak morc keresztapusnak, aki annyira gonosz Vele. Maycsi természetesen megint a nyakamba sózta, mintha nem lennék körözött gyilkos és a Seireitei árulója. Bűneim úgy látszik semmit sem jelentenek, ha bébiszitter kell, akkor pont kéznél vagyok. nagyon megtisztelő, hogy Engem jelölt ki játszópajtásának, de most épp fetrengenem kéne az unalomtól az ágyamban, nem pedig hátaslóként cipelnem ezt a sószsákot. Nem ismerem a 3. osztag cukrász barátait, így Linzer személyéről lövésem sincs, ám a nevéből következtetve biztos lapos lehet, ha értitek, mire gondolok.
- Szevasz, törpe. – viszonzom köszöntését teljesen unott hangon, azután eredeti terveim szerint fekvőhelyemhez sétálok és ledobom rá magam, talán ettől a ballaszt is leválik a hátamról. – Persze, tudok rajzolni, a művészetek megválasztott istene vagyok, nem tudtad? Hozz lapot, meg szerezz színes ceruzát, na utána beszélhetünk. Ez az új küldetésed, gondolom, nem okoz majd problémát egy akkora felfedezőnek, mint Te… vagy mégis?
Hitetlenkedő nézésem tudatja Vele, miszerint nem bízok teljesen képességeiben, csupán azt az apróságot felejtettem el megemlíteni, hogy semmi ilyesmit nem tartunk itthon. Magamban sátáni kacajomat hallatva kapcsolom be a csodaablakot, amin a különböző mesefigurák máris ölni kezdik egymást. Legalább hajnali étkemet szeretném nyugodtan elkölteni, anélkül, hogy valaki a nyakamba ugorjon vagy megharapjon. Legnagyobb megrökönyödésemre alig sikerült beburkolnom az olaszok nemzeti ételének felét, amikor Rei már vissza is tér. Lehetetlennek tartom, amit látok, ám a lapok és a ceruzák mind-mind ott vannak a kezében, ez pedig meglepődésre késztet. Ekkor úszik be lelki szemeim elé egy göndör, szőke hajkorona, minek gazdája mindig is nagy pártolója volt az efféle képzőművészeti gányoknak. A fene essen beléd, Rose! Hatalmasat csapok homlokomra, ennyire szerencsétlen azért nem lehetek, igaz-e? Sajnos, hazudtam az előbb, egyáltalán nem tudok rajzolni, leginkább csak az öléshez értek, azonban mostanában még ez sem jön össze teljesen. Minden az elfogásomra küldött shinigami vagy halálosan Belém szeret, vagy csak simán elvisz kajálni. Nem igazán lepődök már meg ezeken, egy csodálatos ember vagyok, megérdemlem a kényeztetést!

[Judit bácsi és a királylány meséje]

Előző életemben biztosan nagyon rossz ember voltam, talán rosszabb is, mint most. Csak ez lehet az ok, amiért a Gondviselés a keresztlányomhoz hasonlatos sorscsapással ver. Egyértelműen minden és mindenki ellenem van, különben az életben nem talált volna lapot és ceruzát. El fogok beszélgetni Rose-zal erről, majd utána meglátom mennyire fogja pártolni a művészeteket, ha az egyik testnyílását fogom ecsettartónak használni. Jelenleg már nincs mit tenni, szegényes kézügyességemet kihasználva próbálok megalkotni egy épkézláb unikornist, ámbátor hirtelen azt se tudom mi az. Tarkómat vakargatva teszem félre a maradék pizzámat, azután ujjízületeimet megropogtatva készítem fel magam a küldetésre. Szerencsére körülbelül egy szinten állok rajztudás tekintetében Rei-channal, bár kétségtelenül előnnyel indul, mivel Ő minden nap edzésben van, tökéletesen tudja kezelni azokat a cuccosokat, amiket ide hozott. Fáradt sóhaj kíséretében térdelek le az asztal elé – csak egy szék járt mellé, sose gondoltam volna, hogy ilyen problémáim lesznek – és rögtön kiválasztom a fekete cerkát, amivel a körvonalakat szeretném megalkotni. Nyelvemet kidugva, precíz koncentráció mellett húzom, görbítem, árnyékolom a vonalakat, ekképp születik meg a csoda, melyet még a nagy ókori művészek is megirigyelhetnek majd! Hozzám képest elég jóra sikerül, leginkább az unikornis reális kinézete ragadja meg az embert a képen, kifogástalanul ötvöztem a lovat a kecskével, s íme így nézhetett ki még a mítoszok és babonák idejében az állat, aminek vére gyógyító erővel, szarva pedig mágikus képességekkel bírt. Annyira belemerültem az alkotásba, hogy csak második szólításra kapom fel a fejem, azután pedig megfejtem a szavak jelentését. Nem is Maycsi lánya lenne, ha nem kellene etetnem, szóval művemet az asztalon feljebb tolom, ezt követően lassan feltápászkodok.
- Meg tudsz emészteni egyáltalán valami mást is a fánkon kívül? – teszem fel a költői kérdést, mivel a válasszal már tisztában vagyok. – Csak azt nem értem, hogy anyukád miért nem pakol melléd uzsonnát, amikor hozzám küld. Komolyan mondom, a génjeitekben van az ingyenélés! Meglátom, mit tehetek az ügy érdekében, addig figyelj Sakutarora, el ne kóboroljon.
Képes vagyok egy gyerek fejével gondolkodni, ezért is adtam olyan utasítást, amiben felelősségteljesnek érezheti magát, még akkor is, ha egy élettelen plüsstárgy pesztrálásában ez ki is merül. Persze Én is csak vészhelyzetekben hagyom magára Popót, de igazából Ő már nagy teknős, nincs szüksége a segítségemre. Kifele menet elmorzsolok egy könnycseppet szemem sarkából; olyan hamar felnőnek! Ellenben nem szabad elkeserednem, ott vannak még a fiaim is, habár már Ők is legalább tizenhatnak néznek ki és fogalmuk sincs az apai szeretet mélységeiről. Valószínűleg első szavuk sem az apu volt, hanem inkább a duplakarburátoros neoprénágyú, mivel a 12. osztagnál ilyesfajta szakszavakkal dobálóznak. Saját műveltségemen csodálkozva lépek be ismét a konyhába, ahol már csak a romok emlékeztetnek a szörnyű küzdelemre, ami itt zajlott. Az egyik nagyobb kajahalom alatt megtalálom Love-t is, aki talán sokkot kaphatott, s ezért rángatózik ennyire, nem pedig a szemébe folyó csípősszósztól. Egy vállrándítást követően takarom le egy kisebb darab szalvétával, azután a szekrények nyitogatásába kezdek. Tudtommal senki sem szereti Nálunk a fánkot, de hát ezt mondtam a papírra is, szóval csak a saját ítélőképességemben bízhatok. A keresgélés fárasztó perceit követően csupán némi csokoládésziruppal és egy lapnyi piskótával lettem gazdagabb, de akárhogyis nézem a hozzávalókat, egyáltalán nem emlékeztetnek az amerikai rendőrök kedvelt édességére. Számomra is érthetetlen, talán még a rajzolásból megmaradt kreativitásomat előhívva szedem elő a fiókból a pizzaszeletelőt, amivel olyasmire készülök, amire eddig még nem volt példa a történelem során. Hátborzongató kacagásom bezengi a helyiséget, miközben lecsapok egyszer, kétszer, háromszor! A mészárlás megtörtént, elkerülhetetlen módon bűnössé váltam, azonban mégis büszkének érzem magam.
Kénytelen voltam mészárszékké változni, a helyzet megkívánta. Szép, egyenletesen kör alakú és csokival nyakon öntött tésztával térek vissza a szobámba, s csak reménykedni merek, miszerint Rei-chan nem veszi észre a turpisságot és nem csap patáliát, mert az nem lenne valami kellemes. Előre félve s reakciótól, óvatosan teszem le az asztalra alkotásomat, aztán jobbnak látom egy ugrással fedezékbe vonulni, mielőtt még a fejemen kötni ki az egész cuccos. Vetődésem közben elragadom reggelim maradékát, ezt követően pedig tompa puffanás kíséretében csapódok be az ágy mellé, s várom a reakciókat. A megtévesztés mesterének is szoktak nevezni, ebből adódóan remélem, hogy eme szkillem most is működni fog. Félreértés ne essék, nem félek egy kislánytól, csupán tartok Tőle, ennyi az egész.
- Nos, hogy áll a rajz? – teszem fel a kérdést tetetett érdeklődéssel, míg kilesek óvatosan a bútordarab takarásából. – Valamint kíváncsi lennék a véleményedre az unikornisommal kapcsolatban, tudod annakidején több galéria is sorban állt a műveimért, azt mondták absztrakt művész vagyok. Máig se tudom mit jelent ez, de biztos igazuk volt. Tehetségem határtalan!
Egy ismeretlen személy beképzeltnek tartana, ám akik már régebb óta ismernek, azok tudják, ez az igazság! Ép testben, ép lélek. – tartja a mondás, s mivel semmi baj nincs a kinézetemmel, azt kell mondjam, az effajta magabiztosság elvárható szerény személyemtől. Viszont irigyeim száma korlátlan, nem képesek megérteni azt a nagyságot, amit Én képviselek. Ám vannak néhányan, akik azért fogékonyak a tökéletességre is.

[Judit bácsi és a királylány meséje]

Duzzogva veszem tudomásul, miszerint gyönyörű alkotásom nem lett kellő módon értékelve, ráadásul ki is lettem nevetve, mert az Én szivárványom csak hatszínű, nem pedig hét. Ez is bizonyítja, hogy természetismereti tudásom hiányos, ám ez idáig nem éreztem szükségét eme terület fejlesztésének. Kínosan vigyorogva dicsérem meg Rei-chan művét is, bár az igazat megvallva először azt hittem az elefánt egy monumentális csokifolt. A szív-alakú izét nem tudom mire vélni, legutóbbi tükörbenézésem óta biztos nem került oda semmi, de biztosan ezt hívják alkotói szabadságnak. Valóban elég kockás a hasam, ám ettől függetlenül nem az egész felsőtestem egy nagy négyzet. Kicsit furcsállva nézem keresztlányom szerzeményét, azonban valami mintha nem illene a képre. Meglepődötten kell tudomásul vennem a tényt, mely szerint a törpe úgy színez, mint egy számítógépes rajzprogram. Ennek köszönhetően már alapból hátránnyal indultam, pedig azt hittem, ez egy tisztességes megmérettetés lesz. Elég bizalmatlanul méregeti az általam készített fánkokat, amíg azóta már régen eláztak a rengeteg szirup alatt. Sosem voltam jó a magyarázásban, ettől függetlenül összeszedem gondolataimat a géneket, valamint az emésztést illetően, ámbátor elég régen volt már az elemi, így csak homályos körvonalakban emlékszek a dolgokra. A nyugodt henyélés álomképe egyre messzebb és messzebb száll, csak mert Maya nem képes valami csicskásra bízni Soul Societyben a kölkét. Igazából nem is tudom mikor fogant meg, hisz’ Zel egyfolytában Kuvaitban vagy hol van, de azért kufircolni hazaugrik néhanapján, legalábbis ezt a következtetést tudom levonni Rei létezéséből. Elég szépen megtervezte időtöltésünket, s természetesen megint Én kaptam a megmentő szerepet, holott néha Engem is igazán kihúzhatnának a csávából, mert egy idő után már kezd monoton lenni ez a szerep is.
- A gének olyan nukleinsav-szakaszok a sejtek magjainak kromoszómáiban, melyek a szervezet működését és növekedését befolyásoló fehérjék szabályozásához és előállításához szükséges információkat tartalmazzák. Az utódok szüleiktől öröklik a szaporodási folyamat során. – mondom fel szinte tételszerűen, amit még egy biológiaprofesszor is megirigyelt volna. – Ez emésztés pedig az a folyamat, aminek következtében a bevitt táplálékot különböző vegyületekre bontja szét a gyomrod, ezáltal juttatva kellő energiát a szervezetbe. Ideje lenne iskolába járnod, ott biztos megtanítanák Neked ezeket. Tudod, annakidején jómagam is jártam és lám, milyen intelligens felnőtt lett belőlem! Pedig lehettem volna naplopó is, viszont ahhoz túlságosan szorgalmas voltam.
Ezt a marhaságot kimondva alig bírom visszafogni nevetésem, mindennek mondhattak, csak eminens diáknak nem. Persze az Akadémián más volt a helyzet, ám az ott tanultakhoz érzékem volt, egyszerűen géniusznak mondhattam magam. Tanáraim nagy jövőt jósoltak, sose gondoltam volna, hogy vizsgáimat követően napi rendszerességgel fogok takarítani Masaki osztagában, mint egy rossz vénasszony. Az a szemét, kapitánynak titulált egyén pedig mindig összejárkálta a frissen felmosott padlót, pedig éjt nappallá téve dolgoztam rajta, hogy akár még enni is lehessen róla! Munkám természetesen nem volt kellően értékelve, mint ahogy az ifjonc vaizardnak sem tetszik túlságosan az általam készített édesség. Bömbölését nem tudom mire vélni, jó-jó, nem fánk, de attól még nem olyan szörnyű! Előre felkészülve a legrosszabbra, kifejezéstelen arccal fordulok a kislány irányába, azután pár másodperc múlva immár sápadtan, s rémülten meredek magam elé. Szájából csak úgy ömlik a vér, ilyennel még nem találkoztam pályafutásom során, pedig sokakat és különféle módon öltem meg. Talán elpattant egy ér az agyában a sok sírástól?! o.O Harchelyzetben nem illetődnék meg ennyire, hiszen akkor tudnám mi a baja, valamint ha nem is tökéletesen, viszont alapszinten elsősegélyben tudnám részesíteni. Mielőtt még az első vércseppek elérnék méregdrága szőnyegemet, egy gyors shunpóval termek a törpe előtt, aztán messzire tartva magamtól rohanok a fürdőszobába. Fogalmam sincs, mit kéne tennem, talán morfiumot kéne adni Neki, fájdalomcsillapító gyanánt. Már forgatom is körbe a fejem, mert ugye ilyesmik szoktak Nálam lenni teljesen privát célokra, azonban most semmit sem találok. Legjobb lesz, hogyha kimosom a lepénylesőjét, mielőtt még megfullad itt Nekem! Érthető okokból Nyuszkó végzi a gyereknevelést, szerény személyemnek nem sok gyakorlata van ilyen téren.
Az akció közepette arra is oda kellett volna figyelni, miszerint csak a szája legyen a vízsugár útjában, nem pedig az egész feje, ennek ellenére elégedett vagyok a végeredménnyel a sérülést mértéke elhanyagolható és inkább esztétikusan ront, semmint fizikailag. Igazából nem is értem, milyen módon tört bele a foga a piskótába, amikor nem volt olyan kemény, ráadásul perceken keresztül ázott valami olcsó löttyiben, ami remélhetőleg látott kakaócserjét Brazíliában.
- No, megnyugodtál már, Csorbacsík? – teszem fel a kérdést érdeklődve, holott sokkal inkább nem kellene relaxációs gyakorlatokat végeznem, hisz’ kajakra megizzadtam a nagy drámázásban. A gyilkos süteményt jobbnak látom rövid úton a kukába transzportálni, mielőtt még újabb emberi életeket követelni. – Minek itatod az egereket? Tudod, big girls don’t cry.
Nem biztos, hogy megérti, amit mondtam, ám muszáj voltam megcsillogtatni angol nyelvtudásom, mert a végén még berozsdásodik, aztán meg adhatom le fémhulladéknak. Persze akadnak olyan személyek, akik a vasgyűjtésből szerzik meg a betevő falatot, lehetséges, miszerint egyszer Rájuk sózom ezt is.

[Judit bácsi és a királylány meséje]

A riadalomnak lassan vége, igazából azt se értem, hogy mire fel volt akkora drámázás, hisz’ a tejfogaknak egyszer úgy is ki kell esni, ráadásul még az Emberek Világában is elég jó műfogsort csinálnak, szóval a Seireitei ebben is biztosan előrébb jár. Elégedett vagyok az elsősegély végeredményével, mindketten életben maradtunk, valamint a vérzés is elállt. Ismét elcsodálkozom egy pillanatra képzettségem sokrétűségén, esküszöm, ezermesternek fogok menni, ha befuccsol egyszer a hősipar. Szerencsére nem csak Én teszem magam könnyedén túl a fájdalmas problémán, hanem Rei-chan is, aki hamarosan már kiabálva vágódik a nyakamba, valószínűleg rögtön összeroncsolva egy-két csigolyámat. Értetlenkedő pillantással üdvözlöm új nevemet, lövésem sincs, hogy mi alapján lettem azonosítva egy nyúllal, hiszen nincsenek hatalmas lapátfogaim, ezen kívül a füleim is elég normálisnak mondhatóak, ámbátor egy-egy képen úgy nézek ki, mint egy ukrán birkózó. Egy kis diktátor veszett el benne, ehhez kétség sem fér, sőt még örökölte az anyja kényszerű pusztítási ingerét, ennek hála gyors egymásutánban háromszor is lefejel, holott semmi rosszat nem követtem el ellene. Nos, az oktatás kérdésével sikerült felsülnöm, mivel nem Soul Societyben születtem, így nem tudom milyen módon okítják a kis lelkeket, szerény személyem már majdnem egyetemi végzettséggel a háta mögött dobta fel a talpát. Jobbnak látom engedelmeskedni, valahogy csak olyan nők vesznek körül, akiknek lételeműk a parancsolgatás, pedig egy „kérem”-mel sokkal többre mennének. A televíziót rémült gyorsasággal kapcsolom el a megjelenő adóról, mivel ugye lopjuk a kábeltévét, így az összes csatorna bejön, még a felnőtt tartalommal rendelkezők is. Homlokomat ráncolva hallgatom végig felvetéseit, majd csak ezután válaszolok Neki.
- Bulizni? Enni? – kérdezek vissza értetlenül, mintha a Marsra akarna utazni. – Az előbb hoztam fánkot, s látod mi lett a vége! Anyukád pedig biztos nem örülne neki, ha olyan helyekre vinnélek el, ahol mulatni szoktam. Szóval, inkább maradunk itt és punnyadunk, amíg csak lehetséges, oké?
Tervem zseniális vagy inkább fenomenális! Ettől függetlenül nem talál meghallgatásra, ennek többek között az is az oka, hogy a csodadobozban egy számomra ismeretlen kiscsaj kezd vinnyogni, de valami pokolian agyrohasztó hangon. Nem csodálom, miszerint a mostani kölykök között egyre több a degenerált, ilyen műsorokkal rontják meg korunk fiatalságát, s ennek hála nem lesz belőlük dolgos és szorgos állampolgár. Hatalmas talányként élem meg a jelenséget, mely szerint engedem magam berángatni ebbe a tébolyba, holott Én csak fetrengeni, valamint hízni akartam a rengeteg egészségtelen gyorskajától. Amúgy sem vagyok a táncparkett ördöge, ám erre a bugyuta dalocskára akkor se tudnék táncolni, ha akarnék. Nem sok közöm van a ritmushoz, csak támolygok ide-oda, meg ugrándozok, amikor kell, viszont rövid idő alatt sikerül olyan szinten felidegesíteni jómagam, hogy már elmémben bevágtam egy kondérnyi forró vízbe Csicsit, mellé pedig a Pimpirim nevű vízfejű nyulát is. Sosem lesz alamusz, az már száz, mivel pörkölt lesz belőle, csípős! Egy örök életre elásták magukat a szememben a vocaloidok, felőlem most már azt csinálnak, amit akarnak, biztosan nem veszek egyetlen lemezt se Tőlük! Hm, ez erőteljesen úgy hangzott, mintha egy begyöpösödött otaku lennék, amely azonban több ok miatt sem igaz Rám. Először is a reggeli animéken kívül nem nézek mást, számítógépes játékkal eddig nem is találkoztam, ráadásul a valódi csajokra izgulok. Miután megnyugtattam meggyötört lelkemet ezekkel a megcáfolhatatlan indoklásokkal, már sokkal pozitívabban szemlélem a világot, mint előtte. Teljesen leforrázva üldögélek az ágyamon, hisz’ azzal a döggel lettem egy néven emlegetve, holott ha akarnék, sokkal jobb lehetnék annál az izénél. >.> fáradt sóhajjal kell tudomásul mennem, hogy nem fogok pihenni, muszáj leszek járkálással megnehezíteni az életem. Kösz, Maycsi, jövök Neked eggyel!
- Jól van, meggyőztél… - tápászkodom fel fekvőhelyemről szemforgatva, aztán jól megdörzsölöm a fejét a takarómmal, nehogy miattam fázzon meg kint, mert akkor kapnék a 3. osztag kapitányától. – Aztán meg ne halljam megint, hogy éhes vagy, mert nem a répát, hanem Téged foglak keresztben lenyelni!
Fogalmam sincs, milyen kint az idő, meg az évszakra is csak tippelni tudnék, ezért minden olyan ruhadarabot ráadok szerencsétlen Törpére, amiben jött. Néhány percen belül már mindketten harci díszben vagyunk, utunkat pedig a közeli McDonalds felé irányítom. Nincs kedvem várakozni rengeteg elhízott ember között, szóval inkább a kinti kiadóhoz toppanok, s ott adom le rendelésem a játékos menüjére, meg amit kér, arra. Jómagam nem vagyok hajlandó fizetni ilyen kajáért, mert ugye otthon vár a rengeteg mirelit-pizza és társaik. A tranzakció lebonyolítása után lassú sétával, valamint három-négy cigivel karöltve indulunk vissza a Vaizardlakba, a szobámban majd megeheti amit vettünk, addig is csend lesz egy kicsit. A lehető leggyorsabban szeretném letudni a távot, ám a méterek alig fogynak. A fene esne belé, eddig is ilyen messze volt a pecó? o.O

[Judit bácsi és a királylány meséje]

Fáradt vagyok és morcos, valamint kezd elegem lenni a sétálásból is, mindjárt leszakad a lábam! Efféle rinyálások által övezve caplatunk hazafelé, miközben Rei-chan elfogyasztja a kaját, amit igazából csak a Vaizardlakban lett volna szabad Neki. Kezdem azt érezni, hogy senki sem vesz komolyan, s egyetlen személy se tartja be az utasításaimat. Meggyötört ábrázattal gondolok nyomorúságos sorsomra, miszerint a kapitányi címtől eljutottam a bébicsőszi hivatás fájdalmakkal teli világába. Példának okért itt van egy olyan fájdalom, amint a Törpe megbotlik a saját lábában, aztán meg hasra esik. Megtartóztatva ficánkoló arcvonásaimat segítek felállni szerencsétlennek, mert ugye szemétség lenne képen röhögni, ezért majd csak a háta mögött teszem meg ugyanezt. A korabeli gyerekektől eltérően nem kezd sírni – nem is tudnék mit kezdeni Vele -, hanem inkább a gyorsétteremben kapott játékot nyújtja Felém, amiről hirtelen azt sem tudom micsoda. Amúgy sem szoktam a helyzet magaslatán lenni, ha valamit szerelni kell, leginkább csak a gyilkoláshoz értek, ezért első ötletem a tárgy elpusztításában merül ki, de miután már pénzt adtam érte, így ez nem fog megtörténni. Számomra érthetetlen módon teljesen más irányba jöttünk el, mint amerre kellett volna, ennek köszönhetően egy játszótér kellős közepén találom magam. Némi értetlenkedést követően leülök az egyik padra, miközben még mindig a játékszer titkának megfejtésével foglalkozom. Negyedórányi küszködés után csak annyit érek el, hogy veszettül felidegesítem szerény személyem, ám ingerültségemet hamar lecsillapítom egy kellemes cigarettával. Kényelmesen hátradőlve pöfékelek, mintha semmi gondom nem lenne az életben, holott van. Példának okáért meg is érkezik keresztlányom, aki nem gyengén megviselt állapotban van.
- Mi a probléma, Prücsök? – teszem a fel a kérdést nemtörődömséget színlelve, miközben egyetlen másodperc alatt átlátom a helyzetet. Habár el voltam foglalva a cuccos tanulmányozásával, azért a lufi hiánya, valamint a zúzódások egyértelművé teszik a dolgot. – Azok voltak ott, a csúszdánál? Ejnye, van egy szép nagy katanád, de anyu nem tanított még meg használni? Ez súlyos probléma, amit sürgősen orvosolni kell. Persze a mostani helyzethez nem kell fegyvert rántani, ezért csak némi alapot mutatok, amit az Akadémián majd úgyis jobban el tudsz sajátítani.
Legszívesebben magam vállalnám fel a megleckéztetést, azonban nem vagyok képes gyereket megütni, bármennyire is szeretném jelenleg. Ettől függetlenül nem hagyhatom megtorlatlanul a dolgot, így fegyvertáram legszánalmasabb technikájához nyúlok, amivel reményeim szerint nem nyírok ki senkit, mert az eléggé gáz lenne, ráadásul más se hiányzik Nekem a mai napra, mint egy váratlan gyilkosság. Ostoba kölykök ezek, úgy szaladgálnak körbe-körbe, ahogy nem sokkal ezelőtt Rei-chan, a kis bugyuta. Szinte alig érzékelhető változás áll be a lélekenergiámban, amint kinyújtott jobbom mutatóujjában felhalmozódik a szükséges energia a Kidou létrehozásához. Egy slukk a cigiből, aztán elmémen átvillan a „ Bakudou 01: Sai!” parancs, aminek hála a legelöl haladó gyerkőc megdermed, ennek következtében a mögötte lévők mind belerohannak, hogy végül egy aszimmetrikus halomban egyesüljenek. Elégedett bólintással veszem tudomásul attrakcióm eredményét, legalább most már ezt a lekötőmágiát is alkalmaztam, s nem csak dísznek sajátítottam el annakidején. Az időközben leégett cigarettacsikket egy laza mozdulattal a közeli szemetes felé pöckölöm, azonban kissé eltúlzom a lökést, így az továbbszáll a szeméttároló felett. Egy kupacnyi száraz levélben ér földet, amely pillanatok alatt lángra kap. Heveny fészpalmolás közepette lépek oda és taposgálom meg a tüzet, amitől meggyullad a nadrágom szára, így már fél lábon ugrálva próbálom megmenteni magam a máglyahaláltól. Beletelik pár percbe, amíg sikerül megmentenem az életem, de legalább a veszélyforrást elhárítottam, ezért hősiességem teljes tudatában kezdhetek bele az okításba, ámbátor nem igazán tudom, miszerint hol is kezdjem. Jómagam vérében benne van a verekedés, ha senki se tanított volna, valószínűleg akkor is elbánnék a Rám támadó gonosztevőkkel, persze csak emberi mércével nézve.
Lövésem sincs, hogy mekkorát tud ütni a Törpe, viszont maszkos pajtásából kiindulva, akár egyetlen mozdulattal is megölhetné azokat a gyerekeket, ezt pedig érdemes lenne elkerülni, ha továbbra is nyugodtan akarok sétálni az utcán, anélkül, hogy felbőszült anyukák próbálnának meg eltenni láb alól. Ezen elgondolás alapján haladva néhány egyszerű ütéskombinációt mutatok be Neki, aztán nemének egyik legjellemzőbb támadásának formuláját is elmagyarázom. A tökön rúgásnál rosszabb nincs a világon, a gondolatra is metsző fájdalom hasít az öv alatti részbe, azonban ez csak pszichés eredetű, természetesen semmi baja nincs a gépsasnak, felszállásra kész minden alkalommal, amint szükség van rá.
- Hajrá Kicsi, mutasd meg Nekik, hogy Veled nem packázhatnak! – adom meg a kezdőlöketet egy finom lökéssel, azután elmorzsolok egy könnycseppet szemem sarkában. Az első olyan balhé, amire Én bujtottam fel, ennél szebbet egyszerűen el sem tudok képzelni. Következő alkalommal talán még hollow-vadászatra is elviszem, hadd szokja csak a terepet. A fák árnyékában lopózva kerülök egy közelebb a csata színhelyéhez, szeretnék mindent első sorból látni, valamint így gyorsabban léphetünk olajra, ha netalán tán szükség lenne rá.

Amennyire hosszú és keserű volt ez a tél, legalább annyira vártam, hogy rám szakadjon végre a tavasz teljes terjedelmével, minden fényével és illatával együtt; túl sok pocsék hetem volt mostanában ahhoz, hogy szabályosan extázisban törjek ki az első igazán napsütötte délelőtt után. Bár környezetem - és jómagam - jogos elvárása volt, hogy mindig tettre kész legyek és a szokásos derűs gondtalanságommal álljak hozzá mindenhez amihez nekikezdek vagy amit feladatul rónak rám; egy idő után elképesztően kezdtem belefáradni ebbe a szerepkörbe, amit máskor annyira magaménak érzek és ami mostanában mégis bosszús tehernek, erőltetett önmegjátszásnak tűnik csupán. Hiába lelek amúgy rengeteg örömet a gyerekeimben és a munkámban, ha túlságosan nagy és sötét felettem a mindennapjaimat beárnyékoló felhő, még elviselhetetlenebbé téve az amúgy is elég undok zimankót. Önmagában is megviselné a harmatos kis lelkem ez az utálatos időjárás, az elmúlt hónapok terhe pedig csak tovább növelte a gombócot a torkomban, amivel minden este kénytelen vagyok aludni térni. Egyedül.
Egész biztosan önzőség, de kezdett már komolyan kikészíteni ez a helyzet, amit kénytelen voltam elfogadni afféle kompromisszummentes ultimátumként. Akárhányszor erre gondoltam esténként a plafon repedéseinek mintázatát kémlelve, szinte szétfeszített a harag, amiért Mackót ennyire nem foglalkoztatja az, hogy tisztességes mederbe terelje a kapcsolatunkat; hogy egyáltalán csak megpróbáljunk úgy élni, mint egy normálisközeli házaspár. Mert bár az a las vegasi éjszaka ideiglenesen kielégítette a viszonyunkat érintő elvárásaimat, pár magányosan eltöltött hét után a duplájára növelte azokat, mivel már nem csak egy gyerekestül magára hagyott barátnőként tekintettem magamra, hanem igazi feleségként, aki iránt a férje igenis felelősséggel tartozik. A csemetéket illetően eddig sem volt kérdéses, hogy milyen fontos kötelezettségei lennének amiknek inkább kevesebb, mint több sikerrel tesz eleget, de Katsu és Masa érdekében én is úgy láttam jobbnak, hogy egyelőre nem élik bele magukat abba, hogy van egy apjuk. Én viszont már réges rég elhittem, hogy Ő van nekem és ezt Kuckó minden alkalommal volt is szíves megerősíteni mindenféle szép ígérettel amiből egyre kevesebb marad és amiből az idő múlásával egyre kevesebbet hiszek el. Legalábbis az egyik pillanatban, mivel reggelente már akarva akaratlanul is úgy kelek, hogy már az első gondolatom Mackó körül forog; arról, hogy milyen csudás és eszméletlenül jó nekem, hogy tulajdonképen össze-vissza kéne szégyellnem magam, amiért olyan sok csúnyát gondoltam róla elalvás előtt és különben is, milyen dolog az, hogy boldogtalan vagyok két ilyen tünemény gyerek és Yuucsicsancsi mellett. A reggeli folyamán csak tovább erősödik a mérhetetlen pozitivizmusom, amikor Masa-chan és Katsu-chan álomittas képpel szürcsöli a kakaóját, bár ők legalább tényleges előidézői jókedvemnek, nem pedig lassan de egyenletesen halványuló álomképek. Náluk nem napszak függő, hogy érzem e a szeretetüket vagy sem és talán pont azért kelek minden nap a Mackó iránt érzett szerelem minden gyönyörűségével, hogy képes legyek nekik ezt meghálálni; hogy legyen erőm a szemükben az apjukat látni minden pillanatban, amikor rájuk nézek.
Aztán persze estére elfogy a lendület, általában olyan ütemben ahogy a nap is nyugovóra tér, ezért a tavasz fokozatos beköszöntével én is egyre tovább tudom játszani a szerepem, amíg a saját kis álomvilágomban szövögetek édesebbnél édesebb jövőképeket. Aztán egy borzalmas este és rémálmokkal gazdagított, minimális alvás után újra csodás az ébredés; főleg ha az ember Mackóhoz készül végre, két hosszú hónap után. Még az előző héten kaptam Nabe-kuntól egy levelet amin -még ha majd hogy nem olvashatatlanságig maszatolódott is- Majorannáscsibefalatom kézírását véltem felfedezni és valami nőnapi üdvözletszerűt sikerült belőle kibogozni hosszas dekódolások során. Ugyan a köszöntés nem volt valami aktuális, de mivel Bucómacó nem igen szokott se leveleket írogatni se meglátogatni, elhatároztam, hogy mindenképpen meglepem őt abban a fura hangárban, ha már ilyen eszméletlenül hiányzom! Mert az egy dolog, hogy ő minden nap eszméletlenül hiányzik, de hát Kucinyó túlságosan elfoglalt ezzel a világmegmentős mizériával ahhoz, hogy csak úgy betoppanjak... Viszont ebből és a Nabe-kun által elhintett fülesből világosan kiderült, hogy mostanában éppen nem lesz túl sok mentegetni valója és az üzenet meg aztán egészen biztos űberigazán egy jel, hogy be kel lesnem az én Szupermackómhoz!
Na hát ilyen és hasonló lelkiállapotban léptem át a senkai kapun azon a bizonyos reggelen, az előző esti elhatározásaimra akkora fittyet hányva, amekkorát csak lehet. A gondolat, hogy esetleg rosszul döntöttem volna a felkerekedés pillanatában pont olyan elképzelhetetlen volt, minthogy egyszer valami oknál fogva, nagy, büdös és csúnya harcsává változzak; földöntúli extázisban kapkodtam a lábam a raktár felé vezető úton. Mire odaértem, olyan izgatottság lett rajtam úrrá, hogy majdnem betörtem az ajtót a heves kopácsolás közben, majd a Pinkpandabácsiembert is épp, hogy nem borítottam fel üdvözlésképpen. Ő azonban hirtelen zavartsága múltával készségesen tájékoztatott, hogy merre találom az én Mézesem; hiába, egy igazi komornyikot semmivel nem lehet zavarba hozni! Némi hálálkodás után így hát meg is indultam a földalatti edzőterem felé, ahol az instrukció szerint Miccmacc épp azt a csudás izomszerkezetét igyekezett formában tartani az ő Nyuszkája igen nagy és őszinte örömére! És mivel ez egy igen kedves foglalatosság számára, én még véletlenül sem akartam megzavarni, ezért minimális hangkibocsájtással ereszkedtem alá a lépcsőn kezemet a számra tapasztva, nehogy elsikkantsam magam a viszontlátás örömétől ami sikerült is, elvégre a még bőszen kaszaboló Kuckó került be a látóterembe, mikor az utolsó fokról lelépve a terem sziklás talaján koppant az alkalomra beszerzett, vadi új és mellesleg atomdrága szandálkám.
- Mézesmackóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó! - Sipítottam el magam, miután egy brutális lefejezést követően Bucó látványos befejezést kanyarintott az edzés végére. Máskor talán kissé megszeppentem volna a látottaktól, de Mackó jelenléte, a tény, hogy két hónap után újra láthatom és érezhetem elterelte minden figyelmem a klónok mészárlásáról. Egy shunpo után máris a nyakában csüngtem, mit sem törődve a fáradtságos edzés jeleivel szorítottam magamhoz és csókolgattam halomra igyekezvén bepótolni az utolsó találkozásunk óta mulasztott minden érintést. Mandulásmacifalat azonban mégis, mintha nem akart volna túllépni az első meglepettségen, pedig máskor némi -hirtelen felbukkanásomnak betudható - álmélkodás után készségesen hagyni szokta, hogy nekirontsak és fura tapogatózások helyett ugyan olyan hévvel viszonozza az ölelésem, ahogy minden találkozásunk alkalmával.
- Ne haragudj Macinyó, hogy nem jelentkeztem be a titkárnődnél, gondoltam az asszonykádnak kijár ennyi privilégium! - Távolodtam el tőle egy kicsit, hogy megejthessem csipkelődő megjegyzésem, mondatom végeztével azonban már ismét rajta csüngtem hagyva, hogy egész lényemmel átadhassam magam a közelsége okozta eufóriának.
Mézi furasága -aminek az elején nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget- viszont kezdett egyre zavaróbb lenni, majdnem mintha egy vadidegen embert csókolnék és ölelnék; rideg volt és gyakorlatias, pontosan olyan, amilyen még véletlenül se szokott lenni, ha ennyi idő után a nyakába vetem magam. Hirtelen persze ezernyi gondolat szállt meg immár bennem is nyomasztó zavartságot keltve, nem is mertem végiggondolni érthetetlen magatartásának okait, csak egy néma hátrálásra és bátortalan fejrázásra futotta a végtagjaimból elillanó erő hiányában. Bárhogyan fogalmaztam volna meg, minden kérdés hiábavaló lenne, hiszen tudja, tudnia kell, milyen érzések zakatolnak bennem ahogy azt is, hogy nem fogadok el semmilyen buta magyarázkodást, csak a valós okokat, bármi is legyen a háttérben.

Elég sok mindenre számítottam Bagolybubótól, ami megmagyarázná ezt az idióta viselkedést, de legvadabb elképzeléseimben sem adtam a szájába ilyen bamba dumát. Pedig a másodperc tört része alatt a lehetséges okok gyakorlatilag teljes spektrumát végiggondoltam; számítottam eltitkolt szeretők hadára, hülye kifogásokra, amikkel az értésemre próbálná adni miért nem szeret vagy szerethet már, de még az is eszembe jutott -mondjuk már csak végső kétségbeesésemben-, hogy talán ennyi idő és sokkhatás kellett ahhoz, hogy szembenézzen látens homoszexualitásával. Teljességgel meg voltam győződve róla, hogy ha most nem, akkor soha az életben nem kapok szívrohamot, hirtelen felindulásom elsőre csak némi hápogást engedett kibocsájtani reakció gyanánt. Még ismeretségünk hajnalán se voltam túl sokáig Yasuji-san és bár szívesen megfejtettem volna a megszólítás miértjét, a bennem tomboló és egyre erőteljesebben lüktető harag nem sok teret hagyott az agyszerkezetemben a logikus gondolkodásnak.
- Szóval nem tudod a jövetelem okát.... Nem tudod, jó, oké, tulajdonképpen aham, aham igen, nincs, nincs oka... Nem tudod, persze, nem is kell, nem is kéne, miért is, jó... Mi lenne, igazad is van, mi lenne, nem lenne semmi, nincs mert nincs is. Én csak úgy, tudod, igenaham, nem, ne is, nem kell, nem baj, tényleg, tényleg nem baj, igazad is van persze, tulajdonképpen.
Ahogy haladtam előre tartalmilag kissé kifogásolható mondandóm előadásával egyre nagyobbra nőtt az agyérgörcs a fejemben, ami irtózatos erővel igyekezett szétfeszíteni a koponyámat. Voltam már életem során párszor nagyon mérges Mackóra, de egyetlen mondatával még nem sikerült előidéznie dühkitörésem első fázisát és bármennyire igyekeztem, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy le tudom magam annyira csitítani, hogy megússzuk a második fokozatot. Minden esetre azért megpróbáltam magamban eldünnyögni pár nyugtató mantrát; reméltem Kuckó úgy se gondolta komolyan, hogy majd derűsen nekiállok cseverészni az SS béli mindennapokról, így nem okoz túl nagy törést a lelketlen lelkének, ha ezen információk birtoka nélkül hal hősi halált egy kanál vízben. Már éppen kezdtem volna ott tartani, hogy talán sikerül magamra erőltetni némi higgadtságot ami által képes lehetnék esetleg normálisan megbeszélni Kucmallással ezt az egész buggyant színházasdit, amikor is az az.. az az utolsó álnok alávaló, gyalázatosan űberelképesztően galád rémszörnyeteg némi fogyatékoskodás után nekem szegezett egy kérdést, méghozzá egy olyat, ami egy pillanat alatt űzte el az összes hidegvérem.
- Hogy mit értek?! Nem értek semmit! Utállak, nem, gyűűűlöllek Sierashi Yuusuke! Itt a vacak bizsud, szédíts vele valami másik tompa agyú cafkát! Majd az ügyvédem keresi az ügyvéded! - Hajítottam baseball játékosokat megszégyenítő mozdulatsorral a jegygyűrűmet egészen pontosan Miszter Elképesztőennagyonnemszeretem homloka közepének irányába miközben vállalhatatlan orgánummal olvastam a fejére a helyzethez kapcsolódó észrevételeimet.
Bizonyára rám telepedett némi jótékony sokkhatás is, mert ha ott abban a pillanatban felfogom mi történik körülöttem, biztos, hogy menten agyvérzést kapok, így meg némi zokogással és hisztérikus sarkonfordulással sikerült valamicske indulatot kiengednem a szelepen. Könny és lemosódott festék áztatta arcomat a tenyerembe temetve botladoztam a feljáró felé miközben azon agyaltam serényen, hogy mégis mi módon vethetnék véget az életemnek, mert hogy ez a ez nem fog még egyszer porig alázva hülyét csinálni belőlem, az egészen biztos. Sajnos vagyok annyira menthetetlenül szánalmas ha róla van szó, hogy pár szép szó után bármit elfelejtek neki; minden alkalommal ugyan olyan naivitással dőlök be a meséinek, amik így, hogy kimutatta a foga fehérjéjét, fájdalmasan átlátszónak tűnnek.
Leírhatatlan lelki defektusomban való fuldoklás közben nem sok kapacitásom volt az elém kerülő akadályokra figyelni, így a lépcsővel való találkozásom méretes zakózáshoz vezetett, ami persze csak még tovább javított az amúgy is meséscsudás lelki állapotomon. Némi sípoló vinnyogás kibocsájtása közben igyekeztem összekaparni a fokokra kenődött végtatjaimat és ülő helyzetbe kerülni, ami egy kis szenvelgés árán sikerült is. Aktuális pozíciómban azonban kénytelen voltam elfogadni a tényt, hogy Kuckó is bekúszott a látómezőmbe és ha már egyszer ott volt, nem volt olyan könnyű őt onnan kipaterolni. Már csak azért sem, mert szörnyűséges lelki tusám ellenére sem tudtam elsiklani Mackó végtelenül zavart és bamba képe felett, pedig abban azért biztos voltam, hogy ha ugyan nem is élvezi az érzelmeim ilyetén való megnyilvánulását, túl nagy meglepetést azért nem okoz neki. Ő mégis úgy állt ott, mint akit teljesen váratlanul ér ez az egész mizéria, mint aki nincs is tisztában azzal, hogy mi mindenen mentünk keresztül ennyi év során, és mi minden halmozódott fel bennem vele kapcsolatban. Ez a megállapítás kénytelen volt szöget ütni a fejemben - nem egyszer láttam már a gyengélkedőn szeretteikre idegenként tekintő betegeket, vajon nem lehet, hogy Mézesmackó is elhagyta valahol az emlékei egy részét? Mert hogy ne ő álljon előttem, az teljességgel kizárt; a legélethűbb hasonmást is meg tudnám különböztetni az én egyetlen Pacsulisszafaládémtól egy pillanat alatt.
- Mé.. Izé, Sierashi-kun, minden rendben van... úgy amúgy? - Álltam fel változatlanul maszatos, de mégis higgadtabb képpel a feljáró legalsó fokáról. - Umm.. Történt valami furcsa dolog veled mostanság? Hirtelen trauma, tudod, lelki esetleg fizikai.. Vagy valami hipnotizőr! Találkoztál mostanában hipnotizőrökkel?! És egyáltalán, hányat mutatok? - Slattyogtam vissza a továbbra is meglehetősen érdekes arcberendezéssel bíró Mackónadrágomhoz három ujjamat a pofijába nyomva, ekképp tesztelve elsőként az agyi működését. Minél tovább gondolkoztam rajta, egyre biztosabb lettem benne, hogy Mézi nem igen van a helyzet magaslatán és hogy a különös viselkedés hátterében véletlenül sem valami részéről tudatos dolog áll. Viszont csak tudjam meg, ki szórakozik az én Puszedlisrántottám agytekervényeivel, azon nyomban életfogytiglani szobafogságra ítélem az illetőt!