Előre elnézést kérek a hosszáért... :O.o:
Név: Shikoku Naoki
Kaszt: Shinigami, 11. osztag, 4. tiszt.
Nem: férfi
Kor: 118 év (20 éves kinézet)
Felszerelés: a Zanpakuto-ja.
Születési dátum: 03.29
Kinézet: Rövid, vörös haj; barna szem. Arca komoly, legtöbbször érzelemmentes. Egyszerű, fekete shinigamiöltözetet visel azzal az eltéréssel, hogy az ujjrészén vékony, ezüst csíkok vannak.
Zanpakutoját mindig az övén viseli.
Zanpakuto
Kinézet: Ezüstös penge, markolatán szintén ezüst alapon cikkcakkos fekete sávok találhatóak. Ha telihold van, a kard ezüstösen csillog.
Név: Gento Akari (Holdfény) Ha kimondja a nevét a kard tompán fényleni kezd. Ha sok szellemi energiát áramoltat a kardba és hirtelen kiereszti belőle, az egy villanás kíséretében távozik, ami 1 pillanatra megzavarhatja/elvakíthatja az ellenfelet.
Parancsszó: Hikaru, Gento akari! (Ragyogj, Holdfény!)
Fajtája: levegő
Shikai: Ha aktiválja a penge erősen ragyogni kezd és megvastagodik. Amikor eléggé vastag lett, kettéválik és 2, ugyanolyan kard lesz belőle. A fegyvernek különleges hatása nincs.
Támadása: Naoki a 2 kardot egyszerre használja Shikai formában. Nincs semmi extra, egyszerűen a 2 kard adta fölényt használja ki.
Bankai: még nem képes rá. Keményen edz, hogy sikerüljön megcsinálnia.
Amint sikerül neki részletezem a támadásai hatását.
Addig is:
Gento mi kizami (A hold 3 csapása)
Kinoe kizami (1. csapás):
Kinoto kizami (2. csapás):
Hinoe kizami (3. csapás):
Előtörténet:
Gyermekkor:
Naoki az ősi császári városban, Kiotoban született. Szülei, mikor megszületett, elváltak, így apa nélkül nevelkedett. 8 éves korában, az anyját is elvitte egy gyógyíthatatlan betegség és mivel az apja nem törődött vele a nagyapjához került.
A nagyapa nagyon titokzatos ember volt. Anyja amikor még élt, mindig ellenezte, hogy meglátogassa őket, mert szerinte rossz hatással van a gyerekre. Szó mi szó, a nagyapa tényleg sokszor csinált fura dolgokat.
Amikor a fiú odakerült hozzá meglepődve tapasztalta, hogy néha a férfi magában beszél.
Amikor rákérdezett, hogy kivel beszélget, nagyapa csak motyogott és másról kezdett el beszélni.
Egy idő után azonban Naoki megszokta ezt a különc szokást.
Naoki nagyapjának volt még egy mániája. Folyton azt mondogatta, hogy a fiúnak meg kell tudnia védenie magát és mindenáron be akarta íratni különböző harcművészeti iskolákba.
Naoki nem is nagyon tiltakozott a dolog ellen, hiszen az érdeklődési körébe beletartoztak a harcművészetek
El is járt, heti 3-szor edzésre, otthon pedig szorgalmasan gyakorolt, a házuk kertjében kialakított tréningpályán.
Azt, hogy ez a pálya kinek volt fenttartva, ki készítette, a nagyapja nem árulta el neki.
Kamaszkor:
Így telt el 7 év. A 15 éves Naoki mint minden hétköznap délután kint gyakorlatozott a pályán, amikor hirtelen egy jeges fuvallatot érzett. Megborzongott, majd körülnézett, hogy honnan jöhet ez a hideg. Semmit sem látott, ezért lassan újra elkezdte az edzést.
A rossz érzés azonban megmaradt és nem is alaptalanul: a következő pillanatban hatalmas porfelhő kíséretében beszakadt a gyakorlópálya magas kerítése.
A fiú hiába meresztgette a szemét, nem látott semmit, ami beszakíthatta volna, ezért hátrálni kezdett.
Egy földöntúli ordítás reszkette meg a levegőt és a fiú a remülettől bénultan látta, hogy a földön hatalmas lábnyomok közelednek felé.
Mozdulni sem bírt, a valami pedig egyre közelebb ért hozzá.
Ekkor hirtelen egy nyugodt hang szólalt meg mellette:
- Naoki, most már nem kell félned. Itt vagyok és nem engedem, hogy bántódásod essék.
A fiú felnézett és a nagyapját látta - nagy meglepetésére - egy katanával a kezében, amint egy pontra meredt a lábnyomok felett.
Nyelt egyet, hogy eltűnjön a gombóc a torkából, majd remegő hangon megszólalt.
- N-Nagyapa... mi ez?
A férfi nem válaszolt, hanem hirtelen elrugaszkodott és lesúlytott egy, a fiú számára láthatatlan dologra.
Ismét egy borzalmas ordítás hallatszott, majd minden elcsendesült.
A férfi visszadugta a kardját a hüvelyébe és a fiú felé fordult.
- Ez fiam egy Hollow volt. A Hollowok tulajdonképpen lidércek, akik azokból a lelkekből keletkeznek, akiket egy érzés a földre köt. Ez az érzés legtöbbször a gyűlölet.
Az ilyen Hollowoknak a célja, hogy minél több lelket egyenek meg. De ne beszéljünk ilyen gonosz dolgokról, inkább folytasd a gyakorlást
Naokinak lett volna még kérdése bőven, de a nagyapja nem volt hajlandó többet elárulni ezekről a dolgokról. Csak azt hajtogatta, hogy Naoki majd személyesen fogja ezeket megtapasztalni. Ezt Naoki nem tudta mire vélni egészen másnapig.
Reggel felébredve azt tapasztalta, hogy egy kislány áll az ágya mellett. Felült az ágyában és megdörzsölte a szemét, hátha csak az álom maradt a szemében, de nem, a lány maradt.
- Hát te meg mit keresel itt? - kérdezte tőle, miután úgy ahogy összeszedte magát.
A lány összerezzent, majd csodálkozva ránézett.
- Te látsz engem? Ez furcsa. 3 éve minden nap téged figyeltelek, de te sosem láttál engem. Úgy néz ki, amikor tegnap megtámadott az a szörny, akkor történt valami...
Naoki csak nézett. Elkezdett azon morfondírozni, hogy vajon TÉNYLEG minden nap figyelte-e ez a kölyök és tényleg egész nap követte-e.
*Ehh, nem számít* gondolta magában. *Ami történt, megtörtént*
- Ha jól gondolom, akkor te egy lélek vagy - Naoki ezt nem is kérdezte, inkább megállapította. - Elárulod, hogy miért pont mellettem voltál ez alatt a 3 év alatt?
A lány szomorúan elmosolyodott.
- Tudod, nekem sosem volt normális életem, amikor még éltem.
Szüleim meghaltak, a mostohaszüleim rosszul bántak velem. Ezért mindig is vágytam a normális életre és talán ezért is maradtam itt halálom után a többi lélekkel ellentétben.
Mióta meghaltam figyelem a fiatalok életét. De te vagy az első, aki látott engem. Így már nem lenne érdekes a figyelésed, tehát én mennék is. - búcsút intett a kezével, majd mielőtt még Naoki bármit is mondhatott volna kilibbent az ablakon.
Ettől a naptól kezdve Naoki látta a lelkeket, sokszor beszélt is velük. Kezdte megszokni ezt a világot. Sajnos Hollowwal is sokszor találkozott, amit a nagyapja azzal magyarázott, hogy magas a szellemi energia szintje és ezért támadják meg. Azt, hogy mi az a szellemi energia és ez miért van összefüggésben a hollowokkal a férfi nem volt hajlandó elárulni.
A nagyapja mindig megvédte a támadásoktól. Ez Naokit rossz érzéssel töltötte el, mert nem szeretett másoktól függeni. Ezért minden eddiginél több időt töltött edzéssel.
Így telt el ismét 3 év.
Naoki halála:
A 18. születésnapja után pár nappal egy, az eddigieknél jóval nagyobb Hollow jelent meg, amint hazafelé tartott az iskolából és felé tartott. A szörnyet furcsa, fekete ruhás, katanával felfegyverkezett alakok üldözték.
Naokinek meglepődnie se volt ideje és máris előtte tornyosult a Menos (mert bizony az volt)
Kinyitotta a száját és benne egy energiagömböt formázott. Naoki kétségbeesetten próbált menekülni, de sikertelenül: a cero kitört és elemésztette őt.
Minden elhomályosodott Naoki körül. Percek teltek el, de neki óráknak tűntek. Hirtelen erős rántást érzett, majd a következő pillanatban arra eszmélt, hogy csukott szemmel fekszik a földön. Óvatosan kinyitotta a szemeit és meglepődve észlelte, hogy mindene tökéletesen ép, leszámítva azt, hogy egy lánc lógott ki a melléből. Azaz lélek lett belőle.
A menos továbbra is ott állt mellette és éppen készült, hogy megegye az immáron lélek-Naokit, amikor nagy hanggal megérkeztek az üldöző férfiak. A hollow menekülőre fogta és otthagyta a kétségbeesett fiút.
A fegyveres férfiak közül az egyik odament hozzá és egy különleges szertartás végzésébe kezdett, és közben maga elé motyogott.
- Jellemző... mindig velem végeztetik az unalmas munkákat.
Naoki összeszedte a bátorságát és megszólalt.
- Öhm... elnézést. Meg tudná mondani, hogy most mit csinál velem?
- Hogy mi? - a shinigami felkapta a fejét és úgy nézett rá, mintha csak most vette volna észre, hogy ott van. - Hogy mit csinálok? Átküldelek Soul Society-be, ahová az emberek kerülnek haláluk után.
- Mármint abban az esetben, ha nem válik belőlük hollow - mondta és a menekülő menosra pillantott.
- Na, azt hiszem végeztünk is. Készülj! - a shinigami legugolt a fiúhoz, majd a kardja markolatának a végét Naoki homlokába szúrta.
A következő pillanatban, a fiú egy idegen helyen találta magát.
Rukongaiban:
Fél év telt el. Naoki egészen jól boldogult ebben a világban. Hálával gondolt vissza a nagyapjára aki annak idején harcművészetekre taníttatta, ebben az erőszakos világban igencsak hasznára vállt. Alkalmi munkákat vállalt, néha testőrnek is elszegődött.
A fiú sokat gondolt a nagyapjára. Nagyon hiányzott neki és sajnálta, hogy nem tudott tőle elbúcsúzni.
Soul Society-be érkezése után pár napig a visszautat kereste az élők világába, de azt kellett tapasztalnia, hogy nincs visszaút.
Bármit megadna érte, ha egyszer, csak 1 napra vissza tudna menni.
Ezért is jelentkezett shinigaminak, amikor azok toborzó körutat tartottak Rukongaiban.
Úgy tudta, hogy a shinigamik, ha elég erősek lesznek, az élők világába is átmehetnek.
Ezt az esélyt nem akarta elszalasztani.
A tanoncévek:
Naoki természetéből fakadóan visszahúzódó természetű.
A társaságot általában kerüli, ha mégis belekeveredik egybe, csak akkor szólal meg, ha muszály.
Ezen tulajdonságai miatt nem sok barátja volt az akadémián, de nem is bánta. Szeretett egyedül edzeni, a zanpakutojával. A sok együtt töltött időnek meg is lett az eredménye, a kard elárulta a nevét.
Ezek után már nem tartott sokáig, mire elérte a shikai szintet.
Amikor először aktiválta percekig nézegette gyönyörködve a 2 ikerpengét. Semmi eltérés nem volt köztük és ezüstösen ragyogtak.
Eddig a vívóstílusa a kendo volt, azaz két kézzel forgatta a kardot, azonban a shikai alak megtanulása után, elkezdte gyakorolni az ikerkardok használatát.
Gyengébb ellenfelek ellen, azonban továbbra is 1 kardot használ, a másikat az övére tűzve viseli.
Mivel még életében éveken keresztül tanult különböző harcművészeteket, és ezt az akadémián sem hanyagolta el, ha a helyzet engedi előszeretettel harcol puszta kézzel is.
A kidout középszerűen használja. Természetéből fakadóan nem igazán kedveli a mágiát, szereti a saját erejéből elintézni a dolgokat. Szereti a harcot, sokszor nem is gondolja végig a következményeket, hanem vakmerően beleveti magát a csatába.
Nem szereti megerőltetni magát. Nem becsvágyó, nem tervezett magas pozícióba kerülni, miután végzett az akadémián, ezért nem is törekedett különösebben a tökéletességre a záróvizsgán sem
Átlagos eredménnyel végzett és a 11. osztagba kérte a felvételét.
Úgy tudta ez az az osztag, ahol a legnagyobb hangsúlyt fektetik a harcra.
Az 1. hollowt még tanonc korában ölte meg, amikor egy befogott hollow-sereget kellett lemészárolniuk gyakorlásképpen a társaival.
De igazi, szabad hollowwal csak a 11. osztagba kerülése után találkozott. Az osztagával őrjáraton volt Seireitei külső körzetében, amikor egy 3 hollowból álló csapat támadta meg őket.
Naoki úgy gondolta ez elég jó alkalom lesz arra, hogy letesztelje a képességeit, ezért megkérte a társait, hogy engedjék át neki a hollowkat.
A többi shinigami már tapasztalt harcos volt, nem vágytak ilyen trófeákra, ezért átengedték neki.
- Hikaru, Gento akari! - kiáltotta Naoki, mire a kard megvillant és egy pillanatra elvakította a hollowkat. A fiú shunpo-t használva elrohant az egyik mellett, közben végighúzta kardját az oldalán, majd felugrott és ledöfte a 2.-at.
A 3. holllow látván társai vesztét menekülőre fogta, Naoki azonban könnyedén utolérte és lecsapta a fejét.
A társai döbbenten nézték, nem nézték volna ezt ki ebből az újoncból.
Amikor visszatértek, hamar híre ment tettének és, mint ahogy ez lenni szokott ilyenkor, sokan irigykedve kezdtek rá nézni.
Több ellenséget is szerezett magának, főleg azok utálták meg, akik már eddig sem igazán kedvelték a modora és az életfelfogása miatt.
Ez azonban Naokit nem érdekelte. Célja egyelőre csak az volt, hogy kijuthasson az élők világába.
Naoki fogadalma:
Ez a nap nem is váratott sokáig magára. Felettesei hamar látták, hogy jó képességei vannak, ezért beosztották egy őrjáratba az élők világába.
Amint átmentek a senkai kapun, Naoki egyből elindult szülővárosa, nagyapja lakhelye felé, nem törődve a társai és parancsnoka kiáltozásával. Tudta, hogy most súlyosan megszegte a szabályokat, de ez nem érdekelte túlságosan, hiszen volt egy célja, aminek elérését minden egyéb felé helyezte.
A ház felé közeledve hullámzó szellemi energiákat érzett. Mintha harcolnának arrafelé. Rossz érzés fogta el és gyorsított egy kicsit. Azonban amikor odaért a házhoz látta, hogy elkésett.
A ház lángokban állt, és egy test hevert előtte. Kezében egy nagyon is ismerős kard volt. A szomszédos ház tetején egy furcsa ember állt. Teljesen emberszerű volt, azonban az állat egy hollow maszk darabja fedte, amire egy nagy, zöld szem volt ráfestve. Amikor Naoki megjelent gonoszul felnevetett, majd elmenekült.
Naoki felkiáltott és odarohant a nagyapja testéhez. Még lélegzett.
Nagy nehezen még el tudta mondani, hogy az arrancar ölte meg, akit az előbb Naoki is látott. Nem tudta, hogy miért támadta meg, de nagyon hirtelen történt, esélye sem volt védekezni.
Az öreg utolsó erejét összeszedve kedvesen végignézett a fiún és elmosolyodott. Látom fiam, shinigami lettél. Most, hogy meghalok elárulom neked: én is az voltam egykor.
- Tudod én mindig is nagyo... - az utolsó mondata köhögésbe fulladt. Vért köhögött fel aztán lassan elernyedt.
Naoki könnyek közepette cipelte be nagyapja holttestét a házba. Letette egy még nem égő sarokba, majd megállt a ház előtt.
Szomorúan nézte, ahogy a tűz lassan elemészti a szülőházát és benne az egyetlen személyt, aki valaha is közel állt hozzá. 1 órán keresztül állt ott, a lassan már alig-alig parázsló zsarátnok előtt, majd letörölte a könnyeit és fogadalmat tett. Megfogadta, hogy megerősödik és mindenáron megbosszulja a nagyapját kerüljön akármibe is.
Visszatért a Senkai kapuhoz, ahol pont gyülekeztek a társai is. Amikor hazaértek, megkapta a büntetését az engedetlenségéért, amit közönyösen fogadott el. A harcban innentől kezdve még vakmerőbbé vállt. Amikor csak tehette írtotta a hollowokat, és minden szabadidejét edzésre használta fel.
A nagyapja halála, kimélyítette a szakadékot, ami Naoki és a többi ember között húzódott.
Senki sem tudta megérteni, hogy honnan van ez a harc és a magerősödés utáni vágya.
De Naoki egyedül is nagyon jól érezte magát. Hiszen valójában nem is volt egyedül. Ott volt vele A Holdfény...
Képességeit a felettesei is elismerték, ezért szép lassan, egyre magasabbra jutott a ranglétrán, bár ő sosem tervezett magasabb pozícióba kerülni.
Ennek ellenére, amikor felkérték, hogy legyen a 4. tiszt, elfogadta.
