Adatok
Név: Hyousuke Itachi
Kaszt: Shinigami
Rang: Ex-shinigami
Emberi kor: 26
Shinigami kor: 226
Jellem: Magabiztos. Nem nagyon törődik másokkal, vagyis nem érdekli az, amit róla gondolnak. Magasról fütyül az őt sértő szavakra, ezért elhagyja azokat, rosszabbik esetben véget nem ér a kiabálás. Kissé túlzottan önfejü, de a barátai számíthatnak rá. Lázadó, mert nem szereti, ha parancsokat osztogatnak neki, általában ez fordítva müködik.
Miután az életére törtek jelleme egészen megváltozott.
Nyugodt, de még is kedves lett mindenkivel szemben. Harcban mindig meggondolt és többször is átgondol egy lépést. Minden támadásra vagy trükkre általában ki tud találni egy ellentámadást
Kinézet:
-Izmos testalkatú
-Kimonója hasszú ujjú és fehér. Olyasmi mint Aizené csak fekete övvel.
Előtörténet:
Születés:
Egy esős tavaszi nap volt, s a szél erősen fújt. Földrengető egy éjszaka volt ez a mai nap, nem túl eseménydús. A vízcseppek kapkodtak a másik után, mintha el akarták volna kapni a másikat, aztán csatlakozni hozzá, hogy egy nagyobb esőcseppet hozzanak létre így. Túlságosan felbolydult egy éjszaka. És pont ma következett be az… pont ma, egy viharos, esős, s szellős napon. Egy kiáltás, vagy inkább egy sikolynak hangzott el. Egy női sikoly. Ki tudta volna megállapítani, hogy miért is sikít? Mert a kórházban ezt tudták. Éppen egy jövevény miatt volt mindez. Öt perc múlva, talán még annyi sem lehetett, abba maradt minden, csak kint az eső, és a szél suhogása nem akarta félbehagyni ezt az egész eseményt. Igen! Én voltam az, aki megszületett!
A Hyousuke Itachi nevet kaptam. Jelentéktelen. Nevezhettek volna akár Forgószélnek, vagy Felhőszakadásnak, hisz viharos napon születtem, talán ezért is hozta ki belőlem ezt a természetet a vihar. Nem is tudtam miért, de nagyon így viselkedtem, mintha csak én lettem volna az, ami a vihart okozza.
Nagyobb előreugrás:
16 évesen már ”híres” voltam. A fiú akit nem érdekel semmi. Gyakran késtem órákról, sőt előfordult, hogy nem jártam be. De ez teljesen mellékes. Már akkor sem bírtam ha a gyengébbet bántják. Sokszor láttam, hogy egy-egy banda egy velem egykorút ver a pénzéjért. Ezt én sose hagytam, mindig nekik ugrottam és erőm korlátjáig küzdöttem az ”igazságért.” Sokszor emiatt kórházba kerültem, de nem törődtem vele. „Az egyetlen járható út az igazság útja”- mondtam sokszor. Így teltek az éveim. Sokszor kötöttem ki ismét a kórházba, sőt az intenzíven is (Tudom, hogy kórházban van ^^”) Mikor betöltöttem a 26. évemet ismét egy ilyen helyzetbe kerültem. Gondolkozás nélkül nekik támadtam és amikor már feléjük ütöttem akkor láttam meg, hogy az egyik személynek fegyvere van. Elsütötte és meghaltam. Megdöbbentően láttam, hogy a testem felett állok. Ekkor megjelent egy maszkos szörny mely megtámadott engem. Már beletörődtem a sorsomba mikor egy fekete lepke repült el előttem. A lepke után egy fekete ”köppenyes” alak jelent meg aki egy kard segítségével elpusztította a lényt. Ezután a markolata alján lévő jelet a homlokomnak nyomta. Mikor újra felébredtem egy tó mellett találtam magam.
Soul Society:
A tó mellett egy férfit láttam aki elmagyarázta mi is történt velem. Én ettől megijedtem és vissza akartam jutni Karakurába, de nem ment. A családja befogadott és elmesélte, hogy Soul Societyban vagyok másnéven a Lelkek Társadalmában. Ez két külön részből áll: A hatalmas falakkal körülvett Seireitei ahol a Shinigamik és a nemesek laknak, valamint a 80 körzetre felosztott Rukongai. A körzet száma a benne lévő körülményeket ecseteli, minél kisebb számot kap, annál békésebb. A Király egy másik birodalomban él Soul Society-n belül.
A lelkek Soul Societyn belül nagyon hasonlítanak a rendes emberekre, de nagyon lassan öregednek, általában több évszázadig élnek. Gyerekek úgyanúgy születhetnek, akárcsak az emberi világban. Mi most Rukongai 16. körzetében vagyunk, tehát egy békés körzetben. Itt teltek a mindennapjaim és egyre éhesebb voltam. A családom azt mondta, hogy ők csak az ízekért esznek, de nem éhesek, így nem mert mondani, hogy én étvágyat is érzek. Egy héttel később mondtam el, amire a férfi csak annyit mondott, hogy menjek el a Lélek Tovább Képző Akadémiára ahol az ilyen lelkeket várják. Én elmentem szerencsét próbálni. Elmondták, hogy a shinigamik át tudnak menni az emberek világába, így nagyon lelkesen kezdtem el tanulni. Kibírtam a démonmágia elméletet és gyakorlatot és a többi tantárgyat is. A harcművészetek kifejezetten a kedvenceim voltak, mert itt kitudtam használni földi edzéseimet. Az utolsó évben elmentünk hollow vadászatra kapitányok, hadnagyokkal. Ezt jó alkalomnak láttam osztagot találni. Simán ment az egész, nekem unalmasnak is tűnt. Mikor ennek vége volt én a 6. osztagba jelentkeztem Aizen kapitányhoz. Pár hónap alatt felküzdöttem magamat a 3. tiszti ranghoz a shikai bemutatásához. Kardom lelkével Amaterasuval sokat beszélgettem és ő elmesélte a történetét:
Teljes nevén AMATERASU OMIKAMI (japán: „A Mennyet Beragyogó Nagy Istenség”), a mennyei napistennő, akitől a japán uralkodócsalád származtatja magát; jelentős sintó istenség. Apjának, Izanaginak bal szeméből született, aki egy ékköves nyakláncot adományozott neki, és a Takama-ga-hara (Magas Mennyei Síkság) gondját bízta rá, amely az összes kami lakóhelye. Egyik fivérét, a viharisten Susanoót elküldték, hogy uralkodjék a tenger színén. Indulás előtt elment, hogy elbúcsúzzék nővérétől. Jó szándékuk bizonyítására gyermekeket teremtettek együtt: az istennő oly módon, hogy megrágta és kiköpte a férfitól kapott kard darabjait, Susanoo pedig ugyanezt tette a nő ékköveivel. A viharisten ezután nagyon durván kezdett el viselkedni: letördelte a rizsföldek karóit, meggyalázta nővére lakóhelyét, végül pedig egy megnyúzott lovat dobott a szövőtermébe. A fölháborodott Amaterasu tiltakozásul egy barlangba húzódott vissza, és sötétség borult a földre.
A többi 800 milliárdnyi isten azon tanakodott, hogyan csalogassák elő a napistennőt. Kakasokat gyűjtöttek, amelyek kukorékolása megelőzi a hajnalt, tükröt és ékszereket függesztettek a barlang előtti sakakifára. Amenouzume istennő táncolni kezdett egy fölfordított dézsán, s részben lemeztelenítette magát; ez annyira tetszett az összesereglett isteneknek, hogy nevetésben törtek ki. Amaterasu kíváncsi lett, hogy miért vigadnak az istenek, amikor a világot sötétség borítja, mire azt mondták neki, hogy a barlang előtt egy nála is ragyogóbb istenség van. Kikukucskált, meglátta képmását a tükörben, hallotta a kakasokat kukorékolni, s ezért kibújt a barlangból. A kamik gyorsan egy shimenawát, vagyis rizsszárból készített szent kötelet dobtak a bejárat elé, nehogy az istennő újból elrejtőzzék.
Amaterasunak és fivérének, a holdisten Tsukiyomi no Mikatónak nemi hovatartozása érdekes kivételnek számít a világszerte elterjedt nap- és holdmitológiában.
Erre a nyakláncra én is rátaláltam Karakura városban, a családom tulajdona volt. (A családom nem a japán uralkodócsalád
) Szerettem Amaterasuval beszélgetni és tiszteltem is mivel egy istennő volt a legdicsőbb istenek közül. Sokszor tanácsokat adott és segített fejleszteni a harci stílusomat.
Így teltek a napok, hónapok, évek és egyre többet fejlődtem. Mivel elég erősnek gondoltam magamat a bankai szinthez elkezdtem tanulni. 7 éven át gyakoroltam és fejlődtem mire kimondhattam: Ban kai! Ekkor fehér kimonom lett stb. Amaterasu istennő jellemzőit kaptam meg. A siker miatt felkerestem Aizen kapiányt akinek ajánlását kértem a kapitányi rang hozzájutásához. Még felkerestem néhány kapitányt majd az 1. osztag kapitányát is, hogy engedélyt kérjek rá. Mikor ez is megvolt összegyűltünk a kijelölt helyen és elkezdtem a bemutatómat. Sikeresen vizsgáztam, így kapitány lettem. Sajnos ez nem sokáig tartott. Egy napon megtámadtak a shinigamik azzal az okkal, hogy áruló vagyok. Próbáltam bizonyítani, hogy nem és csak védekeztem, de miután nem hallgattak rám megöltem mindet. ”Áruló” lettem ami miatt nem maradhattam Seireiteiben. Elszöktem és nagyon sokáig egyedül voltam, míg egy napon Aizen kapitány jött el hozzám. Már nem a kapitányi ruha volt rajta, hanem egy fehér ruha és már a szemüvege se volt meg. Elmeséltem, hogy mi történt és, hogy SS-t meg akarja semmisíteni. Azt mondta, hogy erős vagyok, így magával hív és segítsek neki ebben a tervben. Gondolkozás nélkül elfogadtam ami miatt Las Noches egyik ura lettem. Pontosabban a 4. (Aizen, Gin és Touse majd én -> nem sorrend, de én vagyok az utolsó) Azóta tovább fejlesztettem képességeimet és Aizen-sama segédje lettem.
