Név: Sawamura Seiji
Kaszt: Vaizard
Nem: Férfi
Felszerelések: 1 db Zanpakuto
Születési dátum: 05 16
Kinézet: Magas (190 cm) szálkás izomzat, fekete haj, barna szemek. Viselete egy fekete pulóver, kék bő farmer és egy deszkás cipő. a vállára van tetoválva egy 69-es, ami Kensei Muguruma iránt érzett tisztelete miatt készült.
Zanpakuto neve: Kage Okami
Zanpakuto fajtája: erő
Zanpakuto shikaia: egy kb két méteres kard, markolattal és egy buszülések hátulján lévő kapaszkodóhoz hasonló rész, ami miatt biztosabb a fogása.
Zanpakuto támadása: Kage kamu: a kard élén sötét farkasszáj jelenik meg és mindent megharap ami felé csapok. A száj másfél méteres távolságban ki tud mozdulni a kard pengéjéből, de mindig csak egy támadás erejéig, aztán vissza kell mennie.
A nevem Sawamura Seiji. A középkori japánban születtem egy császárhű szolga családba. Amint betöltöttem a 14-et, eldöntöttem, hogy csatlakozok a császár testőrségébe. Meg is tettem, 6 évnyi kemény kiképzés után a császár altestőrségébe kerültem. Akkoriban azt gondoltam, hogy jól megfizetik és tekintéllyel jár, de nem számítottam rá, hogy milyen hangulat ember a császár... Még csak nem is voltam a főtestőrség tagja, csak palota őr voltam, de máris kezdett megrendülni a hitem a császárban, amikor láttam, hogy nem azaz igazságos császár volt, akit mindig is szolgálni akartam... nemtörődöm volt és önző. Felküzdöttem magam a ranglétrán és pár kemény év alatt a császár egyik személyi testőre voltam, aki napi 24 órában a közelében volt. Ekkor rendült meg teljesen a hitem magában a császárban, de továbbra is hűségesen szolgáltam. Még mindig emlékszem a halálom napjára, pedig már több mint 400 éve volt már, épp a császárt kísértük az egyik Buddha templom felé, amikor néhány játszadozó gyerek véletlenül a hintó mellé kavarodott. A császár először tudomást se vett róluk, ám mikor egy újabb gyerek odafutott és a császárt szállító "kocsi" mellett megbotlott, feldöntve a kocsit, a császár éktelen haraggal kikászálódott a kocsiból és kirántotta az egyik őr kezéből a katanát. Meg akarta ölni a gyerekeket, de én nem hagytam, ez lett a vesztem. Amiért kardot mertem emelni a Császárra Senpukkut kellett végrehajtanom.... így gyomron szúrtam magam, hogy méltósággal haljak meg, de a neheze mind ekkor kezdődött... halálom után egy holló támadt rám, én pedig fegyverek nélkül nem voltam képes megvédeni magam, majdnem belehaltam a találkozásba, ám egy Shinigami megmentett még idejében. Elküldött Soul Societybe, ahol Rugonkai egyik balhésabb kerületébe kerültem, ahol élből megtaláltak a rossz arcú és még rosszabb hírű emberek is. Nem kellett sok idő nekik, hogy rájöjjenek, egy császári testőrt nem véletlenül képeznek éveken át, csúnyán elvertem őket. Pár hónap után embertelenül éhes lettem, nem értetem miért, addig soha nem voltam éhes Soul Societyben. egy arra járó Shinigami pedig mindent elmagyarázott nekem és felkarolt, hogy belőlem is Shinigami válhasson. Azután a nap után balhésabb napjaim véget értek, emiatt pedig megkönnyebbültem, a császár mellé is azért mentem testőrnek, hogy védjem az országot, ne pedig katonaként támadjak másokra. Az akadémián kardforgatásban jeleskedtem leginkább és rengeteg barátra tettem szert. A legközelebbi barátaim mind Aizen Taicho alá akartak menni, így én is követni akartam őket, de nem is számíthattam arra, hogy Aizen milyen szörnyűséget fog velem művelni... miután elvégeztem az akadémiát teljes mértékű Shinigamiként-több barátommal ellentétben- felvételt nyertem a gotei 13 ötödik osztagába. Bár a szamárlétra legalján voltam, nem bántam semmit, Kiküldetéseket kaptam, melyeken más emberek lelkét menthettem meg ugyanúgy, ahogy az én lelkem mentették meg egykoron.Boldog voltam és a közösségbe is rendesen beilleszkedtem, soha nem hittem volna, hogy ilyen életem lehet. Még a Zanpakotoum nevét is sikerült megtudnom egy esős éjszakai meditáció során. egy sötéten gomolygó füstből álló farkas formájában megjelent előttem és elmondta a nevét. Az ezutáni napok nagyrésze azzal telt, hogy az ő tanácsaira hagyatkozva fejlesztettem a harci képességeim. Aztán életem legszerencsétlenebb napján Aizen kiküldött engem egy felderítő küldetésre Soul society egyik távolabbi sarkába azzal az ürüggyel, hogy Hollowokat láttak arra. Nem is sejtettem, hogy Aizen fog ott várni és Ichimaru Gin. Leütöttek és különös kísérleteket végeztek rajtam, amitől elkezdődött bennem a Hollowifikáció folyamata.
-Úgy tűnik, hogy ismét sikertelen volt a kísérlet, a shinigami hamarosan teljesen hollowwá válik és semmi újat nem tudtunk meg, úgy tűnik, hogy mégiscsak Urahara játékszerére lesz szükségünk, ha erősebbé akarunk válni...
Aizen ezen szavai azóta is vízhangoznak a fejemben éjszakánként... De ami a legszörnyűbb az ezután történt... A belső világomban tértem magamhoz, ahol -bármennyire is kerestem- sehol nem volt Kage Okami... csak egy másik férfi volt ott, aki pont olyan volt mintha a negatívom lenne... szó nélkül rám támadt a zanpakutojával, ami megszólalásig hasonlított az én Kage Okamimra, és három napon át véres harcot vívtunk egymás ellen. Nem állt szándékomban feladni, de rájöttem, hogy mennyire hozzám nőtt Kage Okami, a harcban szörnyen üresnek éreztem magam a segítsége és a jelenléte nélkül. A harmadik napon sikerült legyőznöm és egy különös teremben ébredtem, ahol egy burok volt körülöttem, valószínűleg valamilyen kidouval hozták létre, Egy fekete macska figyelt a távolból, előttem pedig egy szemüveges hosszú hajú lány állt zanpakutoját rám szegezve. Hirtelen az arcomhoz kaptam és egy maszkot éreztem... halálra rémültem, letéptem az arcomról a maszkot és megnéztem közelebbről. Olyan volt mint egy összepréselt farkas feje, néhány fekete csíkkal az orra körül.A maszka kezemben lassan szétrepedezett és eltört , de nyugalom ült a szívemre, mert Kage okami ismét hozzám szólt és megnyugtatott, hogy jó helyen vagyok. Később a vaizardok elmagyaráztak nekem mindent és elkezdtek kiképezni, hogy minél tovább képes legyek fenntartani a maszkom....
