Hadnagy Irodája

Tárgy: Re: Hadnagy Irodája Vas. Aug. 02, 2009 2:19 am

--= Újonc a láthatáron! - Jelentkezem a hadnagynál! =--

Ahogy hadnagyom kicsoszogott a szobámból, maga után becsukva az ajtót, mint aki eszét vesztette milliówattos vigyorral kezdtem el körbenézni, és rendezkedni. A bútorok igen tetszettek, ugyanis európai stílusúak voltak. Egy nagy szekrény volt az ággyal szemközti falnál, amihez odaszökdeltem, és kinyitottam. Kissé nyikorgott, de egy kis olaj, és meg is van oldva a probléma. Sok vállfa volt felaggatva, és felül két polc is volt beépítve, úgyhogy minden göncömet szépen bele tudtam rakni. De legelsőnek úgy gondoltam, hogy kitakarítok. Az osztagban bolyongtam egy darabig, majd egy szembejövő shinigami elmondta, hogy hol találok tisztítószert és rongyokat. Amint megtaláltam azt a helyet, a szükséges dolgokat összeszedtem, s visszaviharzottam a szobámba. Most valahogy olyan nagy kedvvel csináltam a pucolást, hogy egy bő három óra alatt kész voltam. Szinte csillogott villogott minden. Mikor ezzel megvoltam, visszavittem a cuccokat és visszaérve nekiláttam a kipakolásnak. Mivel igen sok cuccal érkeztem, ezért úgy gondoltam, a ruhás táskámmal kezdem. Az összehajtogatott ruhákat sorjába kipakoltam az ágyra, és a nagy, faragott szekrénybe egyesével felaggattam. A cipőimet alulra tettem, s a kisebb holmikat pedig a felső polcokra helyeztem el. Szegény kimonóm, igen kicsire lett összehajtva, hogy elférjen, félek hogy valahol megsérült. Ahogy jobban megvizsgáltam, szerencsémre nem lett baja, csak kicsit összegyűrődött.
Mikor ezzel végeztem, a táskát is beraktam a szekrény aljára, és becsuktam. A következő batyumat elővéve, a kisebb tárgyaimat, és a zöld ágyneműgarnitúrámat horgásztam elő belőle. A huzatokat felhúztam és szépen megigazgattam, majd ízlésesen elrendeztem az ágyon a párnákat. Szinte már mindennel kész voltam.
Egy kicsit zavart, hogy a falak hó fehérek. kissé kórterem hangulata van az egésznek. Talán majd később, lehet lefestem zöld színűre, ha lesz rá keretem, meg időm persze. Boldogan néztem körbe a szobámon, majd, mikor úgy éreztem tényleg mindennel kész vagyok, elindultam Hana irodája felé. Kíváncsi lennék, mit szólna ehhez a kifestős ötlethez. Meg azért egy rendes csillár sem ártana, ugyanis eléggé rozogán néz ki.
Az irodája ajtaján kopogtam, majd beléptem.
-Szia, újra! Sikerült úgy ahogy berendezkednem! Te hogy haladsz a munkáddal?
Merészkedek kicsit beljebb vigyorogva.
-Ha lenne időd, elsétálunk a kertbe? Vagy esetleg közben bekukucskálhatnánk a kapitányhoz is! ^^ Legalább addig megszabadítalak ettől a sok munkától!
Nevettem kicsit, aztán vártam, hogy Hana mit szól a tervemhez.

Tárgy: Re: Hadnagy Irodája Szer. Aug. 12, 2009 11:16 pm

// Újonc a láthatáron! Clarie jelentkezik a hadnagynál! //

Jól bevált szokásomhoz híven csiga tempóval araszoltam az irodám felé és útközben minden létező élőlénnyel szóba elegyedtem. Még a negyedik osztagos takarítóknak is segítettem cipekedni, csak ne kelljen szembetalálkoznom az irodám ajtajával, utána meg azzal a Himalája hegycsúccsal, ami az elintézetlen hivatalos nyűgeimet jelképezte. Utolsó menekülési útként bevágódtam a társalgóba, de a múltkori dínomdánom óta szinte egy lélek sem lézengett errefelé és már miért is ne, most se volt egy megveszekedett fekete ruhás sem odabent. Sóhajtva fordítottam hátat az elszállt esélyemnek aztán hopszáré! Beugrott, hogy van még két szerencsétlen lélek akiket zaklathatok. Az egyik természetesen imádott férjem volt, aki esélyes, hogy a be sem enged, mivel a láblógatásomnak hála kapott egy gyönyörűséges agytérfogat tágítást nagyra becsült shinigami kódexünkből, így mostanság kipakolta az ajtajára a "Hana, menj dolgozni!" táblát és akkor se nyit ajtót, ha kivert kutyaként nyüszítek.
-Jobb ha nem idegelem...-sóhajtottam nagyot, majd gyorsan előkotortam az utolsó eshetőséget. Szépen kibattyogtam a melegre és átsétáltam az oviba megnézni milyen rosszcsontságot követett már el imádott, egy szem, fékezhetetlen, energiával túlfűtött csemetém. Nem is kellett csalódnom. A sarokba volt ültetve, mivel bosszúból ingyen megnyírt egy kislányt és büszkén rohangászott a leműtött tincsekkel, amit az ámokfutása végén belevágott az óvónéni teájába. Kisebb sápadás és kínos percek után elbeszélgettem a fallal -mivel nem szokása odafigyelni-, hogy ilyet nem szabad csinálni aztán nem tehetettem mást visszakószáltam az irodámba. Siránkozva pakolgattam a kupacot ide-oda, de magam előtt látva az üldöztetésemet inkább nekik estem. Frenetikus tempóval haladtam! A fél perc per lap tempó nálam egy óra per sor volt. Nem is értettem miért nem fogy a kupac... Végül a felmondási terveimtől Clarie mosolygós arca mentett meg. Úgy örültem neki, mint egy messiásnak!
-Ennek örülök! Hááát...haladgatok...-vágtam fancsali képet, amire kuncogást kaptam cserébe. Sértődötten nyújtottam is a nyelvemet, de műharagaim sose tartottak sokáig. Néhány pillanat múlva már teli szájjal vigyorogtam.
-Hmmm...megpróbálhatjuk kirobbantani útközben! Ha más nem kapunk egy ideges ordítást.-masíroztam az ajtó fele és terelgettem kifelé tisztecskémet, aki kicsit nagy szemekkel pislogott rám.
-Ilyen morgós?-
-Áááh! Csak ha dolgoznia kell!-kacsintottam rá, de láthatóan nem nyugtatta meg Clarie-t a válasz, ezért a hónom alá csaptam és nekiálltam végeláthatatlanul magyarázni mit mondjon, hogyan és leginkább milyen szavakat ne használjon, amikor vérben forognak a szemei és tollakat tör ketté a belépésnél. Persze utána nyugtathattam szegény halálra rémült újoncomat, hogy vicceltem és távol sem ilyen imádott kapitányunk. Minden esetre nagyot nyelt, amikor vigyorogva berontottam az ajtón kopogás nélkül, eleresztve egy csatakiáltást.
-Szia szívecs....kééééém!- támadtam be a fejét fogó férjecskémet.-Hoztam valakit! Jajaj! És képzeeeeeld! Hitomi megint alkotott! Én olyan büszke vagyok rá! Levágta az ovi pláza Barbie-jának haját! Lehet fodrász lesz belőle?-vágtam le magam az asztalra, miután pedig leesett, hogy szegény Clarie még mindig a bejáratnál szobrozik mögé pattantam és beljebb toltam az irodába. -Naaah! Nem is köszönsz az új tisztünknek?- vigyorogtam tovább teljes bedobással.

Tárgy: Re: Hadnagy Irodája Csüt. Aug. 27, 2009 2:47 am

--= Újonc a láthatáron! - Jelentkezem a hadnagynál! =--

Kissé sikerült a szívbajt is rám hoznia Hananak, ahogy elkezdte nekem mondani, hogy miként viselkedjek, és hogyan beszéljek a kapitánnyal. A baj csak annyi volt, hogy olyan szinte beparáztam, hogy a fogvacogásom olyan hangos volt, hogy a gondolataimat sem hallottam. Rezegtem, mint egy kocsonya, ahogy a kapitány irodájának ajtaja elé léptem. Legszívesebben most ezekben a pillanatokban köddé váltam volna, csak ne kelljen találkoznom vele. Amilyen ügyetlenke vagyok, kínomban biztos benyögnék valami olyat, aminek következtében két lábbal rúgnak ki az osztagból. Falfehéren pillantom meg, hogy Hana már nyitja is az ajtót, arra sincs időm, hogy sóhajtsak párat, és próbáljak megnyugodni.
-Szia szívecs....kééééém! Hoztam valakit! Jajaj! És képzeeeeeld! Hitomi megint alkotott! Én olyan büszke vagyok rá! Levágta az ovi pláza Barbie-jának haját! Lehet fodrász lesz belőle?
Most valahogy nagyon jól esett, hogy engem háttérbe szorítottak. Ezt egy ideig el tudtam volna viselni. Míg nem kerül rám a sor, addig szorgosan törölgettem homlokomról a verejtéket, és próbáltam megfogalmazni, valami bemutatkozó szöveget. Sajnos nem jutottam el sokra, ugyanis Hana már pillanatokon beül mellettem termett és egyre bejjebb lökdösött az irodába.
-Naaah! Nem is köszönsz az új tisztünknek?
Mivel annyira kész voltam, ezért gyorsan meghajoltam és elkezdtem egy szöveget hadarni, eszeveszett módon.
-Öööhm, jó napot kívánok! Clarie Toshihiko vagyok, 3. osztag tisztje! Örülök a találkozásnak! És és nagyon boldog vagyok, hogy itt lehet az osztagában, Uram!
Hatalmas csönd lett, amitől csak még jobban lesokkoltam. Nem is mertem egyenesbe állni, csak lefelé meredve vártam a kivégzést. Ekkor hatalmas nevetés tört ki, Hana felől is és persze a kapitányom felől is. Hatalmas szemekkel, szerintem igen értelmes ábrázattal lassan felegyenesedtem és kínosan vakarászni kezdtem a tarkómat, hogy mégis mit mondtam, vagy tettem, amitől ilyen jókedv lett....

Tárgy: Re: Hadnagy Irodája Csüt. Nov. 05, 2009 10:12 am

~ ¤ Újonc a láthatáron! Clarie jelentkezik a hadnagynál! ¤ ~

A röpke improvizált belépőmet, mely az elmúlt napokhoz képest a leghangosabb és hatásosabb lett rajtam kívül senki sem értékelte. Hamar elkomorodva végig is néztem a jelenlévőkön. His tovább fogta a fejét és újabb görbületet hajlított szerencsétlen tollra, bár a lányunk tettei fejezetnél határozottan büszke apai vigyort véltem felfedezni a halmok mögött elbújtatott arcán. Szegény halálfélelemben remegő tisztünk pedig kővé dermedve mormolta az imáit. Kicsit túlzásba vittem a paráztatását. Úgy sajnáltam, hogy ennyire komolyan vette a sok felhalmozott hülyeségem. Következő áldozatnál átírom a szövegem! Még egy ilyen eset és His nem engedi többet az újoncok fogadását játékos lelki világomnak. A kanyart Clarie felé bevéve,mégsem hagyhattam a küszöbön remegni! Beljebb tereléssel a helyzete nem javult, így elszambáztam az egyik székért. Vész esetén könnyedén be tudtam alá lökni, mert annyira falfehéren didergett, ami hamarosan bekövetkező ájulásra engedett következtetni. Útközben szorgalmasan gesztikuláltam a kérdőn, értetlenül fejét vakarászó férjemnek. Nem sokra mentem az activity-vel. Valahogy nem értette mit akarhatok. Lassan ott tartottam mutogatás mellett rajzolást is bevetek, amikor teljes váratlansággal fogott be friss osztag csemeténk bemutatkozásába. Hatalmasakat pislogva meredtem rá. Igyekeztem megfelelő szavakat találni, de ez a halálosan illedelmes, betanult szöveget nem tudtam hova tenni, eddig senki sem produkált hasonlót. El se tudtam képzelni miféle kép alakulhatott ki benne a felettesünkről. De mégis! Egy gengszter, aki combcsontot ropogtat és oroszlán pihen a lábai előtt. Tökéletes! Bár ne képzeltem volna magam elé rápillantva His-re! Ettől olyan hangos röhögésben törtem ki, amit megint lehetett hallani Akane-taichou-nál. Valószínűleg hasonlókra gondolhatott az asztalnál ücsörgő is, mert rövidesen velem együtt virult.
Jó néhány perccel később eljutottam oda, hogy próbáljak lenyugodni. Már levegőm se sok akadt és ennél több könnyet Byakuya kemény szavai után sem potyogtattam el. Nem utolsó sorban Clarie-re is gondolnom kellett. Biztos rémesen eshet neki, hacsak el nem könyvelte, hogy a hadnagy és kapitány megbuggyant. Elvégre eddig jó párszor megkaptuk mennyire fura párost alkotunk. Teljesen elrontottam a kilencesek egykori hadnagyát! Szerintem Kazeshini hezitálás nélkül aprítana fel tűzifának, ha egyszer összefutnánk a nyílt utcán. Addig is első harci feladat a normális légzés-nyugtató szónoklat kivitelezése. Kevés híján összejött! His hamarabb regenerálódott. A fene, pedig olyan szép körítést terveztem.
-Neked is szia! Hisagi Shuuhei uraság vagyok és nem tudom mit hordott össze Hana, de semmi sem igaz belőle!-
-ÉÉN? Ugyan-ugyan!-csalapáltam ártatlanul csettintésre magamhoz térve. Felháborító! Mindent rám kent. Ezért még számolni fogunk! Hol marad a feleség védelme?! Durcáztam be látványosan és nyújtottam ki a nyelvem. Közben a széket bepakoltam áldozatunk alá. Szerintem, ha megkönnyebbült jobban fog esni az ülés.
-Kérsz valamit? Nagyon sápadt vagy...-mosolyodott el kínosan, majd fordult felém. Sejtettem ez a baljóslatú csend a könnyed lehordásom előszele, így lapítottam ahogy bírtam. -Mégis mit mondtál neki?-
-Öööh...semmit, semmit! Semmiii....khm...rémséget...csak pár apróságot...-
-Miféle apróságokat?-
Ekkor állt be a gyors agymunka mit kezdjek az alakuló családi vitával. Jött is az isteni szikra! Itt volt az újonc! Kivel kell foglalkozni ilyenkor? Természetesen vele! Pattantam is felfelé kitörő lelkesedéssel és tereltem rá a szót. Hátulról emelgetve a karjait magyaráztam el milyen napunk volt eddig és hova szállásoltam el. Még a haja szép színét is kielemeztem, mely szerintem egy csodálatos zöld almára hasonlított, aminek megtörölgetett héján megcsillan a fény. Erre a monológra jött a menetrendszerű sóhaj His részéről, amiért muszáj voltam megszeretgetni. Úgy imádom, amikor bamba fejjel mered maga elé, mert annyit szövegelek, hogy követni is képtelen. Végül megtörölgettem a haori anyagával az arcát, mert a berontásom óta ott virított egy tintacsík. Három szexi zebra mintája mellett nem volt feltűnő, de kellett némi elfoglaltság.

Tárgy: Re: Hadnagy Irodája Csüt. Nov. 05, 2009 10:39 pm

--= Újonc a láthatáron! - Jelentkezem a hadnagynál! =--

Csodálkozva hallgattam végig a kapitány mondókáját. Voltaképp nem is azt furcsálltam amit mond, hanem azt ahogyan mondja. Valahogy Hana verziójában egy véresszájú kapitány képe jelent meg előttem. Lehet az egyre több adagban rám halmozódó trauma okozta, hogy sápadni is kezdtem, amit meg is jegyeztek.
-N-nem, kö-köszönöm! T-t-tényleg jól vagyok!
Senki sem vette volna be ezt a dumámat, még én sem nagyon hittem volna el. De azért megpróbáltam. Kínos vigyorral arcomon vakargattam kobakom tetejét. Már vagy harmadszorra fordult meg fejemben hogy hipp-hopp elszaladok innen, mert már nem bírtam ezt a feszültséget, mikor hadnagyom egy széket tolt alám. Lehuppanva meredtem rá a két párra. Úgy tűnt Hisagi kapitány nem szívlelte Hana vicceit. Lehet még a végén össze is vesznek, amit meg nem akartam. Pillanatokon belül a nő átterelte a témát, s az alanya nem volt más, mint én. Össze vissza magyarázott, melybe én is becsatlakoztam szorgos bólogatásokkal is. Néha még én is szóltam. Kezeimet is munkába véve vázoltuk fel az eseményeket, melyet Hisagi úr figyelemmel is kísért. Igaz, még mindig haragudott Hana-ra, de úgy vettem észre, hogy pár perc és semmi baja sem lesz. Mihelyst beállt a csönd, mert elfogyott a mondandónk, végül megszólaltam:
-Tényleg boldog vagyok, hogy ide jöttem. Nagyon barátságos, és családias itt a környezet!
Oldódtam fel nagy nehezen, ahogyan egyre többet kezdtem el beszélni a párral.
Biztos voltam benne, hogy szép emlékeim lesznek itt az osztagban, s ha tehetem, nem fogom őket itthagyni. Igyekezni fogok, hogy hasznukra váljak, és persze reménykedem benne, hogy továbbra is ilyen kedvesek lesznek hozzám.

Tárgy: Re: Hadnagy Irodája Hétf. Nov. 16, 2009 1:48 am

~ ¤ Újonc a láthatáron! Clarie jelentkezik a hadnagynál! ¤ ~

A nagytakarítás után gyönyörűségen felpolcoltam magam az asztalra rossz szokásomnak megfelelően. Azért rendes voltam! Előtte arrébb toltam az iratokat, nehogy összegyűrjem az akciómmal. Mivel tudtam, hogy erre morgásbeli válasz érkezne dudorászva igazgattam az egyenruháját, főként a nyaki résznél. Valahogy meg kellet oldani a beszédközpont kiiktatását. Ezzel egészen addig babráltam, amíg meg nem adta magát, utána viszont muszáj volt kiderítenem minek uraságozott. Általában, sőt ki nem állhatta, ha hasonló jelzőkkel ruházták fel, szóval kérdőjel támadt azonnal fejem felett, micsodácska változott meg. Már épp felhajítottam volna a kemény munkával összetákolt mondatomat, amikor felgyulladt a kicsiny lámpa. IRÓNIA! Mivel morcosabb az átlagnál önkéntesen belement személyiség lealacsonyító szövegelésbe! Szóval tényleg mázlim van! Kevés híja volt, hogy a mesélt újonc combcsont rágcsáló őrült köszöntse Clarie-t. Regéltem is egymás után a hálás imákat! Közben nem felejtkeztem el a legfrissebb csibénkről! Valószínűleg kellemetlen lehet neki ez az alakuló család idill, úgyhogy elővettem a megértő oldalam és kibérelt VIP helyemet elhagyva vágódtam le mellé. Átkarolva, széles vigyorral tornáztam az egekig csendtörő taktikámat, hogy szó szerint húzzak ki belőle valami reakciót, de mielőtt elsüthettem volna bármiféle kényszer megoldást önállóan osztott ki ránk bókot. Annyira szépet mondott! Totálisan-fatálisan behatódtam tőle! Agyon is lapogattam könnyes szemek kíséretében.
-KÖSZIIIIIII!-
-Azért ne öld meg az első napján...-
-Blöööööö!- grimaszoltam ezerrel drága felettesünkre, de a felhúzott szemöldöke arra a következtetésre juttatott, hogy fogjam a nőt és iszkoljak! Kettesben ezt a nyelvnyújtás kontra feleség kontra beosztott ügyet szépségesen elintézzük, de a szívembe zárt tisztünknek ennyi bemutatkozó ingyen műsor már sok(K) is volt!
-MÁRA VÉGEZTÜNK!- ragadtam karon és libbentem ki az ajtón. A talpam alatt szinte füstölgött a padló, de szerencsére így csak foszlányokban lehetett hallani a kapitány reakcióját. Persze ezt is kivédtem Clarie-nek, mert véletlenül befogtam a zajfogó fülecskéit. Tisztes távolba kerülve vigyorogva fékeztem le. Kezeimmel csalapálva magyaráztam ki a szitut, aztán szívecskéket dobálva ujjongtam, hogy jól érzi magát felénk. Egyenlőre...Remélhetőleg nem fog változni. Majd bevetem bájaimat és ötletek hadát. Viszont több időt nem lóghattam a papírok elől. Muszáj volt elköszönöm és visszacaplatni a négy fal közé. Jó párszor megölelgettem, útba igazítást adtam, na meg egy mini térképet! Itt még a főkapitány is eltévedne, szóval nem fog rosszul jönni, utána pedig integetve figyeltem a távolodó pelyhes, sárga csibénket. Meghatódottan hullattam el pár könnycseppet, aztán szélvész funkcióban beverettem az irodámba, mielőtt beelőz a főnök. Nem hiányzott még egy pont a lehordási listán.

The end