*Szokás szerint az irodában ücsörögve várom, hogy történjen valami. Valami érthetetlen oknál fogva nem igazán kapok feladatot az ominózus Azashiro-üldözés óta... Persze, azért megértem, elvégre az ötödik osztag volt az egyik, amelyiket a leginkább romba döntötte a szökevény, tombolása közepette. És nemcsak az épületeket, hanem a létszámot is - valljuk be, "kissé" megfogyatkozott a többi osztaghoz képest, így éppen ideje lenne már növelni a tagok számát. Apropó, mintha láttam is volna az előbb valamiféle papírt ehhez hasonló ügyben, de a fene emlékszik már, mi volt benne pontosan... Nem mintha sok időm lenne ezen gondolkozni, ugyanis ebben a pillanatban hangos kopogtatás töri meg a csendet.*
- Nyitva!
*Kiáltok az ajtó felé, amin hamarosan egy általam eddig még nem látott shinigami jelenik meg, bocsánatot kérve a késésért. Csak tudnám, miféle késésről beszél... Egy pillanatra talán ki is olvasható tekintetemből az értetlenség, bár nem biztos, hogy látszik ez, mivel továbbra is kedvenc pozíciómban foglalom el az íróasztal mögötti széket, ami abból áll, hogy teljesen elvetődök rajta, lábamat pedig az asztalra teszem. No nem kell attól tartania a papírmunkát nálam jobban szerető egyéneknek, hogy az iratokban kárt teszek ezzel - pedig mi tagadás, nagyon szívesen megtenném néha -, hiszen a kapitányi évek alatt tulajdonképpen egy külön helyet alakítottam ki végtagjaimnak két papírhalom és az asztalra fektetett zanpakutóm által határolt területen. Tulajdonképpen az az asztal legrendezettebbnek tűnő része, mivel sose pakolok oda semmit... Ellenben a többi felület ízlésesen tele van szórva a legkülönfélébb jelentésekkel, adatlapokkal, felvételi kérelmekkel és egyéb hivatalos irattal, és néha még én magam sem igazodok ki a rendszerükön. Pedig az kétségkívül van benne, valahol jó mélyen elrejtve, hiába tűnhet az egész az átlagos tisztek számára átláthatatlan káosznak időnként...*
- Akiyama Akane.
*Biccentek felé, miközben viszonzom bemutatkozását, és lábamat is leteszem a földre. Ezt követően intek a hozzá legközelebb lévő szék felé, hogy foglaljon helyet, ezalatt pedig alaposan végigmustrálom. Ha jól gondolom, nemrég végzett az Akadémián... De mindjárt többet is megtudok róla, mihelyst megtalálom az asztalon kallódó iratot, amelyben az új tagok névsorát és alapadatait mellékelték. Már csak rá kéne jönnöm, hol van...*
- Nos, igen. Szívesebben olvasok, minthogy jelentéseket körmöljek megállás nélkül...
*Ekkor lopva ránézek az eleddig kezemben tartott Seireitei Communication című lapra, ami finoman szólva sincs egy súlycsoportban a könyvespolcokon sorakozó szakkönyvekkel, amik között néhol azért észre lehet venni szépirodalmat vagy néhány, a halandók világában jól ismert krimit is.*
- Azonnal megtalálom a jelentkezési lapodat, addig is mesélhetnél magadról röviden. Apropó, ne légy már ilyen karótnyelt, nem fog senki sem megenni! Túl jó az osztag konyhája ahhoz...
*Szólalok meg, és próbálok kiszedni addig is pár információt a lányból, amíg az asztalon felhalmozott papírok között turkálok.*

*Ahogy elnézem, elég könnyen sikerült feloldódnia az új tisztnek - általában több ideig tart el ez a folyamat, és az egész itteni beszélgetés alatt (sőt, néhányan még azután is) ugyanolyan megszeppentek, mint amikor belépnek az ajtón. Mintha valamiféle shinigamievő sorozatgyilkos lennék, aki csak arra vár, hogy a friss tagokat eltegye láb alól. Igazán eszükbe juthatna ezeknek a halálisteneknek, hogy kapitányként inkább az az érdekem, hogy minél többen jöjjenek az ötödik osztagba, nem pedig az, hogy ritkítsam a létszámot. Megteszik azt helyettem a Féregbolyból szökött rabok is...*
- Nocsak, hát Kohaku-san nem főz az Akadémiának?
*Pillantok a lányra kissé meglepetten, hiszen amíg az osztagomban szolgált Ueshima Kohaku, addig bármelyik osztag tagjai közül találni lehetett olyat, aki ide járt ebédelni az ő főztje miatt és bárkit képes volt ellátmányozni, ha úgy vélte, az illető nem eszik rendesen... Élénken emlékszem még arra a rózsaszín, kiscicás bentós dobozra is, amit az egyik küldetés előtt kaptam tőle - és hát Kohaku-san nem az a shinigami, akinek ellent lehetne mondani. Ráadásul még mostanában is szokott küldeni a főztjéből az ötödik osztag számára. Hihetetlen, hogy új munkahelyén, az Akadémián ezt nem teszi meg... Persze valószínű, hogy ott már túl sokan vannak, és nem jut mindenkinek, vagy pedig csak az oktatók kapnak a Kohaku-san-féle kosztból.
Kis időre még az adatlap előkotrásáról is megfeledkezek, mikor meghallom az előbbi hírt, így most újult erővel túrom fel a válogatott papírhalmokat. Rövidesen meg is találom a szóban forgó borítékot, amit azonnal fel is bontok és kiveszem belőle az előttem ülő shinigami jelentkezését.*
- Mostanában leginkább csak a Seireitei Communicationt van időm átfutni... De nézz szét a polcokon, és meglátod, egyébként miket olvasnék. Apropó, a magazinra a kilencedik osztagnál tudsz előfizetni, és azután minden hónapban a szállásodra küldik az aktuális számot, de az osztag közösségi helyiségeiben is mindig van egy-két példány, régi és új egyaránt.
*Válaszolok tárgyilagosan, szinte fel sem nézve az adatlapból, ebből kifolyólag fel sem tűnik a másik újabb riadalma - igazság szerint pont Asami kérdésére eszmélek fel. Jó kis újság egyébként ez a Seireitei-beli, legalább időben értesülhet belőle a shinigami a közelgő eseményekről - és időben eltervezheti, hogyan kerülje el őket...*
- Miért lenne baj? Azért vettek fel ide, mert megfelelőnek találták a jelentkezésedet. Egyébként se aggódj amiatt, hogy hakudából rosszabb vagy, senki sem tökéletes, az osztag többsége amúgy is főleg démonmágiát és zanjutsut használ - a többit meg majd úgyis megtanulod, ha szükséged lesz rá.
*Kezdek el a fő profilunkról beszélni, majd, miután elhallgattam, ránézek és újból végigmérem, mit reagál szavaimra. Közben persze van elég ideje arra is, hogy kérdezzen valamit ezzel kapcsolatban.*

//Újonc//

- Igaz is, biztos nincs sok ideje főzni a tanárság mellett... Ő oktatja a démonmágiát.
*Jegyzem meg kissé elgondolkodva. Úgy hallottam, mostanában gyakorlatilag az egész tanári kart lecserélték, bár egyedül Kohaku-san ottlétéről tudok, a többi oktató kiléte rejtély. Na, de majd ha legközelebb kilátogatok az Akadémiára... Úgyis ideje lenne már ismét szétnéznem arrafelé, hiszen a legjobb módszer ez arra, hogy népszerűsítsük az osztagot. Rosát vagy Mamorut is rábeszélem majd úgyis, hogy tartsanak velem, arra a rövid időre úgyse fog elszabadulni a Pokol itt (Eiji azt eléggé karban tudja tartani egyébként is), amíg körülnézünk, hogy halad az új shinigami-generáció kiképzése... Egyébként is, legalább megkérdezem majd a következő vizsga idejét, úgyis oda mindig meghívnak egy-egy kapitányt vagy hadnagyot. Ilyen időkben pedig minden alkalmat meg kell ragadnom arra, hogy az ennyire megcsappant osztaglétszámot feltöltsük. Később legfeljebb a tagok kérvényezik, hogy kerüljenek át máshova, ha esetleg nem tetszik nekik, ahova beosztották őket.*
- A tizenegyedik osztagra gondolsz? Ne félj tőlük, a legtöbbnek csak a szája jár, amúgy meg összevissza vagdalkozik a kardjával, egyébként is messzire vannak innen. Ha pedig harcra kerül a sor - ami nem valószínű, mivel Seireitei-en belül nem ajánlott a zanpakuto hurcolászása -, ne engedd őket közel magadhoz, akkor rögtön nálad lesz az előny, kidou-ban úgyis jobb vagy náluk.
*Mi tagadás, ez a hentesosztag megnevezés igen találó rájuk... Nem is leplezem, hogy nem vagyok túl jó véleménnyel róluk (hanghordozásomból valószínűleg elég egyértelműen lerí ez a viszony, elég megvetően ejtem ki a szavakat ugyanis), pláne a kapitányukkal történt legutóbbi "afférunk" után - ha kapitánynak lehet nevezni egy idegbeteg kislányt. Nem mintha ilyen körülmények közt elvárható dolog lenne, hogy a beosztottjai épelméjűek legyenek... Ha csak tehetem, messzire elkerülöm azt a környéket. Ezeket azonban inkább megtartom magamnak, Asami valószínűleg úgyis meg fogja hallani hamarosan az aktuális pletykákat a témában, amint belép a társalgóba és megismerkedik a többi tiszttel.*
- Ugyan, nem szükséges, a nagy része már készen van, másik fele pedig titkosított... Inkább menj és mutatkozz be az osztagnak a társalgóban. Meg fogod találni könnyen, az a legnagyobb épület az osztagban, az ebédlővel épült egybe... Mindig sokan vannak arrafelé, biztos fogsz találkozni valakivel, aki a továbbiakban tud majd segíteni, és meg is ebédelhetsz - gondolom, rádférne már az is.
*Hárítom el felajánlását, majd elnavigálom a közösségi területekre. Bár szívesen elfogadtam volna, hogy megírja helyettem a jelentéseket, azonban az ilyen típusú iratokat legfeljebb a hadnagyra tudnám rábízni, nem pedig egy közönséges tisztre, aki ráadásul új tag is az osztagban... Mi lenne itt, ha kiderülne egy ilyen "visszaélés", hajaj!*
- Akkor hát szerintem menj is el ebédelni... Ha szükségem lesz rád, majd hívatlak egy pokollepkével - addig is üdvözöllek az ötödik osztagban!
*Biccentek az ajtó felé fejemmel - ha jól érzem a saját gyomormozgásaimból, éppen ebédidő körül járhat az idő, így Asaminak sem ártana felavatnia az itteni konyhát, főleg azután, hogy ennyire elege van az akadémiai kosztból. Ráadásul arrafelé több tiszttel is megismerkedhet majd...*

//Köszönöm a játékot! ^^//