//Az Újonc//

*Ha Raizetzu tudná, hogy Akane valójában azért ilyen jószívű, mert az esetek többségében lusta maga elvégezni a feladatot, valószínűleg hatalmasat koppanna... Ez azonban szerencsére még nem derült ki - köszönhetően a kapitány egyedi marketingmódszereinek -, így egy darabig még ténylegesen is van új tag osztagában. Aki remélhetőleg később sem fogja kérvényezni áthelyezését...*
- Valamivel ki kell lökjelek lustaságodból...
*Vág vissza vigyorogva Mitsuko várható felháborodásának hallatán, miközben még mindig a papírt keresi - ezúttal azonban már a polcokon sorakozó irattárolók közt...*
- Ha jól emlékszem, a hadnagy dolga az, hogy segítsen kapitányának... Egyébként is képes vagyok itt kiigazodni...
*Vet egy gyors pillantást Mitsukóra, amikor is észreveszi a földön lévő kisebb papírkupacot.*
- A húgod viszont "kissé" átrendezte az irodát...
*Hajol le, hogy összeszedje az Aiko által helyváltoztatásra ítélt iratokat. Mikor végzett a feladattal, szórakozottan átlapozgatja a papírköteget.*
- Ez az.
*Jelenti ki végül halkan, amikor megtalálja a keresett adatlapot. Gyorsan átfutja a szöveget, miközben fél füllel hallgatja két beosztottját.*
- Edzés? Akár egyszerre mindkettőtök ellen is...
*Néz fel rövid idő múlva a lapról vigyorogva, mikor Mitsuko felajánlja a gyakorlást, minden bizonnyal amolyan bosszúként Akane előző küldöncös javaslata miatt...*

//Az Újonc//

- A zanpakutómat is lelökte innen, alig tudtam elkapni...
*Vág vissza Mitsukónak, fejével pedig az asztal kitüntetett helye felé bök, ahol általában Hisshinoseijin szokott "tartózkodni", most azonban összevissza papírkupac az egész, aminek biztosan nem Akane az okozója, pláne mivel ezúttal ő maga sem igazodik ki a káoszban...
Raizetzu meglepetését látva ismét elvigyorodik - látszik, hogy még nem ismeri eléggé kapitányát és szóbeszédeket sem hallott még róla... Bár ez utóbbi valószínűleg nem gond, hiszen akkor talán messzire kerülné az egész ötödik osztagot.*
- Pedig nem kéne kihagynod.
*Pillant Mitsuko felé, tekintete azonban ezúttal már jóval szigorúbb és szúrósabb, mint pár perccel ezelőtt... Szinte belefúrja hadnagyának tekintetébe sajátját. Néhány pillanat múlva azonban elveszi szemét helyetteséről, és ismét az asztal tartalmát igyekszik rendezgetni.*
- Egyrészt régen láttalak gyakorolni, másrészt meg lehet, hogy Raizetzunak nem ártana egy kis segítség...
*Folytatja érvelését, mialatt látszólag még mindig a papírkupacokat igyekszik rendbe tenni. Fél szemével azonban - mondjuk máshogy nem is tudná - szüntelenül figyeli a két másik shinigami reakcióit.*
- Remek. Akkor lassan indulhatunk is az edzőterembe...

- Na, ő se szeret dolgozni...
*Néz a villámgyorsan eltűnő Mitsuko után - pontosabban szólva a becsapódó ajtóra. Unottan átpakol még néhány cetlit másik helyre, hogy Hisshinoseijin helyét biztosítsa az asztalon. Nem akarja, hogy még ennél is jobban fújjon rá zanpakutója...*
~ Remélem, hallottad. ~
~ Még szép... Ne nézz süketnek... ~
~ És hajlandó is vagy segíteni a harcban? ~
~ Majd meglátjuk... ~
~ Kösz... ~
*Zárja le a Hisshinoseijinnel való beszélgetést, amint meghallja fejében kardjának válaszát. Sejthette volna, hogy ez lesz belőle... Mindegy... Igaz, hogy ismeri zanpakutóját, mint a rossz pénzt, azonban még mindig képtelen megítélni, hogy mit fog csinálni, olyan önfejű... Ráadásul még tulajdonosának sem akar általában engedelmeskedni... A kapitány agyán ismét átfut, hogy miért pont őt verte meg a sors Hisshinoseijinnel.
Ekkor érkezik meg Yuuki. Akane arcán pár pillanatra egyértelműen látszik a meglepettség: egy nap egyszerre két újonc is érkezik osztagába... Aztán hamarosan észbe kap, és visszaerőlteti arcára komolyabbik kifejezését.*
- Üdvözöllek. Akiyama Akane vagyok, az osztag kapitánya.
*Viszonozza a bemutatkozást, majd hozzáfűzi:*
- Épp indulni készültem Raizetzuval az edzőterembe... Ha gondolod, gyere velünk...

~ Heh... Az ötödik osztagot se a kapitányuk "megnyerő" természete miatt választják... ~
*Hallja gondolataiban a már jól ismert Hisshinoseijin-féle röhögést, de ezúttal nem válaszol rá semmit. Hamarosan sajnos szüksége lesz zanpakutójának együttműködésére, és úgy érzi, jobban jár, ha nem most haragítja magára... Ki tudja, miket művelne akkor...*
- Remek!
*Válaszol Yuuki szavai hallatán, majd el is indul az ajtó felé.*
~ Edzőszoba?! ~
*Törik meg mozgása egy pillanatra, amikor Raizetzut meghallja. Már éppen visszavágna beosztottjának, amikor észbe kap - elvégre ezek még csak frissen idehelyezett újoncok, nem ártana őket nem elzavarni beszólásaival más osztagba... Így csak ökölbe szorul keze, amit gyorsan el is ereszt.*
- Akkor induljunk is.
*Lép ki rövidesen az irodából, és egyenesen az edzőterem felé veszi az irányt.*

Laza léptekkel haladok végig az osztag folyosóján, egyenesen a kapitány irodájához. Az ajtó előtt megállok egy pillanatra míg megigazítom a ruhámat. Ezután kopogtatok és belépek az irodába.
A falakat rengeteg polc takarja, így elég kicsinek tűnik a szoba. Beljebb lépek és alaposabban szemügyre veszem a helyet. Az iroda tele van zsúfolva különböző iratokkal és polcokkal. Ezután az ablak felé fordulok, ahol egy asztal áll. A beszűrődő fény a szemembe süt ezért nem látom jól hogy kiül előttem, de talán egy nőt látok.
- Elnézést a zavarásért, a kapitányt keresem! - szólalok meg katonásan. - A nevem Suno Katsuroi, szolgálatra szeretnék jelentkezni.

*Az asztalon könyökölve és állát tenyerébe támasztva olvasgatja az előtte heverő jelentéseket. Időnként elnyom egy-egy ásítást, és tovább lapozgatja a papírhalmokat, amik szinte teljesen elborítják az asztalt, ezzel a kapitányt is eltakarva. Egy helyen uralkodik rend: mégpedig a bútor azon sarkában, ahol Akane zanpakutója fekszik... Annyira belemélyül a feljegyzések bogarászgatásába, hogy észre sem veszi, amikor belép valaki az irodába...*
- Akkor megtaláltad.
*Pattan fel riadtan a székről, bár meglepetését a későbbiekben igyekszik minél jobban leplezni, mégpedig azzal, hogy előrébb hajol, és kezet nyújt a tiszt felé.*
- Akiyama Akane.
*Biccent alig láthatóan, és visszaül helyére, majd a kanapéra mutat, hogy üljön le nyugodtan beosztottja is.*
- Mi járatban?
*Kérdezi meg végül, látszólag ismét az iratokba temetkezve, miközben lopva végigméri az újoncot.*

Szerencsémre megtaláltam a felettesemet. Még jobban kihúzom magamat majd tisztelgek.
- A nevem Suno Katsuroi. Szolgálatra szeretnék jelentkezni! - válaszolom a nőnek.
A tekintetem újra végigszántom a szobán. Ezúttal észre veszek egy pontot, ahol rend van. Ott található a nő fegyvere. Egy kis ideig nézem a kardot, majd újra a nőre nézek. Most viszont már jól látom hogy kivel állok szemben, mivel a fény nem zavarja most már a látásomat.
- Remélem nem zavarom a papírmunkákban, ha gondolja vissza jövök később. - szólalok meg újra.

/Csak napi teendőim.../

Éppen a pakoltam a szobámban, mivel már egy hete kupleráj volt nálam és nem szeretem volna a kedvenc taichom azt hinné rólam, hogy trehány vagyok. Miután sikeresen elvégeztem teendőimet el indultam megfürödni, mivel csak nem járulhattam Akane-sama elé bepunnyadva. Gyorsan be is zárkóztam a fürdőszobába és letusoltam.
-Jájj!-nagyon jó volt, hogy a szappant véletlen a papucsom mellé ejtettem és elcsúsztam rajta. Fogtam is a fejem, amiért ilyen ostoba voltam, de persze azért is, mert meglehetősen fájt.~Heh...Ez most nem esett jól.~vakartam meg a fejem miközben föltápászkodtam. Éppen elgondolkodtam volna, hogy vajon miért lehet ilyen csúszós a szappan, hogy azonnal kicsúsztam vele együtt, de jobbnak láttam nem időzni ezzel, mivel az igen magas IQ szintemmel kétlem, hogy ésszerű magyarázatot tudtam volna adni rá. Miután sikeresen megszárítkoztam, előkaptam a szekrényemből a hajszárítóm és elkezdtem szárítani a hajamat is, ami körülbelül annyiból állt, hogy szenvedtem egy órát, csak azzal, hogy egy apró felületet sikeresen át melegítsek. Így ezzel elszenvedtem körülbelül 4-5 órát, majd végre teljesen tiszta voltam és friss, mint mindig.
Majd elkezdtem keresgetni azt a kis csomagot, amit Akane-samanak szántam. A fiókomból jó sok kacat elő került, sajna ezt a helyet kifelejtettem a listáról. Volt ott minden, találtam például egy magazint, ami még tavalyról volt meg, aztán miután ezt egy laza mozdulattal a kukába hajítottam újabb kacatra leltem. Egy elfuserált festmény volt az, ami a taichoról készült, sajna olyan rossz volt, hogy látni sem óhajtottam, mert nem ronthatta az én taichom szépségét. Így ment még egy darabig a szervírozás, majd nagy nehezen, végre megtaláltam a kívánt csomagot. Bár igaz, hogy nagyon sok cuccot pakoltam rá, de ettől függetlenül teljesen ép maradt. Nem viseltem volna el azt a shockot, hogyha pocsékba ment volna az a sok rászánt idő. Gyorsan föl is kaptam, majd ránéztem az órára, mivel aggódtam, hogy elkésem a sok készülődés végett. Bár meglepő módon még csak reggel 7et mutatott. Hát bizony én elég koránkelő típus vagyok, de nem is baj, mert imádom, mikor hajnalok-hajnalán kimegyek és játszom kicsit, főleg amikor Mitsuko is velem tart.
Örömmel rúgtam ki az ajtómat, majd szélsebesen shunpoztam Akane taicho irodája felé. Oda érve megpróbáltam fölmérni, hogy most vajon miképp lephetem meg őt, de úgy láttam jónak, ha kivételesen nem zargatom ilyennel, rá ér később is. Egy előre bekészített gyönyörű mosollyal nyitottam be, mint ahogy az tőlem már megszokott.
-Jóóóóóóóóóóóóóóóó reggelt, Akane-samaaaa!-kiáltottam rá, miközben ő szívre tett kézzel próbált lehiggadni. Lihegve és kidüllett szemekkel nézet vissza rám, majd megnyugodott, hogy csak én vagyok az.
-*Heh*...Neked is jó reggelt, Gin.
-Ó ne tessék haragudni, magára ijesztettem?-kérdeztem szomorkásan, majd oda sétáltam az asztala elé.
-Nem...nagyon...-válaszolt Akane taicho, mire én kicsit lehervadtam, de sosem tartott nálam a szomorkodás öt másodpercnél tovább, úgyhogy ismét mosolyogtam felé.-Mit szeretnél?
-Hát én csak jöttem önhöz beszélgetni. Tudja, hogy nem bírom ki sokáig maga nélkül.-ekkor meghallottam, amint valaki más is csatlakozik hozzánk. Megfordulva Mitsuko-chant láttam magam előtt. Azonnal rá is vetettem magam és ölelgettem.
-Neked is jóóóó reggelt Mitsuko-chan!-a lány csak mosolygott felém, majd ő is ölelgetett egy keveset.
-Neked is, Gin!
-De jóóó! Legalább megvagyunk mindhárman!-kiáltottam örömömben. Majd vissza ballagtam a taicho asztalához.-Mit ír ilyen serényen Akane-sama?-kérdeztem őt és valóban egy kisebb papír kupac fölött görnyedt.

//Csak a napi teendők...//

*A szokottnál is mogorvábban görnyed íróasztala és az azon fekvő, a szokottnál is hatalmasabb papírhalom felett. Ha van valami, amit utál a kapitányságban, az a rengeteg papírmunka... aminek ugyan a töredékét végzi el általában, de úgy félévente-évente legalább egyszer nem ártana a maradék kupacot is megszüntetni az asztalról... Ennek pedig - Akane hosszas számolgatásait követően - most jött el az ideje. Legalábbis az irodában felhalmozódott iratok átlagmagassága már kezdte meghaladni a fél métert, ami a kapitány szemében a legfőbb jele a "nagytakarítás" kezdetének... Sajnálatos módon most úgysincs semmiféle küldetés, aminek keretén belül leléphetne az emberek világába, szóval nincs akadálya annak, hogy belevethesse magát Seireitei hivatali életébe, mert még a végén valami késedelmi díjat szabnak ki rá. Eddigi megfigyelései alapján pedig ez a nagyjából egy éves intervallum pont megfelelő arra, hogy ne legyen annyira elkésve.
Nagyokat sóhajtva és állát támasztva szemléli a fecniket, időnként írva rájuk valamit - dátumokat, neveket, saját aláírását, meg bármi egyebet, amire éppen szükség van. Ahogy telik az idő, egyre jobban megfigyelhető rajta a fokozódó unalom. Feje egyre lejjebb kókad, miközben egyre lassabban, megfontoltabban írogat. Aztán időről időre hangosan káromkodik egy sort, amikor például aláírás helyett egy két hónappal ezelőtti dátumot biggyeszt valamelyik okirat végére, így kezdheti elölről az adott lapot...
Ekkor tör be az irodába Gin. A váratlan kiáltást hallva kis híján hanyatt vágódik a székkel, magával rántva az egész papírkupacot is a tintatartóval egyetemben. Szerencsére heves kapálózásának köszönhetően időben sikerül visszanyernie egyensúlyát, így csak néhány fecni hull a földre, és a toll esik ki kezéből. Néhány, tőle csak átlagosnak számító megjegyzés után végül elmosolyodik halványan, amikor tudatosul benne, hogy egyik kedvenc tisztje érkezett meg - bár semmi pénzért nem tudatná Ginnel, hogy ebbe a kategóriába tartozik.*
- Csak jegyzetek, iratok, jelentések és a többi felesleges marhaság. Kicsit sok összegyűlt az utóbbi napokban... hetekben... hónapokban...
*Válaszol Gin kérdésére, már teljesen visszanyerve lélekjelenlétét, amikor újabb látogató érkezik, ezúttal Mitsuko személyében.*
- Nocsak, a hadnagyok díszpintye is befutott végül...
*Pillant fel, miközben megjátszott szorgalommal ír tovább - persze csak miután talált valami íróeszközt, mert körmeit egyelőre nem szándékozik feláldozni a jelentésírás oltárán -, fél füllel figyelve beosztottjainak társalgására.*
- Nem, nem felejtettem el... Mindig tudom, hogy jelentést kell írnom, arról nem tehetek, hogy nincs rá időm...
*Vigyorodik el hadnagyának megjegyzését hallva. Ezek szerint már most elkezdik menetrendszerű szócsatájukat...*
- Üdv.
*Köszön az újabb érkezőnek, fel sem pillantva asztaláról. Csak néhány másodperc után néz fel végül, majd leplezetlenül felméri az ismeretlen shinigamit - már régen leszokott a felesleges udvariaskodásról.*
- Maradj itt nyugodtan, már úgyis befejezni készültem mára a papírmunkát...
*Néz a magát Mamorunak nevező tiszt szemébe, majd óvatosan félresöpri az előtte tornyosuló irathalmot.*

//Csak napi teendőim...//

-Fogadok megint elfelejtette megírni a jelentését, és most azt próbálja meg bepótolni. -válaszolta Mitsu-chan, Akane taicho helyett.
-Óóó... -mosolyogtam, hogy milyen kis lusta a taicho.
-Nem, nem felejtettem el... Mindig tudom, hogy jelentést kell írnom, arról nem tehetek, hogy nincs rá időm... -próbálta meg kihúzni magát, de ennyivel ugyan meg nem győzött minket.
-Üdvözlöm Akane-sama. -hallottam egyszer csak egy ismeretlen hangot a hátam mögül. Megfordultam és egy másik férfi volt az.
~Nocsak...létezik ilyen, hogy nem ismerem ezt a Shinigamit? Hmm... ~gondolkodtam el egy kicsit, mivel nem szokásom, hogy valakit ne ismerjek az osztagomban.
-Üdv. -köszönt vissza Akane-sama az éppen kiegyenesedő fiúra, majd felénk fordult.
-Hadnagy, Uram. -szólt felénk, mire én besértődtem, hogy mi ez a személyeskedés, általában nem szoktak ennyire udvariasan megszólítani, de jobban is éreztem, mivel jobban szeretem, ha még csak gyerekként kezelnek. -A nevem Oshiro Ito Mamoru, most kezdtem meg a szolgálatomat az osztagban és szerettem volna személyesen tiszteletemet tenni a kapitánynál. De ha esetleg most nem nem ér rá, megismételhetem a látogatást egy alkalmasabb időpontban. -mutatkozott be Akane-samának.
-Maradj itt nyugodtan, már úgyis befejezni készültem mára a papírmunkát... -söpörte le Akane taicho a maga előtt lévő papír kötegeket.
-Ugyan már... -szólaltam meg és a fiúhoz mentem és beljebb rángattam. -A nevem Naemeru Gin, nagyooon örvendek! -vigyorogtam a képébe, majd szabályosan elkezdtem megvizsgálni, tetőtől-talpig. Főleg azon a séta pálcán ragadt meg a szemem. -Mi ez az úriasság? Húú te valami nagy nemes vagy eltaláltam? -csillant föl a szemem, mert volt egy pár nagyon kedves úri barátom nekem is és gondoltam hátha vele is jó barátok leszünk. -Na mivel új vagy kezdj el mesélni! Gyerünk! -sürgettem érdek feszülve, mert nagyon kíváncsi voltam az új emberkére.

//Csak a napi teendők...//

*Arcára akaratlanul is kitelepszik lassan már védjegyévé váló vigyora, amikor látja, hogy lerohamozzák beosztottjai az újoncot - amit Mamoru nem biztos, hogy túlzottan tolerálna... De egyelőre nem szól közbe, majd csak akkor, ha túlságosan zavarban látja a fiút. Addig hadd éljék csak ki magukat Mitsukóék...
Egyébként talán még meg is könnyebbül, amiért ezúttal nem őt nyösztetik mindennel kedvenc tisztjei. Óvatosan hátradől székében, és úgy figyeli tovább az ismerkedést.*
- Igen, hadnagy, veled ellentétben én szoktam jelentéseket is írni...
*Vág vissza azonnal Mitsukónak - ami persze finoman szólva sem fedi a valóságot, azonban kihagyhatatlan számára a labda újabb leütése. És ez néha órák hosszat megy így kettejük között... Akane maga már észre sem veszi, mennyire riasztó lehet ez azok számára, akik még nem ismerik eléggé a különös kapitány-hadnagy párost... És máris előtörik belőle az újabb megjegyzés:*
- Ha így elterpeszkedsz a kanapén, akkor kicsit bonyolult lenne helyet foglalnia Mamorunak... Vagy talán azt szeretnéd, hogy rád üljön?
*Vigyorodik el újfent, majd az újonc felé fordulva ő is afelől kezd érdeklődni, hogyan vélekedik az osztagról a fiú.*
- Szerintem inkább hírhedt mostanában az osztag sajnos...
*Jegyzi meg halkabban, amikor a dicséretet meghallja. Hát igen: Akane még mindig élénken emlékszik arra a bizonyos árulásra... Kapitányként azóta is főleg azon dolgozik, hogy kiköszörülje a csorbát, melyet az Aizen Sousuke nevű volt kapitány ejtett az ötödik osztag hírnevén...*
- Szóval a te ismerőseid voltak...
*Vakarja meg elgondolkodva tarkóját, és kicsit elsötétedik tekintete, majd folytatja a választ:*
- Valószínűleg nem teljesen úgy fognak jellemezni édesapádnak, mint ahogy azt bármelyik, ötödik osztagbeli tiszt tenné, aki már egy kicsit is ismer...
*Fejezi be mondanivalóját. Azt már elhallgatja, hogy finoman szólva is leordította azokat az alakokat, amiért a tudomása nélkül léptek az osztag területére...*

//Csak napi teendőim...//

Érdek feszülten hallgattam a mi kis újoncunk sztoriját, majd mikor láttam, hogy Mitsuko elterpeszkedik a kanapén gyorsan én is ráhuppantam, amitől kicsit megdobta Mitsut a kanapé, de nem esett le az ülőalkalmatosságról, csak a fenekére ült tőle. Rávigyorogtam, amiért ez összejött nekem, majd rájöttem, hogy kicsit össze kéne magam húzni, ha szegény Mamoru is leszeretne ülni.
-Jajj ne haragudj! -ugrottam gyorsan arrébb, de csak azt értem el vele, hoy most meg Mitsu ölébe estem, bár annak kifejezetten örültem, amit ki is mutattam látványosan. -Ó a családodnak még emberei is vannak? -tettem fel a bugyuta kérdést, csillogó szemekkel, mivel nyilvánvaló, hogy a gazdagok bőven rendelkeznek személyzettel. -Én nem is láttam semmit! Pedig nekem állandóan át kell ugrálnom az egész 5. osztagot és mégsem láttam, hogy pakolásznak. -pattantam föl, majd kinéztem az ajtón, de persze sehol senki, miért is lenne? -Megyek megkeresem őket és megnézem hol is fogsz lakni, mivel remélem, majd téged is meglátogathatlak olykor-olykor. -vigyorogtam a fiúra. -Egy két óra múlva visszatérek szerintem, csak körbe nézek a házban, ha nem baj és elhozok valamit otthonról. Rendben? Na sziasztoook! Jók legyetek addig is! -kiáltottam ki meg sem várva a választ, majd elindultam megkeresni Mamo házát, hogy közelebbről szemügyre vegyem.

(A 2 óra = 2 kör kimaradással, ha nem gond , mivel sok az elmaradásom és most sem tudtam írni semmiről ^^""")