Dögcédula

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 3:20 am

- AAAAAAAAAAAAAA........!!!!!!
Ennyi jött ki a száján, reakcióképpen a csonkolásra, valamint a durva fizikai bántalmazásra, amivel mondjuk valószínűleg csak a javamat szolgálták. Az arrancar nagyon fölényesen viselkedett, annak ellenére, hogy ő volt hátrányban. ~Valami nem stimmel~ Gondoltam, de megszólalni nem mertem, ennyi jó ötlet után nem is biztos, hogy meghallgatnak. Szívesen oldalba rúgtam volna az ellenfelet, de inkább csak annyit kérdeztem:
- Legalább finom?
Nekem további kérdéseim nem voltak, vártam, a többiek mit lépnek.

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 4:38 am

Úgy tűnt, kicsit magasra becsültem az észszerűséget, és gondolkodni vágyást legtöbb társamban. Szerencsére Kuchiki~san segítségével kisebb-nagyobb karcolásokkal megúsztuk, bár nem nevezném szerencsének azt, ami bal lábamba hasított. Egy pillanatra eltorzult az arcom, azonban összeszorított fogakkal tűrtem, nem adtam hangot neki, majd pont egy ilyen társaság előtt fogok nyögdécselni.
Két gondolat futot átt agyamon: egyrészt Raimaru~san füle remélem nagyon fáj, mert lesz olyan pillanat még a küldetés alatt, hogy ezt kellemesnek fogja érezni, másrészt az arrancarok tényleg együgyű lények, ha ez a példány azt gondolja, még van oka fölényeskedni. Láttam már, hogy Yuuken~dono mire képes, ha meg szeretne tudni valamit, vagy egyszerű bosszú szomjtól, így talán kicsit szántam is a jószágot... vagy még sem.
Lassú, ráérős mozdulatokkal indultam el alfele felé, mosolyogva megállva lába felett, majd kicsit sem gyengéden a térdhajlatára léptem, bár tudtam, hogy a bakudo is megtartja, azért ez jól esett. ^.^ Elemeltem mindkét kezem, és azt tettem, amiben a legjobb voltam, és azt hiszem joggal gondolhatom, hogy megleptem ellenfelem.
- Rossz válasz. ^.^ - Lélekenergiámat kezeimbe koncentráltam, és két hadout kombináltam, hogy a lehető legnagyobb pusztítást végezzék a delikvensen. - Hadou 33. Soukatsui! Hadou 32. Oukasen! - Engedtem el egyszerre a lábfejére irányítva a támadást, majd továbbra is mosolyogva rápillantottam, hiszen amint az első eléri, és felrobban, azonnal hasonlóan cselekszik a benne lévő másik kidou is. - Sajnos nem szeretek sokáig egy testrészre koncentrálni, mert unalmas, így a következő kombinációt kicsit feljebb, az ágyékánál fogom elsütni. ^.^ Legyen olyan jó, és válaszoljon a feljebb valóim kérdésére, mert igen kellemetlen az égett hús szag, ön sem akarhatja, hogy ez itassa át a ruhámat, nemdebár? :3 Tehát merre van a kapitány? ^.^
Nagyon reméltem, hogy az elejtett megjegyzések nem azt jelentik, valóban végig kellene mennünk a hollowok otthonán. Nem csupán az zavart, hogy a sivatagos terület homokja belefurakszik minden kis zugába az egyenruhámnak, hanem az is, hogy igaza volt abban az arrancarnak, ennyien vajmi kevesek vagyunk a lidércek ellen. Valamint a pillanatnyi villanást sem hagyhattam figyelmen kívül, amit korábban éreztem.
- Mindenki legyen figyelemmel, valószínűleg társaságunk érkezik. - Nem kell tudniuk, hogy ez alkalommal nem tudtam tökéletesen kivenni, merről, és mi is lehet az, elegendő, ha végre ráeszmélnek, ez nem egy iskolai kirándulás.

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 5:02 am

- Sajnálatos módon téved, Mi vagyunk az elit csapat! - mosolyodott el a főnemes magabiztosan, próbálván túlharsogni a démonmágia által létrehozott robbanás zajait. - Tudja, az Ön fajtájával az a baj, hogy túlságosan különlegesnek képzelik magukat, holott létezésük okozója ugyanolyan halálisten volt, mint jómagam vagy bármelyikünk. Nos, persze ez ilyen formában nem teljesen igaz, de remélem felfogta a lényeget. - a király szót meghallva homlokán halovány ráncok jelentek meg, miközben megtorpant. - Rendben, amennyiben nem szeretne útbaigazítani, akkor valami mást kérdezek. Ki ül most Las Noches trónján?

Tanult előző hibájából, így ezúttal a kérdését egy jól irányzott ütéssel toldotta meg, melyet az arrancar kulcscsontjára helyezett. Vélhetőleg fizikai ereje is elegendő lett volna ahhoz, hogy eltörje a csontot, mindazonáltal tisztában volt eme lények különleges bőrével, ami nem annyira sérülékeny, így öklét nagyobb mennyiségű lélekenergiával vette körbe. Megvárta, amíg az esetleges fájdalmas kiáltások, s nyögések elhallgatnak, azután türelmesen várta, megenyhült-e makacs beszélgetőpartnere. Az eredménytől függetlenül halk hümmögés közepette vette tudomásul Hanazo-chan jelentését, alacsony létszámukból adódóan a nyílt terep hátrányt jelentett. Túlzottan sokáig időztek ezen a helyen, valószínűleg jelenlétük nem sokáig maradhatott észrevétlen, miután nem végeztek a csápos támadóval. Egyvalamiben igaza volt a sérült ellenfélnek, a tisztekre pillantva egyértelműnek tűnt, nem mind fogja túlélni eme akciót.

- Kuroda-san, ha megtenné... - szólalt meg hátat fordítva a vallatott személynek, azután komótosan elhúzta mutatóujját a torka alatt. - Nem maradhatunk itt, tálcán kínáljuk a lehetőséget a támadásra. Azt javaslom, folytassuk megkezdett utunkat, ami a hágón keresztül vezet. Talán útközben újabb nyomokra bukkanunk, esetleg valaki mégiscsak életben maradhatott Yurenai kapitány emberei közül, aki jelzéseket hagy hátra.

Nemigen fűzött ehhez egyébként sok reményt, mindazonáltal bármi jobb lehetett annál, mint egy céltábla kellős közepén szobrozni.

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 5:10 am

Már-már majdnem megengedett magának egy kárörvendő mosolyt a lejátszódó jelenetsor miatt. Ha volt annyira ostoba a szőke shinigami, hogy ilyen közel hajolt az arrancarhoz, akkor meg is érdemelte azt a harapást. A jelek szerint egyébként se használta a fülét arra, hogy hallgasson a felettesére. Annyi a szerencséje az ellenségüknek, hogy nem Yuuken-donot találta el. Ebben az esetben, már megölte volna Kojiro. Ám még élhet, hogy feleljen a kérdésekre, vagy éppen kiéljék egyesek a kínzási vágyukat szerencsétlenen. Viszont amit mondott, az elgondolkodtató. A közben lejátszódó kis jelenet pedig nem különösebben izgatta. A homokban fekvő arrancartól nem sok segítséget várhatnak. Már a halálán van, ha igazi katona, akkor nem fog mondani semmit, még akkor sem, ha kínzásnak vetik alá. S’ mindezt egy nőtől, vajon mit akar bizonyítani a hölgy, vagy kinek? Azonnal előrelépet, amikor Yuuken-dono kiadta az utasítást. Menet közben előhúzta a lélekölőjét és az arrancar mellett sétált el, gondosan ügyelve arra, hogy ne legyen kartávolságban, majd a fejénél oldalra fordult, hogy a másik oldalán sétáljon vissza Yuuken-donohóz. Ám a fordulatnál felemelte a pengéjét, és séta közben lendületből csapot le. Célja az volt, hogy átvágja az arrancar nyakát, lehetőleg félig. Utána pedig már a lédércfajzat másik oldalán sétált, és a biztonságkedvéért még a homlokába mélyesztette a pengéje hegyét, egészen addig, még keresztül nem szúrta a fejét. Végül pedig kihúzta a véres lélekölőt, visszahelyezte a tokjába, majd visszasétált Yuuken-dono mellé.

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 6:29 am

Az arrancar nem méltatja válaszra Minát, és valószínű a többi kérdésre sem adna túl hasznos válaszokat, de úgy tűnik, hogy a kidou, ami összeégeti a lábát, és a válla összetörése egy kicsit jobb belátásra bírja. Hanazo egy pillantással nyugtázhatja, hogy térdtől lefelé megperzselődött a nadrág azon a lábán, amivel a fogoly lábára taposott, de szerencséjére, a lábának nem esik baja. Az arrancar nehezen, de újra megszólal.
- Ennyit sem tudtok… bolondok… Seth-sama… ő Las Noches megmentője, ő fog leigázni mindent, amíg nem marad más, csak hollowok. Ezerszer erősebb Aizen-nél, bárkit eltapos, aki az útjába áll. Eltapossa majd azt is, aki ezt tette velem…- a kidou egy kicsit megreped, de továbbra is kitart, ahogy az arrancar még egy kísérletet tesz rá, hogy kiszabaduljon. Úgy tűnik, az utolsó erejét használta fel rá, aki jobb kidouból (10+ kidou), érezheti, hogy lassan gyengül, percei lehetnek hátra. Felpillant Yuuken-re, és elvigyorodik. - Elit csapat, azt mondod? A hágón keresztül távoztak. Fele ennyien sem lesztek már életben, mire rájuk találtok. Még most is olyan könnyen hasítanálak félbe titeket…- a hasonlatot nem tudja befejezni, rájön egy köhögő roham, ami nem múlik el, egészen addig, amíg Kojiro nem végez vele. A kidou nem hagyja eldőlni, úgyhogy ülve hal bele a sérüléseibe. Hanazo megint megérzi azt a valamit egy pillanatra.
- Kuchiki-san, Shihouin-san, van ott valami- ahogy a negyedik tiszt, Kasumiouji Rokuro a hegy felé mutat, mint megpillanthatjátok az apró, mozgó fekete foltot a tetején. Ami egyre nagyobb lesz. Amikor feláll, még innen is látjátok, hogy az a lény, ami a szikla tetején áll, akkora lehet, mint egy Menos Grande, ha nem még nagyobb. Hatalmas, széles denevérszárnyakat tár ki, amelyek olyan hatalmasak, hogy talán még a legnagyobb nemesi bálteremben se férnének be kitárva. Az alsó végtagjai helyett két hatalmas csápja van, az egyik pár méterrel rövidebb a másiknál. A koponyája madár-szerű. Ahogy bántóan hangosan, élesen felvisít, mintha egy óriási fészek lenne ott, még több tucat ilyen lény emelkedik fel, ezek már egyenlő hosszúságú csápokkal. Egy újabb visításra mind a levegőbe emelkednek, eltakarva a Holdat. Alig néhány másodpercetek marad, mielőtt lecsapnak rátok. Hora nyolcadik tiszt parancs nélkül, rendkívül gyorsan indul meg shunpoval a hágó felé, a példáját követnék többen is a tisztek közül, bár amint shunpo-t használ, Terumi egy fájdalmas kiáltás kíséretében hasra esik, és kétségbeesetten, hason csúszva kezd el mászni a tőle még mindig legalább hatvan méterre lévő hasadék felé. A negyedik és ötödik tiszt pár méterrel halad tovább, azután mégis megállnak, és tétován hátranéznek. A hollowok nem férnek be a hágóba, de nagyon kell sietnetek. Száz méter, alig pár másodpercetek van, mielőtt rátok zúdulnak.

/Szabályok: akinek kiemelkedően jó a shunpoja (8+), még ebben a körben bejut a védett helyre. Ha valaki felvesz valaki mást, az illető súlyának minden huszonöt kilójáért kevesebbnek számít eggyel a shunpoja (kerekítve). Ha valaki támogat valaki mást, átlagolódik a shunpojuk. A poszt végére kérem, hogy mennyi a shunpoja az illetőnek így, és kit visz/ki viszi.

Yonseki Kasumiouji Rokuro- 79 kilogramm, 6-os shunpo
Goseki Hara Jiromou- 54 kilogramm, 9-es shunpo
Nanaseki Koba Terumi- 43 kilogramm, 2-es shunpo (sérült, csak bal lábbal)/

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 7:22 am

Keserű szájízzel néz a menekülő tiszt után, aki hamar elbukott a homokban. Talán itt kellene hagyni, és engedni, hogy végezzenek vele a megjelent hollowok. Ám Kojiro elsődleges feladata Yuuken-dono megvédése, és hogy ezt maradéktalanul kivitelezze, ahhoz segítségre lesz szüksége. A gyorsasága nem a legmegfelelőbb ehhez a mutatványhoz, és bár lehet Yuuken-dononak megalázó lesz, de még mindig jobb, mintha életét vesztené. A szőke shinigami felé fordult, és érzelmektől mentes hangon szólalt meg.
- A segítségére van szükségem. Fogja meg Yuuken-dono bal karját, még én a jobbot, és haladéktalanul induljunk meg a többiek után.- és ha ez megtörtént, akkor irány a menedékhely.
- Elnézését kérem Yuuken-dono, amiért pórok érintik meg.- mondta halkan.

//8-as mínusz 2, mivel Minával ketten „viszik” Yuukent//

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 7:29 am

Nem örültem annak, hogy ez történt a fülharapóssal. Legalább belerúghattam volna, amíg érzi, hogy fáj. Nem maradt viszont sok idő, mással kellett foglalkozni, az életünkkel. Az a tiszt, akit megmentettem, elkezdett menekülni, és szívem szerint segítettem volna neki, de megelőztek a kéréssel, hogy egy főnemest segítsek megmenteni, és ez az ember rangjánál fogva fontosabb, mint a lány, még ha ilyen utálatos alak is. Ezért követtem az utasítást, és ketten biztonságba igyekeztünk helyezni a nyálképűt. Ha beértünk, rögtön visszasiettem a bejárati nyílástól két méterre, hogy a lemaradottaknak, ha kell, tudjak segíteni.

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 8:16 am

Elégedett bólintással vette tudomásul a kapott információkat, az ostoba arrancarnak fogalma sem volt róla, hogy ilyen semmiségnek tűnő dolgok is mekkora előnyt jelenthetnek egy háborúban, mint például a vezető neve. Tehát Aizen Sōske bukását követően egy új zsarnok vette át az irányítást, látszólag eme sivatagi népek szerettek a porban csúszni a tőlük erősebbek parancsait lesve. Yuuken kicsit sem hibáztatta őket ezért, a csordaszellem mindig könnyedén eluralkodott a gyengéken, sokkal egyszerűbb egy kiemelkedő személyt követni, semmint kézbe venni a sors irányítását. A fenyegetőzésre már oda sem figyelt, szerencsére Kuroda-san megfelelően teljesítette a feladatot és elhallgattatta a söpredéket. Nevét hallva sebesen pördült meg tengelye körül, így éppen szemtanúja lehetett, amint egy élő fergeteg kezdte meg útját, észrevehetően kis kompániájukat kiszemelve zsákmányként. Vélhetőleg a legnagyobb bestia valamiféle falkavezér szerepet töltött be, s egyáltalán nem tetszett neki, hogy Raimaru megrövidítette az egyik csápját.

- Mégis mit...?! - csattant fel hirtelen, midőn megérezte a két oldalról érkező támogató szorításokat. Úgy tűnik a beosztottak ezúttal reflexszerűen cselekedtek, a túlélési ösztön mindenkiben dolgozni kezdett, volt akiben jobban és olyan is akadt, akiben kevésbé. Példának okáért ott volt a szerencsétlenül járt Nanaseki, aki immáron villámtáncot sem volt képes alkalmazni. Milyen szomorú, belőle feltehetőleg hollow-táp válik, amennyiben valaki nem siet a segítségére. - Hana-chan~!

Remélhetőleg kiáltása elegendő ébresztő erővel hatott a hadnagyra, aki ezt követően segíthetett a lemaradtaknak. Részéről elégedett volt jelenlegi helyzetével, egyértelműnek tűnt, miszerint származásának hála megint olyasfajta privilégiumokat élvezhet, minthogy az elsők között kerüljön biztonságos helyre, a személyi szállításról nem is beszélve. Következő kalandjukra biztosan fog hordszéket is csomagoltatni az otthoni személyzettel!

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 9:41 pm

Rendesen rángatózott a szemöldököm, miközben az egyelőre még nem szemtelen mélytengeri kukabúvár kedves szavait hallgattam. Eljátszadoztam a gondolattal, véletlenül gigájára csusszan a talpam, mert épp útban lenne, amikor Mina felé szökkennék, hogy bekötözzem a vérző fejét, hiszen nem célszerű két olyan tiszttel lődörögni, akik húzzák maguk után a vörös sávot. Zozo chan és Kenicchi úgy is bőségesen elboldogult az erélyes faggatózással, csak útban lettem volna.
Odaslattyogtam Mina mellé és szigorúan összevont szemöldökkel, hátha érzékeli a szándékosan felé terjengő mérges nyilacskákat, letéptem a kimono felsője egyik ujját és jó alaposan betekertem vele a rikító kobakját. Ezzel a megoldással halovány esély van rá nem hagyja el útközben több fej környéki testrészét...
Ha már a kötözéssel szöszöltem, na meg fél füllel hallgatóztam, Terumi lábára is vetettem egy pillantást. Egyre sürgetőbben szakszerű ellátásra lett volna szüksége. Az a fránya nyílt seb ebben a sivatagi baci fertőben könnyen elfertőződhet, vagy, ami még rosszabb Terumi fog a szemünk láttára elvérezni. Másrészt a lány ezzel nem fog maratont futni, de még csak legyet sem hatékonyan leütni. Szívem szakadt meg érte, hogy ilyen borzasztó állapotba került, viszont a többiek viszonylagos testi épségét is szem előtt kellett tartanom, mivel a többség önkéntesen vállalta az esetleges lekaszabolást magánakcióval.
Kenicchi felé fordultam, mert nem akartam kimondani, viszont egyre sürgetőbbé vált határozni, ha nem szeretném tovább kopjon a csapat létszáma. Két önkéntes tisztet akartam a lány mellé rendelni testőrként és átmenetileg biztonságosabb búvóhelyen hagyni, viszont a minket szólongató felkiáltástól már nem maradt időm megcsócsálni az ötletet Kenicchi-vel, mivel nagyon fontos lett távozni a helyszínről.
Azon a legkisebb mértékben sem lepődtem meg, édes, egyetlen, utánozhatatlan, pótolhatatlan Kenicchi elsőként távozott a tűzvonalból. Lemondó sóhajjal indultam útnak a védettséget élvező hely felé, csakhogy útközben többször behúzhattam a gatyamadzagot és változtathattam irányt. Először hónom alá szerette volna csapni a földön fekvő sánta katonánkat, aztán némi kitérővel beérni a hozzám képest csigaként sprintelő Zozo chan-t és még ott poroszkált előttem Roku is nem túl combos részidővel. Az szent és megmásíthatatlan alapgondolat iszonyat gyorsan szelem a sivatagot, viszont a megállásokkal, irányváltásokkal veszthettem annyi időt, ha még a cél felé vágtázó tisztet is felmarkolom, sivatagi sült malacként végezzük.
-Zozo chan! Most aztán dobd be a nehéz ágyúkat és kapd le a szemtelenül közelünkbe merészkedő rajongó táborunk díszpéldányait! Nyerj nekem néhány csodálatosan szépséges másodpercet!-
Annyira jó vagyok az improvizálásában, hogy hirtelenjében nem fogalmazódott meg szebb gondolat a fejemben, csak annyi, hogy feldobom eszméletlen édes kolompéros zsákként Zozo chan-t a vállamra, majd maximális sebességgel és lelkesedéssel süvítek Roku-hoz, akit szabad végtag hiányában egy csodásan irányzott rúgással segítek rá, hogy még szebben szárnyaljon be a nevem koptató Kenicchi mellé. Legalábbis ez volt az elképzelés, aztán kiderül mi sül ki a dinnye cipelő menőséges akciómból...

(shunpo: 24, hakuda: 15 -> 1db shunpo-rásegítő-jóságos-szamaritánus-rúgás; 2db shinigami elfekvőben /Hanazo, Terumi és ha jól értettem, akkor kilára ~4 mínusz a puttyonyban)