Dögcédula

Tárgy: Dögcédula Vas. Aug. 03, 2014 2:05 am

Az éjszaka közepén érkezik hozzátok a pokollepke. Nem nehéz rájönnötök, hogy a feladatotok fontos lesz, mert a pokollepke színe nem a megszokott, hanem élénkvörös, és enyhén világít, úgyhogy a sötétben is látszik. Azonban csak egy dolgot mond a címzetteknek, hogy jelenjenek meg a kapitányi irodában.
Viszonylag kis csapat jelenik meg az ajtó előtt, de az összetételéből látjátok, hogy nagyon fontos dologról lehet szó, a hadnagyon és minden tisztig a nyolcadik tisztet bezárólag megjelenik a Shihouin ház feje is. Yurenai kapitánynak viszont nyoma sincs, amikor beléptek a szobába, helyette egy maszkos Onmitsukidou tiszt fogad, aki a kapitány asztala mögött foglal helyet.
- Jöjjenek be, és csukják be az ajtót maguk mögött!- a férfi türelmesen megvárja, hogy mind belépjetek, és teljesítsétek az utasítást. - Azért vannak itt, mert nem sokáig tudjuk már titokban tartani, hogy a kapitányuk valószínűleg meghalt. Egy hete küldetésen volt Madagaszkár dzsungelében, egy ismeretlen jelenlét kivizsgálását kapta feladatul, de nem sokkal az érkezésük után hollowokat érzékeltek, azután megszakadt a kapcsolat velük. A feladatuk, hogy kiderítsék, mi történt a kapitányukkal, illetve, hogy vizsgálják ki a jelenséget. Tizenöt perc múlva legyenek a Senkaimonoknál! Shihouin-sama, a 46-ok külön kérése volt, hogy ön is tartson velük. Végig kapcsolatban leszek magukkal- úgy tűnik, hogy a shinigami jól érzi magát a székben, legalábbis nem mozdul meg, amikor ti elhagyjátok a szobát.
A Senkaimonnál a kidoushu néhány szintén maszkos tagja vár, akik szó nélkül, néhány kézmozdulattal kinyitják nektek a kaput arra a helyre, ahol utoljára látták a kapitányotokat. Vakító fény fogad, ahogy kiléptek a Senkaimonból. Madagaszkáron nappal van, a nyár a közepe felé járhat, az idő fülledt, meleg. Közvetlenül a dzsungel magas fáinak lombkorona szintje fölé érkeztek. A hely békésnek tűnik elsőre, csak néhány gyűrűsfarkú maki ugrabugrál egy közeli fán, és különböző madarak énekelnek, de akinek jobb a reiatsu-érzékelése (12+ kidou), az megérezheti a hollow lélekenergiát, igaz, túl gyengén ahhoz, hogy egy komoly kihívást jelentő példánytól származzon, és valahogy üresebb, távolibb is. Egy szikláról vékony vízesés csörgedez, és zúg, ahogy valahol a fák alatt a folyónak csapódik. Onnan érzitek a jelenlétet, mintha a víz árasztaná magából.

Spoiler:

Tárgy: Re: Dögcédula Vas. Aug. 03, 2014 5:31 am

Szinte el is felejtette milyen érzés az, amikor valamiféle ostoba küldetés okán megzavarják az estéjét. Éppenséggel kedvenc költőjének egyik vaskos verseskötetét forgatta egy meglehetősen ritka, s igen drága teakülönlegesség társaságában, amikor megjelent előtte az igencsak feltűnő pokollepke, ami megbízatásának részleteit tartalmazta. Így került tehát ide, eme szűkös terembe többedmagával. Be kellett vallania, az Ő ízlésének túlzottan pórias volt eme helyiség, ahogy a testére feszülő durva matéria is igencsak irritálta. Mindig is rühellte az anyagot, amiből a shinigamik egyenruhája készült, biztos volt benne, miszerint egy egész kollekciót varrat magának hasonló stílusban, azonban kellemesebb tapintású kelméből. Ugyan belement Kuchiki Hana kis játékába, mindazonáltal az sehol sem jelent meg a megállapodásban, hogy ehhez jó arcot is kell vágnia. Az asztal mögött terpeszkedő paprikajancsi mellett várakozott egyenes tartással, mígnem az összes meghívott meg nem érkezett, így kezdetét vehette az eligazítás. Az igazat megvallva Yuukent kevésbé már nem is érdekelhette volna, mi történt a Rokubantai vezetőjével, terveiknek megfelelően hamarosan amúgy is Ő maga tölti be eme tisztséget, ez úgymond csak megkönnyítette a dolgát. No, nem mintha az elmúlt időszakban az erőn kívül bármi más számított volna a kapitánnyá válásnál. Nevét hallva előzékenyen biccentett egyet az eligazító felé, természetesen tisztában volt szerepkörével eme küldetésen.

Némán intett testőrének, csatlakozzon be mellé, ám ettől eltekintve teljes némaságban tette meg az utat a senkaimonig, ahol a Kidoushuu emberei eddigre meg is nyitották számukra az átjárót az Emberek Világába. Sokakkal ellentétben a Shihōin-ház feje alig pár alkalommal fordult meg az előbb említett dimenzióban, kötelezettségei inkább a Seireiteihez láncolták. Éppen ezért fogalma sem volt milyen szigetre érkeznek, bár valójában a helyszín számított a legkevésbé. A túloldalon kilépve vakító fényesség fogadta őket, a szőke férfi hunyorítva tudta csak megőrizni látását. A régi berögződéseknek hála nem zuhant le rögtön, ahogy kilépett a Dangaiból, holott idejét sem tudta mikor kellett utoljára nem kemény talajon járnia. A túlzott hőség nemigen nyerte el a tetszését, ahogy a természet zajai is túlzottan hétköznapinak tűntek. Amennyiben történt itt valami, annak nyomot kellett hagynia a környéken.

- Rendben hölgyeim és uraim, mindannyian tudjuk, miért is vagyunk itt. - szólalt meg nem túl lelkesen, hangja nélkülözött mindenféle érzelmi töltetet. - Tudni akarok mindenről, ami két lélekmérföldes körzetben akárcsak megmozdul, megértették? Derítsék fel a területet, mielőtt bármerre is elindulnánk. Nem értek egyet a Nibantai tisztjével, hinni szeretném, miszerint a kapitányuk még mindig életben van idekint valahol. Meg fogjuk találni, vagy így, vagy úgy...

Tárgy: Re: Dögcédula Vas. Aug. 03, 2014 6:25 am

Az éjszaka kellős közebén kellett felébresztenie egy pokollepkének. Pedig álmomban éppen utolsó erőmmel, a Bankai-mat is bevetve, majdnem életem árán megmentettem Seireitei-t a gonosz, életre kelt, rozoga szekrényektől.... Már csak egyet kellett volna kettészelnem, amikor jött az üzenet, hogy menjek a kapitányi irodába. Ugyan minek? Felkaptam a még szundikáló Hatarét, bedugtam a ruhámba, majd zanpakutoummal karöltve nekivágtam az útnak, ami körülbelül húsz lépésig tartott, majd benyitottam. Én voltam majdnem az első, egy, a főnököm székét fenekével melegítő, maszkos ürgével. Mellette állt egy szekrény, ami rögtön felvetette bennem, hogy álmomnak eleget tehetnék, azonban ez nem lett volna jó, így várakoztam. A következő két arcot mindkettőt ismertem, az egyikben egy finnyás piperkőcöt, a másikban egy hideg, lélektelen gyilkost ismertem meg. egyik se vonzott túlságosan. Az eligazítást követően biccentettem, majd az említett kapukhoz baktattam. Szótlanul keltem át rajta, majd meghallgattam a vezetőnkként kijelölt nyálképű kérését, ami nem tűnt hülyeségnek, úgyhogy elindultam balra, ruhámban a még békésen alvó Hatarével, és reméltem, hogy nem fog felkelteni semmi érdeklődést az amúgy se olyan nagy lélekenergiája, éppen elég, hogy jobban rágerjedjen egy átlagos Hollow, amit seperc alatt elintézek. Ha pedig nem csak sima Hollowok járnak, lesz valami, amit jelenthetek.....

Tárgy: Re: Dögcédula Vas. Aug. 03, 2014 12:02 pm

Teljes lelki nyugalommal haladtam végig a folyosón, egészen a kapitányi irodáig, arcomon nyoma sem volt álmatlanságnak, vagy nyúzottságnak. Mivel mostanában a napok nagy részét a gyakorlásnak szenteltem, általában korán feküdtem, így egész sokat sikerült aludnom a kényszerű ébresztő előtt, valamint az sem rázott meg különösebben, hogy a pokollepke más színben pompázott, mint az megszokott. Belépve azonban szinte azonnal felfedeztem Yuuken~donot, akit azóta nem láttam, hogy abba a különös incidensbe keveredtünk, de ez nem is véletlen, igyekeztem nem az útjába akadni, és emlékeztetni, úgy gondolva, az én időm később érkezik csak el. A mellette álló alak nem volt ismerős, így minden valószínűség szerint a testőre lehet, mivel a további felsorakozott tiszt mind a Rokubantai tagja volt.
Vigyázz állásban, mindenfajta aggodalom nélkül hallgattam végig a beszámolót, és az utasításokat, és csöndben követtem a többieket, annak ellenére, hogy fejemben számtalan kérdés cikázott. Egyrészt egy nyugalmazott tisztet, ráadásul egy főnemest miért rendelnek külön kérésre egy egyszerű felderítéshez, főként, hogy személyesen nem érintett az ügyben? Ráadásul az Onmitsukidou tisztje miként gondolja, hogy egy kapitány helyére ülve oszt parancsokat? Nem ismertem olyan jól Yurenai~taichout, nem érintett volna érzékenyen, ha leváltják, de erről koránt sem volt szó abban a pillanatban. Mindezek tetejébe miért a hatodik osztag tisztjeit küldik egy elveszett kapitány keresésére, mikor az ilyen feladatok a második osztag hatásköreihez tartoznak? Gyanús volt az egész ügy, minden egyes mozzanatával, de nem tehettem semmit, nem állt szándékomban nyíltan szót adni gondolataimnak, nem adhatom meg azt az előnyt egy lehetséges ellenfélnek, hogy rájöjjön, okosabb vagyok, mint aminek feltételez. Arcomon immár a külvilágnak szánt nem túl feltűnő mosollyal követtem osztagom tagjait az Emberek Világába.
- Hollow lélekenergiát érzek, abból az irányból. – Mutattam nemes egyszerűséggel arra, ahonnan a gyenge jel érkezett, Yuuken~dono felszólítására, bár nem értettem, hogy Kuchiki~san helyett mért ő osztogat parancsokat. – Úgy gondolom, ha valóban eltűnt a kapitány, abba az irányba lenne érdemes utána indulni, túl hosszú ideig tartana az egész területet átfésülni. ^.^ - Ráadásul semmi kedvem nem volt ugrálósdit játszani, miközben egyértelműen onnan lehetett érzékelni a jeleket.

Tárgy: Re: Dögcédula Vas. Aug. 03, 2014 9:44 pm

Esti nasinak lőttek, mert azaz átkozott poklos lepke semmi pénzért nem akart kinyuvadni a konyhám közepén, pedig azt hittem elég gyilkos megoldás a serpenyő. A megátalkodott hírnök, viszont nem tágított és addig terrorizált, míg minden létező tányért és poharat fel nem borogattam, hogy elkergethessem a közelemből. Semmi kedvem nem volt, valamilyen idétlen gyűlésen, nemesi egymást kedélyesen utáló pletykapartin, vagy a fene se tudja micsodán részesedést vállalni, csak, mert az egyik nagyokos szervező álmatlanságban szenved és akkor már másnak se járjon a pihenés...
A kegyetlen bitang végül megosztotta velem, mit akar, amin hosszú sörényem tépésével reagáltam, hiszen a legjobb időzítés az éjszaka kellős közepén elindulni egy elveszett kapitány után, hátha még annyira se látjuk a vaksiságban. Azért, ha már ez a nagy hír, csak nem tágíthattam a veszélyzónából, elvégre Misty taichou-ról volt szó, akit szerettem volna már hátsón rúgni, hogy felszívódott a tízpecsétes semmiben és rám hagyományozott egy egész osztagot, teendőt, problémát...azaz megölelgetni, mert annyira hiányzott és örülök, hogy nem esett bántódása!
Az unásig ismert irodába, azt hiszem utolsóként, de nem végsóként shunpo-ztam be. Nagyon értelmes kobakkal ácsorogtam, mintha már évtizedek óta ott ácsorognék. Nem volt rá bizonyíték most érkeztem, csak a kicsiny orkán erejű szellő, amit aztán bizonyosan senki sem vett észre!
Végighallgattam a titokzatos ninja teknőc utasításait, aztán tipegtem a sorral, mert még túl korai volt kötekednem. Legalább addig ne pitiszkáltam Kenicchi-t, míg lehullott vállunkról SS figyelő tekintete és csak maroknyi haderő vételezi szemre, mennyire imádom!*-* Ehhez hűen ragaszkodva rugóztam izgatottan, mikor pottyanhatok balerina mozdulattal Madagaszkár zöld gyepére, ami nem maradt el, sőt egész könnyedén lehuppantam, már-már ijesztően egyszerűen landoltam.
-Gyááááá~h, Kenicchi! Annyira hamisítatlanul kúlosan karót nyelt, begyöpösödött vénember vagy! Büszke vagyok rád!-Ütögettem hátba nem teljes erőből, csak majdnem, hogy ne szakadjon ki a tüdeje már a küldetés elején. Annyira édesen próbálkozott a nagy betűs vezér alakításával, majd megzabbantottam!*-*
-Oké-zsoké, akkor irány-surány Zozo chan tippje után! Szeretnéd, hogy előre masírozzak körbe szemlélődni, mint hűséges kémlelő csapattagod, Kenicchi?- Bökdöstem oldalba szívem minden megjátszott ezer wattos mosolyba csomagolt szeretetével. Aztán gyorsan elkomolyodtam, mert igenis fontos dologról értekeztünk, úgyhogy nekem se ártott némi állvakargatós elmélkedésre váltani.
-Pontosabban kéne tudni, milyen fekete levessel állunk szemben, mielőtt vaktában megindulunk. Kivételesen az óvatosságot támogatom, ha már egy kapitánynak is nyoma veszett az itteni Tarzan kéjlakban! Támogatok egy csoportos felderítést, mert szétszélednünk sem kéne és azt mondom, jelöljük ki ezt a pontot vészmegoldásként, hogy ide jön, aki leszakadt, megszakadt, eltévedt, pisilnie kell, nyűgös, hisztis, fáradt!-

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 12:38 am

Üres, semmitmondó tekintettel állt Yuuken-dono ajtaja előtt. Őrizte daimyojának az életét, amit minden áron megvéd. Nem számít, hogy kivel is kerül szembe, ha csak azt éri el halálával, hogy Yuuken-dono elég távolságra tud kerülni a veszélytől, már is megfelelően elvégezte a feladatát. Egyhangú strázsálást Yuuken-dono szakította félbe, kinek a nyomában volt, még meg nem érkeztek a 6. osztag irodájához. Természetesen bement Yuuken-donoval egyűt, majd megállt mellette, és bár nem hiszi, hogy neki is szánták a beszédet, attól még hallotta. Ám valahogy nem érintette mélyen, ami a kapitánnyal történhetett. Bár emlékszik arra, hogy közelebbi kapcsolatban állt vele, de az a múlt volt. Az a múlt, ahol a hamis rendben élt, ahol eldobta azt, ami a létét meghatározta. A szamurájságot, ám végre visszatalált ahhoz a létformához, ami illik hozzá. Eszköze legyen valakinek, akiben látja a nagyságot.
Csatlakozott a társasához, de csak mert Yuuken-dono igényt tart rá. Legjobb tudása szerint fog eljárni, és nem foglalkozik senki más testi épségével, csak is a daimyoéval. Át lépve pedig a járaton, továbbra is Yuuken-dono mellett lépkedett. Ám amikor a nagy emlőkkel rendelkező nő hátba verte Yuuken-donot, Kojiro ujjai lélekölőjének markolatát kulcsolta körbe, majd a böködésénél egy kicsit kintebb húzta azt. Tekintetét Yuuken-donora irányította, várta az utasítást, nem azt, amit a rendszerben lévő shinigamiknak adott, hanem azt, ami rávonatkozik.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 1:14 am

Szabad szemmel, a hagyományos módszerekkel, az erdő átkutatásával órák telhetnének el anélkül, hogy bármi érdekeset találtok. Az egész terület óriási, és látszólag semmi különleges nincs benne, leszámítva talán az egyedi állatvilágot és az érintetlenséget. Hanazonak köszönhetően viszont gyorsan ráakadhattok arra, ami nem ide tartozik: a vízesés alján hatalmas homokbucka gyűlik a folyó medrében.
A jó három méter magas és négy méter széles homokbucka úgy áll a vízesés alján, mintha kőből lenne, és a folyamatosan ráömlő víz egyáltalán nem fogná, jelentős része volt a víz alatt, de nem adta jelét, hogy készülne elsodródni. Egy körömnyi sárdarabot sem fedezhettek fel sehol, a víz nem úgy reagál a homokra, ahogy kellene neki. Akiknek nagyon jó a reaiatsu-érzékelésük (10+ kidou), érezhetik, hogy a kézbevett homok lélekszemcsékből áll. Azt pedig még egyszerűbb megérezni, hogy a hollow reiatsu a vízesés magasabb részéről jön, mintha fölöttetek tíz méterre is bujkálna egy (5+ kidou), még a viszonylag szerény képességekkel rendelkező hetedik tiszt, Koba Temuri is megérzi a jelenlétet. Aki saját erőből nem érzi meg, honnan jön a jel, annak nem kell mást tennie, csak követnie a bambuló lány tekintetét. Szabad szemmel viszont nem látjátok a hollowt, ami akár a vízfüggöny mögött is megbújhat.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 2:02 am

Mivel a csorda másfelé indult, ráadásul csoportban, ezért inkább én is követtem őket, amíg egy vízeséshez nem értünk, aminek alján egy homokkupac volt, mely nem igazán látszott zavartatni magát a rázúduló vízzel. Először, egy hirtelen, gyerekes ötlettől vezérelve fogtam egy botot, majd megpiszkáltam vele a homokot. Mivel semmi se történt, belemarkoltam, megvizslattam, még meg is szagoltam, de nem találtam rajta semmi érdekeset. Épp vittem vissza a többiekhez, hátha ők tudnak vele valamit csinálni, de a legtöbben egyfelé bambultak, így én is arra néztem, bár nem nagyon láttam semmit, még a szemem leárnyékolásával sem. Majd a többiek ezzel kezdenek valamit.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 4:31 am

- Nyugalom Kuroda-san, semmi esetre sem ajánlanám, hogy elhamarkodottan cselekedjen a hölgyemény jelenlétében! - szólalt meg Yuuken kedélyesen, mialatt feltartott jobbjával jelezte testőrének, csúsztassa vissza kardját annak hüvelyébe. - Hana-chan nem egy illemtanárt fogyasztott el karrierje során, valahogy mindig is viselkedési problémákkal küzdött, jól mondom, kedvesem? Mindazonáltal örül a szívem, amiért körünkben tudhatlak, s igen, megkérnélek rá, hogy biztosítsd számunkra a terepet!

A szőke férfinak fogalma sem volt róla, vajon miért feltételezi szövetségese, miszerint ennyire bensőséges kapcsolatot ápolnak, mindazonáltal smaragdzöld íriszeinek fenyegető villanása egyértelművé tette a tényt, mely szerint nemigen preferálta, amennyiben az engedélye nélkül megérintették. Hanazo-chan közbenjárásának köszönhetően hamar megtalálták a megfelelő irányt, ahonnan alig érzékelhető lélekenergia áramlott. A helyszínt akár még szépnek is lehetett volna nevezni, habár össze sem lehetett hasonlítani a Shihōin-kúria kerti tavacskájának csodájával. A vízfüggöny alatt elterülő homokbucka már első ránézésre is nélkülözött mindenféle hétköznapiságot, lévén látszólag bármennyi víz is érte, egyetlen szemet se volt képes lemorzsolni róla, ráadásul sártengerré sem a vízesés alját, aminek a Nibantai egykori tisztje különösképpen örült. Részéről eszében sem volt belenyúlni, mindazonáltal nem is ezért csatlakozott eme mentőakció csoportjához. A magasból egyre erőteljesebben érződött a lidérc jelenléte.

- Tamachi-san, legyen szíves vizsgálja meg az ismeretlen anyagot! - adta ki a parancsot, a lány észrevehetően értett a reiatsu-érzékeléshez. - Maga és maga, - mutatott Raimarura, valamint a felfelé bambuló lányra. - intézzék el azt a hollowot odafent, nem szeretném, hogyha bármi is eltüntetné az itteni nyomokat. Mi többiek addig idekint várunk, hogyha netalán segítségre lenne szükségük, időben jeleznek, jelenleg nem engedhetjük meg magunknak a hősködés luxusát.

Az utasítások kiadását követően könnyed léptekkel szelte át a közte és a 6. osztag hadnagya között lévő távolságot, ezután fojtott hangon beszélni kezdett.

- Csak számomra tűnik túlzottan sértetlennek a környék egy kapitány eltűnéséhez képest? - tette fel a kérdést olyan hangnemben, mintha csak az időjárásról kezdeményezett volna beszélgetést. - Nem látni harc nyomait, valószínűleg tőrbe csalták.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 4:54 am

Engedelmeskedett Yuuken-dono parancsának, és visszacsúsztatta a kardját a hüvelyébe, ám az ujjai továbbra is a markolatán pihentek, még másik kezében ott pihent finom anyagba betekerve Yuuken-dono lélekölője. Megtiszteltetésnek érezte, hogy daimyojának lehetett a fegyverhordozója.
- Értettem, Yuuken-dono.- mondta érzelmektől mentes hangján. A továbbiakban nem szólalt meg, csak figyelt, és várta Yuuken-dono azon utasításait, amiket neki címez. S’ természetesen követte a szemtelen nőszemélyhez is, aki nem átallott bizalmaskodóan fizikai kontaktust létesíteni daimyojával. Nem meglepő ez a fajta viselkedés. Azon nőkre jellemző, akik inkább a testi adottságukkal akarnak érvényesülni. Hallgatta a párbeszédet, de nem érzi szükségesnek, hogy megszólaljon, vagy éppen azt, hogy megemlítse a közelebbi ismeretségét az eltűnt kapitánnyal.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 5:10 am

Szerencsére nem kellett körbe szaladni a szigetet, bár nem tudtam, hogy örüljek-e neki, hogy ezért nagyon sokan maradtunk. A többiek arcán figyeltem a kifejezéseket, mennyire aggódnak, vagy gondolkozhatnak azon, hogy kapitányukkal mi történhetett. De nem nagyon volt időm a további megfigyelésre, hiszen lassan elértünk a helyhez, ahonnan a fojtott energia érezhető volt. A homokbuckára egyszerűen felvontam a szemöldököm, ahogy arra is, hogy Raimaru~san miket csinál. Kinézetre talán idősebbnek tűnt, de úgy látszott, ez nem jelent semmit, a felnövést nem a sejtek határozzák meg.
- Igenis, Yuuken~dono! - Biccentettem a főnemes felé, bár eszemben sem volt a kezembe venni az anyagot, ki tudja, mi az, vagy milyen állat végezte el benne a dolgát? ._. A kezemre terítettem egy zsebkendőt, amivel aztán átvettem Raimaru~santól a homokot, remélem kezet mos utána. - Reiatsu szemcsékből áll, ezért nincs rá valószínűleg hatással a víz. - Jelentettem ki nemes egyszerűséggel, miután másik kezem a homok felé tettem.
Dolgom végeztével a földre szórtam a homokot, és kiráztam a zsebkendőt, amit összehajtva visszatettem belső zsebembe. Érzékeltem, hogy pontosan hol lehet a lidérc, de látni nem láttam, és mivel rajtam kívül más nem jelezte, hogy a mostani pozicíóban bármit érzékelt volna, szinte biztos voltam benne, hogy ők csak mostanra vették észre.
- Raimaru~san, pontosan abban az irányban van. ^.^ - Mutattam hát ismételten egy egyértelmű pontra, hogy legalább ezzel is kisegítsem, bár kételkedtem benne, hogy nagy hasznára válhat.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 5:16 am

Oldalra sandítottam, arra a félszemű kalóz gyerekre, aki nem tudom mióta lett talpnya....mármint házat és testi épséget őrző-védő szolgálat drágaságos öreg cimborám körletében, de nem kellett attól tartania megölöm felső körökben settenkedő főnökét! Sajnálatos módon a családunk közötti cécók nem tették lehetővé, hogy gyorsan végezzek Kenicchi-vel, ezért határoztam úgy, szép lassan gyilkolom az idegszálait!
-Ne aggódj, kedves és fogalmam sincs mi a neved kétajtós-szekrény-kun! Nem fog egyetlen hajszála sem meggörbülni Kenicchi-nek, míg a közelben ólálkodom!-
Paskoltam vállon, oda se hederítve épp fél perccel korábban döfött le szeme világából távozó dühödt nyílvesszejével, ne tapernyásszam tele a dns-eimmel. Ilyen apróságokra igazán nem adtam, hogy szeretne nagyon előzékenyen maga elé engedni a legközelebbi lidérc szájához.
-Úgy van, ahogy tökéletesen fényesre vakszolt villás nyelved finoman megfogalmazott szavaival kiejtetted, Kenicchi! Hisz te már csak tudod, hogyan kell baltát állítani mások hátába, nem igaz?-
Ült ki arcomra gyönyörű, lebilincselő, utánozhatatlan mosolyom, ahogy tova szökkentem a Zozo chan által megadott irányba. Valahogy a nagy csend, érintetlen környezet és azon apróság, hogy ellenséges erőknek még csak hátra hagyott nyoma sem akadt, kezdett kicsinykét kétségbe lökdösni, vagy rossz helyen járunk, vagy nagyon átvertek minket. Rendben a homokos táj, amiben nem sok nyom marad meg egy-két szélrohamot követően, de azért valamicske perpatvar látszódhatott volna, hogy megnyugodjak.
-Kezdtem megijedni az lesz a válasz, fésüljük át a sivatagot hajkefével!-Nyújtottam nyelvet a felém közeledő Kenicchi-re, aki rövidesen beszélgetést kezdeményezett! Azt hittem rossz ember mellé állt, vagy jön a front, vagy ennyit romlott a látása, de ha már mellém szegődött, csak nem nézhettem levegőnek.
-Ne legyél telhetetlen! Mutatóba kaptunk egy ágról szakadt lidércet, Kenicchi!-Tettem csípőre kezemet, mielőtt rendesen válaszoltam volna a kérdésre.-Yurenai taichou biztosan hagyott volna nyomot, esetleg jelzést merre keressük, vagy induljunk utána, de Itt semmit sem látok, netán éreznék. Még csak egy kósza lélekenergia lenyomat sincs a közelben. Nagyon figyelnünk kell, ne kóboroljon el senki! Nyakamat rá perceken belül utolér minket a világvége és a legkönnyebb, ha kiiktatja a gyengébb láncszemeket, vagy egymástól távolra sodor minket.-Néztem körbe az utasítást végző fekete pacákon.-Az lenne a legjobb, ha minden gyengébbre jutna egy erősebb halálisten, így ha el is szakadunk egymástól, nagyobb a túlélési esély!-

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 5:59 am

Mina
Az osztag hetedik tisztjével egymás mellett haladtok a vízesés teteje felé, lassan te is megérzed a hollow reiatsut. Terumi néhány másodperccel azelőtt elő is húzza a zanpakutoját, mielőtt átugrotok a vízesésen, és csepegve érkeztek oda, ahonnan jön, azonban nem azt találjátok, amire számítotok.
Egy két ember magas, négy-öt ember széles mélyedésben vagytok, ami nem túl mély, de rendkívül furcsa dolog van ott, ahol a falnak kéne lennie. Mintha a falon vízszintesen nagyon lassan kavarogna egy fekete örvény. Olyan, mintha valami kátrány-szerű folyadék lenne, amiből halk, szinte hallhatatlanul mély búgó hang tör elő.
- Nézd… a homok…- miután a lány felhívja rá a figyelmed, neked is feltűnik, hogy homokszemek hagyják el az örvényt, egyszerre nagyon kevés, de úgy tűnik, folyamatosan jön belőle. Neked valami más tűnhet fel: az örvény nem csak kiköpi a dolgokat. Néhány csepp víz nem folyik le a vízesés aljáig a folyóba, az örvény magába szívja. Azt is észreveheted, hogy egy hangosabb hang is elhagyja az örvényt, ami olyan, mintha süvítene. Először nem tűnt fel, mert nagyon halk volt, de egyre hangosabb lesz…
Időben reagálsz. Az örvényből egy comb vastagságú csáp tör ki, aminek a vége villámgyorsan a jobb oldaladra kerül, és kísérletet tesz rá, hogy a szívókorongokkal körbeöleljen, de a jó reflexeidnek hála, időben felugorhatsz egy pillanatra, így az alattad suhan el. Terumi nem ilyen gyors, a csáp rácsavarodik a jobb lábára, és bár szinte azonnal átszúrja rajta a kardja hegyét, nem ereszti el. Ahogy meghúzza, a lány elesik, a kardja kifordul a hollow-reiatsut árasztó csápból, és elkezd visszahúzódni az örvénybe, a lábánál fogva húzva magával a sikoltozó hetedik tisztet, aki hiába csapkod bármilyen kapaszkodó után.

Többiek

Ki feszülten, ki kevésbé feszülten várja vissza a két tisztet, akik csak nem akarnak jönni. A különböző stratégiákat már nincs idő megvitatni, előbb a jobbak (10+ kidou), majd a kevésbé jobbak (6+ kidou) érezhetik meg a rendkívül erős hollow reiatsut fentről, végül bárki, akinek minimális reiatsu-érzékelése van (2+ kidou), megérzi, hogy egy Menos-szintű hollow van odafent. Aki nem érez semmit, a vékony, de a vízesésen át is hallható sikolyokból győződhet meg róla, hogy valami nagyon nincs rendben. A nyolcadik tiszt szemmel láthatóan rémültnek látszik, de a negyedik és ötödik tiszttel egyetemben előhúzza a kardját. Az utóbbi kettő türelmetlenül Hanára néz, ugrásra készen, ha megkapnák az engedélyt, hogy beavatkozzanak. Azok, akik elég gyorsak (11+ shunpo), feljuthatnak a többiek előtt arra a helyre, ahol az osztagtársaik eltűntek, és szemtanúi lehetnek az ott játszódó jelenetnek, illetve megpróbálhatnak beavatkozni.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 6:12 am

Csendben haladtam felfelé társam oldalán, rá is tettem kezem kardom markolatára, de mikor feljutottunk, furcsa dolgot láttunk: mint egy térkapu... Én is láttam, amit a lány, szükségtelen volt felhívni rá figyelmemet, ezért óvatosan lehajoltam egy kavicsért, hogy próbaképpen áthajítsam a kapun, de egy égetőbb probléma jött szembe: egy óriáspolip-kar, ami kinézett engem vacsorájának, ahogy társamat is. Én éppenhogy el tudtam kerülni a csápot, de társnőm nem volt ilyen szerencsés: elkapták. Előrántottam a kardomat, és odaugrottam a csáp kilógó részének közepéhez, meggyőződve arról, hogy a lánytól még kellő távolságra vagyok, hogy villámgyorsan leszeljem a tapogatózó végtagot, és elrántsam onnan a tisztet. Nem lenne jó már a küldetés elején elveszteni egy tagot. A lányt, ha az akció sikerült, megragadtam, és biztonságosan, két karomba fogva kiugrottam a mélyedésből, mert nem tudhattam, kapott-e sokkot, vagy ilyesmit a hirtelen támadástól.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 6:35 am

Valahogy éreztem, hogy ez lesz ebből az egész felhajtásból, mert mindig ez történik, ha ellenséges dzsindzsásba keveredsz, ahol túl nagy a csend. Ordított a környezetből, hogy itt aztán pillanatokon belül mészárlás lesz és nem kellett tévednem. Alig fejeztem be a feltérképezést ki, hol és kihez közel helyezkedik el, na meg merre és kit kéne csoportosítani felerősödött az idegen lélekenergia. Kapásból ugrásra kész amazonként fordultam célirányba, hogy melyik tisztet érte a sorscsapás, miközben a többiek szemmel vertek igazán mondjak valamilyen könnyedén kiszült utasítást mi legyen.
-Kellett nekem farkast kiáltani, pedig még a drámai felvezetésre se maradt időm!-Vakartam meg tarkómat, ahogy Zozo chan felé böktem.-Tiéd a hátsónk biztosítása, hátha jön még valamilyen ocsmányság meglepetés gyanánt! Kenicchi legyél olyan édi-bédi és maradj a közelében nehogy beszippantsa egy fekete lyuk....-
Lódultam meg a bajba jutott duó után, de mire felértem már az a csodálatosan horrorisztikus látkép fogadott, ahogy Mina levágja Terumi-ról a csápot, majdnem szerencsétlen lány végtagjával együtt. Egyértelmű, hogy ez majd nem orbitális hiba lett, amit nem hagyhattam szó nélkül, főleg, ha egy tisztem egy másik tisztem testi épségével szórakázik, miközben nem egymást kéne veszélyeztetniük.
Kivártam, míg a csápok visszahúzódnak és mindenki viszonylag biztonságos terepre kerül, majd öles léptekkel megindultam a fogyatékos tisztem felé, hogy egy gyönyörű jobbossal megajándékozhassam az orcacskáját!
-KELEKÓTYA KÖLYÖK! HA NEM LÁTSZ RENDESEN, NE HADONÁSSZ AZZAL A PENGÉVEL, MERT A VÉGÉN MAGADAT IS FELSZELETELED SUSHI-NAK!-
Üvöltöttem fába szorult, inkább pokolból szabadult démonként utána, hátha veszi a lapot, majd körbe néztem mindenki ezen a dombon telel, vagy akadt megint elveszett bárányunk.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 6:57 am

Közönyös arccal figyeli az eseményeket. Ahogy az egyik tisztet valami elkapta, ahogy a legtöbben a hadnagyi ranggal ellátott nőtől várnak utasítást. Aki a jelek szerint nem feltétlen érdemelte ki ezt a tisztséget, ha csak nem ismételten a testével szerezte meg magának a rangot. Bár ez számára lényegtelen, nem tisztje ezt szóvá tenni, ahogy azt se, hogy Yuuken-donot utasítja. Még a daimyo nem ad rá utasítást Kojiro se mozdul. Ám megkapta a parancsot, és mielőtt elindul felfelé, a hátára erősítette Yuuken-dono lélekölőjét, biztos, ami biztos alapon, majd felment a két nőhöz, és a szőke shinigamihoz. Nem az állapotuk miatt, hanem csak azért, hogy megnézze, minden rendben van-e. S’ mikor erről meggyőződött, várta, hogy Yuuken-dono hallótávolságba érjen, és csak utána szólalt meg.
- A jelek szerint elmúlt a veszély, Yuuken-dono.-lement Yuuken mellé, és a továbbiakat csak neki mondta. Elég halkan, hogy mások ne halják.- Engedelmével, Yuuken-dono. A biztonsága érdekében jobb lenne, ha néhány tisztet küldene mindig előre. Felfogni az esetleges csapdákat.- talán szívtelennek hangozhat, de Kojiro csak teszi a dolgát. Védi Yuuken-donot.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 7:27 am

Baltát? Milyen alantas feltételezés... Sokkalta inkább egy míves, méregbe mártott tőrt, az jobban illene Yuuken személyiségéhez. A nő mosolyára hasonlóképpen reagált, vonásai a Tőle megszokott gúnyos kifejezésbe rendeződtek, a Kuchiki-ház vezetőjével ellentétben Ő tökéletesen tisztában volt vele, mennyire sokat is számít miképpen fejezi ki magát. A mézes-mázos hízelgés ugyanolyan jó fegyver, akár a kard, hasonlóságuk abban is megmutatkozik, hogyha kellő közelségbe kerülünk velük, mindkettővel ölni lehet. Nem félt a fizikai megtorlástól, annyira talán még Hana-chan sem lehet elvakult, miszerint szemtanúk előtt megtámadjon egy másik főnemesi vezetőt. Gondolatai közepette az események mozgásba lendültek, odafentről sikoltozások, valamint erősödő hollow-jelenlét érkezett hozzájuk. Már-már éppen szóra nyitotta volna száját, amikor a Rokubantai hadnagya utasítások kiáltozásába kezdett, majd elszáguldott, akár a kámfor. A szőke férfi némileg felhúzta jobb szemöldökét, azonban nem szólt, figyelmét inkább a lent maradtakra irányította. Az egyik tiszt arcán láthatóan félelem tükröződött, míg a másik kettőén a tanácstalanság, illetve a feszült várakozás. Szánalomra méltó, mennyire cselekvésképtelenek manapság a shinigamik.

- Hallották a Fukutaichōt, helyezkedjenek el félkörben, nehogy hátba támadjanak, amíg máshová figyelünk! -a többiekkel ellentétben nem vett részt a védelmi gyűrű kialakításában, inkább a fenti eseményeket fürkészte. Kojirot hanyag intéssel indította útjára, eszében sem volt ész nélkül beszaladni egy olyan területre, amiről semmit sem tud, a 2. osztagban eltöltött évek tapasztalatai alapján abból csak szerencsétlenség sülhet ki. Az igazat megvallva nemigen akart vigyázni senkire, véleménye szerint az a halálisten, aki nem képes megvédeni magát egy átlagos hollowval szemben, nem is méltó rá, hogy eme nevet viselje. Hanazoban ugyan megvolt egyfajta potenciál, ami miatt már korábban is felfigyelt rá, mindazonáltal érdeklődése pusztán üzleti. Tamachi Yukezo veszélyt jelentett az egész Seireiteire, valamint a fennálló társadalmi rendre, mindenféleképpen ki kellett iktatni a történetből.

- Ugyanúgy gondolkodunk, Kuroda-san! - értett egyet fennhangon, mit sem törődve testőre suttogásával. Sok vezetővel ellentétben Yuuken nem szándékozott mindig az első sorban harcolni, amennyiben a leghátsóból is elirányíthatta a dolgokat. - Nos, lássuk mivel van dolgunk, kövessenek!

Az üregben történtek láthatóan pozitív végkimenetellel értek véget, a csápot lecsapták, s a sikítozó lánynak a rémületen kívül más baja nemigen esett. Hana-chan kirohanását hallva rosszallóan megcsóválta fejét, azonban arcán kétségtelenül kaján vigyor terült szét a megregulázást hallgatva. Ámbátor a Nanaseki még mindig jobban járt volna láb nélkül is, mint lidérceledelként. A legérdekesebb dolog a környezetben azonban mégiscsak a falon tekergőző fekete örvény volt, amelyből feltehetőleg támadójuk is kinyúlt. Az elmúlt időszakban folytatott kutatásainak köszönhetően volt némi fogalma arról, mivel is állhatnak szemben. A dimenziók közötti átjárásnak több módja is létezett.

- Hölgyeim és Uraim, szerintem megtaláltuk a nyúl üregét!

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 7:52 am

Nem igazán értettem, hogy a két tiszt mért lépett be azonnal a vízesés mögé, én személy szerint legalább két-három kidout is megengedtem volna magamnak, hogy biztos legyen a kopogtatás. A sikolyból kiérződött, hogy nekem lett volna igazam, valóban kellett volna némi biztosítás, de nem töltött el ijedtséggel, inkább csak felettesem felé pillantottam, aki máris kiadta a parancsot.
A lélekenergia változásból két dologra tudtam gondolni: vagy olyan ellenféllel van dolgunk, aki a támadásig képes elfojtani a lélekenergiáját, vagy pedig valamin keresztül haladva támadta meg a tiszteket, és amíg nem ért teljesen át, nem volt érzékelhető. Egyik sem volt éppen lelkesítő feltevés, de biztos voltam benne, előbb megtudom a választ, mintsem remélném. Némán helyezkedtem el az alakzat közepén, ahonnan jól láthattam mindent, közvetlenül háttal voltam viszont Yuuken~dononak, és a nyílásnak, bár előbbit nem bántam. Szinte rögtön megértettem, hogy Kuchiki~san mért szerette volna, ha a férfi szemmel tart, elvégre jól érezhető volt, a tisztek közül én voltam a legérzékenyebb a reiatsuk megkülönböztetésére, és felismerésére. Mélyet sóhajtottam a feszült pillantásokra, majd elmosolyodtam.
- Ne nézzen így, nem méltó a Rokubantai tisztjeihez a hollowoktól való félelem! ^.^ - Egy pillanatig az is megfordult a fejemben, hogyha egy kavicsot rúgnék felé, lehet sikítva elmenekülne.
Az utasításra még egyszer körbenéztem, majd észben tartva hadnagyom kérését, a többiek mögött indultam felfelé, fedezve a hátukat. Nem őket féltettem, de minél többen voltunk, annál nagyobb esélyekkel indultam a túlélésért. A fenti képre elhúztam a számat, tényleg elég hamardi volt a két tiszt, pedig tudták, mivel állhatnak szemben...
Aztán figyelmem az átjárónak sejlő valamire fordítottam, érezhető volt a belőle áradó hollow-reiatsu. Ugyanaz, ami ide vezetett minket, csak immár nem volt olyan tompa. Közelebb mentem, és kicsit arra koncentráltam, hogy beljebb mit rejthet, de nem voltam felkészülve arra, amit érzékeim súgtak. Hatalmasra tágult szemekkel álltam az örvénnyel szemben, és biztos voltam benne, nem fogjuk mind túl élni, ha átkelünk rajta.
- A túl oldalon megszámlálhatatlan mennyiségű hollow energiát érzek. - Pislogtam fel a szidással elfoglalt hadnagyra. - Nem egy lidérc ilyen erős, rengetegen vannak odaát...

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 8:44 am

A hetedik tiszt egy néma „köszi”-t és egy kedves mosolyt küld az éppen megütött Minának, miközben a kardjáért sántikál, és visszadugja a hüvelyébe. Rövidesen csatlakozik hozzátok a társaság, és amikor Yuuken is a sziklára lép, a levágott csáp egy pillanatra megmozdul, de arra már nincs ideje, hogy felé kapjon, az előbb még a fogságában vergődő lány egy byakuraival szétégeti, a hollow végtagja pedig porrá válik.
Nagy valószínűséggel sikerül megállapítani, hogy ez az örvény egy portál, és azt is, hogy hová vezethet. Egyelőre nem próbál más hollow előfurakodni belőle, de mielőtt eldöntenétek, mi legyen, és mit kellene tenni, a csapat ránézésre legfiatalabb tagja, a tizenhat év körüli Hara Jiromou goseki átdugja az egyik kezét a portálon, és gyorsan vissza is húzza, de a végtag teljesen sértetlennek tűnik. Nem tudjátok megállítani, mielőtt átlép, és eltűnik. Jó kidouval (12+) végig tisztán érezhető a jelenléte, a fiú egy perc elteltével sértetlenül előtűnik, és egyenesen, vigyázz állásban jelent.
- Fukutaichou-samának jelentem, egy fehér, tizenkilenc fokból álló lépcső vezet felfelé egy sivatagos területre, ahol éjszaka van. Ellenséges jelenlétnek nem láttam nyomát a közelben, de hollowok sikoltásait hallottam. És… És harc nyomait fedeztem fel a közelben. Fukutaichou-sama!- a fiatal tiszt levegőt vett, de továbbra is vigyázz állásban állt a hadnagy előtt.
Mindegy úgy van, ahogy Hara goseki elmondta, tizenkilenc hosszú, fehér lépcső, ami mintha a semmiben lógna, a tetején pedig elérhetitek a lidércek kies dimenzióját. A lépcsőn pár vérnyomot is felfedezhettek, amik valószínű a csáp tulajdonosától származnak, de hollow nincs a közelben, ahogy felértek, a támadó vagy elmenekült, vagy belehalt a sérülésébe. A lépcsőn lassan pereg lefelé a homok, de a víznek nem látjátok nyomát, nem tudjátok, hová lesz.
A félhold gyenge fénye visszaverődik a fehér homokról, a homokbuckák egyhangúságát viszont megtöri egy alig száz lépésre lévő, hatalmas szikla, aminek a csúcsa belóg a Hold elé. Keskeny hágót vágtak a közepére, éppen akkorát, hogy hárman kényelmesen elférjetek egymás mellett. A szikla megkerülése órákig tarthat. Egyértelmű, hogy arra vezet az út: véres, szétszaggatott, fekete egyenruhák, és törött zanpakutok hevernek köztetek és a szikla között. Legalább harminc halott shinigami lehetett itt, mielőtt megették őket, vagy lebomlottak. Néhány fehér ruhát is megpillanthattok néhol a fekete között, de ebből csak négyet tudtok megszámolni. A legérdekesebb felfedezés pedig egy hason fekvő arrancar, aki súlyosan sérült, valószínű eszméletlen, de aki jó kidouból, érezheti, hogy még mindig életben van.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 9:00 am

Kaptam egy kiadós, csattanós pofont, amibe kicsit az állkapcsom is belereccsent, de nem mozdultam, helyette inkább mélyen a hadnagyom szemébe néztem, és nyugodtan válaszoltam:
- Felőlem annyi pofont ad, amennyit csak akar, okkal, vagy nem. A látásommal viszont semmi baj nincsen, ezért ismertem fel, hogy vagy levágom a csápot, vagy vacsi lesz a társamból. A képességeimmel pedig tisztában vagyok, tudtam, hogy képes vagyok rá.
Ezek után ott hagytam Kuchiki~fukutaichou-t, ezért éppen láttam, hogy miként válik porrá megmentettem kidou-jától a sushi-alapanyag, amivé hadnagyom szerint én is válhattam volna. Egyik tiszttársam elkezdi feltérképezni az átjárót, vagy a nyúl-üreget, ahogy a lenyalt hajú piperkőc nevezte.~ Tökös gyerek, tetszik~ Vigyorogtam magamban, majd elkomolyodva hallgattam a beszámolót. Nem indultam parancs nélkül, de utána, ha lehetett, előre haladtam. A srác nem kamuzott, minden úgy volt, ahogy mondta. A harc valószínűleg az itteni lények, és az eltűnt csapat között zajlott, állapítottam meg. Előrementem feltérképezni, és találtam a sok alvadt vérfolt és ruhadarab között egy még elevennek tűnő testet, ami a hasán feküdt, és eléggé le volt amortizálva. A hátára fektettem, és óvatosan az arca elé tettem a fülem, és éreztem, hogy még lélegzik, de a két kezét lefogtam, ne érjen meglepetés. Ha még mindig mozdulatlan volt, akkor feldobtam a vállamra, és odavittem a csapathoz, hogy a hozzáértőbbek megvizsgálják, ha pedig megmozdult, és fenyegetően lépett fel, annak megfelelően védekező állásba helyezkedtem, vagy ha nem, szintén odavittem a csapathoz, kicsit óvatosabban.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 9:46 am

Valahogy sejtettem a csapat odalent gyülekező szeletét rábízhatom Kenicchi-re, ha éppen ehhez támad úrias kedélyállapota, mely szerencsére nem lázadt a kérésem ellenére, bár, ha nincs ínyére a feladat, nemesi egyszerűséggel elsétál a tett helyszínéről. Szerencsére erre nem került sor, mert az bettos, hogy agyvérzést kapok, még ő is teljesen máshol köt ki és az egyetlen kupacból kapásból három lesz.
Szerencsére a vész nem következett be, de azért fél szemem rajta tartottam a tarkóján, nehogy úgy határozzon saját szakállára felderít valamilyen neki megtetsző részletet. Persze, tőle kevésbé kellett tartanom, mint az ezerfelé rohangászó tisztektől.
Egyre látványosabban dagadt az ér homlokomon, miután Mina és Terumi után, még egy pelyhes hátsójú kisfióka is úgy döntött saját szakállára kezd dolgozni. Alig jegyezte meg Kenicchi milyen Alíz üregre bukkantunk, már a túloldalán kotnyeleskedett. Arcomat martam végig, de mire utána kaptam volna Zozo chan szavai ütköztek hallójáratomnak. Az elhangzottak alapján, kizárólag az sivatagi őslakosok átjárójára tudtam gondolni, amihez már volt szerencsém. Legalábbis nagyon erősen bíztam benne és lábammal ütemesen doboltam, hátha előkeveredik a lelkes tiszt, aki rövidesen előttem cserkészkedve jelentett.
-És melyik felettese engedte, hogy beugráljon mindenféle beazonosítatlan lyukba? Vakondnak képzeli magát?!-Osztottam ki egy nevelő célzatú tockost a gyereknek.-Mostantól nincs lótifuti, rohangászás, elkóborolás, taperálás, virág-szöszmösz-állat bambulás! Azt teszik, amit én vagy Shihouin san parancsba ad! Ez nem játszótér, hanem komoly küldetés, ahol bárki meghalhat, ha rossz helyre nyúl, vagy lép!-
Rövidke, nagyjából semmilyen kőkemény egyeztetés után, mert tök nyilvánvaló volt micsoda, elindultunk a járatban. Szépségesen végig tötymörögtünk a fokokon és odaát már hasonlított a terep némi bajuszcincálásra. Feszülten kémleltem a környéket, elvégre sosem tudhatjuk, mikor ér minket újabb isten csapása, de hogy ezt megint szó szerint a házunk tájáról kaptunk telibe. Kővé dermedten csaptam magam homlokon azon, miként Mina életmentő, önfeláldozó hősként hajolt egy ellenséges katona arcába! Nem hittem a szememnek ez most komoly, vagy nagyon erős anyagot szívtam csak azt, hogy ennek nagyon csúnya vége lesz, ha nem teszünk villámgyorsan valamit.
Felvetéssel szerencsére nem voltam egyedül, mert Zozo chan faltörő kosként osztott ki életmentő ütést ennek a gyopárnak, ami szép mentés volt, de így ő került céltábla közepébe, viszont addig nem csinálhatott semmit, míg útban terpeszkedett a szöszke pernahajder! Ha már eddig profin ment a futkorászás, abba se hagytam. Előre vetődtem megmarkoltam Mina kimono-ja nyakát és lendületből hátrébb hajítottam, én pedig az ellenkező irányba elgurultam, hogy szabad legyen a terep Zozo-nak és be tudjak segíteni egy jól irányzott pörgő rúgással, ha szükséges lenne.

Tárgy: Re: Dögcédula Hétf. Aug. 04, 2014 11:03 pm

Szívem szerint megfejeltem volna a falat, amin az átjáró nyílt, ha nem lettem volna benne biztos, hogy azzal magam is átesnék a túloldalára. El sem tudtam eddig képzelni, hogy talán találomra osztják az osztagban a rangokat, de immár egyre gyanúsabb volt, hogy így lehet, hiszen Hara~san csak úgy átugrott a túloldalra.
A visszatérésének beszámolója sem nyugtatott meg különösebben, mert még ha azt is mondja, nincs a közelben semmi, éreztem, amit éreztem, és eddig sem tévedtem, nem hittem, hogy most kezdett volna cserben hagyni tudásom. Mindenki mögött indultam el, egyrészt, hogy továbbra is fedezzem őket, másrészt mert tényleg nem akarództam a túloldalra menni. Nem féltem volna egyetlen ellenséges hollowtól, de jól tudtam, egyetlenről szó sincs...
Egyet értettem Kuchiki~san parancsával, a főnemes már akkor hadnagy volt, mikor mi még csak az Akadémia padját koptattuk, de nagyon úgy tűnt, ezt valaki nem képes felfogni. Nem gondoltam volna korábban, hogy még él bennem a mások iránti aggodalom, azonban a pillanat törtrésze alatt vetettem shunpoval magam Raimaru~san után, akinek vállán csattant jobb lábam, hogy minél előbb lekotorjam a veszélyes ellenfél felől, majd azon nyomban az arancarra felé emeltem kezem, ahogy tiszta volt a cél, és hátrébb ugorva idéztem meg a 61. bakudot.
- Bakudou 61: Rikujoukourou! - Kiáltottam, így ha akarna, se tudna megmozdulni, majd Raimaru~san, és Kuchiki~san felé sandítottam fél szemmel. - Ha nem képes reiatsu érzékeléssel megállapítani, hogy valami él-e még, akkor inkább szúrja le, minthogy saját magával eteti meg!
A szemem az arrancaron tartottam, bár biztos voltam benne, hogy egy könnyen nem tudja hatástalanítani a technikámat. Ha nem lenne sebesült, akkor is nehezen menne neki, de ilyen állapotban teljesen tehetetlen. Kezeimet támadó pozicíóban tartottam felé, bár hakudában nem voltam járatos, viszont így külön céloznom sem kellett, ha egy gyanús mozdulatra válaszul egy hadouval szerettem volna megszabadítani módszeresen a végtagjaitól.
- Szerintem lehet tőle kérdezni! ^.^ Biztosan válaszolni fog, ha nem szeretne módszeresen elfogyni. ^.^ - Nem volt kérdésem hozzá, majd Kuchiki~san, és Yuuken~dono elintézik. Engem jobban aggasztott, hogy úgy teszünk, mintha ez egy biztonságos karaván túra lenne, holott az ellenség területére hatoltunk be, ahol náluk van a taktikai előny.

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 1:40 am

Feltételezése észrevehetően helyesnek bizonyult, mindazonáltal arra még a sokat látott főnemes sem számíthatott, hogy az egyik korábban tanácstalanul lézengő tiszt megtalálja magában az ihletet, s nemes egyszerűséggel átkel egy olyan átjárón, aminek kitudja mi leledzik a másik oldalán. Lemondó sóhajtás közepette temette arcát bal tenyerébe, miközben Hanazo-chan szavai csak még inkább megerősítették Yuuken gondolatait úti céljukat illetően. Úgy tűnt, eme mai nap új helyszínek felfedezésének jegyében telik majd. A shinigami a várttal ellentétben sértetlenül tér vissza, a jelentéséből ugyan nem sok eddig ismeretlen információ kerül elő, ámbátor legalább kétségtelenné vált, hogy jó irányba haladnak. A Shihoin-ház vezetője kizárólag pletykákat hallott Hueco Mundot illetően, ám ezek valóságtartalma nagyrészt bebizonyosodott: örök éjszakai égbolt, rajta egyetlen világítóval, a Holddal, s körös-körül mindenhol homok, ameddig csak a szem ellát. A közelben hatalmas szikla terpeszkedett, melybe valaki keskeny átjárót vágott, három embernél több nem fér volna el egymás mellett. Ez mindenféleképpen előnyt jelentett a csapat számára, lévén így nagyobb túlerővel is képesek lennének felvenni a harcot. A harc nyomait látva egyértelműnek tűnt a tény, mely szerint az arrancarok is hasonló módszert választhattak, másra nemigen lehetett következtetni a rengeteg gazdátlan shihakushoból, valamint az elenyésző mennyiségű fehér öltözetből.

- Úgy vélem megtaláltuk Yurenai taicho különítményét... - szólalt meg a férfi színtelen hangon, igazából nem érintette meg túlzottan a lelkét pár tucatnyi közember halála. - Tartsák nyitva a szemüket, csápos barátunk valószínűleg a közelben ólálkodhat!

Normál körülmények között az ilyesfajta tanácsok értelmetlennek tűntek, azonban az együtt eltöltött rövidke idő is elegendő tapasztalatot nyújtott Yuukennek ahhoz, hogy semmit ne vegyen egyértelműnek, amennyiben erről a csapatról van szó. Alig érhetett gondolatmenetének végére, amikor Raimaru - ki így egyértelműen gyorsabb volt a gondolatnál - máris a hágó közepén fekvő, mozdulatlan testhez siet, ezáltal olyan láncreakciót indítva el, melyet ember legyen a talpán, aki szabad szemmel követni képes. Egyetlen értelmes társára pillantott Kuroda-san személyében, azután kérdő kifejezéssel az arcán széttárta karjait, mint akinek fogalma sincs róla, vajon mi cikázhat a többiek fejében. Valószínűleg semmi... - ötlött fel benne az idea, miközben a csetepaté elcsendesedését követően közelebb sétált a lebénított lidérchez.

- Üdvözletem! - köszöntötte a lélekzabálót kedélyesen, mialatt lassacskán körözni kezdett körülötte. - Remélem mondanom sem kell jövetelünk okát, mindannyiunk számára az lenne a legegyszerűbb, hogyha gyorsan és lényegre törően válaszolna, így Mi tovább, Ön pedig az örök vadászmezőkre juthatna! Tehát a kérdés: hol a kapitány?

Feladatuk szempontjából minden egyéb tényező jelentéktelen, lévén egyetlen pillantással sikerült felmérnie, nincs haori az elhagyott ruhadarabok között. Amennyiben foglyuk valamilyen érthetetlen okból kifolyólag mégis úgy döntött, rakoncátlankodni kezd, akképpen a Nibantai egykori sansekije Ikkotsu technikájának segítségével módszeresen porrá morzsolta a végtagokban található hosszabb csontokat, s haladt olyan irányba, ahol egy-két törés már ténylegesen életveszélyes végkimenetelt okozhat.

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 1:55 am

Elég nagy ostobaságnak tartotta, hogy az a shinigami csak úgy átugrott az átjárón. Bármi lehetett volna a túloldalán, vagy éppen felébresztett volna valamit. Bár annyi haszna van, hogy ha valami halálossal találkozott odaát, arról tudni fognak.
Követte a többieket a járaton keresztül, természetesen Yuuken-dono előtt lépett át, ha mégis történne valami, talán lenne esélye arra, hogy daimyoját megakadályozza abban, hogy belépjen. Ám nem történt semmi, talán csak annyi, hogy a lidércek világába léptek át. Nem érzett semmit attól, amit látott. Kiszolgálták a feladatukat, meghaltak, ennyi az egész.
Egyet kell értenie Yuuken-donoval. Kojiro se érti, hogy miért hiányzik a megjelentek nagy részéből az intelligencia. Bár a hadnagynál sejti, hogy tekintélyes keblei nőttek az esze helyett. Bár talán a szőke shinigami sietségének az oka lehet az is, hogy még életben van az őslakos faj egyik képviselője. Remélhetőleg válaszolni is fog Yuuken-dono kérdéseire, nem azért, mintha ellenére lenne Kojironak az esetleges vallatás, sokkal inkább az, hogy szeretne minél kevesebb időt egy helyen tölteni, ezzel is kerülve az esetleges váratlan támadások esélyét.

Tárgy: Re: Dögcédula Kedd Aug. 05, 2014 2:59 am

A csapat, nagyjából a közepén a megfenyített, durcásan ballagó felderítővel, átlép a lidércek birodalmába, és felfedezi a csatateret. Ahogy Mina hátára fordítja az arrancart, láthatóvá válik a beesett arca. Több, mint két méter magas, a szemei csukva vannak, a feje felső részét részét rohamsisak-szerű hollow maszk takarja. Ócska, ruhamaradványokból hevenyészett kötés van köré tekerve, a jobb oldalán vér itatta át,és meg is feketedett, hasonlóan a jobb csuklója körüli kötéshez. A keze néhány méterrel arrébb hever, még mindig egy nagy, recés élű csatabárdot markol. Ahogy közelebb hajol a nyitott szájhoz, megállapíthatja, hogy az arrancar valóban életben van, bár nem egészen úgy, ahogy meg szerette volna állapítani.
Az arrancar szemei felpattantak, és a fogaival a szája előtt lévő célpont, a shinigami bal füle felé harapott, és ha Hanazo nem rúgja arrébb néhány centivel, valószínű le is harapja az egészet. Így csak a szemfogai közé került, ujjpercnyi darabot szakítja ki a szőke fiú fülének közepéből, aki még egy nagy erejű ütést is kap a gyomrába az arrancartól, miközben az kiköpte a húscafatot, és próbált felállni. A második ütés a levegőbe megy, Hana lerántja a fiút a sebesült ellenségről. Az arrancar egyből felül, és visszakézből egy erős ütést mér Hanazo bal lábára, amit a mellette álló lány úgy érez, mintha egy farúddal ütötték volna meg, kicsit meginog, de nem veszíti el az egyensúlyát, sikeresen lekötözi a sérült arrancart. A férfi bosszúsan próbál kiszabadulni, ahhoz képest, hogy milyen régóta feküdhet itt, meglehetősen sok reiatsut enged ki, de a kidou kitart, úgyhogy feladja a próbálkozást, ahogy látja, körbevették. Gúnyosan felnevet, ahogy végigfuttatja rajtatok a szemeit, végül az őt megszólító Yuukenre pillant. A kicsit bicegő Terumi-n kívül, aki Mina fülére szorít rá egy zsebkendőt, talán mindenki más feszült figyelemmel hallgatja az arrancar szavait.
- Ez komoly? Kinyírunk egy elit csapatot három ember veszteséggel, és utána küldik ezt?- a férfi megnyomja az utolsó szótagot, és újra nevetni kezd, bár elég erőtlenül, akármennyire próbál tenni ellene, látszik, hogy nem érzi túl kellemesen magát. A narancssárgás szempár a nyolcadik tisztre, Hora Kisuru-ra siklik, és miután a férfi egy pár másodperc után megtöri a szemkontaktust, elégedetten néz vissza Yuuken-re. - Ha megtalálnátok, mi tennétek? Nyolc fáradt, sérült shinigami átvágja magát Hueco Mundo-n? Bájos. Sajnos, nekem sincs sokkal több ötletem, de ha problémátok van, nyugodtan előadhatjátok a királyunknak. Üdvözlöm Karasu Vex-et, valószínű ő fogja lecsapni a fejeteket- úgy tűnik, az arrancar rendkívül elégedett magával, és annak ellenére, hogy ő a fogoly, úgy viselkedik, mintha ti lennétek az ő foglyai. Egy pillanatra átsüvít a szél a hágóban, Hanazo pedig egy pillanatra megérezhet valamit abból az irányból, de annyira gyorsan elmúlik, hogy nem biztos benne, mi volt az.