Azok a régi szép idők

Tárgy: Azok a régi szép idők Vas. Ápr. 06, 2014 8:03 am

Bevallom, hogy kicsit hibásnak érzem magam a történtek, jobban mondva a nem történtek miatt. Lilahaj taichounak köszönhetően értettem meg viszont, hogy ez még nem a világ vége. Igen, Miyo-channal eltávolodtunk egymástól, pedig nekem ő egy nagyon-nagyon jó barátnőm volt. Lilahaj-taichou viszont képes volt megértetni velem, hogy a barátok mindig barátok maradnak. Mindegy, hogy milyen messze sodor minket a szél. Külön utakat, egészen külön utakat járunk, az igaz, de ettől én még ugyanúgy szeretem őt, mintha minden nap együtt játszhatnánk, akár csak gyerekkorunkban, és mintha minden nap együtt mehetnénk az iskolába. *.*
Azonban nem csak Miyokotól idegenedtem el, hanem egész Soul Societytől is. Megmondom őszintén, hogy nem sok emlékem van. Talán csak néhány hely arról, hogy hol szoktunk játszani, de ennyi... Meg nekem ez az egész Gotei dolog is magas. Azt sem tudom, hogy a hadnagy vagy a kapitány a magasabb rangú. Meg hogy egyáltalán minek az. @_@
Szóval, aztán egy szép nap úgy döntöttem, hogy egy-két napot Soul Societyben töltök. Különösen akkor sikerült elhatároznom magam, amikor megtudtam, hogy mi történt Miyo-chan anyukájával... T.T Tudom, hogy szerette az anyukáját, hiszen neki sokkal jobb anyukája volt, mint nekem, én pedig úgy érzem, hogy azonnal oda kell mennem! Ellenállhatatlan késztetést érzek aziránt, hogy azonnal odarohanjak! Azonban hogyan és merre kéne elindulnom egyáltalán? o.o
Lelkesedésem néhány lazán körbesétált óra alatt elillan. Gyakorlatilag az egész várost megkerültem, kétszer, mire sikerül megtalálnom Miyo-chan osztagját. Az előzőnél is azt hittem, amikor a 10. osztag barrakjai elé érkeztem. Be is jutottam, meg minden, amikor elmondtam, hogy a kapitány barátnője vagyok és őt keresem, sőt, olyan kedvesek voltak, hogy a kapuőrök maguk vittek oda! *w* A... Lilahaj taichou elé. :|Pedig én azt hittem, én tényleg azt hittem, hogy Miyoko a 10. osztag kapitánya...
Aztán persze megkaptam az útbaigazítást, s az is kiderült, hogy Miyoko a 11. osztag kapitánya. Ami hát nem itt van... hanem jó messze innen. @_@ Már így is lejártam a lábaimat, annyit sétáltam mindenfelé. Ez így baromira fárasztó. T.T
Kezembe véve a térképet, amit Lilahaj-taichou rajzolt rá egy Fizetési felszólítás feliratú borítékra már kicsit könnyebb volt eligazodni. Főleg, mivel cuki virágokkal jelezte az osztagok barrakjait, és egyszerű nyíllal azt, hogy hol éppen merre kell elfordulnom. Aztán amikor megérkezek a bogáncsvirághoz, mert hát Miyoko osztaga a bogáncsvirág, a térkép szerint, a térképet apró gombóccá gyűröm lassacskán izzadni kezdő tenyeremben, s egy nagy nyelés után a hatalmas, barrakkőrnek csúfolt ogrékhoz lépek, hogy jelezzem belépési szándékomat.
- Öhm... - a két ogre elé állok, akiket azért nevezek így, mert nagyok és termetesek. Tudom, ez csúnya dolog, de szerintem kisebb az agyuk, mint Ryuutarounak... ^^" Ő is folyton csak azt bizonygatja a Daitenshiben, hogy milyen buta. Pedig az is lehet, hogy nem az, csak folyton megjátssza magát. Azt hiszem.
Bátortalan kísérletemre nem kapok reakciót. Megpróbálok felnézni a szemükbe, ezért megemelem a fejem. A nyakam kis híján bele is törik, olyan magasak. T.T Ráadásul a Nap is pont úgy áll, hogy mögöttük van. Gyorsan le is hajtom a fejemet és lehunyom a szememet. Pár másodpercig akármennyit is pislogok, csak zöldes-feketés korongot látok magam előtt állandóan.
- Anoooooou... - kicsit megköszörülöm a torkomat. Semmi válasz.
- Szeretnék... Izé... csak egy pillanatra.... - próbálkozom tovább. Az egyik marcona shinigami már egy pillanatra mintha megmozdult volna. De úgy tűnik, hogy csak az egyik lába gémberedett el, és azért állt át a másik lábára.
- Kérem... én csak... Miyokoval... szeretnék... talál... - ezek sosem fognak rám figyelni! TT____TT Hangom teljesen elvékonyodik, s minél kevésbé figyelnek rám, én annál kisebbre húzom össze magam. Bár egy kicsit feldühít. Éppen úgy, mint amikor belejavítottak a suliújságos cikkembe. Ráadásul nem is akárhogy. >.> Most akkor mi lesz? Adjam fel? Menjek haza? Pedig már olyan közel járok... T^T