Olyan tudatlan volt az a shinigami férfi, és a viselkedése több volt, mint irritáló, kifejezetten zavaró.
- Nem feltétlen, a tudatalattia valószínűleg akkor is teremtene némi ismerős arcvonást, ami alapján rájöhet arra, hogy ismer minket. De mint mondtam, még nem találkoztunk.- bár nem hiszi, hogy ezzel meggyőzte a férfit, ahhoz túlságosan is ostobának látszik. Ilyenek azok, kik nem elsők, kik nem sárkányok, csak apró férgek.
- Bocsássa meg tudatlanságomat, de nem ismerem a Simset. De ha abban is mások életével játszanak, nos, akkor talán igen.- következett némi közjáték, hogy eljussanak a konténerhez. Ahol a halántékához emelte a jobbját, és a mutató, középső ujjának kombinációjával dörzsölgetni kezdte azt. Reagálva a vörös nőstény viselkedésére, és arra a hangzavarra, amit ezzel keltet. Nem nagyon érti, hogy miért kell ilyen agresszívan reagálni a kialakult helyzetre. Nem fogták még fel, hogy aki képes a tér ilyen szintű manipulálására, az az illető nem fogja egy olyan kockába zárni a társaságukat, amiből némi ütés, és rúgás árán ki lehet szabadulni. Már-már fáj a feje az ilyen tudatlanságtól, ami jelenleg körbeveszi a személyét. Minél előbb túl kell ezen a feladaton esnie, hogy levetve ruháit, elégesse azokat, és alaposan megtisztálkodjon. Így lemossa a szennyet, ami itt ráragadt, utána némi meditálásra lesz szüksége, hogy az elméjéből kiűzze ezeket az emlékeket. Ám addig is szükséges eljátszania a társulást, és a csapatjátékot. Ha egyűt vannak, akkor több az esélye a túlélésre, és a feláldozhatók létszáma is elfogadható lesz.
- Jelenleg ebben a fémdobozban, de hogy mögötte mi is van, nos, arra nem sok ötletem van. De van egy olyan sejtésem, hogy hamarosan meg fogjuk tudni, csak kis türelemmel kell lennünk. Nem szükséges ütlegelnünk a falat, nem fog leomlani.- pedig egy leomló fal csodás látvány. Főleg, amikor több ezer, apró, kis démoni lény ront át a résen, levágva mindenkit, aki elébük kerül, legyen az öreg, fiatal, gyerek, kutya, vagy bármi egyéb. Egy egész várost átfestenek vérrel, hogy a gazdájukat elégedetté tegyék, a falak pedig csak tovább omlanak. A hang, ahogy elválik egymástól a szikla, ropogva, majd hangosan csattanjon a véres, mocskos talajon. Csodás, egyszerűen csodás.
- Egyetértek, egyszerűbb így az egész. Az én nevem Earl. Örvendek Mr. Mizushima.- nem nagyon fogja tegezni, nem látja helyénvalónak, nem barátok, nem ismerik egymást, a tegezés pedig már túl bizalmaskodó, nem helyénvaló. S’ az se kell elfelejteni, hogy Earlnek nincsenek barátai.
Egy puffanás, és a helyiség közepén egy dosszié található. Tehát a vendéglátójuk elkezdte, akármit is tervezett, elkezdte. Nem vár sokáig, odamegy az ajándékhoz, a kezébe veszi, végigsimít rajta, kinyitja, és meglátja a csomagokat, meg a többit. Egyenként veszi ki a zacskókat, és rakja le a földre, hogy utána elolvassa mi is áll az első lapon. Nem túl biztató, de amikor átfutotta, elmondja a saját szavaival, miközben odadobja a dossziét a Mizushima nevezetű rovarnak.
- Fel kell venni egy ilyen zacskót, tilos megmutatni a másiknak. Mindenki csak azt tudhatja, hogy a sajátjában mi van. Ne olvassuk el mi is van a dossziéba írva, de vigyük magunkkal, amit remélem, hogy Mr. Mizushima megtesz. Továbbá egy zöld hajú démont kell megtalálnunk. Mi mást? Öt perc összesen, ne kérdezzünk, és az emberekkel ne beszéljünk. Tehát az a véleményem, hogy ez a játék némi csapatmunkát igényel.- felvesz a talajról egy zacskót, aminek a tartalma egy öngyújtó, már csak a többieknek kell, és amint ezzel megvannak, visszakerülnek a városba. Ahol most nem testek vannak, hanem emberek, nincs víz, szárasság van, és páran a kis társaságukat nézik. Elég nagy az esély, hogy ha Earl is egy egyszerű féreg lenne, akkor így cselekedne, de szerencsére nem volt az.
- Nos, ha kérhetnék egy kis figyelmet. Ne kezdjünk most azonnal a keresésbe. Mivel csak öt percünk van, így nem fog menni elsőre, a játék pedig elölről fog kezdődni. Tehát ha el is bukunk egyszer, újra próbálhatjuk, így szedve össze minél több tudást, ami elősegítheti a győzelmünket. Azt javaslom, hogy elsőnek kérdezzük meg azt a személyt, akivel elsőnek itt találkoztam. Mégpedig őt.- mutatott arra a férfira, aki a szökőkútban volt és fel is teszi a kérdését.
- Nos, uram. Esetleg tud valami arról, hogy ki lehet az a démon, akinek a nyomára kellene akadnunk?- kérdezte barátságos, és udvarias hangnemben. Pedig ezek a férgek nem érdemlik meg az ilyen beszédet.

Undorral, lenézéssel az arcán nézett végig az élettelen testeken, legalábbis azokon, mik még emlékeztettek egy emberi testre. A legtöbbje már cafatokban, darabokban hevertek a szélrózsa minden irányában. Talán köszöntetett kellene mondania a kéretlen segítségének, mivel időt spóroltak meg azzal, hogy becsatlakoztak ebbe a kis harcnak aligha nevezhető bemelegítésbe. De csak talán. Nem fogják ilyen szavak elhagyni az ajkát, főleg nem ilyen alantas lények felé. Nem kérte őket, hogy a segítségére siessenek, és nem is lett volna rájuk szüksége, ám a legrosszabb, hogy figyelmetlenségük miatt fennállt annak a veszélye, hogy összemocskolják Earlt ruháját, esetleg megvágják azt. Ostoba kis népség, nem tudnak másra gondolni, csak is a saját szükségleteikre, nem foglalkozva azzal, hogy náluk vannak magasabb rendű lények, amilyen Earl is. Hiába nem mondta el nekik, hogy ki is a társaságuk, már a kisugárzásából érezniük kellene, ám még erre se képesek.
- Sajnálatosan hallom Mr. Mizushima. De ha igaza van, és feltehetőleg az van, akkor ne késlekedjünk tovább. Nem szeretném a keletnél tovább magamon tudni ezt a szennyeződést, még ha csak egy álom, vagy illúzió, akkor is kellemetlen érzés.- mondta barátságos, ámde megjátszott hangon. Szerencsére az évezredek folyamán már tökéjre fejlesztette ezt a képességét. Nem létezik olyan személy, aki képes lenne átlátni az álcáján, természetesen kivéve a testvérei, és a még életben lévő sarjai. Mindenki más, aki előtt felfedte a személyiségét, azok a személyek már nem élnek. Ahogy a világ se, ahol satnya létüket eltöltötték. Habár, ha belegondol… egy féreggel, akivel megküzdött, talán az a személy jelenthet némi fenyegetést, bár az emlékei szerint nem mutatkozott be neki, és nem is mondott semmi olyat, ami miatt aggódnia kellene. Igen, nem több, mint egy féreg, akinek sikerült túlélnie a találkozásukat, köszönhetően annak, hogy még nincs minden erejének a birtokában Earl. Bár a jelenlegi körülmények közt erre nem túl hamar kerülhet sor, csendesen kell tevékenykednie, alkukkal, ármánnyal kell elérnie a célját, hogy elkerülje a számára veszélyes elemeket, legalábbis azt, hogy felfedjék.
Rövid sétájuk végén megérkeztek a felhőkarcolóhoz és annak bejáratához, ami sajnálatosan nem a rendeltetésének megfelelően működik.
- Kellemetlen. A jelek szerint meghibásodhatót a bejáratot vezérlő rendszer. Ha megkérhetek valakit, lenne olyan kedves, és ütne egy lyukat valahol, ahol betudunk jutni?- az fel se merült benne, hogy ezt megtegye. A ruhája láthatná a kárát, és az is előfordulhat, hogy valamiféle csapdával is találkozhatnak, ez esetben még jobb, ha valaki a társaságból fogja ezt megtenni. Biztos, ami biztos, még hátrébb is lép, sőt, beáll valaki mögé is, ezzel is csökkentve a károsodás lehetőségét.
Az ütés után, látva a következményeket, már sejtette, hogy mi is fog történni. Nem tartja elégnek, hogy az egyik társát használja pajzsnak, inkább távolabb siet.
- A helyükben eltávolodnék az épülettől.- nem bánja, ha megsérülnek a férgek, de sajnálatosan még szüksége lehet rájuk, így kénytelen segíteni őket, és azt is, hogy elkerüljék a sérüléseket, amik akadályozhatják a társaságot a továbbiakban. Bár a szétroppanó majd kirobbanó üvegszilánkok nem tartoztak ebbe a kategóriába, de fő az óvatosság.
- Ahogy látom, szabad a továbbhaladás.- természetesen nem megy be elsőnek. Hölgyeké az elsőbbség, és még mindig lehetnek valamiféle csapdák. Persze ez szembe megy az előző elhatározásával, de a saját biztonságát még mindig előrébb helyezi másokénál. Ám semmi ilyesmi nem történik, nyugodttan haladhatnak tovább a folyosón, még végül egy némileg színesebb, világosabb térhez érkeznek. Earl szemei pedig azonnal megakadnak az ott felejtett takarító kocsin. Végre szerencsésnek mondhatja magát, ahogy látja, még egy mosdó is található.
- Kérem, haladjanak nyugodtan tovább. Nekem van egy kis elintézni valóm. Hamarosan indulok önök után.- nem különösebben foglalkoztatja a többiek véleménye, részéről bemegy a férfimosdóba hogy ott megszabaduljon a lassan a karjára száradó vértől, és egyéb ocsmányságtól. S’ mikor végre tiszta a keze, akkor visszamegy a szobalány kocsijához, hogy felhasználja a szerencsésen ottfelejtett törölközőket, és végül következhet a fő mutatvány. Bekapcsolja a vasalót, és hagyja, hogy egy kicsit bemelegedjen, majd elsőnek leveszi a zakóját, majd az ingjét, nadrágját. Óvatosan leteríti őket a szobalány kocsira, és vasalásba kezd, elsőnek az ingjét. Szépen minden ráncot kiszed belőle, és amint megfelelőnek gondolja, visszaveszi, majd következik a zakója, amivel azért óvatosabban bánik. De amint azzal is kész, ismét felveszi. Közben pedig eléri őt is az a kacagás. Nem foglalkozik vele, mivel még hátravan a nadrágja, amit azzal is késza többiek után indul, már ha nem várták meg.
Egyre közelebb kerül a többiekhez, és mikor beéri őket, szemtanúja lett az élőholtaknak, és annak a füstlénynek is. Egy kis ideig még nem csatlakozik be a kialakult harcba. Jobbnak látja, ha csak figyel, és így szerez némi információt.
- Elég primitív mágia. Nekromancia alapfok, ha nem tévedek? Ahogy látom, ha meghal az idéző, akkor a testeknek is vége, ez lehet az oka, hogy védi magát a támadásoktól. Legyen kedves Mr. Mizushima, védjen meg, még végzek ezzel a lénnyel, tartsa távol tőlem a testeket. Ne zavarjanak meg a koncentrálásban.- kérte meg barátságos hangot megütve, még ha nem is igazi volt. S’ ha tényleg így tesz az említett féreg, akkor belekezd a mágiába. A tűz illúziója megfelelőnek látszik erre a célra. Nem szükséges a fizikai kontaktus, lényegében elhiteti azzal a füstlénnyel, hogy ég, és ha a féreg elég ideig ellátja a feladatát, és távol tartja a testeket Earltől, akkor így a füstlény elhiteti saját magával, hogy halálra ég, végül pedig megpusztul.