Chiyo, mint a csapat egyetlen, ám annál erősebb női tagja pöccint megalázó könnyedséggel utat a bejutáshoz. A kirobbanó üvegszilánkokat ki nagyobb, ki kisebb szerencsével, de túléli. Earl vágya is teljesül a széthagyott takarító eszközök képében, így a négyes újult erővel érkezik az előtérben kavargó ködös fickóhoz.
A büszke zombi tulajdonos nem habozik, rögvest a társaságra zúdítja hullákból összetákolt seregét. Világba csöppent turistacsoportosulás, erre a lépésre a kétfelé libbenéssel válaszol. Míg Earl és Shuuichi a fogyatékos sírásóhoz próbál közelebb jutni, addig Chiyo és fanatikus rajongója Eiji, fáradhatatlanul irtja az állandóan felkászálódó élőhalottakat. A hentes duó igyekszik minél nagyobb pusztítást végezni, hogy a két férfi könnyebben fejét vehesse a kellemetlenkedő lúzernek.
Shuuichi okos bagolyként figyelmezteti a metélő módban ragadt brigádot, használják fejüket és lehetőleg, ne fejelésre! A tanácsot vagy megfogadják, vagy nem! Annyi a lényeg, skacok belecsapnak a lecsóba! Shuuichi azon nyomban felvillantja mötálosan nyársaló shuriken-jeit, had érezze mindenki a rock&roll zúzást. Alkalmi társa, Earl, makulátlan megjelenésével árasztja a sítlusos gyilkolás koronázatlan királya érzést. A másik két virgonc sushi gyártó, pedig könnyedén trancsírozza a zombikat.

Minden megy, akár az egyszeregy! Halália buli! Earl beveti a zsugabugust! Elhiteti a defektes zombi mesterrel, hogy ég a bugyogója! Szegény flótás, perceken belül megkajálja a varázslatot. Hangos üvöltéssel dugja elő szétaszalódott, férgektől hemzsegő karjait elolthassa a láthatatlan lángokat. Lehet a lúzer jobban járna egy poroltóval? Ki tudja, de az fix, hogy látványosan szenved a halucinációtól. Még a rasnya testét cenzúra feliratként takaró köd bunkerétől is megválik. Ijedt gazellaként – inkább tarkón lőtt pávián - pattan ki a susnyásból. Premier plánban tolja az IMAX élményt. Szétfoszlott, koszos, piszkos, igazi csöves szerkóban rohangászik a két skalpjára pályázó csávó előtt. Az alkalom adatott, simán le lehet csapni fejét! Hajrá, indiánok!
A két bátor jelentkező, hiába játszik darabolós gyilkost. Magát totál fantáziátlan formációban Raug-nak elkönyvelt krapek, ugyan széthullik, szétloccsan, matrica lesz a tapétán, de alig telik el néhány másodperc, máris összeszedi magát. A teringettét! Egyben maradt fejéből szempillantás alatt nő vissza egész teste. Pöpec kis regeneráció, kár, hogy az esztétikai értékén nem javít!
Nem árthat valamilyen megoldást kitalálni, hogy lehet egy folyamatosan feltámadó múmiát visszaűzni a sírjába! Holtak könyvét nem ajánlom! O’Conell-nek sem jött be a buli, bár biztos szép summát akasztott le Hollywood-ban! Talán, macska lehet a közelben. Attól az egyiptomi száraz hullák sikítva menekülnek!
Lényeg a lényegtelenségen, itt a nagy feladat, mindenki felkösse a paprika spray-t és kitalálja, milyen módszerrel fingassa ki Raug-ot. Összeállni és Bolygó kapitányt idézni ér, de azért nem elfelejtkezni a teremben bóklászó zombi hadseregről sem! Az agyhalott társaság nem tágít, sőt szépséges várat épít önmagából. Bunkerként cuppannak Rauch icetea köré, még nehezebb lehessen közelébe férkőzni. Kérdés, csórija miért bástyázza el magát, ha össze tudja foltozni a testét? Valahol nem hat a forrasztó pálca? Limites a képesség? Ezt az agyalást már a csipetcsapatra bízom! Annyi bizonyos a zombi fal rései között kifelé szivárog a köd. Egyenest a négy mesterlövész felé üget szürkés köpenyében. Arra készül a galád, asztmás rohamot szítson a mindent beterítő porfelhővel!

Nem reagált a nevetésre, ami az elmebetegtől származott. Meghagyja abban az örömben, hogy látta, amint Earl hódolva a kifinomult ízlésének, rendbe hozta a megjelenését. Akárhogyan nem jelenhet meg, a férgek is megérdemlik, hogy sütkérezzenek Earl fényében, még ha annyira csekély létformák, mint a shinigamik, vagy éppen ez a nevető démon. Mert már egy ideje tudta, hogy mi is az a férfi, csak nem tulajdonított ennek semekkora jelentőséget. Találkozott már démonokkal, bár azok némileg mások voltak, de ennek a magyarázata annyi, hogy más dimenzió, más démonok. Csak egy valaki állandó, de a nevét nem veszi a szájára.
Megérkezve a többiekhez előadta a saját kis beszédét, és kiadta az utasításokat. De nagy társalgásba nem bonyolódott. Nem ütötte meg a megfelelő szellemei szintet egyik jelenlévő se. Természetesen magát kivéve, de hát magával nem beszélgethet. Inkább koncentrált arra, hogy az átkával minél gyorsabban el tudja pusztítani ezt a groteszk lényt. S’ a jelek szerint sikerült ezt elérnie. Tekintve, hogy megszabadult a testét beburkoló feketeségtől, már csak a többieknek kell levadászniuk a groteszk lényt. Remélhetőleg minél hamarabb, mivel lassan kezd lejárni Earl átkának az időtartama. S’ ha végre sikerült, akkor természetesen megszünteti a mágiát, nem szükséges már a továbbiakban. Ám némileg csalódottan kell látnia, hogy azzal, hogy esetlegesen feldarabolják Raugot, nem következik be a kimúlás. Helyette ismét összeáll és ha ez nem lenne elég, még a testét is megvédi az élettelen testekből.
- Nocsak. Ez kifejezetten érdekes.- Earl elgondolkodva dörzsöli az állát, miközben a látottakon gondolkozik.
~ Megvédi a testét. Ezek szerint a regenerálódás ismételt használata időhöz lehet kötve, vagy éppen a testét burkoló köd újratermelődéséhez lehet ennek köze. Ám, ahogy látom, némi feketeséget felénk akar eljuttatni. Feltehetőleg a belégzése nem lenne túlságosan jó. Sajnos most nincs idő letesztelnem ezeken a férgeken. Jobb lesz, ha minél hamarabb megszabadulunk Raugtól. Talán a lángok megfelelőek lesznek… tévedés, annak kell lenniük. Ilyen alacsonyrendű lény ellen muszáj hatnia. Angyalok szárnyát is képes volt elégetni, sőt, a testükből se maradt más, csak egy kupac, fekete csont. Egy ilyen ostoba nekromancernek nem szabadna, hogy kihívás legyen.- kész van a terv a fejében, már csak a kivitelezés maradt hátra. Ám előtte valamit még letesztelt. Pár lépést oldalra lépet, és ahogy gondolta, a füst követi a mozgását.
- Ha kérhetném mindenki figyelmét. Lehetőleg kerüljék el a kapcsolatot a fekete füsttel. Feltehetőleg az ellenfelünk képes irányítani, ahogyan arra is képes, hogy érzékelje a mozgásunkat, és továbbra is felénk küldje a füstöt. Ezért ha lehetséges akkor sorakozzanak fel mögém, és Mr. Mizushima, a shurikenjeivel tartsa távol tőlünk a füstöt. Felteszem képes erre a fegyverével, ha nem. Nos, akkor gyorsnak kell lennünk, vagyis lennem. Raug nem ok nélkül védi a testét, nem elég feldarabolni, hanem tökéletesen el kell pusztítani, arra pedig képes vagyok. Ám ha megpróbálna elmenekülni előlem, tartsák fel, lehetőleg egyhelyben, és ne kerüljenek a lángok hatókörébe.- elmondta a tervét, lesz ami lesz.
Nem gyalogolva, vagy szaladva közelíti meg a Raugot védő testbunkert. Használja a természetfeletti gyorsaságát, így próbálva közel kerülni Raughoz. S’ ha ez sikerült, akkor átalakítja a belső szervei egy részét, és a torkát, a szája belsejét, majd pedig a fekete tűzével borítja be az élőholtakat. Ha egyszerű emberi testek voltak, akkor pillanatok alatt hamuvá kell égniük Earl lángjaitól, így szabad az út Raughoz, akit remélhetőleg szintén elkapnak a lángok, és talán Earlhöz szegődő férgek is képesek arra, amire megkérte őket a sárkány. Mégpedig, hogy ne engedjék elmenekülni Raugot. Bár még az is kérdéses, hogy a fekete lángok mennyire is hatnak a necromancerre, de remélhetőleg ahhoz eléggé, hogy ne maradjon belőle más, csak hamu, és talán akkor az újbóli feltámadása se lesz lehetséges, és akkor mehetnek tovább, hogy megtalálják azt, aki az egészért felelős. Aki felelős a legnagyobb bűnért, azért, hogy a démon férfi látta, ahogy Earl rendbe hozza magát, és a nevetésével megalázta a sárkányt. Ez megbocsájthatatlan bűn. Ezért pusztulnia kell. Bár van egy sejtése a sárkánynak, hogy azokat a tárgyakat se ok nélkül kapták, lesz még valami szerepük a továbbiakban. Bár nem hiszi, hogy Raugnál fogják őket használni.

Lassan, rá érősen igazgatta a nyakkendőjét. Úgy gondolta, hogy ennyit megérdemel, nem, nem is gondolja, tudja, hogy ennyit, sőt, nem csak ennyit, többet is megérdemelne, amiért ennyire hasznára van ennek az ostoba, értelmileg visszamaradott társaságnak. De sajnálatosan nincs mit tenni, kénytelen elviselni a bűzős testük közelségét, és az idiótaságokat fecsegő szájukat, nem beszélve arról, hogy nem tudatosult bennük az a tény, hogy megtiszteltetés a számukra az, hogy Earl társaságát élvezhetik. Nehéz a sorsa az olyan személyiségeknek, mint a sárkány, nehezen, de azért elviseli ezt a sorsot. Még akkor is, ha kénytelen lesz megszabadulni az öltözékétől, sajnálatosan el kell majd égetnie, hogy ne maradjon meg belőle semmi.
- Egyet kell értenem Mr. Mizushimaval. Mondhatni kifejezetten jó volt a csapatmunka.- bár rosszul van ezektől a szavaktól, és alig bírja visszatartani a gyomra tartalmát, de megküzd ezzel, és továbbra is barátságos arcot vág az egészhez, ahogy a hangja is az maradt. Barátságos, és közvetlen.- Ismételten egyet kell értenem. Nem a legjobb ötlet itt maradni, az időnk is fogytán lehet. Bár a véleményem szerint, már lejárt a határidő, amit kaptunk. Tehát a vendéglátónknak elnyerhettük a tetszését, ezért se tértünk vissza a start mezőre, és haladhatunk tovább. Bár kérdéses, hogy ha ismételnünk kellene, akkor visszatérnének az eddig legyőzött ellenségeink is? Raug is talán? Hm, esetleg, ha valakit nem sikerülne elpusztítani, és ismét megjelennek, akkor talán ez a megoldás. Mindig visszatérni, és kitalálni a megoldást. Oh elnézést. Néha elkap a hév, és hajlamos vagyok túlgondolkodni a dolgokat. Máskor nyugodttan szóljanak rám.- zavartan mosolygott a többiekre, természetesen ezt is megjátszva. Tisztában van azzal, hogy az itt jelenlévők közt a legnagyobb intelligenciával rendelkezik. Mégis, kénytelen valamennyire lesüllyedni a szintjükre, akármennyire is a nehezére esik ez.
- Nocsak…- az ablakok felé emelte a tekintetét, elérték a fülét a hangok, amit az emberi rendfenntartó szerv járműi adtak ki, vegyült még némi emberi hang is bele, és ha jól veszi ki, akkor repülésre képes gépek is megjelentek. Ez kifejezetten zavarta a sárkányt. Fémekkel repülni, felháborító volt. A világában kevés lénynek adatott meg ez a képesség, csak a kiváltságosoknak, és hogy ilyen férgek másolták ezt az adottságot, vérlázító volt. Döntésre jutott.
- A hangok szerint társaságot fogunk kapni. A következő a javaslatom. Önök menjenek tovább, én pedig feltartom ezeket a személyeket. Az erőviszonyokat tekintve, én rendelkezek a legkevesebbel, így az én hiányomat nem nagyon fogják megérezni. Tudnak nélkülözni, és reményeim szerint nem is leszek sokáig távol. Addig is maradjanak meg a csapatmunkánál. Reményeim szerint később még találkozunk.- igen, reményei szerint igen, és lehetőleg az élettelen testüket fogja megtalálni. De ha nem, nos, akkor a továbbiakban is a segítségére lehetnek. Biccentett feléjük, majd elindult visszafelé, reményei szerint egyedül.
Séta közben lassan oldotta ki a nyakkendőjét, kimérten tartotta ki oldalra a karját, és hagyta, hogy kínzó lassússággal csússzon ki az ujjai közül a finom anyag. Nem nézett vissza rá, túlságosan bemocskolta a társai bűze, és Raug testpajzsának az égett szaga. Levette a zakóját, és gondosan összehajtogatta séta közben, majd menet közben lerakta a takarító kocsira, az ingjének gombjait egymás után gombolta ki, majd miután kihúzta az ujjaiból a karját, egy aprót mozdított rajta, és ez a ruhanemű is a földön kötött ki. Egyre közelebb, és közelebb került a kijárathoz, az utolsó pár méteren elkezdte az átváltozást, elsőnek felvette az ember-sárkány hibrid alakját, így lépett ki az utcára. Ruha már nem volt rajta, a maradék leszakadt róla.
- Ostoba emberek, isten vagyok a hangyák közt.- mondta kimért, rideg hangon, és torz mosollyal az ajkán nézett végig rajtuk. Hallotta a fegyverek kibiztosításának a hangját. Lépet egyet előre, és már tüzeltek is rá. Apró kis csípések, amiket szinte meg se érzett. Felnézett az égre, és ott voltak azok, amik kiváltották a haragját.
- Hiába csak a képzelet szüleményei vagytok, olyat láthattok, amit kevesen, vegyétek megtiszteltetésnek. Mert az is.- nőni kezdett a teste, ropogtak a csontjai, az arca elkezdett megnyúlni. Négykézlábra dőlt, és folytatta az átváltozást. Megnőtt a farka, megjelentek rajta a tüskék, a szárnyai is egyre csak nagyobbak lettek, néhány pillanat múlva az eredeti alakjában tetszelgett ez embereknek. Kiknek az arcán ott volt a rémület, már lőni is elfelejtettek, inkább a menekülést választották. De már késő volt. Eltátotta hatalmas száját, és előtört belőle a fekete lángtenger. Pillanatok alatt porrá égette az embereket, a járműveiket pedig elolvasztotta. Ennyit jelentenek Earl számára, semmit. Tekintettét az égre emelte, majd csapott néhányat a szárnyaival, hatalmas szelet gerjesztve, majd a magasba emelkedett.
- Férgek…- ennyit mondott túlvilági, mély, rekedtes hangján. Utána pedig meglendítette a karját, és tűzgolyóként zuhant a föld felé a helikopter. A másikat a farka csapásával törte ketté, majd a harmadikat egyszerűen alulról harapta ketté. Nincs tovább, ezek a férgek el lettek taposva. Következik az, aki miatt idejöttek. Az épület felé fordult, majd nekirepült. Belémártotta a karmait, és elkezdett felfelé mászni. Véleménye szerint, a legfelső emeleten lehet az, aki ezért az egészért a felelős volt. Ezért hát, amikor odaért, az emelet ablakait kisöpörte a helyéről, és megkezdte a visszaváltozást a hibrid alakjába, majd berepül a keletkezett résen, és visszaveszi az emberi formáját, majd mágia segítségével alkotott új ruhát. Bár nem kedvelte ezt, egyszerű anyagból, egyszerű fekete öltözet, zakó, ing, és társai. Persze csak akkor hatolt be, ha nem tartja fel valami kint.

Csapat az első adandó alkalommal reppent szét. Három irányba indultak. Earl felvéve félelmetes sárkány alakját megsemmisítette az épület köré csoportosuló rendőri erőket. Egyenest az épület legfelső emeletére kúszott, ahová könnyű szerrel bejutott. Az épület üvegei a földszinti belépéshez hasonlóan törtek ki. Előbb hullámot vetett felszínük, majd messzire repültek a szilánkosra tört ablakok.

Odabent a törmelékek között sötétség fogadta. A fényforrások pislákoltak, alig adtak fényt. Nehezen kivehető az egykori iroda berendezése. Középen a hatalmas tárgyaló asztal maradványai lehettek. Körülötte székek és a vezető által elfoglalt bőrfotel. Földön széthullva telefon, hatalmas led kijelzők, naptárak, vázlatok, íróeszközök és üres lapok. Minden egy átlagos irodai szobára emlékeztetett, kivéve a szoba túlsó falán éktelenkedő páncél ajtót. Az egész falat elfoglalta matt szürke színe. Baloldalon helyezkedett el a nyitáshoz szükséges fogantyú, mellette pedig a szám, retina és hangvezérléses zár. Az ajtó masszív, nem lehetett áttörni. Ellenáll a mágiának, hőnek, elemi erőknek, fizikális támadásoknak. Bejutáshoz szükség lenne a három összetevőre, de ki ismeri a számkombinációt, kinek a hangja valamint szeme szükséges hozzá? Ha nem hagyta el a dossziét, beletekinthet. Tettével, azonban beindíthatja a világ széthullását. Pillanatok alatt fekete lyuk szippantja be az egész virtuális világot és elölről kezdődik a játék. Választhatja ezt a megoldást, de akkor az egész csapatnak újfent el kell verekednie az ajtóig.

Lift felé sétáló csoportról, hamarosan leszakadt Eiji. Kényelmes szállítás helyett a lépcsők megmászását választotta. Szemmel követte a lift mozgását, így észlelte, amikor elakadt. Mágia segítségével a liftaknába jutott. Az odalent ragadt kaszni helyett, azonban fal fogadta. Lába alatt közvetlenül egy kicsiny kockákból, pillanatok alatt felépülő torlasz keletkezett.
Teljesen sík felület visszatükrözi az akna felső részét. Látta a csörlő tetejét lábai alatt, de egyebet nem. Anyaga masszív. Nem tudta sem betörni, sem felolvasztani. Abban a pillanatban rálépett az anyag életre kelt. Égig nyúló oszlopként próbálta felpasszírozni az akna tetejére. Amennyiben nem lépett be az emelet kezd körülötte leszakadni. Apró kockánként zuhant semmibe az alatta lévő padló. Eldöntheti, fut az életéért, hátha a lépcső megmentheti, vagy egyszerűen leesik.
Döntésétől függetlenül elrohanhat egy alacsony nő mellett. Fehér, lebegő kockákon ücsörgött. Szemeit csukva tartotta, bal karját maga elé emelte. Kifeszített tenyerén fehéren világító szem volt. A köré kerülő tárgyak ellent mondtak a gravitáció szabályainak. Minden közelében található dolog békésen úszott a levegőben.

Liftben maradt páros közül, Chiyo viselte meglehetősen nehezen a bezártságot, majd az alattomos támadást. Az arcát érő vágástól érthető módon erősödött fel benne a gyilkos szándék. Rögvest a tettek mezejére lépett. Kirúgta a lift szellőzőjét és elindult az akkor Eiji által nyitott emeleti ajtó felé.
Shuuichi figyelmeztetése nem bizonyult alaptalannak, ugyanis mászás közben észlelhették a menekülésüket elzáró fal felbukkanását. A falon fejjel lefelé egy érdekes figura lógott. Denevérként függött a sima felületen. Egyenesen a duóra tekintett. Kezében hegesztő pálcával látott hozzá elégetni a liftet tartó köteleket.
-Ébredjetek fel!- Szólalt meg rekedtes hangon, ahogy figyelte, szép lassan szétolvadnak a csomózási szálak. Láthatóan eszébe sem jutott támadni, mintha nem az lett volna célja közvetlenül, pusztán közvetetten haljanak meg keze által. Abban sem lehettek biztosak ellenség, vagy jó szándékú merénylő...

Természetes, hogy nem akadályozta egyetlen egy alacsonyabb rendű lény se a bejutását. Aprónak is alig nevezhető kellemetlenség volt az üveg kirobbanása, a pikkelyei tökéletes védelemnek bizonyultak. Halkan, csilingelve csapódtak neki Earlnek, majd ahogy hullottak lefelé, mintha csak csillagok lettek volna, ahogy megtört rajtuk a napfény, szép látványt nyújthattak. Ám nem ért rá ezzel foglalatoskodni, sokkalta fontosabb volt, hogy visszatérjen az épületbe, ahol ismételten felvette a humán alakját, és némi ruházatról is gondoskodott. Egyszerű, jellemtelen, minden eleganciát nélkülöző ruha volt. Aminek talán sokan örültek volna, mert számukra még ez is királyi lehetett. De nem a sárkányok királyának. Számára nem volt egyéb, csak egy felmosórongy.
- Ahogy látom, a jelenlegi társaim még nem értek fel. Jobb is, nem szeretném, ha ezt bárki is látná.- lehunyta a szemét, szemhéjai gyorsan remegtek, majd az ajka közt megjelent az a tárgy, amit még ez a kis játék elején választott magának. Feltételezte, hogy még szüksége lehet rá, ezért mielőtt átváltozott, lenyelte. Bármilyen undorító is, a szükség most ezt a lépést sürgette. Egy újabb pont, ami felkerült arra a listára, amin a sérelmei szerepelnek, amit annak a személynek köszönhet, aki miatt kénytelen itt lenni. Kiveszi az ajkai közül, és a zsebe mélyére rejti.
- Azt hiszem, hogy túlzásba vittem, amikor az épületen haladtam felfelé.- lassan simogatta a hüvelyk és mutatóujjával az állát, miközben végignézett a helyiségen. Olyan volt, mintha éppen egy gyűlést tartottak volna, aminek gyorsan véget kellett vetni. Lassan sétált végig az asztal mellett, ujjait végig rajtatartva, miközben félre rúgta, vagy éppen átlépte az útjába kerülő tárgyakat.
- Mennyire szánalmasak ezek a férgek. Az anyagiasság annyira elvakította őket, hogy nem képesek meglátni az egyszerű, és kézenfekvő megoldásokat. Helyette ilyen találkozókat tartanak, ahol talán csak a bútorok a megfelelőek az igényeim számára.- megérkezett oda, amit már az elején meglátott. Ahhoz az ajtóhoz, ami minden bizonnyal valami fontosat rejthet. Szembefordította vele a legközelebb eső széket, és miután leporolta, beleült. Jobb lábát keresztül vetette a balon, majd jobbjával felkönyökölt a karfára, mutató és középsőujját kinyújtotta, hüvelykkel megtámasztotta az állát, még a fejét a két nyújtottnak támasztotta, amiknek a hegye a halántékánál állapodott meg. Ebben a helyzetben mérlegelte az előtte lévő fémajtót. Fontolgatta a bejutási lehetőségeket. Mivel nem ismeri a kódot, illetve nincs a birtokában a megfelelő szem, és egy hangminta se, így átlagos módon nem juthat be. Talán a dossziéban lenne valami, ami segíti a megoldást. De azt lent hagyta akkor, amikor átváltozott. Így ezt a lehetőséget is kihagyja. Marad a gondolkodás. Ami talán eltartott egy percig. Tökéletes terve nem volt, csak feltételezte, hogy az ajtó mögött fellehető dolgot, legyen az akármi is, megfelelő őrizettel látták el, és mivel élő ellenfelet nem talált itt, így más lehet a megoldás.
- A véleményem szerint, felesleges lesz megpróbálkozni azzal, hogy fizikai, illetve mágia által akarjak bejutni. Legalábbis szemből.- már csak az a kérdés, hogy csak az ajtó rendelkezhet megfelelő védelmi mechanizmussal, vagy a fal is körülötte? Kénytelen lesz letesztelni ezt is. Akármennyire is kellemetlen.
- Lássuk.- lassan állt fel a székből, majd odasétált az ajtóhoz. Végighúzta a hideg fémen a tenyerét, és mikor a sarokba ért, megállt. Feltűrte a ruhájának az ujját, majd átváltoztatta az alkarját. Fekete pikkelyek jelentek meg rajta, a körmei megfeketedtek és meghosszabbodtak. Karcolni kezdte a falat, amiről könnyedén pergett le a vakolat. Majd ökölbe szorította, megfeszültek a karjában lévő izmok, és ütni kezdte a falat. Egészen addig, még nem keletkezett rajta egy megfelelő méretű lyuk, hogy utána ne ütéssekkel tudja bontani, hanem egyszerűen egymás után szedte ki a betont. Majd amikor már erről az oldalról nem tartotta semmi az ajtót, megfordult, és átment a másikhoz, ahol megismételte az előzőt. Végül mielőtt kilépet a keletkezett résen, ismét lenyelte a tárgya, majd elrugaszkodott az épülettől, ismét átváltozott sárkánnyá. Nekirepült az épületnek, és megpróbálkozott azzal, hogy az ajtó mögötti falrészbe üt egy lyukat, és így talán engedni fog az ajtó, és kidől a helyéről. Bár az is lehetséges, hogy nem megy minden az elképzelései szerint. Ebben az esetben egyszerűen visszatér a kiindulási helyre, ruhát teremt magára, majd az iroda mennyezetével folytatja, és bontja meg annyira, hogy a megfelelő résen átjutva átsétáljon az ajtó felett, majd ismét kis rombolásba kezd, még el nem éri azt a helyiséget, amit az ajtó rejt. Ám ha ezzel se járna sikerrel, akkor egyszerűen visszatér az irodába, ahonnan indult. Leporolja magát, és ismét helyet foglal a fotelban, majd vár. Várja a többiek megérkezését.