Engedély: Meg van mindenre a kedvenc adminkámtól, Verától  ^^
Jelszó:oui ooia

~ Adatlap

Név:Rosui Motochika
Nem:Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: Nem emlékszik.
Kor:Nagyjából 100 éves

• Emberként:
  
• Lélekként:KB 100
  

~ Előtörténet

Régen, de talán nem is olyan régen, de azért elég régen volt egy fiú, egy fiú, aki nem a legjobb körzetben élte a napjait. Nem volt annyira elborult, mint a külsőbbek, de azért itt is akadtak páran, akik élvezettel keserítették meg mások napjait. Apróságokkal, olyanokkal, mint a rablás, erőszak, esetleg még gyilkosság is. Közéjük tartozott Motochika is. A szüleit elég korán elvesztette. A szemei előtt végeztek velük, ám a félelem, vagy az életösztön, nem tudta melyik, de azt diktálta, hogy jobban jár, ha szaladásra bírja a lábait, mert hamar arra a sorsra juthat, mint az anyja, és apja. Attól a naptól fogva egyedül élt, nem bízott meg senkiben, megtanulta, hogy úgy élheti túl, ha úgy viselkedik, mint azok, akik megölték a szüleit. Csak éjszaka merészkedett be a falukba, akkor is azért, hogy némi élelmet szerezzen magának. De az ideje nagy részét egyedül töltötte, erdőkben, egyetlen társasága az állatok voltak. Minden váratlan és ismeretlen zajra szedte a lábait, vissza abba az odúba, ami akkor az éppen aktuális otthona volt. Néha elkapták, és jól elverték, majd elkergették, de általában visszatért, és lesből, egyenként adta vissza a kölcsönt. Így történt, hogy jó pár év elteltével a testén elég sok sebhely volt már, és gyakran friss zúzódások. De ettől az életfajtától idővel megerősödött, a fájdalmat már ki tudta zárni, és meg tanult egyedül élni. Ám mint mindig, a fordulópont nála is eljött, az éhségtől a reflexei nem voltak a legjobbak, és lebukott, amikor megpróbált élelmet lopni. Egy ráncos banya kapta el a grabancánál. Próbált volna ellenkezni, szabadulni, de túl gyenge volt. Már várta, hogy mikor jön el érte is a halál. De bátran nézett a banya szemébe, ám meglepetésére azt látta, hogy mosolygott.
- Ej-ej, mit fogtam, egy farkaskölyköt. Hol vannak a szüleid, és mi a neved? Az enyém Kanae.- kedves hangon kérdezte, de Motochika konok hallgatásba kezdett, és mogorván nézett másfele.
- Micsoda ruháid vannak. Szakadtak, koszosak, és még büdös is vagy. Azt hiszem, ideje egy nagyobb fürdetésnek.- meglepetten, és félve kerekedtek el Motochika szemei. Nem szeretett tisztálkodni, igaz, nem is gyakran volt része benne. De hiába ellenkezett, hiába akart menekülni, felesleges volt a rúgkapálás, és a hangja is feleslegesen jött meg.
- Eresz el banya, eresz el!!- mintha süket fülekre talált volna az ellenkezése. Alig pislogott párat, és már ruha nélkül, egy dézsa vízben volt. Szabadult volna, de túl gyenge volt hozzá.
- A füle mögött is megmossuk, oda szoktak elbújni a kis rosszaságok.- kis idő elteltével belátta Motochika, hogy mégse annyira rossz dolog ez. Jó meleg volt a víz, és még jól is érezte magát. Elsőnek alig akart bemenni, most pedig alig akart kimászni, de muszáj volt.
- Na, ki gondolta volna, hogy a sok retek alatt egy fiúcska van… Mi történt veled? Te gyerek?- elborzadva kérdezte, amikor meglátta Motochika testét, de látta a fiún, hogy nem fog választ kapni, nem firtatta tovább. - Gyere, keresünk neked valamit, amit felvehetsz, utána kapsz enni is.- már az étel említésére is hangosan korogni kezdett a gyomra. Engedelmesen követte Kanaet, de minden lépésénél fülelt, minden apró neszre, amit ha meghallott, már menekülésre készült. De végül csak épségben beért a házba, és a zöldségeket kivéve mindent megevett, amit eléraktak. Ám addig nem álhatott fel, még nem ette meg a zöldségeket is. Fintorogva, de megtette, megette mindet.
- Látod? Nem is volt olyan nehéz. Biztos fáradt vagy, nyugodtan aludj… oh, már meg is tetted.- kedves mosollyal az ajkain sétált oda Motochikához, gyengéden a karjaiba vette és elvitte egy kényelmesebb helyre, ahol nyugodtan aludhat.
Eljött a reggel, és Motochika is felébredt, gyanakodva nézett körbe, kereste ahol megszökhet, ha muszáj, és a rejtett csapdákat. Amikor úgy gondolta, hogy nincs semmi, felvette a kikészített ruhákat, és kiment a szobából.
- Látom felébredtél, jól aludtál?- barátságos mosollyal nézet Kanae Motochikára. Aki bár lassan, de bólintott.
- Örülök neki. Ha szeretnél maradhatsz itt, enni mindig lesz mit, és cserébe segítesz a ház körül. Rendben?- Motochika gyanakodva nézegette Kanaet, azon gondolkozott, hol lehet a csapda. De végül igenlő választ adott, főleg, mert volt valami Kanae tekintetében, ami azt sugallta, hogy jobban jár, ha belemegy.
- Rendben van… baa~chan. A nevem pedig Motochika, csak Motochika.- így kerültek össze sok-sok évre. Az eltelt idő alatt lassan ki kupálódott Motochika, meg tanult írni, olvasni, számolni. Ő járt be a faluba vásárolni, és pár egyéb dolog miatt is. De teljesen nem tudta levetkőzni a természetét. Néha kikapott Kanaetől, mert valami olyat csinált, amit nem kellett volna. Gyakran ment haza monoklival, vagy újabb sérülésekkel, de ez ellen már nem tudott mit tenni Kanae. Egy ilyen hazajövetelnél érte egy nagy meglepetés. Egy új jövevény, egy apró, szőke lány.
- Motochika, mától ez a kislány is velünk fog lakni. Ellenvetés?- bár mosolygott, a tekintete megint olyan volt. Bár nem volt rá sok szükség, Motochika is tudta, hogy milyen elveszetnek lenni.
- Nekem az nincs, egy kevés, még annyi se.- elindult befelé a házba, és köszönni akart a kislánynak, de Ő nem túlságosan volt elragadtatva ettől, félénken bújt Kanae mellé. Motochika pedig megvonta a vállát, és bement.
Eltelt ismét sok-sok év, Motochika és Hime idővel testvérként tekintett egymásra, bátyó, és húgi. De Motochikát is elérte az, ami sok más lelket elér. Az éhség. Tudta mit jelent ez, és bár nem akarta, de Kanae meggyőzte arról, hogy lépjen be az Akadémiára. Hiába ellenkezett, hogy szükség van a ház körül egy férfira is, és az se volt annyira erős érv, hogy valakinek a faluba is be kell járnia. Nem volt mese, irány az Akadémia. Egyre kevesebbet járt haza, csak írni tudott gyakran, amikor pedig mégis sikerült meglátogatni Kanaet, akkor valamiért Himét sose találta otthon.

Egy fa takarásában állt, hátát a törzsének vetette, és egy cigi égett az ajkai közt. Egy jól ismert hangot hallott meg.
- Gyere elő nyugodtan, elment.- mosolyogva lépett elő Motochika, és közeledett Kanae felé, aki mérgesen rázta meg a fejét.
- Ej, dobd el azt a valamit, ami a szádban van. Csak büdös leszel tőle, hogy fog így egy lány is szóba állni majd veled?- szidó volt a hangja, de Motochika felismerte benne a viszontlátás örömét is.
- Baa~chan, ne szóljál már ebbe is bele. Amúgy meg igen is sok lánnyal volt már dolgom, csak egyik se nagyon kötött le. Hamar elhasználódtak, mit tehetek arról, hogy könnyen törnek?- alig mondta ki ezeket, már kapott is a fejére egyet.
- Hééé már, kemény az a rohadt bot…- még egy.
- Lehet idősebb lettél, de még mindig a térdemre fektetlek, és elverlek, ha így beszélsz.
- Jó-jó, abbahagyom.
- Örülök, hogy jöttél, de miért is most?
- Tudod jól, hogy miért jöttem. Megnézni a húgomat, és téged, Baa~chan. De ahogy látom a kis esetlen Hime, már nagy esetlen lett, és ahogy hallottam, bizony arra az útra lép, amire én is. De szerintem már fel se ismerne, ha látna. De annyi baj legyen, jár így az ember. Nem megyünk be enni valamit? Majd megdöglök éhen.- paff, még egy a fejére, Kanae pedig intett a fejével, és mindketten bementek. Órák múlva álltak ismét kint, ott, ahol Hime is elment. Motochika is elindult visszafelé, de alig lépett párat, már kapta is a kérdést, amin csak mosolyogni tudott.
- Remélem mondanom se kell?- mielőtt válaszolt rágyújtott, és séta közben adta meg a választ.
- Persze, hogy nem, figyelek majd rá, de nem folyok bele az életébe. Szerintem már fel se ismerne. Na, majd még jövök.- búcsúzóul a halántékához emelte a mutató és középső ujját, a többit behajlította, majd intett egyet. Várta vissza a shinigamik élete, és kötelessége, immár kiegészülve egy új feladattal.


~ Kinézet

194cm magas, 90kg. Erős, izmost testfelépítése van, a testét több heg is borítja. Égéstől, vágástól származóak. Rövid, hátranyalt sötét haja van, amiből néhány tincs hegyesen mered hátrafelé. Szemei színe sötétek, vékony szemöldökei vannak. Nagyjából az arcának bal oldalán egy hosszú heg található. Munkaidő után általában EZT viseli. A karjain lévő alkarvédőket, és kesztyűjét akkor is viseli, ha éppen szolgálatban van. Két katanáját a jobb oldalán hordja. Az alsó egy átlagos katana, a felső a zanapkutoja.  


~ Jellem

Kedveli az italozást, és a jó társaságot, barátkozós alkat, de a viselkedése miatt elég sokáig tart, még rájönnek, hogy nem kötekedni akar. Az olvasást se veti meg, csak éppen nem a komoly művek kötik le, hanem az egyszerű ponyvák, képregények, vagy a hentai mangák. Nem az a ijedős alkat, nem nagyon érdekli az erőkülönbség, ha úgy van, bárkinek nekimegy, beszól neki. Még ha jól el is verik utána, akkor is tudja, hogy bizonyított magának. Harcos alkat, de erőszeretettel szokott csalni is. A szerencsejátékot is kedveli. Beszól mindenkinek, ha a helyzet úgy adja, még akkor is, ha tiszteli az illetőt. Gyakran káromkodik, és vannak ok nélküli düh fellángolásai. De tud kedves is lenni, megértő, és jó fej. Igazából egy olyan valaki, aki egy igazi nyers, seggfej, de ha megismered és megkedveled, akkor is annak tartod, de elviseled, mert a haverod.  


~ Zanpakuto/képesség

~ Zanpakuto

Neve: Bagabondo/Csavargó
Fajtája:Erő
Shikai parancsa:Takerikuruu, Bagabondo!/Tombolj, Csavargó!
Shikai kinézete: Egy átlagos katana, csak fehér markolattal, és sötétebb pengével. így. Zanpu lélek

Támadások:

Yuigon /Végrendelet: Egy erőteljes csapás, ami képes komoly sérüléseket okozni. Abban rejlik az ereje, hogy Motochika a használata közben komoly erőnövekedésben részesül. A vágás pillanatában megugrik a lélekereje (+ 5.000LP, tehát egy 5.000LP-n használja, akkor a vágás idejére az ereje olyan, mintha egy 10.000LP-vel használná, és így tovább. 10.000LP-nél 15.000LP stb) így a vágás ereje is annyira erős lesz, mintha egy. A használata kimeríti Motochikát. Jelenleg kétszer képes használni, de a használat közben el kell telnie némi időnek (KT-ban ez három kör). De ez az idő, a fejlődésével csökkeni fog. Minden 4. pont, amit a zanpakuto skillre tesz, eggyel növeli a technika használatát, és minden 6. pont az időt csökkenti, aminek el kell telnie a használatok közt (egy körrel kevesebb a KT-ban, de ez nem mehet egy alá). A Yuigon kapcsolódik a másik technikához.

Berserker(sajnos nem találtam japán megfelelőt neki)/Ámokfutó: A technika használata közben Motochikát vörös, vékony, apró reiatsu kicsapongások veszik körbe. Ilyenkor megnövekedik a fizikai ereje, és az ütései/vágásai jóval erősebbek lesznek. Ilyenkor a fájdalomra se reagál, a sérüléseket visszatartja a technika, és nagyjából kényszeríti Motochika testét arra, hogy tovább harcoljon, nem foglalkozva a fáradtsággal, sérülésekkel. Cserébe pedig, a technika kikapcsolása vagy az időkorlát lejárása után minden egyszerre zuhan Motochikára, így akár mozgásképtelen is lehet, elájulhat, túlzott sérülés esetén akár meg is halhat. A jelenlegi időkorlát, még képes használni anélkül, hogy túlságosan megviselné a testét, az nagyjából 7-8 perc lehet. De minden 4. pont, amit a zanpakutora rak, növeli ezt az időtartamot, és a technika hatékonyságát. Motochika képes kombinálni a Berserkert és a Yuigont. Ebben az esetben az történik, hogy a Yuigon még erősebb lesz (+2.000LP a támadás erejéhez). Viszont ilyenkor a vágás után néhány másodperc el teltével shikaiból visszavált az alap állapotra a zanpakuto, Motochika ereje ekkor pedig nagyon megcsappan. (Az a pár másodperc arra szolgálna, hogy legyen ideje biztonságba vonulni). Persze ha akkor használná ezt, amikor már rendesen benne van a Berserkerben, akkor veszélyesebbek a következmények.



~ Szeret-nem szeret

Szeret:
- Kanae
- Harcolni/Verekedni
- Inni
- Kártyázni
- Cigizni

Nem szeret:
- Zöldségek
- Unatkozni
- A túl sok pattogást
- Kidouk
- Gyereksírást

~ Felszerelés(ek)

Egy sima katana, cigi, gyújtó, egy kis flakon alkohol, némi pénz, egy pakli francia kártya(szeret kártyázni).