Akira térképét látva kicsit megijedt, hogy idetalálnak-e egyáltalán, de vagy azért, mert nem kellett messzire menni, vagy azért mert abban a térképben több volt, mint amennyi látszott, sikeresen eljutottak a céljukhoz. Furcsa érzésekkel követte a fiút az 5. osztag területére, rövidke pályafutása során most először járt másik osztagnál. Igazából még a saját barakkjaikat se ismerte ki teljesen. Útközben nem igazán mert körülnézni, tartott a sok idegen tekintettől. Végig leszegett fejjel lépdelt Akira hátát bámulva, nem volt benne teljesen biztos hogy nem szeg-e meg valami szabályt azzal, hogy itt van.

Az edzőkomplexum maga valamelyest eltért a 3. osztagétól, hiszen itt külön terem volt fenntartva az osztagok közti összecsapásoknak, ráadásul felügyelet sem kellett. Nem gondolta volna, hogy osztagról osztagra eltérő szabályok uralkodnak. A tágas terület láttán végre egy kicsit felvidult, nem bírta ki hogy ne futkosson egy kicsit. Tettét az is bátorította, hogy egyedül voltak. A kissé egyedi bemelegítést követően végre megállt Akirával szemben.
- Csodálatos hely! Több is, mint megfelelő!
Adott hangot tetszésének. Teljesen felpörgött a gondolattól, hogy kicsit megmozgathatja az izmait, hiszen az osztag közös reggeli edzését ki kellett hagynia... mivelhogy elaludt.
- Yooosshi! Battle Mode ON!
Kiáltott fel furcsa akcentussal, szemébe eddig nem látott tűz költözött, ahogy súlypontját a hátsó lábára helyezte, és kezét rátette kardja markolatára. Nem húzta elő, úgy gondolta nem is fogja egy kis ideig. Csupán azért tette, hogy a fiú azt higgye, ő elő fogja húzni. Tudni akarta, hogy pusztán hakudával le tud-e fegyverezni valakit, vagy ez csupán az akadémián ment-e neki. Akárhogy is, a konstraspecialista Kagami Ritsu felkészülten várta ellenfele első támadását.

- Akkor harcra fel!
Hangzott fel a zöld jelzés és Akira nekilendült. A pár lépés távolság, ami köztük volt, rohamosan csökkeni kezdett, de a lány egy tapodtat sem mozdult, erősen koncentrált arra, hogy milyen irányba mozdul a penge és hogy ennek megfelelően neki akkor merre kell majd mozdulnia. Azonban a penge csak nem mozdult el semerre, a fiú meg szilárd elhatározással tört előre.
~Yabai, nem mozdul a pengéje!
Tört rá a felismerés az utolsó pillanatban, így még valahogy félre tudott gurulni a faltörő kosként közelítő Akira elől, de lábát a bukfenc után azonnal vissza is tolta ellenfele lába el, hátha a lendülettől elesik benne... azaz tolta volna, de a mozdulat túl bonyolultnak bizonyult, és ahelyett hogy a fiú esett volna el, ő repült hátra a tehetetlenség törvényének engedelmeskedve. Kedvét azonban ez a kis malőr nem szegte, és azonnal fel is pattant és rátámadt a lassan felé forduló Akirára. Nem tudta hogyan fog reagálni arra, hogy a lány kezében nem volt fegyver, de azt igen, hogy ha emiatt nem meri használni a kardját, akkor egy félfordulatot követően megkísérli vesén rúgni, ha pedig mégis lendülne a katana reflexből, akkor megpróbálja mozgékonyságát kihasználni és a kardra felugorva átlendülni Akira feje felett, hogy aztán ellenfele védtelen oldaláról vihessen be egy ütést tenyérrel az oldalába. Bárhogy is lesz, az egészen bizonyos volt számára, hogy a támadást egy hangos HÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! kiáltás fogja kísérni!

Olyasmi történt amire nem számított. Amire nagyon nem számított. Akira szinte tálcán kínálta a lehetőséget, hogy a zanpakutóját baknak használja, ám ha ezt megteszi, alighanem sérülést okoz a fiúnak, amit nem akart. Nagyon kevés ideje maradt a gondolkodásra. Ha így, minden előkészítés nélkül egyenesen átugorja a másik shinigamit, azzal túl könnyű célponttá válna. Sőt, minden olyan szituációban ahol ő nem tudja eltéríteni valahogy azt a kardot, a cselekvésre kész fehér ruhás alak azt csinál vele amit akar. Ritsura rátört a pánikroham, aminek az lett az eredménye, hogy egyszerre kétfelé akart elmozdulni. A lába megcsúszott és egy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! kiáltás kíséretében hatalmasat esett, szó szerint letarolva az erre azért talán nem számító Akirát. Hogy ez most egy szerencsés vagy egy szerencsétlen mozzanat volt a lány életében, azt elég nehéz lenne eldönteni.
- Gomennasai! Gomennasai Aki-chan! Miért csináltad ezt? Megsérülhettél volna!
Kért nyomban bocsánatot az ügyetlenségéért, miközben megpróbálták szétválasztani összegabalyodott végtagjaikat.
~Ne gondolkozz, ösztönösen cselekedj. A feje védtelen volt.
Hallotta meg Ritsu zanpakutója feddő hangját mialatt talpra kecmergett és ismét a megfelelő pozícióba helyezkedett.
~Nami-chan, ugye megengeded hogy shikai nélkül használjalak? Ez csak edzés, tudod...
Kérlelte Kaminamit, rájőve hogy talán nem volt olyan bölcs dolog egy fegyveres támadóval szemben puszta kezes harccal próbálkozni az ő szintjén. Hiába számított tehetségesnek, az akadémiai óra és az éles tréning között azért van különbség. Míg egy fakard nem okoz komoly sérülést, itt azért szép sebeket lehet összeszedni, pláne az ő ügyetlenségével párosítva.
~Legyen.
Hangzott a zanpakuto szűkszavú válasza. Éles harcban shikaira váltás nélkül nem is engedné magát elővenni, de ez most tényleg más volt, és azért a kard alakba zárt lélek is tisztában volt vele, hogy nem árt gyakorolni a zanjutsut, hiába van rá a lánynak viszonylag kevés szüksége Kaminami képessége mellett. Ritsu így lassan kivonta kardját és maga elé tartva azt küzdállásba helyezkedett.
- Remélem felkészültél egy kis sebességváltásra, Aki-chan.
Mondta egy magabiztos mosoly kíséretében, majd egy, az emberi szemnek követhetetlen mozdulattal, amit a halálistenek maguk között csak shunpónak hívnak, Akira mögé került és a felkarja felé szúrt azzal a szándékkal, hogy a hófehér ruhát felszakítsa. Persze Ritsut ismerve ebből még akármi is lehet!

A szúrás bár kivételesen jó helyre ment volna, csak a levegőt találta el. Akira a másodperc egy tört részére eltűnt, hogy aztán egy igen lendületes repülést követően bucskázzon végig az egész termen és vágódjon a falnak. A becsapódás hangjára Ritsu összerezzent, valószínűleg nem volt kellemes élmény a randevú, amelyet a fiú kommentárja és a falon keletkező repedések is igazolni látszottak.
~Ez egy... shunpo akart lenni... ugye?
Tette fel magában a költői kérdést, miközben egy csepp jelent meg a homloka szélén. Vele is történt már ilyen, de már nagyon régen, amikor még nem tudta tökéletesen kontrollálni a lába alatt a reishit. Tisztában volt vele, hogy ő maga sem a legügyesebb shinigami aki valaha született, de az eddigi rövid ismeretségük alapján levonta a tanulságot: Akira ön- és közveszélyes.
Hirtelen elég furán kezdte érezni magát, ekkor jött rá hogy már másodpercek óta mozdulatlanul áll, méghozzá egy elég kényelmetlen pózban. Alighanem az arckifejezése is mindvégig ilyen csodálkozó volt. Leeresztette a kinyújtott karját és lassan elindult a shinigami felé.
- A-anou... jól vagy?
Kérdezte aggódva a földön ülő Akirától. Ugyan motoszkált benne a kisördög, hogy ez milyen remek alkalom is lenne egy bakudouval megkötözni és feladatni vele a küzdelmet, de azért ez a küzdelem mégsem tétre megy és még a kardjaik egymáshoz sem értek. Ami eddig zajlott az nehezen hívható gyakorlásnak, márpedig ők most ezért vannak itt. Így inkább úgy döntött, hogy megvárja amíg ellenfele összeszedi magát, és ismét átadja a kezdeményezést.

- Hála az égnek...
Sóhajtott fel megkönnyebbülten Akira válaszának hallatán. Úgy tűnt, hogy a fiú lassan tényleg összeszedi magát, bár eleinte roppant furcsán ragadta meg a kardját. De aztán mintegy varázsütésre megtalálta a helyes fogást. Talán ekkorra tisztult ki teljesen a feje.
- Folytassuk.
Bólogatott beleegyezően, majd ismét küzdőállásba helyezkedett, fegyverét ezúttal maga elé húzva várta mit lép az ellenfele. A köztük lévő távolság egy pillanat alatt eltűnt, és már érkezett is egy széles, vízszintes vágás a lány bal oldala felé.
~Játszunk búgócsigát!
Mosolyodott el, ahogy hirtelen megpördült a tengelye körül, így nagyobb lendületre tett szert mint amilyennel Akira kardja érkezett és egy hatalmas, fémes csattanás kíséretében félreütötte a fiú fegyverét a sajátjával. A következő félfordulatnál lehajolt, hogy lábát fellökhesse egészen a fiú fejének magasságába, egy erőteljes rúgással célozva ellenfele arcát, majd egy újabb félfordulat következett, és egy könnyen védhető, felfelé tartó rézsútos vágás, hiszen a cél nem egymás megsebzése volt. A kombinációt követően azonnal hátrébb ugrott, hogy egy kis időt nyerhessen mielőtt esetleg védekeznie is kellene.

Látni nem látta, csak érezte hogy sem a rúgás, sem a vágás nem ütközött akadályba, és a hátraugrást követően is hiába várta az ellentámadást, az nem jött. Kicsit meg is szédült a forgolódástól, úgyhogy ez talán nem is volt akkora baj. Mikor a világ ismét egyenesbe jött számára, akkor fedezte fel hogy ellenfele nem pont ott van, ahol eddig volt, hanem hátrébb.
~Szóval ezért nem védte egyik csapásom sem?
Az elé táruló látvány valamiért szokatlan volt, kellett néhány pillanat míg leesett neki hogy a fiú kardja az, ami az érzést okozza. Ugyanis nem egy egyszerű katana állt a fiú kezében, hanem egy hosszú, fehér pengéjű fegyver, a markolat végén csinos szalaggal.
~Nami-chan, ugye ez az ő shikaia?
~Úgy tűnik. Készen állok, ha úgy gondolod...
Ritsu kicsit elgondolkodott. Nem kifejezetten közös gyakorlásra való Kaminami shikaia, de ha szükség lesz rá, akkor védekezésre végül is használhatja a kardja erejét, ha viszont támad is vele, könnyen kárt tehet a teremben és ha nem vigyáz, Akirában is.
- Mondd, Aki-chan... szeretnél vizes lenni?
Kérdését bizonytalanul kezdte, de játékos, vidám hangnemben fejezte be, mintegy táncba hívva a vele szemben álló fiút, aki valamiért rázogatta a kardját, mintha valami nem tetszene.
~Lehet hogy ez már a támadása része?

~ Nem érdekel mit mondtál, de ha így folytatod nem fogsz sokra menni.-közölte Gekkou. Akira örülhetett, hogy legalább a támadását nem használta még. Nem akarja megsebezni Ritsu-chant.
-Vizes? Hát, nemigazán szeretnék most vizes lenni, de ha akarod, használhatod a kardod shikai alakját, hisz én is, sajnos akaratom nélkül, de használom.-mondta Akira, majd sóhajtott.
~ Csak tudnám, miért nem hallgatsz rám soha...-nézett szembe Akira Gekkouval.
~ Egyszerű oka van, mert nem tisztellek annyira, hogy hallgassak rád. - válaszolta hetykén a lány.
~ És mit kell tennem, ahhoz, hogy tisztelj és bízz bennem?
~ Először is te is tisztelned és bíznod kell bennem. A többit majd azután.
~ Rendben, de majd ezt a shikai-á váltás megbeszéljük.-mondta Akira, majd a kezét finoman végighúzta a kard pengéjén.
- Hát akkor, újult erővel, folytathatjuk.-mosolygott és elindult először sétálva majd futva a lány felé, felkészülve a támadásra.

Nagyon érdekesen hangzott, amit Akira mondott, hiszen az ő zanpakutója sem egy kezes bárány, de míg a fiú az előbbi cselekedete fényében egyértelműen negatív érzésekkel tekint a fegyver eme szokására, addig ő és Kaminami nagyon jól megértik egymást és teljes mértékben felfogta az okát a zanpakutója viselkedésének, igazat adva az aggodalmainak. Ők ketten irigylésre méltóan jó párost alkotnak már most is, és míg sok kezdő halálisten még mindig az ismerkedési szakaszban van jövőbeni társával, addig ő már úgy érezte, hogy mindent tud Kaminamiról.
- Ha használom a shikait, akkor vizes leszel.
Kacsintott rá Akirára, rámutatva a másik shinigami mondandójában fellelhető ellentmondásra. A fehér ruhás fiú lassan megindult feléje, így azonnal döntenie kellett a kérdést illetően, hiszen egy pár pillanatba beletelik, míg kardja eléri igazi formáját. Felsóhajtott, és áhitatos szavakkal kimondta a "parancsszót."
- Afurete kudasai, Kaminami!
A kard markolatán lévő hullámmotívumok ciánkék színben felizzottak, majd hirtelen, mintha valódiak lennének, víz tört ki belőlük, amely spirál alakban felkúszott a penge hegyéig és végül teljes egészében beborította a zanpakutót, átlátszó, kristálytiszta hatást kölcsönözve a pengének. Ám a megtévesztő forma ellenére a kard továbbra is olyan éles volt, mintha a legnemesebb acélból készült volna. Hogy kicsit meglepje ellenfelét, ezúttal nem várta meg amíg Akira támad, hanem megelőzve a fiút a feje fölé emelte a fegyvert és lesújtott vele... a levegőre. Ám mielőtt a másik shinigami meglepődhetet volna, a pengéből ömleni kezdett a víz, amely egyenesen Akira felé tartott. Ha akarta volna, akár olyan sebességgel is mozgathatta volna a folyadékot, ami találkozásnál komoly fájdalmat is okozhat, de ő csupán ártatlanul el akarta áztatni a fiút... tetőtől talpig.

- Örülök hogy tetszik.
Mosolygott vissza, és büszkeséggel töltötte el, hogy szépnek tartják a kardját. De nem ez volt a legjobb időpont az efféle érzésekre, hiszen közben kis harcuk lassan kibontakozott. Akira a kard végén lévő szalagnál fogva erősen megpörgette zanpakutóját, amely hatástalanná tette támadását. A víz szanaszét fröcskölt, mindenhova jutott belőle, csak a fiúra nem. A veszély elmúltával edzőpartnere ellentámadásba lendült, és felé hajította kardját.
- Lassú.
Kuncogott a lány a technikát látva, miközben az előbb szétfröcskölt víz újra összeállt és Ritsu felfelé tartó kézmozdulatát követve egyszerűen elsodorta Akira fegyverét az ár. Erősen kell fognia azt a szalagot, ha nem akarja hogy a nagymennyiségű folyadék kitépje a kezéből a katanát. A hullám nem állt meg a támadás kivédésénél, hanem ismét a fiú felé indult, azonban ezúttal az áradat kettévált, megkerülte őt és hátulról, két oldalról közelítette meg az 5. osztag tisztjét.
- Nem úszod meg, vizes leszel, ha akarod, ha nem.
Kuncogott tovább. Nagyon élvezte a játékot amit kitalált, és már azt is tudta hogyan tehetné még biztosabbá győzelmét. Kezeit maga előtt lefelé nyújtva összekulcsolta és felidézte magában a kidou órákon tanultakat. Az említett testrész körül sárga fonalak jelentek meg és kezdtek el pörögni.
- Bakudou no yon, Hainawa!
Sárga energiakötelek szabadultak el kezéből és vették célba Akirát, effektíve három oldalról érkezett az áldás a fiú felé.

A bakudou akadálytalanul kötözte gúsba Akirát, aki mintha nem is próbált volna meg védekezni. Egy szempillantásnyival később mindkét irányból rázúdult a hullám, teljesen eláztatva a fiú fehér ruháját, haját, és mindenét. A víz ezt követően nyomban visszaáramlott a kardba, ahonnan jött és a katana visszaváltozott hagyományos formájába. A lány diadalittas képpel dugta vissza a zanpakutót a tokjába.
~Arigatou, Kaminami. Sikerült!
~Szép munka, de ha nem adja fel, akkor másképp is alakulhatott volna. De mindenképp dícsérendő hogy már több dologra is tudsz koncentrálni egyidőben. Hamarosan lehet hogy megtanítok neked egy újabb speciális technikát.
~Tényleg? Biztos vagy benne? Éljen! Már alig várom!
Az újabb örömteli hír tudatában közelebb lépett a csuromvizes fiúhoz. Nehezen tudta visszatartani a nevetést, Akira elég furán nézett ki. Ugyan biztos volt benne, hogy fájni nem fájt neki a zuhany, de azért a biztonság kedvéért megkérdezte.
- Ugye jól vagy, nincs semmi bajod?

A terem bejáratán egy pokollepke libbent be, és egyenesen Ritsu elé szállt. Az üzenet hallatán a lány szeme elkerekedett. A gyűlés! Teljesen elfelejtkezett róla, miért is gondolna ilyen kellemetlen dolgokra, amikor ilyen jól is tud szórakozni. Szabályos hátraarcot vágott és futni kezdett kifelé. Rohanás közben fordult hátra és kiabált vissza.
- Gomen ne, mennem kell. Remélem még összefutunk, köszönöm a gyakorlást! Byebye! ÁÁÁH!
Az utóbbi kiáltásnak már az volt az oka, hogy az ajtó előtt nem sokkal a saját lábában megbotolva orra esett, köszönhetően annak hogy futás közben nem maga elé nézett. De sietségét jól mutatta, hogy nem törődve a dologgal azonnal felpattant, és ment tovább, ki az ajtón, eltűnve a fiú szeme elől.


//Köszi a játékot//