Állandóan arról a sorozatgyilkosról lehet hallani a hírekben és a sajtóban, aki gyerekeket rabol. Bár én nem nézek híreket és nem nagyon olvasok újságot sem, de mindenki erről beszél az iskolában, így én is tudok róla. Ugyan nem különösebben érdekelt, hogy miért öldökölnek gyerekeket, de miután a Daitenshiben összefutottam Sierashicchivel, aki mondta, hogy a Gotei 13 nyomoz az ügyben. Vagyis nem hétköznapi dologról van szó és talán az én segítségem sem jöhet rosszul nekik.
Még amúgy sem csillogtattam meg nyomozásos képességeimet, pedig különleges képességem egyik felhasználási módja a nyomozás. Először egy újságot akartam venni, hogy megtudjam a kellő információkat, de csak pénz kidobás lenne, mert utána amúgy sem használnám másra. Ezért is aktiváltam telepatikus képességeimet és kinyertem az utcán lévő emberekből az információkat.
Mivel nyomozás közben biztos meg fogok éhezni, ezért feltankoltam különféle harapnivalókkal és útnak indultam a rendőrség korboncterme felé, hogy megnézzem a holttesteket. Útközben egy zacskó csoki golyót bontottam fel és kezdtem el enni, hogy addig se éhezzek.

Hevesen megy a rush a senkai kapu felé, kismadár azt csiripelte, Himécske nem tudott mit kezdeni az egyik kis lurkóval, így hurcolja magával nyomkeresőt játszani. Mindezzel nem lenne semmi probléma, ha nem kaptam volna meg késve a pokollepkét. Nem volt egyszerű felismerni, kifüstöltem az irodát, hisz már közeleg a tél, és kell a fűtés, csak nem gondoltam volna, akkora füstje lesz, hogy a pokollepke is füstmérgezést kap. Zsenialitás nyilván nekem jutott öcsim ellenében, azonnal összekötöttem az információt. Hime egy gyerekgyilkoshoz viszi az egyik kis lurkót. A többiek után, késve érek csak oda, nem izgat az sem, hogy az eligazításról is lemaradok. De nem baj, nekem VIP jegyem van, és különleges feladatot sóztam a nyakamba.
- Neked elment az eszed? - támadom be Himmechant, amint meglátom, mert mi az már, hogy pont ilyen helyre viszi Suzumét? O.o Atommód sprintelek oda, és ragadom meg Suzuchan kezét. Nem voltam én se sohasem mintaszülő, de azt hiszem, szerzem magamnak a repukat, csak ne lássam a kislányt gyerekgyilkos környékén.
- Hime-chan, Suzu-chant nem visszük kölyökhenteldébe. >.> - finoman rákoppintok az okos kis buksijára, aztán napszemcsi elő, hogy villoghassak egyet.
- Isami sensei jelentkezik, felcsaptam óvóbácsinak. No, hol van egy pláza? Azokban mindig van gyerekjátszóház. Én viszem a lurkót, veszek neki bambit, és játszok vele. Hé, te, kölök! Te is jössz. >.> - adom ki az ukázt, és mutatok rá az egyik shinigamira (Mina). Még ő is gyerek csupán. Többieknek biccentés, bár nem látnám a haorit a kapitányon, pillanatra azt is beflesselném, hogy ő öldösi a gyerekeket. Hiszen nyalókát már adott neki, ez nagyon gyanús. >.>

Hime-chan nem láthatott még ezelőtt engem olyan csúnyán és mogorván nézni, mint most, ebben a szent pillanatban, mihelyst kijelenti, hogy Suzume vele van a legnagyobb biztonságban. Tekintetem még a forró vizet is megfagyasztja, a gyémántot is kettéhasítja, s még a Pokol legmélyebb bugyrának legádázabb démonát is a sarokba kergetné. Most az egyszer talán egy picit egészen Kisukés lehetek. Sajnos csórikám minden rossz tulajdonságot megörökölt, a jók pedig csak nekem jutottak, mint abban a filmben Schwarzival, az Ikrek. De azért talán akad egy-két dolog, amiben mégis hasonlóak vagyunk. Leszámítva, hogy én tudom azt is, mikor szabad viccelni. Én igenis, felelősségteljes vagyok. Hiszem, hogy Suzu-chan sokkal nagyobb biztonságban van odahaza, a 10. osztagban, akár egyedül is. Hiszen már nincs mit lerombolni, különben sem nagy ügy, már van biztosításunk! S ott nem leselkednek rá gyermekgyilkosok minden sötét sarokból.
- Ez sehol sem kizáró ok, taichou. Egy gyereknek nem itt a helye. - a hullaház felé billegetem a fejem, hogy egyértelművé váljon, többek között mire is gondolok. Többek közt.
- A nyomozáshoz sok sikert. Para van, hívjatok. - felnőtt ügyek rendezve, majd leguggolok Suzu-chan elé.
- Nem bánom, az állatkertbe is mehetünk... Hova akarsz először menni? Játszóházba, vagy állatkertbe? - azt hiszem, tudom, ezúttal mire megy rá szerény fizetésem. Nem bánom, legyen gyereknap, amúgy is bírom az állatkertet. Na meg azt hiszem, mintha ott is lenne ugrálóvár.
- Hatodik osztagos vagy, ugye? A hadnagyod valamikor ha jól emlékszem, még az én hadnagyom is volt. Még a harmadik osztagnál. - komolyan gondolom, hogy a másik kölköt sem hagyom itt egyedül. Ráadásul épp célcsoport a gyilkosnak. Intek a többieknek, hogy leléptem. Suzu-chan pedig választhat, nyakamban utazik, vagy jön a saját talpain.

A kellő információkat az esettel kapcsolatban könnyen megszereztem az emberektől, hiszen mindenki tud az esetről rajtam kívül. Az információ gyűjtés után, indultam is a rendőrségre, hogy megnézzem a hullákat. Persze nem siettem, kényelmesen sétáltam és eszegettem a csoki golyóimat.
Amint odaértem a rendőrőrsre, odalapulok a falának és aktiválom képességemet, amivel pontos képet kapok az épületről és a benne tartózkodókról. Ezután bemegyek a bejáraton teljesen hétköznapi módon majd meglepődött képet vágok, és előre mutatok az ujjammal, hogy a portás is arra nézzen. Ekkor használom a képességemet és a portás számára láthatatlanná teszem magamat, így könnyedén beljebb mehetek.
A portás fejéből még kiolvastam, hogy merre vannak a holtestek, majd a falat érintve haladtam célom felé. Közben figyelve, mikor ér látótávolságba valaki és az ő számára is láthatatlanná tettem magamat. Ezzel a módszerrel próbáltam észrevétlenül eljutni a hulla tárolóba.

- Nagylány vagy, hát persze, hogy nagylány vagy. És tudod, mit szeretnek a bújócskánál jobban a nagylányok? Hát az állatsimogatót. Biztosan van barijuk is... - terelem el Zuzu-chan figyelmét a nyomozósdiról, remélem, sikerül meggyőznöm róla, hogy nem akar ő mindenféle gyerekgyilkos után futkorászni. Mélyen csalódtam Himmechanban, s hogy még a többiek is őt védték, mert hogy szerintük nem eshet baja a kicsilánynak, csak mert a sorozatgyilkos fiúkat rabol, nem lányokat, mindennek a teteje! Ennél azért több felelősségtudatot vártam mind Zuzu-chan anyukájától, mind a negyedik osztag kapitányától.
Mindegy. Szerintem egész jól jártam. A Goteitől gyűjtöm majd be az állatkert látogatás költségeit, persze utólag. Majd azt mondom, a külditeljesítés költsége volt ez is. Ennek köszönhető, nem kapok szívhédülést a bejáratnál, amikor meglátom, mennyi a belépő. O_O Ha tudom, hogy ide jövök, biztosan beszerválok egy olyan féláras kupont, de most már késő ezen rágódni. Meg őszintén szólva felesleges is.
- No nézzük... a térkép szerint a bárányok valahol itt lehetnek... - hajtogatom ki az állatkert térképét, hogy megnézzem, hol vagyunk. Ráadásul - teljesen szándékosan - fordítva is tartom azt, ami Zuzu-channak biztosan feltűnik majd, mert ő már nagylány, legalábbis ezt mondta, én pedig hiszek neki. Csak tudnám, hogy tudnak egyesek fordítva olvasni.

Ahogy vártam könnyedén bejutottam a rendőrségre és senki sem vett észre. Le is mentem az alagsorba és meg is találtam a hulla raktárt, de túl sok volt benne a hulla és nem tudtam, melyikek a hírekben lévő gyerekek. Keresgélni meg nem volt kedvem, ezért tovább mentem a boncterembe.
A terem előtt viszont megálltam, mert hangokat hallottam bentről, ezért el kellett rejtenem magam előlük, ehhez pedig egy kis idő kellett. Ekkor hangot hallok magam mögül és megfordulva valaki pont hozzám beszél. Egyből észrevettem, hogyha akartam se tudtam volna elrejteni előle magamat, mert nagy lélekenergiával rendelkezik.
- Nem vagyok minimorisz és semmi köze hozzá! - válaszoltam kis felindulással, miközben kihúztam magamat, majd be is mentem a boncterembe, hogy elszabaduljak ettől a fickótól. Különben sem lát rajta kívül senki sem és bolondnak fogják nézni, ha valakinek beárulna.
Az éppen boncolandó testhez mentem és megérintettem egy éppen nem véres testrészt, hogy megkeressem a halálnak az okát, ha már kívülről nem látszik semmi. Ha ebből nem szerzek semmi használhatót, akkor a fentebbi szinteken lévő rendőrök fejében olvasva, ki akarom deríteni hol találták meg a holtesteket.