Golfoktatás ismerkedéssel fűszerezve – avagy találka a 87. Arrancarral

Micsoda nap… reggel összefutottam egy nagyszájú kis barommal, aki azt képzelte, hogy erősebb nálam. Idegesítő volt. Nem lett volna hozzá elég türelmem, bár én tökéletes vagyok, a hibáimat leszámítva Ami mondjuk azért érdekes, mert tökéletesen tudom játszani a tökéletest, de én magam nem vagyok az… micsoda filozofikus gondolatok! Úristen… komolyan, mehetnék akár gondolkodónak is vagy, hogy hívják azokat, akik állandóan mindenen agyalnak. Ami azt illeti, biztos elég unalmas lehet. Egyfolytában egy helyben ülni, néha elmenni valahová és állandóan a dolgok eredetén és miértjén gondolkozni. Komolyan, ha állandóan azon agyalnék, vajon hogyan keletkeztek a dínók, aztán mikor rájöttem, áttérnék arra, hogy miért utálják egymást eredendően az arrancarok és shinigamik, amire valószínűleg soha életemben nem jönnék rá, az azért unalom lenne a köbön. De én utálok unatkozni. Inkább megyek világgá, mint hogy egy perc ilyen süppedt érzés erőt vegyen rajtam. Most sem tudom, mi a fenét csináljak. Csak fekszem színekkel telített szobámban található ágyamon és ilyen hülye gondolatokon jártatom az eszem, mert fogalmam sincs, mi a fenét csinálhatnék… újra meglátogathatnám Eli-t, de… ahhoz sincs kedvem. Életemben nem voltam még ilyen tespedt, mint most. Mi legyen velem, a fene egye meg? Eli teljesen kikészített… azt hittem, meg fogok halni, komolyan. Slarin meg csak úgy általánosan bunkó. Néha már sajnálom komolyan, hogy arrancar lettem. Vajon az összes Espada ilyen? Komolyan mondom, végig fogom őket járni, hogy kinek milyen személyisége van. És talán én is mutatok nekik a valódi Adorá-ból. Bár ez nem valószínű. Eli-samanak már megmutattam a gyáva oldalam és nem akarom, hogy bárki megismerje még a félelmeimet, rajta kívül. Ő is csak azért tudta meg, mert láthatóan remegtem, mikor beléptem hozzá és véletlenül kicsúszott a számon ez az apró, mégis hatalmas dolog. Hogy mitől félek. Aztán persze nem totojáztam neki elmondani mindent, az életemről. Az jól esett. Persze nem tudom, hogy ő mennyire élvezte, de csak úgy ömlöttek a szavak a számból, nem is tudott volna közbeszólni, mert egyszerűen nem hagytam neki. Talán még levegőt sem vettem közben. Azért elég durva volt így mindent egyszerre a nyakába zúdítani és már szégyellem is magam miatta, de… akkor annyira jó volt. Talán vissza kéne mennem hozzá, bocsánatot kérni a hirtelen kirohanásomért, és amiért ennyire érzelmi roncsnak mutattam magam előtte, pedig nem is vagyok az. De én vissza nem megyek abba a szobába, az ezer százalék! De mégis… na, feladatra fel! Nem veszem fel az egyenruhámat, mert még mindig véres. Kimostam, de nem akar kijönni belőle egy pár csepp még mindig. Lehet, hogy kérek egy újat Aizen-samatól. Biztos lesz olyan kedves és ad nekem egyet. Az én uram nagyon nagylelkű! Hallottam, hogy építetett egy golfpályát is, hogy kicsit a kedvünkre legyen. Olyan, mint én *.* Szereti a hatalmat és igen megnyerő személyisége van *.* Őt sokkal jobban szeretném, ha a bátyám lenne, mint az igazit. De ha már a testvérem nem lehet, furán is nézne ki, sokkal idősebb nálam, már kinézetre is, de akkor a nevelőapám had legyen már! Meg a főnököm. Természetesen csak Eli után. Ami mondjuk azért fura, mert úrnőm nem túlzottan kedveli a férfit, én pedig mindkettőjükhöz hűséges akarok lenni… Nehéz lesz, de megoldom. Legalábbis jó lenne megoldani, mert még én sem tudok kettészakadni. Egyelőre. Aztán persze biztos képes leszek arra is, de mindent csak szép sorjában. Hiszen ugyebár én a kis földi férgek felett állok, így tudnom kell olyan dolgokat, melyekre ők nem képesek. Ez is bizonyítja felsőbbrendűségemet. A rémálmaim pedig azt, hogy valahol még bennem is van félelem, tehát nem lettem teljes egészében szörnyeteg, mivel egy szörnynek nincsenek érzelmei. És akinek nincsenek érzelmei, az egyes esetekben helytelenül dönt, hiszen csak a hűvös és száraz logikát nézi, ám a logika is lehet néhai esetekben rossz, mivel a rossz logikázás, rossz döntéseket követel. Ha pedig valaki rossz döntéseket hoz, az hibázik, a hiba pedig gyengíti, így képesek lesznek áttörni tökéletlen páncélján. És ha ő hagyja ezt, akkor nem termett uralkodásra, így nem s képes rá. Akkor pedig csak egy kis gyenge, erőtlen féreg, aki irányítható és én az olyanokat megvetem, mert könnyen eltaposhatóak. Azok pedig, akik ilyenek még az életre sem érdemesek. Bár mondjuk, igaz, ami igaz, ha valóra válnának a gondolataim, nem lehetnének bábjaim és az Emberek Világának, Soul Society-nek és Hueco Mundo-nak sokkal kisebb lenne a népessége, mint most. Ami azt jelenti, hogy nem lenne kin uralkodnom és akkor felettem uralkodnának, de akkor inkább öngyilkos leszek. Már nem azért, de úgy mégis. Nem akarom, hogy bárki is csak úgy parancsolgasson nekem és elvárja tőlem, hogy én feltétel nélkül teljesítsem azt. Akkor én is csak egy gyönge, ostoba, irányítató báb lennék. Ami úgy alapból nem vagyok, mert mint kardom neve is mutatja, én vagyok bábmester. Az, aki a színfalak mögött van és irányítja a színészeket. A rendező, ki csak parancsokat ad és a háttérben meghúzódva figyeli az eseményeket, míg a színészek a színpadon elvégzik helyette a piszkos munkát. Gondolatmenetemet megszakítván válogatni kezdek a ruháim között, hiszen a véres, vizes uniformist csak nem vehetem fel. Végül megállapodom egy citromsárga mini rakott szoknya, egy ugyanilyen színű harisnya és cipő, illetve egy égkék, közepes kivágású, rövid ujjú póló mellett. Nagy nehezen végül ráveszem magam, hogy először látogassak el Eli-hez és csak utána nézzem meg azt a híres golfpályát. A folyosók, utcák szövevényén keresztül hágva kopogtatok be végül úrnőm ajtaján, de nem érkezik válasz. Félénken benyitok és körülnézek. Senki. Megkönnyebbülést érzek, de hamar le is szidom magam miatta. Igazán illene magamhoz méltón viselkednem és bátran az Espada elé állnom, hogy megmondjam neki, sajnálom. Nos, de akkor irány a golfpálya.
Odaérvén, beszerzek egy pár labdát és néhány ütőt. Először irány a kezdő pálya, hisz bár profinak mondhatom magam, nagyon rég nem játszottam, így jó lesz egy kis bemelegítés. Amint belépek a pálya hatókörébe, megérzem egy hozzám hasonlóan magas lélekenergiájú Hollow jelenlétét, majd meghallom hangját is, amint nem épp a szép beszédbe tartozó szavakkal illeti a játék kitalálóját, mely szerintem egy fantasztikus ember volt. Nem ismertem, de egy ilyet kitalálni nem mindennapi dolog. Egy kedves mosoly kíséretében kocogtatom meg a férfi vállát, jelezve, hogy beszélni szándékozom vele.
- Helló. Ha megengeded, bemutatom neked, hogyan is csináld. – mondom, majd válaszát meg sem várva bebújok két karja közé és gyengéden megfogom azokat, majd meglendítve a kaszát, melyet ütőként használ, kiszámított erővel, az ő kezével közvetve, megütöm a labdát, amely gyönyörű ívben elrepül, és a lyukban köt ki.
Mondtam, hogy profi vagyok. Ezután gyorsan kicsusszanok a két kar közül, mielőtt még azt hinné, akarok tőle valamit. Jelenleg nem vagyok éhes, bár ha elvarázsolom fantasztikus megnyerőségemmel, hagyná magát, ebben biztos vagyok. Ami azt illeti, ilyen bábom még nincs, és úgyis hiány van belőlük.
- Üdvözletem. Adora Luna, 22. Arrancar, Eliziana Aberquero fraccionja. És téged hogy hívnak? Megtanítsalak golfozni? – szólalok meg, még mindig kedvesen mosolyogva.

22-es részéről meggyőzés hogy ez igen is jó játék.

Miért, mondja meg nekem valaki. Miért? Miért talál ki valaki egy ilyen idegesítő sportot, mit élvezhetnek benne, és miért nem kaptak már idegbajt? Hiába próbálkozok az ütéssel nem sikerül. Egyre erősebben szorítom Orgo ”nyakát”, a vér már kifutott a kézfejemből az egész lefehéredett. Fogcsikorgatva készülök az ütéshez, magasra lendítem, ütök és…..nem talált. Hogy lehetek ennyire béna? Ha egy ilyen kis ostoba célpontot nem találok el, akkor a harcban, hogy találnék el bárkit is? Sehogy, hamar veszítenék, és akkor mások jóindulatára lennék utalva. Ha ez megtörténne, és életben hagynának, tartoznék az illetőnek, és ha tartozok neki, megkell hálálni is majd. Akkor pedig megkell tudnom valamit arról, aki megkímélt, ehhez pedig az ismerőseivel kell beszélnem, és akkor már nekik is tartoznék. Persze akkor már megint kérdezhetném meg az ismerőseiket nekik is, akkor újabb tartozás, és a végén az egész világnak tartoznék. De ez csak a fajtámra igaz, mivan ha egy shinigami hagyja meg az életemet? Már megint bonyolódnának a dolgok. Az ő ismerőseit nehezebb lenne megtalálni, ha sikerül rákell őket vennem, hogy ne öljenek meg, és ha erősebbek, mint én, akkor lehet, megölnének. Tehát hogy a shinigaminak is megtudjam hálálni, hogy nem ölt meg, ahhoz nekem is erősebnek kell lennem. Akkor pedig harcolnom kell, és tessék, az egész elején vagyok már megint. Megint kímélés, hálálkodás, és a világnak tartozás…fenéket inkább öljenek meg. Most kaptam egy vállba kocogtatást. Oké, ha most ütöttem volna szegény Orgo biztosan messze szállt volna, eltalálva valakit, aki megharagszik rám, és lehet harcolni, akarna. Akkor lehet, én lennék az erősebb, de ha nem, akkor megint baj van, ha megkímélne, akkor megint az előző eset áll fent. Szerencsére nem repül el Orgo. Helyette egy kis fiatal lányka mászik be a karjaim közzé és már meg is fogdos. Ejha, ennyire kapós lennék?
- Ö…helló. Oké mutasd.
Persze csak megakarja mutatni igaz? Ismerem én az ilyet. Közben kikezd velem, és majd összeakar jönni meg miegymás. Persze, csak kiakar használni. Aztán ha megtörténik az első intimebb aktus, és majd utána nem értek egyet vele valamiben, akkor az arcomba vágja az ajtót, és azt mondja, hogy egy érzéketlen f.sz vagyok. Jéé a labda de szépen repül, és még talál is. Van aki tudja ezt a játékot játszani? S még nem tépte ki mind haját, amiért nem sikerült elsőnek vagy tízedjére? Elismerésem neki. Én már közel álltam ahhoz, hogy használjam Orgot, és használjam a feltámadást, és ezt a helyet darabokra verjem. Persze ha megengednék, könnyedén megtörténhet, hogy közbe avatkoznak Aizen pár pribékje. Nem értem őket se. Addig rendben van, hogy ő teremtet minket újjá. De ezért megkell alázkodnunk? Ezért felkell adni a méltóságunkat? Ezért a talpát kell nyalnunk? Szerintem nem, ha mind összefognánk, akkor letudnánk győzni. De inkább nem lesznek ilyen rebellis gondolataim. Netalán valaki itt tud gondolatot olvasni. Akkor pedig könnyedén megütöm a bokámat, vagy rosszabb, bedobnak a laborba és kísérleti patkány leszek. Tesztelnének egy csomó vírussal, és a végén tényleg patkánynak érezném magamat. Túl sokat elmélkedtem megint, majdnem elfelejtem, hogy vannak a karomban. Vagyis csak voltak, hamar kisiklott ölelő és szerető karjaim közül. 22. Arrancar, és ráadásul egy fraccion? Na ezt se tudom megérteni, mi visz rá valakit, hogy fraccion legyen? Szerintem én nem lennék képes rá. De ez csak én vagyok. Sajnálatos módon jelenleg pedig engedelmeskednem kell mind az Espada és Aizennek. Ezért kell erőt szereznem, had legyek független, és had lóbáljam a lábamat, amikor csak akarom, had csináljak, amit akarok.
- Karasu Vex 87. Arrancar, senki fraccinja. Nem is tudom…- húzom el a számat. – Már azon voltam hogy feladom és tönkre verem ezt a helyet. De ha eltudod nekem magyarázni, hogy mi is ebben a jó, akkor benne vagyok, hogy megtaníts. S kérhetsz cserébe majd valamit, és ha képes vagyok rá, akkor teljesítem neked.
Visszonzom a barátságos mosolyát. Ez még megy nekem is. De hogy megtanuljak golfozni? Lehet csak azért egyeztem bele, hogy kedveskedjek neki? Mégis milyen hollow vagyok? Elég selejt, ha ezzel foglalkozok. De mint tudjuk, senki nem lehet tökéletes… sajnos.
- Te mi járatban erre? Ne hogy azt mond, hogy szereted ezt a játékot.

Golfoktatás ismerkedéssel fűszerezve – avagy találka a 87. Arrancarral

Szerencsére nem küldött el francba, amint hozzá értem, így bizonyítva azt, hogy máris a markomban tartom. De hozzászoktam már az efféle irányítható hülyékhez, akik még gondolkodni sem képesek, csak parancsot teljesíteni. Szükségük van egy erősebb személyre, hogy legyen mit csinálniuk, hiszen egyedül nem tudnának élni, az fix. Ami azt illeti, korábbi életem bábjai is ebből a közegből kerültek ki, csak néhányan nem. Ami azt illeti, kár hogy a bátyám nem lett annyira szerencsétlen, hogy lesüllyedjen idáig. Akkor még szerettem is volna, mint testvért. Persze anyuék úgy tudták, imádjuk egymást, de kérlek! Én egy áruló férget nem tudnék szeretni. Főleg, hogy eddigi életemben nem szerettem senkit. Még Aizen-samat is csak tisztelem, ami nagyon messze áll a szeretet definíciójától. Kitartok korábbi kijelentésem mellett, hogy a szeretet csak gyengíti az embert, esetünkben Arrancart. Mivel akkor fel tudják használni ellened azt, aki iránt gyengéd érzelmeket táplálsz, még ha az nem is szerelem. Csak mondjuk testvéri vagy baráti szeretet. Szóval ott tartottam, hogy milyen módon lehet ellened fordítani, akihez vonzódsz. Szóval… el lehet rabolni és megkínozni, amíg meg nem teszed, amit kérnek. Aztán meg lehet ölni, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzanak neked. Aztán hazudhatnak, hogy ellened forduljon és semmilyen unszolásodra ne térjen vissza hozzád és örökre megutáljon. Aztán… most más nem nagyon jut eszembe. Ő is illedelmesen bemutatkozik és bele is egyezik a golfoktatásba. Óh… cserébe lehet egy kívánságom, és ha tudja, teljesíti? Mi ez a srác? Egy török lámpásból előbújt Gin? Gin… ha már róla beszélünk… az a rókaképű, sunyi kis dög! Utálom, rühellem, megvetem. Legszívesebben elvonszolnám Eli-hez és vele együtt élve felboncolnám és hagynám, hogy elvérezzen, aztán csak szaggatnám és sátánian nevetnék a félhomályban, a vérrel borított padlón a húscafatok között fetrengve! Igen, de jó is lenne az. Már ha Aizen-sama megengedné. Akkor a kis korcsnak még aznap élnie kéne az utolsó szó jogával, ebben biztos vagyok. Visszatérve új ismerősömre. Mosolyog… ennek három magyarázata van. Egy, jól nevelt és mivel én is egy meleg mosollyal koronáztam meg mondandómat, kapok egy vigyort tőle is. Kettő, beindult rám. Ha igen, akkor könnyen bábommá tehetem, bár a későbbiekben már gondjaim lennének vele, ha állandóan rám akarna mászni, hiszen valószínűnek tartom, hogy máskor is be kell vetnem csodás vonzerőmet annak érdekében, hogy valaki teljes egészében a kezemből egyen. Aztán meg persze jönnének azon kijelentései, hogy a barátnője vagyok, ebből pedig csak féltékenykedés kerekedne ki és a bábjaim szerencsétlen elvesztése. Ha pedig ő visszajön, akkor utána már mindent elhisz nekem, hiszen elhiteti magával, hogy csak őt szeretem. Ismerem én már a csábítás minden fortélyát, senki nem jobb nálam ebben, ez száz százalék. Ja, a harmadik pedig az, hogy van benne valami olyan cucc, ami kicsit meggyárgyítja. Például alkohol, vagy éppen nagyobb mennyiségű tudatmódosító szer. Nem akarok egy drogossal haverkodni, bár a vigyora nem tűnik olyan elvarázsoltul hülyének, hanem inkább csak kedvesnek. Legalábbis kedves próbál lenni, ahogy észreveszem. Na, de akkor tanítok is neki valamit, a már megígértem.
- Figyelj. Ehhez sokat kell gyakorolni, mire olyan leszel, mint én. Szóval… tessék, itt egy rendes ütő, mert azzal csak haladó szinten fogod tudni normálisan eltalálni a labdát. – adok a kezébe egy ütőt a sok közül, melyeket magammal hoztam és veszem ki gyengéden hatalmas tenyerei közül a kaszát, majd szúrom le mellénk a földbe.
Oldalamon most is ott van teleszkopikus botom, mely egy érintésemre teljes hosszát venné fel, ha akarnám, de most nincs szándékomban használni. Ez a srác Maestro nélkül is belém bolondul, ha elsütök még egy pár olyan trükköt, mint az előző volt. Plusz különleges gyengédségem, mellyel mintha csak őt tisztelném meg, pedig már vagy húsz férfi fejét csavartam el ezzel.
- Nos. Állj így, nézd meg, azonosítsd be, hogy hol van a lyuk, majd a távolságot körülbelül kiszámítva lendítsd meg az ütőt és találd el a labdát a közepén. Így. - magyarázok neki, miközben újra előtte termek és segítem a pontos tartását és az ütést.
Mivel most jobban ráhagyom a dolgot, nem talál bele, de majdnem. Az egész csak miattam van. Ha a srácon múlna, el sem találta volna a fehér golyót, az tuti. De nem mondom neki, csak megdicsérem milyen ügyes is volt.
- Ügyes vagy! Látod, egy igazi csiszolatlan gyémánt áll előttem! … vagyis mögöttem. – mondom pironkodva, majd kicsit arrébb csúszom, hogy ne fogdosson már annyit.
Tipikus férfi. Amint a közelében van egy szép lány, azonnal meg akarja taperolni. Találkoztam én már ilyennel. Volt is dolgom vele… de büszkén kijelenthetem, még mindig szűz vagyok! De azok az állatok… meglátnak egy rövid szoknyát és azonnal beindulnak. Megfektetik a lányt és másnap már mással vannak. Ők is bábmesterek. Képesek úgy irányítani a lányokat, mintha azok csak agyatlan, gondolkodásra képtelen állatok lennének, akiket pórázon kell vezetni. És ők az orruknál fogva irányítják őket. Olyanok, mint én. És ezért tisztelem őket. Mert képesek a saját maguk földi gyengeségén és egyszerűségén felülemelkedni, hogy irányíthassák azokat, akikben nincs meg a képesség, hogy ezt megtegyék.
- Ami azt illeti, korábbi kérdésedre válaszolva, de igen, szeretem. Tudod, ha jól megtanulod játszani, akkor remek feszültség levezető és egyben szórakozás is. Engem, még apám tanított meg rá. Azt mondta, őstehetség vagyok, de hidd el, rosszabbul csináltam, mint te, így felfejlődhetsz az én szintemre. – mosolygok rá a mellettem álló férfira és kicsit távolabb állok tőle, jelezve most egyedül próbálja meg.
Úgysem fog sikerülni. Mellesleg, hogy olyan szar voltam, mint ő? Soha. Én ötödjére találtam el a labdát és utána már könnyen tudtam megtanulni a fortélyokat. Hogy mostani „tanítványomnak” sikerül-e? Nem hiszem, de még bármi lehet…

Golfoktatás- találkozás a 22-esel

Na, most vagy lent van a sliccem, vagy szimpátia miatt mosolyog? AZ első azért nem lehetséges, mert nincsen ezen a ruhán slicc. Tehát marad a második, a szimpátia. Máris szimpatikus lennék? Pedig még csak pár mondatot beszéltünk. Külső alapján? Hááát, nem is tudom. Nem tartom magam egy olyan „meglátlak, és már kedvelek is” alaknak. Nem igazán rajongok azért, hogy valakit külső alapján ítéljenek meg. Lehet kívülről csodás gyümölcs, de belül lehet rohadt. Nekem az pedig nem annyira szimpatikus. Ostobaság lehet egy hollowtol hogy ilyen gondolatai vannak. De én már csak ilyen ostoba vagyok, és sajnos nem mindig láttok a dolgok mögé, már ami a másik nemet illeti.
- Mint te? Nő? Hosszú haj? Bájos pofi? Kecses alak? Hát, nem tudom, hogy szeretnék e olyan lenni, mint te. Ne értsd félre, de ha férfiként kellene női testben élnem, hát az érdekes lenne, és kellemetlen…..Ja hogy te a golfra gondoltál, bocsi én értetem félre a dolgot. - vigyorgok zavartan. - Tehát a kaszám nem lesz jó, értem. – megfogom az ütött és nézegetem, ismerkedek vele. Jó a fogása, lehet vele suhintani, még verekedésre is jó lehet. Hmm, milyen érdekesen nézne ki, ha Orgonak ez lenne az alakja. Szerintem körberöhögnének. Orgoról jut eszembe. Hol van? Most vesszem észre, kivette a kezemből. Szegény kis kaszám, hogy a földbe szúrták. Kedvelem a fegyveremet, bár szerintem ezzel mindenki így van. Praktikus nagyon Orgo. Ha kell, akkor szeletelek vele, hátat vakarok, sőt, még füvet is lehet vele nyírni. Persze harcra is nagyon alkalmas, voltaképpen az lenne a fő funkciója. De találékony voltam, és megláttam benne a lehetőséget, hogy másra is alkalmazzam. Lassan ideje lenne harcolni is, befog rozsdállni, ha nem, használom arra, amire született. Csak türelem kicsi barátom, most fontosabb dolgom van…golfozni tanulok. Hmm, megint testközelség? Kiakar velem kezdeni ez a lányka? Lehet, nem tudom eldönteni, sajnos a jelekből nem olvasok valami jól, már ami a nőket illeti. Utána összejövünk, és emlékezni kell az évfordulókra, meg a születése napjára, vagy a halál napjára, hiszen amikor meghalt, akkor újjá született. Eh, fene se érti ezt. Ha meg nem emlékszem, akkor majd megsértődik, és reggel azon kapom magamat, hogy egy kést szorít a nyakamnak. Lehord mindennek, érzéketlen f.sznak.. Eh túl bonyolult. Na de ő ismét ellőttem, és megint fogja a kezemet. Azonosítsam?
- Hát, ott van tőlünk nem messze. Számoljak? Matekoznom is kell? Eh, ez a játék bonyolultabb, mint gondoltam. Reméltem, hogy annyi hogy csak ütögetem a labdát és kész. De még bonyolult dolgokat is kell csinálnom. Egyre unszimpatikusabb. - legalább már haladok. A labdát eltalálom, de csak annyi. A lyukba nem sikerült belemennie. Sokáig elfog tartani nekem, mire megtanulom ezt a játékot játszani, és még több időbe kerül megtanulnom élvezni. Kedves ez az Adora. Megdicsért, mert ügyes vagyok, sőt csiszolatlan gyémántnak nevez. Ha ő mondja, biztos úgy is van. Engedem nem is ellenkezem az ellen, hogy arrébb csússzon. Jelenleg ez nem kívánt testi kontaktus. A tapogatásról meg csak annyit, hogy jelenleg is ő az, aki az én kezemet fogja, én pedig csak a játékra figyeltem. Tehát véletlenül se taperoltam le. A régi idők szelemében élek. Én úgy gondolom, hogy udvarolni kell, bókolni, és csak utána, amikor már nyitott a hölgy a dolgokra, csak utána kell rátérni más dolgokra. Meg őszintén. Minek kellene nekem most nő? Ha szerencsém van itt a végtelen élet lehetősége számomra. Ráérek még nőt szerezni. Először erőt szerezek és utána nőt, bár megeshet, hogy fordítva fog megtörténni.
- Szerintem nem a legjobb játék levezetni a mindennapi stresszt. Hiszem már maga a megtanulása is elég idegesítő tud lenni. Persze lehet neked van igazad, lehet élvezhető, ha nem kapsz idegbajt közben, még megtanulod. Azért azt nem hiszem, hogy rosszabbul, mint én. Gondolom benned megvolt az akarat is hogy megtanuld, na, bennem az most nincs. Ha nem gondolom úgy, hogy megéri megtanulni valamit, akkor nem is fogom megtanulni. Bár ezzel szerintem mindenki így van. De a mai napomból valamennyit rászánok ennek az idegesítő játéknak az elsajátítására. – mondom nyugodt és egyenletes hangon. Majd neki készülök az ütésnek. Feldobom a levegőbe az ütött, forog, és elkapom, majd megint és megint. Kezdő rituálénak jó is lesz. Beállok a szükséges pózba, és úgy tartom a testemet, amikor ő segített nekem. Rákészülök az ütésre, nagy lendület, és megütöm a labdát. Sikerült, legalább eltaláltam, szál szál a kis fehér labda. Leesik a földre, pattan párat, majd gurulni kezd, és nem sokkal a lyuk előtt áll meg.
- EZ AZ. – örülök magamnak, legalább ez most sikerült. Lehet ezért tanulnak meg játszani? Ezekért a pillanatokért? Hát belegondolva tényleg jó érzés volt, hogy majdnem sikerült a lyukba beletalálnom. De nem lesz a kedvenc sportom, és szerintem a mai napot leszámítva nem is fogom játszani. Vigyorogva nézek Adorara. Vajon mit szol a „tanítványa” ütéséhez?
- Na, szerinted hogy sikerült? Tényleg ilyenkor mi van? Oda kell menni és beleütni, vagy mit kell csinálni? – kicsit oldalra döntött fejjel kérdezem tőle. Ő a mester ő tudja mit is kell csinálni. Kapok vajon egy újabb csábos mosolyt, vagy egy szóbeli dicséretet? Jólesne bármelyik, de nagy jelentőséget nem tulajdonítok neki. Ugyanis, nos, egy mosoly még nem jelent semmit. Ahogy a pávián segge se rózsaszirom, úgy egy mosoly se záloga semminek.

Golfoktatás- találkozás a 22-esel

Mindenkivel megesik, hogy félreért dolgokat. Csak sajnos én elég gyakran így járok. De mindenki a saját hibáiból tanul, de ha ez igaz, akkor én már sok mindent tanultam. Sokat hibáztam már, és ez sok mindenbe került nekem. Először az első itteni barátom életébe. Nem tehetem róla, hogy egy olyan hollow nővel volt pár dolog, amiből csak a bajok származtak. Persze utána, amikor az a nő akart többet is kezdhetem a menekülést, szegény barátom meg nem tudta miért is menekülünk. Amikor lemondtam neki megállt és röhögni kezdet. Túl sokáig röhögött, utolért minket, és amikor már készült arra, hogy meglincsel minket, olyan történt, amire nem számítottam. Felajánlotta, hogy vagy teszem a kötelességem vagy végünk. Nem nagyon akartam megtenni, amit kellet. De a barátom beáldozta magát, átvette a helyemet. Igazi barát volt. De ebből megtanultam erősebb nővel ne kezdjünk. De vissza a jelenbe, a golfhoz. Egy újabb közös ütés. Persze ez se talált bele a lyukba, de már határozottan javulást mutatok. De azért jöhet a hozzáfűzésem is a mondatához.
- Szerencsére ez még enyhébb félreértés volt. Ezért csak nem harapod le a fejemet?- nevetek egyet. Vicces is lenne, ha ez a csöpp kis lányka le tudná harapni a fejemet. Már csak azért is, mert ugrania kéne, mert én magasabb vagyok. Bár ha máshogyan nem is, ha gyomron vág, vagy érzékenyebb ponton üt, meg akkor görnyednék. De ha ez így is lenne, nem elég nagy a szája hogy meg tudja tenni, tehát le kéne fejeznie és darabokban enni a fejemet. Viszont ez már nem az lenne. Tehát a fejleharapás lehetetlen lenne, szerintem.
- Ősszintén? Első és utolsó alkalom, hogy én ezt játszom. Annyira nem nyűgöz le ez a játék. Elhiszem, hogy van, akinek ez kikapcsolódás, de nem nekem. Nekem ez túlságosan is unalmas játék. Egy labdát ütögetni egy lyukba. Valahogy nem érzem az érzést, amitől szétcsattannék. Hogy igen, betaláltam a lyukba, igen tudok valamit. Lehet, tipikus férfi leszek, vagy vagyok. De az ostoba játékok inkább lekötnek, agyatlan semmi jelentőségű játékok. De azért ne könyvelj el idiótának, csak ez a játék nem vonz. – de azért még egy közöset ütünk. Nem is tudom, aranyos ez a kis hölgy, de nem tudom. A közelsége, szokatlan, ennyire simulni egy gyakorlás közben? Még a végén tényleg azt hiszem, ki akar velem kezdeni. De már a számok közti különbség. Ő páros szám én meg nem, neki van egy Espadaja nekem nem. Ezek rossz előjelek. Rosszul is elsülhet ez a dolog. Lehet, maradi vagyok, de ő jobb „családból” való, mint én. Most pedig én ütök. Ez az ütésem nem is volt rossz. Még szerinte se, és még meg is dicsér, elégedetten mosolygok.
- Csak egy egyszerű valaki, akinek van egy száma a 87. Semmi extra nincs bennem. Volt egy szerencsés ütésem ennyi az egész. –persze az éljenzésem nem ezt árulta el. De hát az a pillanatnyi őröm volt. A találat okozta mámor hatására viselkedtem, úgy de már lehiggadtam.
- De ha közel van a lyukhoz, annyira hogy egy kis pöc kell neki. Akkor gondolom, hanyagoljam a számolgatást, elég lesz, ha csak megütöm és kész. Vagyis inkább csak megbököm. Szerinted? – először is érte megyek Orgoért és visszarakom a helyére. Ami a hátam lenne, pengékkel lefelé természetesen. Ha szükség van rá egyszerűbb elővenni, és a kezemet se vágná szét, ha érte nyúlok. Na de irány a lyukhoz,(gondolom Adora jön velem). Kezemben a golfütő, lábbak kis terpeszben, egy kis lendítés és egy másik, ütés, és találat. Sikerült a lyukba juttatni a kicsi rossz labdácskát. De vajon Aizen, ő szereti ezt a játékot? Csak azért csinálta ezt a pályát, mert ő is játszotta párszor. Vagy tévednék? Szerintem nem, a mi szórakozásunkra csak nem csinálta volna. Vagy ennyire rendes tag lenne? Ha igen akkor tényleg jó arc a tag. Kár lenne érte, és talán még rá lehet venni, hogy, csináljon pár sztriptíz bárt. Az lenne ám az igazi. Adora kérdésén pedig fintorgok egyet, mármint a karácsonyosra.
- Ha van időm, ami elég gyakran előfordul, akkor edzeni is szoktam, olvasni, és ilyen haszontalan dolgokat. Na és te a golfon kívül? Nem szeretem a karácsonyt, ebből kifolyólag semmit. De ha kérni kéne valamit, egy kis erőnek örülnék, de ha azt nem kaphatok, akkor pár fen követ Orgonak. –ütögetem meg Orgo nyelét. – De milyen lények vagyunk mi? Nem emberek, és nem is lelkek. Olyan dolgok, mint a karácsony nem kéne, hogy érdekeljen minket. Számunkra szerintem nem sok jelentősége van egy ács fiának a születésének. De aki hinni akar, ebbe nyugodtan tegye. – mosolygok barátságosan. – Na és te? Szereted? Mivel lepjenek meg?