Habár egészen energikus vagyok mostanában, nincs az az isten, hogy egy tisztességesnek számító, olyan déli 12:00 előtt kivakarjam a seggem az ágyból - ha csak nem Slarinka rángat ki, amikor dolog van. Hála a kisjézusnak ez elég régen történt meg utoljára ahhoz, hogy kellőképpen elkényelmesedjek, bár az a különös helyzet állt elő, hogy direkt idegesít már az egész napos döglés. Amióta már látom némi értelmét a Las Noches Pszichiátriai Kezelőintézet falai közti létnek, képtelen vagyok elcseszni az időt egész napos ittas gémeléssel; bár még mindig ez tölti ki az időm legnagyobb részét és a fehérnép szórakoztatása, tök elvagyok ami azt illeti. Kicsit merész kijelentés, de Slarin egészen embert faragott belőlem, amióta nekilátott az egrecíroztatásomnak, és bár rendszeresen elküldöm ezért a halál faszára, mind ketten tudjuk, hogy egyszer baromi hálás leszek érte, más dolog, hogy nem igen vallanám be neki. Viszont bár tudna ő is mit dolgozni adoniszi testemen, elsősorban engem terhel a formában tartás kötelezettsége, so irány sziklát emelgetni meg stuff, halljak meg, ha hagyom magam összefonnyadni!
A Menosok erdeje megfelelő terepnek tűnt egy kis öncélú arcoskoskodáshoz, az se zavart különösebben, hogy nincs közönségem pár elborult suna személyében. Mostanában kiakaszt az összes, nem is értem tulajdonképpen, hogy mit várnak tőlem, pont tőlem, örüljenek, ha egy ereszdelahajam móka után másnap még kapnak reggelit, utána meg nem kell a hiszti, menjenek isten hírével. De hát így múlik el a világ dicsősége, manapság az összes többet akar, mint amit én amúgy nagyon szívesen meg is adok neki... Már a bakter is megmondta, "Bendegúz, sose nősülj meg!".
Pár cigi meg sör a megfelelő izomlazaság érdekében, és már bele is csaptam a lecsóba, már amennyire ezt a resurrecciónom engedi. Egész egyszerűen gyűlölöm, lenne inkább fél karom, de már csak az felbassza az idegrendszeremet, ha rágondolok. Ennél haszontalanabb képességeket el se tudok magamnak képzelni, mint amiket elrendelt nekem a vén szakállas; úgyhogy már csak ezért sem állhatok le a folytonos edzéssel, ha beledöglök is, de szarból fogok várat építeni. Alapvetően nem lenne egy reménytelen felállás de ebben a formában használhatatlan, pont ezért nem is alkalmaztam még élő ellenfélen, csak a karmának köszönhetem meg az igen jó kiállásomnak, hogy eddig nem dobtam fel a pacskert.
Már vagy két-három órája fickándoztam resuban és hajtottam ki magamból a szart is, amikor irdatlan menosvernyogás repesztette meg a dobhártyámat, ami azért baj, mert ez nem az a hisztis sikongás fajta, amit egy bizonyos egyedtől eleget hallgattam, hanem az a "felzabállak eeeeeöööeeee" féle őrjöngés. Márpedig a tököm se tudja mennyi talál be így, hogy már köpni-nyelni nem tudok, minden esetre tudnám értékelni, ha nem ilyen körülmények között lennék kénytelen megmurdelni. Visszaváltott alakban próbáltam figyelni az ilyen-olyan lélekenergiák mozgását, mígnem elégedetten konstatáltam, hogy a menosok mintha leléceltek volna. Le is lankadt a gyanúja annak, hogy bármilyen veszélyforrás közelítene, így már túl későn, a szutykos földön fetrengve észleltem, hogy párpedig valami belém van csapódva.
- Mi a picsa?! A drága édesanyád nem mondta, hogy nézz a lábad elé, basszameg?! - Lökdöstem le magamról a még beazonosítatlan, arrancarnak tűnő képződményt a zuhanás közben benyelt sarat köpködve. Függőlegesben már azt is belőttem, hogy kétséget kizáróan nőnemű az illető látványosan formásra sikeredett hátsó féllel, így egy kicsit, de szigorúan csak egy kicsit lágyabb hangnemre váltottam; a feszes far nem mentség a dózerolásra! - Őszintén remélem, hogy a kis pajtosaid, akiknek a halálhörgése idáig hallatszott, rohadtul nem szándékoznak csatlakozni a piknikhez... - Vágtam le magam a természeti csapás közben elhalálozott méretes fatetemre a zsebeimet tapogatva. Se sör, se cigi ennél jobb már nem is lehetne.

Hiába kattogtam, hogy mi a tökömet lehetne kihozni a helyzetből, nem jutott eszembe semmi, nyilván az agyserkentő dohány hiányának az átka. A kiscsaj, cöj... Fél perc múlva már szégyelltem magam, hogy egyáltalán a seggét stíröltem, látványosan nem egy nagy spíler, ami az agyi képességeit illeti. Aranyos-aranyos, de minden jel szerint jól belerángatott a szarba, ugyanis egyre több menos jelenlétét éreztem a távolból, annak viszont nem sok értelmét láttam, hogy eszetlenül cikázzunk még az erdőben, na meg őszintén szólva rohadtul semmi kedvem nem volt hozzá. Ha lett volna mivel, poharam emeltem volna a Karmának már megint, hogy bassza meg, amiért olyankor varr a nyakamba egy ergya lelencet némi menoskörítéssel, amikor tökig fullasztottam magam, és már annak örülök, ha magamat összevakarom arról a korhadó fadarabról, amin terpesztek már vagy öt perce.
A leányzó persze nem igen zavartatta magát, műszaki gonddal operálta ki a sérómból a beletelepedett élőflórát, hogy aztán nagy lelkendezve beszámoljon minden szuperérdekességről, amit benne talál, így kötött ki a vállamon végül valami random bogár is. Kurkászás közben legszívesebben felrobbantam volna, habár ennek külső jele nem sok volt, csak nem állok le keménykedni egy ilyen... fura kiscsajjal! Azért még belém is szorult némi emberség na meg az önbecsülésem is megsínylené, ha egy ilyen csitrit kéne kiosztanom, bár az a verzió se tetszett jobban, hogy esetleg nekem kéne pátyolgatni; tökömnek sincs türelme a kisgyerekekhez!
- Figyelj kislány, az van, hogy nagyon tünci a bogárkád, de le kéne innen lécelni, mielőtt beesnek a játszótársaid... - Alig fejeztem be a mondatot, a luvnya egy ipiapacsozás után már el is suhant, a meggondolatlan faszságom nyilván felhívás volt keringőre. Megfordult a fejemben, hogy ő arra én meg amarra, de az agyatlan krumpliszsákok bekavartak az eszmefuttatásomba. Egyrészt ha nincsenek brutál sokan, ketten csak lenyomjuk őket, bár a suna becsült harci képessiégei.... Na mindegy, továbbá a sikoltozó lelkiismeretemmel se volt sok kedvem makaózni, amiért hagytam egy szellemileg visszamaradott sunát ki tudja hány kupac menossal fogócskázni, eeej cseszné meg az a kibaszott nagy szívem.
- Remélem azt azért tudod, hogy nem eszelős jókedvemből szórakozok veled! - Morogtam oldalra, mikor a nagy sonidozásban a suna mellé értem. - Legalább egy rekesz sörrel lógsz ezért, és asszem' nem vagyunk még a dolog végén!
Mint mindig, persze megint a próféta szólt belőlem, bár ez legalább azért megnyugtató, mert az ilyenek szokták a legtovább húzni az agyvelőfröcsögős horrorfilmekben a végső túlélő után, bár általában ezeknek van a legszarabb haláluk is. Ez utóbbihoz annyira nem ragaszkodtam volna, és mivel a minket üldöző menospopuláció érezhetően a duplájára nőtt, valamit kurva gyorsan tenni kellett a dolog érdekében. Nem szívesen vártam volna meg, amíg a habosbabos epertortának támad valami ötlete, ahhoz meg nem vagyok hozzászokva, hogy én legyek az ész a csapatban, úgyhogy valami átmeneti tervet kellett kieszelnem, amivel egy kis időt lehet nyerni a végső nirvana elérésének megvalósítására.
- Na gyere csáje, nézünk valami komfortos pecót! - Ragadtam csuklón a hölgyikét majd egy hirtelen manőverrel kifaroltam oldalra a seggünkben lévő menossereg elől, majd némi sziklák közti kombózás után becsörtettem egy kisebb barlangszerűségbe. Csudás izomerőmnek hála pikk pakk egy helyes kis ajtónakvalót is leválasztottam a kőhalomból, ezzel talán némileg jobbak lettek a túlélési esélyeink.
- Itt megleszünk, a nagy paprikák sem olyan sötétek, hogy egy ceroval magukra bontsák az egész kócerájt. - Rúgdostam a földet valami kiszáradt kórót keresve, majd az öngyújtóval fáklyává avanzsálva. - Remélem hoztál nasit, mert a tököm se tudja, meddig fogunk még itt aszódni...
Tényleg tartottam a dologtól így cigi, sör és elemózsia hiányában, na meg idővel a falat is érdekes kör lesz lebontani, bár legalább tartanánk ott, hogy van valami épkézláb ötletünk. Minden esetre nekem már akkor elment a kedvem az agyalástól.

/ Piroska és a farkas avagy Rózsika és Tui talákozása /

Tényleg nem tudom, mi tökér' kell mindig megszólalnom; egészen biztos jót tenne a közérzetemnek, ha néha tudnám tartani azt az ordenáré pofámat. Fogalmam sincs mire számítottam egy ilyen igazi Fogyatéktól, bár valami süti vagy némi csoki igazán lehetett volna nála, az ilyenek mindig cukorral tömik a képüket, attól ilyen mocsok hiperaktívak. Hát ehelyett valami őshüllőhöz volt szerencsém, amit az Ergya gigászi lendülettel nyomott le a torkomon, hogy aztán némi homokkal öblítse le; hát nem győztem dobálózni a tróger szókincskészletem legmagasztosabb darabjaival drámai fuldoklásom közepette. Lalyéknak egy ilyen után már biztos csak úgy ropogott volna az állkapcsa, de hát milyen egy utolsó ember az olyan, aki szellemi fejlődésében visszamaradott kislányokat gyepál?! Bár eleget kempeltem még anno börtönben ahhoz, hogy lássak elég ilyen degenerált mocskot és ugyan magamat nem igazán tudnám a "jó ember" kategóriába sorolni még ha akarnám sem, de még véletlenül se érzek hasonlóságot az ilyen eltozult uruk-haiokkal. Ergo nincs más választásom, mint pia nélkül tűrni a suna szedálását addig, amíg nincs valami lehetőség lelécelni, ami elég hiú ábrándnak tűnt az akkori, igen szar kilátások mellett.
Már akkor éreznem kellett volna, hogy itt gondok lesznek, amikor a Habcsókluvnya már Hókuszpókuszokat emlegetett, de hát a faszba is, nem vagyok szociális munkás, hogy egyből kiszűrjem a fenyegető jeleket.. Minden esetre a következő pillanatban már ágyő, annyi is volt a fasza kis kecónak, a gyoggyere meg már szaggatott is ki a menosok közé nagy csujjongatva. Már mormoltam is volna valami best of ima remixet a lelki üdvéért, mire a kiscsaj átkonvertálódott valami gothloli rettenetbe egy khúúúúúrva nagy halom pink (!o.O) plüssjáték gyűrűjében, hát azt hittem, hogy menten agyvérzést kapok. Erősen kezdtem úgy érezni, hogy túl is adagolt ez az irdatlan eternal kjútnessz, egészen biztos voltam benne, hogy egy pillanat alatt bevágom a szunyát.
Már ott tartottam, hogy kész végem, ha mást nem is, de a taccsot legalább kidobom, mire kénytelen voltam ráeszmélni, hogy valami nagy, meleg, kellemesen puha objektumba van belefúródva a fejem. **3** Végre én is megkapom, ami nekem jár alapon berregtem bele a gigászi cickókba, hogy kissé kikupáljam a megtépázott idegrendszeremet; de mire igazán élvezni kezdtem volna a dolgot, az emlőcsoda távolodni kezdett, így hamarosan bekúszott a képbe egy testhez tartozó arc is... Egy velociraptor-Slarin hibrid!!! o.O Akkora orrlyuka volt, mint az Enterprise csillaghajó meg hámló, retkes pikkelyei, a szájszagából ítélve pedig legalább három hete emésztett egy szarul járt sztegoszauruszt! o.O Persze én minden férfiúi önbecsülésemet homlokon köpve kezdtem el vágtatni az ellenkező irányba, az a debella rettenet meg csak nem értett a finom célzásból; egyértelmű szándéktól hajtva vágtatott utánam betegesen mocskos dolgokat üvöltve, ami az én edzett gyomromnak sem volt már kevés. Negyed órás nonstop menekülés után már kezdtem beletörődni a sanyarú sorsomba, hogy elér a vég egy tüzelő VelociSlarin keze által, de hirtelen valami játszóház labdamedencéjében kezdtem el kapálózni futás helyett. A mutáns sehol, űberfasza.. Gondolná az ember, ha nem Tui Giobbe Zuolgonak hívnák, aki már hozzá van szokva, hogy vele mindig kibaszik a sors. Gyanakodva kerestem a következő cseszetés forrását, így rohadtul nem figyelve a buzi kis színes labdákra, amik időközben kezdtek valami gusztustalan, puha hártyás állagot felvenni. Az egész csak akkor esett le, mikor már az egész fejem zúgott a nyálkás, ízelt lábak sercegésétől, ahogy kapargatják a petéjük falát, bassza meg, hogy aztán Laly duplafejű pókok másszanak ki belőlük, egyre csak sikítozva, hajattépve, őrjöngve röhögve!!! o.O
Iszonyat üvöltéssel vágódtam ülő helyzetbe, szinte észre sem véve, hogy brutál lendülettel valamit sikerült is rendesen lefejelnem. Azt már viszonylag gyorsan sikerült realizálnom, hogy csak egy kibaszott rémálomálom volt már megint, de a hely belokalizálásával már komolyabb gondjaim adódtak. Tulajdonképpen csak abban voltam százra biztos, hogy innom kell, de valami kurva gyorsan.

Nem igazán vágom, hogy mi volt részemről ez a nagy beájulás, de az a helyzet, hogy nem is érdekel különösebben. Az a lényeg, hogy minden szarság csak egy hülye, igen hülye álom része volt, ami még egészen biztosan el fog kísérteni egy darabig. Előre látom, ahogy nyomoromban foskészen tálalok ki Slarinnak, hogy enyhítsek a szottyadt lelkemen, aki cserébe kapásból leszedi az arcom a helyéről - szigorúan terápiás célzattal persze. Amúgy is tököm tele van már ezekkel a képzelgésekkel, és akkor mindenki csodálkozik, hogy csak jó pár üveg lehajtása után alszom jól. Rohadt Las Noches hazavágja az idegeimet, hogy vinné el a hargitai rém.
Pár bizonytalan zúmolás után nagyjából belőttem a tér-idő kontinuumot, amihez persze az is hozzásegített, hogy a pink lédi sípolva biztosított a jelenlétéről. A Télapós témakör egy kissé bekavart, meg is ijedtem egy pillanatra, hogy milyen beteg játékot selejtezett ki a memóriám, de inkább a Foggyos újabb agyszüleményének tudtam be a dolgot, ami azért akárhogy is vesszük, kicsit se hízelgő. Miki az elterjedt ábrázolás szerint egy vén perverz alkoholmérgezéstől felpuffadt arccal, borvirágos orral iiiirgalmatlan málé képpel és űbergáz sapóval, amit azért már uram bocsá' de mocskosul kikérek magamnak! Az egy dolog, hogy iszok eleget ahhoz, hogy akár még rá is szolgáljak erre a nem túl bájos hasonlatra, de azért hejlo, lesz ez még így se és akkor majd mi leszek, az a kibaszott Morgó?!
- Vissza Öcskös, vissza... - gyűrtem meg az arcom a fogadtatásra reagálva, miközben hagytam magam összekaparni a földről.
Na hát ha eddig faszául semmi ingerenciám nem volt fogócskázni, benyomott fejjel még annyi se, de továbbra se szállt meg semmilyen mentőötlet. Viszont a kiscsaj biztos kiszagolta, hogy elveszteni készül a legújabb játszópajtását, mert álnok módon elővette a szent grált, egy csodálatosan gyöngyöző üveg sört! *3* A hirtelen elárasztó eufórikus hangulat miatt eszembe se jutott azon anyázni, hogy eddig hagyott kínlódni, amikor már rég enyhíthetett volna a szenvedéseimen, csak az üveg érdekelt, ami nem túl szerencsés módon egy mozgáshiányos cukorpóniló kezében himbálózott. Valahogy mégsem a dolog negatívumai bombázták az agykérgemet, irreálisan feltöltődve, széles vigyorral fintorogtam a megszerzendő objektumra.
- Voaahh, imádlak kislány, ezért úgy elkaplak, hogy megemlegeted! - Csattogtattam a fogaimat még mindig eszelős nagy vigasságomban, ami még ehhez a gyökér játékhoz is egészen meghozta a kedvem. Ennek fényében robbantam ki a leányzó irányába, aki tapasztalt fogócskamájszter lévén elsőre simán kikombózott előlem. Sejtettem, hogy nem adja majd valami olcsón magát, nem lepődnék meg rajta, ha minden nap kipécézne magának valami nyomorultat, akiből kihajthatja még a szart is a nagy rohangászás közben. Nekem viszont igen erős motivációm volt már ami a serecskét illeti, úgyhogy én is magasabb fordulatszámra kapcsoltam, ami különben nem biztos, hogy célravezető egy ilyen terepen. Párszor csak majdnem, helyenként simán telibe kaptam egy-egy sziklát a felpörgetett szlalomozás közben, de hát ki foglalkozik ilyen hangyafosnyi apróságokkal, amikor az éltető lőré a tét! Végül meg aztán az egyik ilyen falbontásomból fakadó porfelhőt használtam ki, hogy becserkésszem a vacsit; egy hirtelen manőverrel a suna mellé kerültem és már kaptam is ki az üveget a kezéből.
- Asszem ezzel megvolnánk, hát Isten úccse'! - Pattant is le a kupak, én pedig már döntöttem is be az amúgy meglepően hideg sörikét. Nem volt valami egyszerű menet nem egyből lehúzni az egészet, de kénytelen voltam megerőszakítani magam, ha már ennyit szenvedtem érte; inkább lepakoltam magam valami göcsörtre, hogy megadjam a tiszteletet a piámnak, és szépen lassan fogyasszam el.
- Te amúgy... A nevedet se nagyon tudom, ami nemfeltétlenül érdekelne, de ezzel most megmentetted az életemet. - Löttyintettem meg az üveget már kevésbé elborultan vicsorogva. Viszont időközben visszatért az az ótvar szaros megérzésem, ami változatlanul nem valami paradicsomi jólétet jósolt. Biztos voltam benne, hogy már rég lehagytuk a retardált különítményt, viszont a felbukkanó lélekenergia is erőssen gillianszerű volt, mint ahogy nem sokkal később a látvány is, ami hirtelen csapódott elénk a semmiből.
- Óóó bakker, csak te vagy az... - csapattam oldalba az irdatlan állatot, ami egy orbitális bőgéssel adott a tudtomra valamit, amit én annak fordítottam, hogy milyen mocsokul hiányoztam neki. Mondjuk tényleg nem tudom, mikor láttam utoljára a dögöt, de ha amúgy se esett volna le ebből a fájdalmasan ergya nézésről, hogy ez csak Hitta lehet, az orrára ragasztott ragtapaszhalmaz minden esetre eléggé megkönnyítette a dolgom.

Mintha nem lettem volna így is éppen eléggé megáldva egy szellemileg alultáplálttal, úgy hiányzott ide még Hitta, mint egy jól irányzott prosztatarák. Mondjuk nem tudom, miért akadok ki minden egyes alkalommal, hogy kb csak elborult szefósokkal vagyok körülvéve, HM mégiscsak a nagyvilág pszichiátriai gondozóintézete. Bár Slarinról még néha azt gondolhatná az ember, hogy egészen rendben van; de abban a pillanatban, hogy ez az amúgy röhejesen abszurd felvetés megszületik az illető fejében, máris kapja a tarkónbaszarintásokat, a rugdosásokat és a hisztérikus kijelentéseket - persze higgadt megjegyzéseknek álcázva - és akkor aztán már lehet óbégatni, hogy mi a fasz van egyáltalán, a kocka el van vetve. Dinnye ugyan ez. Rajta mondjuk kapásból látszik, hogy egy kicsit stikkes, de elsőre nem hiszem, hogy bárki is többet gondolna e mögé némi kezelhető neurózisnál, legalábbis az biztos meg se fordul senki fejében, hogy mániákus robbantgató a kissrác. És akkor a zárt osztályt meg sem említettem, akiknek a puszta gondolatától rám tör a heveny hányinger.
Ez a pudingsuna mondjuk még az egészen kibírható kategóriába tartozik; nem cibálja a séróm, nem csócsálja a könyököm és még frissen kiapplikált agyvelővel sem kínált meg, de ez a hiperakciósság valami kriminális. Pattog, sikongat és a legelképesztőbb kereteket tudja rárángatni bármire - bele se merek gondolni, milyen elcseszett elgondolás alapján lett belőlem Télapó. Minden esetre legalább ehhez van némi köze a krampuszi címnek, amivel Hittatruttyot sikerült megtisztelnie a resujával együtt, ami így, fél óra múlva se lett sokkal elviselhetőbb. A benga dög persze teljes letargiába zuhant az őt ért vádaktól - már ha értett belőle mást azon kívül, hogy le van cseszve - úgyhogy rá is zendített az essszméletlen agyérgörcsfelbaszó bömbölésére űbereplisziás rángásokat produkálva. Tájépítészeket megszégyenítő beleéléssel szadálta le közben a környező falakat és sziklákat, de úgy tűnt, rohadtul nem sikerült ennyitől megelégednie, ugyanis némi kokós dülöngélés után meg is indult elfele, amivel elsőre nem is lenne olyan nagy baj. Az valami durvulárisan nem tudott érdekelni, hogy egy kicsit átépíti az erdőt, ahogy tulajdonképpen az se, hogy eközben esetleg véletlenül kissé összekaszabolja magát; az viszont igen, hogy mit fogok ezért kapni a sznob Vakkertól, ha kiderül, hogy az én áldásos közreműködésemmel vágta magát tropára a kedvenc háziállata.
- Asszem egy kicsit agyonpuszavelted a jószág lelki bioritmusát, úgyhogy leszel szíves összelapátolni a szarrá taposott kis szívét, mert én baszok rá, ha megmihálylik... - Acsarogtam a Vattacukorluvnyára beletörődve a tényállásba, hogy kénytelenek leszünk az ergyája után menni. Követni persze nem volt valami megerőltető feladat, mivel az a böszme kb madártávlatban hasított át mindenen, ami esetleg elé került, így tisztességes menetnyomot hagyva maga után. Hogy a Pinknyúl is kiéljen valamit a mozgáshiányából, sonidóra kapcsoltam, na meg amúgysem terveztem egynapos túrát rittyenteni Hitta hisztijének a kedvéért.
Egészen addig hasítottunk a vájatban, amíg az hirtelen véget nem ért; az a Tuflák talált valamit, amin már nem volt olyan egyszerű átsurranni. Egy irgalmatlan szikla oldalába applikálódva visított mire odaértünk, mondanom sem kell, akkorra már rohadtul végképp nem voltam jámbor nővérke hangulatomban.
- Kurva tüstént másszál ki onnan Bömbi, mocskosul nincs most türelmem ezt a pinavihart hallgatni! - Rúgtam bele párat amolyan ösztönzésképpen, de a nyomorult még véletlenül se kívánt jobb belátásra térni. Már ott tartottam, hogy lebontom az egész kócerájt, de pár fújtatás után némileg környezetbarátabb megoldásnak tűnt a Tüncipónit bevetni.
- Kislány, varázsold már elő azokat a szőrös retteneteidet, ez a birka odáig lesz értük, talán te ki tudod csalni.. - Masszíroztam a halántékomat, hogy ne nyeljen el a totális agyfasz, a suna még élvezni is fogja a csellendzset. Viszont ha kioperáltuk a tinót nem ártana lelépni, a tököm is tele van már ezzel a kurva erdővel.

A kiscsaj nem hogy nem élvezte a rá szabott feladatot, de még ki is bukott, amikor közöltem vele, hogy kurvára ő tehet a fennálló helyzetről és jó lenne, ha összeszedné magát. Ha tudná, hogy hány keresetlen szót nyeltem már le a nap folyamán, csak hogy ne törjem össze kapásból a kis habcsók lelkét, rohadtul hálás lenne, hogy ennyivel megúszta; arról már nem is beszélve, hogy még csak a testi fenyítés gondolatával se riogattam. Lalyék már rég a tengerszint alatt üdülnének valahol pár száz köbméter HM export homokkal a nyakukban, nem is értem, miért fogom magam ennyire vissza, ha szellemi sérültekkel találkozom. Az egy dolog, hogy igen megalázó lenne, ha nálam ennyivel nyomottabb ellent kéne ellapátolni, de jelen helyzetemben már kezdtem erre is nagy ívben szarni.
- Nem köszönnéd meg, amit most kapnál, úgyhogy csak csináld a dolgod.. - Dohogtam oldalra, mire a csillámpóniprinszessz volt szíves elővarázsolni vééégre az űbermegacsodás resurrecciónját. Hittatrutty persze azonnal transzba esett, amint meglátta a cukker plüssszörnyetegeket; kábultan dülöngélt ki a vájatából mantra-szerű "Moaaah. Moaaah."-ozást hallatva. Gondoltam keresve se találnánk ennél alkalmasabb pillanatot az olajralépésre, mivel a bekészült rettenet ebben a formájában aligha tehetne kárt magában; de mire karonragadtam volna a cukorcsitrit, az már tisztességeseket szortyogva húzta a lóbőrt. Hát akkorra már egészen biztos voltam benne, hogy menten agyérgörcsöt kapok, mivel bár szívem szerint ott hagytam volna a másik gyógyegérrel, túl sok mindennel számolnom kellett ahhoz, hogy ezt ne tehessem meg. Ha mondjuk valahogy túléli ezt a nem túl komfortos helyen való szunyát és beköp valakinek, akihez tartozik mondjuk, az igen jó eséllyel rúghatná szét a seggem amit annyira talán nem élveznék. Még az is lehet, hogy ez a dilósuna Aizen kedvenc házifoggyere és valahogy nem ér annyit az időszakos jóérzésem, hogy utána a tyúkszaros életemmel fizessek érte. Kurva bürokrácia vagy mi a tök, kezdem rohadtul unni, hogy mindenre én baszok rá.
Más választásom nem lévén a vállamra kaptam Szundit és kapásból sonidóra kapcsoltam, hogy az a becce még véletlenül se tudjon habzó szájjal utánunk nyargalni. Útközben ádáz vitákat csapattam le magamban azt illetően, hogy mégis hova a retekbe vihetném a leányzót, mert ha már itt tartunk, ez se valami mellékes probléma. Bezzeg ha hím lenne nem volna semmi gáz, letenném az első útba eső kocsmában, ott fel se tűnne a sok asztalon hentergő szupermen között; így viszont inkább nem adnám aberrált állatok kezére, so ez a lehetőség kilőve. Vihetném Slarinkához, mert ő úgy is olyan mint egy kukás, ha foggyerek összekaparásáról van szó... De ennyi erővel lepakolhatom a saját pecómban is, annak már úgyis mindegy, túl sok elborult nőszemély tudja már a levelezési címem ahhoz, hogy plusz egy már igazán kurva mindegy legyen. Így meg baromi nyomós okom lesz bekéreckedni Slarinhoz fürdeni, ugyanis azt egészen biztosan nem várom meg, hogy Csipkerózsika magához térjen; én viszont két órányi edzés és plusz némi fogócska után olyan csatakos vagyok, mint egy lipicai ménes. Úgy is megérdemlek már némi törődést; szinte látom, ahogy Rinka falatnyi kis törülközőben nyújt be egy hideg sört a zuhany alá... Ezért már megérte minden szenvedés! *3*

-The End-

Eras és Carmano avagy a vérengzés művészet.
Mióta csatlakoztam Aizenhez a napjaim igazából semmit, nem változtak. Nincs semmi feladatom, amit el kellene végeznem. Egész nap csak unatkozok, és nem tudok csinálni semmit. Az sem épp valami nagy szórakozás, hogy ezeket az arrancarokat figyelem. Szinte mindegyikőjük ugyan úgy viselkedik. Mindegyik az a tipikus azonnal felkapom a vizet, ha belém kötsz. Eléggé unalmas itt az élet. Még kezdetben sok kisebb arrancarral szórakoztam. Mondván meddig bírják a szivatásomat. Egy darabig még azért annyira visszafogom magam, hogy haláleset ne legyen belőle de, kezd már elfogyni a türelmem. Ennek érdekében már nagyon sok dolgot próbáltam. Próbáltam azt, hogy keresek egy szeméjt, és azt egészen addig idegesítem, amíg idegrohamot kap, és nekem nem ront utána, pedig péppé verhetem. Ugyan is ő kezdi az agressziót. Bár ez sajnálatos módon nem okozott sok érdekséget az életemben hisz szinte mindegyik ki akadt már a második mondatomnál. Kicsit sem volt érdekes, hogy egyik sem képes legalább egy pici szórakozást nyújtani. A jellemek ki ismerése és azok irányítása már szinte az első nap sikerült felállítanom az átlag statisztikát. Még pár hét unatkozás folyamán eljutottam oda, hogy fejlesztgetni kellene a resurrecionomat is, hisz nem épp számítok a legerősebbek közé. Bár ha kreatívan kihasználom nagyon sokra, vihetem vele. Van még hova fejlődnöm ezzel a képességgel. Kitaláltam, hogy meg keresem azt a helyet, amit már sokan említettek a környezetemben, hogy ott mindig nagyon sok gilian van. Reméltem ott legalább találok valami szórakozást. Amikor oda értem észre vettem, hogy nem túloztak. Kapásból 9 gilliant tudtam megszámolni. Kicsit kezdtem már parázni, hogy nem vagyok jó helyen, de azért az izgalom is elkezdett már működni bennem. Szinte már gondolkodás nélkül azonnal átváltottam resurrecionba és azonnal neki rontottam a hatalmas ellenfeleknek. Azzal már nem is foglalkoztam, hogy nem csak én voltam ott egyedül.

Pont, szinte amikor neki kezdtem kicsit pörögni észre, vettem hogy valaki van még ott rajtam kívül. Egy kicsit furcsa nőszemély. Valahogy látszott rajta, hogy nem az-az átlagos típus. Nem foglalkozhattam sokat vele, mert egy Menos nekem rontott előröl. Közbe a hátam felől is jött egy. Már készültem volna, hogy berobbantassam a villámjaimat, de ekkor a lányka közbe szólt hátulról valami furcsa képességgel, de előtte még képes volt kinevetni engem. Mit gondol ez, hogy csak bele szól az unaloműzésembe? Esetleg azt akarja, hogy inkább vele játsszak? Arra még várhat. A képesség, amit kilőtt a menosra ellökte azt én, pedig reflexből megcéloztam az arcát és átlőttem a maszkján egy erős villámot. Ebbe, muszáj volt bele halnia. Ekkor kicsit elbambultam. Hátra néztem és elkezdtem figyelni a hölgyet. Bár inkább hasonlított egy női ördögre, mint emberi lényre. Valahogyan megbabonázott az, amit a szemében láttam. Túlságosan hasonlít a tekintete az enyémre. Olyan ördögi még is látszik benne az értelem. Valahogy képtelen voltam ezt figyelmen kívül hagyni. Miközben figyeltem a hölgyet vagy 5 gillian állt körém és akart rám támadni egyszerre. Én még az utolsó pillanatban minden erőmet bele adva kirobbantottam magamból a villámjaimat. Ezzel elintézve a körülöttem álló férgeket. Egy darabig nyugtom akadt. Oda sétáltam hozzá és üdvözlés képen meghajoltam előtte de nem annyira, hogy a szememmel ne tudta volna követni a mozgását.
- Üdvözletem szép hölgy. Az én nevem Carmano Angelo. Kit tisztelhetek kegyedben? – kérdezem tőle olyan megvetéssel a hangomban, amit ritkán használok csak. Valahogy megbabonázott ez a lány de ugyanakkor utálom, ha bárki is hasonló hatással van rám, mint általában én szoktam lenni a körülöttem lévőkre. Bár valamilyen szinten jó dolog, ha akad egy olyan ember ebben az istenverte porfészekben, aki talán még meg is értene engem. Bár jobb szeretek különlegesen őrült lenni vagy mondjam, hogy szeretek egyedül én normális lenni? Ki nem állhatom, ha hasonlít rám valaki. Nem ölhetem meg őt, mivel fogalmam nincs miféle következményekkel járna. Mi van, ha épp egy nagy hatalmú arrancar segédje vagy épp egy arrancar banda vezetője. Meg kell ismernem. Különben még lesz olyan kedves, és ő tesz keresztbe nekem valahogyan. Ismerem az ilyen nőket. Csak a szórakozás kedvéért belepiszkált az én dolgomba. Utálom az ilyen embereket és a legszomorúbb, hogy én is ilyen vagyok. Ha nem rosszabb. Kezd fel elevenedni bennem az, ami nemrégiben történt és ismét kezd elönteni a düh. Nagyon mérges tudok lenni, ha eszembe jut mit tett velem az a ribanc, mindig kikészülök. Szerencsére épp arra sétálgatott egy gillian szóval akadt valaki, akin levezethettem. Gyorson a fejéhez shonidoztam és a kezembe töltött elektromossággal akkorát ütöttem a maszkjára, hogy az szilánkosra tört. Utána visszamentem a nőhöz és vártam mit reagál az udvariatlanságomra. Egyébként ritkán húzom fel magamat egy először látott emberen és még ritkább, hogy ilyen udvariatlan is vagyok vele. Mindig próbálom kicsit édesgetni az ellenfelemet és elhitetni vele amit hinni szeretne. Így sokkal könnyebb valakinek a védelme mögé kerülni. Sokkal inkább lehet valakinek elrendezni a halálát de ezúttal túlságosan is sikerült felhúznom magam. Általában mindig uralkodok magamon de most valamiért nem sikerült. Így vissza gondolva talán jobb lett volna ha hagyom, hogy az a képesség amit ellőtt a gilianra annak meg láttam volna a teljes alakját. Akkor most legalább egy dologgal többet tudnék róla.