Grim Freedom

Tárgy: Grim Freedom Vas. Május 19, 2013 4:18 am

Résztvevők:

Sierashi Katsuo

Hamada Izanagi

Tsugahara Nakamura

Megfelel. Sosem gondoltam volna, hogy épp itt, épp most, de úgy néz ki, megfelelő a hely és az idő, hogy megtörténjen. Talán most, talán itt kell ennek elkezdődnie, ismét. A falak kiemelkednek a földből, s a cserepek lefedik az örök mesterművet. Már csak egy valami hiányzik, de az is meglesz, hamarost. Ők kellenek... Hogy is hívják „őket”, eme világban? Lelkek. Igen, ez lesz az a szó. Lelkek kellenek, a falak közé. Hm. Ironikus.

Soul Society egy egyszerű, s kellemes napra virrad, s ezt még a nap közben fel-felbukkanó, korbácsoló szél is alig töri meg. Egyszóval minden adott, hogy ez a napotok, tökéletesen el legyen cseszve. És mi más ronthatná el jobban, mint a vállatokra szálló pokollepke, aki a nyugati kapuhoz rendel titeket, délután kettő órára, hogy találkozzatok, egy első osztagos tiszttel. Reggel tíz óra, ráadásul vasárnap, és máris egy munkával fogadnak. Persze egy ennyire szép nap, szinte sikoltott azért, hogy valaki tönkre vágja, így értelemszerű volt, hogy kelletlenül bár, de meglátogatjátok a nyugati kaput, s vele az első osztagost, aki azonnal komoly arccal fogad titeket. Nem késtetek ugyan, vagy legalábbis, nem sokat, mégis úgy fogad, mintha a világ végét hoztátok volna magatokkal, egy hátizsákban.
Legalábbis, első ránézésre ez jön le. Ha azonban alaposan megfigyelitek, rájöhettek, hogy hasonló cipőben járhat mint ti.
- Uraim. Fontos feladat miatt hívattuk ide magukat. Tudomásunkra jutott, hogy egy hollow, valahogy átjutott Nyugat-Rukongaiba és bevetette magát egy shinto templomba, ahol végzett az összes szerzetessel, és az odalátogató lelkekkel. Azóta semmi mozgást nem láttunk a szentély felől, de okunk van azt feltételezni, hogy az ellenség, még odabent van. Ennek fényében, hármójukat küldjük, hogy felderítsék az eseményt, és végezzenek a hollow-al, mielőtt elhagyja a templomot, és vadászni kezd Rukongaiban. Jelenleg nem tudunk sokat, az erejéről, épp ezért mennek hárman. Az eddigi jelentések alapján, nem éri el a menos szintet. Ezért reméljük, meg tudják oldani egyedül is a feladatot. - Ezzel útnak is ereszt titeket, a templom pontos helyszínével, és az elmondott információkkal a hónotok alatt. Ahogy keresztülvágtok a kerületeken, éppen elég időtök van, megismerni egymást, és felmérni, hogy kik is lesznek a társaitok, ebben a rutinfeladatban. Talán még azon is elgondolkodhattok, hogy miért kelletek ehhez a munkához hárman, de annyi biztos, hogy nagyjából egy óra alatt, eléritek a helyszínt.
Egy magas domboldalon haladtok végig. A sétányt, és a kőlépcsőket, magas fák szegélyezik, s amerre néztek erdő, s sziklák vesznek körül titeket. Néha úgy tűnik, nem is domb, hanem hegy, melyen felfele haladtok, s még percekig nem látjátok a szentélyt. Valami furcsa érzés tör rátok, ahogy lassan megpillantjátok a jellegzetes japán épületet. Az érzés pedig nem más, mint az a tény, hogy hollow reiatsut kellene érzékelnetek a közelben, de jelenleg, nemhogy lidércét, hanem másmilyen lélekenergiát sem éreztek, a sajátotokon kívül. Furcsa jelenség, s nyugtalanító lehet, de nem valószínű, hogy sokat látott shinigamikként ez komoly zavarba hozna titeket.
A hely maga, egy kör alakú, jellegzetes shintoista építmény, kívülről nézve, úgy tűnik, a külső gyűrűn kívül, egy másik hasonló belső kört is takar, valamint középen, egy magas emelvényt, melynek a teteje, még innen nézve is jócskán kilóg a falak mögül. A falak jellemzően fehérek, bár mellőzik a rizspapír használatát, inkább egyszerű kövekből épül fel. A dupla szárnyú, vörös ajtók, tárva nyitva állnak, így beljebb osonva, megtekinthetitek a nagy körfolyosót, mely a külső épület szobáit köti össze. A szobák, nem túl érdekesek, üres, minimalista lakhelyek, amelyben egy futon-on kívül szinte semmi mást nem találni. Továbbra sem éreztek, semmit a szentélyben, hollow reiatsunak semmi nyoma, még a belső kör - ahol gyakorlótermek, és egyéb, leginkább tantermekre hajazó szobák terülnek el – felderítése után, sem éreztek semmit, egymás lélekenergiáján kívül. A két gyűrű közt elterülő kertben, sziklakertek, és kis tavak díszlenek, s egyáltalán nem tűnnek elhanyagoltnak. A belső kertbe lépve pedig megpillanthatjátok, magát az emelvényen álló szentélyt. A fából készült épület alatt, egy patak csordogál, körbe-körbe, míg a kör négy pontján felfutó lépcsősorokon, feljuthattok, egészen az építmény szívéhez, melyen egy furcsa, aranyszín sárkányt ábrázoló szobor áll.
Talán furcsának vélhetitek, hogy sem dulakodásnak, sem hollow-nak semmi nyoma. Mintha az, amiért idejöttetek, meg sem történt volna.

// Postsorrend, egyelőre rátok van bízva. Lényegében rajtatok áll, hogy ki ír elsőnek, másodiknak és harmadiknak. Ha változás lesz jelzem. //

Tárgy: Re: Grim Freedom Kedd Május 21, 2013 3:02 am

A város csodás napra ébredt, nem úgy mint én. Egész este nem aludtam szinte semmit. A zsigereimben éreztem, hogy valami történni fog holnap és ezért alvás helyett csak álmatlanul forogtam, hajnali 3 óra lehetett mire sikerült álomba szenderülnöm és már korán fenn voltam. Szokásos kör a városban, majd egy kis levezetés után megreggeliztem. Az idő csodás volt, a nap hét ágra sütött, szél alig fúj, így még az a kellemetlen pillanat sincs meg, amikor az izzadt testedet egy hűs szellő fújja meg, bár hiányzott, hogy valami lehűtse a kedélyeket. Az emberek sokkal boldogabbak voltak és senki nem zsörtölődött ma, még az általában morcos pénztáros is ma kedvesen mosolygott. Ez volt az a nap, ami szinte kiáltotta: Valaki rontson el. A segélykiáltásra a válasz egy pokollepke volt, amit itt a városon belüli levelezésre használnak a shinigamik.
- Csodás, már csak ez hiányzott.
Dünnyögtem magamba, miközben a fekete élőlény a vállamra szállt, majd közölte, hogy menjek a nyugati kapuhoz pontban 2 órára. Volt pár órám, így egy kis pakolászás, reggeli és egyébb kisebb nagyobb ügyek elintézésével töltöttem azt az időt.
Lassan csak eljött a kirendelt óra, így hát a fukiyámmal és 2 saival, meg persze a zanpakoutommal felszerelkezve magamra véve a családi szamuráj egyenruhát, fölé pedig a shinigami cuccokat el is indultam a megbeszélt helyre. A háztetőkön ugrálva sokkal gyorsabban értem a kapuhoz, mint gondoltam volna, így az egyetlen ott várakozó ember valószínűsíthetően a vezetőnk lesz. lassan a többiek is odaértek, majd a vezetőnknek vélt egyén, aki valóban az is volt, beszélni kezdett. Figyelmesen hallgattam a beszámolót, majd a méreg kerülgetett, hogy a hollow egy shinto templomba vette be magát. Szinte közölni akartam a társaimmal, hogy aki helyettem öli meg, az a sorsára jut, de inkább megtartottam magamnak ezt a gondolatot.
Megkaptuk a templom pontos helyét és ezzel szélnek eresztettek minket. Meghajoltam és megköszönve a feladatot elköszöntem és ha a társaim is elindulnak, akkor követem őket. Jó lenne tudni, hogy ki miben jó, így egyből el is kezdem a bemutatkozást.
- Sziasztok! Hamada Izanagi, 3 osztag. Fegyveres harcban vagyok leginkább otthon és irtózom a kidouk használatától, nem is vagyok jó benne. Ti miben vagytok jók?
Barátságos hangnemet ütök meg, hiszen nem lenne szerencsés olyanokkal az oldalamon harcolni, akivel utáljuk egymást, meg harc szempontjából sem utolsó, ha legalább ismerjük egymás képességeit.
A bemutatkozással lassan végeztünk és meg is érkeztünk a templomhoz, ami a szokásos látványt nyújtotta, annyi különbséggel, hogy nem voltak papok, akik mozgolódtak volna. Ez volt fura és az, hogy nem látszott, hogy bármiféle dulakodás lett volna, aminek pedig kellett volna. Mindezt a kapuból mértem fel és csak egy meghajlás után léptem át az ajtót. A látvány csodálatos, hasonlított a fiatal koromba látott templomokhoz. Két fura dolog is volt, az egyik az említett papok hiánya, a másik pedig a kibocsátott reiatsué. A társaimén kívül semmit nem éreztem, még a hallottak után itt maradt maradék lélekenergia sem volt sehol. Hamarosan a szentélyt is megpillantjuk, ahogy bejutunk a belső kertben. Ismét meghajolok a kert felé, majd kimért, de gyors lépésekkel felsétálok. Egy aranyszínű sárkányt ábrázol, ami elé letérdelek, majd elmondok egy imát a társaimért, magamért, majd segítséget kérek a feladat végrehajtásához végül pedig megköszönöm. Mind ez nem tart fél- egy percnél tovább.

Tárgy: Re: Grim Freedom Kedd Május 21, 2013 8:07 am

Éjfekete tincseim ziláltan meredtek égnek. Álmos szemekkel nyúztam arcomat. Ki sem láttam csipáim álnok tengeréből. Esti Digimon maraton vártnál súlyosabb méterben – méretben – viselte meg szervezetem. Fiatalos révületem - lendületem - messzire szállt és hangos csoszogással kényszerített padlón békaként terüljek el. Dörgésem – döntésem – okát nem sejtettem, de a vízszintes helyzet, valamint parketta hűse, jóleső dünnyögést fakasztott torkom mélyéről. Éreztem aznap kijátszom a „még öt percet” joker kártyát, tehát bármit kér olcsó utánzatom, legyintek, bármire kérnek, hiteles – hitvány – másolatom küldöm. Ebből nem voltam hajlandó engedni. Arra se szánakoztam – szándékoztam – felnézni fekete lepra – lepke – köröz a szobában. Heves morgásokkal és annál erőtlenebb mozdulatokkal hessegettem. Földbe fújkált – fúrt – arccal nem volt egyszerű külsőmet lopó másolatom tudtára adni, fogadja már szerencsétlen pártát – párát -. Nem is jártam sikerrel, mert azokban a percekben szükség kivárná – kívánná – jelenlétét, semmi relaxációt – reakciót – nem ad, pedig az egész házat bejárta erényes - erélyes – üvöltésem. Egyetlen pisszenés sem érkezett, csak az idegesítő zúzmara – zizegés – nesze. Intenzíven piszkálta anime-ben lefáradt hallomás járdám – hallójáratom -, ami ahhoz vezetett elszámoltam ötig, majd leszámolást rendeztem. Csatakiáltással felkaptam a műanyag homokozó gereblyét, mely jelenlétéről tudatom – tudtom – se volt, aztán előre vetődtem. Ádáz ellenfelem keresztül kasul zavartam a folyosón, mire eleméből – erejéből – kifogyva szállt az asztali lámpára. Maradjunk annyiban az ütlegelés – ütközet – enyém volt! Győzelmem tejében – teljében – sújtottam le a citromsárga vacakkal. Mozdulatom csupán a fél berendezés bánta, de attól még a küldetés elsöprő sikerrel járt. Csapdába, pontosabban gereblye nyélre hánytam ellenfelem. Elégedett mosolyom még is beárnyékolta fő-taichou őslakos ábrázata.
-O…o~h!- Dugtam el hátam mögé a pórul járt repkedő masinát. Pillanat törzse – töredéke – alatt vert le a víz, hogyan magyarázom ki az esetet, véletlenül megöltem a hírvivő szolga – szolgálat – tagját. Aztán rájöttem kár a gőzért, van egy Masa-m. Ártatlan fütyörészéssel oldalaztam szobájához elrejthessem a baleset bizonyítványát – bizonyítékát -, azonban újabb lepcsánka – lepke – landolt orromon. Férfias, ám némileg rémült ordítással kenődtem falra. Kikerekedett szemekkel elemózsiáztam – elemeztem – a helyzetet azaz izé micsoda, kicsoda, hogy a fenébe került oda, majd óvatosan előhúztam műanyag játékom. Fekete termésnek – tetemnek – nyoma sem volt rajta.
-Legalább ütés, kopás, gereblye meg ki tudja micsoda állók. Tesztelve! Főji-taichou örülhet. Bár…tűzzel még nem próbálkoztam.-
Akad meg tekintetem anya féltve őrzött dezodorát. Lehetőséggel kockázva – kacérkodva dörzsölöm állam, de nem engedek utat felfedező kíváncsiságomnak. Türelmesen malmozva fogadtam el az elkerülhetetlent, rám hárul a nemzeti – nemes –feladat, átvegyem az üzenetet. Lelkesedésem tetőfokán egyengettem – egyensúlyoztam -, amikor közölte küldetésre vagyok hitványos – hivatalos -. Szívemnek kedves szavaktól rögtön visszatért belém az élet. Tenyerem összecsaptam, rohantam szobámba Raion-ért, aztán a helyszínre. Fogadóbizottság előadásának részvényeire – részleteire – többségében megint nem emlékeztem, de az idő mindent megold. Bambán végigkövettem a beszámolót, néha bólogattam, mintha figyelnék és készpénzesen – készségesen – hajlongtam az első osztagos távozására. Annak egyenest örültem nem süket némaként fogunk haladni. Széles vigyorral köszöntöttem a felszólaló próbálkozását.
-Sierashi Katsuo, - szépet, Tsuga san - tizedik osztag. Hamada san-hoz hasonlóan, erősségem a fegyverhasználat. Gyengém a varázslás. Remélem, gyújthatok tüzet, kapok poroltót, vagy szülinapomra Charizard lesz becsomagolva. Most örülnék, ha nem lenne toronyba zárt hercegnő a templomnál, mert super Mario unalmas.-
Fogtam rövidre listámat, nehogy ötleteket adjak, mit kérjenek Karácsonyra. Legjobbakat öntöző – önző – mód megtartom magamnak. Több kérdés úgy sem érkezett felém. – Nem értem, miért a templom? Anya~khm…köztudott van egy ajtó a szellemeknek, ha átjönnének a világunkba, de a szentélyek nem hemzsegnek emberektől. Vacsora hiányában, minek marad egy üres épületben? Átjárót akar nyitni párhuzamos világba? Galaktikus útikalauz stopposoknak?-
Elmélkedtem, kissé hangos kerítés – keretek – között. Látatlanban rendelkezésünkre állt néhány állomásos – általános – információ. Nem csalódtam, ezekben még jobban meggyőzött a látvány. Város félre eső, elzártabb, különálló részén ármánykodott – árválkodott - a templom. Sehol a közelében ház, utca, emberek. Minden álmosítóan nyugtató, amit csendes ásással – ásítással – könnyeztem – könyveltem – el. Haladtam a többiekkel, ez nem kérdéses. Szemeimet dörzsöltem, ahogy feltérítvényeztük – feltérképeztük – a helyet. Benéztünk minden terembe, de semmi jelét nem találtuk a lidércnek, vagy papoknak. Hamada san szentélynél bemutatott igája – imája - kissé váratlanul ér, de anya mindig arra tanított, legyek illedelmes és tisztelettudó, ezért két tenyerem összehelyezésével köszöntöm a helybeli szellem uraságot, hátha eltekint attól, seggbe billentsen békessége zavarásáért.

Tárgy: Re: Grim Freedom Csüt. Május 23, 2013 9:44 am

Alapvetően jó állapotban voltam az ébredés pillanatában. Tegnap megtettem a jelentésem, és nem volt más dolgom ma, mint lazulni. Tettem volna, ha minden jól megy, de a kellemes idő és a többi pozitívum ellenére ez a nap tipikusan besorolható Murphy törvényei közé. A reggeliig minden simán ment, majd jött a sok kis dolog. Lélek vagyok, ez tény, de hogy mindent ugyanúgy érzek, mint régen, arról nem tehetek. Olyat belerúgtam az asztal lábába, ahogy vonultam ki az osztag étkezőjéből, hogy nagyon nagy önuralom kellet ahhoz, hogy visszafogjam az éppen kitörni készülő káromkodásomat. Fújtattam egy nagyot, majd megpróbáltam angolosan távozni, mintha mi sem történt volna. Félúton meggondoltam magam, tekintve, hogy előttem az egész nap, és körbe néztem a városban, úgyis régen voltam már egy körúton. Ahogy elnéztem rengeteg újonc került be az osztagokba. Ez némiképp jó érzéssel töltött el. Elég korán indultam el, így valamikor tizenegy és dél között érhettem vissza a kilencedik osztag területére. Egy kicsit eltévedtem visszafelé, nem a megszokott útvonalamon jöttem, és teljesen belezavarodtam, hogy merre is vagyok. Végül azért visszataláltam, hisz, ahogy a mondás is tartja „minden út Rómába vezet”. Éppcsak visszaértem, fel akartam frissülni, így ismét célba vettem az étkezőt, és annak rendje és módja szerint nagyon ügyesen magamra öntöttem a vizet, amivel kicsit más terveim voltak. Úgy döntöttem, hogy jobb, ha csak simán leülök a szobámban, és várok egy kicsit, amíg összeszedem a gondolataim. Még vissza sem értem, amikor egy fekete lény látogatott meg. Seireitei hírvivői, a Pokollepkék. Kitartottam a kezem, hogy rászálljon, remélve, hogy semmi nem sül majd el balul. Átadta az üzenetet, miszerint küldetésre megyek. A gyülekezés a nyugati kapunál van délután kettőkor. Volt még egy kevés időm, magamhoz vettem a Zanpakutomat, és egy üres, csöndes, szabad területet kerestem, hogy belelendüljek a formámba. Rég volt már alkalmam használni, majd amint végeztem, vissza sem mentem, hanem rögtön a nyugati kapu felé vettem az irányt. Már messziről látszott, hogy utoljára érkeztem, és már három másik shinigami tartózkodik a kapunál. Ahogy közelebb értem, illetve beértem őket, az egyik rögtön feltűnt. Katsuo, akihez már volt szerencsém, a másik kettőt még nem igazán ismertem. Az egyik első osztagos volt, ő lesz talán a vezetőnk, de ahogy összefoglalta a feladat mibenlétét, úgy magunkra is hagyott, és hárman indultunk, hogy felderítsük az esetet. Állítólag egy hollow vette be magát egy shintoista templomba Rukongai-ban, és megölt a templomban minden papot és szerzetest. Nem igazán nyilvánítottam erről véleményt, sosem voltam nagyon hithű, inkább csak magamban fortyogtam, mert nem hittem el, hogy van ilyen mocsadék, aki képes egy templomot célba venni.
~ Már semmi sem szent. – alig indultunk el, a számomra ismeretlen shinigami nyitotta a beszélgetést. Legalább csapatjátékos. Legalábbis látszólag most az, és ez jó.
- Tsugahara Nakamura vagyok a kilencedik osztagból. Nos, akkor én kompenzállak titeket, mert kidou-ban se nagyon maradok el az átlagtól, bár nem vagyok én sem egy nagy mágus. Egyébként vívás helyett inkább zúzok. – számoltam be én is, ahogy előttem Katsuo és Izanagi is tette, de a végét direkt hagytam ilyen kurtára. Katsuo úgyis tudja már valószínű a Zanpakutomat, Izanagi pedig majd megismeri idővel. Elértük a templomot, de látszólag semmi nem történt. Minden egyben van, talán a legfurcsább dolog a papok hiánya volt, de ettől eltekintve szinte tökéletesen makulátlan a templom. Sem hollow, sem dulakodás nyomai. A baj viszont az, hogy társaim reiatsu-jén kívül még más lélekenergia sem volt, és ez egy kicsit idegesített. Izanagai egy sárkány szobra előtt térdre ereszkedett és imádkozni kezdett. Mikor végzett, csak elmosolyodtam.
- Minden rendben lesz. – mondtam magabiztosan, de belül, valahol mélyen én sem nagyon hittem ebben, mert ez túlságosan zavaros. Egyelőre még.

Tárgy: Re: Grim Freedom Pént. Május 24, 2013 12:06 am

Megérkeztetek hát. Megjöttetek, bár kevesen. Lélek, a falak között. Az illat, egyszerűen felejthetetlen, az érzés, maga a tökély. Zárjuk is le ezzel a felvételt, induljon el, aminek el kell indulnia.

Beléptek a templomba, s céltudatosan egyre beljebb és beljebb haladtok. Meglehetősen furcsa számotokra a helyzet, bár egyelőre nem tulajdonítotok neki akkora jelentőséget, hogy ezt harckészültségbe álljatok. Értetlenül álltok a helyzet előtt, hiszen éreznetek kéne magatokon kívül valamit. Ahogy felderítitek a terepet, és beléptek a belső kertbe, Hamada meghajolva a sárkányszoborhoz lép. Hogy valamiféle jelért, vagy a ti biztonságotokért, netán egy jó csatáért imádkozik-e innen nem vehető ki. Ahogy a 10. osztagos társatok is összeteszi a kezeit, furcsa érzés lesz úrrá rajtatok Egy számotokra ismeretlen reiatsu árad szét a kertben, akár ha a gátat átszakító vad folyó lenne, majd amilyen gyorsan érkezett, úgy tűnik el ismét nyomtalanul. Nem erős, csupán hirtelen, s ezzel jócskán meg is lephet tieteket. Akárcsak az imával felhagyó társatok....

Hamada:

A szobor előtt térdelve imádkozol a saját és társaid épségéért, a küldetés sikeréért, s mintha meg is hallaná valaki. Érzed, hogy magabiztossá tesz a dolog, s megpróbálnál felkelni, azonban hirtelen, izzani kezd a szobor. Az aranyszín sárkány, lassan bontakozik elő a szobor mélyéről, majd egy pillanatra megmozdul, s rád tekint. Smaragdszín íriszében elszántságot, és tettvágyat pillanthatsz meg, majd mintha minden ismét megelevenedne, a szobor újra mozdulatlanná dermed, te pedig befejezed az elkezdett mozdulatsort, s talpra állsz. Nem igazán érted a dolgot, ám ahogy a társaid felé pillantasz, olyasmit pillantasz meg, amire nem számítasz. Társaid alakját látod, ám testük feketévé vállt, mintha árnyak lennének. A 10. osztagos társad helyén, álló alakon vörösen-, míg a másikon sárgán izzó repedések futnak végig, akárha egy belülről izzó fény törne így utat a koromszín felszín alól. Ám a leginkább nem ez lep meg, hanem az arcuk, melyre hollow maszk került, s most az ismerős csontmaszkok néznek rád. Értetlenül állsz a helyzet előtt, hiszen eddig nem éreztél hollow reiatsut, most mégis tisztán kivehető a jelenlétük. Társaid is érzed valahol, ám nem tudnád pontosan megmondani, hogy honnan. Annyi csupán a bizonyos, hogy az épületben vannak.
Ugyanakkor egyéb furcsaság is történik veled. Bal válladon, az előbb látott, aranyszín sárkány, fejét pillantod meg, ahogy mellső lábaival kapaszkodva, végigfekszik a vállaidon, és biztatóan tekint rád.
- Hallottam imád, ifjú halálisten. Azért jöttem, hogy segítsek neked küldetésedben. Az a két pokolfajzat, akik a templomom háborgatják elrejtették a jelenlétük, s rátok, halálistenekre vártak, egészen eddig. Társaid elkapták, s sietned kell, ha ki akarod őket szabadítani, mert a hollowok jelenleg is a lelkük falják. Minél tovább tartózkodnak ebben az állapotban, annál biztosabb a végzetük. Téged csupán az én közbenjárásom mentett meg a karmaiktól, mikor beléptél. Két társad a falak közt rejtegeti az ellenséged, s most azért jöttek, hogy téged is felfaljanak. - Szólal meg a válladon ülő pikkelyes, s a szemében látod, hogy nem hazudik. A jelenléte bátorítólag hat rád, s az ellenséged előtted áll. Támadni kezdesz, bár magad sem tudod, mi hajt ennyire, az istenségre pillantva, minden kétséged eloszlik. Meg kell mentened a társaid, s legyőznöd az ellenséged.

Tsugahara és Sierashi:
Ahogy az eddig imádkozó társatok felkel, és szembefordul veletek, fókusztalan tekintetében, egy vérszomjas elszántságot pillantotok meg, ám valami más is kirajzolódik körülötte. Szakadt, fekete ruhája alól csontok villannak elő, s az arca helyén, egy üres koponya díszeleg. Bal keze a társatok vállán nyugszik, míg jobb kezében egy kaszát tart, amit Izanagi elé tart, mintegy védelmezve a férfit. Nem értitek a helyzetet, de azt igen, hogy a társatok kezében a zanpakuto villan, s felétek indul. Ki lehet az alak, aki mögötte lebeg, s csontkezével, fekete ruhájában, akár maga a kaszás. Reiatsut továbbra sem éreztek, csupán a sajátotokat, és a felétek tartó harmadik osztagosét. A mögötte lebegő figura, mintha nem is létezne, csak a szemetekkel látjátok, ám másként nem érzékelitek. Vajon mi történhetett, hogy az imént még imádkozó halálisten, most szembefordul veletek, és kardot ránt, azzal a látható szándékkal, hogy megöljön titeket?

// Postsorrend: Izanagi, Katsuo, Nakamura. Ezenfelül kaptok egy határidőt a postolásra. Ez pedig Május 31-e. Ha valaki nem tud postolni addigra IRL okok miatt, az PÜ-ben jelezze, egyéb esetben kimarad a körből. Sok sikert! //

Tárgy: Re: Grim Freedom Szomb. Május 25, 2013 10:52 pm

Beléptem az épületbe, majd meghajlás után letérdelek, hogy az aranysárkány, valószínűleg a hely védelmezőjének szobra előtt imádkozzam a társaim és a saját épségemért a küldetés végére, meg a küldetés sikeres végrehajtásáért. Hittem, hogy ez segít bár az igen csak meglepett, amikor a szobor megmozdult, eléggé meglepett a dolog, hiszen hívőnek tudtam magamnak, de nem mindennap metarializálódik az ember mellett egy istenség akármilyen formában. A sárkány írisze a saját elszántságomat és tettrekészségem éreztem, ami még inkább feltűzelt a küldetés sikeres teljesítése érdekében. Már belépéskor is dühös voltam, hogy a hollowk megszentségtelenítetek egy szerzetesek által lakott szent helyet, de ez most még inkább elhatározottá váltam és még inkább dühös voltam azokra a szemtelen hollowkra, hogy betették ide a lábukat. Ekkor újra visszatérek a saját világomba, körülöttem minden újra éled és mintha az egész meg sem történt volna. Nem nagyon értek semmit, hogy mi is történt az imént, de talán idővel világossá fog válni a dolog, mert jó megfigyelőnek tartom magam. Megfordulva a társaimat látom, de azok teljesen feketék, az egyikükön vörös, míg a másikon sárga repedés futott végig, mintha a testük belsejéből fény akarna előtörni, ilyet még nem láttam, viszont, ami igazán meglepő volt a hollow maszk, igaz tisztán éreztem a hollowkra jellemző reaitsut, a társaimét viszont csak igen gyengén, bár abban biztos lehetek, hogy az épületben vannak.
- Most mi van?
Teszem fel a kérdést magamnak, de választ nem tudok adni. Hirtelen valami nehezet érzek a vállamon, majd oldalra nézve a korábbi szobor bátorító jelenlétét veszem észre, majd beszélni kezd az istenség, szobor vagy ki tudja mi. Röviden elmondja, hogy hallotta az imám és segíteni jött, majd vázolja a helyzetet: a társaimat elkapták, de sietnem kell mielőtt kiszívják belőlük a reiatsut, mert utána engem fognak célba venni és egyedül, még egy isten segítségével, sem sok esélyem lesz ellenük. Ez megnyugtató és olyan magabiztossággal töltött el, amit eddig nem éreztem, bár eléggé le is ttört, hiszen egyedül kell megmentenem a társaimat, ami ha kettejüknek nem volt esélye az elrablásukat megakadályozni, akkor nekem mennyi esélyem van a kiszabadításukra. Egy pillanatra átfut a fejemen, hogy nem hallottam csetepatét, márpedig csak úgy eltüntetni valakit nem túl egyszerű dolog. Ekkor előkapom a fegyverem és ellenségeim felé futva kiadom a parancsot, bár egy pillanatra elbizonytalanodom, hogy melyiket végül elordítom: Tsunero// Csípj!, amire a kard felveszi a katana alakját, aminek a pengéjéből madárcsőrre emlékeztető rücskök emelkednek ki, így rohanok a társaim helyén álló hollowkra, akiknek a jelenlétét tökéletesen érzem, ezért nem kételkedem benne, hogy valóban ott lenne, a fejembe meg sem fordul, csak épp egy pillanatra, hogy esetleg csapda lehet, hiszen egy istenséggel az oldalán ki gondol arra, hogy illúzió áldozata lett. Ismét kiadom futás közben a parancsot, amit korábban is, aminek hatására a kard megnyúlik, majd a hollowk felé "indul", hogy végezzen velük.

//továbbra is vizsgasuck van, lehet, h nem mindig tudom tartani a 25 sort, azért közelítek hozzá..//

Tárgy: Re: Grim Freedom Vas. Május 26, 2013 2:58 am

Elronthattam valamit a dologgal kapocsban – kapcsolatban -, mert sikeresen beindítottam egy kínzás – kínos – folyamatot. Alig csattantak egymáshoz tenyereim, ismeretlen energia áradt szét a ketrecben – kertben -. Fejemet azonnal az erő irányába fordítottam, bár falak választottak el tőle. Összevont szemöldökkel méláztam el az eseten, mégis mi lehetett ez a hátamat borzasztó – borsózó – valami. Közelebb nem kerültem a megfejtéshez, de kezemet magasba emeltem és szóra nyitottam számat. Sóvá –szóvá – akartam tenni a dolgot, bár a többieknek is élelmezniük – érzékelniük - kellett. Biztos, ami biztos alapon, gondoltam segítek a döntésben ötletem felvetésével. Egyértelmű volt azt szeretném javasolni, nézzük meg közelebbről a hirtelen köddé váló reiatsu forrását. Gyurmának – gyanúsnak – látszódott, főként azok után, eddig semmi szokatlant nem találtunk. Csapda, vagy sem, valahol ideje lett volna elkezdeni a ténykedést.
Félig magasba lógatott karral pillantottam vissza Hamada san-ra, végzett már az indával – imával -. Még se üvölthettem rá, hagyjon sípszó után üzenetet, vagy szakítsa félbe, mert sietni kéne. Anya megtanította, sosem kifizetődő magunkra haragítani a kami-kat, mert sosem tudhatom, mikor akarnak az ágy alá berántani. Azzal próbálkozhatnak, mert eszmésen –eszesen – kicseleztem a szörnyeket, hiszen futon-on alszom. Az alá, bármelyik bemászik, megtapsolom, vagyis mondhatom bevetett reakciómat, ami most sem látszódott helytelen veteményes - vélemény – nyilvánításnak. Dobverős – döbbenetes – jelenséggel kerültünk szembe. Térdelő társunk ugyan végzett a helybeli főnök megkeresésével, de nagyon nem voltak vele rendben a dolgok. Csendes hoppáréval léptem egyet hátrébb és pisszegtem Tsuga san-nak, hátha elkerülte figyelmét a férfi köré telepedett paranyica – parazita -, mert esetleg, véletlen, teljesen egyértelműen lekötötte figyelmét a kertben zajló furcsaság. Nem számítottam rá, újabb sötét Kenny-vel kell megküzdenem, aki papagájként csimpaszkodik mások vállára. Azért plusz pont, nem vitorlás – virtuális – keretek között kerül sor az ütközetre, de az már kevésbé volt inamra – ínyemre -, túszként, vagy energiaforrásként tartja magánál társunkat. Nem rohanhattunk neki esztelenül, mert baja eshet megbabozott – megbabonázott – tagunknak.
-Minket üldöznek a kaszás halhatatlanok, Tsuga san?-
Engedek meg könnyed vigyort, előző közös küldetésünkre utalva. Ringben nem dolgoztunk hosszú ideig csapatban, de ez nem szegfűzhette – szeghette - lelkesedésemet. Tervre volt szükségünk, méghozzá villámgyorsan, ugyanis elvarázsolt hercegünk nem bízott semmit a véletlenre. Rögtön vérszomjas fazékként – fenevadként – rontott nekünk, méghozzá lélekölője első képességét használva. Ötletem sem volt mire képes a szöges, csőrös, érdekes buzogányra hasonlító fegyver, de azt súgta előzékeny érzetem – előérzetem – jobb lenne nem saját bőrömön megtapasztalni. Hárítani, pontosabban észhez kellett téríteni a férfit, ezért bizományos – biztonságos – megoldásban törtem fejem. Nem véletlenül ölelte magához az a fekete köpenyes alak. Arra tudtam csak gondolni, társunktól nyeri az erejét, vagy egyszerűen élvezi, egymásnak ugraszt minket.
-Mozgásképtelenné teszem Hamada san-t, addig próbáld leválasztani róla a kullancsot!-
Köszörültem meg torkomat elővehessem igen hiányos varázsló terhességemet – tehetségemet -. Sürgetett az idő, úgyhogy nem toporzékolhattam –toporoghattam – tétlenül, míg belém állítja megveszett társunk fegyverét. Szorgalmasan hadartam egymás után a szavakat. Összesen kétszer csempéztem – cseréltem – fel a sorok sorrendjét, ami remek teljesítménynek minősül, főleg, ha valaki ekkora rap tempóval hadar. Az különösebben nem érdekelt mennyire lesz maszkos – masszív - a vörös fényár, vagyis geki, ami csodálatosan lebénítja begörcsölt – begőzölt - társunk. Néhány másodpercet akartam összesen nyerni. Annyira lett volna szükség Tsuga lerángathassa Kenny-t a kakasülőről. Sikerülne terve, nem is tudom, felpofoznám, esetleg tarkón vágnám Raion markolatával társunkat, ha még mindig problémázna. Minden rendben lenne vele, akkor irány a kaszás leállítása.

Tárgy: Re: Grim Freedom Csüt. Május 30, 2013 6:36 am

Hamada végzett az imával, addigra mindenki elfoglalta megfelelő helyét, hogy az események tovább folyhassanak. Ahogy Hamada felállt a térdelő pozíciójából, fura arcot vágott, mikor ránk nézett. Kérdőn néztem rá vissza, egyáltalán nem tetszett a dolog.
- Hamada-san? – kérdezem, hátha csak én vagyok paranoiás, bár az utóbbi időben jók a megérzéseim. És most sem volt ez másképp. Katsuo szólított meg, mikor egy pillanatra levettem szemem Hamada-ról.
- Minket üldöznek a kaszás halhatatlanok, Tsuga san? – felhúztam a szemöldököm, hogy mire gondol, majd mikor visszanéztem a triumvirátus harmadik tagjára, már tudtam miről beszélt. Egy fekete csuklyás alak állt Hamada mögött, bal keze a vállán, a jobbjában pedig a kaszája, amit védelmezőleg Hamada elé tart.
- Szerintem nekünk nem kéne többször egy küldetésre mennünk, Katsuo. – válaszolom társamnak, még az előző kérdésére, de cseppet sem gondoltam komolyan, próbáltam elviccelni a dolgot, hátha sikerül oldani vele a feszültséget. Nem is tartott sokáig, Katsuo már is egy tervvel rukkolt elő, ami nem is tűnt annyira hülyeségnek.
- Megbirkózol Hamada-sannal? – kérdezem a fiútól. Ismerem a képességeit, de Hamada még új, és első küldetésünkön vele, nem biztos, hogy jól jönne egy kisebb, vagy nagyobb probléma. Ahogy látom, így is benne vagyunk a pácban.
- Mozgásképtelenné teszem Hamada san-t, addig próbáld leválasztani róla a kullancsot!
- Én benne vagyok, de légy óvatos, nem tudjuk, hogy vele is történik-e hasonló, mint velünk. – kacsintottam, majd neki indultam. Megpróbálom megkerülni Hamada-t, és eközben neki kezdek egy idézésnek, a kaszást célozva.
- Villámokon érkezel és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt. Bakudou 61: Rikujoukourou. – remélem, hogy sikerül lekötnöm, bár az is ott van a pakliban, hogy egyáltalán nem hat majd rá, de akkor biztos, hogy a Zanpakutomnak sem veszem hasznát.
- Hadou 04: Byakurai – Sütöm el a hadou-t, rögtön a Rikujoukourou után. Nem tudom, hogy mi ez az egész, reiatsu-t még mindig nem érzek, csak a mienket, amit eddig is, de ez a kaszás, most mindent összezavart, és ezek szerint még sincs itt teljesen minden rendben.
- Szállj le a haverunkról! – kiáltok a kaszásra, függetlenül az előző kidou-k sikerességétől, ha a fizikai támadások nem hatnak, hallani, talán hallja majd a hangomat.

Tárgy: Re: Grim Freedom Csüt. Jún. 20, 2013 5:11 am

Izanagi:

Ahogy támadásba lendülsz, a sárkány erősen megkapaszkodik a vállaidba, már-már fájóan szorít, mégis érzed, hogy mintha bátorítani akarna. Valahogy azonban az is megfordulhat a fejedben, hogy a két társad nesztelenül rabolták el mellőled, ami vagy a társaid komoly ügyetlenségét, vagy az ellenséged erejét dicséri. Egyik lehetőség sem kecsegtet sok reménnyel, ám az aranyszoborból előbújt istenség is aggaszthat némiképp. Végtére is, ki ő, mi lehet a dolga veled? Nem igazán érted az egész helyzetet, azonban túl komolynak tűnik ez a helyzet, ahhoz, hogy vicc legyen. Kardot rántva ugrasz előre, a két hollow tétovázik kissé, így sikerül megvágnod a sárga fénnyel körülölelt ellenfeled, habár, nem ejtesz rajta komoly sebet. A csőrök belemarnak kissé a vállába, s felsérted a karját, ám ennél többre nem vagy képes, mert az átkozott hollow kellő lélekjelenléttel bír, így hamar félreugrik. Az első támadásod volt ez, s érzed, hogy a megsértett kardod, bizony nem szándékozik a szokásos háromnál több segítséget adni míg ily módon megsérted. Ellenben az aranyló sárkánnyal, aki felágaskodik a válladon, s a szemedbe pillant.
- Segítek neked ifjú halálisten. Ezek az átokfajzatok, nem szennyezhetik be templomom. Támadj újból, s én veled harcolok. A te hitedből merítkezve megtestesülhet a hatalmam ezen a világon. - Mondja komolyan, s a jobb válladra telepszik. Érzed, bármelyik percben elrugaszkodhat, s csak azt várja, te mikor támadsz. Mindeközben, ellenfeleid kezében furcsa, ismeretlen fegyverek materializálódnak. A vörösé, akár egy kígyó, mely bármelyik percben harapásra kész. Tanult harcosként úgy véled, az ostorra hajazó, hegyes végű eszköznek, még a testet botíró pikkelyei is élesek lehetnek, így jobb lesz vigyáznod vele. A másik hollow karján egy furcsa karvédő villog, sárga színben, s tiszta reiatsut érzékelsz, a koponyát formáló páncél szemeinél. Innen nézve nem tudod, hogy hogyan is használhatná ellened, ám sejted, hogy nem kell soká várnod, hogy kiderüljön. Amint újra támadsz, a válladon nyugvó sárkány előre lendül, s igyekszik megmarni az ellenfeleid. A társaid, csupán halványan érzékeled, s egyre elhal a reiatsujuk. Talán úgy gondolod valami nem stimmel a dologgal, hisz az előbb még oly tisztán érezted a jelenlétük, s most a helyükbe lépett két lidérc. Talán éppen azon kattog az agyad, hogy minél előbb végezz a templomra, és társaid életére törő átokfattyakkal, hiszen a válladon nyugvó istenség úgy tűnik igazat szólt róluk.

Katsuo és Nakamura

Ahogy a társatok shikai-ba váltja a kardját, s nektek ugrik, egy pillanatig haboztok. Nem tudjátok, hogyan reagáljatok erre a helyzetre, ám a kötelesség azt diktálja, hogy a lehetőségeitekhez mérten fájdalommentesen mentsétek meg Hamada-t. Aggasztó a mögötte lebegő kaszás alak, s közös emlékeitek nyomán felméritek, hogy nagy bajjal nézhettek farkasszemet, ha ez a figura csak így képes volt ellenetek fordítani a shinigami-t. Bántó dolog, hogy továbbra sem éreztek a magatokétól különböző reiatsut, s hogy a kaszás alak, mintha nem is létezne ezen a síkon. Egy pillanatra hezitáltok, ám a lélekjelenlétetek kihúz a bajból. Nakamura válla és Izanagi fegyvere közelebbről is megismerkednek, s mindenféle előjáték nélkül belemar. Nem épp gyöngéd kezdés ez, ám olybá tűnik, a reakcióidőd megmentett attól, hogy jobban elmélyüljön a fém és hús kapcsolata. Sierashival közösen, egy-egy kidou-t röpítetek az ellenfeletek felé. Azaz, hogy röpítenétek, ám a mágia csütörtököt mond. Nem jelenik meg a kimondott szavak után következő hatás, s ez furcsa lehet számotokra. Ha előrántjátok a fegyveretek érzitek, hogy nem a reiatsutok a probléma, hanem maga a kidou lehet a ludas, ám nem értitek, mi lehet a probléma. Egyik döbbenetből a másikba estek, mikor számotokra idegen anyag materializálódik a bal kezetekben.
Katsuonál egy több méter hosszú ostornak látszó fegyver jelenik meg, melynek a teljes terjedelmét – a markolatot leszámítva – apró éles pikkelypengék borítják. A végén ágaskodó penge pedig vészjóslóan villan feléd, és ellenfeled felé.
Nakamura balján egy furcsa alkarvédő jelenik meg, mely könyéktől csuklóig terjedő, villogó szemű koponyát formáz, s a belső oldalán egy szemgolyó díszeleg.
A fegyvereitek, mintha élnének, s ez a szó legszorosabb értelmében értendő. A hústapintású ostor, magától tekereg, míg az alkarvédő „belső szeme” kíváncsian pislog hordozójára. Úgy érzitek, mintha akarnák, hogy forgassátok őket, s valahogy kézre állnak a harchoz. A 9. osztagos karján feszülő koponya sárga szemeiből, tüskék állnak ki, melyek mintha sokkal hosszabbak lennének, mint amilyennek innen nézve tűnnek. Sierashi ostorán a pikkelyek égnek merednek, s csillogva várják, hogy használatba vegyék őket.
Baljóslatú eszközök ezek, s nem tudjátok eldönteni, használhatjátok-e őket a harchoz.

//Elnézést a késlekedésért, de gondoltam megvárom, amíg mindenki végez a vizsgákkal, befejeződik az iskola, hogy újult erővel vethessétek magatokat a harcba. A postsorrend változatlan, a határidő pedig Június 30-a. Ha valaki nem tud írni jelezze PÜ-ben és megvárjuk.
Nakamura és Katsuo. Jelenleg semmilyen kidou-t nem tudtok elsütni, ám a kezetekbe kapott fegyverek ezt a hiányosságot igyekeznek pótolni. Az alkarvédőt és az ostort a kidou képzettségeteknek megfelelő szinten vagytok képesek alkalmazni, s ösztönösen forgatjátok azokat, ha használni kezditek. Mindenkinek sok sikert a postoláshoz. //

Kis hangulatadó

Tárgy: Re: Grim Freedom Csüt. Júl. 04, 2013 8:47 am

Támadásom megindítom és megpróbálok minél komolyabb sebet ejteni a két hollown, akiknek közük van a társaim elrablásához, hiszen azt szeretném, hogy a haláluk minél fájdalmasabb legyen. Közben az arany sárkány erősen fogja a vállam, szinte már fáj, bár ezt az érzést a kemény szamuráj kiképzésem és az isteni jelenlét elfeledteti velem és még inkább a küldetésem céljára segít koncentrálnom. Az első támadásom a sárgás burokba bújó hollowt találja el, sajnos a kár, amit okoztam neki igen kicsi. A kardom, ahogy eddig sem ebben a formában most sem hajlandó a háromnál több támadásnál többet elindítani, hiszen soha nem is volt és a képzettségem sem volt elég többre. Rá kellett jönnöm, hogy ez a támadási forma nem éppen megfelelő az ellenfeleim ellen, így akármennyire irtózom a kidouktól és a képzettségem sincs meg benne, muszáj leszek azt a módszert használni. Miután a kardom visszaáll az eredeti formájára kiadom a kidou típusú támadás parancsát, Attake//támadj, ami nem épp egy ötletes parancs szó, de ha így működik, akkor ezt kell szeretni, aminek hatására a katanám két wakizashivá alakul. Közben az ellenfeleim kezében is egy- egy fegyver materializálódik, az egyik egy kígyót, míg a másikon egy páncél jelenik meg, amiből tiszta reiatsu sugárzik. A következő támadásommal a sárkány is előrelendül, hogy segítsen. Nem szokásom harc közben gondolkodni, de ahogy a társaim kibocsátása távolodik úgy kezd el forogni az agyam, hogy vajon mi is folyhat körülöttem és mibe is keveredhettem, hiszen ritka, hogy egy istenség életre kell és nem is igazán hallottam még hasonló esetről a másik pedig a társaim rejtélyes eltűnése, ami szintén elég furcsa. Ami leginkább foglalkoztat, az az hogy lehet két jól képzett shinobi ennyire béna, hogy a hollowk bármiféle harc nélkül elrabolják őket. Nem tudtam, hogy rájuk legyek mérges, hogy szerencsétlenek voltak, magamra, hogy nem segítettem nekik vagy a hollowkra, hogy elrabolták őket és megszentségtelenítették ezt a szent helyet.

Tárgy: Re: Grim Freedom Csüt. Júl. 04, 2013 11:11 am

Nem abban a formában sünt – sült – el tervem, ahogy vártam. Beveteményezett – bevetett – varázslat meg sem jelent. Különös vélemény – véletlen -, mert abban a pillantásban – pillanatban – teljesen meg voltam róla győződve jó rap-et mondtam hozzá. Nem nálam lehetett a probléma, hanem a világ esketett – esküdött – össze ellenem. Mindezt igen bölcsész – bölcs – hoppáréval könyököltem – könyveltem – el. Egyáltalán nem vettem számtanban – számításba – Nakamura san húzza a rövidebbet és megsérül, miután elmázol – elmarad – bénító máguskodásom. Bordázott – bosszantott – a galaktikus összeesketés – összeesküvés – áldozati báránysága, ettől függetlenül túlzásba se cipelhettem – vihettem – a bámészkodást. Nakamura san segélyre – segítségre – szorult, na meg nekem se ártott szépítkezni – szépíteni – hibámon. Rögtön katana-m után nyúltam, kimerevíthessem – kimenthessem – szoros – szorult – helyzetéből. Előre lépcsőztem – léptem -, majd határozottan indítványoztam – indultam – előre kihasználhassam átmeneti fegyelmezetlenségét – figyelmetlenségét – és kitaláltam csutakon – csuklón – ragadom felém huzatolom – húzom -, aztán állon vágom a marokkal – markolattal -, hátha eszményét – eszméletét – veszti. Nem étel – éber -, Kenny kettő sem irányíthatja.
Műtétben – műveletben – annyi akadály keletkezett, valahonnan idegen fegyverek kerültek kezembe. Létölőmet – lélekölőmet – el sem húzhattam, mert hosszú ostya – ostor – keveredett megszokott helyére. Érdemes – érdekes – történésen elismétlően – elismerően – bólintottam. Egyáltalán nem festett rosszul, bár fogalmazásom – fogalmam – sem létezett, merről kevert – került – tutajomra – tulajdonomba -. Egész hasznos cuccnak látszódott és minek varázsolta volna valamilyen unatkozó mágus kezembe, ha nem azért forgassam? Meg se formált – fordult – fejemben, eldoboljam – eldobjam -. Jól jöhetett a harcban és ha már ott van, tegye magát hasonmássá – hasznossá-. Elég leleményesen – lelkesen – tekergőzött, mintha arra várna rászabályozhasson – rászabadulhasson – valakire. Átmenetileg nem sajtoltam – sejtettem -, milyen formában lehet alakozni – alkalmazni -, vagy mire lehet képező – képes -, de minden élesben dől el. Kiderítem a tiltást – titkát – útközben, addig, csak azt kell feltérítvényeznem – feltérképeznem -, mit kell ahhoz tennem támaszkodjon – támadjon – és lehetőleg ne engem vegyen célba. Azaz érmem – érzetem – valamilyen kényelmetlen háttere – hátránya – lesz, mondjuk elszivattyúzza – elszívja – az energiámat, vagy elszivattyúzza – elszívja – az enegriámat, esetleg még egy kicsit elszivattyúzza – elszívja – az energiámat, miközben elszvattyúzza – elszívja – az energiámat.
-Minden rendszerben – rendben -, Nakamura san? Legközelebbi küldeményre – küldetésre - kérünk fekete csutkás – csuhás – defibrillátort - detektort -. Semmit sem váltunk – vállalunk -, amiben Kenny-k vannak!-
Vigyorogtam a kilencvenesre – kilencedikesre – oldjak a feszességen –feszültségen -, mert senkinek se hibázott – hiányzott – a sótlan – szótlan – kukaság. Mellékesen érdemelt – érdekelt – mi lehet élménye – véleménye – újdonsült fegyvereinkről és arról se árválkodott – ártott – értesülnöm, milyen állomáson – állapotban – van. Még se kérvényezhettem – kérhettem – fizikásan – fizikailag – lehetetlen mozdonyokat – mozdulatokat. Az nem lenne gondozás – gond -, ha bekötné, ne vértezzen – vérezzen – össze mindent.
-Az a szerény benyomtatásom – benyomásom – tesztelnünk kéne mit tudakolhatnak – tudhatnak – ezek a masinák. Ötlet, hogyan művészkedhetnek – működhetnek -? Élőnek látszódnak…akkor, talán…Támadj? Csípd meg? Harapj?-
Moziztam – mozgattam – karomat, hátha előre legyez – lendül –, esetleg Raion-hoz hasonultan – hasonlóan – megszólal, mihez kezdjek. Nem erős szak – erőszak – a disznó toka – tor -. Nem válaszol, megolajozom – megoldom – máshogy. Ha más ostya – ostor -, akkor úgy használom. Felelemeztem – felemeltem – és előre csapoltam – csaptam – vele. Próbát megért a kísértet – kísérlet -, legalább Nakamura san-nak is feltelepíthettem – feltehettem – a nagy küldeményt – kérdést -.
–Arra terv, Hamadapipőkét mivel élesszük – ébresszük – fel? Kenny kettő mögé kerülök, ráteperem – rátekerem – az oszmánt – ostort -, aztán megpróbálom hámra – hátra – húzni, hátha elengedi Hamada san-t. Már, ha ez az izé műkezes – működik -…-
Jegyzetelem – jegyzem – meg keserű szájvízzel – szájízzel -. Nem bírtam – bíztam – túlságosan a fegyver kártékonyságában – hatékonyságában -. Ettől függvényben – függetlenül -, hacsak más övezet – ötlet – nem érkezik, megpróbálom.

Tárgy: Re: Grim Freedom Vas. Júl. 07, 2013 3:40 pm

Az események pörögtek. A Hamada mögött álló kaszás baljóslatúan tekintett ránk, és újdonsült ismerősünk is olyan tekintettel nézett végig rajtunk, mintha régi nemeziseivel találkozott volna szembe ezen a küldetésen. És mi vagyunk a nemezisek Katsuo-val. Fel sem fogtam, hogy mi a fene történik, amikor meg is indult a támadás, és a vállam irányába suhintott. Ha a reflexeim csak fele ennyire lettek volna jók, biztos, hogy elvesztem a karom, de legalábbis nem fogom tudni mozgatni, így épphogycsak sebet ejtett rajta, ám azt sem kell figyelmen kívül hagyni. A vágás és a félreugrás következtébe tépő hatás jött létre, ami talán még rosszabb, mint egy sima a „válladba-hasítok-mert-úgy-jó” dolog. Mikor lábaim ismét talajt fogtam, kissé megrogytam, és pár csepp vér csöppent a padlóra.
- Semmi bajom. Egyelőre csak karcolás, reméljük ennél komolyabb nem lesz. – válaszoltam az aggódó kérdésre. Valami nagyon nem stimmelt, és kedvem lett volna odasétálni, és egy igen erőset behúzni Hamada-nak, vagy legalábbis felpofozni, hátha attól majd észhez tér. De ez most sajnos nem opció. Pedig mennyivel könnyebb lenne. Nagyot sóhajtottam erre a gondolatra, és szinte Katsuo-val egy időben sütöttük el a kidou-nkat, ám az mintha nem is létezett volna. Én hiába szavaltam, Katsuo hiába rap-elte – ezen meglepődtem, milyen ritmusosság lakozik benne – a ráolvasást, a mágia egyszerűen el sem indult sehova, nemhogy megjelent volna. Ott álltam bambán, mint egy barom, előre tartott kézzel, és csak pislogtam, hogy mi a fene van. Katsuo-ra nézve őt hasonló módon meglepte a nem létező kidou rejtélye, majd a kezében egy ostor materializálódott, és én is a Zanpakutom után nyúltam, de a kezemen egy koponyát ábrázoló alkart védő páncél jelent meg. A szemei villogtak, sőt, mintha maga a tárgy élt volna. Nem a legbölcsebb dolog, de egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy hátha csak álmodom, vagy képzelem a dolgot, de nem. Az alkaromon még mindig ott volt a koponyás cucc, és a lehető leggyorsabban felmértem a milyenségét. Megláttam a szemét, ami a belső felén helyezkedett el, és egyenesen rám nézett. Pislogott, és forgott az üregében
- Azt a rohadt…! – kiáltottam fel, és ha képes lettem volna rá, most biztosan földhöz vágom a tárgyat, de jelen helyzetben annyira futotta, hogy megpróbáltam lerázni a karomról, aztán ez vagy sikerül, vagy nem. Persze, hogy nem. Ismét farkasszemet néztem a fegyveremmel, és látszólag Katsuo is ismerkedett a fura ostorával. A fegyverek mintha éltek volna, és kívánták volna, hogy forgassuk őket.
- Oké, ezt remélem, nem csak én találom baromi furcsának. – tettem fel a félig kijelentés, félig költői kérdést. Halvány lila gőzöm nem volt, hogy hogyan kéne ezeket forgatni, de tömény reiatsu áradt belőlük, így egyáltalán nem voltak bizalom gerjesztőek számomra, és csak le akartam vetni magamról, ehhez viszont valószínűleg az kell, hogy lenyomjuk a csuhást.
- Jobb ötletem van Katsuo-san, mielőtt legközelebb együtt elvállalunk egy küldetést, megkérdezzük lehet-e kaszásokra, vagy ahhoz hasonló halál-imádókra számítani. – vettem a lapot, amit a detektorról mondott. Kétszer egymás után ugyanazzal az emberrel, ugyanolyan ellenfelet megkapni statisztikai lehetetlenség. De hát a kivétel mindig erősíti a szabályt.
- Reméltem, hogy te majd előrukkolsz valamivel a használatot illetően. – vágok vissza, és csak annyi jut eszembe, hogy sima fizikai támadásokra lehet ezekkel indulni, semmi komoly.
- Reatisu „befecskendezés”? Vagy egyszerűen csak zúzzuk szét azt a valamit. – alighogy végig mondtam már jött is a terv, ami nem is tűnt valami rosszank, sőt, nagyon is használható volt.
- A nyaka köré tekerd, én ezzel a szépséggel, – mutattam a fegyverem szeméből kiálló tüskére.- megpróbálom félrecsapni a pengéjét. Nem lenne valami mókás egy fejetlen Hamada-val visszatérni Seireitei-be…azt hiszem. – fejezem be egy kényszeredett mosollyal, némiképp bizonytalanul. Ha sikerül ezt összehozni, és szinkronba rendeződni a kölyökkel, éppen mikor félrecsapom a pengét, Katsuo a nyaka köré tekeri az ostorát, ezzel remélhetőleg hátrarántva, és így leválasztva őt Hamada-ról, ami reményeim, vagy reményeink szerint megtöri a Hamada elméjére telepedett ködöt, és visszatér közénk a való világba. Happy End!

Tárgy: Re: Grim Freedom Szer. Okt. 23, 2013 1:33 am

Mivel a mesélőnek nincs ideje, gí megkért, hogy zárjam le a küldetést. Résztvevők jutalma 500 LP és 1500 ryou.