Hannibal ante Portas!

Tárgy: Hannibal ante Portas! Vas. Május 19, 2013 11:19 pm

Mesélő:
Diego Canino

Résztvevők:
Adala Cascada
Karasu Vex
Diego Canino

Aaroniero A.
Három Espadához érkezett meg, nagyjából egy időben a parancs Las Noches uralkodójától, hogy sürgősen jelenjenek meg a tróntermében, bármit is csinálnak, hagyják félbe. A hírvivők kimerültnek tűnnek, mintha sonidoval, lélekszakadva rohantak volna hozzátok, és többször is kihangsúlyozzák az „azonnal” és a „haladéktalanul” szavakat, bár azt nem mondják el, hogy pontosan mit is kíván tőletek Seth.
Mindhárom Espada tíz percen belül megérkezik a trónterembe, Las Noches vezetője azonban nem a márványtrónon ül, hanem a belépőnek jobb kéz felé, egy asztal felett görnyed, látszólag észre sem veszi, hogy bejöttetek, csak akkor néz fel rátok, amikor közelebb léptek hozzá. Torz arcáról nehéz érzelmeket leolvasni, de azért érezhetően feszültnek tűnik.
- Vex, Diego, Adala, gyertek közelebb!- az arrancarok közelebb lépve felfedezhetik, hogy az asztal egy számítógép, valószínűleg érintőképernyős, és egy térkép van rajta kinyitva. Az asztal közepét egy nagy kör foglalja el, ezen belül több száz, számmal jelölt pont helyezkedik el, melyek között szinte elvész a nagy felirat: Seireitei. Körülötte több száz, vonalkákkal egymástól elválasztott terület van bejelölve, égtájak szerint felosztva.
Seth az egyik ujjával rábökött a térkép egy pontjára, ami így sokkal nagyobb részletességgel tárult a szemetek elé, és már csak öt kerület maradt a térképen. - Ez itt a keleti 41-45-ös körzete Rukongainak. A 45-es körzetben találtunk egy többé-kevésbé jól leárnyékolt részt, a 12. osztag mérőeszközeit zavarja a hegység, ez lesz a kiinduló pontotok. Seth kiválasztott egyet az öt körzetből, ami így kizárólagos helyet foglalt el a térképen. A körzetet egy hatalmas folyó szelte ketté, melynek partján egy kis városka foglalt helyet, az egyetlen völgyben, ami a hegyes területen elhelyezkedett. - Ez itt a 43-as körzet, Byakutaisen, az úti célotok. Közel van a keleti kapuhoz, amit a Kaiwan nevű kapuőr védelmez, rendkívül magas itt a shinigami jelenlét, és gyorsan tudnak erősítést is küldeni, úgyhogy az idő nem a barátunk- Seth a városra nyomott, így már láthatóvá váltak az utcák is, itt már nem voltak további számok, nevek, de két épület színesen jelent meg. Az egyik, egy nagy ház, vörössel jelölve, és egy apró kunyhó a Seireitei felőli oldalon, zölddel. - Három, összefüggő feladatotok is lesz itt: először is, tudni akarom, hogy mennyire felkészültek a shinigamik, mennyire reagálnak gyorsan egy támadásra, illetve azt akarom, hogy féljenek, jegyezzék meg, hogy csak csatát nyertek, nem háborút. Pusztítsátok el ezt a várost, ahogy van, öljétek meg az összes shinigamit, akivel találkoztok, a lelkeket pedig vagy nyeljétek el, vagy miután végeztetek, hozzátok őket magatokkal Hueco Mundoba, változzanak csak hollowá. Seireiteit nem fogja megrázni ez a veszteség, de komoly morális hatása lesz. Ez a feladat a legkevésbé fontos.
Ne kezdjetek bele az öldöklésbe, amíg nem teljesítettétek a másodikat, egészen addig próbáljátok elrejteni a reiatsutokat!- a hollow rányomott a térképre, mire egy vörös vonal jelent meg rajta, ami Seireitei felől jött, és a vörös épületbe vezetett. - Ez itt egy étterem, állítólag az egyik legjobb Rukongaiban, ahhoz mindenesetre elég jó, hogy az Omaeda nemesi ház vezetőjének elsőszülöttje ott költse el tizenkét fogásos vacsoráját, nagyjából három óra múlva fog odaérkezni a hintója az informátorom szerint, és legalább két órát ott lesz, mire visszafordul. Öljétek meg, de ne bízzátok el magatokat! Nagyon kövér, de shinigami, nagyjából hadnagyi szinten, a testőrei valószínű még erősebbek. Itt egy kép róla- Seth ujja kétszer érinti meg a vörös épületet, mire kivetül az asztal fölé egy háromdimenziós kép a célpontról.

- A harmadik feladatotok a legfontosabb, egyben a legnehezebb is- Seth a zöld házra nyomott, Omaeda képe pedig kicserélődött egy másikra. Ez a kép ismerős lehetett Diegonak, Vex pedig egészen biztos, hogy azonnal felismerte.

- Ő itt Desiderio Ternurra, az első Primera Espada, és talán a legkülönlegesebb arrancarok egyike volt, amíg meg nem halt egy négy shinigami kapitány ellen vívott, több órán át tartó harcban. Hála a korábban szerzett információknak, amit a szigetről hoztatok, sikerült lokalizálni a lelke jelenlegi tartózkodási helyét. Azt akarom, hogy hozzátok őt ide, élve és sértetlenül. Diegot főleg emiatt a feladat miatt választottam a csapatba, a fiúnak gyenge a szíve, ha meghal, a hétmilliárd ember között soha nem találjuk meg újra. Ezen túl, azt akarom, hogy önként jöjjön, és a mi szemszögünkből lássa a világot, nem akarok egy potenciális ellenséget kreálni Las Noches számára. Hitessétek el vele, hogy mi vagyunk a jók, a shinigamik pedig a gonoszak! Nyerjétek el a bizalmát, nem érdekel, hogyan, de amikor idehozzátok, azt akarom, hogy ő maga akarjon újra arrancar lenni! Az eredeti személyiségéből valószínű nem maradhatott sok, a nevére sem emlékszik, jelenleg Akirának hívják, és nagyjából olyan, mint bármelyik korabeli gyerek. Adalát emiatt választottam a csapatba, valószínű az egész Espadából ő lehet az, aki a leginkább képes lehet elnyerni mások bizalmát- Seth felállt, és felemelte a bal kezét, mire egy fekete átjáró nyílt a trónterem közepén. - A hatodik, a hetedik, a tizenkettedik és a tizenharmadik osztag is szokott járőröket küldeni a körzetbe, úgyhogy esélyes, hogy viszonylag gyorsan érkezik egy kapitányokat is tartalmazó elit különítmény a fogadásotokra azután, hogy felfedtétek a reiatsutokat, de amíg Desiderio nincs veszélyben, vegyétek fel velük a harcot! Vex, valószínű te vagy Las Noches legjobb harcosa, ne okozz csalódást! Csak akkor vonuljatok vissza, ha már tényleg nincs más lehetőség! Értesítem a Sanador Equipot, hogy azonnal lássák el a sérüléseiteket, amint visszaértetek, úgyhogy az egészségetek miatt ne aggódjatok! Ha van kérdés, ne habozzatok, szorít az idő!

Diego:

Kiléptem a zuhanyzóból, és megnéztem újra, milyen munkát végzett a fodrász, de úgy tűnik, nem hibázott, nem kell megbüntetnem. Az előző, hosszú haj felesleges volt, nem is állt jól különösebben, úgyhogy most visszatértem az eredetihez.
Gyorsan felöltöztem, és miközben kisöpörtem pár tincset a szememből, elindultam, hogy ellenőrizzem, mi történik lent, hogy végzik a munkát az alárendeltjeim. Mára már elérték azt a profizmust, hogy az átlagos eseteket tökéletesen elvégzik a segítségem nélkül, de nagyjából naponta érkezik egy újabb idióta, akinek sikerült valami egészen sajátos sérülést begyűjtenie, némelyik egészen mulatságos.
Ahogy kinyitom az ajtót, egy számomra teljesen ismeretlen arrancarral találom magam szembe, aki éppen a kezét emelte, hogy bekopogjon, ha fél másodperccel később nyitok ajtót, valószínű rajtam kopogott volna. A második, rendkívül szembetűnő dolog, hogy úgy tűnik, mindjárt szívrohamot kap, kell is neki pár másodperc, mire összeszedi magát annyira, hogy el tudja mondani, mit akar.
Az első gondolatom, hogy Seth azért akar ennyire gyorsan magához hívatni, mert rájött valamire, de ez valószínűtlen. Még azoknak sem mondtam semmit, akikben amúgy megbízom, mint például Thea, ezenkívül pedig csak az összeesküvő társaim tudnak valamit, ők pedig nem olyanok, hogy eláruljanak. Tehát feladatot kapok.
Nem szeretem, ha ugráltatnak, az egész Espadából csak én és Natalie teszünk bármit is a városért a hétköznapokon is, bármilyen feladatot is kíván adni Seth, adhatná másnak, de most úgy tűnik, tényleg sürgős odamenni, úgyhogy nem húzom az időt, magamhoz veszem a fegyvereim, és elindulok lefelé. Szakítok rá időt, hogy az első emeleten bemenjek Theához, és utasítsam, hogy figyeljen oda a Sanadorra, amíg nem vagyok itthon, utána pedig sonidoval sietek a trónteremhez.
Odaérve, két másik Espadát érzek meg, amiből először arra következtetek, hogy gyűlés lesz, de mivel a többiek nincsenek a közelben, valószínű csak hármunkra van szüksége a királynak. Ahogy felismerem a két reiatsut, már előre dühös vagyok Sethre, bármilyen feladatot is akar rám bízni: az egyik a legújabb tagunk, Adala, akit megvizsgáltam, miután átváltozott, őt szimpatikusnak találtam a rövid beszélgetésünk alatt, a másik viszont a négyes, akit utálok. Nem találkoztunk még, mióta Espada lett, de valószínű még annál is nagyobb a pofája, mint régen volt.
Nagyjából egyszerre érünk a trónterem ajtaja elé, amit a teremszolgák kinyitnak, és szemünk elé tárul Las Noches üres trónszéke. Seth maga valamit tanulmányoz éppen, és minket is odahív, hogy vegyük szemügyre azt. Azt, hogy egy térképet látunk, elég gyorsan feltűnik, de azt, hogy ez minek a térképe, nem akarom elsőre elhinni.
Seth valószínű megőrült, legalábbis erre gondolok, amikor elmondja, hogy pontosan mit is akar tőlünk. Maga a feladat könnyű lenne, ha nem Soul Societyba kellene betörnünk, de rendkívül gyorsan, rendkívül sok, és rendkívül erős shinigamit fognak odaküldeni ellenünk, amint észrevesznek minket. Már az is elég veszélyes feladat lenne, ha csak annyit kellene tennünk, hogy felkapjuk a gyereket, és jövünk, de emellett még le kell állnunk harcolni egy nemes testőrségével, a járőrökkel, de még az ellenünk kiküldött kapitányokkal is. Ja, és közben még figyeljek oda, hogy ne kapjon infarktust egy lélek. Persze Negaciónnal bármikor elmenekülhetünk, és velünk van a meglepetés ereje, de ez akkor sem lesz egyszerű. A kétségeimnek persze nem adok hangot, a gyengeség jele lenne.
- Felőlem mehetünk- ha Seth minden kérdésre választ adott, elindulok, előre a gargantába.

Tárgy: Re: Hannibal ante Portas! Hétf. Május 20, 2013 3:35 am

Nem nagyon szereti, ha bizonyos tevékenységek közben megzavarják, és az egyik ilyen, amikor kényelmesen elhelyezkedik a WC-n, és egy újságot a kezébe véve, elmerül a komoly olvasmányokban. Akárki akármit mond, Garfield igen is vicces, és nem kellett volna belőle filmet csinálni, így az igazi, képregényben. El is ért volna a poénig, ha egy küldönc nem hozza Rá a frászt, ami miatt az újság kettétépve, Vex pedig majdnem leesve a budiról. - Haver, a jó édes anyádra hozd rá a frászt.- sokat nem ért el a káromkodásával, ahogy jött az arrancar, úgy is ment. - Na, akkor hagyjuk abba, és irány a főnök. Mi a...- nyúlna a papírért, de az elfogyott.- Héhéhéhéhé, gyere már vissza, legalább egy kis papírt hozzál anyád.- morgott az orra alatt, ilyen szemétséget, na mindegy. Lassan teszi egymás után a lábait, bal, jobb, persze az arrancar uniformisát viseli, ha már a Nagy legény hívatta, akkor meg kell adnia a módját, Orgo is a hátán pihent, szájában meg egy cigi füstölgött. Most felkészült az egészre, egy teli doboz, több gyújtó is, nem fog úgy járni, mint a legutóbb, hogy a fogát szívta, és nem a cigijét. S ahogy sétált, egy ismerős kisugárzásra figyelt fel, aki miatt legszívesebben visszafordulna. Beképzelt Spenótfej, aki mindent jobban tud mindenkinél, a balfaszja. Csak azért megy tovább, mert Seth hívatja, és van ott egy másik lélekerő is, ami felkelti az érdeklődését. Eddig nem találkozott vele, pedig hallotta, hogy egy újat kaptak, és egy szám ismét foglalt. Talán még értelmes is lesz, és nem csak egy újabb valaki, aki azért kapta meg a rangot, hogy feltöltsék az üresedést. Bár csak Thea drága kapna ilyen rangot, akkor nem kéne Spenótnak dolgoznia. De ez még csak egy ábránd, inkább felvesz egy közönyös arckifejezést, és így lép be a trónterembe. Ahova majdnem egyszerre érkezett meg a hármas fogat. S meglepő, de Seth most nem trónol, hanem valamit nagyon néz egy asztalon. ~ Lehet valami jó kis hentait talált? Akkor elkérem majd, Thea úgyse fog haragudni.- főleg, mert Karasu szerint, nem is tudja azt, hogy mit jelent a harag. Előny lehetne a kapcsolatukban, már ha lenne kapcsolatuk. Úgy elég nehéz, hogy az egyikük teper, meg minden marhaságot meg csinál, még a másik fapofával tűri az egészet, és igen, nem Thea az, aki teper a dologért. Pedig régebben megfogadta Karasu, hogy nem fog nő után rohangálni, hát most se teszi, inkább azt mondaná, kúszik utána. Minek az a büszkeség? Felesleges kellék, el kell dobni, ha haszon származik belőle, és Karasunak már rég a másik nadrágjának a zsebébe van a büszkesége, nem kell aggódnia azon, hogy mi is lesz majd. Inkább most figyeli a gépet, ami igen csak elnyeri a tetszését. - Te, figyi Seth. Ha vége az cécónak, kaphatok egy ilyet én is?- kérdezte vigyorogva, miközben bököd a számítógépre. Amin biztos, hogy eszméletlen lehet játszani, meg kell szereznie. Nem is nagyon foglalkoztatja a továbbiakban az, hogy mi van rajta, hallja, hogy miket mond Seth, és csak akkor figyel le, amikor új kép ugrik be. - Szétkapni egy dagit, lezúzni egy város, rutin munka, és elcsábítani egy köly... hoppááááácskakapácskaaaaa. Ezt a tagot ismerem.- magyaráz csak úgy maga elé, de még élénken él benne az emléke annak a találkozásnak. Amikor egy kis takony folyton szívatta azzal, hogy átváltozott Theava, nem volt valami egyszerű lenyomni, utána elvinni azt a trónt, hát az se volt egyszerű, nem is beszélve arról, amikor Thea hozzáért, és mindenféle valamit látott, és elkapta a félelem. Majdnem ütött a falra egy Karasu alakú lyukat. - Köszi a bókot Seth. De na, kezdjük el, még a kölyköt nem szereztük meg, addig ne nagyon mészároljunk, és hívjuk fel a figyelmet magunkra, de amint már megbizzik bennünk, mehet a buli, aztán ne vegyenek észre a shinigamik, hát ja, elég egyszerű lesz a beolvadás, csak ne mutogassunk lyukakat, és persze arról ne felejtkezünk el, a gyereknek gyenge a szíve, tehát ha ott kap szívrohamot, és meghal, cseszhetjük az egészet. Ja, és a dagi meg nyilvános helyen lesz, tehát azzal se árt vigyázni, és hogy tegyük fel a krémet a fagyira. Ha lebukunk, elég hamar a seggünkben lesz egy jó pár zanpaktuo hegye, na igen, ez aztán egy rutin munka lesz. Az elmondottak alapján meg, Adala, csókolom a kezed...- rákacsint a női espadára, közben vidáman vigyorog....lesz az, akinek a bájait be kell vetnie, hogy a srác megbízzon bennünk. Spenótfej pedig az állapotáért fog felelni. Ja, és nehogy felejtkezzek szerény személyemről, a feladatom kb az lesz, hogy legyek a húsdaráló. Aki támad, azt verjem le, hááááát, bocsi Seth, de azt gondoltam, kicsit pengébb vagy a tervekben, na mindegy. Menni fog ez a morál lecseszése. De ha lehet egy javaslatom. Spenót egy doki, és ha a dagi mindig megy zabálni, hát mérgezze meg a kajáját, csak akad valami, amivel megtudja oldani, a csini Adala, közben induljon el a kölyökért, Én pedig majd rendezem a harciaskodok sorsát, és ha megvan a meló, és a srác, vigyétek el, utána pedig lezúzom a várost a picsába. Csak beszéljünk meg valami jelet. Persze ez csak az én javaslatom. Csessze meg, leégett a cigim.- egy aprót mozdít az ajkai közt lévő csikken, és a felgyülemlett hamu lassan alászáll, a csikket pedig messzire pöcköli, és rágyújt egy másikra.- Ez tényleg egy séta lesz a parkban.- a tarkójára kulcsolja az ujjait, majd elindul az átjáróba, nincs már több mondani valója. Bár lehet nem Spenót előtt kéne mennie, de csak nem lesz olyan hülye, hogy megpróbálkozik bármivel is. Már jóval erősebb Karasu, mint az első találkozásuk alkalmával, és azóta még szerzett pár új kis extrát is, amiknek köszönhetően tényleg igaz lehet az, amit Seth mond, hogy Karasu lehet a legjobb harcos egész Las Nochesben. Bár lehet ez kicsit túlzás, Rózsikával talán közösen osztoznak ezen a rangon. Érdekes lenne, hogy mi történne akkor, ha össze kellene mérni az erejüket, hogy ki is kerülne ki győztesen? Mindketten más területen remekelnek, talán pont ezért is lenne olyan érdekes az egész. Csak hát Rózsinak ott van az a sok ketyeréje, amivel okozhat meglepetéseket, bár ha minden kötél szakad, akkor Karasunak is van pár dolog, amivel simán ráfagyasztja a meglepetést bárki arcára, hogy utána azzal a hülye kifejezéssel távozzon át a Túlvilágra... vagy oda, ahova mennek azok, akik már egyszer meghaltak, majd még egyszer. Bonyolult ez, bár a kedve vidám Karasunak, ezt a hangján is észre lehetett venni, végig vidám volt, még akkor is, amikor Sethtel beszélt, nem félt a Nagytól. Tudja, hogy szükség van az erejére, és arra is lesz, amit már egy ideje készítget...

Tárgy: Re: Hannibal ante Portas! Kedd Május 21, 2013 2:42 am

A szobámban táncoltam, így délelőtt, és ahogy otthon szokásom, egy rövidnadrág, és egy ujjatlan felső volt csak rajtam. Minek is lenne az espadán más, ha otthon tartózkodik? Volt egy szám, aminek a videoklipje ment a monitoromon, s bár háttal álltam neki, tökéletesen úgy mozogtam, mint a lányok, akik eredetileg előadták. Persze hetekbe került, hogy ilyen tökéletesen betanuljam, de mostanra egyszerűen lételemmé vált. Ahogy véget ért a zene, újat kapcsoltam, és kilejtettem a konyhámba, hiszen lassacskán készen volt a tea, amit főztem, és nem akarom, hogy elforrjon a fele, mint legutóbb. Szerettem espada lenni, és ezt a fracciajim nagyon jól tudták. Bár teljesen, még mindig nem tudom kiejteni ezt az átkozott szót, most már nem foglalkozok vele. Lerövidítem, és el van intézve. Ahogy elzártam a kanna alatt a gázt, és beleejtettem a filtert, csengettek. Jókedvvel táncoltam az ajtóhoz, ami szinte azonnal eloszlott, mikor kinyitottam a bejáratot. Lihegő arrancar állt kint, én pedig azzal a lendülettel zártam is vissza a lakás ajtaját.
- Nem vagyok itthon! - Kiáltottam ki, és zavartan, majd kissé megnyugodva mentem vissza a nappaliba. A kis asztalon fekvő távirányítóval zenét váltottam a szobámban, és a házat elöntötte a Gangnam Style láz. Mosolyogva kezdtem mozogni a zenére, és a refrénre elkezdtem, az emberek világában ikonikussá vált mozdulatokba. Egész jól szórakoztam, mikor az előbb kicsukott futárfiú, behajolt az ablakomon. Még a saját lakásomban is zaklat, ezt nem hiszem el. A sötételést vezérlő irányító felé vetődtem, és a kanapémról, kezemben a fegyverrel, visszalőttem az ablakra. Szinte azonnal megjelent, egy másik ablakban, én pedig sorban engedem le a redőnyöket, hogy nyugtom legyen végre, de esélytelennek tűnt. Mikor szinte az egész házon végighaladtam, és megpróbáltam megszabadulni a ragadvány Seth talpnyalótól, lassan eljutottam a szobámba. Mikor azonban itt konkrétan bemászott, a résnyire nyitott ablakon, betelt a pohár.
- Megmondtam, hogy nem vagyok itthon. Seth-nek sem. Nem érdekel, ha maga az atyaúristen akar egem a palotában látni, akkor sem megyek. - Magyarázom durcásan, ahogy Kivágom a szemtelen arrancart, s a nappaliba visszatérve gondterhelten elterülök a kanapén.

Tíz perc sem telt bele, mikor megjelentem a trónterem kapujában, mindenféle egyenruha nélkül. Nem azért jöttem, hogy elmenjek elvégezni valami feladatot, hanem, hogy elküldjem Seth-et melegebb éghajlatokra, ehhez pedig elég az egyik kimonóm, és a hozzá tartozó fehér tabi, meg az egyik szebb waraji-m. Mostanában nagyon megtetszettek ezek a japán rucik, plusz felkötött hajjal, még inkább komolynak tűnök majd, mintha egyszerű ruhában jövök el. Ijesztőbb vagyok, ha hasonlítok a fekete ruhás izékhez. Räv anno gyászhuszároknak hívta őket. Szóval megérkezek, kicsit elegánsabban, de amikor megpillantom a két másik espadát, hirtelen megakadok. Itt van Diego. *.*
Úristen! Ha ezt tudom, sminkelek, meg valami szebbe öltözök fel. Bár ez a kimono, az egyik legjobb darab a ruhatáramban, de akkor is. Miért? Miért kell, hogy pont így találkozzak vele? Ahogy befele haladunk, egy pillanatra sem tudom levenni a szemem róla. Seth mondatait alig hallom, és azt hiszem el is pirulok kissé, mikor rám néz. Szendén elfordulok, és ekkor hallom meg az első szavakat a misszióról. Basszus. Egyenruha kellett volna. De nem tudtam, hogy Diego-val megyek küldetésre. Basszus Seth, megöllek.
Ahogy megkapjuk az eligazítást, a retinámba égetem a volt primera arcát, és megállapítom, hogy a mostani első espada, sokkal cukibb. Orcára siklik a kezem, és nyugtázom, hogy nálam van. Mikor A másik társam megszólít, csak akkor veszem észre úgy igazán. Ahogy hozzám szól, egyszerűen kedvesnek tűnik. Lassan fogom csak fel, hogy mit is kell csinálnom, aztán büszkén kihúzom magam, mikor Vex csininek hív.
- Nem lesz nehéz dolgom azt hiszem. ^.^ - A Sireniától tanult mozdulatokkal feljebb paskolom a kebleim, szépen kihúzom magam, és még a Kimonóm is kicsit lazábbra engedem. Fél szemmel Diego-ra pillantok, hogy megtudjam, tetszik-e neki a látvány, majd vissza fordulok, és megindulok velük a garganta felé, lehetőleg mindkettejükhöz próbálok közel maradni. De Diego-hoz közelebb.

Tárgy: Re: Hannibal ante Portas! Pént. Május 24, 2013 9:06 am

Mesélő:

Seth, úgy tűnik, türelmesen végighallgatta Vex kérdéseit, valószínű nem akarta húzni az időt azzal, hogy közbevágjon, csak miután a fehérhajú Espada befejezte, válaszolt.
- A területek, amiken átkeltek, lakatlanok, amíg nem értek a városhoz, nem nagyon fogtok belefutni senkibe, ha nem feditek fel a lélekenergiátokat, éppen ezért, nem is gondoskodtam álruháról. Ha néhány lélek meglát titeket, akkor sem fogják tudni, kik vagy mik vagytok.
Azt hiszem, három Espadára rábízhatok egy olyan feladatot, ahol nincs teljes egészében a szájukba rágva minden, de akkor elismétlem: a fiúnak önként kell átjönnie, az, hogy igazat mondotok neki, becsapjátok, ígérgettek neki, már a ti dolgotok. Nem buta, még így, lélekként sem, úgyhogy kreatívnak kell lennetek, ezt ne felejtsétek! Ha erőszakkal rángatjátok át, vagy rájön, hogy becsaptátok, nem fogjuk hasznát venni, és felesleges volt minden.
Az Omaeda ház nem különösebb hatalmi tényező, a tagjai nem a politikával töltik a szabadidejüket, hanem lakomázással, úgyhogy a halála nem jelentene semmit, ha természetesnek tűnő módon történne. Azért fog jelenteni valamit, mert nemes, és Soul Society egyik legjobban védett területén, arrancarok kezétől fog meghalni- ez nagyjából olyan mértékű csapás lesz nekik, mint Las Nochesnek lenne, ha az egyik drága Espadánkat shinigamik ölnék meg, alig mérföldekre Las Nochestől. Többé nem fogják biztonságban érezni magukat, rövid időn belül belső válságot fog okozni ez, és a körzet elpusztítása, mind a nemesség, mind a Gotei 13 körében.
Hogy szétváltok-e, vagy együtt maradtok, már a ti dolgotok, meg tudjátok ítélni, mi a helyes haditerv. Nem fogok vezetőt kijelölni a csapat élére, úgyhogy oda úton próbáljatok megegyezni, mit tesztek! Ja, igen: minden képességetekre szükségetek lesz a sikerhez, ha egymással fogtok marakodni, akkor annak egészen biztos nem lesz jó vége. Főleg nektek mondom, Vex és Diego.
Még valami, Vex: ha élve visszajössz, és elégedett leszek a teljesítményeddel, beszélek Natalieval, és kapsz egy ilyen asztalt.
Sürget az idő, induljatok!- Seth tovább sürget, ha még kérdeznétek valamit, már nem válaszol több kérdésre, úgyhogy a gargantán át elindultok a Lelkek világába.
A garganta kicsit hosszabbnak tűnt a szokottnál, de mivel még egyikőtök sem járt a shinigamik dimenziójában, ezt betudhatjátok annak, hogy ide nehezebb bejutni, mint az Emberek világába, különösen, ha egy megadott, leárnyékolt pontra nyílik.
Egy idő után enyhe fényt láthattok meg a garganta végén, de csak olyant, mintha a sápadt hold fényének szétterülése lenne a fekete felhőkön- a gargantához mérve mégis világos. Ahogy közelebb értek, csobogást hallotok, és amikor a végéhez értek, rájöhettek, hogy egy vízesés által takart mélyedésben vagytok.
A Nap halvány sugarai megtörnek a lecsurgó, kék vízen, a sötét üreg maga is rendkívül nyirkos, semmilyen élőlényt nem lehet benne látni. Nem túl mély, nem túl magas, nem jó senkinek semmire- valószínű ti vagytok az elsők, akik hasznát veszik ennek a helynek, ami tökéletesen eltakarja a bezáródó gargantát, még a 12. osztag műszerei elől is.
Ahogy átléptek a vízesésen, nagyon magasan találhatjátok magatokat, persze, ez azoknak, akik tudnak reiatsut gyűjteni a talpuk alá, nem jelenthet problémát. Már estefelé jár, úgyhogy a mondóka alapján, a Nap állásával könnyen meg lehet határozni, merre van észak, amerre az utolsó óráit élő városka található.
Nem éreztek shinigamikat a közelben, de látjátok Seireitei falait, és ösztönösen kellemetlenül érzitek magatokat a közelében. Mivel még egyikőtök sem járt itt, az a város, ahol több ezer shinigami él, elég nagy hatást gyakorolhat rátok- a szinte bevehetetlen erősség közelében lassan ráébredtek, mekkora csapás lehet nekik a ti sikeretek.
A három küldetésetek közül csak egy tekinthető sürgősnek, és még óráitok lehetnek a férfi érkezéséig az étterembe, de azért jobb lenne körülnézni, haditervet készíteni, és az akció kezdetéig elkerülni a lebukást, illetve még össze kellene szedni a fiút a városból, és kitalálni, hogy mi legyen vele.

Diego:

Ha nem tudnám, hogy Vex intelligencia szintje közelít egy átlagos gillianéhoz, valószínű még itt, a gazdája színe előtt sem tűrném el, hogy ilyen hangnemben beszéljen rólam, de végül is, ez teljesen lényegtelen. Veszélyes küldetésre megyünk, ahol történhetnek balesetek, félremehet egy támadás. Igaz, erős, Las Noches hasznos katonája lehetne, ha nem Seth talpnyaló kutyája lenne, de talán mégis jobb lenne nélküle ez a város. Ő az a kő, akit mindenképp el kell távolítani, hogy hozzáférjünk a trónbitorlóhoz. Az, hogy hogyan, teljesen másodlagos.
Hagyom, hogy a fehérhajú arrancar előremenjen a gargantában, legalább kevésbé kell koncentrálnom az út karbantartására. Úgy tűnik, már megbízik bennem, hogy hátat mert fordítani, vagy talán azt gondolja, hogy Adala megállítana, ha megtámadnám, mindenesetre, most valóban ostobaság lenne megölni. A küldetés sikere, sajnos, rajta is áll vagy bukik, ketten nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy sokáig visszatartsunk több száz shinigamit egyszerre, még ha gyengék is. Ez a terv valóban hasznos Las Noches számára, úgyhogy jó lenne, ha sikerülne végrehajtani, most tényleg nem lenne célszerű ellenségeskedni. Talán nem is kell rá túlzott figyelmet szentelni, Natalie biztosan gondolt rá, hogy hogyan iktassuk ki, és persze, nem elég erős ahhoz, hogy legyőzzön három másik Espadát, márpedig már majdnem mind mellettünk állnak. Adala is biztosan mellénk fog állni, ha kicsit megismeri a rendszerünket, őszinte, kedves lánynak tűnik, nem hiszem, hogy egy hazugot akarna szolgálni.
A vízesés, ami mögé megérkezünk, úgy tűnik, nem csak vizuálisan, de a reiatsu számára is leárnyékolja a barlangot, legalábbis annyira, hogy a felderítőik ne vegyék észre. Kíváncsi vagyok, hogy ezt a helyet véletlenül találta-e Seth, vagy esetleg ő maga hozatta létre valahogy. Amennyit tudok róla, ő maga is tudós-féle, a géniusza talán megközelíti még Nataliét is, ha ezt értünk használná, még követném is. De az előző zseninkhez hasonlóan, ezt sem érdekli, mi lesz az arrancarság sorsa.
Eddig sosem éreztem hasonlóan baljós, fenyegető érzést, mint Seireitei közelében. Vajon hányan élhetnek ott, akik képesek lennének felvenni ellenem a harcot? Húszan? Harmincan? Vagy még többen? Közülük vajon hányan tudnának viszonylag gyorsan legyőzni? Eddig egyetlen, kapitányi szintű shinigamival harcoltam, és valószínű ő nem tartozott az erősebbek közé. Ki tudja, talán még olyan is van közöttük, aki hármunkat is le tudna győzni egyszerre.
Elhessegetem az ostoba gondolatokat, ami talán olyan ősi lehet, mint az emberiség, ami azóta rejtőzhet bennük, mióta az első hollow belevágta fogait az első shinigamiba, mióta a hideg acélpenge először hasította félbe a fehér csontmaszkot. Ösztönöknek nincs helye egy precizitást, intelligenciát igénylő, rutinnak egyáltalán nem nevezhető küldetés alatt.
- Nézzünk körül a helyszínen, és találjuk ki, mi a legcélszerűbb megoldás arra, hogy a kölyköt rávegyük arra, hogy velünk jöjjön. A többi feladat nem igényel nagyon más szakértelmet… apropó, van közöttünk illuzionista?- lényegesen könnyítene a feladatunk végrehajtásán, ha egyszerű illúzióval elhitetnénk a fiúval, hogy shinigamik mészárolják le a falusiakat, és nem mi, bár, ha nincsenek emlékei, mondhatjuk akár a saját ceroinkra is, hogy shinigami támadások, ha nem látja, hogy mi indítjuk őket. - A pszichológia kívül esik a szakterületemen, de egyértelműen döntő szerepe van az első benyomásnak, próbáljatok meg kedvesek lenni vele, ne emeljétek fel a hangotokat, legyetek nagyon türelmesek! Ami engem illet, én azt javaslom, hogy meséljünk neki az előző életéről, hogy ki volt, hogy a shinigamik ölték meg, és mondjuk el minden rosszat a shinigamikról. Ha ez nem elég, akkor távolról végignézi a város pusztulását, és azt mondjuk, hogy a shinigamik műve, de ha rossz a szíve, ez nem fog jót tenni neki. Egyéb ötletek?- remélem, Adala előáll valami értelmessel, Vex valószínű csak egy adag káromkodást meg még egy adag erőszakot fog ötletként kibocsájtani a száján. Persze, azért még reménykedem egy kicsit benne is, lehet, hogy csak megjátssza, hogy idióta, de akkor bizony Oscar-díjas az alakítása.

Tárgy: Re: Hannibal ante Portas! Hétf. Május 27, 2013 12:13 am

Habár nem is annyira kérdéseket akart feltenni, hanem inkább saját magának elemezte a dolgokat, de Seth volt annyira jó arc, hogy kérdezésnek vette, és elregélte, hogy nem nagyon kell félniük. Legalábbis az elején biztosan nem. Hogy utána mi lesz? Gyerekrablás, majd ölés, tereprendezés és lelépés. Egy átlagos arrancar napnak is be lehetne tudni, ha nem lenne ott az a kis tényező, hogy ez egy öngyilkos küldetés. Bedugni az oroszlán szájába a fejüket, és elég egy kis tüsszentés, az erős álkapocs összecsapódik, lyukat ütve a fejükbe. Nem szép halál, de ha így lesz, az a tudat nyugtatja Karasut, hogy Spenót is ott marad.
- Oké-oké, jó fiú leszek, és nem csesztettem.- unottan kezdte forgatni a szemeit. Nem volt gyerek, hogy csak így megdorgálják, sőt, Karasut hidegen hagyja Spenótfej, ha nem áll az útjába, akkor Karasu se fog. Persze lehetnek véletlen balesetek, ami miatt egy lábmetszés is befigyelhet, esetleg egy foghúzás, a fej amputálásával egybekötve. De sajnos nem ezt kapta munkának, és ott van a harmadik fél is, aki lehet, ezt nem díjazná, így marad annál, hogy megcsinálja a munkát, és kész. Ám Seth szavai nagy mosolyt csal az arcára.
- Fasza.- már előre dörzsölte a kezeit, van oka arra, hogy jól teljesítsen. Egy ilyen asztallal annyi dolgot tud majd kezdeni, játszani rajta, filmeket nézni, sőt, pornók nézése, hajaj, csak majd kicsit meg kell döntenie, hogy ne állva kelljen baszkurálnia, hanem kényelmesen elhelyezkedve is élvezni tudja az előnyeit.
- Ha ezt bevágod a srácnak, akkor szerintem hamar a zsebünkben lesz.- rákacsint Adalara. Ha a gyerek nem meleg, akkor Adala idomai elnyerik a tetszését, és már is egyszerűbb lesz a feltehetőleg legnehezebb része a megbízásnak. Hiszen ölni mindenki tud, de beetetni valakit, úgy, hogy utána magától kövesse a három espadát, na az már nehézkes.
Elindult a kiscsapat, Vex megy elől, és folyamatosan létrehozza az utat, ami elvezeti majd Őket a shinigamikhoz. Kíváncsi arra, hogy hova is érkeznek majd meg. Bár mindegy is, másodjára fog ott járni, ezért se nagyon emlékezhet a helyre, főleg, mert nem sok időt töltött a nézelődéssel, inkább a verekedés foglalta le minden idejét. S’ hogy most is teljen az idő, rágyújt, majd a kezeit a zsebébe dugja, ezzel el is lesz egy darabig, még végül meglátta a fényt az alagút végén. Bár sokan azt mondják, hogy ne menjen a fény felé, de most nem is meghalni jött ide, meg nem haldoklik, így simán átmegy rajta. Csak azért, hogy egy barlangba kerüljön, aminek a kijáratát eltakarja egy vízesés. Piknikezésre nem a legjobb hely, de elrejtőzni nagyon is megfelel, és ha minden igaz, nem kell attól tartaniuk, hogy a járőrök kiszúrják hármukat, de azért elnyomja a reiatsuját, már amennyire képes rá. Így remélhetőleg senkinek se fog feltűnni, ezért a lebukás már nem Rajta múlik.
- Kicsit nyirkos, fűtetlen, de pár lámpa csodákra lenne képes. Nem?- kérdezte a többieket, bár sok válaszra nem számít, max Spenóttól valami becsmérlő beszólásra.- Bocsi, nem pont az a szakterületem.- vonogatta a vállait, miközben egy újabb szál cigire gyújtót, bár lehet nem volt a legjobb ötlet, hiszen ha ki kell innen menni, elázik a drága bagó. Diego meg csak folytatta a kis ötlettelését, bár ami igaz, az igaz, kéne valami terv a kölyök elkapására, meggyőzésére, és nem feltétlen az, hogy Adala kilöki a melleit.
- Hát, ha már első benyomás, bocs, de a Te piercinges arcodról valahogy nem süt az, hogy; bízzál meg bennem. Az meg, hogy teregessük ki a múltját… nem tartom annyira jó ötletnek. Legalábbis azt a részt, hogy lelkeket zabált, meg ilyenek, ki tudja milyen a mostani személyisége, finoman, lassan. Főleg mert a gyenge szíve miatt, ezek a hírek sokkolóan hathatnak. Akkor meg megint kampec. De azt támogatom, hogy a shinigamikat feketítsük be, beszélhetnénk arról is, hogyan kezdték el mészárolni az íjász bandát, meg ilyenek. Ha meg tényleg elmondjuk, hogy régen mi volt, meg ki, akkor egy kamu shinigami támadással elhitethetjük Vele, hogy már ők is tudnak arról, hogy mi volt, és jönnek megölni, az egyetlen esélye pedig az, hogy ha csatlakozik. Én meg majd vállalom azt a szerepet, hogy bemegyek a városba beszélni, utána úgy is megtámadnak, hagyom magamat egy kicsit, pár sérülést beszerzek, majd visszajövök hozzátok, a kölyök is látni fogja, hogy mi történt, és végül kifogjuk a halacskát. Na, így hamarjában csak ennyi jutott az eszembe.- némi hamut lepöckölt a cigijéről, majd ha nincs ellenvetés, részéről kimegy a barlangból, kíváncsi mi is van a vízfüggöny mögött. S’ nem is csalódik, kurva magasan vannak, de azért nem rossz a kilátás.

Tárgy: Re: Hannibal ante Portas! Pént. Május 31, 2013 2:19 am

Diego, egyszerűen rám se pillantott. Tiszta ciki volt az egész, bár az jól esett, hogy Vex nevű csapattársunk legalább értékelte, de nem hagyott nyugodni, hogy a doki ignorált. De legalább a gargantán átkelve, egy kicsit a közelében lehettem, aminek nagyon örültem. Ahogy kiléptünk a barlangba, egy kicsit furcsán éreztem magam. Lehet, hogy most félnem kellene, hiszen először vagyok a shinigamik világában, de nem ez kötötte le a figyelmem. A vízesésre pillantottam, és csak az járt a fejemben, hogy el fogok ázni. Pedig ez a legjobb kimonóm, ráadásul a hajam is tönkre fog menni, ha én ott átkelek. Nem túl könnyű hazacsábítani valakit, miközben halak úszkálnak a ruhaujjamban. Nagyon nem lenne menő elázni. Cuppogna utána minden mozdulatom, amitől rövid, ámde határozatlan időn belül megbolondulnék.
- Nem vagyok hajlandó ott kimenni, míg folyik a víz. - Jegyzem meg félhangosan, a vízfüggönyre mutatva. Tuti, hogy Seth máshol is kidobhatott volna minket, de ki akar velem tolni. Ma már másodjára is. Ahogy az espadák ötletelni kezdenek, végigpillantok rajtuk, aztán magamon is. Bár nem így terveztem, de úgy néz ki, azok alapján amit hallottam az itteni szokásokról, egyedül én jöttem rejtőszínben. Kamuflázsnak minősül a legjobb japán ruhám, aminek azért örülök is, meg nem is. A társaim ugyanis, jelenleg eléggé kirívóak. Nem lenne túl menő, ha csak az öltözködésünk miatt kiszúrnának a tömegben a gyászhuszárok. Ugyanis, ha sokan vannak, könnyen előfordulhat, hogy túlerőbe kerülnek, és akkor akár meg is ölhetnek. Nem kellene túl figyelemfelkeltőnek lennünk. Meg aztán, egy ismeretlenben jobban megbízna bárki, ha hasonlít rá valamennyire. Legalábbis, ha magamból indulok ki. A hajam tekergetve járkálok fel-alá, míg a két férfi ötletel, és még az ajkam is harapdálom, ami jelen esetben erős gondolkodást takar. Nem tehetek róla, kell valami pótcselekvés, ha nagyon agyalok valamin. Ha most lenne nálam egy toll, fix, hogy atomjaira bontogatnám, vagy elkezdeném kattogtatni. Rossz szokás, nem tehetek róla. Ahogy szemmel láthatóan forognak a fogaskerekek az agyamban, a két férfire pillantok, majd megint magamra, majd vissza rájuk. Ha most el kell mennünk beolvadósdizni, meg helyes pasit menteni, akkor át kell vedlenünk.
- Először is! - Kezdek bele, eléggé határozottan. Persze nekem nem esik le, hogy milyen lehetek kívülről, mert nem kívül vagyok. - Ha már nem akarunk feltűnést, meg bizalomgerjesztőek akarunk lenni, akkor a ruháinkat le kell cserélnünk, valami szakadtabbra. Nem akarunk se gazdagnak, se Espadának kinézni, úgyhogy első napirendi pontunk, hogy kerítsünk mindhármunknak valami álcát. Ha rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak. - Mosolygok rájuk, majd továbbgördítem, a hangosan elkezdett gondolatmenetet. - Ha én helyes ex-primera pasi lennék, mire figyelnék fel? - Ahogy megszállt a kreatív szikra, még fel is csettintettem, és látványosan gesztikuláltam össze vissza. - Megvan! Elmegyünk, és szó szerint megoldjuk, hogy a shinigamik megtámadják a kis négyesünket. Megmentjük a srácot, és még csak komoly izgalmat sem kell neki generálni, de ha nagyon gyenge a szíve, Diego helyszínen el is láthatja, én pedig leszek neki lelki támasz. - Ahogy haladok egyre jobban csillognak a szemeim. [/b] - Vex lesz a nagy hős, aki megment minket a gonosz shinigamiktól. Berobbansz az utolsó pillanatban, és egérutat nyersz nekünk, megtépáztatod magad egy kicsit, hogy amikor otthagyod a bandát, eléggé kemény arcnak tűnj. Mi addig meggyőzzük a srácot, hogy velünk kell jönnie, mert itt nincs biztonságban, a csúnya shinik le akarják vadászni, mert...meeert.... - [/b] Itt kicsit megakadok, és megvakarom a fejem. Mi lenne jó ötlet? Majd improvizálunk. - Mert csak. Majd improvizálunk valamit. Tiszta akciófilm lesz az egész. Sethlie angyalai feeling. És amíg mi Diego-val meggyőzzük a srácot, hogy jöjjön velünk, addig Vex elmegy, és azzal kelti fel a figyelmet, és kezdi el üldöztetni magát, hogy megöli a nemest. - Majdnem elkiáltom magam, zseniálisnak nevezve az ötletem, mire eszembe jut, hogy talán nem kéne utasítgatnom a fiúkat. Kissé elpirulva a hátam mögé teszem a kezem, és szende kislányként a földet bámulom. - Mármint, ha gondoljátok...izéé... szóval ez az ötletem. - Istenem, ez mega-ciki volt. Két másik espadának adok utasítgatásokat, pedig a legújabb vagyok köztük. Remélem nem veszik rossz néven. Főleg Diego. Nem akarok parancsolgatónak tűnni.

Tárgy: Re: Hannibal ante Portas! Vas. Jún. 02, 2013 4:02 am

Mesélő:
Legalább egy óráig tart célba jutni, ha be akarjátok várni a leglassabb csapattagot is. Végtelen erdők, mezők felett visz az út, ami békés is lehetne, de mivel a levegőben haladtok, és Seireitei végig látótávolságban van, megmarad a kellemetlen érzés, hogy ilyen közel vagytok az ellenség területéhez. Ennek ellenére, egész úton nem találkoztok shinigamival, de még a reiatsujukat sem érzitek. Persze, ilyen közel felesleges is bárkit kiküldeni, ha kell, pillanatok alatt kint vannak.
A település nem túl nagy, és bár most nem felülnézetből látjátok, tökéletesen felismeritek az alaprajzát, beazonosítjátok az épületeket, amiket a térképen láttatok. Itt viszont már érezhetőek shinigamik, talán négy vagy öt, átlagos képességű halálisten lehet a város területén, úgyhogy az időelőtti lebukás elkerülése érdekében érdemes leszállni a földre. A volt Primera háza a város másik felén van, úgyhogy érdemes sietni: másfél óra maradt az Omaeda érkezéséig, igaz, órákig fog enni, és nem feltétlenül kell már azelőtt megölni, hogy megérkezett az étkezdébe.
A város kis ívű megkerülése esetén fennáll az esélye, hogy kiszúrnak titeket, de tíz perc alatt odaértek a fiú házához, ha nagyobb ívben kerültök, akár fél óra is lehet, mire odajuttok, de szinte biztos, hogy nem fogtok belefutni senkibe sem. Húsz perc nagy érték egy ilyen helyzetben, a ti döntésetek, hogy az idő fontosabb, vagy a biztonság. Így vagy úgy, de végül megérkeztek, és az erdő felől lehetőségetek van észrevétlenül megfigyelni a várost.
Ternurra lakhelye egy szegény területnek tűnik: roskadozó falak, beljebb rongyos emberek, a kifeszített zsinórokon szakadt ruhák, koldushoz méltó, lyukacsos köpenyek. Ezekből talán egy tucatnyi is van, úgyhogy észrevétlenül elemelhettek hármat, ha akartok, azonban a zanpakutotok elhelyezésével probléma lesz, tekintve, hogy mindhárom elég nagyméretű, ha álruhába akartok öltözni, ki kell találnotok valamit az elrejtésükre, vagy hátra kell hagynotok őket, amíg nem léptek akcióba.
A nyomornegyed szélén áll a régi Primera Espada háza, külön a többitől. Egyszerű fakunyhónak tűnik, ránézésre nincs túl jól összeépítve, bár még így is kellemesebbnek tűnik a japán nyomornegyedeket idéző külvároshoz: közel van az erdőhöz, közelebb, mint a többi házhoz, és úgy tűnik, nem készül összedőlni. A ház mellett egy kis farakás áll, a kéményből pedig füst száll fel, ami azt jelenti, hogy valaki otthon van.
Ha közelebb mentek, beszélgetés foszlányait halljátok meg: egy fiatal fiú, és egy kicsit idősebb lány hangját. Ha kicsit hallgatóztok, megtudhattok belőle pár dolgot róluk: a fiú volt ma halászni, és fogott néhány halat, amit a lány most süt meg, a lány megvarrta a fiúnak a szakadt kimonóját, valamiféle játékkal játszanak éppen, illetve a fiú megjegyzi, hogy meg kéne javítani a tetőt. Csupán egyetlen, igazán érdekes mozzanat kerül elő a beszélgetésben számotokra: mindketten shinigamik szeretnének lenni, és mivel a lány megemlíti a fiú nevét, egyértelmű, hogy ő az, akiért jöttetek.
Nagyjából negyed óra telik el beszélgetéssel, utána csend lesz, Akira megemlíti, hogy nagyon finom lett a hal, de ezenkívül csendben esznek. Az új ismeretek fényében lehetőségetek van gondolkozni, mi legyen, pontosabb tervet alkothattok rá, hogy magatokkal vigyétek őt.

Diego:
Csak egy sóhajtással nyugtázom, hogy ez egy nagyon hosszú küldetés lesz, amikor Vex megjegyzi, hogy rendezné be magának ezt a barlangot lakni. Persze, egy ilyen vadparaszt, mint ő, biztosan otthonosnak találja a sötét helyeket, de nem szólok oda neki semmit. A küldetés sikerét tenném vele kockára, ha ellentéteket szítanék, ráadásul, az idióták legnagyobb büntetése, ha senki nem reagál a hülyeségeikre.
Rövid ideig gondolkozom rajta, hogy mit csináljak Adalával, amikor megjegyzi, hogy nem akar elázni. A legegyszerűbb lenne átrángatni, vagy elindulni, és muszáj lenne neki jönni, de abból megint ellentét lenne, és ez megint veszélybe sodorna minket. Úgy döntök, egyszerűbb megoldani, hogy ne ázzon el, mint rávenni, hogy elázzon: a kardomat a vízesésbe tartom, és köszönhetően annak, hogy elég széles, ahogy felemelem, keletkezik egy vékony rész a vízfalon, ahhoz pont elég, hogy a rózsaszínhajú arrancar átférjen rajta.
Bár Vex sem tűnik túlzottan bizalomgerjesztőnek, tény, hogy én sem vagyok az, úgyhogy az első benyomás lehet, hogy nem lesz pozitív, ha csak a külső alapján ítél meg minket a fiú. A Lelkek világában a hagyományos japán öltözködés dominál, nagyon valószínű, hogy szokatlannak fog minket találni, főleg, hogy egyikünk hajszíne sem olyan, ami itt megszokott lehet. Talán ezen segítene, ha nem kerülgetnénk a forró kását. Persze, mindhármunk tervében vannak használható részek.
- A shinigamik befeketítéséről jutott eszembe, hogy talán összeköthetnénk a két feladatot, és erről az Omaedáról elmondhatnánk minden rosszat, ami eszünkbe jut, és hogy ő a gonosz zsarnok, akit meg kell ölni. Neki már úgyis mindegy. Sokat olvastam Seireitei történelméről, de még én sem vagyok vele teljesen tisztában, hogy működik ez a nemes-dolog pontosan, úgyhogy egy Rukongaiban élő léleknek se lehet róla sok fogalma- a nemest úgy kell megölnünk, hogy a kölyök már velünk van, úgyhogy jó, ha ezzel kapcsolatban is van egy tervünk. - Nyilván lassan mondanánk el neki az igazságot, hogy ne kapjon szívrohamot, a lelkek evését meg kihagyhatjuk belőle. Én például nem is tudom, mikor ettem utoljára egyszerű lelket. Ha közénk akar tartozni, nem árt tudnia, ki volt, ha nem hülye, úgyis rájön, hogy nem véletlenszerűen választottuk ki, hogy magunkkal vigyük. Ha úgy látja, hogy eltitkolunk előle valamit, azt lehet nem fogja díjazni- nem szeretek bujkálni, de nem szólok Adalának, hogy szerintem hagyjuk az álruhát, ártani biztosan nem árt, persze valószínű használni sem fog túl sokat. Az lehet, hogy nem fogják ránézésre megmondani, hogy arrancarok vagyunk, de kizárt, hogy elhinnék, hogy csak sima lelkek lennénk, különösen, hogy a zanpakutoink elrejtése rendkívül problémás a méretek miatt. Kellemetlen, hogy pont hármunknak elrejthetetlen fegyvere van.
Nagyon szép hely ez, békések az erdők, nem futok bele öt percenként egy keménykedni vágyó adjuchasba, fény is van, méghozzá természetes, az egyetlen probléma, hogy a shinigamik városa még áll, és Aizennek nem sikerült porig rombolnia. Megnyugtató lenne, ha csak romok maradtak volna. Aztán, végre a szemünk elé tárul a város, ahonnan már shinigami jelenlétet érzek.
- Távolodjunk el a várostól, amikor megkerüljük! Ha belefutunk egy shinigami, és meg kell ölnünk, valószínű rájönnek a hiányából, hogy nincs rendben valami, nem lenne jó, ha már az elején idejönne egy erősebb különítmény- három Espada vagyunk, az én erőm elképzelhetetlen magasságban van egy átlagos shinigamijéhoz képest, és nem én vagyok itt a legerősebb, de nincsenek illúzióim. Ha mi hárman elég erősek lennénk hozzá, hogy sokáig itt maradjunk, akkor Aizen nem szenvedett volna olyan súlyos vereséget, amikor ideküldte a seregét. Abban a seregben legalább négy vagy öt Espada-szintű arrancar volt, a halálistenek közül az erősebbek az Emberek világában vívták a főcsatát, mégis vereség lett a vége. Az egyetlen előnyünk a meglepetés.
Elég nyomorúságos helyen született újjá ez az Espada, bár elképzelhető, hogy a peremvidék többi része sem jobb. Ahogy elnézem, nem is kell olyan sokat hazudnunk, a shinigamik valóban elnyomhatják ezeket a szerencsétleneket, és mivel itt él, ezt tudhatja is nagyon jól. Innen máshogy tényleg nem lehet kijutni, csak úgy, ha valaki beáll közéjük. Nevetséges, mennyi a képmutató közöttük. A köpeny, amit leemelek a zsinórról, szakadt, lyukas, tényleg csak arra lehet jó, hogy elrejtsen egy sovány, beteg testet, ami nyomorúságosabb ennél a köpenynél is. Ezenfelül, leemelek egy másodikat is, amibe a zanpakutom tervezem bebugyolálni, nem maradnék fegyver nélkül itt.
Ternurra háza kicsit jobbnak tűnik az átlagnál, és a hangok alapján úgy tűnik, nem él egyedül. Ez némileg nehezíti a dolgot, a barátnőjét, testvérét, vagy micsodáját le kell valahogy koptatni, két száj kétszer annyi kérdést tesz fel, nekünk pedig az a jó, ha minél kevesebb kérdést kapunk. Arra azért jó a lány, hogy pár dolog kiderüljön az Espadáról, ezek közül nem a legérdektelenebb, hogy be akarnak állni shinigaminak, és valószínű nem csak a kitörési lehetőség miatt. Nem lesz könnyű hazudni nekik, valószínű a lányt is célszerű lenne elvinni, bár azt nem tudom, hogy Seth tud-e kezdeni vele valamit.
Amikor aztán nekiállnak enni, a kezemmel jelzem, hogy menjünk vissza a fák közé. Nem lenne túl jó kezdet, ha észrevennék, hogy hallgatóztunk utánuk, nem árt hallótávolságon kívül kerülni.
- Szerintem találjunk ki a lánnyal kapcsolatban is valamit, hogy ő ki volt előző életében, és vigyük őt is magunkkal. Ha itt hagyjuk, és később shinigami lesz, hasznos információkat adhat át az ellenségnek, ha meghal, az egészen biztos, hogy szívrohamot fog okozni a kölyöknél, bár ha fát vág meg tetőt javít, talán annyira nem vészes a helyzet.

Tárgy: Re: Hannibal ante Portas! Kedd Jún. 04, 2013 2:23 am

Egy elég nagy; WTF arcot vágott be, amikor kiderült, hogy Adala nem nagyon akar vizes lenni. De miért nem? Átázik a felsője, és az mindenkinek jó, oké, Spenótnak nem, mert tuti buzi. Az ilyen merev farkak mindig rejtegetnek valamit, és tuti, hogy Spenót nem valami szuper, és remek titkot, csak annyit, hogy a pasikat szereti. Habáááár, akkor lehet csak ezért akart harcolni Vex ellen, hogy meglesse ruha nélkül. A perverz buzija, hozzá se fog menni betegséggel, marad inkább náthás, és marad a természetes gyógymódoknál. Ám nagyon eltért a témától, ami nevezetes az volt, hogyan is vigyék ki Adalat? Ha Karasun múlna a dolog, akkor megragadná, és kivonszolná, esetleg a vállára dobná, és úgy, legszélsőségesebb esetben pedig a hajánál fogva húzná ki. De az tényleg túl durva lenne.
~ Na nézzenek oda! Előbb panaszkodott, most meg már fodrászost játszik. Na vajon mikor fogja rágni? Áh, nem csinálja, inkább néz ide, meg oda, mindegy, szimpatikus, ne szóljunk be Neki.- megkérdezné a vállán üldögélő kis angyalkát, és ördögöt, de akkor a két másik espada csak azt látná, ahogy a vállaihoz beszél, és már így is hülyének nézi Spenót, bár az nem zavarja. Addig is egy csomó mindent megtehet anélkül, hogy nagyon felelősségre vonnák, Adala meg nem olyannak tűnik, aki ezért macerálná Vexet, legalábbis szemtől-szemben. Az is igaz, igen kevesen vannak, akik ezt már megmerik tenni, na, csak van annak haszna, ha a második, vagy éppen már a legerősebb arrancar. Persze akadnak hülyék, de ha tényleg azok, hát Karasu se köt beléjük, Ő is ilyen volt, megérti a helyzetüket. S’ már ismét sikerült eltérnie a fő tárgytól, hogy Adala már rendesen ötlettel. Nem is lenne gond a ruha cserével, inkább azzal, hogy honnan kerítsenek ruhát? Le nem vetkőzhetnek, mert akkor hamar lebukás jön. Már ha Spenótnak, és Adalanak is látható helyen van a hollow lyuka, Vexnek, nos eléggé ott van. A leghülyébb shinigami is levágná, hogy nem egy önkéntes szívdonor, aki túlélte a műtétet.
- Nem rossz terv, csak tudja valaki, hogy viselkednek a rómaiak? Esetünkben a shinigamik. Civilben nem túl sokkal találkoztunk, nem? Vagy tévednék? De a ruhás dolgot támogatóm, csak akkor olyan kell, ami takar is.- a terv további része miatt, Karasu dörgölni kezdi az állát, majd felvesz egy hős pózt. Ez eddig tetszetős, bár volna olyan, amibe bele tudna kötni, de nem látja értelmét. Adala tervében a sajátjára is ráismert, legalábbis részben, bár a kis csaj jobban kifejtette. Azt kell majd csinálniuk, hogy egy közös tervet gyúrni ezekből, meghagyni a használható részeket, majd kidobálni azokat, amik elve hülyeségek voltak, és kész is az Oscaros forgatókönyv. Habáááár, megöli a nemest, és utána végig kergetik a testőrök, na meg ki tudja, kiket küldenek még ki? Elég veszélyes játéknak ígérkezik.
- Nekem vannak benne okés részek, báááár; az a nyakamba rángatok minden shinigamit, és fogócskázok velük, majd hagyok egy kis dádát… nem rossz az se, csak nehogy néhány kapitányt is a nyakamba varrjanak, mert ha kapok egy lélektisztításos baromságot, hát az tuti, ha shinigami leszek, megkereslek kettőtöket és egy seggbegatyát kaptok.- morogva elmondta az aggályait, és az esélyeit mérlegelte annak, mennyire is hallották azt, amit mondott. Mert nagyon úgy fest a dolog, hogy Spenót udvariaskodik egy sort, és utat nyit a vízesésbe. Kurva lovagias, azt már meg kell hagyni. Vex csak megvonja a vállát, is simán keresztülsétál a vízen. Tüdőbaja nem lesz. Kiérve pedig megborzolja a haját, hogy kirázza belőle a vizet, majd ismét hátrasimítja. Utána pedig rágyújt, és a kezeit zsebre vágja.
- Nem rossz terv ez a befeketítés, csak kell majd valami bizonyíték is, vagy valaki, aki elég meggyőzően tud hazudni. Közben pedig reménykedjünk abban, hogy tényleg valami szemét, nemesi elnyomás van, és az könnyíti a dolgunkat, talán azt is belemondhatnánk, hogy mit csinál a nemes? Megint zabál, órákig. Az segíthet elhitetni az igazunkat.- kis ajakmozgással eltünteti a hasztalan hamvakat, és ha minden igaz, akkor már útban vannak.- Tuti, hogy el kell mondani, de kamuzzuk azt, hogy csak a rossz emberek lelkét esszük meg, hogy van ilyen bizbasza a hollowoknak, amivel ki lehet szűrni azokat, akiket be kell zabálni, és azokat, akik jók voltak. Mint egy lista, ami a Mikulásnak is van.
Még sétálnak, elgondolkozva nézi azt a bazinagy várost, és csodálkozik is, hogy nincs senki, aki beléjük kötne. Bár ha egy őrjáratot találnának, és lebuknának, hát akkor meg kéne őket ölni, de igen ám, ha egy is lelép, akkor már baszhatják az egészet, valami hollow támadást kéne használni, amivel megint csak felhívnák magukra a figyelmet, tehát megint csak cseszhetik.
- Áh, Seireitei, de kurva rég is volt, amikor itt jártam. Reméltem, hogy a közelébe se kell mennem. Na mindegy, kár tervezni, a Sors egy kétszínű kurva.- megvonta a bal vállát, majd kiköpte a csikket, az már nem kell.- Nem feltétlen, szerintem azonnal nem tűnne fel a hiánya. Elvégre nem kevesen vannak, és azt se tudjuk, mennyi időnként kell bejelentkezniük, már ha be kell. Ha mákunk van, akkor csak néhány óránként. Persze csak abban az esetben, ha találnánk egyet, és meg kell ölni.- az egész csak elméleti síkon megy, tehát még szerencséjük is lehet, és elkerülik a shinigamikat.
Elég szakadt egy környéken lakik a célszemély. Naná, hogy nem valami puccos, vagy legalább normálisabb környéken, mintha csak valami gettóban mászkálnának. Csak néhány fekete arc kéne, akik kétliteres üvegből vedelik a piát, meg köpködnek, és szlengben beszélnek. De legalább ezt a környéket is felhasználhatják, pontosabban a nyomort. Csábíthatják egy jobb élet reményével is. Jó kaja, nők, kényelem, szórakozás, minden más.
~ Fasza, ezt vegyem fel? Még gyanúsabb leszek, na mindegy, nincs mit tenni, egyet meg Orgonak.- lelop két köpenyt, két nagyobbat, és az egyikkel saját magát rejti el, a másikkal meg Orgo pengéit próbálja. Ha valaki rákérdez, hát majd azt mondja, hogy egy újfajta kaszát árul, amivel hatékonyabb a munka, vagy ilyesmi, és azért álcázza Magát, mert fél a rablóktól.
~ Tisztára, mintha valami kémek lennénk, bár azoknak elég bénák. Na mindegy, fülelek inkább.- hallgatózik, és hát elég átlagos a dumálás, legalább valami nyögés lenne, vagy ilyenek, de neeeem, csak unalmas témák, ja, meg shinigamik akarnak lenni. Kedve lenne felhorkanni, de inkább megy vissza a susnyásba.
- Fasza, shinigamik akarnak lenni. Akkor vagy azért, mert ez az egyetlen megoldás a kijutásra, vagy beetették kettejüket. Nem biztos, hogy el kell vinni, el kéne intézni, hogy például, egy shinigami ölje meg, vagy elhitetni a kölyökkel, hogy ez történt. Bár ez lehet kicsit durva lenne. Oké, vigyük majd mindkettőt, és mi lenne, ha kezdetnek, felajánlanánk a tető javítását? Kis bizalomépítés.- kérdően néz a két társára,csak úgy, ajtóstul nem ronthatnak a házba.

Tárgy: Re: Hannibal ante Portas! Hétf. Júl. 15, 2013 5:15 am

Az ötletelés után boldog arccal fogadom, hogy Diego utat nyit nekem a vízesésen át, és ahogy nagyon óvatosan kisomfordálok, a doki felé fordulok, és megejtek egy megköszönést. Szerencsémre nem lettem vizes, csak pár csepp talált utat hozzám, és ez megnyugtat. Nem akartam elázni és ez teljes sikerrel zárult. Ami sajnos egyelőre nem mondható el a feladatunk többi részéről. Komolyan mondom Seth szívat minket. Ahogy azonban felkerülünk minden felé, bár rettegnem kellene a shinigamik városkájától, valahogy inkább az izgalom tölt el. Ahogy végiggondolom a tervet, valahogy nem látok benne hibát, de azt érzem a többieken, hogy ők bizony sok problémát látnak a terv mögött. Kissé feszengőssé tesz, főleg azt tekintve, hogy Diego alig-alig figyel rám és ráadásul eléggé közel is vagyok hozzá. Valahogy a másik Espada felé kéne fordítanom a figyelmem, ha nem akarok pirulva elolvadni a doki mellett. De annyira nehéz. Kissé meglátszik az arcomon az aggodalom, viszont muszáj lesz kitalálnom valamit, mert így sajnos nem lesz jó a dolog. Az sem segít túlzottan, hogy éppen ott repkedünk ahol bármelyik shinigami megláthat minket, de nincs más választás. Itt kell mennünk.
Körbelesek a terepen, és megsimogatom Orca markolatát is, hogy lenyugtassam a hevesen verő szívem. Izgulok, hogy sikerrel járjunk, és izgatottá tesz, hogy ilyen közel vagyok a dokihoz. Mostmár biztosra veszem, hogy Seth engem akar bosszantani a mai nap. Egyszerűen ennyi véletlen kínos egybeesés nem lehet véletlen. Egyszerűen mega-cikivé kezdenek válni a dolgok, főleg ahogy leszállunk a földre. Egy rakat ruha van kifüggesztve egy szárítóra, és nem lesz sok időnk azon agyalni, hogy melyiket vigyük el. Pedig az álca egyszerűen muszáj, ha nem akarjuk, hogy a kinézetünk okán méteres neonfények villogjanak felettünk, azt írva: Espada vagyok! Ide lőjetek! Ahogy végigtekintek a száradó ruhákra, megpróbálom kiszúrni a lehető legjobbakat, és azt lelopni amint kilépünk a rejtekhelyünkről. Szerencsémre sikerül valami kevésbé szakadtat leemelnem, s a többekkel ellentétben nem csak köpenyt csórok, hanem egyéb ruhadarabokat is, habár ezzel majdnem lebukok, de még sikerül meglógnunk, mielőtt nyakon csípnek minket. Ahogy aztán a többek felveszik a „hatalmas” álcázást egy kissé elhúzom a számat. Nem lesz ez így jó, de ez van, jobbat nem tehetünk. Azonban én elvonulok a fák közé, s elkezdek átöltözni, mert a legjobb ruhámra nem vagyok hajlandó felvenni ezt a vackot – bár az is nehézséget okoz, hogy valaki más, levetett, kimosott szennyesét öltsem magamra, hiszen ki tudja miféle ember hordja ezeket, a nekem sátornak tetsző darabokat. Ahogy aztán sikerül átvedlenem, óvatosan becsomagolom Orcát is, ügyelve rá, hogy a kard se essen ki, de a ruhámat se tegyem tönkre vele. Nem akarok megválni a legjobb – és egyetlen – kimonómtól.
Ahogy aztán előlépek a fák közül, kissé szégyenlősen pillantok a fiúkra, hiszen ebben a ruhában úgy nézhetek ki, mint egy nagyra nőtt, szakadt manó. Nagyot sóhajtok, de nincs más választás, ez lesz, ezt kell szeretni.
Ahogy aztán odaérünk és hallgatózni kezdünk, kissé megrökönyödve hallgatom, hogy pont shinigamik akarnak lenni. Ez mega-ciki. Most mi legyen? Ez probléma, beleköptek a tervembe. Nemér, ezt tuti direkt csinálja a sötét nagyúr. Fix, hogy direkt. Na sebaj, akkor improvizálok valamit. Rögtönzésben és mosolygásban verhetetlen vagyok. Ahogy a két fiú megint elkezd terveket szőni, fél füllel őket hallgatom, fél szemmel pedig a srácot, és a kis-csajt nézem, majd Orcára pillantok, s hirtelen bevillan az isteni szikra. Leteszem valami közeli, tisztább pontra a kardom, és a ruhám, majd újonnan szerzett nadrágom szárát combnál megragadom, s hatalmasat rántva rajta, egyszerűen letépem. Ugyanezt elvégzem a másik szárával is, és az ingujjakkal is, majd a felsőt mell alatt eltépve, a kimonómban található fehér szalagot felkapva felkötöm a hajam, s az oldalamra veszem a pengém, majd elszántan a fiúkra pillantok. Olyan lehetek, akár egy amazon, és annyira belepörögtem a saját tervembe, hogy fel sem veszem, hogy két férfi előtt vetkőztem majdnem meztelenre az imént. Magamra kapom az előbb levetett köpenyem, s a két ötletelő férfira nézek.
- Van egy tervem. - Mosolygom feléjük, s hadarva, elszánt hadvezérként kezdem hadarni a hatalmas ötletet. - Tehát, mivel másképp állnak a dolgok, mint terveztük, egészen újfelől kell megközelítenünk a problémánkat. Ha már Seth ilyen nagyon ellentmondásos küldetést bízott ránk, oldjuk meg úgy, hogy ember ne legyen, aki követni tudja. Tehát, ketten odamegyünk ehhez a kettőhöz, és előadjuk, hogy a kislány a húgom, a volt primera pedig a volt pasim, és értük jöttünk, mert a shinigamik kimosták az agyukat, ugyanis tudnak arról a tervről amivel mi minden léleknél elérhetnénk, hogy a kapitányoknál is erősebb shinigamik legyenek, de mivel ettől a gyászhuszárok megijedtek, sokunkat száműztek innen a hollowok világába, és azokat akik fogságba estek, átmosták az agyukat, és nem emlékeznek semmire attól a perctől fogva, hogy egyszer csak magukhoz térnek itt a lelkek között. Minket elüldöztek, hogy majd a magunkfajták között fűbe harapunk és ezzel elintézettnek látták a dolgokat. - Szinte díjnyertes forgatókönyv eddig. - Akik életben maradtak abban a világban, egy hatalmas palotát építettek, és ezt mi sem bizonyíthatná jobban, hogy az örök sötétség világában, ott süt a nap. ÉS haladunk azzal, hogy kiszűrjük a mellékhatásokat a technikából, amivel penge gyászhuszárokká tesszük a lelkeket, akik ezt akarják – mert persze teljesen önkéntes, hogy ki akar azzá válni. Az egyik ilyen mellékhatás, hogy a testen valahol megjelenik egy lyuk, a másik pedig, hogy fura maszkdarabok jelennek meg, ami annak az oka, hogy a hollowok világában csináljuk az egészet, de egyre jobban haladunk, hogy ezt kiszűrjük. De itt ők nincsenek biztonságban, mert a shinigamik félnek attól, hogy véget ér az agymosás hatása. Éppen ezért jönni fognak, hogy levadásszák őket, és velünk kell jönniük, hogy életben maradjanak. - Adom elő, a számomra zseniális tervet, s alig jut eszembe, hogy végül is mit csinálok. Két nálam erősebb Espadának adok utasításokat.

Tárgy: Re: Hannibal ante Portas! Vas. Júl. 21, 2013 10:47 am

Miután a hármas nagyjából megvitatta, hogy mit tesz, elindultak az ötleteiket átültetni a gyakorlatba. Tökéletes tervet természetesen nem alkothattak, ahhoz több idő, és olyan ötlet kellett volna, amit mindenki maradéktalanul elfogad, ez pedig elég nehéz egy olyan csapatban, ahol senki nem tekint senkit vezetőnek.
A léptek zaját a páros nem hallotta meg, de a kopogásra abbamaradt a beszélgetés, csak suttogás, illetve valami szöszmötölés hallatszott ki. Majdnem egy percig tartott, mire résnyire kinyílt az ajtó, és a fiú óvatosan kinézett rajta.
Nagyjából olyan volt, mint a képen, amit Seth mutatott róla, egyáltalán nem olyan, mint egy Espada, inkább olyan volt, mint ami jelenleg volt is, átlagos rukongaiban élő kölyök. Vex viszonylag jól emlékezhet Desiderio Espada alakjának másolatára, aki még abban a hamis változatában is tekintélyt sugárzott magából, és megállapíthatja, hogy jelenleg aligha nézhetne ki a fiú jelentéktelenebbnek, esetlenebbnek.
- Kik vagytok, és mit akartok tőlünk?- a hangjából bizonytalanság, netán félelem hangzott ki a tapasztalt és tapasztalatlan emberismerők számára, ahogy a két csuklyás férfit méregette. Adaláról rendkívül gyorsan elkapta a tekintetét, mintha zavarban lenne az alulöltözött, rózsaszínhajú arrancar lány látványától is.
Miután rövid beszélgetéssel rávettétek, hogy beengedjen, a fiú kitárta az ajtót. Ócska, szakadozott kimonót viselt, számtalan folttal, a nadrágjának pedig hiányzott az egyik szára a térde felett, cipőt pedig egészen egyszerűen nem viselt. A kinyíló ajtó láthatóvá tette a jobb kezét, amiben egy ócska kardot szorongatott. A katanának legalább tíz vagy tizenöt centi letörött már a végéből, a markolaton pedig vagy soha nem is volt kötés, vagy már az is elrongyolódott, és gazdái inkább leszedték. A kard azonban minden hibája ellenére is élesnek tűnik, alkalmasnak rá, hogy megöljön egy lélekenergia nélküli lelket.
A lány nagyjából tizenöt vagy tizenhat évesnek tűnhet, kontyba kötött barna haja, zöld szeme, és világos bőre van. Az arca csinos lehetett, de egy rendkívül csúf, hosszú forradás torzítja el, ami a szája jobb sarkától fut végig, majdnem a füléig. Egy széken ül, a kezében íjat tart, nyílvesszőnek azonban csak egy egyszerű, kihegyezett egyenes ágat illesztett a húrra, ami valószínűtlen, hogy bárkinek igazán komoly sérülést okozna. Talán csak arra jó, hogy leszűrjétek belőle, hogy mennyire tartanak valamitől vagy valakitől.

*

- Azt hittem, Las Noches legerősebb harcosának nem okoz gondot egy kapitány- az enyhe gúnyos él mellett, komolyan nem értem, miért tart Vex attól, hogy esetleg egyenlő erejű ellenfelet kap. Egy rakás közkatonát nem nagy ügy lemészárolni, ahhoz mindannyiunk legerősebb fracciónja is bőven megfelelt volna, nem véletlen, hogy mi vagyunk itt. - Jöjjenek csak, a falamon szerintem jól mutatna egy vérfoltos haori.
A helyzetet bonyolítja ez a shinigami probléma, de ha kicsit jobban belegondolok, annyira csak nem lehet nehéz átverni két, Rukongaiban élő, tudatlan kölyköt. Nem ismerem túl jól az itteni körülményeket, de az egészen biztos, hogy nem sokat tudhatnak a shinigamik életéről, arról, mit is tesznek, rólunk meg aztán nem is hallhattak, tehát minimális kreativitással is át lehet verni őket. Sőt, talán még az igazság elmondása is működne. Azt azért remélem, hogy nem akar majd minden sarkon szívrohamot kapni a srác.
Meglepő, de Vex kivételesen úgy viselkedik, mint egy igazi Espada, és használja az agyát is. Az ötlete a tetőjavításról nem nagy durranás ugyan, hanem egy teljesen átlagos emberi gesztus, de éppen ezért, nekem eszembe sem jutott volna. Amit én felajánlanék, az mindenképpen valami más lenne, nem valami olyasmi, amiben a hétköznapokban lenne szükségük, főleg nem olyasmire, amit amúgy hátrahagynak. Muszáj egyetértenem ezzel, egyértelműen működőképes terv. Ha kimondom, legalább kiderül, hogy tényleg nem okoz-e semmi fizikai fájdalmat.
Egy pár másodpercre lefagyok, és Adalát nézem, aki nem értem, miért is vetkőzött neki. Talán nem is csak ezért nézem a nőt, akiből ennél már többet láttam, amikor még nem volt Espada, bár nem tudom, miért, az a szám, ami egy pillanatra láthatóvá vált a combján, az egyetlen külső újdonság. Valami furcsa a rózsaszínhajú nő körül, csak azt nem tudom, mi lehet az. Egészen biztos, hogy semmi emberi érzelem nem játszik közre, én olyanra nem vagyok képes. Biztosan a reiatsujával lehet valami, azt érzem.
Ami a tervét illeti, egy kicsit talán túl bonyolult, néhány lélek nem is biztos, hogy képes ezt felfogni, bármennyire „okos fiú”, egy olyan lényhez képest, mint amilyenek mi vagyunk, nagyon egyszerű. Egyszerű fogalmazást, egyszerű hazugságokat igényel, bár az, hogy mi is shinigami-félék vagyunk, talán jobban hangzik számára. Főleg, hogy nem is teljesen hazugság, mi a két faj tökéletes, nemesített ötvözete vagyunk. Az a dolog, hogy Adala azt mondja magáról, a fiú barátnője volt, viszont, valamiért nem tetszik, a racionális érveim mellett megint valami reiatsuval kapcsolatos érzésem van.
- Nem tudom, Adala… mi van, ha újra a barátod akar lenni?- egy mosolyt küldök a lány felé, ez a kérdés nem teljesen komoly, bár ilyen szerelésben, egy éppen ivarérett ember érdeklődését egészen biztosan felkeltené, ez egyszerű biológia. Nem biztos, hogy erre érdemes rájátszani, a vége még az lesz, hogy Seth kényszeríti rá, hogy tényleg a srác nője legyen… de, engem ez miért zavar egyáltalán? - Rendben, akkor csináljuk úgy, hogy reálisnak hasson, ne nagyon vágjunk egymás szavába, ne mondjunk ellent egymásnak. Próbáljuk elnyerni a bizalmukat, ez a legfontosabb.- miközben elindulok előre, hogy senki ne lássa az arcom, nagy levegő, és: - Ez a tetőjavítás nem rossz ötlet- lehet, mégis, van olyasmi, ami képes nekem fájdalmat okozni. És ha tényleg van, valami ehhez hasonló lehet, ez már elmegy viszketésnek.
Türelmesen várok az ajtóban a kopogás után. Talán elrejtenek valamit, talán azt találgatják, hogy ki jöhetett, talán csak simán nem volt rajtuk ruha, nem tudom, miért tart ennyi ideig kinyitni az ajtót egy ilyen kicsi házban, ahol öt egyenes lépés után már falnak ütközöl, de ez magánügy. Persze, segítene kicsit, ha belátnánk, és tudnánk az okot: ha rejtegetnek valamit például, akkor azzal meg tudjuk fogni őket, ha viszont szerelmes párként élnek, akkor Adala ötlete nem biztos, hogy túlzottan jó. Hú, remélem, a gyerek pulzusa nem fog túl magasra ugrani Adalától.
- Hallottuk, hogy shinigamikká szeretnétek válni, ezzel kapcsolatban jöttünk- a „szerencsétlen vándorok vagyunk” duma valószínű nem működött volna, ők sokkal szegényebbnek tűnnek nálunk, az igazságot meg nem fogta volna fel, és nem lenne jó az ajtóban egyeztetni. Nem hiszem, hogy itt észrevenne minket egy shinigami is, de azért jobb a házban beszélni.
A fiú végül beengedett minket, és bár távolról sem egy Espada elszántsága csillog a szemeiben, mintha valamit még megtartott volna az előző életéből, hogy próbálja megvédeni az otthonát, még úgy is, hogy semmi esélye nem lenne, ha ide jönne valaki ártó szándékkal. Kár, hogy Seth idiótát csinál majd belőle, talán még a fracciónom is lehetne, így viszont, hogy átadjuk Las Noches urának, nem hiszem, hogy értelmes arrancar válhat belőle.
A lánynál is fegyver volt, de nem ez tűnik fel, sokkal inkább az arca. Egy sebhely súlyosan sérti minden nő önérzetét, különösen, ha ilyen feltűnő, és ennyire látható helyen van, ráadásul súlyos csorba a szépségén is. Ez még egy adu, már itt is tudok javítani a külsején, otthon pedig maradéktalanul eltüntetem a sebét.
Az Omaeda fickó levágása nem fog tovább tartani öt percnél, bármilyen képzett is, és bárhány testőre van, ahogyan a közelben tartózkodó shinigamik is mind meg fognak halni, úgyhogy nem hiszem, hogy egy óránál tovább tartózkodnék még tornyon kívül. Persze, attól függ, milyen hosszú a felvezetés, azt inkább ráhagyom Adalára, mégiscsak kedvesebb arca és hangja van, mint nekem.

Tárgy: Re: Hannibal ante Portas! Kedd Júl. 23, 2013 5:57 am

Kedve lett volna kecsesen, és lágyan beinteni Diegonak, de inkább hagyja a fenébe. Nem tehet róla, hogy Zöldségfejnek alga ment a fülébe.
- Egy kapitány még nem is hiszem, de többet emlegettem, és bankai meg minden egyéb marhaság, na az már tudna kényelmetlenséget okozni. Elhiheted, nem eggyel találkoztam már, és maaaaarha fájdalmas tapasztalatokat lehet szerezni.- rendben, lehet kicsit túloz, mert nem ment végig mind a 13 kapitányon, de néhánnyal már megcsapkodták egymást, meg olyanokkal is, akik lazán elmehettek volna kapitánynak. Ebben legalább igaza volt Spenótnak, Karasu ha nem is a legerősebb, de meri magáról azt állítani, a legtöbb shinigamival Ő csapott össze. Ebben van tapasztalata, és most itt vannak a Fészekben. Már hogy a picsában ne akarná elkerülni a kapitányokat, tuti nem egyedül jönnének. Annyira meg még Diego se lehet hülye, hogy várja őket.
- Én a helyedben nem nagyon vágynék erre. A végén elkapnak letolt gatyával. Akkor pedig jusson eszedbe; Én szóltam. Tudod, inkább vagyok előrelátó, és nem akarom, hogy gondot okozzon, akár csak egy is, mint a hülyének, aki beképzelten várja, hogy szert tegyen egy vérfoltos haorira, aztán pedig ne maradjon más utána, csak a por és hamu.- mondta vidáman, de ott volt a hangjában a rejtőző gúny is. Kettejük közül Karasu az erősebb, jobb lenne, ha ebben az esetben Diego is inkább adna a 4-es szavára, mintsem játssza itt a keményet, és vagányt. Bár lehet a csajnak teszi itt a nagylegényt, hát akkor sok sikert hozzá. De Karasu szerint nem így kéne hozzá kezdenie, ám inkább nem is szól bele, magában csak legyint az egészre. Inkább vár valami éles beszólásra, vagy legalábbis valami olyasmire, de nem lett belőle semmi.
~ Csak nem néma lett?- az két másik espada felé néz, és már érti is a csend okát, legalábbis még Adala nem kezd el beszélni. Karasu okosan akar bólogatni, mint aki érti a tervet, de helyette csak felvonja a szemöldökét, és nagyon azon van, hogy megértsen valamit abból, amit Adala akar közölni. Annyit sikerült leszűrnie, hogy Adala a csaját akarja megjátszani, és ennyi.
- He!?- ennyit tudott hozzáfűzni a társalgáshoz, a többit inkább Diegora bízta. Bár nem érti, minek ennyire túlbonyolítani az egészet? Valami nagyon egyszerű sztori kéne, de már lassan kezd fájni a feje, inkább a többiekre hagyja az egészet, csinálják, találják ki ahogy akarják.
- Nekem aztán tökre nyolc.- mindegy már hogy, csak csinálják, unalmas ez az ötletellés, és leskelődés, egyedül Adala rögtönzött sztriptíze volt az, ami dobott valamennyit az egészen. Viszont amikor Diego elismerte a tetős tervet, akkor Karasu naaaagyon szélesen elvigyorodott. Van rá egy üveg söre, hogy Diego nagyon nem volt boldog attól, hogy ezt ki kellett mondania, talán ha hazaért még hányni is fog. - Köszi, szerintem se rossz, jó hogy eszembe jutott.- szándékosan önelégült volt a hangja, szinte csorgott belőle, talán még ez is forgat valamennyit a képzeletbeli késen, ami most Diegoban van. S’ most a kopogás.
Bár elég lassan akar kinyílni az ajtó, nem meglepő, hogy az idegenek iránti bizalom jeleként, éppen hogy résnyire nyílt ki, de Karasu így is látja az arcát az egykori espadának. Elég elszart állapotban van, legalábbis ahhoz képest, ahogy a másolata festett. Igaz, az is olyan volt, mint akin lobotómiát végeztek. Csinálta a dolgát, ami kimerült abban, hogy Karasut szívatta azzal, hogy mindig Theaként jelent meg. Mocsok egy képesség volt, az már tuti. De aki most itt van… inkább csak egy szerencsétlen kölyök volt, semmi más, aki shinigami akart lenni. Ha nem kaptak volna egyértelmű parancsot, akkor Vex simán békén hagyta volna a srácot, és helyette elintézte volna a nemest, és lépett volna haza. Ám most sajnos ezt nem teheti meg, pedig elég nagy az esély arra, hogy Seth nem fog finoman bánni Desiderioval, ha megszerezte. Kár.
- Pontosan, és hallottuk, hogy gond van a tetővel, tehát ha gondoljátok, akkor egy kevés szeg, kalapács, meg valami deszka, és már meg is csinálom.- bár lehet jobb lenne, ha részt venne a nagy beszélgetésben, mert a kölyök lesi Adalat, Diego meg nem az a szociális alkat, legalábbis Karasu eddigi tapasztalatai alapján nagyon nem az. Egy kicsi belefér, meg hát lehet elő is kell keresni a cuccokat a javításhoz. S’ már mehetnek is be, lehet tényleg kint kéne maradnia Karasunak, elég nagydarab, és hát ez a lakáska meg elég kicsi, a végén még valamit összetör, és akkor az a csorba kardnak nevezet maradék a végén el fogja tépni a ruháját, vagy éppen a szemei közzé fog kapni egy ágat, ami a végén még ki is hajt, és madarak fészkelnek bele. Az lenne ám a szívás. Ahogy az is, hogy a csajszi arca elég durván el van baszarintva, de ez egy olyan lap, amit ki is tudnak használni, hogy rávegyék a srácot, és akkor a lányt is, hogy látogassák meg Las Nochest. Elvégre Spenót orvos, csak tud valamit kezdeni azzal az arccal, legalábbis a heggel.
- Na, akkor megcsináljuk a tetőt? Addig a társaim majd elmondják, amit el kell.- az elején mosolyogva beszélt, de amikor a társai részhez ért, a hangja komolyabb lett, de még mindig barátságos. El kéne kezdeni a szimpátia alapozását, és lelépni, mert még egy dagadt nemest is vár a vég, hogy egy gombóc akadjon a torkán, amit hármuk közül tuszkol le az egyikük. Bár lehet elég lesz az is, ha az egész épületet elpusztítják egy megfelelő ceroval, vagy akkor már a várost. Bár még oda is kéne érni valahogy, márpedig ahhoz nagyon meggyőzőnek kell lenniük.

Tárgy: Re: Hannibal ante Portas! Kedd Dec. 03, 2013 10:01 am

Karasu Vex, Diego Canino: 1500 LP és 2000 ryou
Adala Cascada: 500 LP és 1000 ryou

A küldetést ezzel LEZÁROM.