Kiráz az igazak álmából valami, bár nem tudom megmondani mi lehetett az. De ki mondta, hogy én fel akarok ébredni? Én nem akarok felkelni. Én bizony még a világ végéig is tudnék aludni, szóval nem ér, hogy felébredek. Ráadásul arra sem emlékszek mit álmodtam. Tiszta ciki. Forgolódok, rángatom a takarót, magamhoz ölelem a párnám, de sehogy sem akaródzik a visszaalvás. Nyűgös dolog így ébredni, és azt nem szerettem sosem. Muzsika kell, legalább jó zenével induljon a napom, ha már nem tudok visszaszundizni. Kiteszem a virgácsaimat a takaró alól, és megtapogat a hideg, pedig a szokásosra van állítva a fűtés is. Úgy utálok kimászni a takaró alól. A jó meleg vackomból.
Könnyes búcsút veszek az ágyamtól, aztán lehuppanok a szőnyegre, és egy fél mozdulattal megtalálom a nekem való zenét. Felélénkíti az agyam a zene, s ösztönösen kezdek el táncolni rá. Kívülről tudom mind a szöveget, mind a hozzá való táncot, így teljes magabiztossággal éneklek, és táncolok hozzá. A szobám szerencsére eléggé nagy az ilyen műveletekhez, így még csak fel sem akadok semmiben. Felfrissít, és szerencsémre kimelegszek, szóval panaszra okom nem lehet. Mire végigszalad az a három és fél perc, már mosolyogva lesek ki a konyha felé, ahonnan némi zajt hallottam az imént. Kilesek tehát, hogy megtudakoljam mi zajlik az én drágaságos lakásomban, majd elmosolyodva látom meg, kedvenc Candy-m, egy bazinagy torta mellett. Esküszöm akkora monstrum áll a pulton, hogy majdnem a plafont éri. Elkerekedett szemekkel lesek SC-re, aztán CC-re, és zavaromban egy jókora darabot vágok le a tortából.
– Uram atyám! – Kiáltok fel gyönyörömben, ahogy beleharapok az édességbe – melyről úgy érzem, jobb ha nem tudom mit tartalmaz. – Ez valami fenomenális! Candy Cane! Ezennel kinevezlek főkuktának az AC kúriában! – Kapom elő a szögre akasztott séfsapkám, s mosolyogva a fejére dobom. – Leveluppolt a főzés képességed. – Mielőtt Candy meg nem jelent a házban, fogalmam sem volt, az ilyesmi mit is jelent, de miatta meg kellett tanulnom, hogy néhanapján értsek a felénél többet is a mondandójából. Odalépek a tortához, és lemetszek belőle még egy adagot, aztán Felkapom CC kisállatát, majd a hónom alatt a kiskrokival megindulok a nappaliba, elfogyasztani a cukormázas csodát. Ledobom magam, felteszem a lábam az asztalra, és majszolgatni kezdem a reggelimnek betudható tortát. Kissé elgondolkodok, hogy ez a tömény cukormennyiség vajon mennyire fog hizlalni, de aztán rájövök, hogy amennyit én táncolok és mozgok, esélyem sincs az elhízásra. A legjobb helyzetben vagyok, ami arrancarnak megadatott. Két menő fracción, egy gyönyörű lakás, és egy rakás szabadidő, mint Espada. Komolyan mondom, keresve sem találhattam volna jobb elfoglaltságot. Néha már azon kezdek agyalni, hogy felrázom kicsit LN életét. Hátha vannak még bulis arcok itt. Biztosan vannak, csak még nem futottam velük össze.
Az ölembe veszem SC-t de ahogy lenézek, csak az orra hegyét látom meg. Ehh a nagy mell átka, gondolom magamban, s magam elé emelem a kis bambát, majd török neki a sütiből, és odanyújtom neki.